Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Budapesten élek a férjemmel és két szívünk választotta kutyánkkal, Tádéval és Bodzával. Az írás mellett a hétköznapokban marketing területen dolgozom, illetve a Szellemes lányok és Szellemes sztorik podcastok egyik házigazdája vagyok. Nagyjából ez le is fedi a szabadidőmet, így azt mondhatom, hogy a hobbim az olvasás és a podcast készítés. Idén töltöm be a 36. életévemet és az idő előrehaladtával egyre több és több megvalósítandó tervem van. Talán ez abból is fakad, hogy tizenegy évig versenytáncoltam és hozzászoktam, ahhoz hogy aktívan töltöm az időmet. Szeretek mindig csinálni valamit, számomra ez a pihenés.
Szívtörő című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Mivel sportrománcról van szó, az adott sportágnak alaposan utána kellett
néznem, ez jelen esetben, az amerikai football. De azt mondanám, hogy nem
éreztem soknak a kutatómunkát, mert nem valós események és személyek
szerepelnek benne, így a városhoz és a sport adta keretekhez próbáltam hű
maradni. Az írás folyamata nagyjából fél évig tartott. Ez nálam nem folyamatos
írás volt, mindig hagytam nagyobb szüneteket, amikor egy-egy jeleneten
gondolkodtam, vagy épp nem jött az a várt momentum, ami előrelendítette volna a
regényt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mindig mondják, hogy egy író közelében vigyázz, mert bármikor belekerülhetsz a regényébe. Két fejezetben is van olyan jelenet, ami megtörtént a valóságban és az adott ötletet ahhoz, hogy átformálva belekerüljön a regénybe. A többi jelenetet teljes mértékben a fantáziám szülte. A helyszíneket próbáltam úgy megírni, mint ahogy az a valóságban van, illetve a sport részletek is mind valósághűek a szabályokhoz.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nagyon régóta keringtek a fejemben történetek, volt, hogy egyet-egyet pár fejezet erejéig le is írtam, de a valódi tudatos írás tavaly év elején kezdődött. Fiatalkorom óta szerves része a napjaimnak az olvasás, a könyvek szeretete. Bármerre is jártam ezt mindig vittem magammal. Állandóan olvasok. Innen is jött a podcast ötlete, hogy ha állandóan olvasunk, immáron ketten, miért ne beszélgessünk róla? Aztán minden év végén összegezzük Eszterrel az előző évünket és új kihívásokkal motiváljuk egymást, hogy lendületet adjunk az évnek. Így 2024 éve az „írj meg egy regényt” éve volt. És a regény elkészült. Meghát az ember mindig álmodozik dolgokról, akár az írásról is, és egyszer az álom valósággá válik.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre nem. Ahogy korábban említettem, sok ötlet van a fejemben. Van köztük fantasy regény is, de úgy érzem, ahhoz még nem értem meg. Egyelőre maradok a sportrománcoknál, mert még van mondanivalóm.
Milyen érzés volt számodra, amikor befejezted a kéziratod?
Csodálatos érzés volt. Egy pillanatra úgy éreztem képes lennék lefutni a maratont, vagy lehozni a csillagokat az égről. Elmondhatatlan érzés, amikor hónapok munkája beérik, és ha még nem is a végleges formájában, de kézzelfoghatóvá válik. Megteremtődik.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, gondolkodtál már ezen?
Teljesen tudatosan tudtam már az első karakterek leütésénél, hogy írói álnevem lesz. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha megírom, akkor szeretném, ha majd külföldön is elérhető lenne, angol nyelven. Ezért semmiképpen sem akartam a saját nevemmel kiadatni. Másrészt az én vezetéknevem egy férfi keresztnév, amivel meggyűlik a bajom a hétköznapok során is, nem akartam tetézni. A Mara a keresztnevem becézéséből eredendően adott volt, így utána kezdtem el kutatni, mi lehetne a megfelelő vezetéknév. A Max egészen megtetszett, de több ok miatt sem lett volna szerencsés a Mara Max, ezért tovább kutattam mi lehetne, ami hasonló, de nem ez, és ekkor találtam rá a Maxine vezetéknévre.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen. Amikor azt láttam magam előtt, hogy megpróbálkozom az írással, akkor romantikus történeteket vetettem papírra. Ez még konkrétabb lett, amikor ténylegesen leültem írni és a sport is főszerepet kapott. Számomra nagyon izgalmas a romantika és a sport keveredése, és az, hogy az ilyen beállítottságú emberek milyen kihívásokat kaphatnak az élettől.
Milyen érzés számodra, amikor megjelenik az első könyved?
Erről még nem tudok nyilatkozni. Elmondom, ha a kezemben van a könyv és megtapiztam. De mindenképp nagyon boldog vagyok, hogy az Eleven Kiadó hitt a történetemben és bennem. Ennek eredménye pedig júliusban várható.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is-is. A könyv első fele mindig impulzív. Leülök írni és kiárad, aminek ki kell. Eközben érzek és látok mindent a történetben. Mivel ez nálam nem kronológiai sorrendet jelent, - van, hogy a záró jelenet előbb megvan, mint a közepe -, ezért ha megvagyok azzal a résszel, amit delíriumban legépeltem, utána jön nálam a tudatos és tervezett írás. A tervezett íráshoz is hangolódnom kell, ha benne vagyok a folyamatban akkor ez könnyebb. Általában a reggeli és délelőtti órák azok, amikor könnyen megy az írás. Délután már csak gondolkodom.
A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Vannak kedvenc jeleneteim, leginkább azok, ahol a főszereplőim Anne és Jack egymásnak feszül. Amikor próbálják áttörni egymás védelmét, közeledni egymáshoz. Volt nehézség is, de jó tapasztalatszerzés volt. Szeretem a kihívásokat. Az egyik ilyen kihívás Anne érzelmi világa volt, mivel Jack karaktere közelebb állt hozzám ezért az ő világa erősebb lett, ehhez kellett felhúznom a női karaktert, ami meglepő tapasztalat volt. Emellett két „erotikusabb” jelenet is olvasható lesz a könyvben. Azért írom idézőjelesen, mert aki az erotikus irodalom kedvelője, neki ez smafu lesz szerintem, de mégis két olyan jelenet, amivel kicsit birkóztam. Leginkább a saját magam alkotta falakat kellett ledöntenem és elkezdeni a jelenetet, utána már nem volt gond. Ehhez több kedvenc szerzőm könyveiben olvastam el az erotikus részeket, hogy lássam én hogyan szeretném ezt a szereplőim között megjeleníteni. A végeredménnyel elégedett vagyok.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Egyszer csak megjelenik a fejemben egy jelenet, amit látok magam előtt. Ezután gyorsan leírom, és ekkor már megvan a helyszín, a szereplők, sőt a cím is. Ezek hirtelen előugranak. Ha inspirációra van szükségem, akkor sok romantikus könyvet olvasok, hogy beindítsa a gondolataimat, vagy van olyan időszak, amikor a zenehallgatás segít, illetve a legjobb ihletek a tömegközlekedésen törnek rám.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A kéziratomat a Szellemes lányok podcast társam, Tóth Eszter láthatta mindig először. Eszter folyamatában is többször olvasta, volt, hogy együtt ötleteltünk egy-egy fordulaton. Amikor elkészültem az első változatával a kéziratnak, akkor elküldtem szívemhez közel álló embereknek, hogy olvassák el. Majd a második változatot megint más barátnőimnek küldtem el, akik véleményezték. A folyamatok során fontos volt számomra, hogy több olyan emberrel is elolvastassam, akik más nézőpontokat vallanak, mint én magam. Minden fázisnál kikértem az adott emberek véleményét, az már csak rajtam múlt, hogy ebből mit fogadtam meg. Éltem azzal a jogommal, hogy dönthetek, de mindig érdekes volt látni ki és mit ragadott ki a történetből.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Többen tudtak róla, már az írás folyamatában is, és bíztattak. Mindig kérdezték mikor jelenik meg, amikor még csak a történeten dolgoztam. Akkor még a Kiadó sem látta, szóval a kérdés kedves volt számomra, de akkor még nem releváns. Szerencsre a családom támogatott és a megjelenéskor is reményeim szerint velem lesznek.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az idén egy kis meglepetéssel készülök, ami júniusban várható majd, még a
Szívtörő megjelenése előtt. Szorosan fog hozzá kapcsolódni. Érdemes figyelni a
Kiadó és az én oldalamat is majd.
