2020. június 1., hétfő

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.) - ("A következő pillanatban egy tompa ütés zökkentette ki őt a gondolataiból.")

Aurora Lewis Turner: Névtelenek c. könyvéből újabb részletet hoztam el nektek. Az előző, hogy tetszett? Várjátok a második részt? Íme a második részt. Ha tetszett, hagyjatok nyomot, meséljetek, milyen volt?
A következő részt pénteken hozom. 
Jó olvasást!


Aurora Lewis Turner:
Névtelenek
(Bolygókeringő trilógia 1.)


Tartalom:
A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.

Engedéllyel

A következő pillanatban egy tompa ütés zökkentette ki őt a gondolataiból. Érezte, ahogy egy nagy tenyér megmarkolta a hátsófelét, ahogyan az alkoholbűzös lehelet lecsapódott a tarkóján, miközben annak tulajdonosa a következőket súgta a fülébe:
Menjünk, keressünk magunknak egy nyugodtabb helyet, cicám! – Auróra majdnem eldobta a poharat, amit a kezében tartott. Majd remegve fordult meg, mire egy nagydarab, kopasz férfit pillantott meg, aki kajánul vigyorgott rá, miközben magabiztosan villogtatta, az elöl lévő aranyfogát. Nem ez volt az első eset, hogy Aurórát fel akarták szedni egy bárban, de mégis ez lehetett az első olyan alkalom, amikor ennyire nyíltan közeledtek felé.
Szerintem összekevertél valakivel. Nem én vagyok az, akit keresel. – A lány visszafordult a pulthoz azt remélve, hogy a férfi ért a szóból, és magára hagyja őt. De sajnos nem így történt. A kopasz megragadta a lány karját, majd tovább próbálkozott nála. – De, pontosan te vagy az, akit keresek. – Ekkor már úgy szorította őt, hogy Aurórának megfájdult a karja, talán még egy kicsit fel is szisszent. – Gyere, nem fogod megbánni! – A következő pillanatban magával kezdte húzni a rémült lányt, viszont egy mély és egyben meggyőző hang Auróra segítségére sietett.
Nem hallottad őt? Engedd el! Nem akar veled menni. – A következő másodpercben szinte egyszerre csendesedett el az egész bár. A kopasz férfi mögé felsorakoztak a haverjai mintegy segítségükről biztosítva őt. Egy pillanatra Auróra nem is láthatta, hogy ki lehetett az, aki a közbeszólásával a segítségére sietett. De, amint elengedték őt, oldalra fordította a fejét, így észrevett egy, a bárpultnál ülő férfit. Az farmert viselt, laza inget, barna haja kócos volt, az arca egy részét borosta fedte, így szinte ki sem tűnt a tömegből. A szájában cigaretta égett, a szeme pedig zölden csillogott a füstös helyen. Auróra torkában hatalmas gombóc ült, miközben hallotta a kopasz férfi további szavait.
Nem a te dolgod! Ne avatkozz bele, ha nem akarsz gondot magadnak! – A bárpultnál ülő férfi bal kezével kivette a cigarettát a szájából, majd elnyomta azt a pulton lévő hamutálban. Auróra látta, ahogy lekászálódott a bárszékről, és kihúzta magát. Alapjában véve magas férfinak tűnt, de mintha, abban a pillanatban, hogy a lány ezt észrevette, elkezdett volna még nőni. A szeme pedig egy csapásra megváltozott; a zöld szín eltűnt belőle, így furcsa, sárgás árnyalatúvá vált. A szeme alatt mintha fekete erek futottak volna végig igencsak állatias külsőt kölcsönözve neki. Miközben megtörtént ez a változás, Auróra hallotta, ahogy a kopasz férfi egyik társa odasúgta annak:
Hagyd a csajt, menjünk! Nem éri meg, ez Arktos! – A férfi viszont eléggé részegnek tűnt ahhoz, hogy ne hallgasson a bölcs tanácsra.
Leszarom, ki ő. Nem félek tőle.
Bölcsebb lenne, ha hallgatnál a baráti szóra, haver. Különben még elveszítesz valamit… – csengett a magas férfi hangja, viszont kicsit sem enyhült meg a körülötte lévő környezet.
Ha ennyire kemény vagy, miért nem harcolsz a ketrecben? – kérdezte a kopasz, miközben lerázta válláról az őt csitító haverja kezét. Látszott, hogy a barátai nem akartak balhét, hiszen valami miatt féltek a magas férfitól.
Hidd el, hogy senki nem akarná azt – morogta a sárga szemű férfi.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése