Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Emily Grace Raven írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek nemrég jelent meg egy fantasy regénye a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában, A Hatalom Kristálya (A Valmaryn Rend lovagjai 1.) címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Dorottya vagyok, huszonhat éves, végzettségem szerint filozófus. Nagyon
szeretem A Gyűrűk Ura, a Star Wars és a Narnia Krónikái
világát, íróként inspirációs forrást is jelentenek számomra. Mesterszakos diplomadolgozatomat
is az említett művek filozófiai és erkölcsi vonatkozásaiból írtam.
Az írás azóta az életem része, amióta az eszemet tudom, nem is tudom
elképzelni az életemet úgy, hogy nem dolgozom éppen egy regényen. Az írás a
szenvedélyem, kikapcsol és megnyugtat; a regényem világában legalább annyira
otthon érzem magamat, mint a saját életemben, a szereplőim pedig a második
családom és erősen kötődöm hozzájuk. Az íráson kívül szenvedélyem még az
olvasás, az akvarellfestés és a kézműveskedés is. Debrecenben élek családommal,
és a kutyusunkkal, Daisy-vel.
A Hatalom Kristálya című regényed sok kutatómunkát igényelt?
Meddig tartott az írás folyamata?
Mivel a regényem fantasy és nem a mi világunkban játszódik, így az írási
folyamat viszonylag kevéssé épült kutatómunkára, inkább az inspirációszerzésen,
az ötletelésen, illetve az ihlet elkapásán volt a hangsúly az írási folyamat
során. Az írással kapcsolatban nagyon fontos számomra, hogy olyankor álljak
neki, amikor éppen rá vagyok hangolódva az adott jelenetre, hiszen ilyenkor a
szavak és a mondatok maguktól öltenek testet a fejemben, nekem pedig nem kell
mást tennem, mint leírni, ilyenkor születnek mindig a legjobb jeleneteim,
fejezeteim, ezért, ha ráleltem az ihletre, kész vagyok csapot-papot otthagyni,
hogy gyorsan lejegyezzem, mielőtt elillanna. Ha nem vagyok ráhangolódva a
történtre és úgy érzem, hogy sokat rágódom a mondatokon, nem jönnek maguktól,
olyankor inkább félreteszem az írást és egy megfelelőbb pillanatban folytatom.
Mivel sokszor várok a megfelelő pillanatra, egy regény megírása viszonylag
lassú folyamat a számomra, hiszen nem minden nap írok, és ha mégis, akkor sem
szoktam egyszerre hosszú szakaszokat egyben megírni, így a regényem megírása
nagyjából két évet vett igénybe, majd ismét majdnem egy évet, mire a kéziratom
könyvként láthatott napvilágot.

Hány részesre tervezed A
Valmaryn Rend lovagjai történetet?
Jelenleg egy trilógia kiadása a célom, a második és a harmadik rész
megírása már folyamatban van. Ezt követően is vannak már megírt részeim,
illetve sok-sok ötletem a folytatásra, de mindezek kiadása nagyban függ A
Hatalom Kristálya fogadtatásától.
A trilógia cselekményéről egyelőre nem szeretnék sok mindent mondani, de
annyit elárulhatok, hogy míg az első kötet (A Hatalom Kristálya) egy
konkrét küldetés és egy veszedelmes ereklye köré épül, addig a második rész nagyobb
hangsúlyt helyez a szereplők sorsára, végzetes titkok kiderülésére,
veszteségekre, vívódásokra és a sötétség előretörésére, a záró kötet
középpontjában pedig egy valószerűtlen és veszélyes szövetség áll. Remélem, az
első kötet fogadtatása lehetővé teszi majd, hogy ezek az izgalmas, sötét és
sorsdöntő eseményekkel teli kötetek is kiadásra kerülhessenek!
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Történetemet alapvetően a fantázia határozza meg, de olykor valós
események, élmények és helyek is inspirálnak engem egy-egy személy, hely vagy
cselekmény megalkotásakor.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Amióta az eszemet tudom történeteket találok ki és mindig legfőbb vágyam
volt, hogy író lehessek, ez az, amiben a legjobban megtalálom magamat. Már
egészen kicsi koromban, 5-6 évesen elkezdtem rövid történeteket kitalálni.
Ekkoriban még nem tudtam őket önállóan megírni, így anyukám írta le helyettem,
amit mondtam, én pedig rajzoltam hozzá. Kilenc-tíz évesen volt egy versíró
korszakom, ezalatt háttérbe szorultak a történetek, de később újra visszatértem
hozzájuk. A regényeim az évek során egyre hosszabbak, komplexebbek és jobbak lettek,
ahogyan egyre idősebbé váltam és ahogyan egyre több mindenre jöttem rá írás
közben. Ezzel kapcsolatban mindig más regények, vagy filmek, sorozatok voltak a
példáim.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Az átmeneti versíró korszakom után elköteleztem magam a regény műfaja
mellett, ezen belül most évek óta a fantasy világa az, ami a legjobban érdekel
a világteremtés, a fordulatos cselekmény illletve a sorsdöntő helyzetek,
dilemmák miatt, amelyek mindig próba elé állítják a szereplőket és felfedik, ki
milyen is valójában. Amit igazán szeretek a fantasy műfajában, hogy a szereplők
a mi mindennapi világunkkal, életünkkel összehasonlítva sokkal élesebb helyzetekbe
kerülnek, amiben vagy hőssé válnak, vagy elbuknak a nyomás alatt.
Más műfajok közül korábban krimit írtam még és esetleg a történelmi
romantikus az, amit szívesen kipróbálnék egyszer, Jane Austen regényeinek
hangulatából, stílusából kiindulva.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Éppen olyan, mint befejezni egy szeretett regény olvasását vagy egy
kedvenc sorozat nézését. Egyrészt imádok finálét írni és előrevinni a szereplők
sorsát, de amikor befejezem, rám tör egyfajta üresség, hogy vége, és hiányzik.
Ezért is írok sorozatot, mert így nem kell a regény végeztével elbúcsúznom
szeretett szereplőimtől, hanem a következő regényben folytathatom a sorsukat,
ameddig csak akarom.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem
gondolkodtál-e, hogy legyen?
Mindig tudtam, hogy szeretnék írói álnevet, csupán az okozott némi
fejtörést, hogy pontosan mit is válasszak azon belül, hogy mindenképpen
angol/amerikai nevet szerettem volna. Végül azért döntöttem az Emily Grace
Raven mellett, mert egyrészt sokkal jobban tetszik a hangzása, mint a saját
nevemé, másrészt az angolos névvel azt is szerettem volna kifejezni, hogy az
angol-amerikai fantasy történetekhez szeretnék csatlakozni stílus és hangulat
szempontjából.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Korábban több zsánert is kipróbáltam, például a kalandregényt és a krimit
is, az aktuális érdeklődési körömtől függően, végül az utóbbi években a fantasy
képében megtaláltam az igazán hozzám illő zsánert, amelyben egyszerre
jeleníthetek meg epikus harcokat, párbajokat és a szereplők komplex lelkivilágát,
érzelmeit, érzéseit és vívódásait is.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Lényegében az írással együtt, képességeimet folyamatosan csiszolgatva
nőttem fel és minden álmom volt, hogy egy nap valódi író lehessek. Csodálatos
érzés volt, amikor ez végül valóban megtörtént és kezembe foghattam az első
saját regényemet! Fantasztikus élmény volt a Könyvfesztiválon való írói részvételem
is, és az olvasók érdeklődése a regényem iránt! Ezúton is szeretném megköszönni
mindenkinek az érdeklődést és a támogatást! Hiszen a regényem most már nem
csupán a magam szórakoztatására, hanem az olvasókért is létezik és kívánom,
hogy minél többen örömöteket leljétek majd az olvasásában!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
A cselekményötleteim rendszerint valamilyen ihletből származnak, de végül
tudatosan is megtervezem őket, mielőtt leülnék megírni az adott szakaszt. Úgy
sosem ülök le megírni egy fejezetet, hogy legalább 90%-ban ne terveztem volna
meg előtte a cselekményt, ugyanakkor mindig van körülbelül 10%, olyan apróbb
részletek, amelyek a konkrét írási folyamat során alakulnak ki. Arra viszont
részemről nem hagyatkoznék, hogy maga a cselekmény ilyen spontán módon
bontakozzon ki, azt mindenképpen szeretem előre felépíteni, hogy biztosan
meglegyen a történet-és karakterív, az ilyesmit fontosnak tartom ahhoz, hogy
működjön a regény.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Ó, igen, mindenképpen! Nem tudom, hogy más írók is így vannak-e vele, de
én íróként lényegében aszerint írok, hogy saját magam, rajongóként mit látnék
szívesen. Hasonlóan ahhoz, mint amikor az ember a kedvenc regénye, sorozata
közben azon agyal, hogy mi történhetne a jövőbeli cselekményszálakban, azzal a
különbséggel, hogy ebben az esetben valóban rajtam áll, mi fog történni. Attól
a körülménytől eltekintve, hogy maguk a szereplők is beleszólnak a cselekmény
menetébe, hiszen mégiscsak róluk szól. Íráskor én mindig arra törekszem, hogy a
szereplőim jelleme, motivációi lehető legkidolgozottabbak legyenek, így
valójában nem én írom meg, hogy mit csináljanak, hanem csupán helyzeteket
teremtek és ők maguk hozzák meg a saját döntéseiket, ez az én írói módszerem.
A kedvenc jeleneteim mindig a hatásos belépők, epikus párbajok,
szívmelengető pillanatok, vicces megszólalások, sorsdöntő események és
szívszorító momentumok. Szeretek belehelyezkedni a szereplők érzéseibe és
átérezni, amit ők, különösen a legnagyobb fájdalmaik, kétségbeeséseik
pillanatában. Izgalmas írói kihívás számomra, hogy hűen és a lehető
legátérezhetőbben adjam vissza a szereplők pillanatnyi lelkiállapotát.
Amit kevésbé, nehezebben írok meg, azok a nagyjelentőségű fejezetek
közötti úgymond átvezető fejezetek, amikor előkészítés történik, amiben nincs
semmi eget rengető, így az ilyen fejezetek kevésbé izgalmasak számomra íróként,
bár szükség van rájuk, mert szükség van egy kis pihenőre is a nagy pillanatok
között.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Alapvetően igen, a történetem főbb elemei mindig valamilyen inspiráció
hatására alakulnak ki. Nagyon sok minden meg tud ihletni. A fő cselekmény
esetében főleg könyvek, filmek vagy sorozatok, de a helyszínekkel kapcsolatban
valós helyek is, ahol személyesen jártam, a szereplők érzéseivel kapcsolatban pedig
személyes gondolatok, érzések és élmények is.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Anyukám az első olvasóm, aki látja
a kéziratot. Ő elmondja, hogy tetszett neki, illetve javaslatokat tesz és együtt
javítjuk is a szöveget. Ezúton is köszönöm a lelkes segítségét és sok munkát,
amit arra szán, hogy a kéziratom a lehető legjobb formáját hozza, amikor
beküldöm a kiadónak!
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Az, hogy regényt írok és végül A Hatalom Kristálya megjelenésével
hivatalosan is íróvá váltam, azt hiszem, senkit sem ért igazán váratlanul,
mivel egész életemben történeteket írtam. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hiszen
a családom sosem próbált lebeszélni az írásról, hanem a kezdetektől fogva
támogatták az íróvá válásomat, amiért hálás vagyok nekik, a segítségük nélkül
nem boldogultam volna!
Mit üzensz az olvasóidnak?
Azt üzenem, hogy ne adják föl az
álmaikat, azt, amit igazán szeretnek, és amiben megtalálhatják önmagukat és
kikapcsolódhatnak. Nem biztos, hogy végül ez lesz a munkájuk, nem biztos, hogy
valaha is megélhetnek belőle, de akkor se adják fel, ne mondjanak le róla, mert
mindenkinek jár egy olyan hobbi, amiben igazán magára találhat és kibontakozhat
akár csak a saját szórakozására!
A könyvet itt tudod beszerezni
Emily Grace Raven írói oldala
Gyémántfelhő Kiadó