2025. október 5., vasárnap

30.Nemzetközi Könyvfesztivál (Nem a legjobb könyves eseményem volt.)

2 év után végre, újra mehettem a Nemzetközi Könyvfesztiválra, a Bálnában

Őszintén?

Csalódott voltam. Bár gyönyörű szép helyen volt a Bálna, maga a Bálna is csodálatos volt. Lehetőségem nyílt egy kis kiállítást is megnézni az épületen belül, a Bálna Honvédelmi Központban. Legközelebb szívesen elmegyek újra.

De! 

Viszont maga a Könyvfesztivál jellege, hangulata elveszett. Nem olyan, mint anno Millenárison volt. Ott lehetett érezni, hogy valóban Könyvfesztivál jellege, hangulata volt. Tele standokkal, emberekkel. Itt viszont teljesen szétszórt, alig lehetett megtalálni egy-egy kiadó standját. Nem lehetett szerintem rendesen leállni, beszélgetni sem, mondjuk én nem is tudtam beszélgetni, mert ismerőssel nem találkoztam. Sajnos!

Plusz még azt megemlíteném, ez személyes tapasztalatként mondom, kevés kiadókat láttam. Vagy csak nem találtam meg mindent. Egyes kiadókat olyan eldugott helyen voltak, hogy csodálkoztam volna, ha más is megtalálná. Írókat, szerzőket alig-alig láttam. Nem tudom, hogy lett ez megszervezve, de ennél már Millenáris jobb lett volna. Ez az épület, Bálna nem alkalmas és nem illet a Nemzetközi Könyvfesztivál jellegére és hangulatára.

Alig láttam olyan embereket, akik leálltak volna beszélgetni, szűk hely, sodródó tömeg. Iszonyat volt. Amennyire vártam ezt, úgy csalódtam is.  Nehezen is lehetett megtalálni, többször is eltévedtünk. Mondjuk, aki vidékről érkezik, nehezen találja is meg. Panoráma kárpótol, mert az Pazar, a Duna mellett. 



Itt minden volt a Bálnában, csak, épp nem amire hivatott volna. Lehet, csak én gondolom ezt túl az egészet. Lényegében olyan volt, mintha egy kis szobácskába raktak volna mindenkit. Kicsi hely, zsúfolt, nem lehet igazán mozogni se. Mondjuk Millenárison is ugyanez volt, de mégis az jobb volt.  Úgy vettem észre, hogy idén kevesebb kiadó ment a Fesztiválra.  Egyik bejáratnál Bookline volt, épp dedikálások voltak. Ha jól láttam Karsai Tímea volt a 42 év 2. része debütált. Ami sajnos szégyen ide, szégyen oda, lógok azzal is. 

Később az emeleten épp Szántó Dániel asztalával találtam szembe magam. Így le is fotóztam, nem maradtam, mert Abonyba úgyis jön okt.11-én. Ott majd fogok fotózni és remélem be tudom ott szerezni a A Siófoki ragadozót és Három törvényt.





Heniko Sakka írónőt is megtaláltam, neki is most jelent meg az újabb kötete. Valamiért az előrendelésem elúszott... Mindegy, majd legközelebb megveszem. 

Kerestem viszont LittleFox Kiadó standját, sajnos nem találtam meg, NewLine Kiadóét is, azt sem. Így ők most lemaradtak, szerettem volna onnan venni könyvet, de lehet, hogy máshol voltak, de én nem találtam meg.

Megtaláltam viszont a General Presst, ahol meg vehettem a Chris Carter utolsó 4 könyvét. Bár sajnos nem egységes a borítója, de legalább egyben van a sorozat. 


Viszont gyönyörű könyveket fotóztam le. Mind meseszépek.









Félve írtam meg ezt a blog bejegyzést, mert nem akartam gondot okozni ezzel. De úgy látom, hogy nemcsak nekem van rossz, negatív tapasztalata az eseménnyel. Nagyon vártam, mert utoljára 2023-ban voltam. Azért remélem, hogy jövőre máshová fogják az eseményt kiszervezni, mert Bálnában nem volt jó ötlet.


Lezárult a Prae Kiadó 2025-ös krimipályázatának első fordulója – A 2025-ös krimipályázat short listje

 a 2025-ös krimipályázat short listje

Lezárult a Prae Kiadó 2025-ös krimipályázatának első fordulója


A Prae Kiadó 2025 nyarán hirdette meg második krimipályázatát magas színvonalú regénykéziratok létrehozására. A kiadó által gondozott Krimi Ma sorozat sikere nyomán a pályázat célja a hazai, szépirodalmi igénnyel megírt krimi kínálatának bővítése, az iránta való érdeklődés élénkítése. A kiírásra több mint 120 pályamű érkezett. A pályázat első körében a kiadó szerkesztői, Balogh Endre, Péczely Dóra és L. Varga Péter választotta ki azokat a pályaműveket, amelyek szerzőit felkéri a teljes kézirat megalkotására.

A népszerű, és kritikailag is sikeres Krimi Ma sorozatot a Prae Kiadó 2026-ban is folytatja, ennek a kiadói programnak a része a jelenlegi, 2025-ös pályázat.

Az értékelés alapján a következő szerzők, illetve kéziratok jutottak tovább a második fordulóba:

Fazekas Júlia: Csak egy hátizsák
Gänszler Beáta: Puncsbabák és cselédlányok
Hilgert István: Törésvonalak
Kádár János: A holtak nem fecsegnek
Mészáros (Otten) Marina: Delta
Nagy Judit Áfonya: Szirén
Román Szandra: A vaskakas vörös árnyéka
Susuk Melinda: BF427
Tősér Norbert: A vörös szarka
Veres Tamás: Gyilkosság a Kaksinál
Zborai Krisztina: Egy hátvéd ne legyen gentleman

A második fordulóba bejutó regényrészletek szerzőit a kiadó külön, levélben is értesíti a napokban.

A második forduló, azaz a kiválasztott (teljes terjedelmű) művek beküldési határideje: 2026. február 1. Az elkészült pályaműveket a kiadó szerkesztői mellett a zsűri tagjai, Bánhidi Lilla, Gráczer L. Tamás, Lichter Péter és Pintér Tibor, a Krimi Ma sorozat szerzői értékelik.

A krimipályázat támogatója a Kultúrbölcső Zrt., vállalva a díjak értékének növelését, és a zsűri munkájának finanszírozását.


Fotó: Balogh Endre (Retyezát, Románia)


2025. október 3., péntek

Vicent Andrés Estellés: Szemüvegben temessetek – A könyvfesztiválra megjelenik!

 Vicent Andrés Estellés

Szemüvegben temessetek

A könyvfesztiválra megjelenik!

Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2025

Fordította: Nemes Krisztina

Szerkesztette: Bakucz Dóra

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

A borítót Ana Borja fotójának felhasználásával Szabó Imola Julianna tervezte. A borítón szereplő Estellés-graffiti Valènciában készült: „nem vagyunk semmi, ha nem vagyunk nép”. 


A kötetről


Vicent Andrés Estellés valènciai katalán költő életműve a mediterrán életigenlés jegyében fogant. A hazai tájhoz, nyelvhez való hűség, a legyőzöttek emlékezete, a mindennapok, a táj ugyanolyan fontos témái, mint a szenvedéllyel fűtött szerelem vagy az elmúlás. Kisnemzeti nyelven írt költeményei és nyitott, modern látásmódja miatt a Franco-diktatúra éveiben művei többnyire kiadatlanul maradtak. Csaknem 60 kötetnyi verse a demokratikus átmenet időszakától kezdve jelenhetett meg és vált kortárs klasszikussá.

Estellés a hétköznapok, a valóságos dolgok költője, aki egy hosszú és keserű történelmi helyzetben felvállalta, megőrizte, átmentette népe hangját, s költői bizonyságát adja a máig élő és élni akaró valènciai katalán kultúrának. A műveiből készült magyar nyelvű válogatás a szerző születésének centenáriuma alkalmából jelenik meg. Az antológia a Katalán Könyvtár sorozat első kötete, amely a Prae Kiadó gondozásában lát napvilágot.

„Meglepetés volt nekünk az élet,
zsebünkben csücsülő levelibéka,
óriási üvegkupola,
csend, sürgető vágyak, szédület,
egy óra, ami megállt, s Valaki nekünk
adta, hogy végre szétszerelhessük,
erre vágytunk kiskorunktól fogva,
és nem volt benne semmi érdekes …
Mire mi csak kacagtunk újra!
Az idő ott volt benn a levegőben. Utánanyúltunk,
hogy kimarkoljunk belőle. De nem volt idő sem…
Csak az utca meg az a boldogság.
És a kiáltások
– Gól! Gól! –
kissrácok fociztak
iskola után…”


A szerzőről


Vicent Andrés Estellés (Burjassot, 1924 – València, 1993) València par excellence költője. Újságíró, szerkesztő, a 20. századi katalán nyelvű irodalom egyik legfontosabb alkotója, a kortárs valènciai költőnemzedék lelki-szellemi példaképe.

Versek a kötetből:


HIVATÁS 

Egész áldott nap csak sóhajtozom.

Joan Timoneda

 

Felmenőid hosszú sora pékekből áll,

s pék szeretnél lenni te is, mint minden ős,

fenyőgally köteget kemencébe rakni,

este kovászt készíteni, ahogyan ők,

éjfélkor lemenni tésztát dagasztani,

bevagdosni gyorsan pár késvillanással,

kemencét kisöpörni és begyújtani,

fejed tűztér lángpoklába beledugni,

ennek illatát hozta szeles reggelen

a sutba felszálló nedves, párás meleg.

Kosarakba rakni azt a ropogós és

vidám kenyeret s felfűteni újra

a kemencét, nőjön, majd lohadjon a láng.

Úgy volt, hogy pék leszel, mint minden felmenőd.

Apádtól tanultad a pékmesterséget,

nap mint nap, minden éjjel, s most hiányzik.

Élethosszig tartó keserű sóvárgás,

megjelöli melled és keresztbe vágja

a feledhetetlen késvillanással.

Legbensőbb lényed ez, innen jön minden vers,

húsodban minden heg, az ősidőkből még,

mikor fenyőgallyal raktad a kemencét.

 

(MERT CSAKIS A PÉLDA SZÁMÍT)

Mert csakis a példa számít

példa kell legyél mindenben,

példás, minden pillanatban,

magadról meg kell feledkezz,

hogy hozzátartozóid légy

s érezd azt, ami nekik fáj,

érezd mindenki haragját,

mert így leszel végül teljes

Isten és az ember előtt,

így leszel mindörökre nép.

Mindenki haragja s kínja,

a zsoltárok születtek így.

Most zsoltáros idők jönnek,

nem marad más, csak a zsoltár,

időkön, országokon át.

Csak a zsoltár marad veled,

s a zsoltárban megmenekülsz.

Kín és igazságtalanság,

durvaság és szomorúság,

s minden gorombaság ellen

zsoltárba fogózz, énekeld,

mert zsoltáros idők járnak.

Nincs jobb fegyver, mint a zsoltár,

leront s felemel falakat,

rombol s épít városokat,

maga a remény a zsoltár. 


Megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó


Új magánkezdeményezés: Hummel & Prae Irodalmi Díj

 ÚJ MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉS: HUMMEL & PRAE IRODALMI DÍJ 

Egy burgundi hordónyi natúr bor Villányból


Horst Hummel, a Hummel Pincészet tulajdonosa és a Prae munkatársai új szépirodalmi díjat alapítanak, melyet először 2026-ban az Ünnepi Könyvhéten majd mint Hummel & Prae Irodalmi Díjat nyújtanak át egy jelentős életművel rendelkező, magyar nyelven író szerzőnek.

Hosszas előkészületek után, 2025 szeptemberében Villányban, a szüret utolsó napján a Hummel Pincészet és a Prae – kiadó, folyóirat, portál – munkatársai megállapodtak egy új, közös irodalmi díj létrehozásában.

A nagy értékű díj egy hordónyi (228 liter) bor az ökológiai tanúsítvánnyal rendelkező Hummel Pincészettől, amely biodinamikus gazdálkodást folytat Villányban. A bor a Hummel Pincészet számára olyan gondolkodásmódnak, gazdálkodásnak és létezésnek a szimbóluma, amely összhangban áll a természettel és az azt létrehozó szellemmel, hiszen mindannyian ebből származunk, beleértve az irodalmat is. Olyan, magyar nyelven alkotó írók-költők kapják majd az elismerést, akiknek munkássága felszabadít, kiutat mutat a dogmák és ideológiák fogságából, amelyek romboló következményeit az emberiség különösen a 20. században szenvedte el, és akik műveinek szellemisége teret nyit az erkölcsi szemléleten alapuló ember számára. A díjazott számára az elismerés részeként az alapítók bemutatkozási lehetőséget szerveznek Németországban, Berlinben.



A zsűri tagjai: Péczely Dóra (Prae Kiadó irodalmi szerkesztő), Horváth Florencia (prae.hu művészeti portál, főszerkesztő-helyettes), L. Varga Péter (Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat főszerkesztő) és Balogh Endre (Prae Kiadó kiadóvezető), Méhes Károly (író-költő), Horst Hummel (Hummel Pincészet), valamint az előző évi díjazott.

Az új elismeréssel a felek szándékában áll ápolni a 2021-ben és 2022-ben Kukorelly Endrének, majd Márton Lászlónak átadott Hummel – Jelenkor Szépirodalmi Díj emlékét is.

A fotókon Balogh Endre és Horst Hummel látható, készítette L. Varga Péter.

Georg Leß: az éhségputtók éjszakája – A könyvfesztiválra megjelenik!

 Georg Leß

az éhségputtók éjszakája

A könyvfesztiválra megjelenik!

Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2025 

Fordította: Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió

Szerkesztette: Balogh Endre

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

Nyelvi lektor: Nádori Lídia

A magyar kiadást – a borítóval együtt – az eredeti design alapján az Amacron Bt. és a PRAE.HU Kft. készítette, a szerzővel történt konzultáció alapján. Arculat és képek: Andreas Töpfer, a kollázsok mesterséges intelligencia által generált képek felhasználásával készültek.


A szerzőről


Georg Leß (1981, Arnsberg) német költő, Berlinben él.

Négy verseskötete jelent meg:

Schlachtgewicht, 2013, die Hohlhandmusikalität, 2019, die Nacht der Hungerputten, 2023, Lindwurmsichtungen und Berichtigungen, művészkönyv Kateryna és Tetiana Ocheredko linómetszeteivel, 2024.

Verseit számos nyelvre lefordították, hangzóvá tették, megfilmesítették, különböző díjakat és ösztöndíjakat kapott, legutóbb a Dresdner Lyrikpreis elismerését nyerte el 2024-ben.


A szerző portréját Dirk Skiba készítette.


Tartalom 


Előhang   a bensőségesség ellen 3

1.    1.  fejezet

a belsőépítészet ellen 7

a szabadtartás ellen 8

természetmegfigyelés nagyon távolról 9

a gyülekezet ellen 10

a következő ellen 11

a tíz sor ellen 12

nap, hold és visszaverődés 13

szerszámok a munka ellen 14

mi és sok más benépesítjük a nagyvárost 15

az önéletrajziság ellen 16

Utóhang   aki jegyzetel 17

 

1.    1.  fejezet

egy puttót vagy egy személyt 21

továbbra is az életrajziság ellen 22

elkésve a hivatalból 23

a továbbfejlődés ellen 24

kielégíthetetlen irodai szükségletek 25

ünnepek ellen 26

monológ új madzagok vásárlása közben 27

a költői felolvasások miatt 28

fajok és üzenőtábla 29

a 8. Berlini Final Girl Filmfesztivál ellen (2023) 30

a szabadidő ellen 31

Utóhang   utolsó puttók 32


Részletek a kötetből


a bensőségesség ellen

egy maréknyi puttó esik a földre

küzdenek, kimúlnak

és senki nem olvas róluk, küzdenek és kimúlnak

 

de az egyik a lehető legfurcsább módon

a homlokára zuhan a rajból, mint

 

mézes korsó mélyére, az énbe, és többé

nem talál ki, így születek, krónikása

 

a ragacsos keringéseknek

 

a belsőépítészet ellen

az ágymélyi melegségtől megfosztva, pehelytollak kavarnak

zsíros meteoritokat, egy egész rajnyi zúgott le

a legnagyobb magasságból, a bútorház tetején keresztül!

pehelyfelhők körülöttük, pihefelhőbe boruló csontszilánkok

 

a legszilánkosabb én, egy agyilag kihegyezett egyedi darab

egy pillanatra látom a problémát, a probléma fejecskéjét

nem lettem egy csapásra más? legfeljebb

másképp becsapódott

 

hasonlóan vadul mozgó, kozmikus tyúkólból

az ég magasából, de rálátás nélkül, már nem látja

az üvegasztalt az egyik, és lefejezi magát

félig esetlenkedve, félig gurulva a beépített konyhákig

 

az egységet alaposan lerázni, az éhséget soha

onnantól kezdve vagyunk háromjegyűek, onnantól kezdve vannak

 

a szabadtartás ellen

mint én az ágyban, felriad a beépített konyhában

behúzza a hasát, kidugja a fejét

a puttók természetes táplálékát puttónak hívják

vadászcsapatok tipegnek a bútoráruházban

 

berendezni, lerendezni, elfogyunk, mi olyan

szerencsétlenül jóízűek, megannyi új ismeretség

mint a rothadás és az útszóró só

hagyjuk, hogy átváltoztasson minket, bátran engedjünk

egy csepp közömbösséget és rózsavízet

 

még ha az emberek nem ízlenek is úgy, mint mi: kevesebb

puttóhúst kell ennünk, nincs vevő, nincs

király, aki ellenállna ennek a szakértelemnek, nincs kulissza

 

többfejű, többhasú, tollformájú izmaink sorvadnak

a hegek alatt, testünk egyenesen tartják, olyan nosztalgikusan, mint mi

sose voltunk, egy óvatlan hiba súlya nehezedik

békében csapódtunk be, minek a sok áldozati rituálé?

 

természetmegfigyelés nagyon távolról

a szemhéjak, ha a szárnyak remegnek, remegnek

itt fúj, emberem, a szembeszél

a legnagyobb magasságból hozom neked, a legfőbb konyha üdvözleteként

 

a szemhéjak lecsukódnak, ha a szárnyak csukódnak

mert ezek mindig is egyek voltak, ahogy mi is azok leszünk

és nem rejtvények, hanem pávaszemek

csalogatnak? vagy üldöznek? patyolattiszta gyanú suhan át rajtuk

mint gondoskodási ösztönöd torzképe

 

a sápadt tavaszban köröznek a levegőben, ezzel érlelik az első tekintetet

mely feletted ragyog, mint mi is, emberem, egy kicsit szembetűnő

arany terepszínben ragyogunk


A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában: 

Prae Kiadó