R. F. Kuang szépirodalmi thrillerében az amerikai könyvszakma maga a horror
.jpg)
Megjelenés: november 14.
Fordító: Tót Barbara
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 352 oldal
Leírás
R. F. Kuang legújabb, és első nem fantasy témájú regényének felütése banális is lehetne. Két rivális író, két barátnő, egy ellopott kézirat. Ugyanakkor Kuang e történetben átfogó képet fest az alkotás morális viszonyairól és árnyoldalairól, az irodalmi rivalizálás mélységeiről, és mindenekelőtt a teljes amerikai könyvpiac olykor ellentmondásos működéséről, a közösségi média karaktergyilkossági kísérleteiről, valamint a többség és kisebbség viszonyának alakulásáról.
A Sárga ennek fényében meglehetősen nehézkesen kategorizálható: éppúgy megállja magát szépirodalomként, mint identitásthrillerként, nem hiába olyan rajongókat gyűjtött magának, mint Stephen King, aki közösségi oldalain dicsérte a kötetet, és vált Kuang feltétlen hívévé, az Oscar-díjas Reese Witherspoon pedig kiválasztotta könyvklubja nyári olvasmánylistájának élére.
Kuang e regénnyel még az elsöprő sikerű Bábel szintjét is meglépte: bemutatta, miként lehet tökéletesen ötvözni a szépirodalmat és a zsánerirodalmat olyan formában, melyet nem csupán a közönség, de a szakma is a keblére ölel. Világosan hisszük, hogy az elkövetkező évek egyik legszárnyalóbb csillaga R. F. Kuang lesz.
Fülszöveg
Két írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.
Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.
Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben.
A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott.
A számtalan irodalmi díjjal kitüntetett R. F. Kuang legújabb regénye időszerű és tűéles képet nyújt a modern könyvkiadás kellemetlen oldaláról. A Sárga a megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált, ismételten jelezve, hogy szerzője a kortárs irodalom egyik legerősebb hangja.
A szerzőről
Rebecca F. Kuang 1996-ban született Kantonban, a szüleivel 2000-ben telepedtek le az USA-ban. A Georgetown Egyetemen nemzetközi történelemből diplomázott, a Cambridge-i Egyetemen Kína hadászatáról, háborúiról és történelmi traumáiról végezte tanulmányait, majd a Yale-en vett részt PhD-képzésben kelet-ázsiai nyelvekből. Az első, Mákháború című fantasyje a megjelenését követően elnyerte a Crawford- és Compton Crook-díjakat, valamint jelölték a Nebula-, World Fantasy-, British Fantasy- és Locus-díjakra. Egy évvel később, 2020-ban Kuang elnyerte a legjobb új szerzőnek járó Astounding-díjat, a trilógiának pedig elkeltek a megfilmesítési jogai. Az ezt követő, Bábel című regénye az amerikai nemzeti eladási lista és a New York Times sikerlista első helyén nyitott, később pedig kitüntették a Nebula- és British Book-díjakkal. Kuang legújabb regénye, a Sárga az első nem fantasy műve: a napjainkban játszódó, szépirodalmi stílusban írt történet a modern könyvkiadás kellemetlen világába nyújt bepillantást. A megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált.
Mások a kötetről
“Kiváló szatíra identitásról és a fehérek kiváltságairól.” - The Guardian
“Erről a thrillerről mindenki beszélni fog.” - Grazia
“Borotvaéles.” - Time
“Kemény menet.” - Stylist
“Lebilincselő.” - ELLE
“Szatirikus és humoros.” - Cosmopolitan
“Fenemód okos, letehetetlen könyv.” - Gal-Dem
“Kuang egy fantasztikus karrier kapujában áll.” - Observer
Részlet a kötetből
„Aznap este, amikor végignézem Athena Liu halálát, épp a Netflixszel kötött szerződését ünnepeljük. Hogy megértsd ezt a történetet, két dolgot kell tudnod Athenáról.
Először is, neki minden az ölébe hullott: kapásból a főiskola után több kötetre szóló szerződést kapott egy nagy kiadótól, művészeti mesteroklevelet szerzett az írókurzuson, amiről már mindenki hallott, az életrajzában egymást érik az ösztöndíjak, és a felsorolás, ami a jelöléseit mutatja mindenféle díjakra, hosszabb, mint az én bevásárlólistám. Huszonhét éves korára már kiadott három regényt: egyik sikeresebb volt, mint a másik. Athena számára a Netflix-szerződés nem számított sorsfordító eseménynek: csupán egy újabb strigula a dicsőségfalon, kényelmes hely a belső sávban a sztársághoz vezető úton, amin már a lediplomázása óta száguld.
Másodszor, valószínűleg az előbbiek miatt, nem igazán vannak barátai. A korunkbeli írók – fiatal, ambiciózus, feltörekvő tehetségek éppen innen a harmincon – általában falkákba tömörülnek. A közösségimédia-felületeken könnyedén rálelsz ezekre a klikkekre – ahogy ömlengenek egymás kiadatlan kéziratairól (ELDOBOM AZ AGYAM, PEDIG MÉG KÉSZ SINCS!), visonganak a bemutatott borítótervektől (OLYAN SZÉP, HOGY BELEHALOK!!!), és a világ minden táján lőnek egy szelfit az irodalmi találkozókon. Athena Instagram-oldalán azonban nem találsz senki mást. Rendszeresen tweetel hetvenezer követőjének a karrierje legújabb állomásairól, néha fura vicceket is kiír, de nagyon ritkán jelöl meg másokat. Nem említi meg senki nevét, nem ír recenziót vagy ajánlót a kollégái könyveiről, és nem osztogat nyilvánosan buksisimit azon a kérkedő és kétségbeesett módon, ahogy a többi kezdő író teszi. Amióta ismerem, egyszer sem említette egyetlen közelebbi barátját sem, leszámítva engem.
Régen azt hittem, hogy csak nagyon zárkózott. Athena annyira röhejesen sikeres, hogy teljesen jogos, ha nem akar egyszerű földi halandók közé vegyülni. Valószínűleg kizárólag celebekkel meg a többi bestsellerszerzővel csetelget, akik a modern társadalomról kialakított kifinomult véleményükkel szórakoztatják őt. Athena nem ér rá prolikkal foglalkozni.
De ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy Athenát mindenki más is éppolyan elviselhetetlennek találja, mint én. Végül is, tényleg nem egyszerű olyan emberrel barátkozni, aki mindenben jobb nálad. Talán azért nem kedvelik Athenát, mert ha összehasonlítják magukat vele, mindig ők jönnek ki rosszabbul. Talán én is csak azért maradtam vele, mert ennyire szánalmas vagyok.
Ezen az estén tehát csak Athena és én vagyunk itt egy georgetowni, szörnyen túlárazott tetőbárban. Úgy nyakalja a koktélt, mintha kötelessége lenne jól éreznie magát, én meg azért iszom, hogy végre elhallgattassam a szemét hangot magamban, amelyik folyton azt kívánja, bárcsak Athena halott lenne.”
