Bemutatkozik Lumira Kiadó, melynek Lumira Kör tagjaként kerültem be.

A Lumira Kiadó Instagram oldalán volt egy lehetőség: bekerülni az ARC programba. Én pedig bejutottam, és a Lumia Kör tagjaként bemutatkozó interjút készítek a Lumira Kiadóval.

Hogyan, mikor alakult a Lumira Kiadó?

A Lumira Kiadó egy 100%-ban női tulajdonú vállalkozás, amely mögött három évtizedes könyvszakmai tapasztalat találkozik a fiatalos lendülettel.

Az új családi vállalkozás gyakorlatilag egy bővülés, mert a könyvek iránti szívvel-lélekkel való munka nálunk már évek óta meghatározza a mindennapjainkat. Ez folyamatos, 24/7-es odaadást jelent azért, hogy jobbnál jobb könyveket jelentethessünk meg másik kiadónkban és itt is.

Milyen zsánerben mozogtok?

Olyan tiszta, romantikus regényeket helyezünk fókuszba, amelyek nem felkavaróak, humorosak, élvezhetőek, könnyedek. Elsősorban a 14-18 és a 19-30 év közötti korosztálynak szeretnénk megfelelő könyveket kínálni. Szerintünk óriási a hiány azokból a minőségi, romantikus ifjúsági regényekből, amelyekkel könnyű azonosulni és vidámmá teszik az olvasót.

Olvastam az Instán, hogy a kiadó kéziratokat vár.  Milyen zsánerben, miként lehet beküldeni, mik a feltételek?

Kéziratpályázatunk október 20-án lezárult, október 31-ig küldtünk visszajelzést azoknak, akik küldtek valamilyen anyagot. Többször hangsúlyoztunk, hogy olyan regényeket várunk, amelyek:

1. Tizen– vagy huszonéves főszereplőkkel dolgoznak, a fiatal olvasók számára is befogadható módon.
2. Pozitív, építő jellegű, életigenlő hangulatot közvetítenek, nem felkavaró vagy nyomasztó történetvezetéssel.
3. Tiszta, „clean romance” stílusban íródtak: trágárság, erotika és durva jelenetek nélkül.
4. Realista fikciók, nem fantasy vagy túlzottan elrugaszkodott történetek.
5. “Sweet & feel-good” hangulatúak: kedves, szerethető, szívmelengető olvasmányok

Lehet példa arra, hogy a kézirat nem felel meg valamelyik pontnak, de látunk benne fantáziát, ezért javaslatot teszünk nagyobb horderejű változtatásoknak.

Idén, illetve 2026-os évre milyen könyvek várhatóak?

2025-ben debütál első ifjúsági kötetünk, a Fények között Dubajban, ami egy amerikai-indiai írónő regényének fordítása. Az idei évben más nyomtatott megjelenésre már nem kerül sor, jövőre azonban tervben van több ígéretes magyar ifjúsági regény, illetve olyan külföldiek, amelyek amellett, hogy szeretnivalóak, romantikusak, élvezhetőek, egy-egy kultúrához kötődnek. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a legjobb kéziratokból varázsolhassunk könyvet a boltok polcaira, de nagyon fontos, hogy nálunk a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség.

Milyen kiadóként működtök? Hagyományos, szerzői vagy hibrid vagyis, ha valaki szeretne jelentkezni hozzátok, mit kell tudni?

Kizárólag hagyományos könyvkiadással foglalkozunk, épp ezért nagyon magasan van a léc. Csakis olyan kéziratot vállalunk, amit teljes szívvel tudunk támogatni, hiszünk benne, bátran adjuk hozzá a nevünket. A kéziratok szűrése, átdolgozása egy hosszabb folyamat, mert tényleg a tökéletességre törekszünk. A mostani kéziratpályázatunk során csak azokat a történeteket juttattuk tovább a következő körbe, amelyek iránt megvolt bennünk a lelkesedés és látjuk bennük a lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy ezekből biztosan könyv lesz: most jön az alapos munka, amely során eldől a kézirat sorsa.

Sajni Patel kötetei illetve más hasonló könyvek is várhatóak?

Sajni Patel az első szerző, akinek bizalmat szavaztunk. Azt gondoljuk, hogy az igényes fordítás és szerkesztés kiemelten fontos ahhoz, hogy hitelesen tudjuk visszaadni a külföldi szerzők írói tehetségét. Több könyvét is elemezzük, nem kizárt, hogy jövőre újabb történetei jelennek gondozásunkban.

Jelenleg nagyjából 20-30 külföldi kézirat van nálunk, de nehéz a világpiacon is megtalálni azokat a clean romance (tiszta romantika) jellegű történeteket, amiket keresünk. Ez a küldetésünk: a minőségi, élvezhető, humoros, szeretnivaló, nem felkavaró történetek megjelentetése és terjesztése.

Szerencsére kapcsolatba kerültünk egy olyan irodalmi ügynökkel, aki személyiségével, segítőkészségével, értékrendjével nagyban hozzájárul ahhoz, hogy minőségi művek jussanak el hozzánk.

Ahogy már említettük, emellett szeretnénk megtalálni azokat a magyar szerzőket is, akik emberileg, szakmailag és leginkább történetkreálásuk mentén megfelelő partnereink lehetnek.

Forrás: A fotókat a Lumira Kiadó hivatalos facebook oldalról vettem.

 Instagram

Lumira Kiadó

Facebook

Lumira Kiadó

Interjú Alma Kent írónővel az illegális le/feltöltéssel kapcsolatban - (". Amíg az emberek nem érzik át, hogy az e-book is ugyanolyan érték, mint a papír, addig nehéz változást elérni.")

Köszönöm Alma Kent, hogy elfogadtad újra az interjú felkérésemet. Olvastam insta sztoriban a történteket és nagyon sajnálom, hogy egyesek nem tisztelik a munkád. Sajnálom, hogy ilyen döntést kell meghoznod.

Kérlek, meséld el mi az oka a döntésednek, ha esetleg valaki nem tudná, hogy mi is történt a háttérben.

A döntésem egyszerű: elegem lett abból, hogy a magyar írók munkáját bárki következmények nélkül ellophatja.Az első regényem után több száz példány került fel torrentoldalakra, Discordra, Facebook-csoportokba, mintha csak közös tulajdon lenne. Pedig nem az! Minden oldala hónapok, évek munkája, álmatlan éjszakák, szerkesztés, borítótervezés, nyomdaköltség… és a végén ott állsz, hogy valaki ingyen letölti, továbbküldi, és még röhög is rajtad. Nem akartam emiatt eltűnni, de valamit lépni kellett. Ezért döntöttem most az e-book mellett  ideiglenesen. Ez az egyetlen módja, hogy legalább valamilyen szinten megvédjem a történeteimet.

Mit gondolsz ma az illegális fel/letöltésekkel? Szerinted mivel lehetne gátat vetni ennek?

Őszintén? Ez lopás, akárhogy is szépítjük. Amíg az emberek nem érzik át, hogy az e-book is ugyanolyan érték, mint a papír, addig nehéz változást elérni.De én hiszek benne, hogy ha egyre többen beszélünk róla, és a közösség is kiáll az írók mellett, akkor talán lesz súlya.Nem az a célom, hogy bárkit megalázzak – csak azt szeretném, hogy végre felismerjék: ez nem „ingyen olvasás”, hanem valaki munkájának az ellopása.

Beszélhetnénk most a külföldi szerzők könyveiről, amiket ugyanígy terjesztenek ingyen, különböző csoportokban, ám az is lopás. Annyi a különbség, hogy a külföldi szerző nem tud róla, ezáltal nem is tud tenni ellene.

Esetleg, későbbiekben valamikor 1-2 év múlva lesz lehetőség nyomtatottan is kiadni a könyved?

Igen, reményeim szerint ez egy ideiglenes döntés. Nem mondtam le róla, csak most egy időre félreteszem.Szeretnék hinni abban, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem kell félnem attól, hogy másnap a könyvem szembejön velem egy fájlmegosztón.Ha addig a magyar olvasók és szerzők összefognak, és tényleg változás indul, akkor igen – visszatérek a nyomtatott formához.

Szabad-e ilyesmit kérdeznem, hogy egy könyv megírástól a megjelenéséig mi tartozik ide és mennyibe kerül egy írónak, hogy megjelenjen? Mennyi, azaz esetleges kár, ami érint téged?

Egy regény nem csak a papírról szól.Ott van a borítótervezés, a szerkesztés, a korrektúra, a tördelés, a nyomdaköltség, a szállítás – mindez több százezer, akár milliós tétel.És amikor ezek után valaki egy gombnyomással megosztja, az nem “apróság”. Az konkrétan a jövőnket viszi el.A kár anyagilag is hatalmas, de lelkileg még nagyobb. Mert amikor meglátod a saját könyvedet egy illegális oldalon, az olyan érzés, mintha kiradíroznák belőled a lelkesedést.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy lopják a könyved? Sikerült valahonnan leszedetni?

Amikor megláttam a képernyőfotókat és a kommenteket, hogy “elküldöm e-mailben”, “már megvan nekem,”, pedig ugye meg sem jelent e-book változatban, akkor majdnem elsírtam magam. Szerzői kiadásban vagyok, ami azt jelenti, hogy mindent én magam finanszírozok. Ezzel rengetegen vagyunk még így. A magyar írók túlnyomó többsége az előző könyvének bevételéből fedezi a következő kiadását. Így már gondolom érthető, miért ekkora a probléma. Sok helyről sikerült leszedetni, de tudom, hogy ami egyszer felkerült a netre, az örökre ott is marad.És ez borzasztó érzés, mert bármit csinálsz, úgy érzed, hogy már sosem tudod visszavenni az irányítást.

Te magad, hogyan tudnád megakadályozni, hogy a könyved ne kerüljön fel, de ha mégis mit tudsz tenni ez ellen?

Teljesen soha nem lehet. Viszont az új e-book verzióim vízjelezve és egyedi azonosítóval kerülnek ki – minden olvasó neve és e-mail címe szerepel bennük.Ez nem “megfélemlítés”, hanem védelem.Aki tisztességes, annak semmi baja nem lesz tőle (sőt, volt, aki kérte is a névre szóló példányt).De ha valaki feltölti, legalább tudni fogom, ki volt. És ez önmagában is elég sokakat visszatart.

Mindkét könyved e-book lesz? Ha igen minden könyvterjesztőnél beszerezhető lesz, vagy csak nálad lesz majd kapható?

Igen, a következő időszakban e-book formában folytatom, mert ez a legbiztonságosabb mód most. Minden könyv kizárólag a weboldalamon lesz elérhető, sehol máshol, ugyanis csak így tudom garantálni a védelmet. Amennyiben bekerülne a boltokba, azzal ugyanott vagyok, mintha nyomtatott verzióban jelentetném meg – védtelenül. Sajnos, jelenleg ez az egyetlen mód, hogy kiderüljön, mi lesz ennek a vége.

Más író/szerző társaidnak mi a véleményük ezzel a kapcsolatban? Hogyan viszonyulnak ehhez?

Sokukkal beszéltem, sőt kiadókkal is, és sajnos mindenki ugyanazt mondta: ez ma már mindenkit érint.Van, aki csendben tűri, mert fél, hogy támadni fogják, ha megszólal. Az írókat így is rengeteg negatívum ér (személyeskedés, magánéletben való turkálás, stb.). Viszont egyre többen merik kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.Nem riválisok vagyunk, hanem egy csónakban ülő emberek, akik ugyanazért küzdenek – mégpedig, hogy megélhessenek abból, amit szeretnek.

Olvastam az insta sztoriba, hogy feljelentéssel élsz. Ez hogyan működik? Van visszatartó ereje? Van ennek eredménye?

Nem tudom, mennyire félnek tőle, de nekem kötelességem megtenni.Ha mindenki szemet huny, akkor a tolvajok csak bátrabbak lesznek.A feljelentés nem bosszú, hanem jelzés:elég volt.Ha valaki úgy gondolja, hogy egy szerző munkája ingyen van, akkor ideje szembesülnie vele, hogy ez bűncselekmény. A szerzői jogok megsértése nem kevés kártérítést vonhat maga után, de akár két év szabadságvesztéssel is járhat. (2012. évi C. törvény (Btk.) 385. § (1) bekezdés)

Szerinted mi lehet a gyakori kifogás és miért pont az?

A “nem tudtam, hogy tilos” meg a “nem volt pénzem rá”.De ez egyik sem mentség.Senki sem megy be egy boltba azzal, hogy “nincs pénzem, de attól még elviszem a cipőt”.A könyv is ilyen. Ugyanolyan termék, mint akármi más, annyi különbséggel, hogy ez nem csak anyagi értékkel bír, hanem szellemi tulajdonnal is.

S végezetül, mit üzennél az olvasóidnak? Mit tanácsolnál nekik?

Azt, hogy köszönöm! Tényleg, szívből.Annyi szeretetet és támogatást kaptam a történtek után, hogy ez adott erőt folytatni.A döntésem nem ellenetek szól, hanem értetek. Éppen miattatok döntöttem az e-book, és nem a végleges nem megjelenés mellett.

Nem akartam kicseszni senkivel a tolvajok miatt, ezért nem tűntem el, csak formát váltottam. Ugyanúgy szeretném elmesélni a történeteimet, és tudom, hogy várják is. Az írás fontos része az életemnek, és akár kiadom a regényeimet, akár nem, akkor sem fogom abbahagyni soha.

Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy az író és az olvasó nem egymás ellen, hanem egymásért küzd ebben az országban, mert sajnos ennek az lehet a vége, hogy egyre többen döntünk majd amellett, hogy inkább nem jelenünk meg magyarul.

Webshop

Alma Kent

Instagram

Alma Kent

Pier Vittorio Tondelli: És más szabadelvűek – Megjelent!

 Pier Vittorio Tondelli

És más szabadelvűek

(Altri libertini)

 

Megjelent!

És más szabadelvűek [előrendelhető]

Libri

 

Figura Könyvkiadó, 2025

 

Fordította: Katona-Gombos Luca

Szerkesztette: Dr. Dávid Gyula

Borítóterv: Kiss Barnabás

A borító Gwizdala Dáriusz La Fête című festményének felhasználásával készült.

 

A kötetről

Pier Vittorio Tondelli (1955. szeptember 14. – 1991. december 16.) olasz író számos nagy hatású művet írt, az olasz posztmodern és neo-minimalista irodalom egyik legnagyobb képviselőjeként tartják számon. 1980-ban egy hosszú és zaklatott munkafolyamat után a LaFeltrinelli kiadta első regényét, epizódgyűjteményét, az Altri libertinit.

 

A vulgáris nyelvezetű, káromkodásokkal, a szex és erőszak nyílt ábrázolásával teli könyvet, amely Bologna nyolcvanas évekbeli lepusztult külvárosainak merész portréját adja, egy magánszemély feljelentése (istenkáromlás vétsége) miatt mindössze húsz nappal a megjelenés után egy évre lefoglalta L’Aquila főügyésze. Addigra a példátlan sikerének köszönhetően már a harmadik kiadás is elfogyott a könyvesboltokból.

 

A könyv főszereplői a hetvenes évek fiataljai, akiket kivet magából az olasz társadalom, a kommunisták és a kereszténydemokraták hallgatólagos együttműködésére irányuló „történelmi kompromisszuma”. Ezek a fiatalok saját nyomorúságukra a kábítószerben keresik és találják meg a csodaszert. Vagy elmenekülnek minden és mindenki elől, még önmaguk elől is. Az elbeszélés középpontjában a hétköznapi dolgok, mindennapos események állnak, amelyek leírása összetett és izgalmas.

 

Tondelli erős hatást gyakorolt a következő írónemzedékre. Írásait a kritikusok gyakran hasonlítják Borroughs, Céline vagy éppen Charles Bukowski alkotásaihoz.

 

Művének magyar nyelvű megjelenésével a magyar könyvkiadás több évtizedes adósságát törleszti a Figura Könyvkiadó.

Részlet a kötetből

 

A Bisztró

(Részlet)

 

„Napok óta csak esik és esik, a jeges szél éjszakára a

Bisztró asztalai mellé kényszerít mindenkit a hideg

és tompa fények, szétrozsdásodott neonlámpák, a

jellegzetes vasúti szag és a sárgásvörös por közé, ami

megül az ablaküvegeken, a bárszékeken és a levegő-

ben, mi meg együtt szívjuk közönyösen; átkozott tél,

átkozottnál is átkozottabb várótermi éjszakák, tár-

salgások, kártyapartik, színültig töltött poharak és

lerobbant barátok, akik valahogy kihúzzák a decem-

bert, csak az üveg legyen mindig tele, meg a dohány

legyen elég.

Ilyenkor, amikor az állomástér már délután mély-

kék, némi világoskék beütéssel ott, ahol a buszok

lámpái átvágják a ködöt, ahogy lepakolják a diáko-

kat – ilyenkor korán érkeznek, már délután öt körül.

De ha az időjárás kellemes, a szél végigsöpör a vágá-

nyokon, meglengeti a kartonokat a járdán, és nappal

szemben látszanak a hegyek ott lent, dél felé – akkor

későn jönnek: már csak a sorkatonák járkálnak az elő-

csarnokban, meg néhány részeg prosti, és nem a szo-

kásos zajos tömeg a kissrácokkal meg a varrónőkkel,

akik képregények felett vitatkoznak, és az ujjaik már

bőrkeményedésesek a ruhadarabok javításával töltött

sok szombat és vasárnap délutántól.

De ma este az előcsarnokban kitartóan zúg az ék-

telen ricsaj, mintha csak egy színház előterébe csöp-

pentünk volna.

Giusy minden nap jön: pontos, mint a halál, ug-

rándozik, és hosszú lófarkát birizgálja, amelyet aztán

a füles sapkájába rejt. Villámgyors pillantásokat vet a

körülötte állókra, miközben fürgén kerülgeti a patta-

násos vidéki diákcsoportokat, akik ide járnak be a vá-

rosi szakiskolákba. Tömzsi O-lábuk és széles csípőjük

van, de feszes és kerek fenék is tartozik hozzájuk, és a

combjukhoz szoruló kemény izmok mintha ki akarná-

nak robbanni a ködtől dermedt kék farmerból.

Mint a buszokban, amelyek vasárnaponként a vi-

déket járják szórakozóhelyektől szórakozóhelyekig –

bár ezeket azóta felfüggesztették, mert éjszakánként

hazafelé már repkedtek a bugyik és a melltartók is, és

a busz hátuljában a hátradöntött üléseken dugás- és

szopásmaratonok indultak, a srácok között is…

Giusy átvág köztük, és a váróteremhez vezető

folyosóhoz ér, amely végül a Bisztróba torkollik. Az

ablaksoron keresztül a vágányokat fürkészi. Kiszúr

néhány srácot, akik a peronon várják a Reggiane sze-

mélyvonatot, hol az egyik, hol a másik lábukon ugrál-

va, mintha valami kocogógyűlés lenne, egymást lök-

dösik és röhögnek az arcuk köré tekert sál mögött.

Megáll, rágyújt. Megszokásból bekukkant a váró-

terembe. Nem egy embert szedett már fel azokon a pa-

dokon. Azok a repedt falak tudnának mesélni: talajré-

szeg estékről, erőszakról, verekedésekről és napokig

tartó paranoiáról evés és hugyozás nélkül… Ahogy a

sarokban kuporgott, a kabátját szorosan összehúzva,

és a folyosó ablakain keresztül az emberek mintha

repkedtek volna. A vonatok villámként hasították fel

a trip csendjét, a falak megnyúltak körülötte … Az

asszisztens rikoltozása, aki azért jött, hogy elvitesse

onnan, mer’ meg tudod csinálni, élni fogsz, fiatal vagy,

győzni fogsz, megtalálod az utat, ennyi baromságot

egy rakáson, törődj a magad dolgával, bazmeg.

A padon egy magányos hajléktalan egy sajtszélet

rágcsál kenyérrel, óvatosan, nehogy egy morzsa is

kárba menjen a vacsorájából. Giusy nézi. A hajléktalan

lenyalja az ujjait és becsomagolja a maradékot egy kis

alufóliába, aztán egy cigisdobozba, majd az egészet el-

süllyeszti fekete nagykabátja zsebében.

Giusy otthagyja, és a Bisztró felé veszi az irányt: a

fénye átsejlik az üvegajtón. Belépve megtörli a szemét

és kér egy kávét a baloldali pultnál. A pultos vigyorog-

va jóreggeltet köszön, Giusy egykedvűen visszaköszön.

– Járt erre valaki?

– Ma csak az a magas. Az előbb még itt volt… –

Körbenéz, nem látja. – Na mindegy, majd visszajön.

Megtekeri a tejgőzölőt, a tej bugyog és párologni

kezd.

– Ne tűzforrón! – morogja Giusy. – Óvatosan, baz-

meg!

A pultos elveszi a tejet, a bögrébe tölti. Giusy iszik

egy kortyot, letörli a habot a szakálláról.

– Egyedül volt?

– Mittudomén. Téged keresett, elment körülnézni.

– Megint fölnéz. – Itt is van.

Giusy a szemközti tükörben megpillantja Bibót.

Megfordul. A másik odaér, a vállára teszi a kezét.

– Giusy bazmeg, egy órája várok, hogy a rosseb

egyen meg. Itt az ötven rongy, szóval gyerünk, add

már ide, mert szétrobbanok. – Nézi, várja a választ.

Giusy meg se mukkan.

– Megvan az ötven rongy, az Istenért, nehogy már

rám rohadjon… Gyerünk, mire vársz még?

Giusy megszorítja a karját.

– Figyelj, ne csináld már itt a balhét mindenki

előtt. Várd meg, amíg ezt befejezem…

– Jó, de itt van, elhoztad, ugye? Faszom, én itt vá-

rok, már nem bírom tovább, te meg még a végén átba-

szol és nincs is nálad cucc. Ki vele, elhoztad? Ha nem,

én felszállok a vonatra és elhúztam, keresek mást,

magasról leszarom, érted. De nálad itt helyben meg-

kapom, ugye?

– Várjál már! Megállsz még a lábadon?

Bibo megáll, elkerekednek a szemei. Röhögcsélve

a Bisztró közepe felé fordul.

– Jézusom, hát persze, hogy meg, nézz már rám!

Nincs semmi bajom, mit gondolsz, hogy eldőlök, mint

egy szarzsák? Pénz van nálam, az ördögbe, olyan még

nem fordult elő, hogy pénzzel a zsebemben szétcsap-

tam magam.

Giusy elmosolyodik. Na azért.

Elindulnak a régen bezárt önkiszolgáló vécéi felé,

ami a büfé mellett található, szóval át kell szelni hozzá

az egész helyiséget. Ez pedig azt jelenti, hogy embe-

rekkel kell találkozni, méghozzá szararcokkal is. És

lám, a Molly, még az előző éjszaka hatása alatt, kipré-

sel magából egy részeg csát, és kunyerál tőlük száz

lírát. Ők elküldik a picsába, és rendelnek két camparis

kávét meg két croissant-t, hogy összeszedjék magukat.

A Molly hatvanéves és a sarokban ül az aszta-

lok vonalában. Mellette megpergamenült bőröndje

madzaggal átkötve, a tetején egy öntapadós képeslap

Luganóból, de benne nem tart semmit, mert fél, hogy

ellopják, amikor beáll és elalszik. Úgyhogy magán

hordja a teljes ruhatárát, pulcsikat, bugyikat egymás

hegyén-hátán, és amikor ül fekete selyemkabátjába

süppedve és a kifakult kendőjében, ami a homlokát

takarja, úgy néz ki, mint egy hatalmas hájpacni. Fogai

nincsenek, csücsörítő ajkai közül csak egy kis töredék

lóg ki, még akkor is, ha a szája csukva van, így olyan,

mintha mindig dohányozna. Fekete bőrcipője van sár-

ga cipőfűzővel, a talpa teljesen elkopott, és egyébként

is felér a bokájáig, mert pár számmal nagyobbat vett,

így elfér benne a legalább négy pár zokni. Most mint-

ha el is szundított volna a folonaris pohár és a foltos

újságpapír előtt. Az álla a mellkasára lóg, épphogy

nem horkol. Néha megmozdul, vakaródzik, de nem al-

szik – virraszt; egyik keze, ahogy mindig, a bőröndöt

szorítja, a másik végigterül az asztalon, és várja, hogy

valami kis alamizsna belepottyanjon.

A Molly és a Giusy nincsenek jóban, mer’ van va-

lami kibogozatlan afférjuk száz rugóval, amiről Giusy

állítja, hogy a Molly nyúlta le, amikor eltűnt tíz teljes

napra, és senki nem tudta, hova lett. Még az is ben-

ne volt, hogy a Via Bassa pincéjében fekszik valahol

holtan, aztán amikor visszajött a Bisztróba, a városba,

a hülye is látta, hogy meglógott Luganóba, mer’ a ké-

peslap a bőröndön ragasztós volt és vadonatúj, a Molly

meg ostoba.

És akkor elég nagy balhé lett belőle, mer’ a Giusy

rendesen elagyabugyálta, meg az arcába köpött, de

aztán megjött Johnny és elrendezte a dolgokat azzal,

hogy adott 100 rongyot Giusynak, aki viszont most

már úgy érezte, hogy a lopás mellett igazságtalanság

áldozata is lett, úgyhogy nem volt kibékülve ezzel a

megoldással. Molly meg persze tagadta az egész ab-

szurd sztorit, egy szó se igaz belőle, magyarázta a maga

sajátos mantovai-carpi dialektusában, amely még ki-

vehetetlenebb, mert nincsenek fogai, és amikor be-

szél, olyan, mint egy kloáka: mondja a magáét a száz

líráról, amit valami kis tetves kamaszok tanítottak

neki, mielőtt meglopták volna.

Úgyhogy a rossz szájíz megmaradt, bár a Bisztró-

ban előbb-utóbb minden feledésbe merül, mert az élet

az élet a javából, vagyis az egyik szarság jön a másik

után, és ha elég ideig döntöd magadba, elfelejted, hogy

gusztustalan, sőt, talán még az étvágyad is megjön

hozzá.

Giusy és Bibo a budiban füstölnek, és lehajtják az

italt.

– Figyelj, Giusy, itt a pénz, legalább két pakkot ad-

jál már! Minél előbb adod, annál előbb tiéd a dohány,

én utána eltűnök, és többet nem látsz, oké? Na, elő a

cuccal!

Giusy a szemébe néz.

– Most nincs nálam. – Nyugi.

– Mivan? Azt akarod mondani, hogy csak így itt

hagysz lógva, és nem dobsz semmit, egy grammot se?

– Most nincs nálam semmi, de éjfél körül meg-

kapsz mindent, amit akarsz. Várj egy kicsit.

Bibo átkozódik, egy hajtásra lehúzza, ami még a

poharában maradt.

– No, akkor még egyszer – mondja, miközben fel-

áll – menj a picsába, mondtad volna rögtön, és ennyi

volt.

A másik cigarettára gyújt.

– Épp azon voltam, várjál már. Ötven rugóért

kapsz hármat.

Megáll, felmutatja három ujját.

– Biztos, hogy nem vágsz át?

– Most mér’, Bibo, átvágtalak én valaha? Faszom,

együtt kezdtük ezt az egészet, hát átvágtalak én akár

csak egyszer is? Na gyerünk, ki vele, ha csak egyszer

is koszos anyagot kaptál tőlem! Ennél drágább nekem

a bőröd! Azért egy barát az nem akármi! – Nevetgél.

Okés, mondja Bibo, de akkor ő most keres vala-

ki mást, mert pénzzel a zsebében ő nem fog várni, de

holnap találkoznak és akkor megveszi a cuccot. Hogy

milyen pénzből, na, az majd holnap kiderül.

Giusy követi a szemével, ahogy kimegy. A folyo-

só végén feltűnik egy esőkabát világos foltja. Megáll

Bibóval cseverészni. Giusy átkozódik, feláll a budiról.

Az esőkabátos már a Bisztróban, kitárt karokkal kö-

zeledik, hellóka, Giusy! Egy újabb lenyelt káromkodás. A

francba.

– Csá, Johnny! Mizújs?

– Ülj csak le! Üljünk le, rendben?

Giusy bólint. Leülnek egy asztalhoz, nem messze

Mollytól.

– Mit szólsz egy cigihez? – mondja Giusynak. Elő-

húz egy doboz Lucky Strike-ot, egyet felé nyújt. Oda-

nyújtja Mollynak is, aki összekuporodva ül, amióta

meglátta belépni, majd belefejel a poharába, úgy haj-

long. De Giusy kiveszi a cigit Johnny kezéből.

– Annak a tehénnek ne adjál te semmit.

Johnny nevet.

– Térjünk a lényegre, okés? Hogy állsz a cuccal

mostanság? Jól? Rosszul? Na gyerünk, ki vele!

– Hmm. Johnny, most jól figyelj. Vagy egy hónapja

nem láttunk egy pakkot sem ebben a disznóólban, és

ezt te nagyon jól tudod, mert az összes kártya a te

kezedben van, és nekünk nem jut, ez van, nincs mit

tenni. Ha meg akarod szorongatni a délieket, a te dol-

god, de akárki jön is ki nyertesen a dologból, az eddigi

körből addigra itt nem lesz senki, kuka, mind eltűn-

nek! Szóval mi a francot akarsz tudni, hogy kinyúva-

dunk-e a száraz időszakban? Mondd meg te, hogy mit

akarsz!

Egy füstkarika repül a magasba.

– Más. Emlékszel még a kis üzletünkre? Emlék-

szel, hogy mennyivel jössz?

Giusy fújtat.

– Ötszázzal, Johnny. Minden áldott alkalommal

emlékeztetsz rá, amikor összefutunk.

– Így legalább emlékszel. – Elnyomja a cigit. – Mit

gondolsz, ma vissza tudnád adni?

– Ha lenne ötszáz rugóm, már itt se lennék! – Egy

percig se várnék.

Johnny elhúzza a száját, mosolyt mímel.

– Mint a Molly, mi?

Átkozódás. Talált, süllyedt, a Johnnyval nem le-

het játszani, a kurva életbe. Giusy a szakállát tépke-

di, megértette ő, hogy más pénzével nem lépünk meg

soha, vagy ha igen, hát nem jövünk vissza utána, és ő

akármilyen messze is mehetne, most nem tudna meg-

válni a Bisztrótól, az első gikszernél visszatérne.”

 

Előkészületben  

Pier Vittorio Tondelli

Camere separate

– Fordító: Katona-Gombos Luca

 

A könyvből Léa Seydoux és Josh O’Connor főszereplésével Luca Guadagnino (Szólíts a neveden, Csontok meg minden, Queer) készít játékfilmet.

Várható megjelenés: 2026

 

Az És más szabadelvűek című kötet megrendelhető a kereskedelmi hálózatokban:

És más szabadelvűek [előrendelhet ő]

Libri