Új Jack Ketchum és Jeneva Rose, női hormonok és emlékezetmanipuláció– Így fest az április az Agave Könyveknél

 Új Jack Ketchum és Jeneva Rose, női hormonok és emlékezetmanipuláció– Így fest az április az Agave Könyveknél

Áprilisban is erős, sokszínű kínálattal készül az Agave Könyvek, a Magnólia, és a Lumen: érkezik Jeneva Rose világsikerű pszichothrillere, A tökéletes házasság, amely egy széthulló kapcsolat, egy gyilkossági ügy és a bizalom határait feszegeti. Az Emily Wilde-trilógia szerzőjének új regénye, az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye szívmelengető, bájos és mágikus történettel várja az olvasókat, míg Jack Ketchum Békés királyság című novelláskötete a horror és a sötét emberismeret rajongóinak tartogat hátborzongató meglepetéseket. A gyógyulás és az önismeret felől közelít Dr. Sara Gottfried Nők, hormonok, táplálkozás című kötete, amely tudományos alapú, kifejezetten nőkre szabott programot kínál a hormonális egyensúly helyreállítására. Nicholas Binge Széthullás című regénye pedig egy szédítő, emlékezetmanipulációval és valóságtorzulással játszó sci-fi thriller, amely egészen a világ sorsáig tágítja személyes történetének tétjét.

Jeneva Rose: A tökéletes házasság

Megjelenés: március 31.

Megvédenéd a férjedet, ha azzal vádolnák, hogy megölte a szeretőjét?

Sarah Morgan sikeres és befolyásos védőügyvéd Washingtonban. Mindössze 33 évesen már partner az irodánál, az élete pontosan úgy alakul, ahogy eltervezte. A férjéről, Adamről ugyanez már nem mondható el. Küszködő író, aki egyre inkább frusztrált felesége üstökösként ívelő karrierje miatt – úgy érzi, Sarah sikereiért a házasságuk fizette meg az árat.

Adam közel két éve titkos viszonyt folytat Kelly Summersszel. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor Kelly brutálisan meggyilkolt holttestére bukkannak a házaspár tóparti nyaralójában, és Adamet letartóztatják emberölés gyanújával. Sarah abban a rémálomszerű helyzetben találja magát, hogy saját férje védelmére kell kelnie – a férfiére, akit azzal vádolnak, hogy megölte a szeretőjét. De vajon Adam tényleg bűnös… vagy ártatlan?

Heather Fawcett: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye

Megjelenés: március 31.

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

 

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Jack Ketchum: Békés királyság

Megjelenés: április 7.

A Dead River-trilógia után először jelenik meg magyarul Ketchum-novelláskötet

Banditák rémmesékkel vigasztalják egymást egy balszerencsével végződő rablást követően. Egy írónő szokatlan módon lendíti fel megfeneklett karrierjét. Végzet lapul egy hétköznapinak tűnő kartondobozban. Jó ízlésű szellem kísért egy floridai bárban. A többi történetben olvashatunk még földönkívüliekről, zombikról, vámpírokról és táncoló hiúzokról is.

Jack Ketchum novellái mindig is változatos nézőpontokból vették górcső alá az emberi természet sebezhetőségét. Félresikerült döntések, a valóság elvékonyodó határai és jó szándékkal kikövezett pokoli utak mutatják meg, hogy a legfélelmetesebb szörnyek nem az ágy alatt várnak ránk.

A kötet 2003-ban elnyerte a Bram Stoker-díjat, és többek közt tartalmazza A doboz, a Volt, nincs és Záróra című novellákat, melyeket korábban szintén kitüntettek már e rangos díjjal.

Dr. Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás

Megjelenés: április 14.

 

4 hetes program a hormonális egyensúlyért, az egészséges testsúlyért és a jó közérzetért

Dr. Sara Gottfried ebben a könyvben egy forradalmi, nők számára kifejlesztett diétás programot mutat be, amely figyelembe veszi a női szervezet egyedi hormonális igényeit. Az olvasók így nemcsak könnyebben szabadulhatnak meg a felesleges kilóktól, de az elért súlyt is könnyebben megtarthatják, miközben hangulatuk kiegyensúlyozottá válik, erőnlétük, állóképességük növekszik, fizikai és szellemi frissességük fokozódik.

A legtöbb diétás program férfiak által, férfiak számára készült, miközben a női test másképp működik. A népszerű étrendek kifejezetten megnehezíthetik a nők fogyását, mivel felboríthatják hormonrendszerük összetett és érzékeny egyensúlyát. Dr. Sara Gottfried egész karrierjét annak szentelte, hogy közérthetően magyarázza el a hormonok működését, és személyre szabott orvoslással segítse pácienseit az egészségük helyreállításában.

A Nők, hormonok, táplálkozás egy úttörő módszert mutat be, amely hormonális egyensúlyteremtéssel támogatja a zsírégetést és a közérzet javítását. A program egy női szervezetre szabott ketogén étrendből, hormonméregtelenítésből, mediterrán étrendből és időszakos böjt protokollból áll, kiegészítve több mint 50 finom és laktató recepttel. Egy hatékony, tudományos alapú megoldás, amely valóban működik.

Nicholas Binge: Széthullás

Megjelenés: április 21.

 

Nicholas Binge új regénye lélegzetelállítóan szédítő thriller egy nőről, aki mindennél tovább hajlandó elmenni, hogy visszakapja a férjét.

Maggie Webb az elmúlt tíz évet idős férje, Stanley ápolásával töltötte, miközben a férfi memóriavesztése lassan elmosta közös múltjuk minden szép pillanatát. Soha nem érezte még magát ennyire egyedül.

 

Egy nap egy titokzatos férfi, Hassan jelenik meg az ajtajában, és felkavaró igazsággal áll elő: Stanley nem elfelejti az emlékeit, hanem valaki szándékosan törli ki őket, hogy eltüntessen egy rég eltemetett titkot. Ha Maggie hajlandó együttműködni, visszafordíthatja a folyamatot. Visszakaphatja a férjét.

 

Hassan és forradalmi technológiája segítségével Maggie belép Stanley elméjébe, és egyre mélyebbre hatol emlékeinek szövevényes rétegeibe. Ahogy halad előre, kontinenseken és évszázadokon átívelő összeesküvés képe bontakozik ki előtte – minden újabb emlékkép összetettebb, mint az előző. Csakhogy Hassan nem az, akinek mondja magát, és idővel már nemcsak emlékek tűnnek el, hanem a valóság darabjai is.

 

Ha Maggie nem fejti meg, mit tett Stanley évekkel ezelőtt, és mit akar valójában Hassan, nemcsak a férje életét kockáztatja, hanem az egész emberiség jövőjét.

Egy kőkemény krimi Dennis Lehane, Michael Connelly és Chris Carter hazai rajongóinak

 John McMahon: 

Veszett ügyek

„Legjobban a rejtélyek megoldásához értek. Amikor épp nem nyomokat elemzek. Vagy titkokat leplezek le.”

Egy kőkemény krimi Dennis Lehane, Michael Connelly és Chris Carter hazai rajongóinak

Megjelenés: március 24.
Fordító: Nimila Ágnes
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 352 oldal

 

Leírás

 

John McMahon Veszett ügyek című regénye feszes, sötét tónusú bűnügyi történet, amely a modern krimi legszebb hagyományait idézi, miközben friss, pszichológiailag árnyalt nézőpontot kínál. A történet egy különleges egység köré épül: olyan nyomozók dolgoznak benne, akik maguk is traumatizáltak, sérültek, mégis éppen ez teszi őket alkalmassá arra, hogy a legösszetettebb, legbrutálisabb ügyek mélyére ássanak.

 

McMahon regénye a klasszikus amerikai bűnregény keménységét ötvözi a karakterközpontú, morálisan rétegzett történetmeséléssel. Hangulata és felépítése Michael Connelly precíz rendőrségi realizmusát, Dennis Lehane érzelmi súlyát és Chris Carter hátborzongató részletességét idézi, miközben saját, markáns hangon szólal meg. A nyomozás nem csupán a tettes utáni hajszáról szól, hanem a szereplők múltjával és démonaival való szembenézésről is.

 

A Veszett ügyek azok számára ideális, akik a sorozatgyilkos-történetek intellektuális izgalmát keresik, de nem elégednek meg puszta sokkhatással: valódi tétre, összetett karakterekre és fokozatosan felépített feszültségre vágynak. Erős alapanyag egy jó eszmecseréhez, vagy kitartó elemzéshez a krimi új hullámáról.

 

Fülszöveg

 

Egy adrenalindús, lehengerlően izgalmas történet, amely egy különös FBI-osztag nyomozását követi egy kegyetlen gyilkos után.

 

Gardner Camden FBI-ügynök elemző zseni, a rejtélyek és mintázatok megszállottja. De van egy gyenge pontja: nem mindig látja az embereket – sem az ügyekben, sem a saját életében. Még hétéves kislányát, Camilát sem érti igazán. A munkájában azonban nincs párja: az FBI Mintaelemző- és azonosító egységének a tagja, egy olyan különleges csapatba tartozik, amelyet akkor vetnek be, amikor a hagyományos nyomozati módszerek csődöt mondanak.

 

Ráadásul épp egy rendkívül nyugtalanító ügyön dolgoznak: az első tetthely DNS-nyoma egy rég halottnak hitt sorozatgyilkoshoz vezet vissza, a második áldozatnál pedig már világos mintázat rajzolódik ki, miközben az elkövető kifejezetten Gardnernek kezd üzenni, rejtvényeket és jeleket hagyva maga után. Az egység, amely többnyire irodai környezetben, kihűlt akták felett dolgozik, hamarosan kénytelen lesz az ország különböző pontjaira menni a teljes nyilvánosság előtt.

 

Gardner mellett a csapat tagja még egy zseniális matematikus, egy fegyverszakértő, egy kíméletlenül hatékony informatikus, és a mindezt kézben tartó, veterán csapatvezető. Együtt kell megfejteniük a gyilkos kilétének rejtvényét. De miközben az elkövető egyre többet tud meg róluk, kérdés, vajon képesek lesznek-e megvédeni magukat – és a családjukat –, mielőtt túl késő lenne.

 

John McMahon regénye az 1990-es és 2000-es évek legjobb sorozatgyilkosos thrillereit idézi fel és helyezi modern környezetbe lehengerlő frissességgel. A kifinomult, csavaros bűnténynek, különleges szereplőknek és az utolsó oldalig tartó feszült tempónak köszönhetően a Veszett ügyek a műfaj legjobbjaival vetekszik.

 

A szerzőről

 

John McMahon amerikai író, legismertebb regénye a Veszett ügyek, melynek a jogait több mint tíz országba értékesítették. Jelenleg Dél-Kaliforniában él feleségével, két gyermekükkel és mentett kutyájukkal, Tessie-vel. Civilben egy reklámcég kreatívigazgatójaként dolgozik, szabadidejében pedig a tökéletes csokis keksz receptjét kutatja.

A regényről mondták

 

„McMahon több okos csavarral frissíti fel a klasszikus macska-egér játékon alapuló felállást, miközben a társasági életben nehézkes Camden és kollégái elég árnyaltak ahhoz, hogy elbírjanak egy egész sorozatot. Lendületes, feszültséggel teli akció és annyi fordulat van ebben a könyvben, hogy még a tapasztalt krimirajongók is meg fognak lepődni – kiváló első rész.” - Publishers Weekly

 

„A Veszett ügyek eleinte egy vérfagyasztó hajtóvadászatnak tűnik egy csúcsragadozó – sorozatgyilkosokra vadászó gyilkos – után, ám hamar sokkal mélyebbre visz: ez az egyetlen út vissza ahhoz, ami megmaradt egy férfi családjából, barátságaiból és önmagából. Feszes, izgalmas olvasmány.” - Jess Lourey

 

„Mesterien felépített macska-egér játék, felejthetetlen szereplőgárdával.” - Matthew Quirk

 

„McMahon eredeti, fordulatokban gazdag, intelligensen megírt regénye – egy briliáns, de sebezhető főhőssel, egy kifacsart elméjű elkövetővel és az érzelmek és rejtélyek izgalmas elegyével – remek kezdés, egyben komoly ígéret a folytatásokra nézve.” - The Wall Street Journal

 

Részlet a kötetből

 

„Legjobban a rejtélyek megoldásához értek. Amikor épp nem nyomokat elemzek. Vagy titkokat leplezek le. Egyesek szerint kizárólag a talányok kibogozásában vagyok jó. Úgy gondolják, az időmet és a tehetségemet nem akkor használom leghatékonyabban, amikor kilépek az FBI jacksonville-i irodájából, és hús-vér emberekkel dolgozom együtt. Igazuk is van.”

 

„Legalább tudtam, hol van most a gyilkos: Los Angelesben. Még egy őrült az őrültekkel teli városban. Nem voltam jó véleménnyel L. A.-ről, nagyrészt annak a pasasnak, Angelinónak köszönhetően, akivel anyám az ötvenes éveiben ismerkedett meg, és aki miatt Texasba jött. Azóta meghalt, anyám pedig Texasban maradt, jórészt azért, hogy továbbra is orvosi ellátásban részesüljön.”

 

„Amikor átadtuk ezeket az információkat, a helyi rendőrség kétkedve fogadta a megjelölt foglalkozást, illetve a példaként, márkák szerint felsorolt, meghibásodott hőszivattyúkat. De két illetékes rendőrőrs mégis összehasonlította az információkat, és egy nevet találtak: Ronald Lazarianét. Lazarian harmincegy éves volt, és egy régebbi épületekre és azok felújítására specializálódott fűtés- és hűtésszerelő vállalkozást vezetett. A másik két őrs is rájött, hogy az ottani áldozatok házában is Lazarian dolgozott. Megfigyelés alá vonták, és követték – egészen egy nő lakásáig. Lazarianra éppen akkor törték rá az ajtót, amikor a lakó arcon ütötte.”

 

„A drót elmetszette a lapocka-nyelvcsonti izmot és a fejbiccentő izmot, és mélyen belevágott a szétroncsolódott bőrbe. Magát a kádat is artériás vér borította, de erre senki sem figyelt. Stukker, Cassie és Frank a falat bámulták. A gyilkos élénkpiros festékszórót használt.  Két, egymásba érő mondat.”

 

„Veszett Kutya bizonyítékokat hagyott nekünk. Egy papírfecnit az áldozat szájában. Egy rovart a szív verőerében. Játékként tekintett az egészre, amelyben a részletek is önálló jelentéssel bírnak, csak még nem jöttünk rá, milyennel.”

Agave Könyvek

Ki dönt helyetted? – Két disztópia a túl közeli jövőről

 Ki dönt helyetted? – Két disztópia a túl közeli jövőről

 

Ritkán adódik olyan alkalom, amikor két különböző szerző, két eltérő hang egyszerre ugyanarra a kérdésre tapint rá: mi történik velünk, ha a technológia már nem csak körülvesz minket, de egyenesen újraírja az identitásunkat? Ray Nayler és Daryl Gregory regényei e ponton találkoznak, az 1984 vagy a Mátrix legelgondolkodtatóbb pillanatait idézve.

Mindkét regény a baljósan közeli jövőbe tekint, de egyiket sem a technológia érdekli igazán. Inkább az a kérdés, mit jelent embernek maradni egy olyan világban, ahol a döntéseket algoritmusok hozzák, az emlékeink módosíthatók, a halál pedig már nem feltétlenül végleges állapot. Ezek a könyvek nem technológiai víziók, hanem az emberi moralitás terepasztalai.

Ray Nayler regénye, Az elásott csatabárd egy olyan globális berendezkedést mutat be, ahol a hatalom és a mesterséges intelligencia összefonódása látszólag hatékonyabb, igazságosabb világot ígér, de az árát az emberek fizetik meg. A történet politikai thrillerként indul, majd lassan, kíméletlen pontossággal válik egzisztenciális kérdések sorává: ki dönthet helyettünk, és meddig engedjük át a felelősséget?

Daryl Gregory könyve, a Valódiak voltunk más irányból közelít, de ugyanoda érkezik. Olyan korban játszódik, melyben kiderült, hogy világunk csupán egy digitális szimuláció. Egyszerre megható és nyugtalanító regény az emlékezésről, a veszteségről és arról, hogy mi történik az érzelmeinkkel, ha már nincs tétje az életnek.

Ez a két könyv együtt ideális mindazoknak, akik a sci-fiben az elgondolkodtató kérdéseket és problémafelvetéseket keresik. Azoknak, akik szeretik, ha egy regény nemcsak szórakoztat, hanem utána napokig ott marad a fejükben. És azoknak is, akik a Black Mirrorban ábrázolthoz hasonló mély és emberi kérdésekre kíváncsiak.

Két nézőpont, egy közös félelem és egy közös felismerés arról, hogy a jövőre nem kell várnunk, mert már elkezdődött.

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regényében a radikális aktivizmus belülről omlik össze

 Rachel Kushner: 

A teremtés tava

„Mi vagyunk azok, folytatta, akik mozognak. A Föld forog, és mi nem érezzük. Megszűntünk elhelyezkedni egy nagyobb rendszerben, egy nagy tervben. Elvágtuk a kötelet, gyermekeim.”

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regényében a radikális aktivizmus belülről omlik össze

Megjelenés: március 3.
Fordító: Ács Eleonóra
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 448 oldal

 

Leírás

 

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regénye, A teremtés tava provokatív, feszült és kíméletlenül aktuális könyv. Egy volt amerikai titkosügynök történetét meséli el, aki fedett identitással beépül egy franciaországi radikális ököközösségbe, hogy belülről térképezze fel annak működését. Amit azonban talál, nem pusztán politikai szélsőségesség, hanem egy olyan zárt világ, ahol az ideológia lassan felülírja az emberi kapcsolatokat és a józan mérlegelést.

 

Kushner regénye politikai thrillerként indul, majd fokozatosan mélyebb kérdéseket tesz fel hatalomról, hitről és manipulációról. Nem ítélkezik, nem leegyszerűsít, hanem megmutatja, hogyan válik az elköteleződés önigazolássá, a közösség önmagát erősítő visszhanggá. A teremtés tava ereje éppen abban rejlik, hogy belülről láttatja azt a gondolkodásmódot, amely ma is egyre több társadalmi konfliktus mozgatórugója.

 

Az európai helyszín különös feszültséget ad a történetnek: Kushner amerikai nézőpontból, mégis érzékenyen és pontosan vizsgálja a kontinens politikai és ideológiai törésvonalait. A teremtés tava egyszerre izgalmas, nyugtalanító és gondolkodásra késztető regény. Olyan könyv, amely nemcsak szórakoztat, hanem vitára is ingerlő kérdéseket hagy maga után.

Fülszöveg

 

„Sadie Smith” – így mutatkozik be a francia vidéken található anarchista kommuna tagjainak a harmincnégy éves amerikai nő, aki tökéletes fedősztorival érkezik elvégezni küldetését. Sadie ugyanis ügynök, árnyékban mozgó megbízók parancsára igyekszik beépülni a célpontjai, a fiatal, radikális lázadók közé, akik forradalmat vizionálva az államhatalom felszámolásáról álmodoznak, ráadásul egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy tetté formálják az eszméiket. Sadie feladata: provokálni a tagokat, jelenteni róluk, és ha kell, megállítani őket. Bármi áron.

 

Azonban minden megváltozik, amikor felbukkan Bruno Lacombe, a radikálisok öreg mentora, a régmúlt megszállottja, aki csak e-mailben kommunikál a világgal, és aki szerint a modern élet problémáitól való szabaduláshoz nem a forradalom, hanem a visszatérés vezet – vissza az ősidőkig. Sadie, aki addig maga rángatta a szálakat, egyszer csak azt veszi észre: valaki más kezd játszani vele.

 

Rachel Kushner több irodalmi díjra jelölt regénye feszülten rétegzett thriller, szenvtelenül gyönyörű prózája egy olyan világba vezet, ahol a szerelem is fegyver, a múlt fikció, az igazság pedig csak egy újabb fedőtörténet. A teremtés tava hipnotikus olvasmány – kíméletlenül intelligens, sötéten ironikus és végzetesen lebilincselő.

 

A szerzőről

 

Rachel Kushner A teremtés tava, A Mars klub és más New York Times-bestsellerek szerzője. Írásaiért elnyerte a rangos Prix Médicis-díjat, valamint olyan további elismerések döntőse volt, mint a Booker-díj, a National Book Critics Circle-díj, a Folio-díj, és kétszer is jelölték az amerikai Nemzeti Könyvdíjra. Műveit eddig huszonhét nyelvre fordították le

A regényről mondták

 

„Teljesen beszippantott és lenyűgözött. A teremtés tava mesterien felépített, sodró tempójú noir, tele remek ötletekkel és igazi mélységgel. Rachel Kushner a generációja legizgalmasabb írója.” - Bret Easton Ellis

 

„A teremtés tava egyetlen hűvös, szellemes mozdulattal újrafogalmazza a kémregényt. Csak Rachel Kushner képes úgy egybefonni az ökológiai aktivizmust, a paranoiát és a nihilizmust, hogy abból egy feszültséggel teli, filozofikus thriller szülessen. Letehetetlen és elegánsan aljas könyv – ugyanakkor lírai elmélkedés fajunk eredetéről és végzetéről is. Egy ilyen ragyogóan mély regénynek nem volna szabad ennyire szórakoztatónak lennie.” - Hernan Diaz

Részlet a kötetből

 

„Mivel a tájékoztatókban, amelyeket kaptam, Bruno Lacombe Pascal Balmy és a Moulin tanítójaként és mentoraként szerepelt, az ő e-mailjeiben kerestem utalásokat arra, hogy Pascal és csoportja mit csinált, és mit tervez.

Hat hónappal ezelőtt földmunkagépeket tettek tönkre egy hatalmas ipari víztározó építésének helyszínén, egy Tayssac nevű falu közelében, nem messze a Moulintől. Öt hatalmas, egyenként több százezer euróba kerülő kotrógépet gyújtottak fel az éjszaka leple alatt. A dologgal Pascalt és csapatát gyanúsították, ám ez idáig bizonyíték nélkül.

Bruno Pascalnak küldött e-mailjei sok mindenre kiterjedtek, azonban semmi terhelőt nem találtam bennük Bruno azon állításán túl, hogy a víznek a talajban a helye, nem pedig ipari tározókban. Bruno azon lamentált, hogy az állam szerint jó ötlet lecsapolni a talajvizet a föld alatti barlangokból, tavakból és folyókból, majd hatalmas, műanyaggal kibélelt „óriástározókban” felfogni, ahol magába szívja a kioldódó mérgeket, amelyeket aztán a nap elpárologtat. Szerinte ez egy tragikus elgondolás, olyan pusztító hatású, amelyet talán csak az érthet meg, aki hosszabb időt töltött a föld alatt. Bruno szerint a vizet a természet már eleve felfogta a föld belsejében lévő saját, zseniális szűrő- és tárolórendszereiben.

Tudtam, hogy Bruno Lacombe civilizációellenes, aktivista szlenggel „anti-civver”. És hogy a délnyugat-franciaországi Guyenne megye – és annak ez a távoli szeglete, ahová épp megérkeztem – a korai emberek nyomait őrző barlangjairól ismert. Noha feltételeztem, hogy Bruno irányítja Pascal állami ipari projektek megállítását célzó stratégiáját, azt nem gondoltam volna, hogy Pascal mentora fanatikusan hisz egy bukott fajban.

Bruno szerint abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a Homo sapiens volt az, aki az emberiséget a mezőgazdaság, a pénz és az ipar irányába vezette. Az a rejtély azonban, hogy mi történt a Neander-völgyivel és az ő szerényebb életével, máig megoldatlan. Az emberek és a Neander-völgyiek jó tízezer évig átfedésben élhettek egymással, írta Bruno, de azt még senki sem derítette ki, hogy a két faj kölcsönhatásba lépett-e és hogyan. Hogy esetleg tudtak-e egymásról, de kerülték a találkozást. Vagy ebben az egybeeső korszakban olyan kevesen éltek Európában, hogy az erdők, hegyek, folyók és havasok zord és járhatatlan tájain nem is tudtak a másik jelenlétéről. Másrészt viszont, mondta Bruno, a genetikusok megállapították, hogy keveredtek és közös utódaik születtek – ami biztos jele annak, hogy tisztában voltak a másik „jelenlétével”. Vajon ezek az egyesülések szerelmen alapultak? Vagy nemi erőszak történt, a háborúk örök velejárója? Bruno szerint ezt soha nem fogjuk megtudni.”

 

Agave Könyvek

5 év szünet után érkezik Christopher Moore vadonatúj regénye a magyar olvasókhoz

 Christopher Moore: 

Múzsa a díványon

„Klimt nyelvén már ott volt, hogy ő Gustav Klimt, a kurva életbe, a bécsi szecesszió mozgalmának alapítója és vezéralakja, a leghíresebb festő az egész Osztrák–Magyar Monarchiában, a bécsi előkelő közönség kedvence, akinek Európa minden jelentős múzeuma udvarol, hogy kiállíthassa a képeit, és akkor rajzol cickót, amikor csak kedve szottyan.”

5 év szünet után érkezik Christopher Moore vadonatúj regénye a magyar olvasókhoz

Megjelenés: február 10.
Fordító: Pék Zoltán
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 400 oldal

 

Leírás

 

Christopher Moore Múzsa a díványon című regénye pontosan azt nyújtja, amit a szerző legjobb műveitől várunk és megszoktunk: szellemes irodalmi játékot, kulturális utalásokkal sűrűn átszőtt történetvezetést és egy olyan alapötletet, amely egyszerre provokatív és meglepően emberi. A viktoriánus kor tudományos megszállottságait és erkölcsi képmutatását kifordító regény középpontjában az élet mesterséges teremtésének vágya áll, de Moore-t nem a horror, hanem az abszurd és a morális következmények érdeklik.

 

A Múzsa a díványon különleges erénye, hogy a klasszikus Frankenstein-mítoszt nem újrameséli, hanem újragondolja: finom iróniával, váratlan nézőpontváltásokkal és egy szerethetően groteszk szereplőgárdával. A regény egyszerre intelligens paródia és komoly kérdéseket felvető próza az emberi felelősségről, a teremtés etikájáról és arról, mit jelent „élőnek” lenni.

 

Moore humora ezúttal is pengeéles, de sosem öncélú: a poénok mögött valódi irodalmi tudás, ritmusérzék és karakterépítés húzódik meg. A Múzsa a díványon ideális belépőpont új olvasóknak, miközben a régi rajongók számára is frissnek hat. Egy regény, amely egyszerre szórakoztat és gondolkodásra késztet.

Fülszöveg

  

Bécs, 1911. Gustav Klimt, a világhírű festő, a bécsi felső tízezer kedvence észrevesz egy meztelen nőt, aki holtan hever a Duna-parton. Tudja, hogy hívnia kéne a rendőrséget, de nem bírja megállni, hogy előbb ne rajzolja le. Ám miközben rajzol, a nő felköhög. Életben van!

 

A műtermében Klimt és az egyik modellje/múzsája, Wally gondoskodnak a vízbe fúlt lányról, aki nem emlékszik, kicsoda, vagy hogyan került a vízbe. Klimt a Judith nevet adja neki az egyik leghíresebb képe után, és elhatározza, hogy segít neki emlékezni.

 

Sigmund Freud és Carl Gustav Jung segítségével Judithnak eszébe jut, hogy száz éve az északi sarkvidéken volt egy ládába zárva, köszönhetően egy Victor Frankenstein nevű embernek, és hogy többször is járt az Alvilágban.

 

De akkor hogyan kerül ide, Bécsbe? És miért üldözik annyian, köztük Geoff, a croissant-zabáló északi ördögkutya?

 

Legújabb regényében Christopher Moore a századelő európai művészvilágát tárja elénk a tőle megszokott különc karakterekkel, szellemes leírásokkal és persze sajátos humorral.

A szerzőről

 

Christopher Moore 1957-ben született az ohiói Toledóban. Az édesapja autópályarendőr volt, az édesanyja pedig bolti eladó. A tanulmányait az Ohio Állami Egyetemen kezdte, majd a Santa Barbara-i Brooks Fotográfia Intézetben folytatta. 19 éves korában költözött Kaliforniába, 2003-ban pedig Hawaiira. Jelenleg San Franciscóban él. Az első könyvének – Ördögöd van – 1992-es megjelenése előtt ácsként, bolti eladóként, éjszakai portásként, biztosítási ügynökként, pincérként és rock and roll DJ-ként dolgozott. Azóta sikert sikerre halmoz a regényeivel, melyek közül a legismertebb a Biff evangéliuma, illetve a Vérszívó démonok, Totál szívás és Csak egy harapás című kötetekből összeálló Love Story-trilógia. Moore eddigi legutolsó regénye 2025-ben jelent meg Múzsa a díványon címmel.

A szerző köteteiről írták

„Ezt nem lehet csak úgy kitalálni – kivéve Christopher Moore esetében.” - Washington Post

 

„Az amerikai humor egyik legeredetibb hangú alkotója.” - Kirkus Reviews

 

„Christopher Moore egy nagyon beteg ember – a szó lehető legjobb értelmében.” - Carl Hiaasen

Részlet a kötetből

 

„Elektromos tűz révén született jégbe és gyötrelembe, soha nem volt hozzá hasonló. Egy évszázaddal később egy hajnalon Bécsben a híres festő, Gustav Klimt éppen hazafelé tartott az Operából egy gazdag özveggyel töltött élvezetes este után, és holtan találta a Duna-csatornában.

A cilinderes-frakkos Klimt megtorpant a Rossauer hídon a rakpart betonlépcsőjén heverő halvány levendulaszínű alak láttán. A nő a hátán feküdt, meztelen felsőteste a lépcsőkön, karja széttárva, csípője és lába csupán illékony-fehérnek tűnt a sáros víz felszíne alatt. Sárga haja tincsekben kígyózott le a lépcső szélén, lebegtette a lassú áramlat.

Klimt körülnézett, hátha talál valakit, akinek szólhatna, de ebben az órában senkit sem látott, pedig a távolból hallotta lovak patáinak kopogását és a Ringstrassén közlekedő villamosok elektromos zúgását. Lekapta a fejéről és a hóna alá vágta a cilinderét, majd lesietett a hídról a csatornaparti lépcsőhöz.

Negyvennyolc éves volt, eleve robusztus testalkatát még jobban megerősítette a vívás és a festőállvány előtti ácsorgás. De nem leplezhette középtáji domborulatát, amelyet a Café Tivoliban reggelire nagy adagban fogyasztott, jó sok kuglófnak meg tejszínhabnak köszönhetett. Kopaszodó üstökén szőke hajszálak elszánt szigete árválkodott, rövid, hegyes szakálla pedig illett a huncut mosolyhoz, mely oly gyakran húzta ráncba szeme sarkát.

Szaporán lépkedett lefelé a lépcsőn, bár a legcsekélyebb sejtelme sem volt, mihez kezd majd, amikor odaér. A nő mintha az ő valamelyik festményéből csusszant volna ki: a Vízikígyókból vagy az Aranyhalakból, azokból a fantáziamotívumokból, amelyekben sápadt, hajlékony nők siklanak közömbösen a vágy medencéiben. Azokból a festményekből, amelyeket több ezer vázlatrajz és fiatal modellekkel a műteremben eltöltött több száz óra eredményezett, mégis csak ebben a pillanatban, a holttest fölött állva ötlött fel benne, hogy akárcsak ez a szegény, vízbe fúlt lány, a festményeken szereplő egyik nő sincs tudatában az ő jelenlétének.

Tudta, hogy rendőrt kellene hívnia, vagy még inkább orvost, de csak állt és bámulta a nőt. Bőrének levendulaszín foltjain hajszálnál is finomabb fehér vonalak rajzolódtak ki, mintha egy művész gondosan felskiccelte volna az alakját, végtagjainak körvonalait, majd kiradírozta volna. Vagy inkább akvarellel pingálta viaszos papírra. Különös volt. Ugyanakkor lenyűgöző. Az életben nem lehetne látni a vonalakat, futott át a fején, mert a lány az életben sosem lenne ilyen színű. Ezzel a gondolattal előhúzott a kabátja belső zsebéből egy bőrkötésű jegyzetfüzetet, és egy ceruzacsonkkal nekilátott felvázolni a lány alakját.”

Agave Könyvek