Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kabai Krisztina - ("Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kabai Krisztina írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek az első regénye Pillangó címmel jelent meg, ami kapható e-könyvként és nyomtatott kiadásban is.

Forrás: Kabai Krisztina írói oldal

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kabai Krisztinának hívnak, de mindenki Tinának, Tinusnak vagy éppen Ginának hív (ennek van egy nagyon vagány előzménytörténete és csak a szűk baráti társaságom bátorkodik így szólítani). A Krisztát és változatait kifejezetten utálom már gyerekkorom óta, mégis nagyon sokan neveznek így, legnagyobb örömömre. Ha három dolgot kellene mondanom magamról, ami úgy közrefog és elmond rólam mindent, azok a következők: írás+olvasás, ifjúsági tanács és néptánc. Ez a három tart életben és visz végig a mindennapjaimon. A sorrend mindig más, attól függően, hogy éppen milyen projektben vagyok benne.

Partiumban, Szilágyságban élek, 2025 őszén költöztem vissza a szülőfalumba, ahol egy újonnan alakult marketingügynökségnél dolgozom, mint kommunikációs. Mindeközben évek óta benne vagyok a megyei magyar ifjúsági tanács vezetőségében és bátorkodom belemászni mindenféle magyar kulturális program szervezésébe.

2021 karácsonyában jelent meg az első regényem, a Pillangó, azóta pedig szorgosan dolgozom egy nagyobb regényen és egy rövidebb történeten is.

Pillagó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2016.07.07-én kezdtem el írni (szóval idén lesz 10 éves az első változata), és nagyjából 2018-ban fejeztem be, azután csak csiszolgattam, kivettem és hozzátettem, végül 2022 januárjában leadtam a végleges változatot a kiadónak.

Mivel az alapkoncepció egy rendőrségi ügy, többször is átolvastam az aktuális jogszabályokat Magyarországra vonatkozóan, hiszen a történet Debrecenben játszódik. Egyeztettem jogászokkal, különböző fórumokon kérdezősködtem a szokásokról, munkamenetekről, de folyamatában is csiszolódott a történet háttérkoncepciója.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes mértékben a valóságon alapul, nincs benne fantasy elem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2012-ben, 12 évesen egy meseíró pályázatra (egy jó jegyért) írtam egy mesét. 2014-ben már fent voltam Wattpadon és szinte sorszalagra gyártottam a fanfiction-öket különböző fiúzenekarokról és énekesekről. Valamikor 17 évesen kezdtem el fantáziálni arról, hogy egyszer majd nagy regényíró leszek. 9 év elteltével ugyanilyen álmaim vannak. Úgy érzem, a Pillangóval megtettem az első nagy lépést a cél felé, de az igazi áttörést a következő regényem fogja hozni.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nagyon érdekel a dark romance, rengeteg ilyet olvastam már, ha írni fogok ilyet, akkor nem feltétlen a tabudöntögetős, véres fajta van tervben, hanem az egyszerűbb, mégis sötétebb, maffiás szerelem, de a lélektani történetek írására szeretnék nagy hangsúlyt fektetni. Imádom - jó mazochistához híven - azokat a regényeket, amelyek egy kicsit szétszednek belül, amik miatt elsírom az összes könnyeimet, amiktől más szemszögből látom a világot. Ezt a hatást akarom én is elérni az olvasóimnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent. De amikor pontot tettem az utolsó fejezet végére, akkor úgy éreztem, végre megérkeztem oda, ahol lennem kell.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Régebben volt, de aztán egyetemen újságírás szakon voltam és alapból megosztottam az újságcikkeket, szösszeneteket, így már az egyetemi éveim elején rájöttem, hogy teljesen felesleges két identitás mögé bújnom. Úgysem írnék soha olyat, ami nem illik hozzám, vagy ami miatt más véleménnyel lesznek rólam az emberek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ez a kényelmes és komfortos, ebben tudok a legjobban ellazulni és jeleneteket kitalálni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Megvan az az érzés, amikor végignézel a munkádon, és azt mondod: “Na, igen! Ez igen! Ezért megérte fáradni!”? Nos, pont ilyen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív, aztán végül tudatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A készülődő történet konkrétan a szívem egy darabja, nagyon sok olyan jelenet van benne, amit a való élet inspirált. A Pillangó kicsit más eset, az a kamaszkorom vágyálmaival van tele.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig változó, de általában tematikához nyúlok és elkezdek abba illő karaktereket kitalálni. Ilyen a készülődő regényem, aminek fókuszában a néptánc áll. Megnéztem a sztereotípiákat, készítettem pár perszónát, és azokat elkezdtem alakítani úgy, hogy tökéletesen át tudjam őket érezni. Innen már nem volt nehéz kitalálni a háttértörténetüket, hogy miért olyanok, amilyenek és aztán a történet adta magát.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig keresek bétaolvasókat - most is, mindig is. Ők szokták átnézni, javasolni, szólni, ha nem elég mély, vagy ha túl van komplikálva egy-egy jelent. A bétaolvasók igazi kincsek egy író életében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Megszokták. Mindig is csodabogár voltam, mindig valahogy másként végeztem a dolgomat, mint ahogy a kortársaim. Az osztályból egyedül jártam néptáncra, ugyanitt én voltam az első, aki úgy döntött, hogy nem a faluban folytatja a középiskolát, hanem inkább ingázik és korán kel, de olyan szakon végez, ami közelebb áll a szívéhez. Egyetemen is a megyéből csak ketten voltunk ezen a szakon, nem volt ismerős a környezetemben. Természetesen büszkék rám, édesanyám maga is nagy könyvmoly, de ez nem egy tipikus foglalkozás a hétköznapi ember számára.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Tudom, hogy egy picit nehéz velem. Az elmúlt 4-5 évben az online kommunikációm nem volt valami sziporkázó, de bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek közéjük és ismét meglesz az a párbeszéd, ami évekkel ezelőtt jól működött. Idén nyáron-ősszel nagyot fog robbani az új regényem, csak legyenek figyelmesek és türelmesek!

 Kabai Krisztina írói oldala

Nyomtatott

E-book