Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bakos Péter írót, hogy meséljen kicsit magáról, és könyvéről a Tudattestekről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. A könyvet Bakos Péter írói odalán oldalán tudjátok beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Ez a kérdés mindig zavarba hoz, mivel nem szeretek magamról beszélni. Munka mellett írok hobbi szinten, amennyire az időm engedi, mert párom és kisfiam számomra az elsők. Teljesen átlagos életet élek, amiből szeretem kihozni a maximumot. Szeretek fotózni, kirándulni, főzni és sütni is, így lehet, hogy egyszer saját szakácskönyvet is megjelentetek majd.
A Tudattestek sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Mivel a történet lényegében egy kitalált világban játszódik, így a kutatómunkára nem kellett sok időt fordítanom. Helyette a világépítés vett el több időt. Amikor a könyvet írtam, akkor olyan helyen dolgoztam, ahol egy hetet dolgoztam egy hetet pedig otthon voltam, így elég jól tudtam haladni, és körülbelül öt hónap alatt végezni.
A történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Szeretek a fantáziára hagyatkozni, ami ebben a könyvemben szabadon szárnyalhatott.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Valamikor gyerekoromban kezdődött, az iskolás éveimben.
Akkor még minden történetet kis, vonalas füzetbe írtam. Arra már nem emlékszem, hogyan kezdődött, csak arra, hogy milyen jó érzés volt leülni és írni.
Más zsánerben is tervezed kipróbálni magad?
Velem az a baj, hogy mindenevő vagyok. A legtöbb író beáll egy zsánerre , és az határozza meg őket, az lesz az ismertetőjük. Én szeretem a romantikát, fantasyt, sci-fit, drámát, thrillert, krimit. Talán csak a horrort nem, de persze írtam már horrort is.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Egyszerre felszabadító és nehéz is. Jó érzés befejezni, de tudom, hogy ilyenkor az egész még csak vázlatszerű, és a munka igazi része hátra van. Át kell olvasni többször, javítani, ahol kell, majd átadni egy lektornak, akivel elölről kezdődik minden. Majd jön a szerkesztő, korrektor, előolvasó, és így tovább. Amikor befejezek egy történetet máris belevágnék a következőbe, mert a fejem zsong a rengeteg ötlettől, de tudom, hogy még várnom kell velük.
Sokan írói álnevet használnak. Te miért döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?
Kezdetben álnéven írtam, de aztán rájöttem, hogy felesleges, mert saját néven kell felvállalni azt, amit írok. Talán, ha olyat írnék, ami nem megszokott. Például erotikus regényt, akkor lehet, használnék álnevet.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Én minden zsánerben szeretnék írni. Tudom, ez nem előnyös, mert aki olvas, és megszereti a könyvem, az hasonlót vár el tőlem.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Izgalmas és kiábrándító. Az első könyvemnél azt hittem, na, most berobbanok. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a piac túlzsúfolt, és marketing nélkül az egész semmit sem ér. Ez a megvilágosodás segített abban, hogy ne várjak csodát. Minden megjelenés várakozással teli, de most már nem a hírnév érdekel, hanem az alkotás. Éppen ezért minden megjelenés izgalmas és varázslatos.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?
Szeretem megtervezni, de akik írnak, tudják, hogy tervezni nagyon nehéz, mert rengeteg egyéb tényező van.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Kedvenc mindig van. Szeretem a csipkelődős, vicces jeleneteket egy-egy karakter között, mert én is ilyen típus vagyok. Ha egy ilyen részt sikerül jól megírnom, akkor az hamar kedvenccé válik. Az intim, erotikusabb részeket nehéz megírni. Azok kicsit távol esnek a komfortzónámtól.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Általában van egy heuréka pillanat. Beugrik egy ötlet vagy egy jelenet, és eköré alakul ki pár hét alatt egy teljes sztori fejben. Ezután, ha már túl sok az információ, akkor leírom, csiszolom, alakítom, ami sokszor hetekig tart.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít? Kik szólhatnak bele a szöveg, a történet alakulásába?
Őszinte leszek veled. Mivel nem tartok olyan szinten, mint amilyenen szeretnék, ezért csak a párom és a legjobb barátom, akik először olvashatják a kéziratot, de mivel ők eléggé elfogultak, így csakis a szakemberek véleménye számít.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Párom nagyon támogat, és örül neki. Szerencsére maximálisan mellettem áll, és számíthatok rá.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Erre az évre nem tervezek több megjelenést. A Tudattestek című könyvemnek van három előzmény része és két folytatása, amiket szeretnék megírni a következő pár évben. Valamint rengeteg más történet is kavarog, alakul bennem, amik közül szeretnék egyet a Tudattestek második része mellett megjelentetni jövőre.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Pár napja úgy döntöttem, hogy Ruby Saw novelláit elolvasom, hiszen eddig még nem olvastam tőle semmit. Igazából a legelső kötete van meg tőle, a Pillangó sorozat könyv. Sajnos nem olvastam még el. Így gondoltam a Sorsok novellás sorozattal indítom az írónő munkásságának a megismerését. Sorsok első részét Dempsey-vel kezdtem el. Róla írok egy kis rövid véleményt, hogy mit gondolok e rövid történetről.
Ruby Saw
Dempsey
(Sorsok 1.)
Tartalom.:
Az Inferno-t megbuktató és a sad bear-i rezervátumban nyomozó Dempsey Lynch története.
"Amikor édesanyám meghalt, az olyan volt, mintha ezernyi darabra
hasadt volna a szívem. Miatta lettem az, aki ma is vagyok, miatta
harcolok a bűn ellen. És minden egyes lecsukott bántalmazó szeméttel úgy
érzem, visszakapok egy darabot a szívemből.„
Véleményem
5/5
Ahogy fentebb írtam, ez volt számomra első olvasmányom az írónőtől, de nem is az utolsó szerintem. Tetszett ez a történet, sok bölcsességekkel íródva, amit őszintén megmondva imádok. Szeretem az ilyen történeteket, ahol ilyen bölcsességek vannak. Bár úgy érzem előbb a magát a regényt kellett, volna elolvasnom, hogy megértsem Dempsey-t. Amit majd valamikor beszerzem azt is.
Mindenesetre nekem ez a kis történet meggyőzött, hogy érdemes Ruby könyveit elolvasnom. Sok idézetet tudtam kimazsolázgatni, amiben egyet is tudtam érteni. Gördülékeny volt számomra, noha pár oldalas volt, másnapra fejeztem be. Szerettem volna kicsit elnyújtani. Ezekután kétség sem fér, kell az írónő további kötetei. Köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam, így hamarosan folytatom tovább a sorozatot Alex-el.
Kedvenc idézet
Magyar Szerzők Könyvei Blog instagram oldalon
A könyvet itt tudod beszerezni:
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt E.M. Miller, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek megjelent A Szövetség I. ( A vírus) címmel és a Bandi Farkas történetei mesekönyve, ami Book Dreams Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Tolna megyében élek és egy fogyatékkal élők otthonában dolgozom fejlesztő foglalkoztatóként közel 7 éve. Az írás mellett szeretek olvasni, kirándulni. Szeretem az édességet, a különböző illatgyertyákat. van egy aranyos, rosszcsont cicám.
Szövetség I. című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A Szövetség I. A vírus című könyvemet 2015-ben kezdtem el írni. Egyszerűen kipattant a fejemből miután rátaláltam arra a kis irományra, ami 2012 decemberében íródott a Maja naptár szerinti december 21-én bekövetkező világvégével kapcsolatban írtak, és úgy voltam vele muszáj elkezdenem megírnom. Arra sosem gondoltam, hogy öt év múlva pont egy világjárvány közepén fog megjelenni és majdnem beletrafálok a közepébe. Mivel sci-fi , így sok kutatómunkát igényelt, mivel a történetemben szereplő idegen fajok nem kitaláltak, hanem „valósak”, éppúgy, mint a csillagrendszerek, ahol esetleg élhetnek értelmes lények. Az idegen lények neveit sem én találtam ki (kivéve egy-kettőt), hanem egy adott csillagrendszer, bolygó neveit kapták. Kivéve a második részében megjelenő Reptiliánok vezérének a neve Konteón, ami a szó szoros értelmében összeesküvést jelent. Mivel a történetem világvégével kapcsolatos dolgokat dolgoz fel sci-fi történetbe íródva, így a különböző, erre vonatkozó jóslatokat, összeesküvés-elméleteket is át kellett tanulmányoznom, éppúgy, mint az Illuminátusokat vagy a Szabadkőművesség felépítését, páholyait és felavatási szakaszait. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mennyi ideig tartott megírnom. De ha jól emlékszem, valamikor 2017 második felében fejeztem be. Általában egy – egy történetemet két évig biztosan, hogy írom.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Vannak történeteim, amiben megjelenik a fantázia, de én igyekszem a valóságot, valós helyzeteket belevinni a történeteimbe. Lásd A szövetség. De a misztikustörténeteim azok mind a fantáziavilágába kalauzolják el az olvasót.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Alsós koromban minden nyáron teleírtam egy füzetet a nyaralási emlékeimmel. Középiskolában verseket írtam, főiskola egyik vizsgaidőszakában kezdtem el írni egy krimiszerűséget. Pár oldal lett. De komolyan az írással 2013-ban kezdtem el foglalkozni, s azóta nincs megállás. Egy szenvedély, a mit képtelenség abbahagyni, ha így lenne, én abba belehalnék. Nagyon sok történet kering a fejemben.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Hogyne. Meséket is írok. De elkezdtem egy ifjúsági regényt is írni. Ez új számomra, így még ismerkedek vele.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Megkönnyebbülés, egy kis izgalom és üresség, hogy befejeztem, elbúcsúzok a szereplőktől, ha nem folytatásos a történet.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen. Végül angolosítottam és így lettem először Éva Martin. De úgy voltam kell még egy vezeték név hozzá és addig játszottam a nevekkel, végül megszületett E.M.Miller és már e név alatt pályáztam az Aranymosáson.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem. Eszemben sem volt, hogy sci-fi történetet vagy meséket írni. Első történetem, a Verity vámpírtörténet. Egy nap leültem a gép elé és elkezdtem pötyögtetni. Nagyon is látszik rajta, hogy kezdő író voltam. Valamiféle fellángolás volt a vámpírok iránt. Valószínűleg már nem is fogok ilyen témában írni. Hozzám a legközelebb a sci-fi történetek és a mesék állnak.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nagyon izgultam. Nem fértem a bőrömbe. Alig vártam a megjelenés napját. Ezt az érzést, örömöt nem lehet leírni. Ezt az érzést át kell élni.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Először még tervezett volt, most már tudatos folyamat.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Vannak. Főleg a Szövetség első részében. Ha rágondolok, mindig elnevetem magam. Igen, vannak ilyen részek is. Nemcsak a Szövetségben, hanem a Verityben vagy épp az Üzenet a túlvilágról című paranormális történetemben. A Szövetség első részében, azon részt volt kihívás megírnom, amiben a két főszereplő megtetszenek egymásnak. Nemcsak az eredeti kéziratában, hanem a szerkesztésnél is nehéz volt átírnom.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Egyszerűen kipattantak a fejemből. Persze vannak dolog, amik ihletet adnak. Így született meg a Ködön túl, a Vérvörösben játszó égbolt vagy épp a Vörös hold című novelláim. E kettő novellámat természeti jelenség ihlette meg. De elég egy szó, zene vagy olyasmi ami épp a munkahelyre utazás során tapasztalok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A történeteim első
körben blogtörténetként jelennek meg, így az olvasó elé kerül legelőször.
Anyukám is beleszokott olvasni, vagy épp elküldöm egy-két munkatársamnak, hogy
olvassa el és véleményezze.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Senki sem tudott róla, hogy írok, míg végül 2015-ben a Verityvel pályáztam az Aranymosáson. Akkor még csak a szűk család tudott róla, majd jöttek sorba az olvasó díjak a blogdíjak, mig végül a megjelenés. Így végül mindenkinek a tudomására jutott, hogy írok. Megdöbbenve fogadták és most már együtt izgulunk a szerkesztésen a borítóleleplezésen és végül a megjelenésén.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Olvassanak sokat, olvassák a könyveimet. Idén a legkisebbeket örvendeztetem meg a mesekönyvemmel. Bandi farkas történetei címmel jelenik meg. A könyvben Helinda Mao gyönyörű illusztrációival találkozhatnak majd össze a szülők és a gyerekek.
Köszönöm S. A. Locryn írónőnek, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő első regénye a Gyufaláng, Tamás és Sándor életét, szerelmük kibontakozását mutatja meg a halál árnyékában. A könyv a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg. Locryn hihetetlenül jól bánik az érzelmekkel, érzésekkel, a gondolatokkal. Az írása filmszerű élmény volt számomra, nagyon nagy hatatást gyakorolt rám. Az biztos, hogy nem egyszer olvasós ez a kötet. Ezért szeretném magát az írónőt és a történetét nektek bemutatni.
1.
Kérlek, mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad? Hogy kezdődött számodra az írás?
Mindig is szerettem olvasni, gyerekkoromban engem a szüleim nem a tévénézéstől tiltottak el, hanem az olvasástól, amikor valami rossz fát tettem a tűzre. Azt hiszem, az írás is innen jött, szerettem volna elolvasni a saját történeteimet is. Az egyik mottóm is az, amit Beverly Cleary mondott: „Ha nem látod a polcon azt a könyvet, amit el akarsz olvasni, akkor írd meg.” És bár van rengeteg olyan könyv, amiket szívesen olvasok, és nagyon szeretek, mindig arra vágytam, hogy az én történeteim is ott legyenek azon a bizonyos polcon.
2.
Hogyan kezdted el az írói pályát, vagy esetleg teljesen random ötletként jutott eszedbe az írás
Kilenc évesen kezdtem el írni, az első történetem egy Fecskék és Fruskák fanfiction volt. Ezt még füzetbe írtam, amit mindenhova cipeltem magammal. Aztán lassan elkezdtem saját szereplőkről írni, és azóta sincs megállás. Rengeteg történet van a fejemben, sokszor nem is haladok velük olyan gyorsan, mint szeretnék.
3.
Hogy jött az ötlet, hogy megírd Tamás és Sándor történetét a háború árnyékában?
Nagyon sok háborús történetem van. Már gyerekkoromban is rettenetesen foglalkoztatott az első és a második világháború, és a szüleim sosem értették, hogy honnan jönnek a kérdéseim, amikkel bombáztam őket. Visszatekintve én sem értem... Az viszont biztos, hogy minden évben halottak napján, mikor kimentünk a temetőbe, végtelenül elkeserítőnek tartottam a katonasírok látványát. A temetőben van egy egész parcella „Névtelen hősöknek” rengeteg sírral, ennél szomorúbb pedig nincs is a világon. Azt hiszem, nekik is szerettem volna történetet adni. Azt nem állítom, hogy van annyi, hogy mindenkinek jusson, de azért nagyon igyekszem. Innen jönnek a háborús témáim. Tamás és Sándor esetében viszont a bajtársak közti érzéseket szerettem volna bemutatni, ami ennél sokkal többé nőtte ki magát, hiszen a Minden lettek egymásnak.
4.
Kik segítettek neked, hogy megvalósuljon könyv formában ez a történet?
Van egy barátnőm, a leghűségesebb béta olvasóm, és a legnagyobb kritikusom, aki mindent elolvas és véleményez, amit csak írok. Ő nagyon sokat segített, és tartotta bennem a lelket, amikor épp nem láttam értelmét, hogy érdemes folytatni, és megírni Tamás és Sándor történetét. Mellette a férjem segített nagyon sokat. Ő nagyon analitikus gondolkodású, és nagyon jó abban, hogy a logikai hibákat megtalálja egy-egy történetben. És a Gyufalángot is ezzel a kritikus szemmel nézte végig. Ő volt az, aki pályán tartotta Tamást, hogy ne szaladjon vele nagyon messze az a bizonyos ló. Ha olvastátok a könyvet, értitek, mire gondolok.
5.
Mit szóltak, hogy nem egy hagyományos romantikus történetet írsz, hanem történelmi melegregényt? Kaptál emiatt rossz kritikát vagy volt, aki csúnyán beszólt ezért? A családod miként fogadta, hogy LMBTQ történetet írsz?
A Gyufalángot általában jól fogadták az olvasók, eddig szinte csak pozitív vélemények érkeztek a könyvre, sőt általában elmondhatom, hogy a blogomon olvasható többi meleg történet is jó fogadtatást kapott. De persze nem minden ment ennyire könnyedén. Abszolút úgy látom, hogy mivel meleg történeteket írok, ezeket nagyon könnyű látatlanban szidni. Főleg Facebookon, különböző könyves és írós csoportokban szokott ilyen előfordulni. Volt már olyan, hogy az adminok léptek közbe egy-egy eldurvult komment hadjárat esetén.
A családomban nem tudja mindenki, hogy írok. Azt meg, hogy LMBTQ+-t, még kevesebben. Vannak olyan tagjai a családomnak, akikről tudom, hogy nincs értelme ilyenekről beszélni velük, és mivel nem vagyok önmagam ellensége, nem is erőltetem. Viszont, akik tudják, és olvasták, nekik nagyon tetszett, és örülnek is neki, hogy emellett döntöttem. Sőt minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a lehető legjobban reklámozzák is a könyvet.
6.
Voltak nehéz percek vagy jelenetek, amiket nem tudtál megírni? Van olyan jelenet, ami nem fért bele a könyvbe?
Több jelenet kimaradt a végleges verzióból. Egyrészt azért, mert túl hosszú lett volna a könyv, másrész azért, mert túl brutális lett volna tőle a történet. Egy-két csatajelenet például ilyen a háborúból. Valahol meg kellett húznom a vonalat, és így sajnos voltak olyan részek, amik nem kerültek bele. És igen, voltak bőven olyan jelenetek, amiknek a megírásával megszenvedtem. Az egyik ilyen az, amikor Sándort letartóztatják, és ami a fogságban történik vele. Egy kicsit bele is haltam, hogy olyan borzalmak történtek vele. Vagy Tamás családja és az ’56-os események. Itt is bőven voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben együtt sírtam volna Tamással és Sándorral.
7.
Mesélnél arról, hogy mi késztetett arra, hogy történelmi meleg regényt írj?
A melegség, illetve úgy általában az LMBTQ+ emberek helyzete mindig is foglalkoztatott, és mindig is elkeserítőnek éreztem, hogy mennyire alulreprezentált ez a téma nemcsak a szakirodalomban, hanem a szép és szórakoztató irodalomban is. És mivel a történelem mindig is nagyon érdekelt, adta magát a választás, hogy egy olyan kort mutassak be, amiben eleve nem volt könnyű élni, hát még úgy, hogy ilyen titkokat is cipelni kényszerült az ember.
8.
Tudtommal várható a folytatás. Mesélsz róla? Miről fog szólni? Benne lesz Tamás és Sándor? Milyen korról fogunk olvasni a következő regényedben?
Igen, készül a Gyufaláng második része is. Tamás és Sándor továbbra is nagy szerepet kapnak benne, de a főszereplői a szomszéd gyerekek lesznek. Vagyis, akkor már fiatal felnőttek, hiszen a második kötet cselekménye ’56-ra koncentrál majd. De azt elmondhatom, hogy minden kérdésre választ kapunk majd, ami a Gyufalángban nyitott maradt.
9.
Kutatómunkát végeztél a történelmi háttér miatt? Ha igen, milyet és hányszor kellett igénybe venned?
Nagyon sokat kutattam, minden apróságnak tűnő dolognak utána akartam járni, hogy minél hitelesebb lehessen a könyv. A végén már nem is számoltam, hogy hány órát töltöttem különböző könyvek, tanulmányok és az internet bújásával. Volt egy egész dokumentumom a jegyzeteimnek. Annak ellenére is törekedtem a történelemhűségre, hogy pár eseményt szándékosan előre vagy hátra mozgattam az időben. Például a melegek elleni fellépéseket pár évvel korábbra, hoztam, hogy még feszültebbé tehessem a főszereplők körülötti atmoszférát.
10.
Tamásnak van egy érdekes képessége. Mért pont ezzel a képességgel ruháztad fel? Mindig is ez volt eredetileg? Szerinted a valóságban is létezik ez a képesség?
Eredetileg nem terveztem, hogy ennyire fontos szerepet kap majd ez a képesség, pár rémálomnak szántam. De akkor még valami hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban, sőt Tamás is kissé „félembernek” tűnt. Kellett ez a képesség, hogy ki tudjon teljesedni, hogy az az ember lehessen, akivé végül kinőtte magát.
Én teljes meggyőződéssel gondolom, hogy létezik ilyen képesség, sőt sok ember meg is tapasztalta már, csak épp nem tudja, hogy erről van szó, ahogy nem tudja hasznosítani sem. Szerintem a „dejà vu” jelenség Tamás képességének egy enyhe formája. Valamikor korábban láttunk már egy a pillanatot, aztán elfelejtettük. Tamás viszont nem felejti el, ő képes cselekedni ezek alapján.
 | ||||||
| Forrás:Pillanatszilánkok |
11.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Volt, amiből tudtál tanulni?
Kaptam nagyon hasznos észrevételeket, amiket igyekszem majd a következő könyveimben hasznosítani. Ilyen volt például, hogy hajlamos vagyok terjengősen, túl hosszú mondatokat használva fogalmazni. Erre nagyon igyekszem odafigyelni, hiszen fontos az, hogy az olvasó számára élvezetesek legyenek a történeteim.
12.
Mennyire könnyen engeded el a karaktereidet? Vagy nem tudod elengedni őket, mert írás közben közel kerülnek hozzád, és újabbnál újabb történeteken, töröd a fejed, ahol még szerepet kaphatnának?
Semennyire sem tudom elengedni őket. Tamás és Sándor olyanok, mintha régóta a barátaim lennének. Éppen ezért időről időre a magam szórakoztatására írok róluk hosszabb-rövidebb novellákat. Ezek közül néhány már az írói oldalamra is felkerült, de bőven vannak még róluk ilyen jelenetek.
És szerepet is fognak még kapni a későbbiekben, hiszen ahogy korábban már említettem, még visszatérnek a Gyufaláng folytatásában is.
13.
Miért pont S.A.Locryn az írói neved?
Az „S” és az „A” betűk a civil nevemből jöttek. A Locryn egy brit misztikus krimi sorozat egyik főszereplőjének a keresztneve. Mivel nagyon szeretem a sorozatot és a szóban forgó szereplőt is, az ő és az írónő (Harper Fox) tiszteletére választottam ezt a nevet. Egyébként magát az írói nevet akkor találtam ki, amikor pár éve indultam egy irodalmi pályázaton, és álnéven kellett beküldeni a pályaműveket. Akkor annyira megtetszett, hogy azóta is ezt használom.
14.
Utolsó kérdésem, tervezel-e még más fajta történetet írni, vagy maradsz ennél a műfajnál?
Abban egészen biztos vagyok, hogy továbbra is maradni fogok az LMBTQ+ főszereplőknél, de van még több zsáner, amiben szívesen kipróbálnám magam. Például valami sötétebb, horrorszerűségben, vagy valami teljesen modern környezetbe helyezett történetben. De mivel a történelmi zsáner áll a legközelebb hozzám, egészen biztosan abban is fogok írni még.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
További történeteit itt olvashatjátok:
Tamás és Sándor - Pillanatszilánkok
Szeretném megköszönni S. A. Locryn írónőnek azt, hogy lehetőséget kaptam elolvasni a számomra legszebb történelmi romantikus történetet, a Gyufaláng című kötetét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog Tamás és Sándor. Később biztosan újra fogom majd olvasni. Mert ez a történet holtbiztos, hogy nem egyszeri olvasós
Tartalom
Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult
őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg
kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?
Véleményem
5/5
Nemrég fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi lehet Sándorral és Tamással. Mariannal, Karcsival és Bencével. Vajon mi történhetett velük?
Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort. Élethűen mesélte el a történetüket, mintha maga is ott lenne, vagyis nem, hanem valaki elmesélte, és ő pedig megírta.
Ez akár a valóságban is megtörténhetett volna. Egy olyan időben, korszakban, ahol az ilyen szerelemért halál járt volna. De ők ketten dacoltak mindennel. Hiszen a szerelem a legerősebb a világon.
Mindent legyőz, világokat dönt romba. El sem tudom képzelni, milyen lehetett az élet a háborúban, és utána az életbe visszarázódni. Nem merek belegondolni sem. Ez a történet iszonyatosan lelkivilágomba tört. Féltettem őket, hogy ne legyen semmi bajuk.
Ez a történet a szerelemről, szabadságról és az életben maradásról szólt. Egy olyan világban, ahol ezért meglincselik, megölik az embert. Ez a történet rávilágít arra, hogy történjen bármi, a sors vagy az univerzum mindig kitalál valamit. Összehozza, akiket össze kell hozni.
És ami még tetszett az - az, hogy S. A. Locryn olyan dolgot tett, amit eddig soha egy író nem tett volna. Olyan apróságot csempészett bele a történetbe, hogy szinte fel sem fogtam, mennyire fontos szál lehetett a cselekmény sodrásában.
Az egész történetben Tamással tudtam azonosulni. Az ő szemével, érzéseivel bepillanthattam az álarca mögé. Átéreztem, miken mehetett keresztül, és miket kellett megtennie még, hogy elérje a számára kijelölt boldogságot. Flashbackek, vagyis a visszaemlékezések nagyon ott vannak, így értelmet nyertek, hogy mikor, hogyan találkoztak a szereplők, és elképzelhetjük, milyen lehetett frontvonalon harcolni. Néha úgy éreztem, mintha magam is ott lettem volna, hallani véltem a sipító hangokat.
Izgultam, vártam, mi lesz a vége. Hogy vajon beteljesül végre a szerelmük, a kapcsolatuk? Mi lesz ezután? Forogtak az agyamban a kérdések. Sokszor félre kellett tennem, mert volt olyan jelenet, amit nem bírtam olvasni. Ilyen volt Sándor kínzása, Tamás elvesztett családjának titka, a bántalmazások és sok minden más.
Ezért is tartott számomra sokáig kiolvasni a könyvet. S. A. Locryn méltán lehet büszke. Fantasztikus történetet írt. Zseniális! Ezek után kíváncsian várom, mivel fog előrukkolni.
Ha rajtam múlna, 100 csillagot adnék. Semmi kivetni való hibát nem találtam. Egyszerűen fantasztikus. Ezt mindenkinek el kell olvasnia.
Szívből ajánlom nektek ezt a nem mindennapi történetet.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Ma este egy exkluzív történelmi meleg regényről hozok nektek beleolvasót. S. A. Locryn: Gyufaláng címmel, ami hamarosan a véleményem is felkerül majd a blogomra. Most egy részletet hozok nektek, bízom benne tetszeni fog. Engem meggyőzött teljesen.
S.A. Locryn:
Gyufaláng
Tartalom:
Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult
őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg
kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?
ENGEDÉLLYEL
1947.12.24
Sándor úgy döntött, eleget álltak már a hidegben, ezért intett a
macskának, hogy menjen a dolgára, közben nem felejtette el megnyugtatni,
hogy ha visszajönne, csak be kell kéretőznie. A macska erre puha
léptekkel elügetett, és eltűnt a szomszéd lakásban. Ezután Sándor
becsukta a bejárati ajtót, karon fogta Tamást és a konyhába vezette.
Azalatt
a pár méter alatt, ami a szintén majdnem teljesen üres konyhától
elválasztotta őket, többször meg kellett állniuk. Annyira heves
rohamokban tört rá a köhögés Tamásra, hogy lihegett, és alig állt a
lábán, mire Sándor végre le tudta ültetni az egyik magasabb
konyhaszékre.
Tamás az asztal szélébe kapaszkodott, miközben
átcsapott rajta még egy köhögéshullám, ami szinte minden tagját görcsbe
rántotta. Önkéntelen mozdulattal vette el a felé nyújtott zsebkendőt,
azonnal a szája elé tartotta, és felköhögött minden váladékot, ami csak
fel tudott szakadni a tüdejéből. Észre sem vette, hogy mire lélegzethez
jutott, Sándor már ki is vette a zsebkendőt a kezéből, és megszabadult
tőle. Nem lepődött meg ezen az előzékenységen, a fronton ennél
gyomorpróbálóbb dolgokat is tettek egymásért
– Szerencsére nem véres – rázta fel Sándor hangja.
Tamás
nem tette szóvá a döbbenetét, amit afölött érzett, hogy Sándor megnézte
a zsebkendőt. Fordított helyzetben minden kétséget kizáróan maga is ezt
tette volna. Inkább csak egy szó nélkül bólintott, és még egyszer
megtörölte a száját, majd a szemét is. Nem szerette, hogy könnyezik a
köhögéstől.
Miután ismét látott, és a köhögési inger is nyugton
hagyta végre, volt módja összerakni mindazt, amit Sándor lakásáról
megtudott. Feltehetőleg majdnem minden ablaka az utcafrontra nézett,
kivéve a konyhát, ahol most voltak, mert az a körgangra nyílt. Hatalmas,
tágas szobák voltak a lakásban, egyértelműen túl nagy egyetlen
embernek. Tamásnak több esze volt annál, hogy szóvá tegye.
A második
dolog, amit észrevett, hogy szinte mindent por borít, kivéve a lakás
gyakran használt részeit. Mint például a háló, vagy a konyha. El is
merengett rajta, hogy Sándor tényleg ennyire nemtörődöm lett-e, mióta
hazatért, hogy ennyire nem foglalkozik a saját otthonával. Mintha csak
megérezte volna a gondolatait a másik, választ adott neki.
– A
szemközti épület bombatalálatot kapott valamelyik utolsó bombázásban. A
légnyomás miatt betörtek az utcára néző ablakok. Amikor hazajöttem
süvített a szél a csupasz falak között. Sok időbe telt találni valakit,
aki hajlandó volt gyorsan megcsinálni az ablakokat, és jó munkát is
végzett. Meg eleinte nem is foglalkoztam vele. De így karácsony előtt
mégis meg kellett terveznem, mit milyen sorrendben csináltatok meg a
lakásban.
– És azt sem szereted, ha emberek vannak körülötted –
tippelte meg az elbeszélés folytatását Tamás, és Sándor arcának
rándulását látva biztos volt benne, hogy rátapintott az igazságra.
– Nem – rázta meg lemondóan a fejét Sándor –, nem bírok emberek közt lenni, nem bírom a zajokat, a szagokat. De honnan tudod?
–
Onnan, hogy én sem bírom. – Tamás próbált biztatóan elmosolyodni, de
úgy sejtette, nem sikerült. Majd egy pillanatra félre nézett, és inkább
visszafordította a beszélgetés irányát. – Mikor készült el az utolsó
ablakod?
Sándor ajka felfelé görbült, és Tamás már ennyiből tudta,
mennyire hálás neki, hogy olyan egyszerű dolgokról beszélhetnek, mint
betört ablakok megjavíttatása.
– Még nincs egy hete. Szívem szerint
halasztottam volna még. Egyébként sem zavar a hideg, meg a por. A
fronton ennél rosszabbat is el kellett viselnünk. De, amikor hallottam
az alsó szomszédot arról panaszkodni, hogy karácsonyra hóvihar
várható... mert érzi a csontjaiban... Meg a macska miatt is jobb a
meleg.
Tamás elmosolyodott ennek hallatán. Majd szinte azonnal
elkomorodott. Próbálta elfedni vonásai hirtelen változását, és az arcán
tartani a mosolyt. De az, ahogy a tekintetéből eltűnt a fény, nem
kerülte el Sándor figyelmét. Nem értette ezt a hirtelen változást, de
azt sem tudta, hogyan kérdezhetne rá. Ezért inkább nekiállt előkészülni a
reggelihez.
Kipakolt pár dolgot a konyhapultra, aztán kinyitotta a
fridzsidert, hogy kivegye a tojást is. Egy pillanatra elmélázott a
nyitott ajtó mellett, ujjai megfeszültek a fogantyún. Végzett egy gyors
fejszámolást, hogy az, amit előző nap bevásárolt, meddig lesz elég. Arra
jutott, hogy a két ünnep közt mindenképp kell még egyszer vásárolnia.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Book Dreams Kiadó
S. A. Locryn Szerzői oldala
