A Harvard csillagászprofesszorának új könyve arról, hogyan válhatunk csillagközi civilizációvá

 Avi Loeb: 

Csillagok  között

Földön kívüli civilizációk és az emberiség jövője az univerzumban

„Gratulálok! Te is abba a nemzedékbe tartozol, amelyik az emberiség csillagközi jövőjének hajnalán élhet.”

A ​Harvard elismert asztrofizikusának és a Földönkívüli bestsellerszerzőjének legújabb könyve arról szól, hogy miért kulcsfontosságú az emberiség túlélése szempontjából, hogy csillagközi civilizációvá váljunk, és azt is részletesen kifejti, hogyan hódíthatnánk meg a világűrt.

Megjelenés: augusztus 1.
Fordító: Farkas Veronika

Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 288 oldal

Leírás

„A tudománynak nem arról kell szólnia, hogy a kutató ismertté, megbecsültté váljon. Az a lényege, hogy felfedezzük a világot. Ahogy a gyermek lehorzsolja magát a világ megismerése során, úgy a tudós is tévedhet. Remélem, a fiatalabbak ezt felismerik, és meg tudják majd változtatni a kultúránkat” – mondta 2021-ben, a Földönkívüli magyar megjelenése kapcsán a 24.hu-nak Avi Loeb egy interjúban, és az utolsó mondatban megfogalmazott gondolat tulajdonképpen az új kötete egyik vezérfonala is lehetne.

A neves asztrofizikus ugyanis most már nem csupán a Naprendszerünkbe érkező égi jelenség kapcsán beszél kutatásairól és tapasztalatairól, de korábbi gondolatmenetét mintegy kiterjesztve arról ír, miért létszükség az emberiség számára, hogy kilépjen a csillagközi térbe, és vajon ehhez pontosan mire is van szüksége.

Fülszöveg

A New York Times bestsellerében, a Földönkívüliben Avi Loeb, a Harvard csillagászati tanszékének leghosszabb ideig regnáló vezetője egy olyan elmélettel állt elő, ami komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Azt állította, hogy valószínűleg egy távoli csillagrendszerből származó technológiai eszköz látogatott el a naprendszerünkbe. Ez a provokatív, ugyanakkor meggyőzően kifejtett felvetés több millió embert gondolkodtatott el világszerte az intelligens, földön kívüli élet lehetőségéről és arról, hogy mennyi érdekességet tartogathat még számunkra az univerzum. De most, hogy már számításba vesszük a földön kívüli élet esetleges létezését, mi legyen a következő lépés? Hogyan készíthetnénk fel magunkat a találkozásra egy csillagközi civilizációval? Hogyan válhatna a mi kultúránk is csillagközivé?

Loeb ezekre a kérdésekre egy lelkesítő, hatásos kiáltvánnyal válaszol, amelyben újradefiniálja a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvétel mikéntjét. Elveti az eddigi elképzeléseinket, amelyeket fiktív történetek és filmek ültettek el bennünk, és realista, gyakorlatias szempontból írja le, hogyan mehet végbe egy ilyen interakció, miközben a feje tetejére állítja a földön kívüli objektumok azonosításával kapcsolatos kulturális elvárásainkat és beidegződéseinket. Emellett izgalmas formában, első kézből mutatja be nekünk azokat az elképesztő természettudományos és technológiai fejlesztéseket, amelyek a kapcsolatfelvételt segítik majd elő, az azonosítatlan légi jelenségeket övező heves vitáktól kezdve egészen a földön kívüli eredetű technológiai eszközök után végzett kutatásokig. Végül azt is részletezi, milyen következményekkel járhat, ha csillagközivé válunk – vagy esetleg nem válunk azzá. Ékesszólóan ösztökél minket arra, hogy proaktívan próbáljuk felfedezni a közvetlen környezetünkön kívüli világot, és hatásosan érvel a másfajta életformák felkutatása mellett, aminek során arról is tisztább képet nyerhetünk, hogy kik és mik vagyunk mi magunk az univerzumon belül.

Ez a könyv a legfrissebb technológiai fejlesztéseket, a fizikát és a filozófiát egyesítve forradalmasítja a földön kívüli élet utáni kutatómunka koncepcióját és önmagunk felkészítését annak felfedezésére. Miközben bepillantást nyújt nekünk a jövő lehetőségeibe, Avi Loeb mesterien fejti ki az emberiség előtt álló legfontosabb kérdéseket és bizonyítja be ismét, hogy a túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságban rejlik.

A szerzőről

Abraham (Avi) Loeb a Harvard Egyetem Frank B. Baird, Jr. természettudományi professzora. A Jeruzsálemi Héber Egyetemtől kapta meg a doktori fokozatát fizikából huszonnégy éves korában (az egyetemet 1980–1986 között végezte el), ő vezette a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés – becenevén csillagháborús tervezet – első nemzetközi projektjét (1983–1988), és ezt követően állandó munkatársává vált a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (1988–1993).

Loeb eddig kilenc könyvet írt, és körülbelül nyolcszáz szakcikket (112-es h-indexszel) változatos témakörökben, többek között fekete lyukakról, első csillagokról, a földön kívüli élet utáni kutatásról és az univerzum jövőjéről. Egyelőre ő szolgált legtovább a Harvard csillagászati tanszékének vezetőjeként (2011–2020), emellett a Harvard Black Hole Initiative alapító igazgatója (2016–), valamint az Elméleti és Számítástudományi Intézet (ITC) igazgatója (2007–) a Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központon belül.

A TIME magazin 2012-ben az űrkutatás 25 legbefolyásosabb embere közé választotta Loebot (a rangos listán közvetlenül Elon Musk mellett kapott helyet), 2020-ban pedig a hazájában beszavazták az elmúlt évtized 14 leginspirálóbb izraeli alakja közé.

A Földönkívüliről mondták

„Provokatív és izgalmas.” – Alan Lightman, amerikai fizikus, MIT

„Nyitott gondolkodásra buzdít.” – Dennis Overbye, The New York Times

„Izgalmas lehetőségeket tár fel.” – Elizabeth Kolbert, The New Yorker

„Loeb segít nekünk álmodozni, és még szórakoztat is.” – Patrick Rapa, The Philadelphia Inquirer

Részlet a kötetből

„A Földönkívüli megjelenése óta sokan kérdezgetnek a „másnapról”, vagyis arról, hogy szerintem mi fog történni közvetlenül azután, hogy az emberiség szembesül a földön kívüli technológiai civilizációk létezésével. Erre már tudjuk a választ. A média ráugrik a témára. A nyilvánosság kis része fel fog figyelni rá. De az emberek nagy része anélkül folytatja majd az életét, hogy különösebb érdeklődést tanúsítana. A politikusaink továbbra is azon dolgoznak majd, hogy újraválasszák őket, az üzletemberek profitot próbálnak termelni, és a Másnap nagyjából ugyanolyan lesz, mint az azelőtti nap.

Ez egyáltalán nem lepne meg. Az viszont megdöbbentett – sőt, csalódást okozott –, hogy a tudományos közösség a „Másnap”, sőt, az Elsőtől az Ötödik Évig és azon túl is szkeptikusan áll ennek bizonyítékához, pedig az nagyobb jelentőséggel bír az összes többi tudományos elméletnél, a húrelmélettől a sötét anyag típusain át a multiverzumokig. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az elméleti húrok, a sötét részecskék vagy a sajátunkon kívüli univerzumok létezését semmi nem bizonyítja. Másképp fogalmazva, a tudósok jóval készségesebben adnak hitelt egy olyan jelenség létezésének, amelyre nincs empirikus bizonyítékuk, minthogy egy olyanét fogadják el – a földön kívüli civilizációét –, amelyre van.

És mindez óhatatlanul annak belátásához vezet, hogy nem az a kérdés, mihez kezdünk majd, miután szembesülünk a földön kívüli civilizációk létezésének bizonyítékával, hanem az, hogy mihez kezdünk majd, miután még több bizonyítékával szembesülünk a földön kívüli civilizációk létezésének. És ezért írtam meg ezt a könyvet.

Az emberiség a közeljövőben hatalmas felfedezéseket fog tenni a kozmikus szomszédságunkkal kapcsolatban. Az univerzum itt kopogtat az ajtónkon, mi pedig arra készülünk, hogy kinyissuk. Annak valószínűsége, hogy a földön kívüli tudatos intelligencia cáfolhatatlan bizonyítékaival fogunk találkozni, ott toporog a küszöbünkön. Elképzelhető, hogy már csak alig néhány hónapra vagyunk több kozmológiai revelációtól és a teljes civilizációnkat megváltoztató felfedezéstől.

Erre fel kell készülnünk. Új megfigyelő- és beavatkozásra alkalmas eszközökre lesz szükségünk. Fokoznunk kell az átláthatóságot, és ezzel párhuzamosan a tudósok és a politikai vezetés közötti koordinációt is. Az átláthatóságnak köszönhetően az emberiség többi részének is reálisabb képet kell kapnia arról, hogyan fognak valószínűsíthetően lezajlani az első találkozásaink a csillagközi objektumokkal, utána pedig a földön kívüli élettel és civilizációkkal. Az előkészületeink és a jelenlegi viselkedésünk – és itt gondolok a teljes társadalomra és a tudományos közösségre is –meghatározza, milyen pszichológiai ráfordításokkal és előnyökkel jár majd ránk nézve a tudatos földi létnek ez az új korszaka. Először is, új szókincsre lesz szükségünk.”

 Agave Könyvek

Egy maradandó regény, melyből eladtak 1 millió példányt, mégsem ismeri a kutya sem.

 Joan Samson: 

A kikiáltó

„Az ilyen városi fickóknak más a beszélőkéje. Motorolajat isznak reggelire.”

Az 1970-es évek legnagyobb, azóta mégis elfeledett horrorsikere, melyet most újabb generációk fedeznek fel maguknak

Leírás

Ha kíváncsi vagy, melyik regényt olvasta Stephen King a világhírű Hasznos holmik megírása előtt, ne keress tovább! A válasz Joan Samson A kikiáltója. Azóta persze Stephen King is többször méltatta nyíltan a kötetet, és lényegében nincs olyan irodalomtörténeti elemzés, mely ne említené meg az összecsengő pontokat. A mű, mely egyértelműen tiszteleg Shirley Jackson művészete előtt is, valójában nem is állhatna távolabb a tipikus horrortoposzoktól, még akkor sem, ha felütése megfelel nekik.

A falusi közegbe érkező városi kikiáltó szép lassan csavarja az ujja köré a teljes közösséget, és veszi át a hatalmat a lehető legártatlanabbnak tűnő módon, mellyel a történet nem csupán a tipikus műfaji kliséket kerüli el, de a teljes történetnek ad egy jóval globálisabb értelmezést is: miként szállja meg a politika az életünket, hogyan szakítja szét az összetartó makro- és mikroközösségeket egy megalomániás kényúr saját kénye-kedve és szándékai szerint, és mit tehet a kisember, hogy megszabaduljon a rabigától.

Samson vélhetően a zsáner új üdvöskéje lehetett volna, története azonban nem is lehetne ennél tragikusabb: mindössze 38 évesen, pár hónappal a regény megjelenése után elhunyt rákban. Bár a regény filmadaptációs jogai elkeltek közben, a szerző váratlan halála megakasztotta az előkészületi munkálatokat, és a könyv promócióját is megakasztotta, így bár minden nagy lap lelkes kritikákkal fogadta a regényt (a Newsday-től a The New York Times-ig), és elkelt belőle egymillió példány, végül a 80-as évek elejére gyakorlatilag a kötet beszerezhetetlenné vált. Csak a 2000-es években fedezték fel ismét, most pedig végre magyarul is olvasható.

Fülszöveg

A ​hetvenes évek egyik legkiválóbb, legnagyobb sikerű, ám mára méltatlanul elfeledett horrorregénye – egyszerre tiszteleg Shirley Jackson A sorsolás című novellája előtt, és előlegezi meg a Hasznos Holmikat Stephen Kingtől.

New Hampshire egy félreeső szegletében, a mezőgazdasággal foglalkozó Harlowe nevű városkában, ahol az élet alig változott az elmúlt néhány évtizedben, John Moore és a felesége, Mim a föld megműveléséből él, amely generációk óta a családjuké. Ám amikor megérkezik a városba a karizmatikus Perly Dunsmore, és elkezd adományokat gyűjteni az árveréseihez, a dolgok lassan baljós fordulatot vesznek. Miközben a kikiáltó véghez viszi borzalmas, kiismerhetetlen tervét, Moore-ékat és Harlowe lakóit fokozatosan, de kérlelhetetlenül megfosztják a szabadságuktól, az anyagi javaiktól, és talán az életük is veszélybe kerül.

Az 1975-ben megjelent A kikiáltó korának egyik legnagyobb horrorszenzációja volt: hátborzongató, rémületes mestermű, amelyben lassan, lapról lapra erősödik a szorongás és az iszonyat. Több mint egymillió példányt adtak el belőle, és szerzőjére alighanem hatalmas karrier vált volna, ha nem hal meg váratlanul agydaganatban egy évvel később, harmincnyolc évesen. A kötet tartalmazza Grady Hendrix bevezetőjét és Samson férjének utószavát.

A szerzőről

Joan Samson 1937-ben született, és tragikusan korai, 1976-ban, mindössze 38 esztendősen bekövetkezett halála miatt a horrorirodalom egyik legnagyobb be nem váltott ígéretévé vált. Életében mindössze két műve jelent meg, a saját terhességét tényirodalmi formában feldolgozó, és egyébként kritikai sikert aratott 1974-es Watching the New Baby, valamint a mindössze pár hónappal agydaganat miatt bekövetkező halála előtt megjelent A kikiáltó. Utóbbi az 1970-es évek egyik legkelendőbb zsánerregénye volt, összesen több, mint egy millió példányban kelt el, és bár az 1980-as években eltűnt a köztudatból, a 2000-es évektől újra generációk fedezik fel maguknak.

 

Mások a kötetről

„A lopakodó borzalom akkor veti ránk magát, amikor a legkevésbé számítunk rá. Igazi gyomros!” - Cleveland Press

„Megrázó olvasmány.” - Denver Post

„Nagy műgonddal formált dinamitrúd… A szerző mintha azt állítaná, hogy bármit is mondanak, az emberek hajlandóak apránként lemondani a lelkükről, hogy elárverezzék annak, aki a legtöbbet ajánlja érte. Samson regénye feszült és magával ragadó, rég nem találkoztam már ennyire letehetetlen és erőszakos befejezéssel.” - Newsday

„Felejthetetlen regény… feszes klasszikus.” - San Diego Tribune

„A borzalom lassan, logikusan és az áldozatok beleegyezésével bontakozik ki. Gyönyörűen működik a történet.” - Newsweek

 

Részlet a kötetből

„Hildie felpattant a kanapéra, és odabújt Mamához. Anélkül, hogy levette volna a szemét Gore-ról, Mama kinyújtotta bütykös kezét, és pár paskolással rendre utasította Hildie-t, mire a kislány elcsitult, és összefűzte ujjait az ölében.

Mim egy egyenes hátú szék szélén ült az ajtó közelében, John pedig a zongoraszéket foglalta el.

– És te, Bobby? – kérdezte Mama. – Mi újság? Meséljél valamit, aminek még máma a végére is érsz.

– Perly Dunsmore az újság, Mrs. Moore – mondta a rendőrfőnök, miközben terebélyes alkatával kényelmesen elhelyezkedett a hintaszékben. – Évek óta a legnagyobb újság Harlowe-ban. – Elvigyorodott, mintha a kikiáltó egy csillogó új holmi lenne, egy különleges felfedezés, egy olyan alkalmi vétel, amelynek értékére az összes szomszéd irigykedhet, ha meglátja.

– Kicsoda? – vonta fel a szemöldökét Mama. – A futóbolond, aki egymaga kőtözött be a Fawkesék házába?

Gore cigarettára gyújtott, talált egy virágcserepet a bal könyökénél, amelybe hamuzhat, és egy kicsit mintha nagyobbra szívta volna magát. Felsóhajtott.

– Ne fárasszál már, Bobby – mondta Mama, de a hangja már egyáltalán nem tűnt megfáradtnak.

– Jól ment? – kérdezte John.

– Csodásan – mondta Gore, miközben nagy levegőt vett. – Elképesztően pazar árverés volt. – Kuncogott. – Nem hinnéd, de Perly Dunsmore mindenből kihozza a legjobbat. Micsoda kikiáltó! Nem láttam még hozzá foghatót. Rá se lehet ismerni, ha felmegy a pódiumra. Mint azok a halak, amik négyszer akkorára tudják felfújni magukat. Vág az esze, akár a borotva. És micsoda beszélőkéje van! Hozzá képest én szűkszavúnak tűnök.

– Az ilyen városi fickóknak más a beszélőkéje – mondta John. – Motorolajat isznak reggelire.”

Agave Könyvek 

Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi műve kitaposta az utat Colson Whitehead előtt - ("„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző")

 Octavia E. Butler: 

Rokonok

„Az utolsó hazaúton egy kart vesztettem. A bal karomat. És elvesztettem nagyjából egy évet az életemből.”

Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi művét ma már gimnáziumi és főiskolai kurzusok elemzik, és kitaposta az utat Colson Whitehead előtt

 

Megjelenés: július 23.
Fordító: Kleinheincz Csilla
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

Octavia E. Butlert manapság széleskörben a sci-fi egyik legnagyobb csillagaként tisztelik, aki afféle átmenetet is képez a műfaj klasszikus és a modern felfogása közt. Lenyűgöző ötleteivel egy olyan korban emelkedett a műfaj csúcsára afro-amerikai nőként, amikor a tudományos-fantasztikum leginkább fehér férfiak műveitől volt hangos. És bár legtöbb művében szerephez jut saját származása, a kisebbségekkel szembeni bánásmód, és a rasszizmus, talán sehol sem jelenik meg olyan komplex formában, mint egyetlen szépirodalmi művében, az eredetileg 1979-ben megjelent Rokonokban, mely csupán minimálisan használja fel a sci-fi eszköztárát.

Butler művének érdekessége, hogy a XIX. század közepi rabszolgaság dinamikáját és dilemmáját egy XX. század végén élő nő szemszögéből és megéléséből kutatja, olyan érzékenységgel és összetettséggel, melynek köszönhetően még Butler életében közép- és főiskolai kurzusok tananyagává minősítették. A kritikusok szerint párba állítható többek közt olyan klasszikusokkal, mint William Styrontól a Nat Turner vallomásai, valamint úgy vélik, egyértelműen kikövezte az utat az olyan műveknek, mint Colson Whitehead Pulitzer-díjat nyert A föld alatti vasút című regénye.

Olyan fontos témákat jár körbe, mint az amerikai történelmi emlékezet kritikája, vagy épp egy népcsoport kollektív traumájának kapcsolata e történelmi emlékezettel, vagy ahogy némely elemzés fogalmaz: a történelmi amnéziával. Ezen túl foglalkozik a feminizmussal, a női emancipációval – melyek más műveiben sem idegenek Butlertől – és épp e szerteágazó témák miatt olyan nehéz kategorizálni is a Rokonokat. Akárhogy is, a regény 450 ezer példányban kelt el, és olyanok váltak feltétlen rajongóivá, mint Harlan Ellison vagy Walter Mosley. A Rokonok most először lesz olvasható magyar nyelven.

Fülszöveg

1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.

1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.

Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.

Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.

Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Az 1979-ben megjelent Rokonság érzékenyen és eredeti módon vizsgálja a faji és nemi alapú identitás témáit. A könyv negyvenöt évvel később sem veszített semmit az értékéből, így méltán tartják a science fiction egyik meghatározó művének.

A szerzőről

Octavia E. Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért, és ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.

Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt.

Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különféle mutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus. Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia.

Mások a kötetről

„Megrázó mű.” - Los Angeles Herald-Examiner

„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző

„Butler a spekulatív irodalom egyik legrégibb toposzát tölti fel maradandó mélységgel és erővel, olyan kortárs rabszolga-narratívák számára taposva ki az utat, mint Colson Whitehead A föld alatti vasútja vagy Ta-Nehisi Coates A korsótáncos című regénye. Dana nem csupán a saját bőrén tapasztalja meg a rabszolgaságot, de megtanulja elfogadni jelenkori létezését korlátozó tényezőként is. Míg az amerikai rabszolgaságról szóló történetek gyakorta öncélúak, és a borzalmakat a nyers erőszak és brutalitás képeire szűkítik le, addig a Rokonság szövege visszafogott és pontos.” - The New York Times

Részlet a kötetből

„Ismét rohantam, ezúttal a fák felé. Nem tudtam, hova tartok, de a férfi csapta zajok hallatán tovább cikáztam. Most már vágytam a sötétebb, sűrűbb erdőre, amelyben elveszhetek.

A férfi elkapott és a földre vitt, ami fájt. Először csak kábán feküdtem, képtelen voltam mozogni vagy megvédeni magamat, amikor elkezdett ököllel ütni. Még soha nem vert meg senki így korábban – sosem gondoltam, hogy elbírok ennyi büntetést anélkül, hogy elveszíteném az eszméletemet.

Amikor megpróbáltam eliszkolni, visszarántott. Amikor megpróbáltam ellökni, alig vette észre. Egy alkalommal mégis sikerült megragadnom a figyelmét. Közel hajolt, leszorított, a hátam a földre szorult. Fölemeltem a kezemet az arcához, ujjaim félig takarták a szemét. Abban a pillanatban tudtam, hogy megállíthatnám, megcsonkíthatnám, és ebben a primitív korban ez felérne az elpusztításával.

A szeme.

Csak egy kicsit kellett volna odébb mozdítanom az ujjaimat, és belefúrnom a puha szövetekbe, kikaparhattam volna a szemét, és nagyobb kínt okoztam volna neki, mint ő nekem.

De képtelen voltam rá. A gondolattól is rosszul lettem, a kezem megdermedt. Meg kellett tennem! De nem tudtam…

A férfi ellökte a kezemet az arca elől, és hátrahúzódott tőlem – én pedig átkoztam magam mélységes ostobaságom miatt. A lehetőség elúszott, és nem tettem semmit. A viszolygásom egy másik korba tartozott, de magammal hoztam ide. Most pedig eladnak rabszolgának, mert nem volt gyomrom a leghatékonyabb módon megvédeni magamat. Rabszolgaság! De volt egy közelebbi veszély is.

A férfi nem ütött tovább. Most már csak szorosan fogott és nézett. Láttam, hogy néhány helyen megkarmoltam az arcát. Felületes, jelentéktelen karcolások. A férfi megdörgölte a sebeket, lenézett a vérre, aztán rám.

– Ugye, tudod, hogy ezért meg fogsz fizetni? – kérdezte.”

Agave Könyvek

Nyerges Gábor Ádám: Vasgyúrók – Az Ünnepi Könyvhétre megjelenik!

 „Felkínálkozunk a pusztulásra, és ez feneketlenül mulattat.”

Nyerges Gábor Ádám

Vasgyúrók

 

Megjelenik az Ünnepi Könyvhétre!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Benedek Anna

A borítót Tarcsay Zoltán tervezte Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festménye, valamint a Fortepan 94864-es képszámú fotójának felhasználásával.

Könyvbemutató és dedikálás a Kis Présházban június 13-án, csütörtökön 20 órától

Esemény

A szerzővel és a kötet szerkesztőjével, Benedek Annával Halmi Tibor költő, kritikus, szerkesztő beszélget.

A Vasgyúrók a helyszínen is megvásárolható, és átvehetők az előrendelt példányai.

 

Dedikálás az Ünnepi Könyvhéten a Prae Kiadó 70-es  standjánál, a Vörösmarty téren

Időpont: Június 15., szombat 14–15 óráig

„Ha találós kérdés lenne, így tehetnénk fel: hol és hogyan találkozhat a második világháború olasz frontja, a magyar űrprogram furcsán ismerős sci-fije, Micimackó és Soros György, tűzkárosultak, özvegyek, irodai dolgozók, sorozatgyilkosok és egyetemi professzorok, utolsó vérig rivalizáló traumacsoportok, kamaszos szerelembe eső középkorúak, elhagyni készülők és elhagyottak vagy a játszóterek indián szellemei?”

Fülszöveg

Egy kisiskolás gyereket – talán egy vasgyúrót – reggel halva talál az anyja, aki ezt hogyan is élheti túl. A külügyi szakértőnő szakmai hibát követ el, majd a metró alá akar ugrani, de véletlenül mást sikerül belöknie. Két régi barátnő addig átkozza egymás politikai táborát, míg kékülni nem kezd a fejük. A szerelmes fiút a nagybátyja részegen akarja kifaggatni a barátnőjéről.

Nyerges Gábor Ádám novelláinak ismerős környezetében köznapi emberek abszurd helyzetek részesei lesznek. Miközben szorongásaikat a groteszk félelmetessége is fokozza, történeteik mögött egymással való küzdelmeik sorstragédiája áll.

Egy férfi és egy nő megkésve találnak egymásra, amikor a hátralévő kis darab időben már nemcsak a szív dobog. Valaki a papjának meséli, hogy kiket ismert föl a migránsok vérengzéséről szóló rémálmaiban. A békés, kicsit rozzant faluban csak a plakáthely látszik, odavezető út nincsen. De hogyan készülnek a meg nem erősített hírek, vagyis mivel foglalkoznak a Hírbástyánál – mármint ténylegesen?

Ezek az elbeszélések a szatirikus próza hazai alkotóival és tárcaíróival vállalják a rokonságot. A szerző sokoldalúan tárja föl napjaink morális és egzisztenciális csapdahelyzeteit, mégsem ítélkezően ábrázolja figurái determinált észjárását, kiszolgáltatottságba ágyazott élethazugságát.

 

Závada Pál

A szerzőről

Nyerges Gábor Ádám másfél évtizede, a 2000-es évek végén kezdte pályáját. Bár elsősorban versek és regények szerzőjeként ismerjük, valójában ez idő alatt folyamatosan jelentette meg novelláit, elbeszéléseit, tárcáit, többek között a 2000, az Élet és Irodalom, a Kalligram, a Népszava, a Prae és a Tiszatáj hasábjain. E több mint évtizednyi anyagból válogatta a szerző első novelláskötetét, melyet 2024 Ünnepi Könyvhetére várhatnak az olvasók.

 

Részlet a kötetből

Vasgyúrók

1.

Amikor a Károly elhagyott, hallgattam a Fonográfot. Jöjj, kedvesem, odáig jutottam, sírtam, kikapcsoltam. Hallgattam a Zoránt. Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Idáig jutottam, sírtam, kikap­csoltam. Hallgattam a Sebőt. Rejtelmek, ha zengenek, csak idáig jutottam, olyan szomorú volt, sírtam, kikapcsoltam. Ha én szél lehetnék, egy lányt megkereshetnék, engem nem keresnek, kikapcsoltam és sírtam, egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt, egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett. Én is így lettem néma víztükör, mikor tőlem elmentél, kikapcsol­tam, két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság, s mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. Kikapcsoltam, kikapcsoltam, mindent kikap­csoltam, magamat is kikapcsoltam, és csak akkor kapcsoltam újra be, amikor a Jankó elment az iskolába, én meg beértem az állomásra, és sírtam az irodá­ban, amikor nem jött vevő. Megtanultam ki- és bekapcsolni a sírást, ott tanul­tam meg, két vevő közt, ami jól jött a Jankóval, nyolcéves volt, és elment az apja, el se búcsúzott tőle, nem sírhat az anyja. És nem hallgattam már sem­mit, pedig sok szép zenénk volt otthon. Neki néha fölraktam, amitől nem sír­tam, nem volt sok olyan, a Régi csibészeket, de aztán attól is sírnom kellett, azt se raktam föl többet. Mert akkor már minden zene fájt. Tizenkét év házas­ság volt mögöttünk, ennyi idő alatt minden hangba belekerül a másik, abba is, amit sose hallgattunk együtt, minden róla szólt, a Hajnali óceán, de még a Léna is, ő volt a Gyöngyhajú lány, a Lökd ide a sört, de a Ha én zászló vol­nék is. Elvesztettem minden zenét, pedig a szüleimtől kaptam őket, sok más nem is maradt utánuk. De ott volt a Jankó. Sokáig féltettem, hogy mi lesz belőle a megbolondult, elhagyott anyja mellett, meg úgy egyébként is, ne legyen belőle valami vidéki tuskó, mint az a DISZNÓ apja. Értem én, meg­értettem. Fiatalabb volt az a másik, ahogy az lenni szokott, a nevét se tudom, sosem beszéltünk utána, csak a következő karácsonykor, akkor is csak rövi­den, felhívott, felvettem, hát beszéltünk, keményen tartottam magam, rideg voltam, de udvarias, nem sírtam, csak a gyereknek nem adtam oda a telefont, azt mondtam, már alszik. Ha akar vele beszélni, jöjjön el, nézzen a szemébe, mondtam. Jó, azt mondta, tudtam, sosem fog jönni, ilyen volt egyszerűen. Szóval fiatalabb volt, az is a benzinkútnál dolgozott, azt tudtam még. Nem csalt meg, azt mondta, mert ő olyan, hogy így tisztességes, azt mondta, tud­tam, megcsalt akkor már rég, ilyen volt egyszerűen. A gyereket nem értettem a dologban, engem nem szeretett akkor már rég, ezt utólag összeraktam, de a Jankót, azt elvben nagyon. Szeme fénye volt, játszott vele, vitte mindenhová, amikor már semmi pénzünk nem volt, akkor is vett neki minden héten valami kis játékot, nem is tudom, miből. Becézte, cirógatta, puszilgatta, nem is értem. Hogy aztán semmi, mintha elvágták volna, úgy hagyta el, ahogy engem, de hát az egy gyerek, még nyolc se volt, hát azt is megunta, abból is fiatalabb kellett? Az is lejárt, az sem jelentett semmit? Nem tudtam, hogy van az ilyen, nekem akkor nem nagyon voltak barátaim, nem volt időm barátkozni, munka, gyerek, háztartás, mikor barátkoztam volna, aki régről volt, az is mind elma­radozott, vagy hát én maradoztam el tőlük, mert hát mikor? Hogyan? Nem volt akkor nekem már senkim a Jankón kívül, csak a hallgathatatlan, régi lemezeim a halott szüleimtől, meg az a pindúr kis félárva, vagy mi, hát nem is tudom, hogy hívjam az ilyet, akit elhagy az apja, mint egy megunt felesé­get. Még nyolc se volt, még fel se fogta eleinte rendesen, csak aztán értette meg, pedig én nem mondtam neki, mert megfogadtam, hogy nem lesz bolond, síró anyja, még az kellett volna neki, aki elmondja fűnek-fának az apját, hogy abban nőjön fel, van meg lesz elég baja, de aztán valahogy utólag összerakta, mert okos volt és nagyon érzékeny, olyan csendben megértette a dolgokat, hogy az ember ránézett kedden, és semmi, és szerdán is ránézett, és már ott volt a szemében minden, hogy összerakta, hogy megértette, hogy tudja pon­tosan, akkor is, ha nem érti, de tudja, érzi, hogy mi történt, hogy neki nem lesz apja többet, mert az ilyen, ilyen volt egyszerűen. Hogy ránéz kedden, és szeretlek, kis picúr vasgyúró, kis lovag, te leszel, meglátod, az új Messi, te TRÓNÖRÖKÖS, ordította, és fölkapta, és forgott vele a szobában, én nem is láttam még embert, mármint férfit így szeretni a gyerekét, vagy hát így kimu­tatni, hogy ránézett kedden, és szeretlek, kis picúr vasgyúró, és ránéz szerdán is… És már nincs ott, nincs apja, elment köszönés nélkül, és azt se mondja, azt se hazudja, hogy hazajön, mert ilyen volt egyszerűen. És ezt a Jankó csendben és hiszti nélkül megértette, utólag egyszerűen összerakta, keddről szerdára ez mind ott lett a kis szemében, a nézésében, hogy ez így van, ez így történt, ezt ő felfogta, megérezte, tudomásul vette, bár nyilván nem értette. Én meg megtanultam ezt mind kikapcsolni, aztán a zenét már bekapcsoltam újra, meg vettem ki könyvet, mindig mást, valami régit, szépet, József Attilát, Szabó Lőrincet, miatta kezdtem olvasni, amíg volt még pénzem olvasójegyre, aztán kértem kölcsön könyvet, mindig valami szépet, mert már lettek újra barátaim, hogy halljon ilyen szépeket, legyen műveltebb, mint a szülei, és hallja, amiket a sosem ismert nagyszüleitől kapott, hogy ne legyen ilyen falusi tirpák bunkó, akinek többet ér a feleségénél és a kisfiánál egy ilyen névtelen KURVA, és csak olvastam neki, főleg az Altatót, azt nagyon szerette, meg én is, én talán még jobban is, lefekvés előtt olvastam neki a verseket, aztán adtam egy puszit, mindig úgy aludt el, hogy aludj el szépen, kis Jankó, picúr kis lovagom, és már aludt is, vagy ha nem is, úgy tudott tenni, talán öntudatlanul is, tapintatból, sosem tudtam. És aztán én még sokáig fennmaradtam sírni, mert aztán már csak olyankor tudtam, aztán már azt is – kikapcsoltam.

A kötet megvásárolható a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Azt ismered, amikor Kim Stanley Robinson és William Gibson bemegy egy könyvesboltba?

 Ray Nayler: 

Az óceán szeme

„Időnként, amikor egy lábasfejű pihen, a bőrén akaratlannak tűnő színek és mintázatok kavarognak: mintha gondolatainak elektrokémiai keringése vetülne ki a kültakarójára. Ebben az állapotában tényleg olyan, akár egy elme, amely hústakaró nélkül sodródik a nyílt óceánban.”

Ray ​Nayler közeljövőben játszódó, sci-fi thrillere az öntudat természetéről szól, miközben elképesztő alámerülésre invitálja az olvasót az emberiség örökségének kincsei és roncsai közé.

Megjelenés: június 11.
Fordító: Sepsi László
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 384 oldal

Leírás

Azt ismered, amikor Kim Stanley Robinson és William Gibson bemegy egy könyvesboltba? És megkérdezik az eladót, tud-e ajánlani valamit, amin egyértelműen érződik az ő életművük hatása. Erre az eladó gondolkodás nélkül elsétál a sci-fi szekcióhoz, és leemeli Ray Nayler óriási sikert aratott első regényét, Az óceán szemét. Az ábrázolt szituáció persze merő fikció, az ugyanakkor tény, hogy nem véletlenül emlegetik Naylert a régóta saját kálváriáját járó sci-fi műfaj megmentőjeként.

Világépítése, stílusa és történetvezetése, ábrázolt képei, és bátor kiállása az állatvilág és a bolygó megvédése mellett, mindez nyakon öntve egy a közelmúltban tudományosan is igazolt etológiai tézis fiktív kiterjesztésével végre újra értelmet ad a tudományos-fantasztikum valóban tudományos oldalának, megközelítőleg azzal a mély elkötelezettséggel, mely a műfaj hőskorában többek közt Arthur C. Clarke-ot is jellemezte.

Nikolaus Rajewsky, a Max Delbrück Központ munkatársa által vezetett csapat 2022-ben bizonyította be, hogy a polipok intelligenciája bizonyos tekintetben kizárólag az emberéhez mérhető, összetett fejlődése pedig mikroRNS-készletük (rövid, nem kódoló RNS-ek) bővülésével magyarázható. Ez a kutatás volt az, mely először kimondta, hogy az embernek és a polipoknak lehet egy közös ősük, Nayler pedig erre az elméletre építette nagy sikert aratott bemutatkozó regényét, mely reményeink szerint valóban új nívót kölcsönöz majd az egy ideje már tetszhalott állapotban leledző sci-fi műfajnak. Az Egyesült Államokban mindenesetre már megtette, reméljük, idehaza sem marad el a visszhang.

Fülszöveg

Pletykák terjednek egy hiperintelligens, veszélyes polipfajról, amelynek talán saját nyelve és kultúrája is kifejlődött. A tengerbiológus dr. Ha Nguyen, aki egész életében a puhatestűek intelligenciáját kutatta, bármit megtenne, hogy tanulmányozhassa őket.

A DIANIMA nevű, nemzetek felett álló techvállalat elszigetelte a külvilágtól a félreeső Con Dao-szigetvilágot, ahol a polipokat felfedezték. Dr. Nguyen csatlakozik a cég csapatához a szigeten: egy háborús veterán biztonsági ügynökhöz és a világ első androidjához.

A polipok jelenthetik a kulcsot a példátlan áttöréshez az emberen kívüli intelligencia kutatásában. Magasak a tétek: óriási vagyont kereshet, aki képes előnyére fordítani a polipok fejlettségét, és miközben dr. Nguyen kommunikálni próbál az újonnan felfedezett fajjal, a DIANIMA-nál is nagyobb hatalmak lépnek színre, hogy megszerezzék maguknak az állatokat.

Ám a polipok véleményét senki nem kérdezte. És azt sem, hogyan szándékoznak reagálni a kialakult helyzetre.

Az óceán szemében William Gibson cyberpunk világépítése találkozik Kim Stanley Robinson látomásaival a klímaváltozásról. A kötet 2023-ban elnyerte a Locus-díjat legjobb első regény kategóriában, illetve jelölték a Nebulára és a Los Angeles Times Ray Bradbury-díjára is.

A szerzőről

Ray Nayler élete csaknem felét az Egyesült Államokon kívül töltötte a külügyminisztérium és a Békehadtest szolgálatában, ideértve egy időszakot az USA Ho Si Minh-városi konzulátusának környezetvédelemmel, tudománnyal, technológiával és egészségüggyel foglalkozó hivatalában. Jelenleg nemzetközi tanácsadóként tevékenykedik a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal tengeri rezervátumokkal foglalkozó részlegénél.

Írással a szabadidejében foglalkozik: kritikai elismerésben részesült novelláit számos folyóirat és antológia közölte, többek közt a Gardner Dozois szerkesztette A legjobbak legjobbjai. Első regénye Az óceán szeme címmel jelent meg 2022 végén, és viharos kritikai sikert aratott. Nayler azóta egy kisregénnyel jelentkezett 2024 elején (Mamutrezervátum), és jelenleg a második regényén dolgozik, melyet az egész SFF-közösség tűkön ülve vár.

A könyvről mondták

„Az óceán szeme elsőrangú spekulatív thriller, egyszerre káprázatos, könyörtelen, lehengerlő és megrázó. Nagyívű kérdéseket tesz fel a mesterséges és a nem-emberi intelligenciákról, amelyekre izgalmas és provokatív válaszokat kínál.” - Jeff VanderMeer, az Expedíció szerzője

„Imádtam a regény okosságát és szívét, rejtett csapdáit, nyers lendületét, zseniális világépítését és tiszta elköteleződését a ragyogó ötletek mellett.” - David Mitchell, a Felhőatlasz szerzője

„A lábasfejűek miatt kezdtem el olvasni Az óceán szemét (odáig vagyok a lábasfejűekért!), de a bámulatos elmélkedés ragadt magával a tudat és a személyiség mibenlétéről. Imádom ezt a könyvet.” - Ann Leckie, a Mellékes igazság szerzője

„Thriller szívével és sci-fi agyával Az óceán szeme hátborzongató, elmés olvasmány. Mesterséges intelligencia, születőben lévő állati öntudat, repülő gyilkos drónok: mint Gibson vagy Atwood legjobb szövegei, hibátlanul bonyolítja a cselekményt, de a tudat, a természetrombolás és a tudományos fejlődés nagyobb kérdéseiről sem feledkezik meg. Tényleg páratlan történet.” - Kawai Strong Washburn, a Sharks In The Time Of Saviors szerzője

„Ray Nayler vállalta a minden korábbinál bizonytalanabb közeljövőből fakadó kihívásokat, és ragyogóan megoldotta a feladatot. Regénye az egész bolygón átívelő science fiction és mélyen szántó, új típusú kalandtörténet, amelyben számtalan csodálatos dolog mellett feltűnik a legjobb főgonosz, akiről az elmúlt években olvastam. Végül a regény világában rejlő hatalmas lehetőségtől eleredtek a könnyeim. Micsoda utazás, micsoda érzelemgazdagság, micsoda jövő!” - Robin Sloan, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja szerzője

„Az óceán szeme zabolátlanul eredeti, gyönyörűen megírt, letehetetlen és ragyogó regény. Ray Nayler az egyik legizgalmasabb új hang, akit az utóbbi években olvastam.” - Blake Crouch, a Sötét anyag és a Géncsapda szerzője

Idézetek a kötetből

„Olyan szintű eszközhasználatot láthatunk a polipoknál, amely az ember kivételével túltesz az összes madár- és emlősfajén. Vegyük az indonéz polipok összetett eszközhasználatát: ők két eldobott kókuszhéjat hordanak magukkal a tengerfenéken, a testük alá húzva gólyalábnak használják, aztán újra összeillesztik a héj két felét páncél gyanánt a ragadozók ellen. A polipok határozott céllal gyűjtik össze az emberek által eldobott kókuszhéjakat. Más állatok menedéknek használják a talált tárgyakat, esetleg összetett objektumokat készítenek (például fészkeket), de az állatvilágban sehol máshol nem találkozunk ilyen szintű kifinomult eszközhasználattal. Ezt nem írhatjuk le annyival, hogy ösztönös cselekvés. Ez tanult viselkedés. Ha vissza akarjuk követni az idáig vezető gondolatmenetet, kénytelenek vagyunk belátni, hogy egy olyan élőlénnyel állunk szemben, amelynek kíváncsisága, kalandvágya és kifinomultsága szinte páratlan az állatvilágban.”

„Nem a kommunikáció teszi különlegessé az embert. Az életben maradásához szükséges szinten minden életforma kommunikál. Az állatok, de még a növények kommunikációja is felettébb kifinomult. Az embereket a szimbólumaik különböztetik meg tőlük – betűk és szavak, amelyeket elrendezhetünk a nyelvnek nevezett önreferenciális halmazokban. A szimbólumhasználattal le tudjuk választani a kommunikációt a közvetlen kapcsolatról, ami a környezetünkben jelen lévő dolgokhoz köti. Tudunk beszélni dolgokról, amelyek ott és akkor nincsenek jelen. Tudunk történeteket mesélni. Hagyomány, mítoszok, történelem, kultúra – ezek a tudás tárolórendszerei, és mind a szimbólumok eredményei. És a szimbólumhasználat olyasmi, amivel a fajunkon kívül nem találkozunk máshol.”

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek

Kalózok, démonok, polipok, és gyilkosok az Agave Könyvek Könyvheti újdonságai közt

Kalózok, démonok, polipok, és gyilkosok az Agave Könyvek Könyvheti újdonságai közt

Talán soha ennyi új könyvvel nem készültünk még a júniusi Könyvhétre, ráadásul igyekeztünk minden létező műfajból elhozni egy-egy igazán nagyszerű művet. Negyedik kötetével jön Finlay Donovan, és Kollár Betti Vonzás-sorozata, de folytatódik az óriási népszerűségre szert tett Amilyen akkor voltam is. Shannon Chakraborty az Indiai-óceán háborgó vizére, Philip Fracassi egy démonok által megszállt fiúiskolába, Dan McDorman egy mindentől elzárt vadászházba, Ray Nayler pedig a polipok és mamutok lenyűgöző világába kalauzolja el az olvasókat. Nézzük is szépen sorban!

Shannon Chakraborty: Amína asz-Sziráfi kalandjai

A Dévabád-trilógia szerzőjének új regénye egy legendás kalóz utolsó megbízatásáról

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.

Philip Fracassi: Fiúk a völgyből

Stephen King egyik kedvenc új horrorja egy démonok járta fiúárvaházban zajló borzalmakról

Szent ​Vince Fiúárvaház. A századfordulón. Pennsylvania állam egy eldugott völgyében.

Harminc fiú dolgozik, tanul és gyakorolja vallását itt, maroknyi pap figyelő tekintetétől kísérve. Peter Barlow, aki gyerekkorában, brutális családi tragédia folytán veszítette el a szüleit, egy új életet alakított ki magának az intézet falai között. Immár a felnőttkor küszöbén, az árvák nagycsaládjának tagjaként barátokra tett szert, és a jövőjét tervezgeti.

Mígnem egy viharos éjszakán kis csapat férfi kér bebocsátást: súlyos sebesültet hoznak magukkal, akinek összevagdosott testén sátánista szimbólumok éktelenkednek. A sebesült férfi halálával ősi, gonosz erő szabadul el, fertőzésként megtelepedve az árvaházban és a benne lakó gyerekekben. A fiúk egy részének viselkedése megváltozik, csoportok jönnek létre. Ki-ki oldalt választ.

Azután egyikük szörnyű halált hal. Peternek és a szívéhez közel állóknak hamarosan abban a tudatban kell dönteniük a két oldal között, hogy az életük – és talán halhatatlan lelkük – forog kockán.

A Fiúk a völgyből mesterien kivitelezett történet a felnőtté válásról Philip Fracassi tollából, akit sokan már most az évtized nagy új horrorírójaként tartanak számon.

Dan McDorman: Egy gyilkosság megírásának krónikája

Új metakrimi Alex Pavesi és Benjamin Stevenson olvasóinak, mely valóban kitágítja a műfaj határait

 

Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.

Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…

És lesz majd egy holttest.

Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.

Minden más a szereplőkön múlik.

És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…

Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.

Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent kockára tesz

Folytatódik Finlay Donovan története, kiegészülve egy vadonatúj novellával is

 

Finlay ​Donovan és bébicsősz-tettestársa, Vero, igazán rászolgált már egy pihenős, csajos hétvégére. Ezért úgy döntenek, hogy elutaznak Atlantic Citybe, de mivel a kaszinók és a szórakozás csak fedősztori, hogy visszaszerezzenek egy ellopott kocsit és Vero gyerekkori szerelmét, Javit, akit Marco, a veszedelmes uzsorás rabolt el, lefogadhatjuk, hogy az igazi kikapcsolódás még várat magára. Ráadásul a kotnyeles útitársak is kellemetlenül megszaporodnak – Finlay volt férje, Steven, valamint anyja is szükségét érzi annak, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Alighogy berendezkednek a lepukkant kaszinó-szállodájukban, máris beüt a krach: Marco a teljes tartozás azonnali törlesztését követeli Javi életéért cserébe. És tudni akarja, hova tűnt unokatestvére, a rejtélyesen köddé vált Ike. Mivel Finlay és Vero semmiképpen sem tárhatja Marco elé, hogy valójában mi történt Ike-kal, kénytelenek új tervet kovácsolni – kinyomozzák, hol van Javi és az Aston Martin, és egyszerűen visszalopják.

Igen ám, de amikor a terv első lépéseként belopakodnak Marco lakosztályába, hogy kiderítsék, amit csak lehet, a férfi hullájába botlanak. Ráadásul nem sokkal később a szállodájukban felbukkannak négyen is az otthoni rendőr rokonok és ismerősök közül, akik szintén Ike után kutakodnak. Köztük van a dögös zsaru, Nick is, aki a rendőrakadémián a Finlay-vel töltött fülledt éjszakát követően túlságosan is buzgón tapad rá.

Vajon Finlay képes lesz a felszínen maradni egy féltékeny volt férj, két koraérett kisgyerek, egy házassági gondokkal küzdő anya és egy bomlófélben lévő uzsorás ostromában, és ép bőrrel megúszni Atlantic Cityt?

Ray Nayler: Az óceán szeme

Ray​Nayler közeljövőben játszódó thrillere az öntudat természetéről szól, miközben elképesztő alámerülésre invitálja az olvasót az emberiség örökségének kincsei és roncsai közé.

 

Pletykák terjednek egy hiperintelligens, veszélyes polipfajról, amelynek talán saját nyelve és kultúrája is kifejlődött. A tengerbiológus dr. Ha Nguyen, aki egész életében a puhatestűek intelligenciáját kutatta, bármit megtenne, hogy tanulmányozhassa őket. A DIANIMA nevű, nemzetek felett álló techvállalat elszigetelte a külvilágtól a félreeső Con Dao-szigetvilágot, ahol a polipokat felfedezték. Dr. Nguyen csatlakozik a cég csapatához a szigeten: egy háborús veterán biztonsági ügynökhöz és a világ első androidjához.

A polipok jelenthetik a kulcsot a példátlan áttöréshez az emberen kívüli intelligencia kutatásában. Magasak a tétek: óriási vagyont kereshet, aki képes előnyére fordítani a polipok fejlettségét, és miközben dr. Nguyen kommunikálni próbál az újonnan felfedezett fajjal, a DIANIMA-nál is nagyobb hatalmak lépnek színre, hogy megszerezzék maguknak az állatokat. Ám a polipok véleményét senki nem kérdezte. És azt sem, hogyan szándékoznak reagálni a kialakult helyzetre.

Az óceán szemében William Gibson cyberpunk világépítése találkozik Kim Stanley Robinson látomásaival a klímaváltozásról. A kötet 2023-ban elnyerte a Locus-díjat legjobb első regény kategóriában, illetve jelölték a Nebulára és a Los Angeles Times Ray Bradbury-díjára is.

Ray Nayler: Mamutrezervátum

Az ​óceán szeme szerzőjének legújabb műve feszült ökothriller lélegzetelállító tudományos-fantasztikus jóslatok sűrűjében

 

A nem túl távoli jövőben Moszkva egy tudományos áttörésnek köszönhetően sikerrel feltámasztja a mamutokat, és egy védett rezervátumba helyezik őket, ám a túlélésükhöz szükség van még valakire, aki képes nekik megtanítani, hogyan legyenek mamutok egy olyan világban, ami egyáltalán nem hasonlít a régi életterükre.

Dr. Damira Khismatullina, az elefántok viselkedésének világszerte legnagyobb szakértőjének segítségét kérik. Bár Damirát évekkel korábban meggyilkolták, a digitalizált tudatát feltöltik egy mamut agyába, és a csorda matriarchájává válik. Vezetésével az állatok átvészelik az évszakokat, és gyors szaporodásuknak köszönhetően megvetik lábukat az új világban.

Hamarosan azonban megérkeznek az orvvadászok hangtalan drónjaikkal, mesterséges öszvéreikkel és mindennél halálosabb fegyvereikkel, a történelem pedig úgy tűnik, önmagát fogja ismételni. Damirán múlik a faj jövője, akire nemcsak nehéz döntések várnak, de idővel szembesül azzal is, hogy a különleges tudásán túl miért hozták vissza valójában.

Ray Nayler legújabb könyve bizonyíték arra, hogy Az óceán szeme nem egyszeri csúcsteljesítmény volt, és személyében a sci-fi új nagyságát üdvözölhetjük.

Amber Smith: Amilyen most vagyok

Az​Amilyen akkor voltam folytatásában Eden és Josh úgy határoznak, adnak még egy esélyt a kapcsolatuknak.

 

Edennek és Joshnak sosem volt valós esélye egy egészséges kapcsolatra. Amikor a gimiben randizni kezdtek, mindkettejüknek megvolt a saját problémája, mely útjában állt az egymás iránt táplált mély érzelmeknek: Eden egy pusztító szexuális bántalmazás terhét cipelte magával, Josh pedig alkoholista édesapja miatt küzdött súlyos magánéleti problémákkal.

Hónapokkal azután, hogy Eden és két másik társa nyilvánosan megvádolja az erőszaktevőjüket, a lány elkezdi az egyetemet, miközben az ügye bíróság elé kerül. Amikor Joshsal újra közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, végre minden adott ahhoz, hogy működjön a kapcsolatuk. De vajon elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy kiállja az egyetem megpróbáltatásait, valamint a tárgyalás nyomasztó valóságát, mely eldönti, Eden megkapja-e a megérdemelt igazságtételt?

Kollár Betti: A vonzás hatalma

Negyedik kötetével folytatódik az egyik legnépszerűbb romantikus könyvsorozat

 

Paris biztos benne, hogy megtalálta az igazit, akivel kész leélni az életét. Már a külföldre költözést tervezgetik… ám, amikor az utolsó pillanatban váratlanul elbizonytalanodik, és felbontják az eljegyzést, egyedül marad az üres lakásban, összetörve, magányosan, kilátások nélkül.

Ace nem sokat tud az igaz szerelemről. Általában ágyról ágyra jár, a párkapcsolatai során senkit nem enged igazán közel magához. De ha egy barátjának szüksége van rá, nincs nála odaadóbb ember.

Ace úgy dönt, segít Parisnek túljutni a szakítás utáni legnehezebb időszakon. Mivel egyikük sem szeret egyedül lenni, a lány egy hirtelen ötlettől vezérelve beköltözik hozzá. Azonban minél több időt töltenek együtt, annál inkább kénytelenek szembenézni mindazzal, ami elől egészen idáig menekültek.

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek