Áprilisi újdonságok az Agave Könyvek Kiadónál - ("Lehet akár szeszélyes az április, ha szuper jó könyvek érkeznek a kiadótól.")

Az Agave Könyvek Kiadónál megint csupa jó könyveket hoz nektek áprilisban. Ki is néztem egy-két könyvet, ti melyike várjátok nagyon?

Antológia a Sötét anyag és a Wayward Pines szerzőjétől!

 Blake Crouch, N. K. Jemisin, Veronica Roth, Amor Towles, Paul Tremblay, Andy Weir:

Elhagyott part – Hat sci-fi történet 

Fülszöveg

Egy ​VR-játékfejlesztő egy kódolási hiba következtében létrehoz egy szuperintelligenciát. A távoli jövőben emberek kis kolóniája visszaküld a Földre egy katonát, ám a küldetés nem várt fordulatot vesz. Egy megtermékenyítéssel foglalkozó cég a főbb tulajdonságok befolyásolása mellett már különböző projekciókat is készít a szülőknek, hogy születendő gyermekük milyen életre számíthat.

2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Stories-sorozatuk keretében. Crouch ennek alkalmából írta meg Elhagyott part című kisregényét, valamint e mellett bemutat egy-egy izgalmas novellát a műfaj elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. A történetek közt egyaránt található klasszikusabb hangvételű, Philip K. Dicket felidéző írás és olyan realistább gondolatmenet is, ami akár már holnap megvalósulhat.

N. K. Jemisin Szükségbőr című novelláját Hugo-díjjal tüntették ki 2020-ban, míg az Elhagyott partot várhatóan Neil Burger fogja filmre adaptálni.

Megjelenik április 5-én!

Agave Könyvek Kiadó

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj

Fülszöveg

Tízezer ​fiunk mind ellened szegül
Fekete nyelvükön esküszó hevül
Bosszújuk elér, hiába menekülsz

Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanás tompításra, hazugság szövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat.

Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott.

Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.

Kinch örülhet, hogy élve megúszta a sikertelen rablást, azonban a sorsa végzetesen összefonódik Galváéval. A tolvajt és a lovagot a közös ellenségek és a szokatlan veszélyek arra késztetik, hogy nagyszabású utazásra induljanak, amely során emberhúsra éhező goblinok és sötét vizekben vadászó krakenek várnak rájuk, a tisztesség pedig olyan fényűzés, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.

„A káosz és kaland letehetetlen keveréke; nem akartam, hogy véget érjen.”

Fantasy Book Review

Megjelenik április 12-én!

Agave Könyvek Kiadó

Az ókori történelmi regények kedvelőinek

Steven Saylor: Dominus
(Róma 3.) 

Fülszöveg 

Kr. ​u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. Beköszönt az egyetemes béke – a Pax Romana – korszaka Britanniától Egyiptomig, Galliától Görögországig. Marcus Aurelius tartja fenn ezt az aranykort, aki legalább annyira filozófus, mint császár. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg.

Az elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak. A történelem legjobb császárait a legrosszabbak követik. Végtelen hullámokban támadnak a barbárok, akik egészen Róma városáig merészkednek. Katonák kaparintják meg a hatalmat, és a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják a trónt. A birodalomban kitör a káosz.

Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan nemzedékük misztikus örökségének.

Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a láthatáron. Bizonyos szekták a társadalom pereméről veszélyes, lázító gondolatokat terjesztenek. Meggyőződésük, hogy mindenki csak egy istent imádhat, az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Egyes császárok megtűrik őket, mások kegyetlenül leszámolnak velük. Aztán az egyik császár felfoghatatlan lépést tesz. Felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot.

Saylor százhatvan évet és hét generációt felölelő, az ókori Róma legélénkebb alakjait felvonultató eposza életre kelti az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb és legmeghatározóbb fejezetét, amelynek eseményei máig hatást gyakorolnak ránk.

 „Saylor mesterien szövi egybe az ókori Róma igaz történelmét kitalált polgárainak életével és szerelmeivel.”

Daily Express

 

Megjelenik április 12-én!

Agave Könyvek Kiadó

Georges Simenon: A mérgezés   

Fülszöveg

Idilli vasárnap délután a vidéki Donge-villa napsütötte teraszán. Egy kecses kéz arzént perget François Donge kávéjába. A férfi életben marad, de élete legnehezebb kérdésére kell választ találnia: miért akarta megmérgezni őt a felesége, Bébé, akinek mindent megadott?

Ebben a regényben nem a tettes kiléte a kérdés, hanem a tett miértje. Folyik ugyan nyomozás, de leginkább a lelkekben és a múltban. Hogyan történhet meg, hogy két ember élete, akik boldoggá tehették volna egymást, vakvágányra fut?

Georges Simenon ismét bizonyítja, hogy egy lélektani regény is lehet éppen olyan izgalmas, mint a legfordulatosabb detektívtörténet.

 

„Simenon lélektani regényei súlyosak, tömörek, hihetetlenül változatosak, és olyan frappánsak, mint a jó popdalok.”

Luc Sante

 

 Megjelenik április 26-án!

Agave Könyvek Kiadó

A Hogyan ne érezd magad sz*rul szerzőjének új sikerkönyve - ("Agave Könyvek Kiadónál megjelenik február 15-én!")

Andrea Owen: Hogyan állj ki magadért
(Make Some Noise)

Mondd ki, amit gondolsz, és teljesedj ki!

Merész és szókimondó kézikönyv azoknak, akik a hangjukat keresik a vágyaik kifejezéséhez és ahhoz, hogy olyan életet éljenek, amilyenre a szívük mélyén vágynak.

Rengeteg hasznos tanácsot nyújt minden nőnek, aki komoly változásokat szeretne az életében.

– Lori Harder

Megjelenik február 15-én!

Agave Könyvek Kiadó 

 

Fordította: Török Krisztina

Fülszöveg

Nőként eléggé unalmas már állandóan azt hallgatnunk, hogy “túl ilyenek meg olyanok” vagyunk. Csak mert végre kinyitjuk a szánkat, és kiállunk önmagukért és azokért a dolgokért, amikben hiszünk, amikre vágyunk vagy amikre szükségünk van.

Eljött az idő, hogy kiteljesedjünk, hogy megmutassuk, itt vagyunk mi is! Andrea Owennek, a Hogyan ne érezd magad sz*rul szerzőjének, életmód-tanácsadónak és coachnak mélységes meggyőződése, hogy mindez elérhető.

Jelen korunk egyik alapvetése, hogy a nőknek a partvonalon illik leélni az életüket, saját igényeiket és szükségleteiket mindig a háttérbe szorítva. Ezt a társadalmi kondicionálást kérdőjelezi meg és töri darabokra ez a közvetlen hangnemben megírt könyv. Megmutatja, hogyan vehetjük kezünkbe az életünk irányítását, hogyan lehetünk végre a magunk urai.

A Hogyan állj ki magadért azokat a beidegződéseket elemzi, amelyek a nők erejét roncsolják és ássák alá, helyettük pedig új viselkedési formákat kínál, melyek segítségével kiteljesíthetjük a vágyainkat és saját szükségleteinket. Owen nyers és őszinte iránymutatást ad a tudatos felejtés módszeréhez, mellyel leszokhatunk végre arról, hogy mindig apróra összehúzzuk magunkat, és rákényszeríthetjük magunkat, hogy bízzunk az ösztöneinkben és a belső bölcsességünkben. Hallassuk végre a hangunkat! Ne csak önmagunkért, hanem minden előttünk járó és utánunk jövő nőtársunkért. 

Idézet a kötet előszavából

Ez a könyv részben fegyverbe szólító, lelkesítő beszéd, részben útmutató ahhoz, hogy kitörhessünk abból, amiről a legtöbben azt tanultuk: az igazság. Ígérem, hogy ezekben a fejezetekben magadra ismersz majd – itt is, ott is megpillantod az életed egy-egy morzsáját, amiről eddig azt hitted, senki sem tud róla (ez azért van, mert szemmel tartalak). 

Hadd emlékeztesselek rá, hogy ez a lényeg. Eljött az idő. Nincs főpróba, nincs hadd-fussak-neki-még-egyszer. Ma és minden következő nap az életed kezdete, és csakis rajtad áll, hogy kiélvezd minden percét. Csak annyit kell tenned, hogy felismerd az éhségedet, hogy ha csak egy pillanatra is, de elhidd, hogy képes vagy megteremteni, amit csak akarsz, képes vagy cselekedni. Itt kerül képbe a könyv és én, mi leszünk az útmutató fény előtted a remek, mindent felülmúló életedhez

Ölelés, seggbe rúgás és lárma
Andrea”

A szerzőről

Andrea Owen először a saját étkezési zavarát, alkoholizmusát és válás utáni problémáit oldotta meg, majd ezután lett belőle nemzetközi hírű életmód-coach és segítő. Mára két bestseller könyv szerzője, melyeket tizennyolc nyelvre fordítottak le, és huszonkét ország könyvpiacán adtak ki. A Your Kick-Ass Life projektjének és weboldalának több mint 1 millió követője van, a workshopjait pedig hosszú ideig szponzorálta a Dove a Valódi szépség kampányának keretében.

 

Beleolvasó

 1
Töltsd már ki azt az átkozott teret!

2009-ben a kaliforniai San Marcosban jártam a California State Universityre, és a BA diplomámat csináltam a második terhességem sokadik hónapjában.
Az egyik órán előjött egy képlet, amit a hallgatók nagy része nem értett. Csoportokba osztottak bennünket, hogy úgy oldjunk meg egy feladatot, és én elkezdtem a társaimat kérdezgetni, érti-e valaki a képletet, de senkit sem találtam, aki értette volna. Arra jutottunk, hogy segítségre lenne szükségünk, de senkinek sem akaródzott ezzel előhozakodni. A professzor már többször is elmagyarázta, és nyilvánvalóan senki sem óhajtott a maga vagy a csoport nevében újabb kérdéssel fordulni hozzá a témában.
Amikor a prof bejelentette, hogy másnap dolgozatot írunk, én azért csak jelentkeztem.
– Tanár úr – mondtam –, ezt a képletet sajnos nem egészen értjük, és amennyire én látom, még senkinek sem világos az anyag. Átvehetnénk még egyszer?
– Már kétszer átvettük, Andrea – jött a prof válasza.
Nem tudom, pontosan mi kerekedett bennem felül, és miért kapott el a kényszer, hogy kiálljak magamért ott és akkor, ta- lán hogy az összes résztvevő képviseletében beszéltem, talán csak a dagadt bokám miatt esett jól felállni, mindenesetre

fogtam a hatalmas terhes pocakomat, felemelkedtem a székemből, nagy levegőt vettem, és kiböktem:
– Az elmúlt húsz percben próbáltam keresni valakit, aki elmagyarázná nekem az anyagot, tanár úr, de senkit sem találtam. Mert senki sem érti. Szerintem ez azért lehet, mert ön eddig még nem magyarázta el megfelelően, hiszen nem egyedül én nem értem. Mindenki nevében kérem, hogy vegyük át még egyszer.
Soha nem felejtem el azt a néma csendet, ami a kérdésem után beállt. Láttam, ahogy sokan leszegik a fejüket, és elmélyülten merednek az asztalukra, mint aki képtelen belenézni a szemembe vagy a tanáréba. Tapintható volt a kényelmetlen, kínos érzés. A professzor hosszú másodpercekig bámult rám, nem tudtam megtippelni, mi következik. Kezdtem megbánni, hogy jártattam a számat.
Mielőtt még kimenekültem volna a tanteremből, hogy soha vissza se menjek, és a diplomámat se szerezzem meg, megszólalt:
– Kemény kis nő maga. Legyen. A következő órán még egy- szer átvesszük az anyagot, és csak azután írjuk meg a zárthelyit.
Messzemenőkig kétlem, hogy ha egy fiú állt volna fel a kéréssel, őt „kemény kis fiatalember”-nek nevezte volna. Mondjuk, akár tévedhetek is, és mégis úgy tett volna, de a lényeg, hogy ebből a válaszból nekem az jött le, a professzor soha ki nem nézte volna belőlem, hogy képes lennék kiállni magamért és elmondani a diákként érzett problémáimat plusz még egy ilyen merész kéréssel is előhozakodni.
Pedig nem voltam vakmerő, pontosan tisztában voltam vele, mekkora kockázatot vállalok, amikor kitöltöm a teret, és a hangomat hallatom.
Talán te is voltál már hasonló helyzetben, kikívánkozott belőled valami, és hallattad is a hangodat.

 

Előrendelhető kedvezménnyel 

Agave Könyvek Kiadó

A szerző előző kötete a kiadónál

Andrea Owen: Hogyan ne érezd magad sz*rul

Újfajta nőtípus van születőben! Eduardo Sacheri: Így szerettelek (Lo Mucho Que Te Amé) - ("Ajánljuk Elena Ferrante kedvelőinek. Megjelenik január 25-én!")

 Újfajta nőtípus van születőben!

Eduardo Sacheri: Így szerettelek

(Lo Mucho Que Te Amé)

Eduardo Sacheri új könyvében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti.

A Szemekbe zárt titkok szerzőjének új regénye.

Ajánljuk Elena Ferrante kedvelőinek.

Megjelenik január 25-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Smid Bernadett

Fülszöveg

Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel.

Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.

Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.

A szerzőről

Eduardo Sacheri 1967-ben született Buenos Airesben. Az 1990-es évek közepén kezdett novellákat, később regényeket írni, amelyek idővel Argentínában és Spanyolországban is rendre a bestsellerlisták élére kerültek. A munkásságát 2016-ban az egyik legnagyobb spanyol irodalmi díjjal, az Alfaguarával honorálták.

Több művét is megfilmesítették: a Szemekbe zárt titkokból Juan José Campanella forgatott felejthetetlen filmet, amely 2010-ben számos kitüntetés mellett megkapta a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó Oscar-díjat, majd 2015-ben Billy Ray készítette el az amerikai adaptációját Julia Roberts, Nicole Kidman és Chiwetel Ejiofor főszereplésével. Legutóbb a Lúzerek éjszakáját mutatták be Argentínában 2019-ben Balekok a pácban címmel.

 

BELEOLVASÓ

1

Pontban délután ötkor megszólal a csengő, Delfina felpattan a székéből, és tapsikolva ugrándozni kezd a nappaliban. Mama, Rosa és én próbál- juk jelezni neki, hogy ne viselkedjen már ilyen botrányosan.
– Még meghallja a vőlegényed! – figyelmezteti a mama.
Mabel rosszallóan csóválja a fejét, csak hogy ellentmondhasson:
– És mi lesz, ha meghallja a vőlegénye?
– Totál hülyének fogja nézni, hugi – feleli Rosa.
– Miért nézné hülyének? Mert örül? Ernesto közbeszól.
– Te is tapsikoltál, amikor én csengettem?
A kérdést Rosának, a feleségének szánja, aki elvörösödik, és rám néz, mintha tőlem remélne segítséget.
– Természetesen – válaszol helyette Mabel. – Nem látod, hogy még most is lángra gyúl az arca a szerelemtől a hangod hallatán?
– Fogd be, hugi! – Rosa igyekszik rendre inteni Mabelt az elsőszülött nővér jogán.
– Ácsi, ácsi! – szól közbe a papa. Elég ez a két szó, és ettől fogva néma csendben várakozunk.
Delfina a vőlegénye kíséretében tér vissza a kapuból. Rosával és Ma- bellel elég csak futólag összenéznünk, hogy értsük egymást. Tényleg magas, pont, ahogy mondta. Igen, jóképű, még annál is jobb, mint ami- lyennek elképzeltük, amikor mesélt róla. Igen, szimpatikus fiú, persze azért nem fogjuk megkönnyíteni a dolgát.
– Jó napot, uram! Manuel Rosales vagyok, örülök, hogy megismer- hetem – mutatkozik be a frissen érkezett vendég, miközben kezet nyújt a papának.

– José Fernández Mollé, örvendek – mondja a papa, miután feláll, hogy kezet rázzon. – Bemutatom a feleségemet, Luisát. A lányaim: Rosa, Mabel és Ofelia.
Mind a négyen előrébb lépünk, és kezet fogunk a hódolóval. A papa ezt a kifejezést használta: „hódoló”. A múlt vasárnapi ebéd alatt (és a rá következő héten) javarészt azon vitatkoztunk, hogy Delfinának az ebéd vagy a délutáni tea alkalmával kellene-e bemutatnia a vőlegényét. Rosa és a mama azon a véleményen voltak, hogy jöjjön ebédidőben. Mabel és én ellenben valóságos tortúrának láttuk, ha azt a szegény párát idejekorán kínvallatásnak vetjük alá. Terítsük ki, mint egy békát a boncasztalon a laborban, csak azért, hogy kényünk-kedvünk szerint tanulmányozhassuk? Azért ezt túlzásnak éreztük. Ha viszont csak öt- re érkezne, nem tartana tovább két, két és fél óránál a kínszenvedése. Ahogy lenni szokott, a parttalan vitánk ezúttal is külső segítséggel ért véget. A papa megmondta, hogy szeretné zavartalanul eltölteni a sziesz- táját, és rögtön utána, kipihenten szembenézni a „legújabb hódolóval”. Ahogy Delfina meghallotta ezeket a szavakat, kikerekedtek a szemei, bár ha utólag jobban belegondolok, akkor nem is a „hódoló”, hanem a „legújabb” kifejezés miatt. A legújabb szóval a papa nem arra utalt, hogy Delfinának sok barátja lett volna. Épp ellenkezőleg. Manuel az első hivatalos udvarlója, akit bemutat. Azért a „legújabb”, mert ő az utolsó közöttünk. A legfiatalabb.
És mi, Fernández Mollé lányok tudjuk, mi a rend. Szigorúan szü- letési sorrendben lettünk menyasszonyok. Először Rosa, aztán Mabel, végül én. És mindnyájunknak az első udvarlója volt az egyetlen. Rosa bemutatta Ernestót, aztán összeházasodtak. Mabel bemutatta Pedrót, és a történetük ugyanígy folytatódott, bár Mabelt illetőleg tehetnénk néhány megjegyzést, mert az ő életük nem volt olyan zökkenőmentes, mint a miénk. De ez igazából nem tartozik a tárgyhoz. Én bemutattam Juan Carlost, és hozzá fogok menni. Az egyetlen egyedi mozzanat, amit megengedtem magamnak, az volt, hogy a nővéreimtől eltérően mi meg is ünnepeltük az eljegyzésünket. De nem azért tettük, hogy felvágjunk. A helyzet az, hogy még mindketten diploma előtt állunk, de a papa erősködött, hogy „illene már” jelét adni, hogy komolyak a szándékaink. Máskülönben nem jöttek rosszul az ajándékok sem, legalább átgondolja az ember, mire is lehet szükség egy háztartásban.
Gondolom, Delfinával ugyanez történik majd. Mármint ő is addig halogatja a házasságot, amíg be nem fejezi a tanulmányait. A papa épp ebben a pillanatban kezdi faggatni erről Manuelt. Elmeséli, hogy ötödéves építészhallgató, és a Nemzeti Hitelbanknál dolgozik. A hitel- osztályon. Szeretne is ott maradni. Karriert építeni. Delfina melle dagad a büszkeségtől, a mama pedig csillogó szemekkel fordul felé. Mabel in- gatja a fejét, mintha kissé besokallt volna ettől a konvencionális csevejtől vagy a kisstílű vágyainktól. Vagy mindkettőtől. Mabel néha kész rejtély!
– Ernestito! – kiált fel hirtelen Rosa, majd a papa és a mama háló- szobája felé iramodik, ahol a kisfia alszik.
– Fel nem foghatom, hogy képes meghallani – mondja Ernesto a fotelben kényelmesen hátradőlve.
– Anyák… – mondja a mama, mintha ez az egyetlen főnév mindent megmagyarázna.
– Az életben fontos, hogy rendszerezett legyen az ember – jelenti ki a papa, aki szeretné, ha a társalgás visszakanyarodna az őt érdeklő témákhoz, ahelyett hogy az anyák kivételes hallásáról és a gyerekek sírásáról fecsegnénk.
De még mennyire, gondolom magamban, és elmosolyodom. Mi ma- gunk és a család is, aminek tagjai vagyunk, mintha egy türelmes és részletes terv eredményei lennénk, akárcsak azok a bútorok, amiket a papa először megtervez, majd később, a gyárban elkészít.
Elsőként Rosát, azután Mabelt. A két rangidőst, akik eredetileg az egyedüli gyerekei lettek volna. A papa akkoriban asztalos volt. Jól is ment neki, és amellett, hogy szépen dolgozott, nem akart felelőt- len módon több gyereket vállalni és tönkretenni egy egész famíliát.
 

A kötet kedvezménnyel előrendelhető! 

Agave Könyvek Kiadó

 A szerző magyarul megjelent, korábbi művei

Eduardo Sacheri

Megjelenés Prae Kiadónál november végén a Káli István: Klastrom utca kettő című kötete - ("A Klastrom utca kettő generációs regény is, amelyben a fiatalabb korosztály tesz kísérletet az idősebbek életvilágának, élettörténetének megismerésére. A kísérlet végkifejlete egyúttal pontos jellemzést ad az aktuális korról is. ")

Prae Kiadó november végén Káli István új kötete jelenik meg. Klastrom utca kettő címmel, lentebb olvasható a fülszöveg és idézet is

Káli István:
Klastrom utca kettő 

Fülszöveg

Amerikából tér vissza Tomi nagyszülei egykori városába, Marosvásárhelyre a ’90-es évek elején, hogy egyetemi kutatásához az ott történt feltáratlan rablásokat vizsgálja, amelyek zsidókat és magyarokat egyaránt érintettek. A Klastrom utca kettő bátran és nyíltan mesél a 20. század három jelentős korszakáról mikronézetből: a náci és a szocialista diktatúráról, valamint a rendszerváltoztatásról. Nem tesz egyenlőségjelet a két elnyomó rendszer közé, nyíltan, de elsősorban személyes, emberi oldalról közelít a témához, és a kiszolgáltatottság különböző formáit írja le.

A Klastrom utca kettő generációs regény is, amelyben a fiatalabb korosztály tesz kísérletet az idősebbek életvilágának, élettörténetének megismerésére. A kísérlet végkifejlete egyúttal pontos jellemzést ad az aktuális korról is.

Mi, olvasók egy kicsit mind Tomik vagyunk: a jelen kényelméből és megváltozott világából nehezen érthetjük meg, érezhetjük át az elmúlt korok szenvedéseit. Sokszor közömbösek vagyunk mások megpróbáltatásai iránt – a regényt olvasva viszont megpróbálhatjuk átérezni elődeink és embertársaink nehézségeit, valamint megismerni a múlt traumáit.

 

Idézetek

„Már senki számára nem az a leggyötrelmesebb, ki mit veszített, a fél évszázada odalett emberéletek felmérhetetlen értéke is csak egyszerű emlékké satnyult, mert a pokolból élve szabadultak számára a gyarló ösztönökön alapuló túlélés lett a lényeg.”

„Mivel tudott ez a fiú ennyire a bőre alá bújni, hogy azt is elmondja neki, amit még a saját fiának sem. Mert azzal biztos nem, hogy az elmondottakkal egy doktori dolgozat központi figurája lehet. Ha egy regényt ígért volna, még akkor sem, pedig azt sokan elolvashatják.”

„Nem kétséges, hogy bonyolult, talán kilátástalan vállalkozás az, amibe belevág, belevágnak. De nem bonyolultabb és nem kilátástalanabb, mint az az ügy, amiért eredetileg ideutazott, és amelyet végül is teljes kudarcként kellett elkönyvelnie.”

 

Káli István

(Marosvásárhely, 1947, író, könyvkiadó)

Fontosabb prózai művei: Mit tud az a nagy sárga gép? • Novellák • Kriterion, Bukarest, 1979; Akinek megbocsátjátok • Regény • Kriterion, Bukarest, 1981; Tisztítótűz / Üres napok • Kisregények • Dacia, Kolozsvár, 1983; Közjáték • Novellák • Kriterion, Bukarest, 1984; Századélet • Novellák • Zrínyi, Budapest, 1994; Bíbor, avagy Hórusz szeme • Regény • Bookart, Csíkszereda, 2012; A szemfényvesztett • Regény • Noran Libro • Mentor Könyvek, Budapest • Marosvásárhely, 2017; Áll az ördög, s csodálkozik • Novellák • Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2020.

 

 Prae Kiadó

 Prae Kiadó oldala

A negyedik majom és a Szíve helyén sötétség szerzőjének lebilincselő új regénye. J.D. Barker: A hívás (A Caller's Game) November 9-én jelenik meg

„J.D. Barker egyedülálló író. Stephen Kingre, Lee Childra és John Sanfordra emlékeztet. Az összes könyvét el kell olvasni!”

– James Patterson

 

Megjelenik november 9-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Bosnyák Edit

 Fülszöveg

Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel álltak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van.

Blörbök

 „Olyan izgalmas, hogy az ember lerágja a körmét! Tele van megdöbbentő és váratlan fordulatokkal, és szeretettel.”
Lisa Gardner

„A hívás Barker leglenyűgözőbb és legfélelmetesebb regénye, és kiváló nyári sikerfilm lesz belőle!”
Richard Chizmar

„Egy tehetséges író, akinek elragadóan tekervényes az agya.”
Jeffery Deaver

„J.D. Barker egy természeti erő, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
Tosca Lee

„Barker hátborzongató szóképeket alkot, és az olvasók az írógép minden egyes koppanására
rémülten fogják felkapni a fejüket.”
Library Journal

„Lehet, hogy Barker kezdetben olyan irodalmi nagyságok nyomdokait követte, mint Stephen King, Thomas Harris és Dean Koontz, de időközben saját ösvényt taposott ki magának.”
Fresh Fiction

„J.D. Barker napjaink egyik legjobb krimiszerzője, akinek a munkásságát mindenkinek nyomon kellene követnie.”
Novel Delights

„Barker nem csupán történeteket mesél, hanem képeket fest a szavaival.”
BookBub

 

J.D. Barker

Jonathan Dylan Barker 1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg, akit a rendőrség üldöz. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötettel trilógiává bővült. Barker azóta is töretlen kitartással ír, ráadásul több új regényét is James Pattersonnal, a világ egyik legnépszerűbb szerzőjével jegyzi.

Részlet a regényből

Jordan megnyomta a gombot.
– Valahol úgy érzem, hogy nem kellene szóba állnom veled, Bernie.
– Az nagyon elszomorítana.
– Betelefonáltál egy országos rádióműsorba, és élő adásban beismerted, hogy gyilkosságokat és terrorcselekményeket követtél el. Vagy őrült vagy, vagy sík hülye, vagy mindkettő, de számomra ez azt jelenti, hogy hamarosan arra kell pazarolnom a drága időmet, hogy tanúvallomást teszek, és meg kell majd indokolnom, miért álltam szóba veled. Azt fogják gondolni, hogy a hallgatottsági adatok miatt csináltam, és mert fel akartam hívni magamra a figyelmet.
– És nem így van?
– Nem.
– Szerintem pontosan ezért nem akartad fogadni a hívásomat, és nem az erkölcsi kötelesség miatt nem akartál beengedni az élő adásba, hanem azért, mert ki kellett találnod a borsónyi agyaddal, hogy a hallgatottsági adatok megérik-e azt a sok kellemetlenséget, amit ezzel okozol magadnak. Senki sem fog hibáztatni ezért.
Jordan felpillantott a plafonon lévő, szemeteszsákkal letakart kamerákra.
– Azért állok szóba veled, mert ha valóban a te kezed van a reggeli eseményekben, akkor tudni akarom, miért csináltad.
– Azt akarod, hogy elmúljon az a viszketés? Ki akarod elégíteni a kíváncsiságodat?
– Pontosan. Magyarázatot szeretnék kapni, mielőtt fülön csíp egy ügyvéd, és megtiltja neked.
– Nem félek attól, hogy elkapnak, és nem érdekel, ha letartóztatnak. Az ügyvédek véleménye pedig végképp nem érdekel. Engem most kizárólag te érdekelsz.
– Ez igazán kedves tőled, Bernie, de nem az a fajta pasi vagy, akit szívesen bemutatnék az anyukámnak.
– Már nagyon régóta nem mutattál be senkit az anyukádnak, és ha jól sejtem, ez lesz a holnapi közös vacsorátok egyik kellemetlen beszédtémája.
Honnan a faszból tudja?
– A magadfajta emberek, akik túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy a hétköznapi dolgokkal törődjenek, olyanok, mint a gyűjtögetők. Telezsúfolod a garázsodat mindenfélével, amit majd holnap fogsz elintézni, és meg sem fordul a fejedben, hogy esetleg nem lesz holnap.
– Ez megint úgy hangzott, mintha kárt akarnál tenni magadban. Talán érzéketlen voltam, amikor őrültnek neveztelek, és inkább azt kellett volna mondanom, hogy beteg.
– Nem vagyok őrült, sem hülye, sem beteg.
– Túl bonyolult vagy egyetlen címkéhez?
– Valami olyasmi.
– Áruld el nekem, hogy miért csináltad!
Bernie nem válaszolt, hanem feltett egy kérdést:
– A szövetségiek lenyomozzák ezt a hívást, vagy még mindig a SiriusXM épületét keresik?
– Valószínűleg megpróbálják lenyomozni. Nekem azt mondták, hogy távolról is meg tudják csinálni.
– Legalább őszinte vagy.
– Sohasem hazudnék neked, Bernie.
– Az majd kiderül.
– Miért taxik?
– Tudod, hogy miért.
– Azért, mert azt mondtam, hogy a taxit választanám az Uber helyett?
– Pontosan.
Jordan kétszer is elolvasta Billy üzenetét, és fontolóra vette, hogy ez mit jelent.
– Ez nevetséges – folytatta végül. – Ezek szerint néhány New York-i Uberben is bomba van?
– Igen, pontosan hétben.
Jordan egy darabig hallgatott.
– És azokat is fel fogod robbantani?
– Ezt szeretnéd?
– Szó sincs róla!
– Akkor nem fogom felrobbantani őket. Már választottál, úgyhogy nincs okom felrobbantani őket. Továbbléptem, és neked is ezt kellene tenned.
– Ilyen könnyedén?
– Ilyen könnyedén – ismételte meg Bernie.
– Borzasztóan higgadtnak tűnsz ahhoz képest, hogy most öltél meg hét embert.
– Tizenkettőt – felelte szárazon Bernie. – Hét taxist, három utast és két járókelőt. Ez összesen tizenkettő. Egyelőre.
– Egyelőre?
– Az egész nap a rendelkezésünkre áll, Ms. Briggs. Be kell fejeznünk, amit elkezdtünk.

 

A kötet előrendelhető, november 9-étől megvásárolható extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó

 

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér (The Eighth Sister) - ("„A nyolcadik nővérben a kémkedés mestersége csodás ötvözetet alkot a klasszikus kalandregény műfajával, miközben az olvasó Moszkva térképét tartja a kezében.” – Martin Cruz Smith")

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér
(The Eighth Sister)

 

Megjelenik november 2-án!

Agave Könyvek Kiadó

„A nyolcadik nővérben a kémkedés mestersége csodás ötvözetet alkot a klasszikus kalandregény műfajával, miközben az olvasó Moszkva térképét tartja a kezében.”

– Martin Cruz Smith

Fordította: Ipacs Tibor

 

Charles Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke – a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a „Hét nővér” néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.

Mivel égetően szüksége van a pénzre, Jenkins elfogadja a megbízást, és elindul Moszkvába. Ám amikor megtalálja a gyilkosságok értelmi szerzőjének tartott ügynököt – az úgynevezett nyolcadik nővért – kiderül, hogy a nő nem az, akinek és aminek mondták.

Hiszen ebben a halálos macska-egér játszmában senki sem az.

Egy makacs orosz elhárítótiszttel a nyomában Jenkins vakmerően megszökik a Fekete- tengeren át, de azzal szembesül, hogy az ügynöksége magára hagyta. Miközben veszélyben forog a családja és a szabadsága, Jenkinsnek élete küzdelmét kell megvívnia – a hazája ellen.

Blörbök

„Annyira friss és hiteles, hogy szinte látjuk magunk előtt a holnapi szalagcímeket.”
Mark Sullivan

„A nyolcadik nővér tökéletes tempója és remek cselszövései az utolsó oldalig lekötik az olvasót. A kémkedés, a történelem és a gyors észjárású szereplők tökéletes kombinációja.”
New York Journal of Books

„Lebilincselő thriller… A nyolcadik nővér minden bizonnyal a műfaj egyik klasszikusa lesz majd, Dugoni pedig vitathatatlanul az egyik legjobb író a mezőnyben.”
Associated Press

„Szikár próza, tökéletes helyi színezet: ez a cselekményközpontú thriller lüktet a feszültségtől és a veszélyes menekülésektől. A történetét egy tárgyalótermi dráma koronázza meg, ami ugyanolyan jó, mint John Grisham művei. Ez a könyv kötelező olvasmány a jogi thrillerek és a kémregények kedvelőinek.”
Library Journal 

„Dugoni kémthrillere olyan hihetetlenül lebilincselő, hogy teljesen beszippantja az olvasót.”
Publishers Weekly

„Dugoni most még önmagát is túlszárnyalta: az eddigi talán leglebilincselőbb thrillerében viharos gyorsasággal követik egymást a kémkedéssel átszőtt akciójelentek… Árulás, vakondok, számtalan félrevezetés… Robert Dugoni regényében nagyon kockázatos játszma zajlik a kémek között, és a szerző egy pillanatra sem veszi le a lábát a gázpedálról.”
The Real Book Spy

 

Robert Dugoni 

1961-ben született, az írás mellett több mint harminc évig védőügyvédként dolgozott. Számos nagy sikerű sorozat szerzője, a New York Times, a Wall Street Journal és az Amazon bestsellerlistáinak gyakori szereplője. A könyveit több mint huszonöt országban adták ki eddig.

Részlet a kötetből 

 

  „A prospektusban közölt térképet követve Jenkins átkelt a hídon, majd elhaladt a látszólag a lejtős pázsitba vájt, gömbölyded épületek mellett, amíg meg nem érkezett a Média Centerhez. Megvette a jegyet, majd megkereste azt a helyiséget, melyben az 1812-es moszkvai tűzvészről szóló filmet vetítették.
Jenkins gyanította, hogy Fjodorov szándékosan választotta ezt a filmet. A kiképzése során tanult Oroszország történelméről, és tudta, hogy az 1812-es tüzet a visszavonuló orosz seregek gyújtották, így Napóleon megszálló seregeinek nem maradt étel, és nem volt hol meghúzniuk magukat – és nem volt ki fölött uralkodniuk. Napóleon győztesként lovagolt be Moszkvába, de nem volt más választása, mint elmenekülni a városból, ha nem akart éhen halni vagy megfagyni.
Oroszországot nem lehet leigázni.
A nézőtéren kevesen voltak, a kapott utasításnak megfelelően Jenkins az utolsó előtti sorban ült le.
Negyed tizenkettőkor Fjodorovnak még mindig se híre, se hamva, így Jenkins arra a következtetésre jutott, hogy ez is csak egy újabb FSZB-féle próba volt. Fogta a kabátját és a többi holmiját, és már épp indulni készült, amikor észrevette, hogy két férfi lép be a sötét moziterembe, és egyenesen felé indulnak – az egyik Fjodorov volt. Az FSZB-tiszt a Jenkins melletti székre ült le, tagbaszakadt társa pedig közvetlenül mögéjük telepedett le. Jenkinsnek eszébe jutott Peter Clemenza a Keresztapa című filmből, különösen az a jelenet, amikor Clemenza egy autó hátsó ülésére ül, hogy megfojthassa Talia Shire-nek az anyósülésen ülő férjét.
– Szeretne beszélni? – kérdezte Fjodorov angolul.
Jenkins bólintott.
– Igen.
– Rendben van. De ha azt akarja, hogy együttműködjünk, akkor el kell jönnie a Ljubljankába – mondta Fjodorov, és próbált úgy tenni, mintha nem igazán érdekelné az egész. – Maga az, aki ajánlatot tesz. Hajlandóak vagyunk meghallgatni, de ha beszélni akar velünk, akkor el kell jönnie.
– Ja dumaju, sto ja dosztatocsno blizko. Krome togo korotkaja progulka po russzkomu holodu horosa dlja zdorovja, nyet? – felelte Jenkins, szándékosan oroszul. Normális esetben nem árulta volna el, hogy mennyire beszél vagy ért oroszul, de azt akarta, hogy Fjodorov azt higgye: ő irányítja a találkozót. Azt hiszem, épp elég közel vagyok. Ráadásul egy rövid séta az orosz hidegben jót tesz az egészségnek, nem?
Fjodorov rápillantott, és a két férfi farkasszemet nézett. Az orosz férfiaknak mindennél többet jelent a méltóság megőrzése, az erő, a hatalom sugárzása. Jenkins szándékosan elsőként kapta el a tekintetét.
– Mert itt a zaj miatt szinte lehetetlen, hogy bárki is kihallgasson bennünket vagy rögzítse a beszélgetésünket – mondta Jenkins angolul. – Azt hiszem, ma reggel ez felel meg leginkább a céljainknak. Feltételezem, hogy ön is így gondolja, hiszen ezért van itt.
Fjodorov a mozivásznat nézte.
– Talán kezdhetnék azzal, hogy mi a célja – mondta.
– Rendben. Ahogy a telefonban is mondtam, amerikai üzletember vagyok, és olyan információ van a birtokomban, amiért szerintem nagyon hálás lenne az orosz kormány.
– Milyen területen dolgozik?
– A biztonsági szférában.
Fjodorov lassan elmosolyodott.
– Nálunk Oroszországban egyesek azt mondják, hogy elég nagy a biztonság. Talán már túl nagy is.
– És nálunk, az Egyesült Államokban pedig egyesek szerint nem vagyunk elég biztonságban azoktól, akik ártani akarnak. – Jenkins felsóhajtott. – Kényelmes munkám van, hiszen itt lehetek az önök országában.
– Miért nem mondja meg, hogy miért van itt?
– Járt már valaha Mexikóvárosban? – kérdezte Jenkins.
Fjodorov összevonta a szemöldökét.
– Nem, még nem.
– Maga túl fiatal. – Jenkins úgy becsülte, Fjodorov a negyvenes évei közepén járhat. – Az én időmben egy követ nem lehetett eldobni anélkül Mexikóvárosban, hogy el ne találjon egy orosz KGB-tisztet.
– És mi dolga volt ott?
Jenkins elmosolyodott.
– Köveket vágtam az orosz KGB-tisztekhez.
Fjodorov egy pillanatra Jenkinsre nézett, majd elnevette magát.
– Yo era un turista estadounidense en México – mondta Jenkins spanyolul. Amerikai turista voltam Mexikóban.
– Értem. Mondja, milyen jellegű az információja?
– Azon orosz KGB-tisztek neve, akiket eltaláltam azokkal a kövekkel.
– Nem értem.
– Kövek, melyek célba találtak.
– Orosz KGB-tisztek, akik átszöktek?
– Nem, azok, akik maradtak.
– Értem. – Fjodorov nyilvánvalóan érdeklődött, de nem mutatta. Vállat vont. – Ez sok évvel ezelőtt történt. A Szovjetunió már nem létezik. Miből gondolja, hogy mindez még érdekel bennünket?
– Igen, olvastam a glasznosztyról és a peresztrojkáról. Talán tévedtem, amikor azt feltételeztem, hogy egy hozzám hasonló ember valami értékeset ajánlhat ennek az új Oroszországnak.
– Talán nem – mondta Fjodorov, majd hozzátette: – Azért meg lehet próbálni.
Jenkins bólintott. Ideje volt behúzni a halat.
– Alekszej Szukurov. Úgy hiszem, hogy korábban a KGB ezredese volt, és negyven éven keresztül értékes adatokat adott át az Egyesült Államoknak a szovjet haditechnikáról. A művelet fedőneve „Graystone” volt.
– Nem hallottam erről az emberről.
Jenkins elmosolyodott.
– Persze hogy nem, hiszen kínos lenne a hazájának. Nézzen utána, Mr. Fjodorov. Ha érdekli, szóljon.
– Meddig marad Moszkvában, Mr. Jenkins?
– Azt sosem lehet tudni – felelte Jenkins. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Fjodorov nem kérdezte meg, hol szállt meg.
– És ha ez az ember érdekel bennünket, mit kér cserébe?
– Azt, amit minden amerikai – felelte Jenkins. – Amit minden orosz akar, legalábbis a rövid reggeli sétámon látottak alapján. Most már mindannyian kapitalisták vagyunk, nem?”

 

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó