2020. június 3., szerda

Interjú Hajnal Kittivel, a Szivárványálom Kiadó egyik tehetséges írónőjével

Köszönöm Kitti, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. Mióta olvastam a Falak c. könyvedet, azóta érlelődik bennem a gondolat, hogy szeretnék veled beszélgetni, megismerni azt az alkotót, aki ilyen remek történetet álmodott meg nekünk. És az olvasók felé némi érdekességekkel szolgálni rólad. Falak című történeteddel egyértelműen a kedvenc íróim egyikévé váltál, sőt a könyved is. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!



1.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy írással szeretnél foglalkozni?

Hm. Ez a kérdés így nem pontos rám, mert sosem fogalmazódott meg bennem így. Körülbelül kilencéves korom óta írok, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Igaz, akkor még nagyon gyenge versecskéket írtam, amik a családot viszont szórakoztatták. Általános végén szerelmes regényeket írtam, amiket legnagyobb örömömre egyik hazalátogatásnál megtaláltam, és nagyon sokat nevettem. Gimnáziumban kinéztem magamnak egy fiút, és hozzá írtam plátói verseket, egyetemen fordultam újra a próza felé. Ekkor jött az LMBTQ téma is, ami azóta is tart, immár tizenöt éve. Mondhatjuk tehát, hogy az írás majdnem folyamatosan végigkísért eddig, még ha akadtak is egy-kétéves leállásaim, de így szó szerint sosem gondoltam úgy rá, hogy ezzel akarok foglalkozni. Ha viszont nem írok, egy idő után konkrétan fizikai tüneteket okoz, akár az elvonás.
2.
Hogy jött az ötlet meleg  regényeket írj? Nem volt gond, hogy nem egy szokásos hetero kapcsolatról mesélsz romantikus történeteidben?

Az egyetemen elkezdtem olvasni a témában, és megfogott. Ennek elég sok oka van, az egyik, hogy íróként érdekelt, mert van mindig rajta egy-két plusz réteg, ami kihívást jelent.

Általában meglepem az embereket a témával, bár utálkozó beszólást nem igazán kapok, hanem maximum zavarba jönnek, és ilyenkor azt mondják, ne haragudjak, de akkor nem olvasnák el. Nem szoktam haragudni, nekem is vannak olyan témák, amiknek az elolvasására nem igazán lehet rávenni. :) Igaz, van olyan ismerősöm is, aki már többször megjegyezte, hogy írhatnék végre valami „normálisat”. Mindenki szerencséjére, nem sértődöm meg túl könnyen. 

3.
Hogyan éled meg az írói létet? Írtál már két könyvet, és hamarosan megjelenik Főnix címmel a  harmadik regényed. Erről szeretnék kicsit részletesebb információt kérni! Milyen érzés volt,  míg készült és milyen források ihlettek meg?


Közben már meg is jelent a Főnix. :)

Ez a regény különleges számomra, mert ez a kedvencem. Pont ezért, amikor készült, szinte kis sem látszottam belőle, folyamatosan körülötte keringtek a gondolataim, ezzel keltem és ezzel feküdtem. A kérdéssor elejére is így tudnék válaszolni: hogyan élem meg az írói létet? Írásfüggő vagyok, szóval leginkább úgy, hogy ráfüggök, és írok. Van olyan kisregényem, ami három hét alatt készült el, és több olyan regényem, aminek nem kellett három hónap sem. Igaz, hogy könyvem eddig három jelent meg, de ennél jóval több regényem és kisregényem lelhető fel az online térben. Igaz, azok egy része, főleg a régebbiek, egy teljesen más írói szintet tükröznek, illetve esetenként a témájuk is erőteljesebb.

4.
Mesélnél az eddig megjelent könyveidről? Miről szólnak, kiknek ajánlanád?

A Falak főszereplője Áron, aki új albérletbe költözik, egy meleg srác mellé. Ezzel viszont olyan érzéseket hoz a felszínre magában, amiket évek óta igyekezett elnyomni. Megismer egy baráti társaságot, akik a második családjává válnak, és arra is rájön, hogy át kell értékelnie néhány dolgot annak érdekében, hogy boldog lehessen. Főleg, hogy a szerelem is rátalál…

A Hinta a Falak testvérregénye, a baráti társaság egyik tagjának, Patriknak egyszerűen, muszáj volt saját könyvet kapnia. Érdekesség, hogy a Falak és a Hinta összeér, szórakoztató volt egy-egy jelenetet két teljesen különböző szemszögből megírni, néha homlokegyenest más a kettő, mert különböző érzelmeket vált ki a két szereplőből. Nagyon tanulságos volt. Természetesen nem csupán arról van szó, hogy a két történetet külön szemszögekből írtam meg, a Hinta hamarabb kezdődik, hamarabb is ér véget, olyan részletekbe nyerhetünk betekintést, ami a Falakból kimaradt, hiszen Áron nem lehetett jelen.

A Főnix már nagyon eltér az előző kettőtől. Korábban is keletkezett náluk, illetve amerikai környezetben játszódik, és egy tanár-diák viszont mutat be, annyi különbséggel más hasonló történetekhez képest, hogy nem az elején kezdődik, nem a románc alakulása van középpontban, hanem egy már három éve tartó, épp szétesőben lévő kapcsolat. A hangulata is komolyabb a könyvnek, aki a Falak humorát várja, meg fog lepődni.
Kinek ajánlom a könyveket? Őszintén? Nem tudom. Mindenkinek, aki elbírja viselni a humoromat, és érdekli az LMBT téma.



5.
Sokan idegenkedve fogadják az ilyen típusú történeteket. Te, hogy látod ezt, és mit javasolsz a kezdő olvasóknak?

Bízom benne, hogy a történeteim hozzájárulnak kicsit az elfogadáshoz. Nem tudom, aki idegenkedik, mennyire fog ezzel kezdeni, hiszen minden történetem 18 karikás, tehát erotikus jeleneteket is tartalmaz. A Főnix kicsit visszafogottabban ugyan, de attól még van benne, nem is egy. Szóval fogalmam sincs, mit javasolhatnék azon kívül, hogy érdemes néha olyan témák felé is nyitottsággal állni, amivel kapcsolatban előítéletesek vagyunk. Ha azok vagyunk, mert ha nem, akkor mi tart vissza?

6.
Egy ilyen történet mennyi idő mire elkészül, és hogyan zajlik? Van valami „rituáléd”, amikor írsz?

Ez nagyon változó.
Általában nagyon gyorsan írok, körülbelül három hónap regényenként a keletkezési idő, de akad olyan, amit már évek óta írok, mert mindig félreteszemvalami más miatt. Igaz, a rászánt idő ettől függetlenül itt sem több. Mivel ráfüggök, így az esetek többségében képtelen vagyok lassúságra.
Az egyetlen rituálém, hogy zenét hallgatok. Előfordul viszont, hogy a teljes regény alatt egyetlendal szól, tehát amikor egy bizonyos történetet írok, az ahhoz tartozó zenét/zenéket kapcsolom, mert különben nem működöm. Van, hogy ha vége a dalnak,egyszerűen a mondat közepén megáll a kezem a billentyűzet felett. Ez azért néha kicsit ijesztő, de én ilyen furán vagyok összerakva. 

7.
Könyveid karakterei közül van kedvenced? Illetve volt olyan, amelyiket nehezebben írtad meg?

Mindannyiukat szeretem, de az abszolút kedvencem Jake a Főnixből. Szeretem, mert bár ő olyan, mint a tűz, folyamatosan visszafogja magát. Ráadásul művész, ennek minden előnyével és hátrányával.
Őt követi Patrik, akivel viszont nagyon megszenvedtem. Sokszor hiába ültem le írni, nem jöttek a gondolatok, nem súgott, úgyhogy ki voltam akadva, mert sajnos nagyon kevés írásra fordítható idővel rendelkezem. Viszont nagyon szeretem az ő melankolikusságát, a zen nyugalma mögött rejlő folyamatos zsongását.
Még van szereplőm, akiket nagyon szeretek, de ők nem könyvekben jelennek meg. 


8.
Az íráson kívül, van más kedvenc elfoglaltságod? Hogy tudod kikapcsolni magad, hogy ne a regényeid főhősei zakatoljanak a fejedben?

Nem nagyon lehet őket kikapcsolni. Egyébként szeretek a családommal lenni, olvasni, zenét hallgatni, de az írás foglalja el a szabadidőm nagy részét.

Milyen további terveid vannak?


Rengeteg minden van előkészületben. Következőleg egy rendhagyó regénnyel jövök, ugyanis a főszerepben nem románc fog állni, hanem egy anyáról szól, akinek bejelenti a fia, hogy meleg. Ő azonban képtelen ezt a gondolatot elviselni, ami rengeteg súrlódást szül a családban. Szóval mondhatjuk, hogy egy coming out utóélete, szülői szemszögből, ami az anya-fia kapcsolatra fókuszál.
Ezen kívül több kisregényem van folyamatban, valamint két regényem is, így egyelőre kérdéses, mi jön utána, már ami a kiadást illeti.


Köszönöm Kitti az interjút.


A könyveket itt tudjátok beszerezni.

Exkluzív beleolvasó: Hajnal Kitti: Főnix című könyvéből

Pár nappal ezelőtt jelent meg Hajnal Kitti legújabb kötete a Főnix címmel, ebből hozok nektek egy kis részletet belőle. Hetente egyszer fogom hozni. Bízom benne, hogy nektek tetszeni fog ez a kis történet, engem már megnyert az írónő.
Jó olvasást!

Hajnal Kitti:
Főnix



Tartalom:
Kaphat-e főnixként szárnyra hamvaiból egy kapcsolat? Képes-e egy erősnek indult szerelem túlélni az idő, a titkolózás és a kimondatlan szavak, okozta sebeket? 

Jake tizenkilenc éves. Három szenvedélye van: a festés, a motor, és Noah. Három éve alkotnak egy párt, Jake épphogy tizenhat múlt, amikor elcsábította a férfit, aki a tanára volt. A kapcsolatukat így több okból is titokban kellett tartaniuk, a négy fal azonban nemcsak köréjük nőtt, egy idő után közéjük is állt. Az egyre több súrolódás egyre több veszekedést szült, Jake ráadásul egy vitájuk hevében elkövetett egy súlyos bűnt, ami tovább mélyítette közöttük a szakadékot. Amikor azonban Noah életében feltűnik valaki más, és elszánja magát a szakításra, rá kell döbbennie, hogy ők ketten képtelenek elengedni egymást…



Engedéllyel!

Már megint.
Ismét veszekedtek, ezúttal is valami jelentéktelen apróságon, ami egyébként szót sem érdemelne. Mostanában az ilyen viták állandósultak, bármi kiválthatta őket: egy mosogatóban felejtett tányér, pár perc késés vagy akár egy rosszul megfogalmazott mondat.
Noah-nak elege lett. Ez az állapot tarthatatlan, semmi értelme, így csak kikészítik egymást. Ki kellene mondani, hogy vége…
Jake-re nézett. A fiú összeszorította a száját, a szeme izzott a haragtól, és Noah nem bírta megtenni. Az elhatározás helyett elkapta egy teljesen más érzés: a vágy.
Jake meglepetten nyögött fel, Noah pedig kihasználva ezt a döbbenetet elmélyítette a csókot. Tetőtől talpig belebizsergett az érintésbe. Legalább fél éve nem értek egymáshoz, már nem is hitt benne, hogy igazán kívánnák egymást. Jake azonban átkarolta, közelebb húzta magához, érezte a szívverését. Nyilvánvalóan többet akart, kifulladva szorította az ajkát az övére.
Noah az ágyra lökte a fiút. Szinte letépte a saját pólóját, aztán lehajolva Jake nadrágját rángatta le, miközben a fiú is megszabadult a felsőjétől. Fölé akart mászni, teljes súlyával ránehezedni, érezni, ahogy reszket alatta, de párjának más tervei voltak: Jake felült, megragadta Noah farmerjét, egy mozdulattal rántotta őt közelebb, és már bontotta is az övet, az ujjai bekúsztak az anyag alá, aztán Noah számára már csak a forróság létezett a férfiassága körül…
A férfi nem bírta elszakítani a pillantását. Lángolt a teste, bódultan fogadta a kéjt, úgy érezte, menten felgyullad, mégis Jake tekintete volt az, ami igazán perzselte…
Enyhén eltaszította magától Jake-et, a fiú elterült a takarón. Noah vett néhány mély lélegzetet, aztán kilépett a ruháiból, és a maradék értelmét összekaparva nyúlt a síkosítóért.
Nem tudta volna megmondani, hogyan bírta eddig. Olyan volt, mint hazatérni, lihegve hajszolta a ritmust. Jake az ajkára tapadt, szinte harapta a bőrét, a körmei a húsába mélyedtek, aztán elszakadt tőle, majd egy hangos kiáltással feszült meg alatta. Ki kellett nyitnia a szemét, látnia kellett az arcát…
Kimerülten roskadt az ágyra, és miközben zsebkendőért nyúlt, Jake-et figyelte. A fiú nagy kortyokban szedte a levegőt, de nem nézett rá, ő pedig tudta, hogy szex után mindig percekig ki van ütve.
– Hónapok óta nem értél hozzám.
Noah-nak fogalma sem volt, hogy ez megállapítás, vád vagy rejtett kérdés, így inkább hallgatott. A csend hosszúra nyúlt közöttük, az előbbi intimitás eltűnt, a hiánya fájón dübörgött.
– Valami volt a tekintetedben, mielőtt megcsókoltál. Mi?
Noah nem válaszolt rögtön. A pillantása az éjjeliszekrényen lévő hamutálat kereste, de annyira régen dohányzott az ágyban, hogy csupán a hűlt helyét találta. Fel sem tűnt neki, hogy már nincs ott… Így csak ült tovább, karját felhúzott lábán nyugtatva, és egy nehéz sóhajjal együtt hagyta el a száját a vallomás.
– Szakítani akartam.
Gomolygó feszültség örvénylett köztük, ahogy a szavak elhaltak.
– Miért?
– Van valaki más.
Nem akarta elárulni. Tudta, hogy ez lesz az utolsó csepp, ezzel végképp fel fogja szítani Jake dühét, és nem is csalódott. A fiú felpattant az ágyról, a szeme szikrát szórt, a hangjától zengett a szoba.
– Ezt képes voltál szeretkezés után közölni? Ilyen nyugodtan?!
Noah hiába kelt fel, nem bizonyult elég gyorsnak, Jake a mellkasánál fogva megtaszította, az ütéstől hirtelen levegőt sem kapott, köhögve görnyedt össze.
– Hogy tehetted ezt velem?!
– Sajnálom.

A könyvet itt tudod beszerezni:

2020. június 2., kedd

C.C.Brown: Tania – Örvény a múltba - (Kaland, rejtély, izgalom és szerelem...Kell ennél több?)

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm az Ágenda Kiadónak az újbóli lehetőséget, hogy elolvashattam C. C. Brown: Tania – Örvény a múltban című könyvet. Ez a könyv számomra nagyon izgalmas és kalandos történet volt.. Jó, igaz az eleje kissé nehezen indult be. Egy este alatt olvastam ki a könyvet, annyira magával ragadt, hogy alig tudtam letenni. Még több ilyen történetet szeretnék olvasni. Kedvencet avattam. 

C.C.Brown:
Tania – Örvény a múltba



Tartalom:
Almási Tania egy rendkívüli lehetőséget kap a dél-angliai tengerparton működő Living Coasts víziállatkerttől, így néhány hónapra Torquay-ba költözik. A tenger fölött magasodó állatkert helyén száz éve még az angol arisztokrácia társasági életének központja, a Marine Spa épülete állt. Egy éjszakai, egyéni mentőakciója alkalmával a sziklák alatt kavargó örvény a mélybe, vagyis 1893-ba sodorja. Így veszi kezdetét egy izgalmas, kalandokkal átszőtt utazás, ahol egy okostelefon fontos szerepet kap, de számtalan bonyodalom okozója is. Hogyan sikerül áthidalnia az évszázados különbségeket? Izgalmas hajsza, kalandos utazás, szerelem, humor, és felhőtlen kikapcsolódás, legfőképp az olvasónak!

Véleményem
5/5
(Nyomokban spoilert tarta

Az elején eléggé nehezen indult be számomra ez a történet. De aztán André egy beszólása után egy varázsütésre gyorsan haladtam. Ez az igazi kalandos történet. Tania 21. századból több mint 100 évet "utazott" a múltban, az 1893-as időben. Itt kezdődik igazán a meseszerű kalandos utazása Tania-nak és André-nak.


– No neeeem Georgia! – mordul fel André. – Nem gondolod, hogy elviszek magammal egy nőt, akit pesztrálhatok egész úton! Még azt se mondtam, hogy én elmegyek, te pedig rám akarsz sózni egy málhát is? – Hát nem mész el? Fordul kétségbeesetten a férfi felé Lady Thinder. – Jaj, dehogynem megyek! – pattan fel André, és idegesen járkálni kezd.


Jó régen olvastam már ilyen kalandos történetet. Nem új keletű azt mondanom, hogy egy este alatt kiolvastam, annyira magával ragadt, pörgős cselekménnyé vált. Nagyon nem értem rá unatkozni. S ráadásul ekönyvként nyugodt szívvel vihettem magammal. Szószerint. Ennyire nem tudtam letenni.

Tetszett a maga a kor, hely és az, hogy nem mindegy, hogyan mondott ki a szavakat. Vicces volt Taniat olvasni, hogy mindig ki kellett javítania magát. Aztán főleg, mikor André-val volt. Nagyon forrt kettejük közt a levegő, avagy a lapok, helyesebben. Éreztem a vibrálást, izgalmat minden egyes oldalnál.

Emlékeztek arra, filmre, ami három rész készült és Brandon Fraser volt a főszereplő és Rachel Weisz a partnere? Nah, őket képzeltem el Taniat és Andrénak. Komolyan mást nem is tudnék elképzelni, annyira adta magát az egész.

Tania Almási… leszel a feleségem? – Igen, boldogan, André Francis Cowper! – válaszolom – s az ékszert az ujjamra húzza. – Soha, soha többé ne vedd le… kérlek – mondja, majd magához húz, és megcsókol. Érzem a szappan, és szivarfüst illatát az arcán. A hajó zümmögve ring alattunk. Talán nemsokára hazaérünk


Egyiptom, rejtély, utazás, beduinok és összeesküvés. Izgalom a javából. Első könyves íróként ez nagyon jó könyvet adott ki, sőt érdemes figyelemmel kísérni C. C. Brown munkásságát.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a kalandot, rejtélyt s nem vetik meg, hogy romantika szál is van benne. Érdemes beszerezni, igazi nyári kikapcsolódást nyújt.


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2020. június 1., hétfő

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.) - ("A következő pillanatban egy tompa ütés zökkentette ki őt a gondolataiból.")

Aurora Lewis Turner: Névtelenek c. könyvéből újabb részletet hoztam el nektek. Az előző, hogy tetszett? Várjátok a második részt? Íme a második részt. Ha tetszett, hagyjatok nyomot, meséljetek, milyen volt?
A következő részt pénteken hozom. 
Jó olvasást!


Aurora Lewis Turner:
Névtelenek
(Bolygókeringő trilógia 1.)


Tartalom:
A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.

Engedéllyel

A következő pillanatban egy tompa ütés zökkentette ki őt a gondolataiból. Érezte, ahogy egy nagy tenyér megmarkolta a hátsófelét, ahogyan az alkoholbűzös lehelet lecsapódott a tarkóján, miközben annak tulajdonosa a következőket súgta a fülébe:
Menjünk, keressünk magunknak egy nyugodtabb helyet, cicám! – Auróra majdnem eldobta a poharat, amit a kezében tartott. Majd remegve fordult meg, mire egy nagydarab, kopasz férfit pillantott meg, aki kajánul vigyorgott rá, miközben magabiztosan villogtatta, az elöl lévő aranyfogát. Nem ez volt az első eset, hogy Aurórát fel akarták szedni egy bárban, de mégis ez lehetett az első olyan alkalom, amikor ennyire nyíltan közeledtek felé.
Szerintem összekevertél valakivel. Nem én vagyok az, akit keresel. – A lány visszafordult a pulthoz azt remélve, hogy a férfi ért a szóból, és magára hagyja őt. De sajnos nem így történt. A kopasz megragadta a lány karját, majd tovább próbálkozott nála. – De, pontosan te vagy az, akit keresek. – Ekkor már úgy szorította őt, hogy Aurórának megfájdult a karja, talán még egy kicsit fel is szisszent. – Gyere, nem fogod megbánni! – A következő pillanatban magával kezdte húzni a rémült lányt, viszont egy mély és egyben meggyőző hang Auróra segítségére sietett.
Nem hallottad őt? Engedd el! Nem akar veled menni. – A következő másodpercben szinte egyszerre csendesedett el az egész bár. A kopasz férfi mögé felsorakoztak a haverjai mintegy segítségükről biztosítva őt. Egy pillanatra Auróra nem is láthatta, hogy ki lehetett az, aki a közbeszólásával a segítségére sietett. De, amint elengedték őt, oldalra fordította a fejét, így észrevett egy, a bárpultnál ülő férfit. Az farmert viselt, laza inget, barna haja kócos volt, az arca egy részét borosta fedte, így szinte ki sem tűnt a tömegből. A szájában cigaretta égett, a szeme pedig zölden csillogott a füstös helyen. Auróra torkában hatalmas gombóc ült, miközben hallotta a kopasz férfi további szavait.
Nem a te dolgod! Ne avatkozz bele, ha nem akarsz gondot magadnak! – A bárpultnál ülő férfi bal kezével kivette a cigarettát a szájából, majd elnyomta azt a pulton lévő hamutálban. Auróra látta, ahogy lekászálódott a bárszékről, és kihúzta magát. Alapjában véve magas férfinak tűnt, de mintha, abban a pillanatban, hogy a lány ezt észrevette, elkezdett volna még nőni. A szeme pedig egy csapásra megváltozott; a zöld szín eltűnt belőle, így furcsa, sárgás árnyalatúvá vált. A szeme alatt mintha fekete erek futottak volna végig igencsak állatias külsőt kölcsönözve neki. Miközben megtörtént ez a változás, Auróra hallotta, ahogy a kopasz férfi egyik társa odasúgta annak:
Hagyd a csajt, menjünk! Nem éri meg, ez Arktos! – A férfi viszont eléggé részegnek tűnt ahhoz, hogy ne hallgasson a bölcs tanácsra.
Leszarom, ki ő. Nem félek tőle.
Bölcsebb lenne, ha hallgatnál a baráti szóra, haver. Különben még elveszítesz valamit… – csengett a magas férfi hangja, viszont kicsit sem enyhült meg a körülötte lévő környezet.
Ha ennyire kemény vagy, miért nem harcolsz a ketrecben? – kérdezte a kopasz, miközben lerázta válláról az őt csitító haverja kezét. Látszott, hogy a barátai nem akartak balhét, hiszen valami miatt féltek a magas férfitól.
Hidd el, hogy senki nem akarná azt – morogta a sárga szemű férfi.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2020. május 31., vasárnap

Szénási Krisztina: Születésnap - (Egy ​parti, ahol minden megváltozik… )

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni, Erawan Kiadónak és Szénási Krisztina írónőnek, hogy elolvashattam a Születésnap c.könyvet. Ez a történet elgondolkodtató volt számomra és szívmelengető, hogy mint a 15 rokon egy helyre gyűjteni, noha nem mindenkinek volt szíve vágya ez a parti. 15 rokon, 15 történet és 15 gondolat, érzés. Erről szól ez a kis történet a Születésnap.

Szénási Krisztina:
Születésnap



Tartalom:
Egy ​parti, ahol minden megváltozik… 
Kivételes alkalom, ám messze nem példátlan. Összejön egy család, a rokonság apraja-nagyja, hogy együtt köszöntsék fel a Nagypapát a nyolcvanötödik születésnapján. De mi történik akkor, ha egy asztalhoz ültetünk két kamaszt, egy tökéletességre görcsösen törekvő édesanyát, egy kissé bohém művészházaspárt meg egy sikeres szoftverfejlesztőt? És még sok más, egymáshoz a alig-alig passzoló rokont. Ilyen színes kavalkád e jubileumi vendégsereg. Csoda-e ha ez az egyszerű együttlétnek induló, születésnapi köszöntő sorsfordítóvá válik többük életében? Pedig igazából nem is történik semmi különös. Vagy mégis?
Utazásra hívjuk az Olvasót. Nem egzotikus tájakra, hanem legbelsőbb gondolatainkba, érzéseink mélyére vezet az út. Nem kevésbé rögös, és járatlan út ez, mint messzi kontinensekre kalandozni, és talán épp annyi meglepetést tartogat. A könyvben egybeér jelen, múlt és jövő, mialatt a valóságban a történet eleje és vége között csupán pár óra telik el. És a nap végére már semmi sem olyan, mint amilyen előtte volt.


Véleményem
5/5

Nem is tudom, hol kezdjem. Adott ez a történet, mely épp születésnapi köszöntőre készülnek. S az egész család jelen lesz és a történetben szinte mindenkinek a gondolatait, érzéseit megismerhetjük. Két nőt nem igazán tudtam megkedvelni számomra önzőek, és csak magukkal vannak elfoglalva. Nando lóg ki kicsit ebből a színes forgatagból, igazából ő az igazi üde folt ebben a családból, meg esetleg Iza.
Az embernek nem mindennap van születésnapja, és olyankor elmélázik, hogy vajon mindent megvalósított, amit szeretett? Sikerült elérni a kitűzött célt? Boldog-e?
A rokonok között vannak fura és érdekes emberek. Van egy zsémbes nagynéni, jó életű unokatestó és kicsit sem kedves gyerekek, unokák, akik a telefonjukat nyomogatják a családi összejövetelen. 
Érdekes volt számomra olvasni a történetet, hiszen hiába nagy a rokonság nem mindenki ismeri a másikat. Mindegyikőjüknek meg van a maguk bajai, és ugye erre itt van a családi összejövetel a születésnap.
Igazából az ünnepelt gondolatai, érzései tetszett nagyon. Azt, hogy merte felvállalni korához képest, hogy szerelmes. Persze robbantott a nagy hírrel is.
Itt meg kell jegyeznem, miért gond, ha idős korára lesz az ember szerelmes? Szerintem a szerelem nincs korhoz kötve. Ugye? Mindenkinek joga van szerelmesnek lenni kortól függetlenül.
Viszont a történet végére, az ünnepség elmúltával mindenki igyekszik haza és a gondolataikba merülve, jönnek rá, hogy valójában mit is akarnak. S ezután mindenkinél valamilyen szinten változást hozott ez a mai nap, döntések születtek, tettekre váltották a terveiket.  Ez a történet a gondolataival, a tanácsokkal, az érzelmekkel hatja meg az olvasót, teszi érdekessé az egészet. Nekem ez nagyon jól esett a lelkemnek, tetszett ez az aranyos kis történet. Plusz pont az, hogy abszolút nem akart több lenni nem volt felesleges fellengzős mondatok.

Kinek ajánlanám? Azoknak, akik szeretik a kötetlen, könnyed kis olvasmányt. Igazi elmélkedős, szórakoztató kis történet


A könyvet itt tudod beszerezni:

2020. május 30., szombat

Sylvia River: Reményhajsza (Reményajsza 4.) - ( Tele akcióval, drámával, érzelmekkel,mindenkinek szívből ajánlom. A cím most kivételesen illik erre a történetre.)

Köszönöm Sylvia River írónőnek, hogy elolvashattam Reményhajsza 4. részét. Ezután már nagyon várom az 5. rész. Kíváncsi vagyok, hogyan és miként folytatódik a történet. Sok szál el lett varrva, de nyitott is sokat. Nem fogok panaszkodni, ez a történet továbbra s nagy élmény,akciódús.

Sylvia River:
Reményhajsza
(Reményajsza 4.)



Tartalom:

Még ​szinte visszhangzik hőseink és a történetüket olvasó – valószínűleg szinte egyszerre elhangzó – elégedett „Végre!” sóhaja, máris új bonyodalmak érkeznek a Reményhajsza-hagyományoknak megfelelően. 
A felbukkanó probléma ijesztően váratlan, meglepően új, Bonnie és John eddig nem is találkozott még csak hasonlóval sem. Ez az ellenség maga a Gonosz, hiszen elsősorban azt készül elpusztítani, ami talán a legfontosabb: a hitet egymásban és önmagukban. A Gonosz kegyetlen, immár nem elégszik meg a küzdelemmel, verítékkel, könnyel, vérrel; hatalmas árat szabva, áldozatra vár. 
A segítség késik és mire beindul a gépezet, már az a fő kérdés, útját lehet-e még állni valahogy, vagy most valóban utoléri őket a vég… 
A kötetben a régi ismerősök mellett új szereplők is felbukkannak, például a rég elfelejtett, ügyes (nem is kettős, sokkal inkább többes) ügynök; néhány jól rejtőzködő, ravasz, kifinomult gyilkos; nem beszélve a pénzéhes, gátlástalan politikusokról és az őket szolgáló, vakon parancsokat követő szervezetekről. 
A sorozat negyedik része ugyanolyan recept alapján készült, mint elődei: végy sok szereplőt és történetszálat, fűszerezd váratlan fordulatokkal, adj hozzá izgalmakat, egy csipetnyi romantikát és főzd, amíg összeérnek az „ízek”. A kondért tedd az asztal közepére és kívánj hozzá jó étvágyat! Ne aggódj, hiába hatalmas az adag, aki belekóstol, addig falja, amíg tart!

Véleményem
5/5

Alig pihenték ki az előző akciót, de már jön egy újabb balsejtelem. Hiszen John főnöke jött, látott és vitte az énekes magával.
Már vártam nagyon, hogy 3.rész után mivel tudja Sylvia lekötni az olvasót a 4.részben.
Ebben a 4. részben minden volt, ami felelhető a történetben és most kivételes oda hat a címe is a történetre. Ebben az akciódús események közepette Bonnie-t nem szívleltem. Ennyire naív még soha nem volt egyik részben sem. Johnnál, meg szószerint elgurult nála a gyógyszer. Ilyen húzást csinálni. Másképpen nem is lehetett volna megvédeni. A többiek hozták a szokásos vicces formájukat. Akcióztak egyet-kettőt...
Sok új és régi szereplők visszatértek, köztük Kevin Davis. Elején nem csíptem a fazont, de végére... Sylvia, most miért kellett így elbánnod vele?? Már kezdtem megkedvelni,bírni a fazont. Hülyeségeivel együtt.
Aztán ott volt Orosz és Mexikói ügy.  Ahogy olvastam egyre izgalmasabb és csavarokat tett bele a történetben...
Igazán nem merek többet írni, mert hajlamos vagyok spoilerként írni... Mondjuk, megemlíteném, hogy hiányzik Rico és a többiek,Diane is, a maga fura viselkedése is.
Nagyon jól össze lett rakva a történet, nem lehetett lyukra futni. Minden részhez a végére kiderültek a dolgok, illetve nyitott új szálakat a következő 5. részében.
Arra én is kiváncsi vagyok Sean mit lép majd. S ugye ott van Ethan Ross is... Őt bírtam nagyon. Kedvelhető figura, tetszett, ahogy John mellé állt.

Jeffnek az a mániája, hogy egy olyan képzési tematikát rak össze, amiben már mindenféle van. Konkrétabban: szeretné rávenni a fickót arra, hogy ossza meg vele a tudását. Esetleg még a csávó terrorista-alvezér életszakaszából, adódó tapasztalatból is szívesen merítene. Ti meg szépen megtanulnátok, amit kiszedett a srácból. Fél terrorista, részben brit, enyhén amerikai,kicsit légiós,hangyányit orosz és még a jó ég tudja, hogy milyen terrorelhárító kommandós képzést kapnátok majd valamikor, ha lesz rá mindenkinek érkezése.

Tetszett, hogy Ethan végre nem rossz fiús oldalát mutatta, hanem tényleg képes jó dolgokra és bízom benne, hogy ez így is marad.
Voltak olyan karakterek, akiket nem bírtam itt van mindjárt Elena és Kolja.. Nah, Kolja olyan volt, mintha Telly Savalast látnám magam előtt. Pedig tudjuk, nem illene rá a karakter.
Mindenesetre Sylvia nagyot alkotott a negyedik részben, és kíváncsian várom az 5. részt, hogy mit hoz ki. Sok kérdésem van a történettel kapcsolatban, pl az, hogy Kevin felépül-e Richie kibékül-e a feleségével és mi lesz Ethan-al Kristyvel kapcsolatban…  ésatöbbi, ésatöbbi.

– Esküszöm… nem, nem jó – visszakozott Ewan. – Becsületszavamra…ez sem jó. – harapta el a kezdődő mondatot az egykori terrorista. – Tehát megígérem, megfogadom, hogy a lehetőségért cserébe mindent megteszek. 
– Nagyon hülye vagy, O'Donell. – csóválta meg a fejét Kenderson.”


Szóval Sylvia, hajrá, írd a következőt, mert kell a folytatás. Imádtam mindensorát, volt benne romantika, akció és sok – sok idegállapot, jó kis csapkodás események fényében, nem egyszer mondtam, hogy egyesek nem normálisak. Sylvia történeteit nagyon szeretem, és nem tudom elégszer elmondani, hogy számomra ez a sorozat olyan, mintha filmet néznék. (Tényleg még nem keresték fel a producerek? Pedig megérné egy forgatást. )


Mindenesetre annak ajánlom, aki nagyon szereti az akciót, krimit és a romantikát. Nem lehet egy percet sem letenni, sőt unatkozni sem fog az olvasó.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2020. május 29., péntek

Beleolvasó:Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.)

Hahó, újra beleolvasót hoztam el nektek. Ezúttal Aurora Lewis Turner: Névtelenek c. könyvéből fogok majd hozni hetente egy kis részletet. Bízom benne, hogy tetszeni. Nekem meg van a könyv, és hamarosan elkezdem én is olvasni, elmesélem nektek, hogy tetszett-e vagy sem.


Aurora Lewis Turner:
Névtelenek
(Bolygókeringő trilógia 1.)


A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.

Engedéllyel

3. fejezet
A Hetedik Bolygó

Auróra sokáig csak állt, és nem hitt a szemének, ugyanis egy igencsak lepukkant kocsmában találta magát. Különféle, nem túl bizalomgerjesztő emberek nyüzsögtek körülötte, főleg férfiak. Többségük bőrruhát viselt, terjedelmes szakálluk és hosszú hajuk volt, mind motorosoknak tűntek. A levegő bűzlött az alkoholtól és az izzadtságtól, mivel a bár közepén egy harcteret alakítottak ki, amiben éppen egy fizetett meccs keretein belül laposra vertek egy hasonló kinézetű keménylegényt.
Auróra hirtelen egy lökést érzett a vállán, ami majdnem a padlóra terítette őt. Megfordult, és észrevette, ahogy egy kövér férfi két nagy korsó sörrel egyensúlyozott a tömegben. Nem igazán fért el ott, így egymás után lökte arrébb az előtte állókat. Ahogy a ketrecharc a végéhez közeledett, a zsivaj egyre erősödött körülöttük. Auróra egy nagyot nyelt, miközben észrevette, hogy néhányan már kiszúrták őt a tömegben, hiszen egy cseppet sem illett közéjük. Rövid sortot viselt egy spagettipántos toppal, a lábán pedig ujjbedugós papucsot. Egyáltalán nem illett arra a helyre, ami persze nem lehetett meglepő, hiszen nem úgy készült, hogy azon az estén egy idegen világ idegen bárjában találja majd magát. Nagyot nyelt, körülnézett, és kiszúrt magának egy nőt, aki miniszoknyát, hosszú bakancsot és szegecses bőrkabátot viselt, miközben hangosan kokettált az egyik félrészeg vendéggel. Erre egy furcsa ötlet szállta meg az elméjét, odalépett a pulthoz, ahonnan aztán elvett egy alkoholtól átitatott szalvétát, majd, amikor a kocsmáros odafordult hozzá, hogy megkérdezze, mit inna, kölcsönkért tőle egy tollat. Az némán szolgálta ki a lányt, aki ezután megfordult, és a falon lógó mosdó felirat felé vette az irányt. Rettenetes állapotok uralkodtak abban a helyiségben; a falakat mindenféle felirattal firkálták tele, egyetemes bűz terjengett a környéken, a WC-kagylók leszaggatva álltak, miközben a higiéniának ott nyoma sem látszódott. Auróra ennek ellenére bevette magát az egyik fülkébe, amelyet még csak bezárni sem lehetett, majd remegő kézzel kezdett írni. Amint végzett, kilépett az előtérbe, mire a falon lógó, törött tükörben meglátta magát. Immár fekete topot viselt fekete miniszoknyával és acélbetétes bakanccsal. Így már jobban hasonlított ahhoz a nőhöz, akit az előbb látott a bárban, ezért a kocsma hangulatához is jobban illhetett. A zsebébe nyúlt, ahonnan előhúzott néhány ismeretlen bankjegyet, amivel a bárpulthoz indult. Úgy érezte, hogy itt az ideje inni valamit, hiszen olyannak tűnt az egész, mintha egy furcsa álomba cseppent volna. Nagy levegőt vett, végül elszánva magát ismét a nyüzsgő tömegben lavírozott a nagydarab, félrészeg emberek között.
Odament a pulthoz, de ahelyett, hogy nyíltan megkérdezte volna, hogy hol van egyáltalán, rendelt egy gin-tonikot. Valami azt súgta neki belülről, hogy nem volt teljesen jó ötlet inni, de eközben úgy érezte, hogy mégis ez kellett ahhoz, hogy kitisztuljanak a gondolatai. Vissza, sajnos, már nem mehetett, hiszen tudta, hogy ott csak katonák várnák őt. Ekkor eszébe jutott Nikki, akiről még mindig nem tudott semmit, így az ijedtségét hirtelen aggodalom váltotta fel. Azt is tudta, hogy senkinek nem beszélhetett arról, hogy milyen új képességei születtek. Bár elfogadni nagyon nehéz volt, legbelül tisztában lett azzal, hogy az eddig ismert élete véglegesen és visszavonhatatlanul megváltozott. Azt viszont nem is sejtette, hogy mit kellene tennie, hogy mihez kezdjen ezután.


Ha kíváncsi vagy a többi részletre, akkor itt be tudod szerezni: