Só. Bor. Eper. – Kortárs katalán költők 100 verse – Megjelenik májusban!

 Só. Bor. Eper.

Kortárs katalán költők 100 verse

A Katalán Könyvtár 19. darabja

 

Megjelenik májusban!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Válogatta és az előszót írta: Bakucz Dóra és Nemes Krisztina

Fordította: Bakucz Dóra, Nemes Krisztina és Varju Kata

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Fülszöveg

 

A katalánok úgy tartják, náluk bizony az egy négyzetkilométerre jutó költők száma igen magas. Ideje volt tehát egy többszerzős válogatásnak magyar nyelven, amelyből kirajzolódik, mennyire sokszínű a kortárs katalán költészet. Száz vers, tizenöt költő: a katalán líra friss hangjai, életjel, irodalmi nyom, pillanatfelvétel a versekben élő, lüktető mediterrán világról.

 

A válogatás origói a ’70-es, ’80-as évek generációjának két nagy kortárs klasszikusa: Maria Mercè Marçal és Enric Casasses. Előbbi feminizmusával, bátorságával és a hagyományok újragondolásával, utóbbi azzal hatott az újabb generációkra, hogy eseménnyé tette a költészetet. Őket követik három fejezetben a fiatalok, köztük a táncot járó hegyeiről híres és a magyar olvasóknak is már ismerős Irene Solà.

 

A versek hírt adnak vágyról, a metropolisz zajáról és neurózisairól, a vidék csendjében rejtőző erőkről, Barcelonától Mallorcán át a Pireneusokig.

 

Versek a kötetből

 

Irene Solá (1990–)

Nemes Krisztina fordításai

 

Vékonyra szopogatott

Vaig gastar la llengua

 

Vékonyra szopogatott

cukor a nyelvem,

s hullottak rám nyár végén

szirmok és levelek.

Szájpadlásom barlangja

háromezer éve üres.

Se festmény, se máglya.

De szemöldököm íve ámul:

Milyen szépek a jégfolyók!

Milyen szépek a hegyfokok!

 

Mikor a könnyek kihordták szememből

Quan la sal va salpar del saler

Mikor a könnyek kihordták szememből

a sót, a gödre

megtelt vízzel.

Zöld vízzel. Homályos vízzel.

Seregélyek és a méhek

áldozatra odagyűltek.

Molnárkák szaladgáltak

lábujjhegyen a pocsolyán.

Ahogyan Jézus járt,

jártak azon, mi nekem fáj.

 

Pol Guasch (1997–)

Bakucz Dóra fordítása

 

Egy rossz nap dala

Cançó de mal dia

 

mozgasd a tested, mintha nem fúrnák át kíváncsi tekintetek

mozgasd a tested, mintha a szíved nem bomba volna

mozgasd a tested, mintha még nem szokott volna hozzá azokhoz a kőcsókokhoz

mozgasd a tested, mintha nem félnél az idő sötét éjszakájától

mozgasd a tested, mintha nem lenne mindig a nyakadnak szegezve egy tőr

mozgasd a tested, mintha nem lenne a fogad közé dugva örökké egy virágszál, hogy gyerünk már

mozgasd a tested, mintha a szemedből nem hullanának gyémántkönnyek most is

mozgasd a tested, mintha a vágy nem bója volna

mozgasd a tested, mintha a történelem nem számítana

mozgasd csak a tested, életem

mozgasd a tested, mintha a tiéd volna

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

 

Vicent Andrés Estellés: Szemüvegben temessetek – A könyvfesztiválra megjelenik!

 Vicent Andrés Estellés

Szemüvegben temessetek

A könyvfesztiválra megjelenik!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

Fordította: Nemes Krisztina

Szerkesztette: Bakucz Dóra

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

A borítót Ana Borja fotójának felhasználásával Szabó Imola Julianna tervezte. A borítón szereplő Estellés-graffiti Valènciában készült: „nem vagyunk semmi, ha nem vagyunk nép”. 

A kötetről

Vicent Andrés Estellés valènciai katalán költő életműve a mediterrán életigenlés jegyében fogant. A hazai tájhoz, nyelvhez való hűség, a legyőzöttek emlékezete, a mindennapok, a táj ugyanolyan fontos témái, mint a szenvedéllyel fűtött szerelem vagy az elmúlás. Kisnemzeti nyelven írt költeményei és nyitott, modern látásmódja miatt a Franco-diktatúra éveiben művei többnyire kiadatlanul maradtak. Csaknem 60 kötetnyi verse a demokratikus átmenet időszakától kezdve jelenhetett meg és vált kortárs klasszikussá.

Estellés a hétköznapok, a valóságos dolgok költője, aki egy hosszú és keserű történelmi helyzetben felvállalta, megőrizte, átmentette népe hangját, s költői bizonyságát adja a máig élő és élni akaró valènciai katalán kultúrának. A műveiből készült magyar nyelvű válogatás a szerző születésének centenáriuma alkalmából jelenik meg. Az antológia a Katalán Könyvtár sorozat első kötete, amely a Prae Kiadó gondozásában lát napvilágot.

„Meglepetés volt nekünk az élet,

zsebünkben csücsülő levelibéka,

óriási üvegkupola,

csend, sürgető vágyak, szédület,

egy óra, ami megállt, s Valaki nekünk

adta, hogy végre szétszerelhessük,

erre vágytunk kiskorunktól fogva,

és nem volt benne semmi érdekes …

Mire mi csak kacagtunk újra!

Az idő ott volt benn a levegőben. Utánanyúltunk,

hogy kimarkoljunk belőle. De nem volt idő sem…

Csak az utca meg az a boldogság.

És a kiáltások

– Gól! Gól! –

kissrácok fociztak

iskola után…”

A szerzőről

Vicent Andrés Estellés (Burjassot, 1924 – València, 1993) València par excellence költője. Újságíró, szerkesztő, a 20. századi katalán nyelvű irodalom egyik legfontosabb alkotója, a kortárs valènciai költőnemzedék lelki-szellemi példaképe.

Versek a kötetből:

HIVATÁS 

Egész áldott nap csak sóhajtozom.

Joan Timoneda

 

Felmenőid hosszú sora pékekből áll,

s pék szeretnél lenni te is, mint minden ős,

fenyőgally köteget kemencébe rakni,

este kovászt készíteni, ahogyan ők,

éjfélkor lemenni tésztát dagasztani,

bevagdosni gyorsan pár késvillanással,

kemencét kisöpörni és begyújtani,

fejed tűztér lángpoklába beledugni,

ennek illatát hozta szeles reggelen

a sutba felszálló nedves, párás meleg.

Kosarakba rakni azt a ropogós és

vidám kenyeret s felfűteni újra

a kemencét, nőjön, majd lohadjon a láng.

Úgy volt, hogy pék leszel, mint minden felmenőd.

Apádtól tanultad a pékmesterséget,

nap mint nap, minden éjjel, s most hiányzik.

Élethosszig tartó keserű sóvárgás,

megjelöli melled és keresztbe vágja

a feledhetetlen késvillanással.

Legbensőbb lényed ez, innen jön minden vers,

húsodban minden heg, az ősidőkből még,

mikor fenyőgallyal raktad a kemencét.

 

(MERT CSAKIS A PÉLDA SZÁMÍT)

Mert csakis a példa számít

példa kell legyél mindenben,

példás, minden pillanatban,

magadról meg kell feledkezz,

hogy hozzátartozóid légy

s érezd azt, ami nekik fáj,

érezd mindenki haragját,

mert így leszel végül teljes

Isten és az ember előtt,

így leszel mindörökre nép.

Mindenki haragja s kínja,

a zsoltárok születtek így.

Most zsoltáros idők jönnek,

nem marad más, csak a zsoltár,

időkön, országokon át.

Csak a zsoltár marad veled,

s a zsoltárban megmenekülsz.

Kín és igazságtalanság,

durvaság és szomorúság,

s minden gorombaság ellen

zsoltárba fogózz, énekeld,

mert zsoltáros idők járnak.

Nincs jobb fegyver, mint a zsoltár,

leront s felemel falakat,

rombol s épít városokat,

maga a remény a zsoltár. 

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Georg Leß: az éhségputtók éjszakája – A könyvfesztiválra megjelenik!

 Georg Leß

az éhségputtók éjszakája

A könyvfesztiválra megjelenik!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025 

Fordította: Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió

Szerkesztette: Balogh Endre

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

Nyelvi lektor: Nádori Lídia

A magyar kiadást – a borítóval együtt – az eredeti design alapján az Amacron Bt. és a PRAE.HU Kft. készítette, a szerzővel történt konzultáció alapján. Arculat és képek: Andreas Töpfer, a kollázsok mesterséges intelligencia által generált képek felhasználásával készültek.

A szerzőről

Georg Leß (1981, Arnsberg) német költő, Berlinben él.

Négy verseskötete jelent meg:

Schlachtgewicht, 2013, die Hohlhandmusikalität, 2019, die Nacht der Hungerputten, 2023, Lindwurmsichtungen und Berichtigungen, művészkönyv Kateryna és Tetiana Ocheredko linómetszeteivel, 2024.

Verseit számos nyelvre lefordították, hangzóvá tették, megfilmesítették, különböző díjakat és ösztöndíjakat kapott, legutóbb a Dresdner Lyrikpreis elismerését nyerte el 2024-ben.

A szerző portréját Dirk Skiba készítette.

Tartalom 

Előhang   a bensőségesség ellen 3

1.    1.  fejezet

a belsőépítészet ellen 7

a szabadtartás ellen 8

természetmegfigyelés nagyon távolról 9

a gyülekezet ellen 10

a következő ellen 11

a tíz sor ellen 12

nap, hold és visszaverődés 13

szerszámok a munka ellen 14

mi és sok más benépesítjük a nagyvárost 15

az önéletrajziság ellen 16

Utóhang   aki jegyzetel 17

 

1.    1.  fejezet

egy puttót vagy egy személyt 21

továbbra is az életrajziság ellen 22

elkésve a hivatalból 23

a továbbfejlődés ellen 24

kielégíthetetlen irodai szükségletek 25

ünnepek ellen 26

monológ új madzagok vásárlása közben 27

a költői felolvasások miatt 28

fajok és üzenőtábla 29

a 8. Berlini Final Girl Filmfesztivál ellen (2023) 30

a szabadidő ellen 31

Utóhang   utolsó puttók 32

Részletek a kötetből

a bensőségesség ellen

egy maréknyi puttó esik a földre

küzdenek, kimúlnak

és senki nem olvas róluk, küzdenek és kimúlnak

 

de az egyik a lehető legfurcsább módon

a homlokára zuhan a rajból, mint

 

mézes korsó mélyére, az énbe, és többé

nem talál ki, így születek, krónikása

 

a ragacsos keringéseknek

 

a belsőépítészet ellen

az ágymélyi melegségtől megfosztva, pehelytollak kavarnak

zsíros meteoritokat, egy egész rajnyi zúgott le

a legnagyobb magasságból, a bútorház tetején keresztül!

pehelyfelhők körülöttük, pihefelhőbe boruló csontszilánkok

 

a legszilánkosabb én, egy agyilag kihegyezett egyedi darab

egy pillanatra látom a problémát, a probléma fejecskéjét

nem lettem egy csapásra más? legfeljebb

másképp becsapódott

 

hasonlóan vadul mozgó, kozmikus tyúkólból

az ég magasából, de rálátás nélkül, már nem látja

az üvegasztalt az egyik, és lefejezi magát

félig esetlenkedve, félig gurulva a beépített konyhákig

 

az egységet alaposan lerázni, az éhséget soha

onnantól kezdve vagyunk háromjegyűek, onnantól kezdve vannak

 

a szabadtartás ellen

mint én az ágyban, felriad a beépített konyhában

behúzza a hasát, kidugja a fejét

a puttók természetes táplálékát puttónak hívják

vadászcsapatok tipegnek a bútoráruházban

 

berendezni, lerendezni, elfogyunk, mi olyan

szerencsétlenül jóízűek, megannyi új ismeretség

mint a rothadás és az útszóró só

hagyjuk, hogy átváltoztasson minket, bátran engedjünk

egy csepp közömbösséget és rózsavízet

 

még ha az emberek nem ízlenek is úgy, mint mi: kevesebb

puttóhúst kell ennünk, nincs vevő, nincs

király, aki ellenállna ennek a szakértelemnek, nincs kulissza

 

többfejű, többhasú, tollformájú izmaink sorvadnak

a hegek alatt, testünk egyenesen tartják, olyan nosztalgikusan, mint mi

sose voltunk, egy óvatlan hiba súlya nehezedik

békében csapódtunk be, minek a sok áldozati rituálé?

 

természetmegfigyelés nagyon távolról

a szemhéjak, ha a szárnyak remegnek, remegnek

itt fúj, emberem, a szembeszél

a legnagyobb magasságból hozom neked, a legfőbb konyha üdvözleteként

 

a szemhéjak lecsukódnak, ha a szárnyak csukódnak

mert ezek mindig is egyek voltak, ahogy mi is azok leszünk

és nem rejtvények, hanem pávaszemek

csalogatnak? vagy üldöznek? patyolattiszta gyanú suhan át rajtuk

mint gondoskodási ösztönöd torzképe

 

a sápadt tavaszban köröznek a levegőben, ezzel érlelik az első tekintetet

mely feletted ragyog, mint mi is, emberem, egy kicsit szembetűnő

arany terepszínben ragyogunk

A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában: 

Prae Kiadó