Kérlek, mesélj magadról, ha netán valaki nem tudná ki is
vagy?
Sziasztok! Alma Kent
vagyok, a való életben grafikus, mérnökinformatikus rendszergazda és
macskaimádó. Hatalmas Harry Potter-rajongó és ásványgyűjtő vagyok, illetve 13
éves korom óta "kocka" – PC- és PlayStation-játékos. Mindig is
magamnak való típus voltam, szerettem elmerülni a saját kis gondolataimban, így
úgy vélem, elkerülhetetlen volt, hogy végül íróvá váljak.A való világ
túlságosan rideg számomra, ezért rendszerint más világokba merülök, hogy
boldognak és igazán szabadnak érezhessem magamat.
Miért pont ebben a zsánerben kezdtél el írni? Mi vonzott?
Mindenképpen olyan
zsánert kellett találnom, amely teret ad a hétköznapi problémák
kifejtésének.Túl sok rosszat tapasztalunk meg életünk során, és azt is
láthatjuk, mi zajlik a világban.Ezek miatt szerettem volna felemelni a hangomat
– egy „felturbózott” történetbe zárva mindezt.
Mikor hogyan ismerkedtél meg a Dark Romance zsánerrel? Volt
illetve van kedvenc könyved, íród?
Életem első szexuális
töltetű regénye Diana Hunt Őrületbe kergetsz duológiájának első része volt. Sosem
olvastam még hasonlót, és bizony irultam-pirultam olvasás közben. Akkor jöttem
rá, hogy nekem pontosan erre van szükségem! Ezután elolvastam egy vérbeli dark romance
könyvet is, viszont nagyon szenvedtem a legvégén, mert számomra túlságosan
rideg és érzelemmentes volt az egész. Úgy gondoltam, ebből a zsánerből sokkal
többet ki lehet hozni, mint pusztán erőszakot és erotikát. Számomra
rettenetesen fontosak az érzelmek, így eldöntöttem, hogy változtatok ezen:írni
fogok egy olyan könyvet, amelyben az érzelmek kapják a főszerepet, nem pedig az
erőszak. Emellett mindig is imádtam a bűnügyi sorozatokat, így nem is volt
kérdés, hogy a főhős férfi életébe is részletes betekintést engedek. Számomra
minden idők kedvenc és legnagyobbra tartott írónője Diana Hunt – igazi
példakép!Ezért a tiszteletére az első regényemben a főhősöm egyik álneve:
Daniel Hunt lett.
Abszolút örök kedvenc könyvem pedig Jennifer Hartmann Még mindig dobog című
regénye,amely kitépte a szívemet – és a lapok között nyert új otthonra.
Mit gondolsz a Dark Romance zsánerről, mi a véleményed, mi
férhet bele?
Véleményem szerint ez
az a zsáner, amibe MINDEN belefér. Viszont fontos, hogy betartsuk a határokat!
Nem mehetünk túlságosan mélyre egy-egy tabu téma részletezésében – bizonyos
dolgokat jobb csupán sejtetni, és a képzeletre bízni.Elengedhetetlen, hogy a
könyv elején, a tartalmi figyelmeztetésben egyértelműen jelezzük, mire
számíthatnak az olvasók – ezzel is elkerülve az esetleges traumát.
Igen, egy könyv is okozhat maradandó lelki sérüléseket!
Mennyire nehéz egy ilyen könyvet írni, lelkileg mennyire
viseli meg az írót?
Voltak részek, ahol
egyszerűen meg kellett állnom.Perceken át csak ültem, mert az Aki bújt, aki
nem... című regényemben egy igazán érzékeny, gyerekeket érintő témát feszegetek
– olyat, amit iszonyú nehéz volt megírni és „tálalni”.És bár csak utaltam rá, a
képzeletemben lejátszódó jelenetek így is mélyen megviseltek.
A második könyvemben már a mentális betegség áll a középpontban – és bizony
akadt olyan fejezet, amely után négy órán át ültem az ágy szélén, magam elé
meredve, mert annyira megviselt.
Mennyire beszélhetünk erről a témáról, zsánerről? Ennyire
prűdek lennénk?
Szerintem erről a
zsánerről beszélnünk KELL!
A dark romance műfaj legfőbb tartalmi eleme – számomra – a trauma
feldolgozása.Emellett olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek nap mint
nap jelen vannak a világban.Olyan dolgokra, amiket többnyire csak suttogva
merünk kimondani otthon, vagy egyszerűen elfordítjuk a fejünket, mert úgy
könnyebb.
Nem azért hallgatunk, mert prűdek vagyunk. Hanem mert így biztonságosabb.
Ha nem nézünk oda, az mintha nem is a mi felelősségünk lenne. Könnyebb ebben a
tudatban élni, mint elfogadni a tényt, hogy a világ néha gonosz –és hogy igenis
ki kell mondanunk hangosan, ha valami elítélendő.
Azt gondolom, érdemes lenne egyszer legalább elolvasni az
adott művet, mielőtt következetesen levonnánk. Mit gondolsz, hogyan állnak az
olvasók?
Sok olvasó hajlamos egy
kaptafa alá venni minden dark romance regényt – pedig ez óriási hiba. Tény,
hogy akadnak kifejezetten „beteg” történetek is a zsáneren belül, de nem
mindegyik ilyen.
Úgy vélem, a magyar írók éppen ezt a tévhitet próbálják megdönteni – én
legalábbis biztosan erre törekszem. Bár még nem olvastam minden magyar dark romance
szerző művét, számos olyan könyvet tudnék említeni, amelyek valódi mélységeket
tárnak fel, és értéket képviselnek.
Az olvasók mennyire vannak képben mit is jelent a Dark Romance
zsáner? Hogyan lehetne tudatosítani, hogy ez a mű, a zsáner 18 éven felülieknek
szól. Szerinted a szülők mennyire vannak tisztában, hogy mit is jelent a Dark Romance?
Ami eddig
visszajelzésként eljutott hozzám, az igencsak vegyes képet fest. A dark romance
zsáner külföldön robbant be, és csak később érkezett meg a magyar közönség elé
– méghozzá nem kis hatással. Sokan rögtön a legismertebb, legbrutálisabb
történetekkel találkoztak először, és bizony akadt, aki azonnal megbotránkozott
az olvasásuk után. Ez a műfaj azonban rettenetesen sokféle témát érint, így
hatalmas tévedés lenne minden dark romance regényt egy kalap alá venni. Vegyük
például a korábban említett Még mindig dobog című regényt: számomra ez inkább
dráma.Rettenetes dolgokon megy át benne a két, hétköznapi főszereplő – a
hangsúly pedig nem az erőszakon, hanem a trauma feldolgozásán van. Arról szól,
hogyan lehet egy ilyen borzalom után tovább élni, lélegezni, létezni. Ez a történet
egyszerűen hiánypótló a zsánerben. És mivel a dark romance tényleg kényes,
gyakran tabutémákat dolgoz fel – beleértve a szexuális tartalmakat is –, meggyőződésem,
hogy ezek a regények nem valók fiatal, befolyásolható, fejlődő elmék kezébe. Egy
tinédzser, akiben dúlnak a hormonok, aki épp keresi a helyét ebben a zavaros
világban, és akire minden oldalról ránehezedik a megfelelési kényszer, még nem
képes mindig különválasztani a fikciót a valóságtól. A social media már így is
torzítja az önképet a rengeteg filterrel, nem hiányzik mellé még egy toxikus
kapcsolat romantizálása sem, ami tovább zavarja az önértékelését. Egy felnőtt
olvasó már tapasztalatból tud különbséget tenni jó és rossz, elfogadható és
elítélendő között.Ezért fontosnak tartom hangsúlyozni: a szülők felelőssége is,
hogy figyelemmel kísérjék gyermekük olvasási szokásait. Mert egy tévesen
„szépnek” látott kapcsolat romantizálása később komoly törést okozhat a
személyiségfejlődésben és a valódi kapcsolatokban is.
Mit gondolsz a hazai
Dark Romance-ról? Kevés vagy sok van?
Úgy vélem, a dark romance
most éli a virágkorát.Egyre elterjedtebb világszerte, és egyre több olvasót
vonzanak ezek a történetek.Ez a zsáner nem köntörfalaz – nyersen kimondja, mi
zajlik körülöttünk, és nem kér bocsánatot érte.
Mégis: biztonságos közeg.
Egy hely, ahol olvashatunk ezekről a durva, olykor megrázó dolgokról – anélkül,
hogy átélnénk őket a valóságban.A fájdalom, az igazságtalanság, az erőszak itt
elmesélhető formát ölt,és talán éppen ez az, amiért ennyire szükség van rá.
Várható majd tőled még ilyen sötét, izgalmas történet? Tudsz
erről mesélni vagy korai még?
Ez nem is kérdés! Idén
jelenik meg a második regényem, amelyben a mentális betegség témáját járom
körül, különösen annak hatását a családtagokra és a környezetre. A főszereplőm
egy sorozatgyilkos – kegyetlen és erőszakos –, aki nőket öl, mégis rátalál a
szerelem. Ez a kapcsolat elindít benne egy mélyreható belső átalakulást, és
kénytelen szembenézni önmagával.
A történetvezetés rettenetesen feszült és lírai, írás közben szinte végig azt
éreztem, mintha a férfi karakterem ott állna mögöttem. A személyisége szörnyen
manipulatív és egoista... őszintén? Végig utáltam, közben mégis imádtam valami
beteg oknál fogva.
Akárcsakaz Aki bújt, aki nem...-ben, ebben is több trauma feldolgozása lesz
jelen, és aki olvasta az első regényemet, tudja, hogy ismét darabokra töröm
majd nem csak a szereplőket, de az olvasót is.
Ebben a regényben nyolc illusztráció kap majd helyet, amelyeket ismét a csoda
kezekkel megáldott Tarjányiné Tóth Barbara készít el számunkra.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a regényem nagyon durva lesz minden
téren, ezért fóliázva kerül nyomtatásra. A tőlem megszokott kínzásokat egy új
szintre emeltem, szóval tényleg csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlom!
Rettenetesen várom már, hogy olvassátok, ugyanis úgy érzem, nagyon sokat
fejlődtem az ABAN megírása óta minden téren. Szeretném, ha látnátok a
folyamatot.
Nagyon szépen köszönöm Ági a lehetőséget,
hihetetlenül megtisztelő, hogy én is részt vehettem ebben az interjúban!A
magyar szerzők megérdemlik a figyelmet, és órákig tudnám sorolni az
egyedibbnél-egyedibb történeteket, amelyeket megalkottak. Ne zárkózzatok el a
magyar művektől, ugyanis rengeteg kincset találhattok közöttük!
Minden magyar írónak és neked is Ági nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban! Remélem,
eléritek az álmaitokat, hogy megéljétek azokat!
Puszi, Alma
Nagyon köszönöm, hogy lehetőséget kaptam interjút készíteni.