Október 1-jén megjelenik Tóth Kinga Mariamachina című kötete!

 Tóth Kinga

Mariamachina

 

Megjelenik október 1-jén!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter.

Borítóterv: Tóth Kinga grafikája felhasználásával Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató az Őszi Margón

Esemény

Időpont: október 16., péntek 18.30

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kávézószínpad

 

A szerzővel Perintfalvi Rita beszélget.

Perintfalvi Rita ajánlója

„Tóth Kinga verseskötete olyan, mint egy diptichon, egy posztmodernkori, lélekből faragott szárnyasoltár. Ha kinyitod, női szenteket, szeretőket, apácákat, medvének született fiút, virágleányt találsz benne. Imákkal, liturgikus ünnepekkel, lelki- és beszédgyakorlatokkal fűszerezve az életről és halálról, a bűnbánatról és megtisztulásról, a vágyról és az elengedésről. Amikor a táblaképen a versek egy része megújulva visszatér, a kötet meditációvá, mantrává válik. A szavak hömpölygő folyama és a képek játéka ellenálhatatlan erővel magával ragadja az olvasót. Maga is a diptichon, az oltár részévé válik. Végbemegy a transzformáció.”

 

A szerzőről

Tóth Kinga író-költő, hangperformer, vizuális alkotó. Munkásságáért Hazai Attila Irodalmi Díjjal, Margó Különdíjjal, Hugo Ball támogatói díjjal, Bernhard Heidsieck- díjjal és az Ingeborg Bachmann-díj KELAG-díjával tüntették ki. Legutóbbi kötete a Prae Kiadónál: AnnaMaria sings/singt/énekel, 2023

Tóth Kinga portréját Verena Mayrhofer készítette.

 

Versek a kötetből

 

VAKU

 

amikor a portrészékre ültettek

és egy próbababa mögé álltam

világoskéken férceltek tojásformára

de lepattant a karomról a tű

és futott bennem a ló

(és elkezdett futni bennem a ló)

és a lábujjaim megtüzesedtek

és a vénáimon narancssárgán

feszült az utcai világítás

a bőrömön a kis szőrök szaladtak

a sapkámat ledobta a haj

a fiam intett egyet egy bárány hátán

benjámin a repülők fölé emelkedett

a billentyűzeten átkapcsolta magát

a nyelv és a villanykörtedrótba

kerültem balról jobbra

suhantam át abban az áramkörben

lehetett volna karácsonyi dísz is

aztán a mozsár a fűszertörő a szemem

közé koppant az a kör doktor manhattan

az a pont ahonnan a futóideg ered

ami belecsúszik a fényképezőlencsébe

a mozsár amikor betakarja a fejem

anna énekel és öt hanggal lejjebb

énekelnek a nővérek ott van az a hang

az összes mögött a ló hátán amikor

a lábujjaddal pattintasz mikor leetted

az utolsó falatot az almaszárról mind

a magokkal együtt amikor a kandeláberen

kiég az összes is mikor a kötött megcsípi

a füled az az a kék pisszentés

a vaku

 

 

VÍZHORDÓ

 

menyasszonyt árulnak az ablakban

azt kérdeztem nekem mikor lesz

ilyen fehér ruhám ha lesz biztos

nadrágos lehet csak vagy biztos

csak nadrágos lesz

felgyújtottam volna azt a kirakatot

rádobni a tüzet arra a ruhára

forró cseresznyemagokat a ruha alá

de fent volt a ház a hegy aljából még

át az erdőn a falak mellett három kolostor

mellett a templom és még egy és még

az iskola útját kikerülni egyenesen a kerülőn

az emelkedő a cipőmben benne

a vízhordó asszony az apácák egy nemes is

én is ugyanúgy megyek hordom a vödröt

egyetlen hang sincs él-e itt bárki nem mozdul

a bokor sem csak akkor ha elrendelik akkor

egy kisállat elfut a bokrok között

akkor messze lehet egy autót hallani

és egy fiatal férfi is megy de másik irányba

kanyarodik elszakad a kabát meg az összes

többi nincsen pihenő egyenletesen egyik

a másik után ezen az útközben kérdez a fiú is

hiszi hogy egyedül van de velem együtt

meghallja a bokor alól a szomszéd faluból

és a kanyar másik oldalán a másik kérdező

férfit mindkét cipőmmel hordom őket

a domb tetején aztán nincs már mit csinálni

ott veszünk először levegőt

tapsolni kezd bennem a nemesasszony

az apáca tapsol a hosszú kabátom eloldódik

a kötője a cipőfűzőm foszlik le a ruhám leesik

a számról a kendő átfúj a csöveimen kihidegíti

legyen éles tűnjön el róla ami az enyém

anyáim nővéreim megjöttem

 

 

ÚSZÁS

 

ha a víz felemeli a lábat

a hasadnál tartalak meg először

akkor kellene megadni elengedni (nekem)

csak dobd fel magad a tenyerem felett

fogsz lebegni mint a béka azt hiszed

kalimpálsz hogy felhabosítasz hogy

a buborékokban a fulladásod pukkad ki

a víz felemeli a lábad (nem a tenyerem tart)

a hasad irányít engem a hasad mondja

a víznek is merre lökjön vagy engedje

azt a két centimétert amit nem akarsz

látni a kezem felett ami miatt akarsz itt engem

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában: 

Prae Kiadó

Mennyire lehet a hazád a hely, ahol sosem éltél? – R. F. Kuang új regénye identitásról és gyökerekről

 R. F. Kuang: 

Tajpei történet 

 

„Ugyanazon az úton indultunk most el, ugyanazt a tátongó űrt akarjuk betölteni, s ehhez némi időre van szükség: tíz hét Tajpejben, elmerülve a szüleink anyanyelvében, hogy aztán amikor visszatérünk, hibátlan hangsúllyal beszéljünk, és avatottabb kínaiak legyünk.”

Mennyire lehet a hazád a hely, ahol sosem éltél? – R. F. Kuang új regénye identitásról és gyökerekről

Megjelenés: szeptember 29. - Könyvfesztivál
Fordító: Borbély Judit Bernadett
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

 

 

Miről szól a könyv?

Lily Chen kínai-amerikai egyetemista egy intenzív nyelvi kurzus kedvéért tölti a nyarat Tajpejben, abban bízva, hogy a mandarin nyelv elsajátításával közelebb kerülhet ahhoz a kultúrához is, amelyet családjától örökölt. Csakhogy Tajvanon hamar ráébred: attól, hogy valahol nem tekintenek egészen idegennek, még nem feltétlenül érzi magát otthon az ember. R. F. Kuang egyszerre humoros és fájdalmas fejlődésregénye nyelvről, identitásról és arról szól, lehet-e valódi kapcsolatunk egy hellyel, amelyet egész életünkben a sajátunknak hittünk, anélkül, hogy igazán ismertük volna.

 

Miért aktuális most?

A bevándorlók második és harmadik generációja számára az identitás egyre kevésbé írható le egyszerűen származással vagy állampolgársággal. Kuang ezt a diaszpóraélményt egy különösen izgalmas ellentmondáson keresztül vizsgálja: mi történik, amikor a vágyott „hazatérés” során derül ki, hogy az elképzelt haza valójában sosem volt a miénk? A Tajpeji történet ezzel a kulturális hovatartozásról folyó kortárs párbeszéd egyik legérzékenyebb kérdéséhez nyúl.

 

Leírás

 

R. F. Kuang néhány év alatt generációja egyik legismertebb írójává vált. Regényei vezették a New York Times és a Sunday Times bestsellerlistáját, munkásságát Nebula-, Locus-, Crawford- és British Book Awarddal is elismerték. A Tajpeji történettel azonban új területre lép. A Bábel történelmi fantasyje, a Sárga könyvpiaci szatírája és a Katabasis nagyszabású alvilágjárása után ezúttal minden fantasztikus elem nélkül, egyetlen nyár történetében beszél a felnőtté válás nehézségeiről.

 

A váltás nem véletlenül érződik személyesnek. Kuang maga is részt vett fiatalon intenzív mandarin nyelvkurzuson Tajpejben, és ugyanebben az időszakban veszítette el a nagyapját. Lily történetébe így saját élményeinek érzelmi lenyomata is bekerült; az írónő egyenesen az eddigi legszemélyesebb könyvének nevezte a regényt.

 

Különösen izgalmas, hogy Kuang ezúttal egyik kedvenc témáját, a nyelvet egészen más irányból közelíti meg. Nem a hatalom eszközeként, hanem egyszerre hídként és akadályként. Megtanulhatjuk-e valaha azt a nyelvet, amelyen már nincs kinek feltennünk a családunkkal kapcsolatos kérdéseinket? A Kirkus Reviews éppen ezt nevezte a regény lényegének: a nyelv egyszerre képes összekötni és elválasztani bennünket.

 

Fülszöveg

 

R. F. Kuang új, sodró erejű regénye mélyen megható felnövéstörténet az első szerelemről, a második nyelvről és a végső búcsúkról egy felejthetetlen, tajpeji nyár díszletei között.

 

Az elsőéves egyetemista Lily Csen Tajpejben tölti a nyarat egy intenzív nyelvi program keretében, mint előtte oly sok kínai-amerikai diák, aki azt remélte, hogy így közelebb kerülhet ahhoz a kultúrához, amelyet csak megörökölt, de sosem értett igazán. Az első napok izgalmát követően viszont hamar csalódnia kell. Az órák kimerítőek, lakótársa az őrületbe kergeti, ráadásul kegyetlen pletykák célpontjává is válik csoporttársai körében. Lily elveszettnek érzi magát egy idegen országban, amelyről azt hitte, otthonos lesz majd neki.

 

Aztán sokkoló hír érkezik: meghalt a nagyapja. A veszteség arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen családja múltjának immár megválaszolhatatlan kérdéseivel. Gyásza egyúttal önismereti utazás is, melynek során próbálja összerakosgatni az emlékeket, az elmesélt és elhallgatott történeteket számos egyszerre humoros és katasztrofális kapcsolódási kísérleten keresztül.

 

Mi történik, ha a diaszpóra hazatérésről szőtt álma sosem válik valóra? Ha még a nyelv megtanulása sem visz közelebb azokhoz, akiket el akarunk érni? Hogyan lehet feltárni egy család történetét, ha maga a család hallgatni akar róla? És mi történik, amikor a legfontosabb kérdéseket túl későn tesszük fel? Miközben Lily a válaszokat keresi, nyara szívbemarkoló utazássá válik, amely során megpróbálja megérteni önmagát, a családját és azt, mit jelent az a szó: otthon.

 

A szerzőről

 

Rebecca F. Kuang 1996-ban született Kantonban, a szüleivel 2000-ben telepedtek le az USA-ban. A Georgetown Egyetemen nemzetközi történelemből diplomázott, a Cambridge-i Egyetemen Kína hadászatáról, háborúiról és történelmi traumáiról végezte tanulmányait, majd a Yale-en vett részt PhD-képzésben kelet-ázsiai nyelvekből. Mostanra hét könyv szerzője, melyekből több a nemzetközi sikerlisták élén nyitott és számos irodalmi kitüntetést kapott. A legújabb regénye Tajpeji történet címmel jelent meg 2026 őszén.

 

A könyvről mondták

 

„R. F. Kuang könyvei a természetüknél fogva szembemennek az elvárásokkal… A mondatok ragyogóak, a gondolatok megérintőek és mélyen hatnak. Ráadásul a humort sem nélkülözik.” - The New York Times

 

Részlet a kötetből

 

„A szóbeli vizsga videó formájában zajlott. Ideges voltam, holott éppen az volt a felmérő célja, hogy kiderüljön, mit nem tudok, és aztán a nyár folyamán majd megtanuljam. Biztosra vettem, hogy amint kinyitom a számat, máris látni fogják, hogy semmit sem tudok kínaiul, és elkönyvelnek taníthatatlan szélhámosnak. Előtte való nap magolni akartam, de sok értelme úgyse volt, hiszen ha egyetlen éjszaka alatt meg tudnék tanulni egy nyelvet, akkor nem kéne Tajpejbe utaznom.

Minden a tajpeji időhöz volt igazítva – nálam éjfél volt a vizsga idején. A virtuális terembe belépve két nőt láttam a videón, egy asztal mögött ültek. Az idősebbik szemüveget viselt, a másik fiatalabbnak és barátságosabbnak tűnt. Csang tanárnőként és Huang tanárnőként mutatkoztak be.

– Meséljen nekünk magáról – biztatott Huang tanárnő.

Végig ő beszélt a vizsga alatt. Csang tanárnő jegyzetelt, és időnként elmosolyodott anélkül, hogy felpillantott volna.

– Másodéves leszek a Yale Egyetemen, és a Kelet-ázsiai tanulmányok mesterszakot választottam.

Ezt rendkívül gördülékenyen adtam elő, ugyanis még előző este kikerestem a „Yale” és a „kelet-ázsiai tanulmányok” fordítását. Kiragasztottam a képernyőmre egy kis puskát: olyan kifejezések kínai megfelelőjével, mint „két anyanyelvű”, „csecsemő voltam, amikor emigráltunk”, „nem kínai környezet”, valamint „mindent elfelejtettem, mert sosem kellett kínaiul beszélnem”.

– Milyen órákat kíván felvenni? – kérdezte Huang tanárnő.

– Órákat?

– Igen! Sokféle kurzust kínálunk. Szabadon választhat kultúra, történelem, irodalom és film témakörben.

– Szeretem az irodalmat – bólintottam. – Irodalom!

– Pompás. Kínai irodalmat is szokott olvasni?

– Olvasok kínai irodalmat.

Olvastam már kínai szerzőket angol fordításban egy világirodalom szemináriumra. Reméltem, hogy ez is számít.

– Nevezzen meg néhány kínai szerzőt, akit kedvel.

Hirtelen egyetlen árva kínai író nevét se tudtam felidézni Lu Hszünön kívül, őt meg nem akartam mondani, mert Lu Hszünt a modern kínai irodalom atyjának szokás tekinteni. Lu Hszünnel előhozakodni olyan lett volna, mint ha azt mondanám, hogy Shakespeare a kedvenc angol szerzőm. Végül kiböktem:

– Csang Aj-ling.

– Remek! Igen jól ismert szerző Kínában. Kifejtené, hogy mi érdekli a szerző munkásságában?

Bajban voltam. Eltértünk a forgatókönyvtől. Azt akartam volna mondani, hogy csak angol fordításban olvastam Csang Aj-linget, de még fordításban is lenyűgözött az ábrázolótehetsége és az éleslátás, amivel az emberi kapcsolatokat bemutatta, hogy egyszerre vonzónak és mesterkéltnek találtam a fekete-fehér szerzői fotóját, amin egy elegáns csöngszamot  visel, s hogy sokat tűnődtem azon, milyen lehet nőként írónak lenni, amikor az ember kritikai elismerésre is vágyik, és csinos is szeretne lenni. Csakhogy fogalmam sem volt, hogy mondják mindezt kínaiul.

A következő kifejezéseket ismertem: „II. világháború”, „Sanghaj”, „város”, „kapcsolatok”. Ezek mind Csang Aj-linghez társított kulcskifejezések voltak. Valahogy összerakosgattam őket a rendelkezésemre álló nyelvtani tudással, és elismételtem, hogy mindezt nagyon érdekesnek találom, nagyon érdekesnek. A tanárnők arcáról nem tudtam leolvasni, hogy ez jó vagy rossz válasz volt.

– Van még bármilyen kérdése vagy mondanivalója?

– Nincsen – feleltem. – Vagyis…

Azt akartam mondani, hogy alig várom a tanfolyamot, de hirtelen nem jutott eszembe, hogy is mondják azt, hogy „alig várom”. Azt hiszem, sosem tanultam. Úgyhogy ennyit mondtam:

– Nagyon örülök, hogy Tajvanra jöhetek. És tanulhatok. Önökkel.

– Mi is nagyon örülünk – mondta Huang tanárnő szikrázó mosollyal, és ujjaival a levegőben zongorázva integetett. – Viszlát!

Kiléptek a videóhívásból. Én még ültem egy darabig az íróasztalomnál, és a kezemet bámultam.”

 

Magnólia Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Roan Shade - ("Ez a történet nem könnyű olvasmány, de a sorok között meg fogják találni a reményt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Roan Shade írónővel beszélgettem, akinek október 5-én jelenik meg az első kötete Dark Fantasy zsánerben, A legfényesebb sötétség címmel jelenik meg, Gyémántfelhő Kiadó gondozásában. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A környezetemben – mióta az eszemet tudom – mindig különc voltam, furcsa. Emiatt sokszor ért negatív, bántó megjegyzés, de sosem választottam volna könnyebb utat. Számomra az egyediség, az egyéniség fontos, mindig arra bíztatok mindenkit, hogy merjen önmaga lenni és merjen szembe menni az árral. Sokszor, ha a legnagyobb félelmeinkkel szembe nézünk, legyőzhetetlenné válunk. Hiszek abban, hogy minden olyan esemény és szituáció, ami adott pillanatban romboló hatású, erővé kovácsolható, ha elegendő munkát fektetünk bele. Én az írásban találtam meg azt a „menedéket”, ami feloldozást nyújt, a hatköznapi gondokkal szemben.

A legfényesebb sötétség című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem igényelt sok kutató munkát, mert egy kitalált világban játszódik, amit magam építettem. Igyekeztem odafigyelni a részletekre is, hogy hitelesen tudjam visszaadni az olvasóknak azt a történetet, ami a fejemben él. Az írás folyamata alapvetően nem volt hosszú, de eltérő intenzitással készült el, volt olyan, hogy reggeltől estig írtam, volt, hogy egész éjszaka, de volt olyan is, amikor csak 1-1 fejezetet gépeltem le

Miért pont Dark Fantasy?

Számomra a dark fantasy zsáner adja meg azt az alkotói szabadságot, amiben úgy érzem, hogy ki tudok teljesedni. Egy dark fantasy történetben minden van, félelem, halál, traumák, harcok, összetartás, szenvedély. A karakterek gyakorlatilag bármik lehetnek, bármivé válhatnak.

Mennyire nehéz egy ilyen zsánerben alkotni?

Azt gondolom, hogy egyik zsánerben sem könnyű alkotni, hiszen egy történetet úgy kell felépíteni, hogy olyan módon váljon átadhatóvá, ami érdekessé teszi az olvasó számára a történetet. Viszont egy író, a szívéhez közel álló zsánerben örömmel alkot, és azt gondolom, hogy ilyenkor szívből írunk!

Tervezed folytatni a történetet vagy más történetet fogsz írni? Továbbra is dark fantasy zsánerben fogsz alkotni?

A legfényesebb sötétségnek készül a második része már, duológiának terveztem. Természetesen vannak terveim, sőt már azoknak is megvagyok a cselekmény vázlatával, mind kettő önálló regény lesz, nem mindennapi témával.

Miről és kiknek szól a történet?

Az alapvető tényállás az, hogy 3 birodalom harcban áll egymással. Dellevir, a mágusok birodalma, Syburva a boszorkányok covene és Merrovia az alakváltók földje. Merroviát egy ősi átok sújtja, amiből egy különleges vérvonallal rendelkező természetfeletti jelenti a kiutat, de ahhoz, hogy az átok megtörjön, ezernyi poklon mennek keresztül. Nem titok, hogy egy enemies to lovers tematikájú regény.

Kizárólag felnőtteknek szóló ez a dark fantasy regény. Sok olyan élethelyzet kerül bemutatásra, ami érzékeny lelkű olvasóknak nem ajánlott.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ezt a történetet sok valós tapasztalat, szituáció inspirálta. A fantázia túlnyomó részben van, viszont a mögöttes tartalma a regénynek nagyon is valós. Mégpedig az, hogy bármennyire kilátástalannak tűnik az élet, ha eléggé erősek vagyunk ahhoz, hogy a fájdalmunkat erővé változtassuk, akkor idővel minden a helyére kerül.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Fiatal koromban titkon sok dalszöveggel próbálkoztam, amik mindig a fiókban landoltak. Utána írtam kisebb novellákat, amik szintén a feledés homályába vesztek, mert nem éreztem magam elégnek soha. Az írás számomra mentsvár, kiút a valóság nyomasztó nehézségeiből.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Krimin, vagy horror történeten gondolkoztam, viszont egyelőre csak a dark fantasy az, amiben komfortosan érzem magam, mint író.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem a kéziratot és úgy éreztem, hogy na most beküldöm a kiadóknak, úgy éreztem egy hatalmas mérföldkőhöz értem. De amikor több kiadótól is pozitív választ kaptam, gyakorlatilag majd kiugrottam a bőrömből! A mai napig őrzöm, és fogom is, a kiadók válaszát. Talán az a legszebb pillanat, amikor tudatosul az emberben, hogy valaki hisz a történetében! Hogy egy álom a beteljesülés felé halad, egyszerűen elképesztő!

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Roan Shade teljesen tudatos választás volt. A kereszt neven Nóra, így a Roan ebből született, hogy összekevertem a betűket. A Shade jelentése árny, ez számomra azt szimbolizálja, aki vagyok. Szeretek a háttérben maradni és nem szem előtt lenni a fényben. Eléggé introvertált típus vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ahogy említettem, számomra ez az a zsáner, ami szívemhez legközelebb áll. Egyébként is ebben a gótikus, misztikus, baljós, de mégis gyönyörű világban élek, a stílusom is ilyen. Valahogy mindig abban látom meg a szépet, amit más észre sem vesz, vagy éppen a hideg kirázza töle.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor megtörtént a borító leleplezés és láttam, hogy kezd testet ölteni a könyv, már az is eszméletlen érzés volt, de amikor megláttam, hogy a Líra webshopjában előrendelhető, hát nem tagadom, potyogtak a könnyeim! Hihetetlen érzés tényleg!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Alapvetően van egy kis vázlatom, felépítem a történetet és igyekszem logikusan haladni, hogy a cselekmény élvezhető legyen, ám nagyon sokszor írás közben jön ám az igazi ihlet. Sokszor nagyon nagyon magával ragad egy fejezet megírása érzelmileg, olyankor csak engedem, hogy a szívem vigye a történetet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van sok kedvenc jelenetem, de inkább maga a folyamat a kedvencem, ahogy a karaktereim fejlődnek. Ahogy kiteljesedik az egész történet.

Természetesen volt sok olyan rész, ami nehézséget okozott. Vagy azért, mert érzelmileg számomra is megterhelő volt, vagy azért, mert az ok okozat nem akart összeállni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez lehet, hogy furcsán fog hangzani, de többnyire érzések ihletnek meg. Sokat gondolkozom, sokszor jutnak eszembe emlékek, pillanatok és az, ahogy megéltem az adott szituációt és ilyenkor akarva-akaratlanul tovább pörög az agyam. Vagy éppen, ha mások érzéseit látom, vagy beszélgetek valakivel és elmeséli mit és hogyan élt meg, vagy éppen az, hogy mivel kűzd. Ezek mind mind olyan dolgok, amik beindítják a fogaskereket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindaddig nem mondtam senkinek, min ügyködök, amíg el nem döntöttem, hogy beküldöm a kiadóknak. De a kiadón kívül nem olvasta el senki, pedig volt néhány kíváncsi szempár, akik szerették volna elolvasni.

A kézirat gondozásában maximálisan a szerkesztőre hagyatkoztam, ez nem kérdés! Nagyon sokat tanultam Tőle, és ezeket a tapasztalatokat tudom hasznosítani a további regényeimben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám az első perctől hitt bennem, és támogatott és minden emailnek együtt örültünk. A nővérem először csodálkozott, de ahogy egyre világosabba vált, hogy kiadásra kerül, velem együtt örült természetesen!

Mit üzensz az olvasóidnak?

Elsődlegesen azt, hogy köszönöm, ha megtisztelnek a bizalmukkal es elmerülnek a világomba. Szeretném, ha csak az lépne be ebbe a világba, aki nem fél attól, amit a mélység suttog, a sötétségen át. Ez a történet nem könnyű olvasmány, de a sorok között meg fogják találni a reményt. Szeretném, ha minden összetört, vagy elveszett lélek végül hazaérne, és hinne magában. Mindannyian, akik nehézségekkel küzdünk erősek vagyunk és nem szabad hagyni, hogy térdre kényszerítsen a félelem, vagy a kilátástalanság, mert mindenre van megoldás.

Roan Shade szerzői oldal

Előrendelhető

Gyémántfelhő Kiadó

Előrendelhető Ana Hutchins fantasy regénye, Liránál és dedikál 31. Nemzetközi Könyvfesztiválon

MEGJELENÉS

31. NEMZETKÖZI KÖnYVFESZTIVÁLON DEDIKÁL

2026.OKTÓBER 3. 

15.00-16.00

Ana Hutchins

Elaria

Fényés árnyék gyermeke

Tartalom

Amikor Ilvanor királya rejtélyes körülmények között meghal, Liorának, a tündekirályság örökösének kell a helyére lépnie. A koronázás előestéjén azonban sötét árnyak takarják el a holdat: Veylor Morvalith, a kitaszítottak száműzött vezetője a Sötétek seregével megtámadja a palotát, hogy elfoglalja a trónt. Liora otthona lángba borul, édesanyját foglyul ejtik, ő pedig sebesülten, egyedül menekül az erdő mélyére.

A hercegnő hamar ráébred: a túléléshez nem elég a nemesi vér. Harcossá kell válnia.

Egy idegen barbár nép, a berrenek között talál menedéket. Bizalmukat csak kitartással és vérrel nyerheti el, de a valódi kilétét kénytelen elrejteni előlük. Ugyanakkor a Sötétek sem felejtik ördögi tervüket.

Liorának nem csak szövetségeseket kell gyűjtenie. Szembe kell néznie igazsággal, árulással, kalózokkal és azzal a felismeréssel, hogy valódi vezetővé kell válnia.

Neki, aki sosem akart uralkodni.

ELŐRENDELHETŐ

Ana Hutchins

LIRA