Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lenora Sandell írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Veszélyes vágyak kötet. Kötet romantikus erotikus zsánerben íródott, mely sokak kedvence az olvasóknak.
Kérlek, mesélj
magadról, mit lehet tudni rólad?
Sziasztok!
Harmincegy éves vagyok, egy Tolna megyei kis faluban élek a férjemmel és a kiskutyámmal. A szakmám kozmetikus, bár az elmúlt években Ausztriában éltünk, és akkor nem ezen a területen tevékenykedtem. Most már végleg hazaköltöztünk, és nagyon jó érzés újra itthon alakítani a mindennapjainkat.
A Veszélyes vágyak
címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írásfolyamata?
Hű, igen, rengeteg kutatómunkát igényelt! Sok helyszínnek és történésnek utána kellett néznem, hiszen nem jártam még ott, és nem éltem át mindazt, amiről írok. Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. Volt például egy rész, ami miatt majdnem egy teljes éjszakán át bújtam az internetet .
Az írás összesen néhány hónapot vett igénybe, de mivel imádtam csinálni, minden szabadidőmet ennek szenteltem. Sokszor nagyon keveset aludtam, mert ha kitaláltam a fejemben a folytatást, azonnal le kellett írnom. Ha csak 10 percem volt, gyorsan beírtam pár sort. Alig vártam mindig, hogy újra leülhessek a laptop elé.
Történeteidben
mennyire van jelen fantázia és valóság?
Sokkal inkább a fantázia. Vannak benne olyan részek, amelyek a valóságban nagyon távol állnak tőlem, mégis muszáj volt beleírnom őket, mert a történet megkívánta.
Mikor kezdtél el
írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Igazából nem is tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött. Kb másfél éve, a szabadidőmben elkezdtem írni egy regényt, mindenféle cél nélkül , csak ki akartam próbálni, milyen érzés a semmiből megalkotni egy történetet. Annyira magával ragadott, hogy nem tudtam abbahagyni, és lassan arról kezdtem álmodni, hogy egyszer talán ki is adhatom. Azt végül nem éreztem elég jónak, ezért írtam egy másikat , ez lett a Veszélyes vágyak. Az Álomgyár gondozásában megjelenni a legnagyobb álmom volt. Tudatosan manifesztáltam ezt, és most hihetetlen érzés, hogy valóra vált.
Más zsánerben is
tervezted már kipróbálni magad?
Most nagyon élvezem ezt a zsánert, nem tervezek eltávolodni tőle, de ki tudja, mit hoz a jövő.
Milyen érzés
számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Főleg boldogság és izgalom – hiszen látom, hogy összeállt, amit megálmodtam. De van benne egy kis hiányérzet is, mert annyira szerettem írni, hogy nehéz elengedni.
Miért pont ezt az
írói álneved?
Valami igazán különlegeset szerettem volna. Így született meg az álnév: a családnevem, a keresztnevem és a kutyusom neve keveredéséből. Minden alkalommal mosolyt csal az arcomra, amikor leírom.
Mindig is ebben a
zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mert leginkább ebben a zsánerben olvastam, így teljesen természetes volt, hogy ebben próbálom ki magam íróként is.
Milyen érzés volt,
amikor az első könyved megjelent?
Még mindig hihetetlen. Néha csak ülök, és lapozgatom a könyvet, próbálom felfogni, hogy ez tényleg az enyém.
Tervezett és
tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Sokkal inkább spontán vagyok. Amikor jön egy ötlet, azonnal leírom, akár csak pár mondatot is. Nem készítek szigorú tervet, inkább hagyom, hogy a történet vigyen magával..
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Igen, vannak kedvenceim, amiket már többször is visszaolvastam.És bizony
volt olyan jelenet is, amit rengetegszer átírtam, újra meg újra, mert nem
éreztem elég jónak. Volt néhány, ami több órát is igénybe vett, mire végre úgy
éreztem, hogy igazán jó lett.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Kitalálok egy alapötletet, és onnantól egyre jobban kibontakozik,
formálódik. Az inspirációt leginkább a fantáziám adja, írás közben sokszor
maguk a karakterek és a helyzetek mutatják meg, merre haladjon tovább a
történet.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Amikor elkészült a kézirat, a szerkesztőm olvasta el először. Nagyon hálás
vagyok neki, mert rengeteget segített abban, hogy a könyv a lehető legjobb
formáját nyerje el. A tanácsait mindig megfogadtam, de a történet alakulásába
nem szólt bele. Szerencsére egy nagyon jófej szerkesztőt kaptam magam mellé, a
mai napig tartjuk a kapcsolatot.
A férjemnek sokszor felolvastam belőle részleteket, így ő végig tudta, hol tart a történet, és mindvégig hatalmas támaszom volt.
A családod miként
fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nagyon sokáig csak a férjem tudta, később az egyik legjobb barátnőm is beavatott lett, majd a szüleim, a mamám és a nővéreim. Nagyon izgultam, hogyan fogadják majd, de szerencsérenagyon örültek neki, és támogattak.A tágabb család és a hozzám közel álló barátok pedig a megjelenés előtt értesültek róla.
