Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Vivy N. Scott írónővel beszélgettem, akinek új könyve jelenik meg. Az írónőtől már olvastam régebben, és megtisztelő, hogy elolvashatom megjelenés előtt álló könyvét Fekete meridián – A lándzsa felébredése címmel.
Szeretném jelezni, hogy a borító nem végleges, de amint lesz hivatalos borító közölni fogom a blogomban.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? Régóta nem láttalak új könyvvel megjelenni.
Egy ideje valóban eltűntem és a munka vette át a főszerepet az életemben. Az Újra élni után sokáig nem gondolkodtam új könyvön. Ötleteim voltak, meg a fiókom tele van félbe hagyott történetekkel, de egy kicsit úgy éreztem, hogy kiégtem. Másfelé orientálódtam, de az ihlet mindig a legváratlanabb pillanatban jön el. A Fekete meridián – A lándzsa ébredése egy teljesen új világot nyitott meg előttem és remélem az olvasók előtt is.
Fekete meridián – A lándzsa felébredése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Igen, több kutatómunkát és tanulást igényelt, mint amennyi időbe a könyv megírása telt, de élveztem minden egyes percét, amit kutatással, tanulással és írással töltöttem.
Igazán meglepett, hogy zsánerben próbálod ki magad, milyen érzés? Mennyire nehéz egy sci-fi, thriller, misztikum történetet összehozni?
Izgalmas, új felfedezés volt számomra. Úgy éreztem, mintha egy olyan ajtót tárnék fel magamban, ami eddig zárva volt. Mindig is szerettem a misztikumot és a thrillert filmekben és könyvekben egyaránt, de egészen mostanáig sose gondoltam volna, hogy kipróbálom magam egyszer egy ilyen zsánerben. És hogy nehéz volt-e? Igen, nagyon.
Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?
Nagyon sok kedvenc könyvem van, Stephen King könyvei például, Leslie L. Lawrence könyvek, de ebben a zsánerben kiemelkedik Dan Brown Da Vinci-kód és Jean-Christophe Grangé Bíbor folyók című könyve (amúgy a film is nagyon jó volt).
Kiknek íródott a történet, miről szól?
A Fekete meridián – A lándzsa ébredése mindenkinek szól, aki szereti a misztikumot, és a mitológiát átszőve némi sci-fi elemekkel. Akik szeretik az olyan cselekményeket, ahol a modern technológia összeütközik az évezredes mitológiai erőkkel. A történet középpontjában egy különleges ősi műtárgy, a mitikus lándzsahegy, a Vel, áll, amely valójában egy letűnt korból származó technológiai kulcs. Amikor egy kutatócsoport szinkronizálja ezt a tárgyat egy titokzatos kódmintával, egy olyan láncreakció indul be, amely felborítja a digitális világ egyensúlyát. Ekkor indul meg a versenyfutás az idővel…
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történet alapvetően egy fantázia világra épül, de ha mélyebbre néz az olvasó valóságos elemek is felfedezhetőek, hiszen a meridián egy létező fogalom a spirituális és a hagyományos kínai orvoslás világában. Igazából ebben a történetben egyensúlyban van a fantázia és a valóság.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Tini koromban sokat olvastam a Bravó Magazin történeteit és úgy éreztem, hogy ilyet én is tudnék írni. Az elhatározást tett követte, és így kezdődött…Kisebb novellákat, történeteket írtam a saját szórakoztatásomra, de ez egy idő után abbamaradt. Évekkel később kezdtem el megint írni, mikor a kicsi gyerekeimmel voltam otthon és ekkor született meg az első könyvem, a Sabrina.
Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Az első két könyvemet a saját nevem adtam ki. Mikor stílust váltottam, akkor döntöttem úgy, hogy a név is változzon meg. Hosszas mérlegelés után dönöttem a Vivy N. mellett, ami a Vivienn névből ered.
Régebben romantikus erotikus könyveket írtál, hogy jött ez az ötlet, hogy thriller, misztikum könyvet írj?
Mint korábban is említettem, mindig is szerettem a misztikus thriller filmeket és könyveket, de sosem éreztem magamban elég bátorságot ahhoz, hogy megpróbáljak egy ilyen típusú könyvet írni. Az áttörést egy zene okozta, amit a férjem készített Fény és bőség címmel. Ez a zene volt az, ami arra késztetett, hogy megírjam a Fekete meridián – A lándzsa ébredése című könyvet.
Ez a történet sorozat része, vagy önálló regény
Önálló regényként is olvasható, de alapvetően egy sorozat első része.
Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére?
Mindig nehéz egy történetet elengedni. Bár a Fekete meridián esetében nem éreztem az ürességet, mert már fejben és jegyzetekben dolgozom a második könyvön, így a szereplők még velem vannak.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Mindig tudatosan állok neki egy történetnek. Tudom, hogy mit akarok, tudom, hogy milyenek legyenek a szereplők, de ez csak addig tart, míg a tervezési folyamatban járok. Onnantól kezdve, hogy a tényleges írás közben elérek egy „sorsfordító” részig, impulzívvá válik az írás és teljesen más (és sok esetben jobb) kimenetele lesz, mint amit elterveztem.
Vannak a könyvben kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Az egyik kedvenc jelenetem egy akció jelenet, amit többször is át kellett írnom, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés, és úgy gondolom, hogy a végeredmény egész jó lett. A másik kedvenc jelenetem a vége felé van, amikor a két főszereplő, Adrien és Eleanor „összehangolják” az energiáikat. A kiber támadást és az azt követő káoszt is elég nehéz volt megírni, hogy valóságos legyen.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Igen, a zene a legnagyobb inspiráló erő a számomra. A könyv hangulatának megfelelő lejátszási listát állítok össze és többnyire ezt hallgatom.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A bátyám és a párom támogatása számít a leginkább. A bátyám az, aki olvassa a történetet, véleményt nyilvánít egy-egy részről még a munkafolyamat során, és a végén ő az, aki elsőként olvassa a történetet. A párommal inkább megbeszélem a dolgokat, tanácsot kérek tőle. Sokszor jobban objektívebben látja a dolgokat, mint én.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Nem minden az, aminek látszik, de a sorsod a te kezedben van.
