Petróczki Kitti: Lujzi élete ("Őszintén megmondom az elején nem tetszett. Sőt! Már úgy volt, hogy fogom, és félre teszem, majd később olvasom. De nem tudtam félretenni. Mindig húzott hozzá, hogy olvassam. Most, ahogy befejeztem az olvasást, baromira hiányzik.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Petróczki Kitti írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam Lujzi élete c.könyvét.Nagyon érdekes volt elolvasnom. Eleinte nehezen kezdtem el, de aztán, ahogy vége lett, nagyon sajnáltam. Most eléggé hiányzik Lujzi és az ő történetei, gondolatai és érzései. Kissé üresnek érzem magam.

  Petróczki Kitti:
Lujzi élete

 Tartalom:

Vedd a saját kezedbe végre az irányítást és tegyél magadért! 
Hidd el van hova tovább! 
Meglátod! A történet, Lujzi élete, téged is magával fog ragadni, és ki fog rángatni a szürke hétköznapokból. 
Itt az ideje, hogy belefogj ma, a saját jövőd építésébe! 
„ A régi szép idők most vannak ” 
Én meg vagyok győződve róla, hogy ez a könyv, megadja neked azt az apró lökést az életedben, amely elindíthat a saját jövőd felé!

Véleményem
5/5

Őszintén megmondom az elején nem tetszett. Sőt! Már úgy volt, hogy fogom, és félre teszem, majd később olvasom. De nem tudtam félretenni.

Mindig húzott hozzá, hogy olvassam. Most, ahogy befejeztem az olvasást, baromira hiányzik. Hiányzik a történetei, a spirituális megközelítései az egyes dolgokhoz. Világi nézetei, gondolatai... Ahogy a családjához viszonyul és a családja a Lujzihoz. Nehezen tudom elengedni. Nem tudom, létezik ilyen, hogy egy történet ennyire foglyul ejtsen?

Később úgy éreztem magam, mintha én lennék pszichiáter és Lujzi a betegem. Mintha nekem mesélné el az életét, döntéseit. Volt egy pont a történetbe, amikor legszívesebben leálltam volna vitázni, de úgy érzem nem érdemes. Hiszen ez az ő érzései, gondolatai a húgával kapcsolatban. Nagyon sok helyen magamra ismertem, mintha rólam mintázták volna. Kitti nem egy olyan történetet akart megírni, hogy megmondja a tutit. Hanem olyat, amiben beleáshatunk, megtaláljunk magunk érzéseit, gondolatait Lujzin keresztül.

Viszont te olvasó, ha elkezded olvasni, bizton állítom, hogy te is megtalálod a kedvedre való gondolatokat a kötetben. Ahogy befejeztem az olvasást, úgy éreztem, hogy nem így kellett volna véget érnie, vagyis úgy értem, hogy túl hamar lett vége a történetnek.  Egyszer csak azt vettem észre, hogy hoppá, ennyi volt nincs tovább. Pedig, hogy oda voltam még az elején. És, lám már ott tartok, hogy sajnálom, hogy véget ért. Még másnap is forgattam a kezembe a könyvet, várva, hátha lesz tovább. Ilyet eddig még sosem fordult elő velem.

Kitti nagyszerű történetet írt. Olyan fontos üzenetet, értéket képviselt ez a történet, hogy bármikor kézbe lehet venni a könyvet. Írt a szeretetről, szerelemről, csalódásokról, családról, irigységről, féltékenységről, árulásról, barátságokról és szerelemekről. Ezt a kötetet minden 16 éve feletti olvasóimnak ajánlom. Remélem Kitti folytatni, fogja az írást és fog még kiadni köteteket. Én ezek után mindenképp figyelni fogom a munkásságát, mert tényleg érdemes követni őt.

Még valamit hozzá tennék QR kód ötlet szuper. Nem tudom ki találta ki, de alkalmaznám minden egyes könyvben. Mondjuk én, még nem jöttem rá, hogy kell kikódolni, de azon vagyok, hogy rájöjjek.

És most elkezdem olvasni Alfonz történetét, mert nincs megállás. Kíváncsi vagyok Alfonz történetére, életére. Róla is hamarosan megírom a véleményemet. Addig tartsatok velem.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Petróczki Kitti Hivatalos írói oldala

S. A. Locryn: Gyufaláng - ("Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort.")

Szeretném megköszönni S. A. Locryn írónőnek azt, hogy lehetőséget kaptam elolvasni a számomra legszebb történelmi romantikus történetet, a Gyufaláng című kötetét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog Tamás és Sándor. Később biztosan újra fogom majd olvasni. Mert ez a történet holtbiztos, hogy nem egyszeri olvasós

S. A. Locryn:
Gyufaláng

 

Tartalom

 Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

 Véleményem
5/5

 Nemrég fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi lehet Sándorral és Tamással. Mariannal, Karcsival és Bencével. Vajon mi történhetett velük?

Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort. Élethűen mesélte el a történetüket, mintha maga is ott lenne, vagyis nem, hanem valaki elmesélte, és ő pedig megírta.

Ez akár a valóságban is megtörténhetett volna. Egy olyan időben, korszakban, ahol az ilyen szerelemért halál járt volna. De ők ketten dacoltak mindennel. Hiszen a szerelem a legerősebb a világon.

Mindent legyőz, világokat dönt romba. El sem tudom képzelni, milyen lehetett az élet a háborúban, és utána az életbe visszarázódni. Nem merek belegondolni sem. Ez a történet iszonyatosan lelkivilágomba tört. Féltettem őket, hogy ne legyen semmi bajuk.

Ez a történet a szerelemről, szabadságról és az életben maradásról szólt. Egy olyan világban, ahol ezért meglincselik, megölik az embert. Ez a történet rávilágít arra, hogy történjen bármi, a sors vagy az univerzum mindig kitalál valamit. Összehozza, akiket össze kell hozni.

És ami még tetszett az - az, hogy S. A. Locryn olyan dolgot tett, amit eddig soha egy író nem tett volna. Olyan apróságot csempészett bele a történetbe, hogy szinte fel sem fogtam, mennyire fontos szál lehetett a cselekmény sodrásában.

Az egész történetben Tamással tudtam azonosulni. Az ő szemével, érzéseivel bepillanthattam az álarca mögé. Átéreztem, miken mehetett keresztül, és miket kellett megtennie még, hogy elérje a számára kijelölt boldogságot. Flashbackek, vagyis a visszaemlékezések nagyon ott vannak, így értelmet nyertek, hogy mikor, hogyan találkoztak a szereplők, és elképzelhetjük, milyen lehetett frontvonalon harcolni. Néha úgy éreztem, mintha magam is ott lettem volna, hallani véltem a sipító hangokat.

Izgultam, vártam, mi lesz a vége. Hogy vajon beteljesül végre a szerelmük, a kapcsolatuk? Mi lesz ezután? Forogtak az agyamban a kérdések. Sokszor félre kellett tennem, mert volt olyan jelenet, amit nem bírtam olvasni. Ilyen volt Sándor kínzása, Tamás elvesztett családjának titka, a bántalmazások és sok minden más.

Ezért is tartott számomra sokáig kiolvasni a könyvet. S. A. Locryn méltán lehet büszke. Fantasztikus történetet írt. Zseniális! Ezek után kíváncsian várom, mivel fog előrukkolni. 

Ha rajtam múlna, 100 csillagot adnék. Semmi kivetni való hibát nem találtam. Egyszerűen fantasztikus. Ezt mindenkinek el kell olvasnia.

Szívből ajánlom nektek ezt a nem mindennapi történetet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

S.A. Locryn írói oldala

Book Dreams Kiadó 

 

Interjú Bihary Péterrel, akinek nemrég olvastam el Migránsok c. kötetét. ("Miért én menjek el ebből az országból? Itt a hazám. Megtanultam a Himnuszt. Harcos vagyok, majd én megmutatom. Felesküdtem erre az országra rendőrként. Az életemet is adtam volna érte, de rá kellett jönnöm, hogy ez az ország már nem az, amelyikre felesküdtem.")

Köszönöm Bihary Péter, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Nemrégiben olvastam el a Migránsok c. kötetet, és úgy érzem, kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban. Ez a történet tükröt tart az emberek elé, mert bizony nem minden rózsaszín akkor, ha külföldön kell élnünk, dolgoznunk.

 

 

„Miért én menjek el ebből az országból? Itt a hazám. Megtanultam a Himnuszt. Harcos vagyok, majd én megmutatom. Felesküdtem erre az országra rendőrként. Az életemet is adtam volna érte, de rá kellett jönnöm, hogy ez az ország már nem az, amelyikre felesküdtem.”

(Forrás: Migránsok c. könyv.)

1.

Mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad?

1973-ban születtem Komlón egy szoba-konyhás házban, ahol sem vécé, sem fürdőszoba nem volt.  A szüleim legbátrabb húzása az volt, hogy tanultak és felköltöztek Budapestre. Ez volt az ő nagy kiugrásuk, mint nekem a Migránsoknak ihletet adó emigráció. Abban a politikai és társadalmi közegben ez volt a legtöbb, amit megtehettek értünk a húgommal. Nem tudok elég hálás lenni ezért nekik. Az iskoláim elvégzése után bevonultam sorállományú határőrnek, majd a rendőrség állományába szereltem át.

A rendőrségi évek életem legjobb időszaka volt. Hasznosnak éreztem magam. A magánélet látta kárát. Háromszor nősültem, kétszer váltam. A matek nem az erősségem, de annyit leszűrtem, hogy ezt a meccset minőségre és nem mennyiségre játszák, illetve rá kellett jönnöm, hogy örök optimista vagyok. Hála az égnek megtaláltam a másik felem.

A rendőrségnél tapasztalt anyagi és technikai hiányosságok megkeserítették a mindennapjainkat. Ha panaszkodtunk, az volt a válasz központilag, hogy amennyiben nem tetszik, le lehet szerelni. Megtettem. A közvetlen parancsnokaim nagyszerű emberek voltak. Büszke vagyok arra, hogy velük szolgálhattam. Legtöbbjükkel a mai napig kapcsolatban vagyok. Éva, aki a közrendvédelmi osztályvezetőm volt, elvállalta a Migránsok próbaolvasását is. Itt is nagyon köszönöm neki. Ő igazi könyvmoly: nagyon sokat segített, csiszolt a tanácsaival. A rendőrség után egy ideig csavarogtam a világban. Éltem Detroitban, Windsorban és Torontóban. Jártam Kuvaitban, Jemenben, Szíriában és a Közel-Kelet más országaiban.  Imádtam a hangulatot, a miliőt és az illatokat.  Mikor hazaérkeztem, a Ferihegyi repülőtér fegyveres szolgálatánál helyezkedtem el. Tizennégy évig szolgáltam ott. Imádtam a repteret. Egy tanult barátom mondta mindig, hogy akit a kerozin füstje megcsapott, sohasem szabadul. Teljesen igaza volt. Imádtam ezt a munkám is. Tulajdonképpen nem is tekintettem munkának. Érdekes és felelősségteljes munkakörben dolgoztam. Őrparancsnok helyettesként, sok ember munkáját kellett hol irányítani, hol koordinálni. De minden jónak vége szakad egyszer, így ennek is.

Sok írónál olvasható, hogy már gyermekkorában írni kezdett. Elsősorban a fiókjának, majd felfedezték a tehetségét. Na, én nem ilyen vagyok. 2019-ig jelentéseken és bevásárlólistákon kívül mást nem nagyon írtam. Ellenben nagyon sokat olvastam. Igazi mindenevő voltam. Amikor még nem volt kígyós játék a mobilokon, a vécén a toalett illatosító vásárlói tájékoztatóját olvastam el ezerszer. Ha gondolod most is felmondom fejből.

2.
Honnan jött az ötlet, hogy az utazásodról, élményeidről és érzéseidről mesélj?

Nehéz kérdés.
Az első lökést az ostoba emberek üvöltve a pofámba vágott sztereotípiái adták. Amikor megkapod, hogy „bezzeg neked könnyű.” Vagy le hazaárulóznak, mert a lakcímkártyádon az áll, hogy „külföldi cím.” Alapvetően, amikor az embert ilyen és hasonló atrocitások érik a mindennapokban, főleg a social media felületein akkor ez kivált egy válaszreakciót. Volt olyan időszaka az életemnek, amikor felvettem volna a kesztyűt, de mára már lenyugodtam. Arra gondoltam, hogy meg kellene mutatni azt, ami valójában történik. Nem, amit elképzelnek, amit esetleg fröcsög a média. Az emberek többsége manipulálható és manipulálják is őket, kőkeményen, minden oldalról.

Úgy gondoltam, hogy ha megírom az utam, és megírom Esther útját, talán egy kicsit helyrebillen a mérleg. Azt gondolom, hogy ha bizonyos emberek fejében megindult a gondolkodás fárasztó, de felvilágosító folyamata, és nem ítél tudatlanul, hanem megvizsgálja a témát, körbejárja azt, már megérte.

Egy dolog viszont folyamatosan itt kattog a fejemben, amikor írok. A mentorom mondta még mielőtt az első könyvem első betűjét leütöttem volna: „A könyv fegyver. Aki ír, az tanít. Taníthatsz jóra, nevelhetsz szépre, de megvan a hatalmad ahhoz is, hogy gyűlöletet szíts. Írni felelősség. Bánj jól a fegyvereddel.” Ezúton is köszönöm Bridget Felber. 

3.
Milyen mértékben van fantázia, és mennyiben valóság az írásaidban? 

Hát erre a kérdésre, könnyű válaszolni. „A veszett kutya” című regényem nagyrésze tapasztaláson alapul. A rendőrségnél eltöltött éveim megajándékoztak megannyi történettel. Rengeteg emberi sorsot láttam. Voltak vidám dolgok, de részese voltam tragédiáknak is. A fantázia igazán abban segít, hogy ezek az egymástól többnyire független cselekmények regénnyé álljanak össze. Emészthetőnek kell lennie. Úgy érzem az írás nem csak a fantáziáról, szól. Amit én szeretnék, az az, hogy az olvasó a szememmel lássa, amit én láttam. A visszajelzések szerint valamennyire sikerült is megfelelnem a saját elvárásomnak, filmszerű élmény olvasni a könyveim. Ennél jobb visszajelzés nem is kell.

A Migránsok egyértelműen több fikciót tartalmaz. Az első részben, valós emberek valós élethelyzeteit lehet megismerni. Esther és Rashid története szintén valós alapokon nyugszik. Természetesen van benne fikció, de hogy mennyi és a történet mely részei azok, az maradjon az én titkom.

„Becsület és hűség, barátom.Becsület és hűség. Nem felejtettem el a becsületkódexünk pontjait. Chaque ancien reste mon compagnon d’arme, quelle que soit sa nationalité, sa race, religion. Je lui manifeste toujours I’étroite solidarité qui doit unir les membres d’une méme famille.

Nemzetiségére, származására, vallására való tekintet nélkül minden veterán a bajtársam marad. Mindig a legnagyobb szolidaritással leszek irántuk, mintha csak egy családhoz tartoznánk.”

(Forrás: Migránsok c. könyv.)

 4.
Meddig tartott megírnod a két történetet?

Nem tartott sokáig. „A veszett kutyánál” maga az írás gyorsan ment. Amikor a mentorom elolvasta az elküldött fejezetet, és csak annyit mondott, hogy „gyorsan töröld ki a p.csába, mert tudsz ennél jobbat is”, na az sok idő volt.  Elsőként el kellett átkoznom, majd a wudu babáját kellett megszurkálnom. Ez mind idő. Majd pár órát sajnálnom kellett magam, meg agyalni azon, hogy mi a rossebért kellett nekem ebbe belevágni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy teljesen igaza van. Dramaturgia, lassítás, gyorsítás… Sorolhatnám. A Migránsoknál már gördülékenyebben ment a dolog. Meg is szabadultam a babájától. Munka mellett így is hónapok kellettek ahhoz, hogy a két könyv a nyomdába kerülhessen.

5.
Estherről mondanál pár szót? Miért pont az ő történetét mesélted el?

Hát igen. Esther. Persze azt jó, ha tudjuk, hogy nem ez az igazi neve. Kollégák voltunk. Amikor elmesélte a történetét nagyon megragadott. Egy gyönyörű fiatal lány, aki megjárta a hadak útját. Szó szerint. Mi a kis világunkban el sem tudjuk képzelni, hogy tízen pár évesen elad a családod egy idős vagy idősebb fickónak, aki persze aznap megerőszakol.  Jó esetben tizenhárom évesen már teherbe is ejt. Azt sem hiszem, hogy bárki el tudná képzelni, hogy egy gyöngyösi vagy orosházi tömbház hatodik emeletén kivágják a csiklóját a lánygyermeküknek, mert ez az évszázados tradíció. A menekülés határokon át. Naponta tucatnyi alkalommal halljuk a rádióban, mindegy, hogy vezetsz vagy vásárolsz, hogy migránsok, támadnak, illegálisan lépik át a határt stb.

Igen. Az emberi természet már csak ilyen. Az én szüleim Budapestre „menekültek” a szegénység elől és a fejlődés felé. Én szintén kiléptem a komfortzónámból. Akkor képzeljük el azt az embert, aki az életéért fut. Nem érdeklik határok. Minél messzebb akar kerülni a pokoltól. Eshter olyan őszinte, tiszta és gyermeki volt, hogy tudtam, meg kell írnom a történetét. Egy kristály jutott róla eszembe. Nem voltak manírok, nem volt megjátszás, megfelelni vágyás. Volt benne valami ősi tisztaság, amit mi már ezer éve elveszítettünk. 

6.
A családod miként állt ahhoz, hogy könyv formájában adtad ki a történetet?

Na, ja. A családom. Adrienn, a feleségem mindenben támogatott. Valahogy együtt rezdült velem.,,A veszett kutyából” Emma történetét olvastattam el vele.  Amikor végzett nem szólt semmit. Meg kellett emésztenie. Jóval később, már a kicsik lefeküdtek, csak annyit mondott: Ez ütött. Nagyon jó. Csináld. Ettől a perctől fogva próbált tehermentesíteni, amikor írtam. A nagylányom, Kíra támogatott mindenben. Sokat nem találkozunk, mert mint minden tizenéves a szobájában él. Ha kilép onnan: akkor szeret, és támogat. Hát elérkeztünk a legnagyobb segítségeimhez. A kicsik. Aisa és Arina. Mindenben segítettek. Kaptam az íráshoz zenei aláfestést: Peppa malac, Bogyó és Babóca. Éjjel nappal. Nem engedték, hogy magával ragadjon a történet, mert az nekem biztos rossz lett volna, ezért ötpercenként jöttek, hogy éhesek, szomjasak, pisilni kell, unatkoznak. Mindent egybevetve, lehetett volna sokkal rosszabb. Írhattam volna egy börtönben is…

 7.
A két könyvedet kiknek ajánlanád?

Visszakérdezek. Te kinek ajánlanád? Én bárkinek, mert kell a pénz alkoholra, drogra és csajokra. Nem. Viccet félre. A veszett kutyát annak ajánlom, aki szereti a zsarutörténeteket. Van benne erotika így az az olvasói réteg is megtalálja a számítását, aki kedveli, ha egy szerző kendőzetlenül, cenzúrázatlanul adja át a gondolatait. A Migránsokat pedig annak, aki gondolkodó, vagy szeretne azzá válni.

8.
Várható-e a későbbiekben új kötet? Ha igen, miről szól majd?

Jelenleg „A veszett kutya” folytatása félkész. Remélem, tavaszra elő tudok állni vele. Rendőrségi történetek és némi ízelítő egy magánnyomozó hétköznapjaiból.

A másik félkész könyvem teljesen más témájú. Ennek a történetnek az alapját a válás adja. A PAS szindrómáról szól. Nem egyedül írom. Az írótársam Bridget Felber, aki, egy anya szemén keresztül mutatja meg, milyen elveszíteni egy gyermeket PAS-os szülő koránt sem áldásos tevékenységének eredményeként. Én apaként mutatom be, hogy miként idegeníti el a válás után a gondozó szülő a gyermeket a külön élő szülőtől.

Igazi darázsfészekbe nyúlunk, de nagyon kevés olyan család van, ahol, ha máshol nem, de baráti körben ne találkoztak volna a problémával. Ez a könyv nem a nemek harcáról szól. A PAS nemtelen pusztító. Talán a könyvünk segít időben felismerni, és túlélni ezt az időszakot.

A harmadik könyvem még csak vázlat. Ez a könyv egy igazi úthenger lesz. Egyelőre nem is szeretnék többet elárulni róla. 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

 Én köszönöm az interjút!

Amennyiben bárkinek kérdése lenne a könyvekkel kapcsolatban, Facebookon állok rendelkezésére.

 A könyveket itt tudjátok beszerezni NewLine Kiadó oldalán.

Beleolvasó 3.rész: C. C. Brown: Tania-Örvény a múltba ("– Köszönöm, kellemesen utaztam. Örülök, hogy itt lehetek - válaszoltam, miután a dundi hölgy megropogtatta csontjaim.")

 

Múlt héten sajnos nem tudtam megosztani C. C. Brown: Tania – Örvény a múltba c. könyvből a részletet. De ma hosszabb részletet hozok nektek. Remélem tetszeni fog nektek.A mostani részben épp arról szól, hogy miként ismerkedik Tania a leendő munkahelyével.

 
C. C. Brown:
Tania – Örvény a múltba

 Tartalom:

 Almási Tania egy rendkívüli lehetőséget kap a dél-angliai tengerparton működő Living Coasts víziállatkerttől, így néhány hónapra Torquay-ba költözik. A tenger fölött magasodó állatkert helyén száz éve még az angol arisztokrácia társasági életének központja, a Marine Spa épülete állt. Egy éjszakai, egyéni mentőakciója alkalmával a sziklák alatt kavargó örvény a mélybe, vagyis 1893-ba sodorja. Így veszi kezdetét egy izgalmas, kalandokkal átszőtt utazás, ahol egy okostelefon fontos szerepet kap, de számtalan bonyodalom okozója is. Hogyan sikerül áthidalnia az évszázados különbségeket? Izgalmas hajsza, kalandos utazás, szerelem, humor, és felhőtlen kikapcsolódás, legfőképp az olvasónak!

 ENGEDÉLLYEL

– Köszönöm, kellemesen utaztam. Örülök, hogy itt lehetek - válaszoltam, miután a dundi hölgy megropogtatta csontjaim.
– Renata vagyok, ennek a teamnek a vezetője. Sokat leszünk majd együtt – karolt belém, aztán bekísért a nagykapun, ami az állatkertbe vezetett.   
– Szeretném az összes állatot személyesen bemutatni neked, de most erre nincs idő, inkább csak gyorsan elintézzük a formaságokat, körbevezetlek, aztán tiéd a délután! – nevetett Renata, csak úgy rázkódott az egész teste.
– Az irodában felveszem az adataid, ruha méret satöbbi, a menüt majd a napirendet is megbeszéljük, amit általában tartunk.
Közben folyamatosan, körkörösen mentünk le a sziklák között, egy kiépített úton. Fölöttünk, általam még soha nem látott madarak repkedtek. Kopasz kisember jött velünk szembe, kis talicskát tolva maga előtt, nadrágszára duplán fel volt hajtva, a legalább két számmal nagyobb bakancsot kacsázó léptekkel próbálta magán tartani.
– Á, Josè! Bemutatom Tania-t, aki nálunk fog dolgozni egy ideig.
A kisember letette a talicskát, melyben valószínűleg az állatok alól kiszedett alom volt, megtörölte kezét a nadrágszárába, majd felém nyújtotta.
– Részemről a megtiszteltetés szép hölgyem!
Mosolyogva továbbállt rakományával.
– Josè a beszerzési igazgató – magyarázta Renata, mire kikerekedett a szemem, és picit elszégyelltem magam a férfi után nézve.
Abban a hitben voltam, hogy Josè egy egyszerű segédmunkás, aki az állatok helyét takarítja.
– Igen, igen drágám – mosolygott anyáskodva Renata.
– Nem minden az, aminek látszik. Itt mindenki, mindent csinál. Nincs hierarchia a tevékenységek között. A csoportvezetők, és igazgatók is megfogják a munka keményebbik végét, ha szükséges. Remélem, ez nem jelent neked gondot?– fordult szembe velem, mikor az irodához értünk.
– Ó, dehogyis! Épp ellenkezőleg! – válaszoltam hevesen.
Az apró iroda, ahová beinvitált Renata, otthonos kis kuckónak tűnt. Kávé Illat terjengett a levegőben. Színes bögrék a polcokon, mindenki nevével ellátva, a falon rengeteg kép a pingvinekről, fókákról, a munkálatokról, amikor az objektum felépült. Mosolygó karácsonyi csoportképek, és egy kép, amelyen egy hatalmas épület állt, valószínűleg a Living Coasts helyén. Méltóságteljesen emelkedett a szikla tetején, alatta a tenger habjai fodrozódtak. Sokáig néztem, és elmerengtem, ez a fantasztikus építmény vajon miért nincs már többé? 
– Látom téged is megragadott a látvány – lépett mellém Renata a képre nézve.
– Igen, nagyon szeretem a régi épületeket.
– Ez volt a Marine Spa, 1851-ben épült, és száz évig ez a hely volt Torquay, sőt az angol Riviéra közösségi életének központja. Óriási fürdő, hatalmas bálteremmel, ahol a nyaraló előkelőségek színe, java megfordult. Cárok, grófok, hercegek, színészek, és ünnepelt színésznők látogatták e helyet. Micsoda élet volt itt.. – tekintete a messzibe révedt, mintha ő maga is részese lett volna ennek az előkelő társaságnak.
Néztem a képet, odaképzeltem a pávatollas hölgyeket, az elegáns urakat, ahogy teázgatnak, táncolnak, napfürdőznek, vagy pletykákat suttognak a szomszédjuk fülébe.
– Aztán 1971-ben lebontották egy sajnálatos, halálos baleset következményeként – ült le Renata nagyot sóhajtva.
– Mi történt? – fordultam el a képtől.
– Egy fiút beszippantott a medence leeresztő pumpája. Guy Hendersonnak hívták, alig volt tizennégy éves. A társaival érkezett. Tűvé tettek mindent, miután eltűnt, aztán csak, este találták meg, mikor leeresztették a vizet… Szomorú, nagyon szomorú eset volt. A bontást már amúgy is latolgatta a helyi önkormányzat, de ez az eset végképp pontot tett az ügy végére. Építettek a helyére egy szórakozóhelyet 1977-ben, amit Coral Island-nak neveztek el. Szép volt, de valahogy mégsem az igazi. 1997-ben lebontották azt is – Renata elmosolyodott.
– Ennyi a történet. 2003-ban nyitotta meg a Living Coasts a kapuját, és az óta folyamatosan fejlődünk. Fókák, pingvinek, halak, vidrák, madarak kerültek évről évre ide. Bővültünk, szépültünk, évről évre. Ma már interaktív játékokkal tudjuk a gyerekeknek érdekesebbé tenni az állatkertet. Így jobban megismerik az állatainkat is. Madárházunk legmagasabb pontja 19 méter. Az akvárium teljes kapacitása 1214 köbméter. Számos díjat nyertünk a bolygónk környezetvédelmének megóvására készített projektjeinkkel, ezzel is felhívva az emberek figyelmét ennek fontosságára. Tehát, térjünk a száraz tények mezejére! – kapott fel egy tollat, és egy kérdőív fölé hajolt.
Még egy pillantást vetettem a Marine Spa elsárgult fotójára, majd válaszolni kezdtem Renata kérdéseire.
Azonnal beleszerettem a környékbe. A ház, amelyben lakhattam, noha kívülről régi, ormótlan kövekkel kirakott épület volt, belülről modern, felszerelt lakást rejtett
A következő napok, hetek hihetetlen gyorsasággal teltek el. Annyi dolgom volt, annyi mindent meg kellett tanulnom az állatkert házirendjéről, hogy csak úgy kavargott a fejem. Mértem a víz hőmérsékletét, PH értékét, és a szűrők állapotát is felülvizsgáltam. Megismertem a karbantartókat, elbeszélgettem velük a medence állapotáról. Lassan mindenki tudta, ki az a barna hajú, külföldi lány, aki nap, mint nap feltűnik a fókáknál. Reggelente együtt kávéztamRenata irodájában a többiekkel, ebédidőben a közeli fish and chips büfében ettem, miközben bámészkodtam, mert mindig volt mit.
A szabadnapom hétvégére esett. Végre volt lehetőségem felfedezni a környéket. Két kollégám, Kathy, és Tom felajánlották, hogy körbevezetnek, megmutatják a látványosságokat. Végül Tom a sziklák közelébe kormányozta a kis csónakot.
– Látod, itt engedik ki az elhasznált vizet az állatoktól – mutatott egy nagy csőre.
– Régen ezen a csövön engedték le az uszoda vizét is. Vigyázni kell, mert itt a szikla alatt sok az örvény.
– Be lehet menni a szikla alá? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Mi már egyszer be is mentünk, ugye Tom? – dicsekedett Kathy.
– Be, de nem mennék be újra.
– Majdnem az életünkbe került – kuncogott Kathy, mintha valami csínytevés lett volna az életveszélyes kaland.
– De miért mentetek be, ha egyszer veszélyes?   
Őszintén szólva tudtam a választ. Hiszen húsz évesen én is rengeteg ostobaságot követtem el, és ha megkérdezték miért csináltam, csak annyit mondtam: miért is ne? És ahogy vártam, Kathy csak rántott egyet a vállán.
– Kíváncsiak voltunk mi van ott.
– Itt a kiáramló víz melegebb, mint a tenger hőmérséklete, ezért a vadon élő fókák is itt szoktak tanyázni.
– Ha még egy darabig itt várnánk, akkor biztos találkoznánk az egyikkel. De ha vadon élő fókát akarsz látni, akkor mutatok én neked – s már kanyarodott is el a sziklabarlang bejáratától.
Még visszanéztem a fekete lyuk felé, ahol a víz zölden örvénylett, egyre magasabban, ahogy a dagály közeledett.
– Nyugodtan elkötheted a csónakot is ha van időd, és kirándulni szeretnél – folytatta Tom.
– De mindig használd a mentőmellényt! – figyelmeztetett.
– Ez mind nagyon klassz, bár nem tudom, hogy merném egyedül vezetni.
– Ugyan már! – válaszolta a fiú, és kezembe nyomta a kormányrudat.
– Most te vezetsz.
Először picit megijedtem, de aztán egyre jobban élveztem az irányítást. Megtanultam beindítani a motort, a gyorsítás, lassítás is könnyen ment, mire visszaértünk.
– Azt javaslom, ha kimennél a csónakkal, azért a bokádhoz kösd az egyik madzagot, ami itt a csónak oldalán van. Ha véletlenül a vízbe borulsz, akkor a zsinór megrántásával leáll a motor, és te sem kerülsz távol tőle, vissza tudsz mászni rá.
– Nem tudom, hogy merném, de lehet, majd egyszer kipróbálom – ígértem.

 

Ha tetszett a beleolvasó, itt megvásárolhatod a könyvet.

C.C.Brown oldala

C.C. Brown írói oldala

Amazon

Libri

 

Laslie Sillage: Tercier effektus ("Az igazi csattanó sajnos a végén volt és bővebb magyarázat is az egész történtekre. Amiről igazán szó lett volna, nem sokat lett említve az egész történet során. ")

 ~~~ Recenzió ~~

Szeretném megköszönni Laslie Sillage írónak, hogy elolvashattam Tercier effektus című kötetét. Elgondolkodtató volt számomra ez kötet. Eszembe jutott az, hogy mi van, ha ez megtörtént már? Vagy esetleg valóban léteznek titkos katonai laborok? Bizonyára. De ez a történet, amit olvastam igencsak sok kérdést vetett fel bennem. Nagyon kevés ilyen könyv van, amikor csak úgy záporoznak a fejembe a kérdések….

Laslie Sillage:
Tercier effektus

Tartalom:

Egy katonai fegyverkísérlet váratlanul ellenőrizetlenné válik. Szörnyű veszedelem szabadul el. Phil, matematikusnő a barátjával vacsora utáni sétára indulnak, amikor brutális támadás éri őket. A fiatal nő tehetetlenül sodródik az eseményekkel, mígnem szövetségesre talál egy elszánt rendőrtisztben. Összefognak, és közösen felveszik a küzdelmet a legyőzhetetlennek tűnő ellenféllel.

 

Véleményem
4/5

Nos.. Nem is tudom, azon meditálok, hogy 3 vagy 4 csillagot adjak erre a történetre.Az eleje nem igazán fogott meg. Valahogy túl sok volt Phil és Ben kapcsolatából. Az igazi csattanó sajnos a végén volt és bővebb magyarázat is az egész történtekre. Amiről igazán szó lett volna, nem sokat lett említve az egész történet során. Volt egy jelenet, amit sajnos nem igazán értettem. Ezt is csak a végén derült ki. Őszintén megmondom jobb lett, volna kicsit kifejteni, hogy mi is akart volna lenni. Így sokszor nem mindig értettem az egyes részeket. Sok volt a leírás, semmi konkrét cselekmény nem történt benne. Ha történt is nagyon kevés. Fontos momentumok minden a végére kerültek. Az eleje olyan volt, mintha romantikus történetet olvastam, nem pedig sci-fit.

Ami a végén volt azt kellett volna elejére tenni vagy inkább közepére kellett, volna tenni. Érdemesebb lett volna többet, hosszabbat írni. Többet tudtam meg az ellenfélről, mint magáról a projektről, alkotóiról. Miért készítették el? Miért hallgatták el a tudóst? Mi volt a céljuk vele? Vagy például az étterem utáni séta Ben és Phil esete lehetett, volna középen, és innentől lehetne bővebben írni a történetet. De ez csak az én személyes véleményem.

Én azt mondom, hogy lehetett volna többet, sokat írni részletesebben. Négyest adok, mert úgy érzem, van ebben potenciál a történetben. Még ki lehetne hozni többet. Egy bővített kiadásként, azt hiszem. Mert azért el kell ismernem, hogy igencsak fordulatos volt a történet. Mindenesetre még olvastam volna még többet erről. Mindig is érdekelt ez a téma. Rögvest találtam is egy érdekes szakterület a hangtan, vagyis az akusztika. Erről fogalmam sem volt, hogy létezik. Látszik, érződik a könyvön, hogy író széles látókörrel rendelkezik, és ezt szerette volna egybe sűrítve megírnia. Egy részt jó, másrészt ez igencsak rövid lett. Ahogy fentebb írtam többet is kilehetett volna hozni ebből. De így is nagyon érdekes volt.

Ezt a könyvet annak ajánlom, aki szereti a különleges katonai sci-fi történeteket. Ezt a könyvet fogom még újra olvasni. Mert egyszer nem elég elolvasni. 

 

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

 Laslie Sillage webshop

Laslie Sillage Szerzői oldala

April Rose Scott: Megőrülök tőled Cameron Davis ("Akár 10-et is megadnék érte, mert nagyon jól szórakoztam rajta. Annyira vicces, humoros és kis romantikus történet volt számomra.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni April Rose Scott írónőnek, hogy lehetőséget kaptam elolvasni, Megőrülök tőled Cameron Davis c. könyvét. Hatalmas élmény volt számomra. Imádtam minden percét. Most már tudom, miért olyan sikeres odakint Amerikában a könyv. Zseniális. Jót szórakoztam. Ezek után tükőn ülve várom a folytatást.

April Rose Scott:
Megőrülök tőled Cameron Davis 

Tartalom:

Pár ​hónappal az egyetem kezdete előtt elvesztettem az egyetlen embert, akire egész életemben számíthattam… Nagyapát! Hirtelen egyedül maradtam a világban, és el kellett kezdenem a nagybetűs egyetemi életemet is, amit őszintén, egyáltalán nem így képzeltem el! Nem számítottam rá, hogy egy fatális adminisztrációs hibának köszönhetően éppen Vele kerülök egy szobába. Emlékszem, mi mindent elkövetett annak érdekében, hogy eltűnjek a képből. Utólag visszagondolva viccesek voltak a trükkjei, de akkoriban sok bosszúságot okozott a próbálkozásaival. Amikor belépett az életembe, minden megváltozott. Hirtelen szerelmes és kiszámíthatatlan lettem. Annyira gyorsan történtek az események, hogy szinte követni is képtelen voltam. Sodródtam az árral és rendületlenül harcoltam a szerelmünkért, amikor nem várt problémákat gördített elénk az élet. Nem akartam feladni őt, és ő sem engem. Mindketten harcoltunk a szívünkkel az eszünk ellen, de egy napon az egyikünk belefáradt és meghozta a végső döntést. Sajnos van úgy, hogy hiába tombol a szívünk, hiába őrülünk meg a másikért, ha a sorsnak más tervei vannak velünk. Valamiért mindkettőnket próbára tett az élet már egészen kiskorunktól kezdve. Nem kímélt egyikünket sem a pofonoktól és a csalódásoktól. Lehet, csak egy eddig meg nem tanult leckét akar megtanítani nekünk, nem tudom. Jelenleg egyetlen dologban vagyok csak biztos, hogy amíg élek szeretni fogom őt és csak remélni tudom, hogy ő is így érez…

Véleményem
5/5

Akár 10-et is megadnék érte, mert nagyon jól szórakoztam rajta. Annyira vicces, humoros és kis romantikus történet volt számomra. Nem gondoltam, hogy rögtön az elején összeugranak Cameron és Jo. Ellentétek vonzzák egymást, ahogy mondani szokás, ugye?  Tetszettek a beszólások, az ugratások és az, hogy Cameron első perctől képes volt felhúzni magát.

Amikor kézhez vettem a könyvet, hogy elolvassam, teljesen magába szippantott De rég volt már, hogy egy kalap alatt olvastam ki egy könyvet és jót is, vigyorogtam közben. Mondjuk végén, Cameront nagyon meg tudtam volna ütni.  Lehetetlen döntést hozott, nem igazán értettem egyet.

A történet olvasás közben voltak kedvence karaktereim, Andersont imádtam, bírtam a humorát és az, hogy kiállt Jo mellett. Vicces volt legelején, hogy Cameron féltékeny volt, kuncogtam végig, mire kiderült még sem kellett volna. Tetszett a történet az, hogy voltak bonyodalmak, akadályokat gördített az írónő a szereplők elé. Nem is akármilyen akadályokat. Nem volt unalmas egy percre sem. Igazán izgalmas, letehetetlen kötetet kaptam.

Voltak olyan dolgok, amiken nem értettem egyet és voltak olyan döntések, ami másképpen is lehetett volna választani. Cameronnal kapcsolatban azt éreztem, hogy önbizalom hiányban szenved, nem voltak neki barátai, aki mellette álltak volna. Családja magatehetetlen és szánalmasnak találom.

Viszont hiányzott az a rész, amikor Cameron anyjáról lett volna szó. Igaz volt megemlítve, de csak ennyi, semmi több. Kíváncsi lettem volna rá. Cameron húga, aranyos, okos kislány. Remélem a következő kötetben többet fogunk megtudni Cameronról, húgáról és családjáról

A másik nagy kedvencem Charlie és Estelle, hát ez valami zseniális szülők. Irigylem Andrew-t, hogy klassz rokonai vannak  Estelle karaktere fenomenális. Imádom. Még többet kérek a következő kötetbe. Komolyan! Ki ne merje írónő, hagyni őket. Negatív karakterek is vannak persze, hisz minden történetben kell. De szerintem a következő kötetben lesznek jobban kifejtve. Ebben a kötetben Cameron és Jo egymásra találása és a szerelmükről szól.

Azt kell, hogy mondjam ez a könyv, nagyon ott van. Nekem nagyon bejött és nagyon várom, hogy mi lesz velük később. Kibékülnek? Eltávolodnak egymástól? Mi lesz a kialakult helyzettel? Vajon Cameron fel fog nőni a feladathoz? Ez és sok más kérdésem van, amire szeretnék választ kapni.

 Neked kedves olvasó! Ajánlani tudom ezt a könyvet, érdemes beszerezni, mert te is meg fogsz őrülni Cameron Davistől. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

April Rose Scott írói oldala

Publioboox Kiadó

Szabó Tamás: Holdvíz

Szabó Tamás: Holdvíz című kötetéből az utolsó cápás jelenetet hoztam el nektek. Bízom benne, hogy tetszeni fog és egyben elolvassátok majd a könyvet. Érdemes belefogni a könyv olvasásában. Nekem a kedvencem. Vajon most mi fog történni Zoltánnal? Vagy Noémivel?

Szabó Tamás:

Holdvíz

Tartalom:

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

ENGEDÉLLYEL

Valami ismét hozzá ért a vállamhoz. Ordítani akartam, de már csak egy hörgésre telt az erőmből. Ezúttal meg fog ölni... A halászok beemeltek a csónakba. A hátamon feküdtem, lenéztem a lábamra. Elborzadtam a seb látványától! Egy húsdarab szabadon lifegett a térdem fölött. Az a bestia ráadásul el is törte a combcsontomat, mert most lehetetlen szögbe csavarodott. 

Ordibálások. Halszag keveredett a saját vérem illatával. Fölnéztem. Két borostás férfi magasodott fölém, bátortalanul szólongattak. Az arcuk mindent elárult a sérülésemről. Epét és egy nagy adag sós vízet hánytam. Egész testemben remegtem. Levették a búvárruhámat, és a sebem köré csavarták. Összerándultam a kíntól. Az egyikük levette mocskos atlétáját, és azt is a sebre szorította, hogy elállítsa a vérzést. Éreztem, ahogy a sebszélek meg a szabadon lifegő bőrszeletek egymáshoz súrlódnak, és ettől ismét öklendezni kezdtem. Ha lett volna még bármi a gyomromban, azt most biztosan kiadtam volna. Az egyik halász a combcsontomhoz szorította az artériámat, hogy elállítsa a vérzést. Émelyegtem, és elvesztettem az eszméletemet. 

Arra ébredtem, hogy jó erősen felpofoznak. Az egyikük, egy idős, brazil halász kétségbeesetten ordított le rám. Az arca csokoládébarna volt, a szakálla hófehér. 

Egy örökkévalóságnak tűnt, míg végre kikerültem a zsúfolt csónak vértől, és hányástól bűzlő világából. Fölemeltek és rohanva vittek valahová. Nagyon sokan álltak a tengerparton, és mind engem bámultak. Az egész olyan képlékeny és álomszerű volt. 

Autók dudáltak, emberek kiáltoztak… A szél a vért szárította a bőrömön… ezernyi fájdalmas érintés… Aztán a hangzavarból kivált egy sziréna. Fölemeltek, és lefektettek valahová. Vaksin pislogtam fölfelé: fehér falak, injekcióstűk és áttetsző csövek. Egy zöld inget viselő férfi hajolt fölém, és elhadart valamit portugálul. Egy másik orvos széthúzta a szemhéjamat, és belevilágított. Egyre távolabbról hallottam dallamos, izgatott beszédüket. Pálmafák. Egy magas, fehérre meszelt épület látványa. Egy kisgyerek nézett rám, majd szörnyülködve felordított. 

Sikoly a víz alatt... Minden vörös körülöttem. 

Noémi. Úristen... Ő még mindig odakint van a tengeren...

 A könyvet itt tudjátok megvenni:

Maxim Könyvkiadó

Szabó Tamás írói oldala

Szeptemberi megjelenések az Álomgyár Kiadónál (" Letehetetlen,izgalmas kötetek várnak rátok.")

Rég nem írtam arról, hogy mely könyveket lehet előjegyezni az adott hónapban az Álomgyár Kiadónál. Pedig mindig volt ezek a bejegyzések. Sok minden történt,hiszen tavaly jelent meg a magazinom és azóta szinte minden időmet,gondolatomat lefoglalja. De!
Ezek után nem lesz így. Minden hónap elején összeszedem nektek azokat a könyveket, ami az adott hónapban lehet előjegyezni..

Bízom benne, hogy találtok kedvetekre valót a felhozatalból. Van pár, amiket én szívesen elolvasnám az előjegyezhető könyvek közül.

Ti melyiket választanátok?

Kékesi Dóra:

Rád találók

(2020.szept.30.)

Tartalom:

Sosem ​tudhatod, hol talál rád a szerelem 

Bánhidi Nóra csúfos szakítása után szenvedélyes viszonyba bonyolódik válófélben lévő főnökével, a gazdag és vonzó Kohán Zalánnal, aki egy Costa Rica-i nyaralással lepi meg a lányt. A romantikus idillnek azonban hamar vége szakad, miután a hotelben váratlanul összetalálkoznak a férfi régi barátjával, Nándorral és párjával, Rékával, majd nem sokkal később a két nőt titokzatos módon elrabolják a szállodából. Az álomból rémálom lesz. A dzsungelbe viszik őket, ahonnan ugyan Nórának és Rékának sikerül megszöknie, de csöppet sem észrevétlenül… 

Elrablóikkal a nyomukban próbálják átverekedni magukat az esőerdő sűrűjén. Az egyik faluban összetalálkoznak egy nemzetközi kutatóprogramban résztvevő magyar egyetemi tanárral, Fekete Barnával, aki segít nekik visszajutni a szállodába. A jóképű férfi és Nóra között érezhető a vonzalom, de egyikük sem mer lépni. És bár Nóra visszatérve Magyarországra reménykedik, hogy Barna felkeresi őt, a férfi nem jelentkezik. A fiatal nő száműzi gondolataiból a tanárt és Zalán mellett marad, mígnem egy véletlen folytán olyan titkos információhoz jut, ami felforgatja és veszélybe sodorja az életét. Nóra ráébred, semmi sem történt véletlenül… 

Kékesi Dóra legújabb, magával ragadó regénye izgalmakkal teli kalandos történetet mesél el, ahol egyszerre van jelen a humor, a szerelem és a krimi. Egyszerűen letehetetlen!

Fodor Petra:

Egy pillanat bátorság

(2020.szept.30.)

Tartalom:

Két ​lány, két nagyon különböző élet… 
Az egyiknek minden lehetősége megvan, hogy megvalósítsa az álmait, a másiknak küzdenie kell, hogy elérhesse azokat… 
Dóra kezdő író, és úgy érzi, hazájában nem kapja meg azt az inspirácót, mely elindíthatná a siker felé vezető úton. Ezért úgy dönt, egy angliai egyetem falai közt keresi leendő hősnőjét és saját magát. A hétköznapjai a tanulás mókuskerekében telnek, így nehezen, de végül elindul a Nagy Mű felé. Miközben útját keresi, szembesül a múlttal, a családi tragédiák eddig elkendőzött rideg valóságával. 
Abby igazi belevaló, bulizós angol egyetemista, egy híres, bohém drámaíró unokahúga, akinek minden adott a boldoguláshoz. Ám miközben kreatív írást tanul az egyetemen, rá kell jönnie, hogy egy neves rokon még nem jelenti azt, hogy az ember maga is tehetséges…
A két lány sorsa óhatatlanul is összeforr. A mindig rosszul választó Abby és a választani képtelen Dóra megtalálja-e a végén a szerelmet? Rálelnek-e életük értelmére? Melyikükből lesz író, és kinek nyit az idő újabb lehetőségeket? 
Fodor Petra első regénye az útkeresésről, a lehetőségekről és a szerelemről elvarázsolja az olvasókat.

Borbás Edina:

Zárva

(2020.szept.30.)

Tartalom:

Két zárkózott lélek egy érintésmentes világban 
A 2000-es évek elején végigsöprő világjárványok új időszámítást hoztak az emberiség életébe. 2034-re természetessé válik az érintésmentes lét és a kéthetes karanténprotokoll, ami bármikor, bárhol bekövetkezhet. 
A 24 éves Michelle állásinterjúra siet San Francisco legmodernebb toronyházának legfelső szintjére, ám a lift a harminckettedik emeleten megáll, és Orix, a ház mesterséges intelligenciája bejelenti a karanténállapotot. 
Az ismeretlen utastárs, Bruce, azonnal tudja, mi vár rájuk, hisz ő alkotta meg a rendszert: két hétre a toronyház „fogságába” estek… 
A hallgatag, távolságtartó sztárprogramozó férfit és a fájdalmas titkát mélyen őrző lányt Orix összezárja a harminckettedik emeleten, és az idegenekből hirtelen lakótársak válnak… 
Gyűlölet, szenvedély és egy gyötrelmes titok kerül felszínre a lelket próbáló két hét során Borbás Edina új regényében.

K. M.Holmes:

Miénk a pillanat

(Tiéd a főszerep 2.)

(2020.szept.23.)

Tartalom:

Bűvölet zongoraszóra 
Helena Jones azért érkezik Los Angelesbe, hogy interjút készítsen barátnője, Camie nagy sikerű filmsorozatának szereplőivel. Arra azonban nem számít, hogy az élete hamarosan a feje tetejére áll. Az interjú helyszínén szembetalálkozik egy ismerős, igéző szempárral, melynek tulajdonosa Nathan volt, akivel élete legperzselőbb éjszakáját töltötte évekkel ezelőtt, majd a férfi szépen felszívódott. 
Ám a véletlenek sorozata még csak most kezdődik. Egy bárban, ahol zongorahangok kíséretében változik meg minden körülötte, rábukkan apja titkos múltjára és újra Nathan bűvkörébe kerül. Vajon meddig lesz képes harcolni az érzelmeivel és ezzel a lélegzetelállító pasival? Van kiút a kétségbeesett sóvárgásból? 
Ha csak hárítania kell, az menni fog – véli Helena. 
Vagy mégsem?

Aly Martinez:

A szerelem börtönében

(2020.szept.15.)

Tartalom:

Soha ​nem engedlek el 
Egy egész élet is kevés lenne arra, hogy elfelejtsem Ramsey Stewartot. 
Tizenkét éves voltam, amikor megkért, hogy legyek a barátnője. 
Tizenhárom, amikor először megcsókolt. 
Tizenhat évesen egymásba szerettünk, és terveztük a közös jövőt. 
Tizenhét évesen Ramsey-t elítélték annak a fiúnak a meggyilkolásáért, aki megerőszakolt engem. 
A börtönből írt első és egyetlen levelében arra kért, hogy lépjek tovább. 
Kezdjek új életet. 
Azt írta, már nem szeret. Tudtam, hogy hazudik. 
Kizárt, hogy elengedjem. Lehet, hogy a szerelem átok számunkra, de Ramsey az enyém volt, és mindig az enyém marad. Örökre. 
Most itt állok a börtön előtt, tizenkét évvel a történtek után, és várom, hogy kilépjen a kapun a férfi, akit talán már nem is ismerek. Akit talán soha nem ismertem eléggé. 
Aly Martinez USA Today bestsellerszerző szívszaggatóan romantikus regénye az első igaz szerelemről, a kitartásról, a veszteségről és a kétségekről igazi érzelmi hullámvasútra ülteti olvasóit.

Kerry Fischer:

Senki sem az, akinek látszik

(2020.szept.23.)

Tartalom:

Gyakran a tökéletes külső mögött bújnak meg a legsötétebb hazugságok. 
Egy új otthon boldog befejezés lehet. Vagy egy új kezdet. Vagy akár egy rejtekhely… Kate Jones menekül. Maga mögött hagyta a múltját, megváltoztatta a saját és a lánya nevét is. Soha senki sem kapcsolhatja össze őt azzal a hibával, ami tönkretette az életét. 
Új életet kezd a Parkview Roadon, egy vadonatúj utcában, ahol újonnan épült házak állnak. Kate irigykedve figyeli az utcában lakó nőket, hisz nekik látszólag mindenük megvan: Gisela elfoglalt asszony, a háza vendégektől hangos, a gyerekei sikeresek. Sally izgalmas,spontán házasságban él, csodálatos helyekre utazik és a karrierje szárnyal. Az internetre posztolt fotóik is mind megerősítik tökéletesnek tűnő életüket, miközben Kate minden erejével próbál elbújni a világ elől. 
Egy nap azonban minden megváltozik. Kate-et egy borzalmas baleset helyszínére hívják… Kiderül, semmi sem az, aminek látszik, és az utca lakóin a tökéletesség álarca repedezni kezd… 

Malka Adler:

Testvérek Auschwitzban

(2020.szept.28.)

Tartalom:

A kilátástalanság és a remény megrendítő, igaz története 
Dov és Yitzhak egy kis hegyvidéki, magyar faluban él a világ és a háború zajától elszigetelve. De egy napon 1944-ben a borzalom őket is eléri, és minden megváltozik. A nácik ellepik a falusiak otthonát, az ott élő zsidóknak csupán egyetlen órájuk marad az Auschwitzba tartó vonat indulásáig. 
Hogy ezután mi történt, arra hat évtizeden át nem találtak szavakat a testvérek. Ám egy jó barátjuk kérésére most mégis megtörik a csendet, és izraeli otthonuk biztonságában elmondják fájdalmas, kegyetlenül őszinte történetüket, amelynek nem szabad feledésbe merülnie. 

Abby Jimenez:

A póráz két végén

(2020.szept..)

Tartalom

Két évvel a vőlegénye elvesztése után, úgy tűnik, Sloan Monroe már sosem fog tudni visszatérni megszokott életéhez. Mindent megváltoztat azonban a kóbor kölyökkutya, aki „vigyél-haza” nézésével teljesen leveszi a lábáról. Új kedvence, Tucker mellett végre kezd visszatalálni önmagához, ezért végképp rosszul érinti, amikor a kutyus eredeti gazdája, Jason hosszú hetek után válaszol a leveleire. Tucker gazdája zenész és éppen Ausztráliában turnézik. Na de a lényeg: vissza akarja szerezni a kutyáját, akit Sloan nem akar harc nélkül odaadni. 
De mi van, ha ez a Jason igazán szereti Tuckert? Az eleinte flörtölős üzenetváltásaik hosszú telefonbeszélgetésekké alakulnak, és Sloan nem tagadhatja, hogy valami kialakult kettejük közt. Jason szexi, kedves és vicces. Vajon mi történne, ha személyesen is találkoznának? De a valódi kérdés inkább az, hogy a világsiker kapujában álló Jason vajon meddig maradna mellette. Kibírna Sloan egy újabb szerelmi csalódást?

Meghan March:

Bűn és viszály

(Bűn 2.)

(2020.szept.21.)

Tartalom:

Születhet-e szerelem egy családi viszály közepette? 
Bűnös, amíg ártatlannak nem bizonyul. 
Elegem van abból, hogy bizonyítékok nélkül ítélkeznek felettem, csupán azért, mert a vezetéknevem Gable. Lehet, hogy a Riscoffoké a város, de én már nem játszom többé a szabályaik szerint. Elegem van belőlük. 
Bárcsak azt is figyelmen kívül hagyhatnám, hogy Lincoln Riscoff milyen könnyen az ujja köré csavart…

A.L. Jackson:

Ölelj meg

(Szívdöglesztők 3.)

(2020.szept.21.)

Tartalom:

Tizennégy évvel ezelőtt az életem örökre megváltozott. 
A testvérem eltűnt. Aznap önző voltam, saját magamat választottam helyette. És aznap mindent el is vesztettem. 
Beleértve Nikki Walterst. 
Ő az, akit egész életemben szerettem. Csodálatos, gondoskodó lány, megtestesít mindent, amire mindig is vágytam. 
Nikki volt a testvérem legjobb barátnője, és már esélyem sincs rá, hogy megbocsásson. 
Most azonban veszélyben van, úgyhogy itt a lehetőség, hogy megmentsem, és visszaszerezzem őt, mégis… amint beköltözik hozzám, valahogy mindent rosszul csinálok. 
Elég a keze egyetlen gyengéd érintése, és máris elveszítem az irányítást. 
A kettőnk közti lángolás egyre forróbb, és a szenvedélytől nem látjuk, milyen viharfelhők közelednek. 
A legszörnyűbb az, hogy valószínűleg éppen Nikki Walters fog elpusztítani.

Kate Hewitt:

Emlékedből élek

(2020.szept.21.)

Tartalom:

Nathan West teljes szívéből szerette a feleségét, Laurát. De most elvesztette őt. Laura – látszólag – véletlenül bűncselekmény áldozata lett. Pedig ő volt a kapocs, amely összetartotta a családot. Nathan számára az élet elképzelhetetlennek, értelmetlennek tűnik a felesége nélkül. 
A férfi próbálja maga mögött hagyni a hívogató sötétséget, miközben lányai mind-mind a saját módjukon élik meg a gyászukat, már-már az önpusztítás határát súrolva. Mindez veszélybe sodorja a család jövőjét. 
Nathannak segítségre van szüksége a történtek feldolgozásához, ezért olyan embereket keres fel, akik közel álltak Laurához. Így kerül a képbe Maria, aki fény az éjszakában. Vagyis pontosan az, amire a családnak szüksége van. Maria rövid idő alatt mindannyiuk pótolhatatlan lelki támaszává válik. 
De a történetek, amelyeket Maria Lauráról megoszt velük, korántsem nyerik el Nathan tetszését. A feleség, aki elhanyagolva érezte magát, az anya, aki túl volt terhelve… Nathannak nehezére esik ezeket a képeket összeegyeztetni azokkal az emlékekkel, érzésekkel, melyeket szeretett feleségéről őriz szívében. Elképzelhető, hogy valójában nem is ismerte a kedvesét? Egyáltalán megbízhat-e Mariában? Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a nő valamit titkol. 
És Maria valóban egy olyan titok birtokosa, amely alapjaiban tudná megrengetni Nathan családját. Azzal a nappal kapcsolatos, amikor Laura meghalt…

A borítók az Álomgyár Kiadó oldalán találhatóak.

A könyveket itt tudjátok előjegyezni:

Álomgyár Kiadó

Bookline

Libri

Líra