Nem minden hős válhat legendává!
Elfeledett szuperhősök
Az Aranykor hősei visszatérnek.
Megjelenik március 3-án!
Multiverzum Kiadó, 2025
Szerkesztette: Tarcsa Zoltán
Kiadónk részt vesz az 55. Fővárosi Képregénybörzén
(7) 55. Fővárosi Képregénybörze | Facebook
Időpont: március 2-án, vasárnap 10 és 15 óra között
Helyszín: 1191 Budapest, Teleki utca 50.
Az Elfeledett szuperhősök a börzén kedvezménnyel megvásárolható.
Fülszöveg
A múlt végeláthatatlan homályából visszatérve e különös szuperhősök bebizonyítják, hogy lehetséges a visszaút a feledés birodalmából! A képregények Aranykorának időtlenségbe dermedt hősei ismét közöttünk járnak! Stardust, a szupermágus, Bingó, a szuperkenguru, Funnyman, a szuperbohóc és egykor feledésre ítélt szuperebbnél szuper társaik megmutatják, hogy képességeiknek nincs határa, igazságérzetüknek nincsen párja!
Lépj be velünk az 1940-es évek képregényeinek elképesztő világába, ne hagyd, hogy ezeket a különleges szuperhősöket feleméssze a könyörtelen idő! Mert bár szuperhősként halhatatlanok, mégis csak addig élnek, míg kalandjaikat a legnagyobb Hős forgatja...
Te, kedves Olvasó!
A gyűjteményben megjelenő kiadványok:
Stardust, the Super Wizard – Fantastic Comics 1939. december, Fox Feature Syndicate
Író és rajzoló: Fletcher Hanks
The Miracle Man, Zambini the Magician – Zip Comics, 1940. február, MLJ Magazines Inc.
Író: Joe Blair
Rajzoló: Elmer Wexler
Phantasmo, Master of the World – The Funnies, 1940. július, Dell Comics
Író és rajzoló: Elmer Cecil Stoner
Kangaroo Man – Choice Comics, 1941. december, Great Comics Publications
Író: S. M. Iger
Rajzoló: Chuck Winter
Major Victory – Dynamic Comics, 1941. október, Dynamic Publications
Író: ismeretlen
Rajzoló: Charles Sultan
Mad Hatter – Mad Hatter, 1946. február, O. W. Comics Corp
Író: William Woolfolk
Rajzoló: Mortimer Leav
Funnyman – Funnyman, 1948. január, Magazine Enterprises
Író: Jerry Siegel
Rajzoló: Joe Shuster
Szuperhősök és identitáskeresés a nyugati kultúrában
A szuperhős-történetek a nyugati civilizáció sarkalatos kulturális jelenségévé váltak. S minthogy a fenyegető, válságos pillanatokban minden civilizáció keresni kezdi a maga identitásának gyökereit, nincs mit csodálkozni azon, hogy az a kultúra, amelyből a szuperhősök sarjadtak, most kutató tekintettel fordul a múltba, hogy elsárgult, gyűrött újságok lapjain, saját korukban lenézett, semmibe vett, banális történetekben fedezze fel eszméinek, hitrendszerének, civilizációs összetartó erejének alapvető építőköveit. Homérosz eposzai, a Mahábhárata verssorai vagy a Nibelung-ének mondái sem jöhettek volna létre a kultúrhéroszok történetei vagy a totemisztikus eredetmítoszok, sámánénekek nélkül.
A Multiverzum Kiadó az 1940-es évek néhány mára feledésbe merült szuperhősét bemutató képregényével debütál a hazai képregény-piacon. A kötetben található képregényeket kiegészíti egy-egy rövid leírás, amely a szerzők és a kiadó bemutatásával elhelyezi az alkotást a képregénytörténetben, valamint néhány, az adott szuperhőshöz kapcsolódó érdekesség is.
Beleolvasó, a kötet bevezetője
Utazás a Limbóba
A sokezernyi képregény közül, amelyek a polcomon sorakoznak, nehéz lenne egy abszolút kedvencet választanom. Ráadásul ahogy az ember változik, úgy változik az ízlése is, s így a kedvenc képregények dobogós helye is átalakulhat. Annyi azonban bizonyos, hogy a DC által kiadott Final Crisis (A legvégső válság) örök dobogós. Igazi kozmikus, világmegmentős sztori, nagyágyúkkal mind a hősök, mind a gonoszok oldalán. De nem ezért szeretem annyira. Grant Morrison írta, aki nálam a kedvenc írók képzeletbeli rangsorában szintén örök dobogós. De nem is ezért szeretem annyira. Hanem az egyik tie-in (a fősztorihoz lazábban kapcsolódó, külön történet) miatt.
A Superman Beyond (Superman a túlontúlon) alighanem az egyik legszebb óda, amit a képregényről a képregények rajongóinak valaha is írtak. E történetben Superman és néhány alternatív univerzumbeli társa útra kelnek az ismeretlenbe, hogy megmentsék a világot a létező legnagyobb veszedelemtől: a szuperhőstörténetek megsemmisítésétől, a szuperhőseszme az emberiség kollektív emlékezetéből való kitörlésétől. A képregény ezen a furcsa, az olvasót is a történetbe építő csavaron kívül vizuálisan is érzékeltetni kívánta az utazás rendkívüliségét; a füzetek mellé egy 3D-szemüveget is kapott az olvasó, hogy a történet bizonyos pontjain a hősökkel együtt kilépjen a kétdimenziós panelek közül, saját világát összekötve a szuperhősökével. Ennek a furcsa utazásnak egy pontján Superman és társai eljutottak egy különleges helyre, a Limbóba, ahonnan éppen a világot éltető létfontosságú esszencia hiányzik – az esemény. Ezen a helyen, ahol soha nem történik semmi, mert ezen a helyen nincsen Történet, különös teremtmények élnek: azok a szuperhősök, akikre már nem emlékszik szinte senki. Ők ugyan még tudják, hogy képregényhősök voltak egykor, de létezésük utolsó fázisa ez, a szuperhőseszme morzsolódása, s vele a teljes feledés.
Superman megjelenése aztán elhozza a történéseket ebbe a világba, s kezdetét veszi a kozmikus harc: az eszme megsemmisülését óhajtó entitás a Limbó létét sem tűrheti. A Limbó nemet mond! – e kiáltással indulnak harcba az egykor saját képregényük lapjain élt, mára a kollektív feledésbe taszított szuperhősök, hogy megmutassák: ha visszatérhetnek a Történetek világába, újra az Eszme megtestesülései lehetnek.
E kis füzettel hasonlóra vállalkoztunk mi is: kimenteni a feledésből a képregények Aranykorának hőseit (legalábbis néhányukat).
A szakmai közmegegyezés az Aranykornak nevezett időszakot 1938 és 1956 közé teszi, amikor a műfajt napjainkig meghatározó szereplők és a zsánerre jellemző motívumok kialakultak. Mai szemmel nézve is elképesztő mennyiségű szuperhős született ebben a közel két évtizedben; egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy hétről hétre gyarapodott a számuk. Ha ilyen bőségben árad valami a piacra, óhatatlan, hogy nem minden esetben lesz kifogástalan a termék. A szuperhősök történetei között is akadt olyan, amelyik nem csupán mai szemmel, de az akkori olvasó számára is ezer sebből vérzett; a történet logikátlan volt, inkább nevetséges, mint hősies, a rajzok elnagyoltak, rosszabb esetben összecsapottak.
Akkor mégis mi lehet az oka annak, hogy ezek a képregények a 2000-es évek második felétől egyre gyakrabban jelennek meg reprint kiadásban, gyűjteményes kötetben? Miért foglalkozik velük egyre több cikk, tanulmány, könyv? Miért keresik az olvasók ezeket a mai képregényekkel előállításuk minőségében, elbeszélésmódjuk korszerűségében, vizuális ábrázolásukban össze sem hasonlítható történeteket?
Kézenfekvőnek tűnhet a válasz, hogy a jelenség a szuperhőstörténetek immár több mint két évtizedes filmes diadalútjához köthető. A nagy költségvetésű, elképesztő technikával megvalósított mozifilmek révén a szuperhősök történetei adekvát reprezentációt nyertek, a mítoszok, eposzok és legendák a szemünk előtt elevenednek meg és ragadnak magukkal, jóval szélesebb közönséget vonzva, mint csupán a képregények olvasótábora. Ez a válasz azonban – noha kétségtelenül igaz – megkerülné azt a másik, fontosabb kérdést, hogy egyáltalán miért keressük ma ezeket a történeteket jobban, mint mondjuk, két évtizeddel korábban?
A szuperhősök a nagy világgazdasági válság szülöttei voltak (mi azt a válságot gazdaságinak nevezzük, akik átélték, azok számára azonban morális válság is volt). Ifjúkorukat egy egzisztenciális válság (a hidegháború) idején élték, felnőttkorukba pedig egy globális katasztrófa fenyegetése idején léptek. Mindez aligha lehet véletlen. Grant Morrison a szuperhősjelenségtől írott nagyszerű könyvében (Supergods – Our World in the Age of the Superhero) kérdés formájában fogalmazza meg a választ:
„Lehetséges, hogy egy, a saját jövőjével kapcsolatban optimizmusra éhes kultúra az elsődleges forráshoz fordul, miközben utópisztikus példaképek után kutat? Lehetséges, hogy a szűk, testhezálló ruhába öltözött, köpenyes szuperhős valójában nem más, mint annak a lénynek a legtökéletesebb megtestesülése, amivé valamennyien válhatnánk, ha elég értékesnek éreznénk magunkat egy olyan holnapra, amelyben legnemesebb tulajdonságaink diadalmaskodnak a nagy emberi projektet megsemmisítéssel fenyegető, szintén bennünk rejlő romboló erők fölött?”
A szuperhőstörténetek a nyugati civilizáció sarkalatos kulturális jelenségévé váltak. S minthogy a fenyegető, válságos pillanatokban minden civilizáció keresni kezdi a maga identitásának gyökereit, nincs mit csodálkozni azon, hogy az a kultúra, amelyből a szuperhősök sarjadtak, most kutató tekintettel fordul a múltba, hogy elsárgult, gyűrött újságok lapjain, saját korukban lenézett, semmibe vett, banális történetekben fedezze fel eszméinek, hitrendszerének, civilizációs összetartó erejének alapvető építőköveit. Homérosz eposzai, a Mahábhárata verssorai vagy a Nibelung-ének mondái sem jöhettek volna létre a kulturhéroszok történetei vagy a totemisztikus eredetmítoszok, sámánénekek nélkül.
Válogatásunk az Aranykor első évtizedének „primitív szuperhősmítoszaiból” szemezget. Akad közöttük olyan, amelynek hőse szülőhazájában nemhogy előlépett a feledés homályából, de napjainkra széles rajongótábort szerzett magának. Akad olyan is, melyet csak a képregényes aukciókat figyelő vérbeli geekek ismernek. Akad olyan is, amelynek igazi érdekességét maguk az alkotók vagy létrejöttének körülményei jelentik. Akad közöttük hosszabb időt, több kalandot megélt, s akad a süllyesztőben gyorsan eltűnt is. De egy dolog közös bennük: méltók a figyelmünkre.
Mert lehetnek mai szemmel nézve furcsák, komikusak, abszurdak, ripacsok, bugyuták és giccsesek, ugyanaz a gondolat munkált létrejöttük mögött, mint a szuperhősök ma is élő generációja mögött. Az a remény, hogy az ember végül képes a világ minden nehézségén, borzalmán, igazságtalanságán felülemelkedni. Hogy a szuperemberek valójában mi vagyunk, az olvasók.
Indulj a Limbóba, olvasó, mentsd meg az ott rekedteket! A világ sorsa a kezedben!
Megrendelhető a kiadó webáruházában: