Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aux Eliza - ("A fantázia a szépirodalomban sosem csak a valóságból való elmenekülés eszköze volt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban újra interjút készítek Aux Eliza írónővel, akinek immár két kötete jelent meg az Eleven Kiadónál. Elizával legelőször A könyvek városa könyvével volt interjú, most nemrég jelent meg a folytatása, az Aranytinta. A könyveket Írósuli sorozataként találhatóak.

Kérlek, mesélj magadról, mi történt azóta?

Zajlik körülöttem az élet, már a második évemben járok a doktori képzésben az egyetemen. Idén nyáron lesz a komplex vizsgám, ami egy elég nagy megmérettetés, így most arra készülök. Közben persze írtam is sokat, az Írósuli 3. részén is sokat dolgoztam, és már le is adtam a kiadónak elbírálásra. Igyekszem lépést tartani olvasóként is a sok új megjelenéssel, a nyári terveim között szabadidőmben az olvasás van most első helyen.

Írósuli sorozatod sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Rengeteget, egy egész jegyzetfüzet megtelt a világ sajátosságaival. Olyan szempontból szerencsésnek érzem magam, hogy a magyartanári és könyvtárosi végzettségem előnyt jelent, hiszen főleg onnan emeltem át a tapasztalataimat. 2020-ban kezdtem el gyűjteni az infókat a jegyzetfüzetbe, és agyalni a történet vázán. 2021-ben megírtam egy verziót, amit utána 2022-ben egy szerkesztő barátnőmmel (innen is köszi, Viki) átbeszéltünk, és javítottam. Eddig több, mint 5 év munkája van a sorozatban.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Szeretem ötvözni a kettőt. A fantázia a szépirodalomban sosem csak a valóságból való elmenekülés eszköze volt. Sokszor azért fordultak pont a kitalált világokhoz a szerzők, mert egy fiktív környezetre levetítve szókimondóbban ábrázolhatták a valódi világban megjelenő problémákat. Én is ugyanezt a módszert használom.

Hány részesre tervezed az Írósulit?

3 rész van a fejemben és megírva kéziratban is. Mondjuk a Kardex novella is hirtelen ötlet volt, nem terveztem előre, csak egyszerűen beugrott egy gondolat, és már írtam is. Az Írósuli utánra vannak terveim, kíváncsi leszek, milyen lesz elszakadni ettől a világtól, és milyen történetek felé fog kanyarogni az írói utam.

Milyen érzés volt az Aranytintát befejezni? Mennyivel volt jobb az első résznél?

Szerintem határozottan erősebbre sikerült, mint az első rész, és ezt nem csak a saját elfogultságom mondatja velem (bár tény, hogy az is közrejátszik), de több külső megerősítés is ezt igazolja. Nagyon jó érzés volt elengedni a kezét a könyvnek, és elindítani a kiadás útján. Tudtam, hogy az Elevennél a legjobb kezekben lesz, és így is lett. Nagyon vártam, hogy a kezembe foghassam ezt a könyvet (is).

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Már akkor fantasy-ban gondolkodtam, amikor elkezdtem az írást. Ennek ellenére az első kisebb novellamegjelenéseim realisták. Nem zárkózom el a realista ifjúsági regényektől sem, de a fantasy az első és örök szerelmem.

Számodra mit jelent az irodalom, az írás? Mennyire határozza meg az életed?

Szolgálatként gondolok rá. Olyan üzenetet szeretnék közvetíteni, amit nem csak a saját kedvtelésemre írok, hanem ami segítséget nyújthat másoknak is az életben való eligazodáshoz, tanulságok felismeréséhez. Az ifjúsági irodalom ezért is áll hozzám közel, mert ott ennek komoly pedagógiai és vallási hagyománya van. És épp ezért is olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt a tanítás és szórakoztatás között. Nehéz egyszerre jól csinálni a kettőt.

Van kedvenc könyved, íród ebben a zsánerben?

A Harry Potter örök kedvenc, illetve On Sai Apa, randizhatok egy lovaggal? című könyve is meghatározó olvasmányom volt gimisként. Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata pedig az első olyan külföldi YA fantasy sorozat volt, amit kedvenccé avattam.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az Aranytintában van két jelenet, amit nagyon szerettem írni Kardex és Dixy között. Az egyiket bemásolom, az enemies to lovers rajongó szívem odáig meg vissza volt ettől:

„– Ismered a mondást, tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet.

Dixy Kardexre emelte a tekintetét. Egy pillanatra még a sötétben is megvillant a fiú szeme. Olyan közel állt hozzá, hogy ha csak egy kicsit előrébb hajolt volna… Nem, nem gondolhatott erre!

– Én melyik vagyok? – Őszintén érdekelte a válasz.

– Melyik szeretnél lenni?” (25. o.)

A másik spoileres lenne, így arról csak annyit mondok, a kétszázvalahanyadik oldalon van, és Kardix (Kardex és Dixy ship neve) shipperek fogják szeretni.

Hogyan születet meg az Írósuli? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem tudom, honnan jött az ötlet. Egyszer, még gimisként hallgattam egy Narnia filmzenét a telefonomon, és közben valamiért eszembe jutott egy szőnyegen repülő majom, a hátán két kotnyeles diákkal, amint egy könyvekből felépült városon suhannak át egy régi tekerccsel. Nincs ilyen az Írósuliban, de a kezdőlökést megadta ahhoz, hogy kitaláljak egy könyvekből épült világot. A zene sokat segít, mindig amellett írok.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Remélem, ti is annyira fogjátok szeretni az Aranytintát, mint amennyire én szerettem írni. Ez a kötet sötétebb, veszélyesebb, mint A könyvek városa. Köszönöm mindenkinek, aki már olvasta az első részt, és azt a bizalmat is, amit a második résznek szavaztatok már most ilyen sokan! Hálás vagyok értetek! 

Aux Eliza írói oldala

A könyvek városa (Írósuli 1.)

Aranytinta (Írósuli 2.)