A női test nem metafora, hanem csatatér, a szépség pedig átok, mely az abúzushoz visz

 Bíró Kincső: 

Medúzalány

„Különös rendellenességgel – átokkal – születtem. Az emberek nem a valódi külsőmet látják.

A női test nem metafora, hanem csatatér, a szépség pedig átok, mely az abúzushoz visz

Megjelenés: szeptember 4.
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 304 oldal

Leírás

Bíró Kincső első regénye nyers, őszinte és provokatív utazás két fiatal, Leila és Olivér kapcsolatának feszültségekkel teli világába. A történet egyszerre groteszk és érzéki, humoros és kegyetlen, pontos látlelet a 20-as éveikben bolyongó, önmagukat és a másikat kereső mai, fiatal generációról. Leilát mindenki annak a nőnek látja, akire vágyik, miközben a lány mindennapjait szorongás, testképzavar és bizalmatlanság árnyékolja; Olivér, a kívülálló festő pedig jobban érzi magát a papírlap mögé bújva, mint valódi emberi kapcsolatokban.

A regény merészen beszél a szépségkultusz, a párkapcsolati játszmák és a mentális zavarok tabutémáiról, miközben a párbeszédek pengeélesen és életszagúan sodorják előre a némi mágikus csavarral megszédített cselekményt. A Medúzalány nem finomkodik, tükröt tart, amelyben egyszerre látszik a vágy, a félelem, az illúzió és a kiábrándulás. Fontos könyv mindenkinek, aki érteni akarja, mi zajlik a felszín alatt egy Instagram-mosoly mögött, és miért nem elég, ha csak kívülről szép egy történet.

Fülszöveg

Ki ​vagy, ha senki sem látja a valódi arcodat?

Leila minden túlzás nélkül a legszebb nő a világon. Aki rápillant, a számára ideális nőként látja őt, igazi arcát pedig senki nem ismeri, csakis ő. Adottsága ezért inkább hátrányt jelent, az embereket csupán a külseje érdekli, így nehezen illeszkedik be a közösségébe és gyakran éri zaklatás. Leila attól tart, hogy senki sem fogja önmagáért szeretni. Vagy talán mégis?

Olivér világa békés, üres, és sokszor színtelen. Így mindent fenekestül forgat fel az a fura, mániákus lány, akit titokban skiccelgetett egy kávézóban azon az augusztusi délutánon. A legkevésbé sem hiányzik neki, hogy bárki is felkavarja élete unalmas állóvizét, ám lassan minden erőfeszítése ellenére Leila megszállottja lesz.

A fiú rajzain a lány valódi arca szerepel. Létezik a világon valaki, aki a valódi külsejét találja a legszebbnek.

Olivér és Leila idővel feltárják egymás előtt sebeiket és titkaikat, amelyek épp annyira összekötik, mint amennyire elválasztják őket egymástól. Vajon képesek lesznek felépíteni egy igazi párkapcsolatot, vagy a traumáik miatt eleve bukásra vannak ítélve?

A szerzőről

Biró Kincső 2000-ben született, irodalom szakot végzett, jelenleg kommunikáció- és médiatudomány mesterképzésen tanul a Debreceni Egyetemen. Szabadidejében sellőket fest, csillogós ékszereket készít, emellett pedig sosem érzi elég feketének a haját. A Medúzalány az első regénye.

Részlet a kötetből

„Különös rendellenességgel – átokkal – születtem. Az emberek nem a valódi külsőmet látják. Ha rám néznek, a tökéletes nő jelenik meg előttük. Így vagy úgy, de számukra én vagyok a legszebb nő a világon.

A valódi külsőm, amilyennek én látom magam a tükörben, még véletlenül sem felel meg a sztenderd szépségideálnak. A hajam hollófekete, hullámos és a fenekemig ér, hajvasalóval sem lehet megszelídíteni a fürtjeimet. A bőröm szinte egészségtelenül sápadt. A frufrumat magam formázom a fürdőszobatükör előtt, általában hajnali háromkor. Az orrom hosszú és hegyes, az arccsontozatom a kelleténél markánsabb, nem elég nőies. Az állam hegyes, a járomcsontom kiugró. A szemöldökömtől, bárhogy alakítom, bármilyen vastagságúra szedem, mindig egy kicsit szigorú lesz az arckifejezésem. Húsz évem alatt sajnos nem sikerült megfejtenem, hogy honnan eredhet ez a különös adottság. Teljesen hétköznapi módon születtem, és átlagos csecsemő voltam.

Csak a kisgyerekek között érzem magam biztonságban. A kislányok általában tündérnek, királykisasszonynak vagy a saját anyukájuknak hisznek engem. Épp ezért a jövőben bölcsődében vagy óvodában szeretnék dolgozni. Saját gyereket azonban semmi esetre sem tervezek, nem akarom, hogy örökölje az átkomat, bármekkora is legyen erre az esély.

Az iskoláskorú gyerekekkel kezdődnek a gondok. Habár már húsz vagyok, számomra még mindig a tinédzser fiúk a legijesztőbb élőlények a világon. Egy életre elegendő traumát gyűjtöttem a gimnáziumi éveim alatt. Az egyik fiú osztálytársam határozottan állította, hogy úgy nézek ki, mint Lana Rhoades, ráadásul ezt elég gyakran hangoztatta, ami cseppet sem volt jó érzés. Tulajdonképpen ránézve talán kínosabb volt, mint nekem, habár ezt akkoriban nem így éltem meg. Különösen, mert nem ő volt az egyetlen fiú, aki egy pornószínésznőhöz hasonlított.

Meglepően befolyásolja az emberek ízlését az adott kultúra szépségideálja. Gyakran látom úgy magam, ahogy mások látnak: napbarnított szépségkirálynő mosolyával megáldott szőkének, kék bambiszemekkel és gumilabdaszerű mellekkel. Undort kelt bennem, ha valaki ilyen külsővel ruház fel. Fájdalmasabb, mégis felemelő érzés, ha inkább egy szeretett személy arcát viselhetem.

A körmömet piszkálom a váróban. Lassan tíz perce késik a pszichológusom. Már-már ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy kiugorjak egy cigire. Émelygek.”

 

Agave Könyvek

John le Carré fia megírta az új George Smiley-regényt egy magyarral a főszerepben

 Nick Harkaway: 

Karla választása

Megjelenés: augusztus 7.

Fordító: Nagy Gergely

Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

„Smiley-nak olyan élmény volt aznap este visszatérni a Köröndre, mintha szántszándékkal vízbe fulladt volna.”

John le Carré fia megírta az új George Smiley-regényt egy magyarral a főszerepben

Leírás

Nick Harkaway új regényével nem csupán tiszteleg apja emléke és munkássága előtt, de őszintén és szenvedéllyel bele is nyúl a legendás John Le Carré-kémvilág szívébe. A Karla választása nemcsak folytatás, de egyben újragondolás is: miközben hű marad a le Carré-féle hidegháborús hangulathoz, finoman aktualizálja a történetet egy 21. századi, erkölcsileg még kuszább világra. A regény főszereplője ezúttal maga Karla, a híresen rejtőzködő szovjet kémfőnök, akinek emberi és ideológiai dilemmái eddig rejtve maradtak. Harkaway friss nézőpontból, de az apai örökség iránti mély tisztelettel mutatja meg, milyen személyes is lehet a hatalom, az árulás és a lojalitás kérdése.

A magyar olvasóknak külön csemege, hogy a történet egyes kulcsmozzanatai Budapesten játszódnak, és egy magyar származású informátor is fontos szerephez jut. Harkaway nem egzotikus díszletként, hanem történelmileg és hangulatilag hiteles kulisszaként használja Budapestet, megidézve a vasfüggöny mögötti paranoia és túlélés atmoszféráját. A Karla választása egy jól sikerült irodalmi kísérlet: nosztalgia nélkül képes visszahozni a klasszikus kémregények feszültségét, és hozzá is tesz valami újat.

Fülszöveg

Egy ​rendkívüli új regény John le Carré legikonikusabb kémje, George Smiley főszereplésével – az elismert író, Nick Harkaway tollából.

1963 tavasza van, egész Európában romokban hever a Nyugat hírszerző háborúja a szovjetek ellen. George Smiley már távozott a Köröndről, békésebb életre vágyik. Házassága stabilabb, mint valaha, és a Whitehallon az a – meg nem erősített és kicsit felháborító – szóbeszéd kezd terjedni, hogy Smiley már szinte boldog.

Kontrollnak eközben más tervei vannak. Egy orosz ügynök állt át hozzájuk, és az, akinek a meggyilkolására küldték Londonba, nincs sehol. Megkeresésére Smiley így kelletlenül belemegy, hogy még egyszer, utoljára, levezessen egy kihallgatást: egy Susanna nevű magyar menekültet, az eltűnt férfi alkalmazottját kell vallatnia, hátha kiderül valami. Ám Smiley jól tudja, hogy az árnyak között a leghalkabb lépés is végzetes lehet, és hamarosan ismét Kelet-Berlinben jár legrafináltabb ellenfele múltjának sötét nyomait követve.

Nick Harkaway könyve a két kultikus Smiley-regény, a Kém, aki bejött a hidegről, és a Suszter, szabó, baka, kém történetei közti évtizedben játszódik: különleges, izgalmas visszatérés a műfaj legnagyobb szerzője, John le Carré világába.

A szerzőről

Nick Harkaway nyolc regény, köztük a Karla választása szerzője. A valódi neve Nicholas Cornwell, és ő David Cornwell (John le Carré) és második felesége, Jane Cornwell negyedik fia. 1972-ben született Cornwallban, majd még gyermekként Londonba költözött. A cambridge-i Clare College-ban tanult, később a filmiparban kezdett el dolgozni.

Felesége Clare Cornwell (leánykori nevén Clare Algar), aki korábban a Reprieve nevű emberi jogi szervezet ügyvezető igazgatója volt, majd az Amnesty Internationalnél és a Sigrid Rausing Trustnál dolgozott, jelenleg pedig a John le Carré Ltd. ügyvezető igazgatója.

2021-ben, apja halála után Harkaway vállalta magára a még kiadatlan Ezüstfény című Le Carré-regény megjelentetésének feladatát. Akkor úgy nyilatkozott, hogy célja az volt, hogy a lehető legláthatatlanabb maradjon a folyamat során. 2022-ben, miután bátyja, Tim Cornwell – aki éppen apjuk levelezésének gyűjteményes kötetét állította össze – tragikus hirtelenséggel elhunyt, Harkawayre hárult a mű befejezéséhez szükséges utolsó simítások elvégzése. Két másik bátyja, Simon és Stephen Cornwell alapították a The Ink Factory nevű film- és tévéstúdiót, amely többek közt a The ​Night Manager – Éjszakai szolgálat című sorozatot is jegyzi.

Harkaway Londonban él Clare-rel, két gyermekükkel és egy rendkívül ragaszkodó kutyával.

A kötetről írták

„Harkaway zseniálisan idézi meg néhai apja hangját, és közben egy új és fontos fejezetet told hozzá Smiley és Karla történetéhez.” – Publishers Weekly

„Olyan, mintha egy elveszett le Carré-regényt olvasnánk. Smiley visszatért, és a lehető legjobb kezekben van.” – Richard Osman

„Nick Harkaway megcsinálta a lehetetlent. Olyan új George Smiley-regényt írt, amely egy elveszett le Carré-klasszikusként hat.” – Joe Hill

„Egy hidegháborús történet, amely méltó le Carré örökségéhez.” – Kirkus Reviews

Részlet a kötetből

„– Rendben – mondta Kontroll az irodájában, az ötödik emeleten. Még nem telt el elég idő az évből, hogy túlságosan meleg legyen a puritán helyiségben, tehát csípősen hűvös volt, Kontroll pedig vékony kötött kardigánt viselt, amely valahogy mégsem rejtette el a kilógó bordáit. Ahogy elfordította a fejét, a szemüvegén megcsillant az asztali lámpa fénye, és ettől valahogy minden más vonása eltűnt. – Kell. De nekem kell, senki másnak, érti? Senki másnak! A Körönd összes többi dolgozója előtt úgy kell tűnnie, hogy csak egy újabb harmadosztályú érdekeltség bukkant föl. És lehet, hogy a végén kiderül, így is van. Általános tájékoztatásul: egy szövetséges szolgálat perzselte meg, és túl ügyetlen, hogy visszaépüljön. Vagy talán kicsit a nyilvánosság előtt is történt, és végleg leírták. Alacsony szintű forrás, jóformán meg sem éri a ráfordított időnket. Kódnévnek… válasszanak valakit a Gilbert–Sullivan figurák közül. Frederick. Marmaduke. Stanley. Úgy iktassa a papírokat, mintha lenne jobb dolga is. Rendesen írja be a listába Sarrattba, de nem küldjük el, amíg én nem mondom.

Millie McCraig bólintott.

– Kell majd neki pesztra.

– Tom Lake az Utazásiaktól. Hívja be Brixtonból, szóljon neki, hogy én mondtam. Mondja azt, hogy büntetésből kapja a feladatot, és hogy ezt másoknak is terjessze. Megsértett barbár ateizmusával. Egyébként ateista?

– Nem tudom. Valószínűleg.

– Hát, ha nem az, akkor kenetteljes kegyessége sért. Nem akarja leírni?

– Nincs rá szükség, köszönöm.

– És még egy: Smiley-t akarom.

– Behívom Sam Collinst.

– Én Amadeust kérem, maga meg Clementit ajánlgatja! Nem, Millie, Collins nem jó. Sem Collins, sem Haydon, sem Esterhase, sem az a szerencsétlen Alleline. És Bobby Maston sem, vagy a Kutya és Kacsa pultosa. George Smiley! – Bosszankodva legyintett szinte átlátszó kezével, mintha elege lenne már a nő engedetlenségéből. – Smiley. Intézze el!

– Ugye tudja, hogy nem hívhatja vissza csak úgy?

– Nem hívom vissza. Magát utasítom, hogy hozza vissza. – A szemüveg mögül undok, mindentudó tekintet meredt Millie szemébe.

– Nem fogja egyből otthagyni az életét, csak azért, mert én erre kérem.

Ez sajnos így is volt. Tavaly, egy sötét őszi délelőtt, a sok-sok rémes dolog után, Millie rászánta magát, és egyszerű vallásos elveit sutba dobva azt javasolta Smiley-nak, egyszerűen pakoljanak össze, és szökjenek el ketten, tűnjenek el örökre. Mehetnének Új-Zélandra, mondta, ott él a nővére a saját farmján. Smiley igen udvariasan válaszolt.

– Gondolom. De felteszem, maga meg tudja nekem szerezni úgy egy hétre. Vagy akár csak negyvennyolc órára. Nem tudja?

Millie tudta, hogy nemet kellene mondania, és békén hagyni George-ot.

– De – sóhajtotta helyette.”

Agave Könyvek

Az ember, aki arról az emberről ír, aki arról írt, hogy megölt egy embert... vagy mégsem?

 Alex Pavesi: 

A meg sem történt gyilkosságok

„Most rajta volt a sor, hogy a széttárt ujjai között bámulja a világot, és feltegye magának a kérdést: valóságos mindez?”

Az ember, aki arról az emberről ír, aki arról írt, hogy megölt egy embert... vagy mégsem?

Megjelenés: július 29.
Fordító: Pék Zoltán
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 320 oldal

Leírás

Alex Pavesi az itthon is nagy sikert aratott Nyolc nyomozó után ismét bebizonyítja, hogy a krimi műfaji szabályai nem kőbe vésett törvények, csupán játékszabályok, melyeket a kellő tehetséggel megáldott író kedve szerint formálhat. A meg sem történt gyilkosságok nemcsak egy újabb bűnügyi történet – mely egyébként fejet hajt Agatha Christie és a műfaj klasszikusai előtt is –, hanem egy labirintus, amelyben az olvasó hol nyomozóként, hol gyanúsítottként, hol maga is szerzőként (!) találja magát.

Pavesi ezúttal is mesterien csavarja a narratívát: rétegeket épít egymásra, majd lebontja őket, hogy aztán új jelentéseket tárjon fel a történet mélyén. A krimi formai és tematikus elemei itt eszközökké válnak; nemcsak feszültségkeltésre és annak fenntartására, hanem arra is, hogy megkérdőjelezzük, amit olvasunk. Ki beszél? Kinek hihetünk? És meddig tart a fikció?

A meg sem történt gyilkosságok az utóbbi idők legkomolyabb irodalmi kirakósa; különleges regény: intelligens, metairodalmi, szellemes és tökéletes olvasmány azoknak, akik szeretik, ha egy könyv nemcsak történetet mesél, de kihívás elé is állítja őket.

Fülszöveg

Hat barát gyűlik össze születésnapot ünnepelni egy világtól elzárt házban.

Hamarosan egy különös játékba kezdenek, melynek neve: Indíték, Módszer és Halál.

Anatol egy hónappal apja halála után meghívja gyerekkori barátait harmincadik születésnapja alkalmából a régi családi birtokukra. A szűnni nem akaró eső miatt egy általa kitalált játékot javasol az unalmas órák elütésére: borítékhúzás formájában mindenki véletlenszerűen válasszon ki két barátot, és írjon róluk egy történetet, melyben az egyik megöli a másikat.

Ahogy a kedvetlen társaság nekirugaszkodik a feladatnak, sorra döbbennek rá, hogy képtelenek másból ihletet meríteni, mint a múltjukban jelen lévő titkaikból. Ám miután e titkokat papírra vetik, azok már többé nem maradnak rejtve, a fiktív gyilkosságok által felszínre bukkant régi sérelmek pedig hirtelen valódi indítékokat szülnek.

Amikor azonban egy valódi gyilkosság közeleg feléjük, vajon időben felismerik a veszélyt?

Alex Pavesi, a nagy sikerű Nyolc nyomozó szerzője ezúttal is a klasszikus bűnügyi regény kereteit feszegetve invitálja izgalmas játékra az olvasót, miközben megidézi a Tőrbe ejtve című film legjobb pillanatait, és fejet hajt Agatha Christie előtt.

A szerzőről

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó című első regényének húsz országban keltek el a fordítási jogai. Második könyve, A meg sem történt gyilkosságok 2024 végén jelent meg. Pavesi jelenleg Londonban él, és a szabadidejében szeret hosszan sétálni, rejtvényeket fejteni és kedvtelésből zárakat feltörni.

A szerző előző kötetéről írták

„Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk.” – The New York Times

„A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne.” – Kirkus Reviews

„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.” – Publishers Weekly

„Annyira, de annyira briliáns. Egy lehengerlően fordulatos történetet, amely emellett tudományos értekezés is a bűnügyi rejtélyek matematika vonatkozásairól. Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!” – Sarah Pinborough, a Ne higgy a szemének! című regény New York Times-bestseller szerzője

Idézetek a kötetből

„– Nem akarom, hogy rossz embernek tarts…

A hétvége jól indult, de mint minden hétvége, borzalmasan ér majd véget. Anatol oldalvást Janikára sandított, várta a reakcióját. A kormánykerék apránként a nő irányába fordult. Hallották a bogáncs ropogását a kerekek alatt, érezték, ahogy a bal első kerék súrolja az emelt padkát. Akkor Anatol újra az útra szegezte a tekintetét. Soha nem volt valami jó sofőr. A hibát egy vállvonással vette tudomásul, reflexszerűen visszarántotta a kormányt, aztán folytatta:

– Csak mostanában valahogy nem vagyok önmagam. Érted, mire gondolok? Szanaszét estem.

Janika diplomatikusan bólintott, de nem válaszolt. A mellette lévő ablakon keresztül figyelte az elsuhanó tájat: sárga mezők és megfakult dombok a jellegtelenül fehér ég alatt. A kardigánja ujját markolászta. Egyetlen szót sem szólt, amióta beszálltak a kocsiba. Úgy gondolta, illik hozzá a hallgatás.

– Minden olyan érzés, mint egy álomban – folytatta Anatol. Szétnyitotta a jobb kezén az ujjait, és a réseken keresztül bámulta az utat. A körmeit vastag koszcsík koronázta. – Amikor meghal valaki, aki közel állt hozzád, minden valószerűtlen lesz. Túl nagy változás, nem bírod egyszerre feldolgozni. Mindent álomszerűvé tesz. Érted, mire gondolok?

Előző nap volt Anatol harmincadik születésnapja, az utolsó májusi nap pedig szokatlan hideget hozott. Sűrű, késő reggeli köd borította a tájat, a fűszálak kísértetiesen derengtek.

– És ha semmi sem valóságos, akkor nem is számít semmi. Nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. Olyasmit csinálsz, amit normális esetben nem tennél. Olyasmit mondasz, amit normális esetben nem mondanál. Ha furcsán viselkedtem a hétvégén, akkor ez az oka.

Hétfő reggel volt ugyan, de munkaszünet. Janika a hosszú hétvégét Anatolnál töltötte a többi barátjukkal, és a férfi most a pályaudvarra vitte, hogy elérje a vonatot hazafelé. A régi, erdőzöld kabrió megviselt vinyltetejének egyik oldalán szakadás éktelenkedett. A lyukat több réteg ragasztószalaggal tapasztották be, a hideg levegőnek azonban így is sikerült utat találni az autó utasterébe.

– Valószínűleg nem jól magyarázom…

Anatol csak mondta a magáét, miközben lassított és indexelt, hogy lekanyarodjon a főútról egy keskeny mellékútra, amelyen nem látszott semmiféle felfestés. Levette a kezét a kormányról, és várta, hogy a szembejövő forgalomban rés nyíljon.

– Csakhogy a bánat bármilyen alakot képes felölteni. Egyik nap így nyilvánul meg, másnap meg úgy. Néha bűntudat lesz, néha megbánás. Olykor csak szomorúság. És vannak napok, amikor inkább sokk.”

Agave Könyvek

Egy bába a férfiak közt - Nagyszabású történelmi regény a feminizmus egyik első alakjáról

 Ariel Lawhon: 

A befagyott folyó

„Holttestet visz a víz. De november végére jár, és lassan befagy a Kennebec folyó.”

Egy bába a férfiak közt - Nagyszabású történelmi regény a feminizmus egyik első alakjáról

Megjelenés: június 10.
Fordító: Szabó Olimpia
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 448 oldal

Leírás

Ariel Lawhon A befagyott folyó című regénye egy lenyűgöző történelmi fikció, amely Martha Ballard, a 18. századi szülésznő életét és munkásságát állítja a középpontba. A mű a Maine állambeli Hallowell városában játszódik 1789-ben, ahol Martha egy jéggel borított folyóból előkerült holttest ügyében kezd nyomozni. A történet során Martha nemcsak a gyilkosság rejtélyét próbálja megfejteni, hanem a nők jogaiért és igazságáért is harcol egy olyan korban, amikor a női hangokat gyakran elnyomták.

A regény jelentősége abban rejlik, hogy valós történelmi eseményeken és Martha Ballard eredeti naplóján alapul, melyben részletesen dokumentálta korabeli életet, a szüléseket és a bírósági ügyeket. Lawhon műve nemcsak izgalmas krimi, hanem mély társadalmi és feminista üzenetet is hordoz, rávilágítva arra, hogy a nők milyen szerepet játszottak a közösségek életében és az igazságszolgáltatásban.

A kritikusok egybehangzóan emelik ki a regény történelmi hitelességét, karakterábrázolását és a női erő bemutatását. Martha Ballard alakja a feminizmus mozgalmának fontos szimbólumává vált, aki bátran szembeszállt a patriarchális társadalmi normákkal, és példát mutatott a nők önállóságáról és kitartásáról. A regény különösen aktuális a női jogok és a társadalmi igazságosság témáiban, így ajánlott minden újságírónak, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

Fülszöveg

Igaz ​történeten alapuló, lebilincselő történelmi krimi Martha Ballardról – az asszonyról, aki szembeszállt az amerikai jogrendszerrel, és foggal-körömmel harcolt azok igazáért, akiket rajta kívül más nem akart megvédeni.

Maine, 1789: befagy a Kennebec-folyó, és a jég magába zár egy férfit. Martha Ballardot, a helyi bábát és gyógyítót hívják, hogy vizsgálja meg a holttestet, és állapítsa meg a halál okát. A nő a diszkréciója miatt rendkívül megbecsült tagja Hallowell közösségének, naplójában viszont feljegyez minden születést és halált, minden gyilkosságot és pletykát, amely a városhoz köthető. Emiatt tudja, hogy a férfi négy hónappal korábban nemi erőszakot követett el. Martha most gyilkosságra gyanakszik, amikor azonban a helyi orvos aláássa a megállapítását, és balesetnek nyilvánítja az esetet, kénytelen egyedül nyomozni a sokkoló gyilkosság ügyében.

Mivel Marthának megvan a maga elképzelése arról, mi történhetett négy hónappal korábban, gyanítja, hogy a két bűncselekmény összefügg, és mindkét esetben többről van szó, mint amennyi első pillantásra látszik. Egy hosszú, embert próbáló tél folyamán keresi az igazságot, miközben a tárgyalás közeledtével a közösségben egyre jobban terjednek a pletykák és erősödnek fel az előítéletek. Amikor pedig a naplója a botrány középpontjába kerül, már az sem biztos, hogy a családja és a városka közössége sértetlenül átvészeli a telet.

Ariel Lawhon legújabb regénye egy olyan hősnőt mutat be, akinek neve méltatlanul merült feledésbe az évszázadok során, noha nem volt hajlandó kevesebbel beérni, mint az igazsággal, egy olyan korban, amikor a nőktől azt várták, hogy csendben maradjanak.

A szerzőről

Ariel Lawhon több történelmi regény szerzője, melyek rendre az amerikai eladási listák élén nyitottak. Eddigi legelismertebb műve A befagyott folyó, mely több mint 20 hetet töltött a New York Times sikerlistáján, és csak az Egyesült Államokban már 1 millió példányt kelt el belőle. Magyarul ez lesz a második regénye a Fedőneve Héléne után. Lawhon Tennessee államban, Nashville festői dombjai között él férjével és négy fiával.

Mások a kötetről

“Lenyűgöző.” - The Washington Post

“Magával ragadó... Egy rendkívül nyugtalanító rejtély, amely a férfiak és nők, gazdagok és szegények közötti hatalmi egyensúlytalanságokat tárja fel.” - Weekend Edition, NPR

“Ariel Lawhon legújabb regényének narrátora ismét egy rendíthetetlen hősnő... A vidéki élet mindennapjainak részletes leírása adja a történet bensőséges hangulatát – és készíti elő a főszereplőt egy sorsdöntő összecsapásra.” - The New York Times Book Review

“Martha Ballard nem csupán egy maine-i bába, aki soha nem veszített el egyetlen pácienst sem. Ő egy olyan korban harcolt az igazságért, amikor a nők még csak nem is tanúskodhattak a bíróságon.” - People

“Részben krimi, részben történelmi regény... A gótikus, téli hangulata miatt tökéletes olvasmány a kandalló mellett.” - Real Simple

“Gazdagon kibontakozó dráma... Egy újabb izgalmas mű a történelmi regények egyik legizgalmasabb szerzőjétől." - Kirkus Reviews

“Kiemelkedő... Martha rendkívüli karakter... Lawhon elsőrangú története lenyűgözi azokat, akiket érdekel a korai amerikai történelem és a nők szerepe benne.” - Booklist

“Lebilincselő, egyedi és elegánsan megírt könyv, amely egyaránt lenyűgözi a krimik és a történelmi regények rajongóit.” - BookPage

“A befagyott folyó annyira élénk, részletgazdag és többrétegű történet, melynek olvasása során úgy éreztem, mintha kinyitottam volna egy ajtót, és beléptem volna a függetlenségi háború utáni Amerikába... Ámulatba ejtett." - Lauren Belfer

Részlet a kötetből

„– Ne féljen! – biztatom Betsy Clarkot. – Jó pár éve vagyok bába, de még egyetlen anyát sem veszítettem el.

A fiatalasszonynak verejték gyöngyözik a halántékán. Tágra nyílt szemmel mered rám, és bólint, de kétlem, hogy elhiszi, amit mondok. Senki sem hiszi el. Minden vajúdó nő meg van győződve róla, hogy már csupán pillanatok választják el a haláltól. Nincsen ebben semmi rendkívüli, nem is veszem magamra. Egy nő soha nincs olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint amikor vajúdik. De ilyenkor a legerősebb is. Akár a sarokba szorított, sebesült állat, hol magába fordul, hol tombolni kezd. Bele kellene pusztulnia a leírhatatlan fájdalomba, mert ilyesmit tulajdonképpen senki sem élhetne túl. A legtöbben csodás módon mégis túlélik.

John Cowant, a fiatal kovácsinast, Betsy férjének segédjét szalajtották értem két órával ezelőtt. Figyelmeztettem, hogy jó lesz, ha iparkodunk, Betsy gyerekei szokatlan sebességgel szoktak a világra jönni, méghozzá az ehhez mérhető hangerővel. Iszamós, vörös képű, bömbölő poronty volt mind, és hiába születtek időre, olyan aprók voltak, hogy az ülepük elfért a tenyeremben. John komolyan vette, amit mondtam, és olyan tempóban vágtattunk át Hallowellen, hogy most aztán sajog minden porcikám.

Alig érkeztünk meg, és láttam munkához, máris megjelent a baba feje. Betsynek már egymást érik a fájásai. Szerencsés alkat, könnyen szül, és a gyerek – csakúgy, mint a többi – siet az anyjával találkozni.

– Mindjárt vége – mondom Betsynek, és meleg kezemet a két térdére teszem. Gyengéden széttárom a lábait, és segítek pucér hasán feljebb húzni a hálóingét, mert vajúdás közben ez nem is olyan könnyű. Betsy összeszorítja a fogát, nem akar sírni.

Szüléskor minden asszony kezdő. A sokadik alkalom is mintha az első lenne, és szakértelme csak azoknak van, akik körülötte segédkeznek. Betsy tehát maga köré gyűjtött mindenkit: anyát, nővéreket, húgokat, unokatestvért, nagynénit, csupa nőt. A szülés közösségi esemény, és mindenki serénykedni kezd, amikor a vajúdó asszony nem bírja tovább, és feljajdul fájdalmában. Tudják, mit él át. Az is talál magának munkát, akinek nincs saját teendője. Vizet forral. Fát tesz a tűzre. Mosott holmit hajtogat. Ezek alapvetően női munkák. Férfinak ilyenkor nincs helye ebben a szobában, nincs joga belépni, Betsy férje is visszavonult a kovácsműhelyébe, ahol tehetetlen aggodalmában egy darab olvadt fémet kalapál az üllőn.

A nők gyakorlottan és összeszokottan sürögnek, de a szemük rajtam, lesik minden mozdulatomat. Azonnal a kinyújtott kezembe nyomnak egy meleg vizes kendőt. Amint letörlöm vele a véres magzatvizet, már veszik is ki a kezemből, és tisztát adnak helyette. A Betsy körül szorgoskodó rokonok közül a legfiatalabb egy tizenkét évesél nem idősebb unokatestvér; az ő dolga, hogy a kendőket, törlőruhákat kimossa, és gondja legyen rá, hogy mindig lobogjon a víz a kannában, és tele legyen a mosódézsa. Undor és zokszó nélkül dolgozik.

– Itt a kisbabája – szólalok meg. Tenyeremmel megtartom csúszós, meleg fejét. – Kopasz, mint a golyó. Pont, mint a többi.

A görcs enyhül valamicskét, Betsy kihasználja az alkalmat egy kérdésre.

– Ez azt jelenti, hogy ez is lány? – kérdezi az állát fölszegve. Fintorog.

– Nem jelent semmit. – Rezzenéstelen tekintettel figyelem a tenyerembe nyomakodó fejét.

– Charles fiút akar – zihálja.

Charlesnak ebbe nincs beleszólása, gondolom.”

Agave Könyvek

A varázslók-trilógia szerzője fantasyként írta újra az Artúr-mondakört

 Lev Grossman: 

A fényes kard

„Ezen a királyságon lovagolt keresztül Arthur király, és akárhová ment, a nyomában visszatért a rend és a béke. Ő volt az utolsó fénysugár a sötétségben.”

A varázslók-trilógia szerzője fantasyként írta újra az Artúr-mondakört

Megjelenés: május 6.
Fordító: Kleinheincz Csilla
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 608 oldal

Leírás

Lev Grossman, A varázslók-trilógiával világhírűvé vált szerző, új regényében, a A fényes kardban merészen újraértelmezi az Artúr-legendát. A történet középpontjában Collum, egy ifjú lovag áll, aki Camelotba érkezik, hogy csatlakozzon a Kerekasztalhoz, ám megdöbbenve tapasztalja, hogy Artúr király már halott, és a birodalom romokban hever. A megmaradt lovagok – Sir Palomides, a bagdadi muszlim; Sir Dinadan, egy transznemű harcos; és Sir Dagonet, a bohóc, akit tréfából ütöttek lovaggá – mind kívülállók, akik most új küldetésre indulnak: visszaállítani Camelot dicsőségét egy olyan világban, ahol a mágia és a hit egyaránt megrendült. ​

Grossman tíz éven át dolgozott a regényen, amelyben a klasszikus legendák elemeit modern témákkal ötvözi. A történetben a kereszténység és a pogány hagyományok, a mágia és a valóság, valamint a társadalmi kirekesztés és az identitás kérdései egyaránt megjelennek. A regény különös figyelmet fordít a mellőzött karakterekre, új perspektívát nyújtva az ismert történetekhez. ​

A fényes kard nem csupán egy újabb Artúr-mese; ez egy mélyen emberi történet az összetartozásról, az önazonosságról és arról, hogyan találhatunk reményt egy széthulló világban. A regény számos elismerést kapott, többek között a The New York Times, a TIME és a Vox is az év legjobb könyvei közé sorolta. ​

Grossman új regénye a klasszikus mítoszok újraértelmezéséről, a társadalmi sokszínűségről és a kortárs fantasy irodalom fejlődéséről is tanúsítványt állít ki. Friss, releváns és mélyen emberi történet.

Fülszöveg

Egy ​Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.

A szerzőről

Az 1969-es születésű Lev Grossman közel 15 évig főállású munkatársa és könyvkritikusa volt a TIME-nak, mellette pedig szinte az összes többi jelentős amerikai magazinban is publikált vendégszerzőként. Az első könyveit a szabadidejében írta, mára azonban főleg ebből él: legjelentősebb műve A varázslók-trilógia, melynek mindegyik része New York Times Bestseller lett, lefektette a 21. századi fantasy alapköveit, és ötévados sorozat készült belőle. Az eddigi legutolsó műve 2024-ben jelent meg A fényes kard címmel, mely eredeti módon értelmezte újra az Arthur-mondakört.

Grossman többnyire Brooklynban él, de sok időt tölt Sydney-ben is, ahonnan felesége származik. Három gyerekük és évről évre egyre több macskájuk van.

Mások a kötetről

„Újszerű és lebilincselő történet az Arthur-mondakörről a Kerekasztal azon színes lovagjainak szemén keresztül, akik máskor nem kapnak elég figyelmet a mesékben. A varázslók szerzője ismét varázslatot hajtott végre.” - George R. R. Martin

„Mindenkinek, aki szeretett volna a Kerekasztal mellett ülni. Egyszerűen elbűvölő.” - Rebecca Yarros

„Gyönyörűen megírt, kellőképpen fura, ám rettentő emberi megközelítése Arthur királynak, ami egyszerre érződik modernnek és ősinek. Arra az örömre és ámulatra emlékeztet, amit gyerekként éreztem, mikor Arthur királyról és azokról az időkről olvastam, amikor még a világ fényes volt, tele izgalmakkal.” - Joe Abercrombie

„Ez a regény legalább annyira szól az Arthur-mondakörről, mint a róla alkotott elképzeléseinkről. Könnyedén szövi egybe a hit, a kötelesség és az identitás témáit a klasszikus kalandregények erényeivel – az ilyen történetek miatt olvasunk fantasyt.” - Ava Reid

„A leginkább A varázslók című sorozatról ismert Grossman csúcsformáját hozza A fényes kardban.” - The New York Times Book Review

„Az Arthur-legenda izgalmas, új megközelítése… Káprázatos.” - The Washington Post

Részlet a kötetből

„És ló meg páncél nélkül Collum senki és semmi. Egy árva fattyúkölyök, szegény, mint a templom egere, aki igen messze vetődött az otthonától. Vissza soha nem mehet. Arról alaposan gondoskodott, nem igaz?

Még csak azt sem tudta, kivel mérkőzik. Pusztán a véletlen vagy Isten akarata – ezúttal is hála érte! – sodorta útjába ezt a férfit, aki egy görbe kőris alatt ült a réten, fejét kezébe temetve, mintha a napfény súlya elviselhetetlenül nehezedne rá. Felnézett, és kihívást intézett Collumhoz, márpedig ki tesz ilyesmit manapság? Mintha csak a mesékből lépett volna elő. Akárki volt is ez a lovag, a régi iskola hívei közé tartozott.

A páncélja is ódivatú, mellvértje damaszkolt fekete acél, finom ezüst csigákkal és egy rózsával a közepén. Egy gazdag ember páncélja. Egy nemesé. Sisakjának csőrszerű, hegyes orra volt, és Collumhoz hasonlóan vergescut hordozott, a tapasztalatlan lovagok egyszerű, fehér pajzsát. Collum azért használta, mert valójában – mint azt megkísérelte elmagyarázni – egyelőre még egyáltalán nem volt lovag, nem tette le az esküket, de más okai is lehettek a vergescunak, mint például ha valaki megszégyenülése miatt el akarta rejteni kilétét. Sir Lancelot is olykor vergescut használt, máskülönben senki nem állt volna ki ellene.

Ugyan ez a férfi nem Lancelot volt, de ő is átkozottul jól küzdött. Igencsak tapasztalt. Collum magasabbra nőtt, ám a titokzatos lovag gyorsabban mozgott – alig látta mozdulni, aztán a csuklója – csatt! – elzsibbadt, és – peng! – lepattant páncélkesztyűjéről egy apró rögzítőszeg, mindörökre eltűnve a fűben. Ellenfele ügyesen Collum közelébe lépett, és bal kezével a csuklója után kapott, mire az ifjú kovácsfújtatóként zihálva hátraszökkent, azonban megbotlott. A férfi ekkor máris bedöfte kardját a résbe, ahol a karvértje nem illeszkedett tökéletesen, és lekanyarított egy élesen kunkorodó, fényes acélforgácsot.

Kihasználva előnyét, visszakézből lesújtott Collum fejére, hajszálnyival vétve csak el…”

Agave Könyvek

Egy kultikus szerző visszatérése, egy kultikus sorozat új kiadása – Így fest a május az Agave Könyveknél

 Egy kultikus szerző visszatérése, egy kultikus sorozat új kiadása – Így fest a május az Agave Könyveknél

Májusban két nagy visszatérőt is köszönthetünk az Agave Könyvek szerzői közt: közel tíz év után jelentkezik új regénnyel a világhírű Varázslók-trilógia szerzője, Lev Grossman, új kötete, A fényes kard pedig az Arthur-mondakört felhasználva mesél el egy egészen eredeti és monumentális történetet. Szintén közel tíz év után új szerkesztésben, új borítókkal, ráadásul exkluzív díszdobozos kiadásban hozzuk majd el újra Blake Crouch azóta a horror-thriller műfajában kultikussá vált Wayward Pines-trilógiáját, mely régóta hiánycikk a magyar könyvpiacon. A romantika rajongói sem maradnak persze gondoskodás nélkül: nem vártuk meg a szokásos őszi megjelenést, már májusban hozzuk Ashley Poston legújabb művét, Regényes szerelem címmel. A Könyvhétre tervezett címeink is már az utolsó fázisba értek, minden eddiginél több és sokszínűbb kínálattal készülünk majd Nektek.

Lev Grossman: A fényes kard

Megjelenés: május 6.

Egy lovag, aki Camelotról álmodott, és most neki kell újra felépítenie

Egy ​Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.

Ashley Poston: Regényes szerelem

Megjelenés: május 8.

Érkezik a Hét év távolság és a Halott romantika szerzőjének legmágikusabb szerelmi története

A​szerelem sokszor felülír minden képzeletet.

Eileen „Elsy” Merriweather imádja a happy endeket. Legalábbis a regényekben, ahol az oltárnál nem hagyja faképnél senki. A könyvek menedéket, biztonságot nyújtanak neki. És épp ezért várja már nagyon az éves kiruccanását a könyvklubja tagjaival, amit vidéken, egy kis faházban szoktak tartani. Soha nem mondana le barátai társaságáról, a velük elfogyasztott olcsó borokról, és hogy nagy romantikus gesztusokról trécselhessenek. tközben azonban váratlanul lerobban a kocsija, és egy olyan különös kisvárosban találja magát, mely pont úgy fest, mint egy regény helyszíne…

Mert az is.

Persze ez maga a képtelenség, ugyanakkor… Elsy tényleg Eloratonba került, a kedvenc romantikus sorozata világába, ahol mindig mézédes a ragacsos cukor, amelynek bárjában mindig kissé odaégetik a hamburgert, és mindig esik délutánonként. Az egész olyan meghitt és családias, mondhatni tökéletes… leszámítva, hogy a létezése meg van rekedve, mert az elhunyt szerző félbehagyta az utolsó kötetet. Elsy biztos benne, azért került ide, hogy hozzájáruljon a városlakók sorsának könyvbe illő beteljesüléséhez.

Csakhogy egy személy kilóg a sorból – a helyi könyvesbolt barátságtalan tulajdonosa, akinek mentazöld színű a szeme, bosszantóan szexi a szája, az ízlése pedig kifogástalan a regények terén. Ő előszeretettel akadályozza az utolsó rész lezárulását. Ami nagy gond, mert Elsy idővel rájön, hogy a városlakók happy endje és saját életének boldog végkifejlete szorosan összefügg egymással.

Blake Crouch: Wayward Pines

Megjelenés: május 13.

Ethan Burke különleges ügynök világos küldetéssel érkezik az idahói Wayward Pines-ba: meg kell találnia és haza kell juttatnia két társát, akik egy hónappal korábban tűntek el az idilli kisvárosban. Mielőtt azonban felvehetné a kapcsolatot a helyi erőkkel, baleset áldozata lesz. Kórházban tér magához, igazolvány, mobiltelefon és aktatáska nélkül. S bár a személyzet nagyon kedves vele, őt mégis nyugtalanítja valami.

Ahogy telnek a napok, Ethan nyomozása egyre több kérdést vet fel. Miért nem tudja felhívni a feleségét és a fiát? Miért nem hiszik el a helyiek, hogy ő különleges ügynök? S mi célt szolgál a várost körülvevő elektromos kerítés? A lakosokat akarják bent tartani vele? Vagy valami mást odakint? Nyomozásának végére Ethan szörnyű dolgokra döbben rá: talán soha nem jut ki élve Wayward Pines-ból, mert ő már nem ugyanaz az ember, aki egykoron volt.John Scalzi legújabb regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj velünk a holdrakétán!

 

Blake Crouch: A pokol kapujában

Megjelenés: május 13.

A festői hegyek közt található, idilli kisváros egy modern Éden… leszámítva az elektromos drótkerítést, a mindent állandóan szemmel tartó mesterlövészeket és a mindenkit megfigyelő kamerákat.

A lakosok közül senki nem tudja, hogyan került ide. Csak azt tudják, hogy mit dolgozzanak, hogyan éljenek és kivel házasodjanak. Néhányan úgy hiszik, már régen meghaltak. Mások szerint egy félresikerült kísérletben ragadtak. Titkon mind a távozásról álmodnak, de aki megpróbálja, azt szörnyű meglepetés éri.

Ethan Burke látta a kerítésen túli világot. Ő a seriff, egyike azon embereknek, akik ismerik az igazságot a városról és a kerítés túloldalán leselkedő borzalmakról.

 

Blake Crouch: Az utolsó város

Megjelenés: május 13.

Ethan Burke különleges ügynök három héttel ezelőtt érkezett az idahói Wayward Pines-ba. A városban mindenkinek megmondják, kivel házasodhat, hogyan élhet és mit dolgozhat. A gyerekeiknek azt tanítják, hogy David Pilcher, a város alapítója nem más, mint isten maga.

Wayward Pines-ból senki sem távozhat. Elég feltenni néhány rossz kérdést, és az ember könnyen az életével fizet.

Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról, hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra, ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri, hogy eltörölje az egész emberiséget.

 

Blake Crouch: Wayward Pines-trilógia

Megjelenés: május 13.

Természetesen mi is tisztában vagyunk vele, hogy az azóta sorozatadaptációt is kapott széria világszerte milyen kultikus státuszba emelkedett, ezért is döntöttünk úgy, ha már új kiadás, akkor készítünk belőle egy speciális, limitált, díszdobozos kiadást is, mely így fog majd kinézni:

Agave Könyvek