A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Georg Leß. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Georg Leß. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 3., péntek

Georg Leß: az éhségputtók éjszakája – A könyvfesztiválra megjelenik!

 Georg Leß

az éhségputtók éjszakája

A könyvfesztiválra megjelenik!

Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2025 

Fordította: Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió

Szerkesztette: Balogh Endre

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

Nyelvi lektor: Nádori Lídia

A magyar kiadást – a borítóval együtt – az eredeti design alapján az Amacron Bt. és a PRAE.HU Kft. készítette, a szerzővel történt konzultáció alapján. Arculat és képek: Andreas Töpfer, a kollázsok mesterséges intelligencia által generált képek felhasználásával készültek.


A szerzőről


Georg Leß (1981, Arnsberg) német költő, Berlinben él.

Négy verseskötete jelent meg:

Schlachtgewicht, 2013, die Hohlhandmusikalität, 2019, die Nacht der Hungerputten, 2023, Lindwurmsichtungen und Berichtigungen, művészkönyv Kateryna és Tetiana Ocheredko linómetszeteivel, 2024.

Verseit számos nyelvre lefordították, hangzóvá tették, megfilmesítették, különböző díjakat és ösztöndíjakat kapott, legutóbb a Dresdner Lyrikpreis elismerését nyerte el 2024-ben.


A szerző portréját Dirk Skiba készítette.


Tartalom 


Előhang   a bensőségesség ellen 3

1.    1.  fejezet

a belsőépítészet ellen 7

a szabadtartás ellen 8

természetmegfigyelés nagyon távolról 9

a gyülekezet ellen 10

a következő ellen 11

a tíz sor ellen 12

nap, hold és visszaverődés 13

szerszámok a munka ellen 14

mi és sok más benépesítjük a nagyvárost 15

az önéletrajziság ellen 16

Utóhang   aki jegyzetel 17

 

1.    1.  fejezet

egy puttót vagy egy személyt 21

továbbra is az életrajziság ellen 22

elkésve a hivatalból 23

a továbbfejlődés ellen 24

kielégíthetetlen irodai szükségletek 25

ünnepek ellen 26

monológ új madzagok vásárlása közben 27

a költői felolvasások miatt 28

fajok és üzenőtábla 29

a 8. Berlini Final Girl Filmfesztivál ellen (2023) 30

a szabadidő ellen 31

Utóhang   utolsó puttók 32


Részletek a kötetből


a bensőségesség ellen

egy maréknyi puttó esik a földre

küzdenek, kimúlnak

és senki nem olvas róluk, küzdenek és kimúlnak

 

de az egyik a lehető legfurcsább módon

a homlokára zuhan a rajból, mint

 

mézes korsó mélyére, az énbe, és többé

nem talál ki, így születek, krónikása

 

a ragacsos keringéseknek

 

a belsőépítészet ellen

az ágymélyi melegségtől megfosztva, pehelytollak kavarnak

zsíros meteoritokat, egy egész rajnyi zúgott le

a legnagyobb magasságból, a bútorház tetején keresztül!

pehelyfelhők körülöttük, pihefelhőbe boruló csontszilánkok

 

a legszilánkosabb én, egy agyilag kihegyezett egyedi darab

egy pillanatra látom a problémát, a probléma fejecskéjét

nem lettem egy csapásra más? legfeljebb

másképp becsapódott

 

hasonlóan vadul mozgó, kozmikus tyúkólból

az ég magasából, de rálátás nélkül, már nem látja

az üvegasztalt az egyik, és lefejezi magát

félig esetlenkedve, félig gurulva a beépített konyhákig

 

az egységet alaposan lerázni, az éhséget soha

onnantól kezdve vagyunk háromjegyűek, onnantól kezdve vannak

 

a szabadtartás ellen

mint én az ágyban, felriad a beépített konyhában

behúzza a hasát, kidugja a fejét

a puttók természetes táplálékát puttónak hívják

vadászcsapatok tipegnek a bútoráruházban

 

berendezni, lerendezni, elfogyunk, mi olyan

szerencsétlenül jóízűek, megannyi új ismeretség

mint a rothadás és az útszóró só

hagyjuk, hogy átváltoztasson minket, bátran engedjünk

egy csepp közömbösséget és rózsavízet

 

még ha az emberek nem ízlenek is úgy, mint mi: kevesebb

puttóhúst kell ennünk, nincs vevő, nincs

király, aki ellenállna ennek a szakértelemnek, nincs kulissza

 

többfejű, többhasú, tollformájú izmaink sorvadnak

a hegek alatt, testünk egyenesen tartják, olyan nosztalgikusan, mint mi

sose voltunk, egy óvatlan hiba súlya nehezedik

békében csapódtunk be, minek a sok áldozati rituálé?

 

természetmegfigyelés nagyon távolról

a szemhéjak, ha a szárnyak remegnek, remegnek

itt fúj, emberem, a szembeszél

a legnagyobb magasságból hozom neked, a legfőbb konyha üdvözleteként

 

a szemhéjak lecsukódnak, ha a szárnyak csukódnak

mert ezek mindig is egyek voltak, ahogy mi is azok leszünk

és nem rejtvények, hanem pávaszemek

csalogatnak? vagy üldöznek? patyolattiszta gyanú suhan át rajtuk

mint gondoskodási ösztönöd torzképe

 

a sápadt tavaszban köröznek a levegőben, ezzel érlelik az első tekintetet

mely feletted ragyog, mint mi is, emberem, egy kicsit szembetűnő

arany terepszínben ragyogunk


A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában: 

Prae Kiadó