Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sebők Hanga írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek három kötete jelent meg, ebből egy sorozat készült a Válaszutak 2 részes kötet és a harmadik regény egy önálló történet Legyen úgy, mint rég! címmel, melyek a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelentek meg.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Férjemmel és három fiunkkal élek Karcagon. Civilben pedagógusként dolgozom.
A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?
Minden könyvemben vannak olyan fejezetek, amelyek megírásához szükség volt kutatómunkára, de azt gondolom, ez a mennyiségű kutakodás eltörpül a más zsánerek esetében (pl. történelmi regények) szükséges kutatómunka mellett.
Mivel munka és család mellett, szabadidőmben alkotok, számomra nagyon hosszú idő egy regény megírása. Minimum 10-12 hónap, hiszen sokszor hetekig, sőt hónapokig nem tudok elmerülni az írásban.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Minden történetem a fantáziám szüleménye, de vannak bennük saját magamból is elemek. Pl. a Dönts jól! Annája imád futni és óriási könyvmoly, akárcsak én, ráadásul – igaz ő csak félállásban, de szintén – középiskolai tanár.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Onnan kezdeném, hogy azóta imádok olvasni, amióta megtanultam, arra viszont nem emlékszem, hogy valaha is írásról álmodoztam volna.
A főiskolai és egyetemi tanulmányaim során rengeteg szépirodalmi művet olvastam, a nyári szünetekben pedig többnyire a szórakoztató irodalomhoz nyúltam kikapcsolódásként. Aztán a gyermekeim születése után lemondtam erről a hobbimról, hiszen nem lett volna rá elég időm. Aztán a Covid időszakban vettem újra elő a könyveket. Előbb a könyvespolcom régi lakóit olvastam újra, majd sok-sok új könyvet is beszereztem. Ezek olvasása közben érett meg bennem a gondolat, hogy talán én is tudnék írni egy regényt. Így született meg Anna és Áron története, amit eredetileg egykötetesre terveztem, de végül annyira meglódult a fantáziám, hogy sorozat lett belőle.
Tehát az írás egyértelműen a könyvmolyságomnak köszönhető.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Bár mostanában a fantasy és a dark romance az igazán menő, és azokkal – jó eséllyel – sokkal nagyobb olvasóbázist lehetne építeni, én úgy érzem, hozzám a romantika passzol, ezért egyelőre nem tervezem, hogy váltok.
Persze soha ne mondd, hogy soha.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Egyrészt végtelenül izgalmas. Másrészt mindig bizonytalan vagyok. Minden kéziratot nehéz elengedni. Tele vagyok ilyenkor kérdésekkel. Vajon mindent beleírtam, és úgy, ahogyan szerettem volna? Vajon szeretni fogják majd az olvasók? És még sorolhatnám.
Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? / Te miért döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?
Azt abban a pillanatban tudtam, hogy szeretnék írói álnevet, amint kiderült, nem marad a laptopom rejtekében a kéziratom, hanem útjára engedem az első regényemet. Mindenképpen el akartam különíteni a „civil” énemet az íróitól.
Először egy angol hangzású nevet választottam, amit aztán elvetettem. Ennek oka az, hogy a regényeim Magyarországon játszódnak, magyar szereplőkkel, így nem éreztem ezt a nevet hitelesnek, megfelelőnek.
Aztán olyan nevet választottam, ami, bár némileg más, mint az anyakönyvezett nevem, azért mégiscsak én vagyok.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Egyértelműen igen. Bár sokféle zsánerben olvasok, alkotásban ez áll hozzám a legközelebb.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Hihetetlen. A 94. Ünnepi Könyvhéten foghattam először a kezembe az első könyvemet, és nagyon-nagyon boldog voltam.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Azt hiszem a kettő keveréke. A harmadik regényem volt az első, amihez teljes vázlatot készítettem az írás megkezdése előtt. Aztán ez arra volt jó, hogy végül sok elemében megváltoztassam.
Hagyom, hogy a szereplőim zsongjanak a fejemben, és ők alakítsák a cselekményt. Sajnos sokszor futás, kerékpározás vagy zuhanyzás közben teszik ezt, amikor nem tudom azonnal lejegyezni az ötleteket, így van, amikor el is felejtem őket…
És nem is feltétlenül haladok sorban a cselekményben. A regény végét általában hamarabb megírom, mint a közepét.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Mindkét kérdésedre igennel válaszolok, de nem szeretnék spoilerezni, ezért elnézésedet kérem, de titokban tartom, melyek ezek a részek.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Szerintem egy szerző számára bármi nyújthat ihletet. Nálam ez lehet egy mondat vagy beszélgetés, amit meghallok valahol, egy dal, egy utazás, és bármi, amivel a hétköznapi életemben találkoztam akár régebben, akár mostanában.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Több írónőről tudom, hogy először a párjuknak vagy barátnőjüknek mutatják meg a kéziratukat. Nos, az én férjem megjelenés után, könyvalakban szereti elolvasni a regényeimet, így az előolvasóim kapják meg először, az ő tanácsaikat, észrevételeiket hallgatom meg, mielőtt beküldöm a kiadóba a kéziratot.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Az első regényemet teljesen titokban írtam. Mivel a Covid időszak alatti online oktatás miatt egyébként is szinte egész nap a laptop előtt görnyedtem, hogy feladatokat gyártsak a diákoknak, sokáig fel sem tűnt nekik, hogy néha másra is használom a masinát. A legkisebb gyermekem vette észre először, hogy nem tananyag van a képernyőn, és ő kérdezett rá, mit írok. Talán mondanom sem kell, mennyire meglepődött a családom. Később néhány könyvmoly társamnak is elárultam a titkot, de a többi rokonomnak, ismerősömnek csak akkor meséltem el a hírt (egy Facebook posztban), amikor már teljesen biztossá vált, hogy megjelenik az első regényem.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Először is szeretném kifejezni, mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki már elolvasta vagy a jövőben szeretné elolvasni a történeteimet.
Rengeteg könyv jelenik meg napjainkban, nagyon telített a könyvpiac, és az érvényben levő szabályozások sem kedveznek sem a szerzőknek, sem az olvasóknak. Ráadásul sokan (szinte) csak külföldi – vagy az írói álneve miatt annak gondolt – szerzőktől olvasnak. Mindezek miatt borzasztóan nehéz kitűnni a sok ezer megjelenés közül. Mindezek miatt még nagyobb boldogság látni, hogy nekem is vannak olvasóim.
Bízom benne, hogy hónapról-hónapra sikerül növeli a számukat.
Új megjelenésem idén már nem lesz, de ha minden jól megy, egy kiadói meglepetésnek hála (erről még nem árulhatok el semmit) mégiscsak lesz még itt valami tőlem…
Kedves Ági! Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, és válaszolhattam a kérdéseidre!
Szerzőtársaim nevében is köszönöm a magyar szerzők támogatásáért végzett munkádat!
Sok sikert, számos látogatót kívánok a blogodhoz és a közösségi oldalaidhoz!
Szeretettel,
Hanga.
Én köszönöm a lehetőséget, hogy segíthetek!
Fotók: Sebők Hanga Szerzői oldala
Sebők Hanga Szerzői oldala
Gyémántfelhő Kiadó
