Interjú Fodor Zsana írónővel - "Amikor a történet bevezető részét írtam, már fejben tudtam, hogy hova szeretném, hogy kifusson a történet. "

Köszönöm Fodor Zsana, hogy elfogadtad az interjú felkérést. Nemrég jelent meg a könyved az Erawan Kiadónál: az Elhúztam, Anyátok címmel olvastam és nagyon tetszett. Elgondolkodtam rajta, hogy mennyire nem tudunk kommunikálni egymással, elmondani mire is vágyunk leginkább. Nagyon megtisztelő számomra, hogy alig jelent meg és olvashattam. Néhol vicces jelenetek vannak benne, máshol pedig komoly dolgok is zajlanak hősünkkel. Erről és sok mindenről fogok kérdezni. 

1.

Kérlek, mesélj kicsit magadról! Mióta írsz és miért pont az írás felé, indultál el?

Az életem a szövegek körül forog már nagyon régóta. A történetek szeretete gyerekkoromtól kezdve velem van, és a tanulmányaim is a szövegekkel való foglalkozás irányába vittek. Az írás az egyetemi éveimben kezdett mocorogni bennem, egy-egy szikra erejéig fellobbanva, de már akkor szóltak a tanáraim, hogy ebben több is lenne. Ekkor már a Magyar szak mellett az Egyetemi Hírlapnál tevékenykedtem, és kezdtem belefolyni a könyvkiadói szakmába is, ezért döntöttem az akkoriban első évfolyamként induló Kiadói szerkesztő másoddiplomás képzés mellett. Az egyetemet végül két diplomával zártam, magyar szakos bölcsészként és kiadói szerkesztőként, majd el is helyezkedtem szerkesztőként. Attól kezdve nagyjából egyenesen vezetett az utam a kiadói oldalon, és közben ugyan fogalmazódtak bennem a történetek, de akik ebben a szakmában dolgoznak, jól ismerik az érzést: a kreatív energiát elnyeli a munkavégzés. Tehát ahhoz, hogy az írásnak végre – akár a nagyobb lélegzetvételű regényírásnak – utat engedjek, ki kellett szorítani magamnak a kreatív időt. Ekkor – minden mindegy alapon – eldöntöttem, hogy Fejős Éva regényírói kihívását, ha törik, ha szakad, egy akkor frissen megálmodott történetemmel igen is teljesíteni szeretném. Ez az időpont múlt év novemberére esett, ami szerencsére a könyvkiadásban a nagy hajrán túli időszak. Tehát belevágtam, és írtam, és írtam, és alig vártam, hogy megtudjam, hogyan kerekedik, és végül teljesedik ki a történetem. Az Elhúztam, Anyátok című regényem lett az az első végigírt regényem, amit most már a kezemben tarthatok könyv formában is, és ez hihetetlen érzéssel tölt el. Azt hiszem, nem is titok már, hogy a 2. rész is útra kel idén ősszel.

2.

Mindig is ebben a műfajban szerettél volna, írni vagy próbáltál mást is?

Az Elhúztam, Anyátok című regényemet (és más regénykezdeményeimet is, amik kidolgozásra várnak) a romantikus-realista zsánerbe sorolom. Nem próbáltam másik zsánert, mert én is többnyire ebből szemezgetek, amikor marad időm az olvasásra. De alapvetően a hangom és a témaválasztásom is ehhez a zsánerhez köthető, amit a kicsit szellemes, kicsit szókimondó, kicsit mélyre ható gondolatokkal átitatott, mégis életszerűn megfogalmazott stílus egyvelege jellemez.

3.

Milyen érzés számodra, hogy megjelent az első könyved? Milyen visszajelzéseket kaptál a történetről?

Nagyszerű érzés, hogy véghez vittem ezzel a regénnyel azt, amit elterveztem, azaz hogy a regényírói kihívást teljesítettem. Emellett az is közrejátszik az örömömben, hogy a szerkesztés során szerzett tapasztalataim, illetve az évek alatt elraktározott írástechnikai tanulmányaim összeadódtak, és olyan szerkezeti formát adtak a regényemnek, ami miatt az első végigírt írásommal elégedett lehetek. Az pedig, hogy Fejős Éva kiválasztotta a beküldött írások közül az enyémet is, hab a tortán. Ugyanis én nem megjelenni akartam minden áron, hanem megugrani a lécet. Az olvasói visszajelzések alapján is arra tudok következtetni, hogy sokan szeretik a regényem.

4.

Olvastam a legutolsó oldalakon, hogy mennyi mindennek jártál utána. Mennyire volt fontos ez a háttérmunka, illetve volt tapasztalatod abban, hogy hogyan lehet megoldani a felmerülő problémákat?

A regényírás közben ugyanazt a módszert követem, mint a szerkesztésnél. Minden tényadat ellenőrzése, körbejárása, azaz a kutatómunka itt is ugyanolyan szerepet kap, mint a munkám során. A karakterek, illetve a cselekedeteik stb. ugyan „formálják” a történetet, de kell egy biztos háttér, a közegbe helyezés, ami a szerző feladata. Bevallom, sokszor magam is meglepődtem, amikor például a fétisbulikról olvastam, vagy az élet közepi válság problémakörét jártam végig, hiszen egyikben sincs közvetlen tapasztalatom, de akkor is hasonló érzés kapott el, amikor párkapcsolati kézikönyveket olvastam – hiába élek magam is családban. A női-férfi párkapcsolati libikókát szerintem nem elég megélni, mert sokszor fogalma sincs az embernek, mi miért történik. Ezért is olvastam utána a témának, és tartom magam ehhez továbbra is, mert szükségem van az íráshoz a hiteles háttéranyagra.

5.

Mit gondolsz: vajon, ami a könyvben történik párosunkkal, Clarissa és Peter karakterekkel, a valóságban is előfordulhat?

A történet megírásakor alapvető célkitűzésem volt, hogy olyan világot teremtsek meg, ami életszerű. Ahogyan ez visszajön a karakterek motivációiban, vagy például a párbeszédekben, úgy maga a történetvezetés során is fontosnak tartottam az életszerűséget. Többen kérdezték, miért helyeztem a történetet Berlinbe, hisz akárhol, tehát Magyarországon is játszódhatna. Valóban, a karaktereim és a történetük, egy közülünk, azaz akár velünk, akár a szomszédunkkal is megtörténhetett volna, de a tematikus partik világa megkötötte a kezem. Nagyon sokat olvastam a témában, hogy sikeresen el tudom-e helyezni, mondjuk Budapestre a történetemet, és arra jutottam, az életszerűség azt diktálja, hogy olyan városban játszódjon a Clarissa és Peter élete, ahol valóban elugorhat az ember hétvégén egy VIP-belépő segítségével egy kedve szerinti tematikus buliba.

6.

Kapcsolatok többsége, a kommunikáció hiánya  miatt megy tönkre. Te mit gondolsz erről?

Bár közel sem ismerem megfelelő mértékben a pszichológiai hátterét ennek a problémakörnek, a tapasztalataimra, illetve a megfigyeléseimre tudok hagyatkozni. Ez alapján döntöttem a kétnézőpontos történetvezetés mellett. Jól esett belehelyezkedni a két fő karakter gondolataiba, hogy megtudjam, melyik oldal hogyan gondolkodik, és azt sokszor mennyire különbözik egymástól. Természetesen megvan a férfiszem lektorom – a férjem, aki „nagy szerencsémre” exirodalmár –, és stilisztikailag néhol javította Peter megnyilvánulásait azzal a felkiáltással, hogy „na ilyet normális férfi nem mond”. Ez egy-két szót érintett csupán, de olyan javaslatok is érkeztek tőle, hogy „mikor kerül már elő a kés, vagy legalább egy halott” a történetben. A komolytalan javaslatoknak persze nem tulajdonítottam jelentőséget, de könnyebb volt azzal a tudattal kiengedni Peter és Clarissa történetét a kezemből, hogy volt egy kritikus férfiolvasóm is.

(Fotó: Fodor Zsana, nyomtatott példány)

7.

A könyv érdekes és elgondolkodtató problémákat vett fel. Azt vettem észre, hogy eleinte elbeszéltek egymás mellett a főszereplőink, később pedig leültek és megpróbálták elmondani az eltemetett érzéseiket, vágyaikat. Ezek a dolgok kitaláltak vagy valóságosak?

Amikor a történet bevezető részét írtam, már fejben tudtam, hogy hova szeretném, hogy kifusson a történet. Tehát arra törekedtem, hogy a történet érzelmi íve mentén mélyítsem el a felszínes beszélgetést az egymásra figyelő kommunikációvá. A történet természetesen fikció, azonban érezhető a történetvezetésen, hogy valahol mélyen megbújnak bizonyos tények, amelyek segítik a karaktereket, hogy feldolgozzák a problémáikat, azaz választ kapjanak a felmerült kérdéseikre. Amellett azonban, hogy a tanulmányok, könyvek és cikkek bővítették az ismereteimet, megfogalmazódott bennem, hogy a karaktereim olyan hétköznapinak számító problémákat dolgoznak fel a történet során, amely bármelyikünk életében előfordulhat. Azonban a történet fikció és minden lehetséges kapcsolódás a valósághoz csakis a véletlen műve.

8.

Várható közeljövőben még ilyen hangvételű könyv? Ha igen, mi és mikor?

Igen, mindenképpen azon leszek, hogy további regényekkel bővítsem az írói tárházam, és az olvasóim kedvére tegyek a történeteimmel. Ennek a következő állomását az Elhúztam, Anyátok 2. része képezi. Ez a kézirat szintén egy kihívás, a nem régiben zárult 2. Fejős Éva regényírói kihívás idején íródott, és noha hosszabb idő állt rendelkezésre, mint a korábban megadott egy hónap a regényíró november keretein belül, ebbe a kihívásba is alig fértem bele idő tekintetében. Fejős Éva a tavaszi kihívást eredetileg 3+1 hónaposra tervezte, de szerencsére kitolta június elejére a határidőt a vírushelyzetre való tekintettel. A nem mindennapi körülmények ugyan közrejátszottak nálam is az írás során, mégis úgy érzem, az 1. rész történéseit sikerült tovább mélyítenem, illetve maga a regényszerkezet is összetettebb lett az 1. részhez képest. De ez még a jövő, és amint én is többet tudok a valószínűsíthetően őszi megjelenésről, a Facebook-oldalamon értesítem az olvasóimat.

9.

Nem az igazi neveden jelent meg a könyved, miért?

Család, barátok mit szóltak, hogy írásra adtad a fejed?

Azért írok „álnéven” – ami valójában könnyedén kikövetkeztethető a valódi nevem alapján –, mert egyébként is a könyvszakmában dolgozom, és a két út, azaz szerzőnek vagy szerkesztőnek lenni, merőben eltér egymástól. A családom már azóta tudta és szorgalmazta, hogy írjak, amióta csírát vert bennem a gondolat, a barátaimnak erről csak nagyjából a kihívás idején vagy azt követően, már a megírt regénnyel a hátam mögött beszéltem. Az írói csoportoknak azonban már jó ideje tagja vagyok a Facebookon.

10.

Tervezett vagy tudatos volt az írás?

Szerintem az írás akkor tartható igazán kézben, ha először is tervezett, másodszor pedig, ha kellően tudatos tevékenység – vagyis nekem ez vált be. Enélkül csupán egy gondolatfolyam kerül a papírra (Word doksiba), ami egyeseknél teljesen ösztönösen magát a tökéletes művet eredményezi, másoknál viszont egy olyan gondolathalmazt, amivel még nagyon sok dolga lesz az írójának. Én fejben tervezek, majd írás közben – a folyamatában – írok-visszajavítok. Amikor eltelik egy bizonyos idő, és érzelmileg valamelyest sikerül eltávolodnom, gond nélkül szerkesztem is az írásom. Így jellemezném a folyamatot, ezért azt hiszem, kimondhatom, hogy tudatosan és tervezetten írok.

Köszönöm az interjút Fodor Zsana!