Ismerjük meg közelebbről a
szerzőket! rovatomban Ana
Hutchins írónővel
beszélgettem, akinek idén ősszel fog megjelenni az első könyve a
Gyémántfelhő Kiadó
gondozásában, egy fantasy regény Elaria
– Fény és árny gyermeke címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az
interjúra, nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam!
Gyermekkorom óta az életem része az alkotás, az olvasás. Ezernyi
kitalált történet volt mindig a fejemben, amiket fiatalon
rajzokban próbáltam kiadni. Később egy anime-manga-fantasy témájú
weboldalt készítettem, aztán a blogolás világa felé vitt az
utam, amit aztán sok éves szünet követett, amit csak az olvasás
töltött ki. Másfél évvel ezelőtt vitt az utam újra az alkotás
felé, s ez aztán két könyvben teljesedett ki, melyből a második
az Elaria, ami idén ősszel fog megjelenni.
Magánéletemben fodrász vagyok, nagy szerelmem pedig a zene, azon
belül is az ének, két zenekarban is énekelek jelenleg.
Elaria
– Fény és árny gyermeke
könyved
sok
kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Maga az írás nem tartott olyan sokáig, mert valami felsőbb
erőktől hihetetlenül nagy flow-t kaptam, és csak úgy dőltek
belőlem a betűk. De a megelőző és a közbeni munkák azért
elhúzódtak. Megterveztem a regény komplett vázlatát,
helyszíneket, szereplőket, minden részt és fejezetet. Közben
rengeteg kutattam, többek között a kalózokról és a hajózásról,
ehhez ugyanis egyáltalán nem értettem. Most már valamennyit
konyítók hozzá!
Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?
Több kedvencem is van:
Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg (mindig tud újat mondani)
Kathleen Glasgow – Girl in Pieces (megrág, aztán csúnyán kiköp,
de megéri minden perce)
Elise Kova – Alku a tündekirállyal (egy igen hosszú olvasási
válságból rántott ki ez a könyv)
Mennyire nehéz fantasy történetet írni? Ha valaki ezzel a
zsánerrel írna, mit tanácsolsz?
Hogy engedje szabadon szárnyalni a fantáziáját, de ne felejtse el
megfelelően kidolgozni a részleteket! Egy high fantasy teljesen
kitalált világát megfelelően megalkotni hatalmas meló – na,
nem mintha egy urban fantasy-ét kevésbé lenne az, de ott legalább
a világ adott, és nem kell napokat töltened a városok nevének
kitalálásával! Bárhogy is, egy jó fantasy alapja a megfelelő
lábakon álló világépítés.
Kiknek íródott a történet, miről szól?
Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, akik szeretnének egy
tündékkel, kalózokkal, berrenekkel, árulással, harcokkal,
mágiával és lassan kibontakozó szerelmi szállal átszőtt
világba csöppenni. A cselekmény végig húzós, nem hagylak
unatkozni!
A történet központjában a saját út megtalálása, a magunkban
rejlő félelmek, a sötétség küzdelme és legyőzése a központi
szál. Tanulunk, elesünk, hamvainkba halunk, majd újjáéledünk –
közösen.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Pont ugyanannyira merítek az általam kitalált világ mítoszaiból,
mint amennyire a valóságból.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Mint említettem korábban, én először rajzokban próbáltam
megalkotni a bennem éledező világokat. Aztán először általános
iskola végén kezdtem el írogatni. Középiskolában a blogolás
vonzott, 20-23 éves koromban pedig a versek. Lassan, de biztosan
öltött formát az írás.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Nekem a fantasy az örök. Persze, azon belül rengeteg lehetőség
van, úgyhogy ezeket azért igyekszem majd bebarangolni!
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Őszintén? Először hatalmas siker. Szinte ugrálnék örömömben.
Aztán leeresztek, mint egy lufi, és csak lődörgök. Nem találom
a helyem. De muszáj eltávolodnunk kicsit a kész kézirattól, hogy
utána tiszta fejjel tudjuk átnézni, szerkeszteni, s amikor eljön
az ideje, újba belevágni.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg
nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Ez egy mókás történet! Volt egy barátnőm, akinek egy görbe
estén mutattam egy Anahata nevű zenekart. Hallgattuk, aztán ment
tovább az este, ő igen becsiccsentett, aztán kikelve magából
megkérdezte, hogy: „Héé! Mi volt az aaa… az a izé! Tudod, az
a zene. Az az Ánáhácsinsz vagy mi!”Én meg így feltettem a
kezemet, hogy várj! Ezt le kell írnom! Aztán ránéztem, és
közöltem vele, hogy b*szki, ha egyszer tényleg kiadják valami
írásomat, ezen a néven fogok publikálni. S aztán így is lett!
No meg a saját nevem iszonyú
hosszú, nem biztos, hogy jól mutatna a borítón – már, ha
egyáltalán kiférne
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mindig! Illetve, egyszer szerettem volna egy drámát. De az
végül nem valósult meg. De annak az alapját bele szeretném vinni
majd egy leendő urban fantasy könyvembe, aminek az alap sztorija
már rég kirajzolódott a fejemben!
Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére?
Ősszel jelenik meg, milyen érzés, hogy már közel a megjelenés?
Nagyon-nagyon izgalmas! Imádom
minden pillanatát!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is-is. Nincs időbeosztás, hogy mikor írok, s akkor sem esek
kétségbe, ha egy hétig nem pötyögök le egy betűt sem. Viszont
előre elkészítem a komplett szerkezetét a könyvnek, minden
fejezetét, azokon belül a rövid cselekményt. Aztán persze van,
hogy a karaktereim máshogy akarják. Akkor menet közben
szerkesztem.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Volt, persze, mindkettő. De nem említek egyet sem. Legyen
meglepetés az olvasóknak minden jelenet!
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció,
ihlet, amihez nyúlsz?
Volt olyan jelenet, amit szó szerint megálmodtam. Van, ami
mosogatás, van, ami hajvágás közben ugrik be, s van, amit akár
egy baráti beszélgetés inspirál.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként,
kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet
alakulásába?
Van egy Legfőbb Bétám, egy barátnőm, akinek kb minden módosítást
azonnal küldök, kikérem a véleményét és mindent megbeszélek
vele. No meg persze anyukám! A férjem diszlexiás, nehézkes neki
az olvasás. Ha azt szeretném, hogy elolvassa, fel kell neki
olvasnom.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg
is jelent?
Az első pillanattól kezdve
támogatnak!
Mit üzensz az olvasóidnak?
Hogy köszönöm a támogatásukat, a kedves szavaikat, hogy
mellettem vannak – és a leendő olvasóim majd lesznek, s remélem,
olyat tudok adni nekik, ami örök emlék marad!
Ana Hutchins írói oldala
