A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Figura Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Figura Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 24., péntek

David Safier: A szerelem szobát keres – MEGJELENT!

 Szerelem vagy szabadság?

Mire a függöny legördül, dönteni kell…


David Safier

A szerelem szobát keres

 

Megjelent!


Libri


Lira



Figura Könyvkiadó, 2026

 

Fordította: Radics Viktória

Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

Borítóterv: Győrfi Judit


A kötetről 


1942-ben a varsói gettóban egy kis mellékutcából nevetés és taps hallatszik – egy zenés vígjáték premierje zajlik éppen, amelynek címe A szerelem szobát keres. A fiatal színésznő, Sara izgatottan készül élete első főszerepére. Rajongással figyeli nagy szerelmét, Edmundot, aki elvarázsolja a közönséget, hogy a nézők rövid időre megfeledkezzenek szenvedéseikről. Michal, a színház igazgatója, Sara korábbi kedvese csábító ajánlattal érkezik: az előadás után szökjenek el együtt a gettóból. Meg akarja menteni őt – a náciktól, a járványoktól és az éhségtől. De ha vele menekülne, az azt jelentené, hogy Edmundot hátra hagyná, és valószínűleg soha többé nem látnák egymást. A lánynak választania kell – szerelem vagy a túlélés.

Csak kilencven perce van. Mire legördül a függöny, döntenie kell.

A könyvben bemutatott vígjáték valójában az egyetlen fennmaradt színdarab a varsói gettóból. David Safier az eredeti részeket is beépíti a regényébe, amellyel nemcsak a történelmi hitelességet növeli, hanem felveti a kérdést: egyáltalán hogyan engedhették előadni? Egyben megmutatja a művészet erejét, amely a borzalom közepette is lehetővé teszi a gondtalan nevetést.

 

Részlet a regényből


 

Zylberman elvette a kezét a lány arcáról, és hátralépett. Sara továbbra is remegett. Most még erőteljesebben, mert váratlanul rádöbbent, hogy Zylbermannak sajnos mindenben igaza van: ha a gettóban marad és megfogadja a tanácsát, jobb életet tud­na biztosítani azoknak, akiket szeret. Nem a Zylberman-féle fickók kurvájaként, hanem mint Fajerman szeretője, aki leg­alább elhalmozná őt pénzzel meg élelemmel.

   Sara elképzelte, milyen lenne, ha ma az előadás után hagy­ná, hogy a feketézők főnöke megcsodálja. Hogy meghívja őt a házába. Ott olyan lakomával kínálnák, amilyenről csak álmo­dozni tud: sonka, sajt, hal. Istenem, hal! Mikor is evett utol­jára halat? Az elkövetkező hetekben ravasz játékkal annyira magába bolondíthatná, hogy hajlandó lenne érte elhagyni a feleségét, és őt venné magához. Még ha a gettóban tilos is a házasságkötés, az alvilág főnökének ez nem jelenthet problé­mát. Fajermanné asszony válhatna belőle. Egy Edmund nevű szeretővel, akinek a húga jóltáplált lehetne, és magánórákat kaphatna a gettó legjobb tanáraitól, jóllehet ez is be van tilt­va. Fajerman olyan készségesen együttműködik a németekkel, hogy szemet hunynának a szabálytalanságok fölött. Egy jobb élet mindannak fejében, hogy kellőképpen gyöngéd az új hites urával…

   Sara megrázta a fejét és undorodott saját magától, hogy egyáltalán képes ilyesmiről fantáziálni. Ennyire megváltoztat­ta a körülötte lévő világ. A szükség olyan emberré tette, ami­lyen sosem szeretett volna lenni.

   Sara nem tudta, kit utáljon jobban, Zylbermant vagy saját magát.

– Gyerünk, jelenésünk van – szólalt meg Zylberman és elin­dult a színpad felé.

   Sarának szüksége volt egy kis időre ahhoz, hogy leküzdje hányingerét és követni tudja őt. A színpad mögötti folyosón Rachel jött velük szembe. Bár most nem volt elkenődve a rúzsa, Sara visszataszítónak találta a nőt.

– Neked meg mi bajod? – kérdezte Rachel.

– Úgy látszik – vigyorogta el magát Zylberman –, Sara nem tűri a konkurenciát.

   Csöndben lépdelt Zylberman mögött. Amint a férfi kinyi­totta az ajtót, újfent széles mosolyt kellett erőltetnie az arcára. Mindketten beléptek a színpadra. Zylberman, a ravasz róka a házbizottsági elnököt alakította, aki egy adománygyűjtő hang­versenyt szervez. És Sara azt csicseregte neki:

– Természetesen eleget teszek a kívánságának, énekelni fo­gok a koncerten.

– Nagyszerű! – örvendezett Zylberman. – De tudja, az a nagy helyzet, hogy a hármas számú lakásban lakik Feinmesser. A legtehetősebb bérlő, és ő fizeti a legtöbb pénzt a házbizott­ságnak. Ez itt a bibi.

– Az a baj, hogy fizet? – lepődött meg Sara.

– Nem, nem az a baj. Hanem ennek a Feinmessernek van egy Esther nevű lánya. És itt van a kutya elásva.

– Kutyája is van neki?

– Nem, nem, lánya van!

– Ó – szörnyülködött Sara – a lánya van elásva?

   A közönség a térdét csapkodva nevetett.

   A morbid humor mindig talált.

– Ugyan már! – folytatta a buzgó adománygyűjtő. – A lány énekel!

– És mit énekel?

– Egyáltalán nem hétköznapian énekel. A hangjával azt csi­nálja, hogy… Tudja, mintha egyszerre énekelne meg csuklana. Kolektu… Kolafu… Kollo…

– A koloratúrára gondol?

– Igen, igen, pontosan! A kolo… kora…kuku… szóval az a do­log. Arról lenne szó, hogy magácska szakvéleményezze, alkal­mas-e a kislány arra, hogy fellépjen ezen az ünnepségen. Én nem értek ehhez a kolovalamitúrához, én csak a manufaktúrá­hoz értek. Pedig valamikor paraszt voltam.

Ezzel sokan voltak így a teremben. A németek műhelyeiben kellett kényszermunkát végezniük, függetlenül attól, mi volt korábban a foglalkozásuk.

– Szóval hallgassam meg a kislányt? Örömmel!

– Köszönöm. Meglehet, hogy tényleg jól énekel. De az is lehet, hogy bebeszéli magának, hogy a tüdeje a mája…

– A tüdeje a mája?

– Bebeszéli magának, hogy a tüdeje a mája… Elnézést, az a helyzet, hogy jiddisül jobban ki tudnám magam fejezni.

   Zylberman számos színháznál úgy adta el magát, mint aki jiddis anyanyelvű, és ez most sokkal jobban ingerelte Sarát, mint korábban. Mert ellentétben vele, aki tényleg születésétől fogva jiddisül beszél, Zylberman csak betanulta adott szerepé­nek a szövegét. Népszerűségének köszönhetően azonban meg­engedhette magának, hogy tájszólásban, de akár orrhangon is beszéljen, pedig nazális hangok egyáltalán nincsenek a jiddis­ben. Ellenben neki senki nem bocsátaná meg, ha hibás lenne a lengyel kiejtése.

– De kérem – csiripelte Sara –, beszéljen nyugodtan jiddisül. Én mindent értek.

– Valóban? – lepődött meg Zylberman.

Wesby zenekara rákezdett egy lendületes foxtrottra.

– Mi több, beszélem is!

   És Sara dalra fakadt:

   Zitst schabes, a mekhaye,

   Metsieh, shvartse soß,

   Cholent mit kishkeh,

   Meshugener, mazel tov!

   Sarának rosszul esett, és már a próbák soron szóvá tette, hogy Michal utasítása értelmében éppen neki kell hibásan ar­tikulálnia a dalszöveget. A rendező elmagyarázta neki, hogy ezzel a geggel azokat a lengyelül beszélő zsidókat figurázza ki, akik ezáltal magasabb rendűnek képzelik magukat. Most vi­szont az volt a benyomása, hogy a teremben ülő emberek azért derülnek, mert azt hiszik, hogy éppen a jiddist teszi nevetség tárgyává.

   Eztán Zylberman vette át az éneklést:

   Ez remek, bár a szókincse szánalmas,

   Eszembe jut erről egy vidám adoma,

   Mit tesz majd, hogy mondja el,

   Ha egy hivatalba szólítja a dolga?

   Sara erre elismételte az előbbi badarságot:

   Zitst schabes, a mekhaye,

   Metsieh, shvartse soß,

   Cholent mit kishkeh,

   Meshugener, mazel tov!

   Zylberman erre táncra perdült vele és azt harsogta:

   Ez remekül cseng, de mi a következő lépés?

   Az egyik forgásnál a kezét Sara fenekére tette, és ott is felej­tette.

   A lány legszívesebben felképelte volna.

   A közönség nem veheti észre, mennyire visszataszítónak ta­lálja ezt a figurát; folytatnia    kellett a táncot, mintha mi sem történt volna. „Szedd össze magad!”

   A szíved választottja ott ül melletted, s te mit teszel?

   Zylberman most belecsípett a fenekébe.

   „Szedd össze magad!”

   Ha rád süt a hold, és elcsavarja a fejed…

   Önfegyelem ide, önfegyelem oda, muszáj megvédenie magát!

   Sara alaposan belemarkolt a férfi fenekébe.

   A nézőtéren a nők felvisítottak.

   Zylberman azonban kihívásnak értékelte a dolgot.

   Mit mondasz neki, ha a szíved vadul ver?

   Tánc közben az eddiginél is szorosabban húzta magához Sa­rát.

   Efrajim!

   A lány üvölteni tudott volna.

   Önfegyelem!

   De nem!

   Jöjjön hát a Gólema!

   Sara lelkében olyan hatalmas düh tombolt, mint az életre kelt agyagteremtményében, amikor széttépte láncait. Ellökte magától Zylbermant és elkezdett táncolni körülötte, mint egy fékevesztett dervis, közben fenyegető hangon énekelte:

   Zitst schabes, a mekhaye,

   Metsieh, shvartse soß…

   Zylberman elbizonytalanodva tekintgetett körbe.

   Gólema!

   Igenis féljen tőle!

   Minden férfi!

   Cholent mit kishkeh…

   Belőle többé nem lesz áldozat!

   Zylberman megragadta a csuklóját, búcsúzásképpen heve­sen kézen csókolta, menekülőre fogta, és az ajtó felé sietett.

De Sara utána futott, és…

   Meshugener, mazel tov!

   … jó nagyot rúgott a hátsójába!

   Zylberman vöröslő képpel fordult vissza.

   A publikum a hasát fogta nevettében. A kacagást a terem akusztikája tomboló lármává erősítette fel.

   Zylberman felfogta, hogy a jelenet hatalmas tetszést aratott. Meghajolt. Élvezte a bekiabálásokat:

– Brávó! Éljen!

   Zylberman még egyszer meghajolt, és elhagyta a színpadot.

Jóllehet Sara mosolygott, belül azonban Gólema tombolt. Meg fogja kérdezni Michalt, hogy honnan szerezte a pénzt, és esetleg volna-e ott még valamennyi?

 

Megrendelhető a kereskedelmi hálózatokban:  


Libri


Bookline


Lira


2026. április 16., csütörtök

A Küszöb – Szántó Áron első regényének bemutatója Veszprémben, a Terem bárban április 17-én

 A Küszöb   Szántó Áron első regényének

bemutatója Veszprémben, a Terem bárban

április 17-én

 

Időpont: április 17., péntek 18 óra

Helyszín: Veszprém, Szabadság tér 1.

 

A szerzővel és dr. Dávid Gyula szerkesztővel, a Figura Könyvkiadó vezetőjével 

Varga Richárd költő, zenész beszélget.



A kötetről


A frissen elárvult, érettségi előtt álló Kriszti gyámjával, alkoholista nagybátyjával a Bakony egyik eldugott kis falujában kezd új életet nagyszüleinek régi házában. Szomszédjuk magának való, de kedves, békés öregember, aki a pincéjében egy idegen eredetű tárgyat rejteget. A régi majorsági épületben, a „Kastélyban” egy zavaros ideológiájú new age szekta jelenléte borzolja a kedélyeket, amelynek vezetője nem nézi jó szemmel a frissen érkezetteket. Nagyon úgy tűnik, a helyi boszorkányhistóriák is többnek bizonyulnak egyszerű mendemondánál.


Spotify



Libri

 Figura Könyvkiadó, 2026


Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

Borítóterv és grafika: Szántó Áron

 

Szántó Áronról



A szerző portréját Szántó Nikolett Vivien készítette.


1989-ben született Veszprémben. Gyermekkora a város legendás lakótelepén, a Haszkovón telt anyagilag szerény, de érzelmileg kiegyensúlyozott és biztonságos, kulturálisan pedig kifejezetten pezsgő környezetben. Iskolái után – amelyekért nem igazán rajongott –, újságíróként dolgozott. Kreatív energiáit elsősorban a zene és képzőművészet terén kamatoztatta. A Küszöb az első regénye.



Részlet a regényből


„Félelmetes villám hasított a Hártyás csúcsába, az eső pedig úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna – ahogy mondani szokás. Péntek volt, már besötétedett, este kilenc felé járt az idő. A falu egyetlen temetőjét szokatlan módon a hegy oldalában létesítették, a jó ég tudja, hány évszázaddal ezelőtt. A hegy tetejére épült ravatalozó kápolna villámhárítóját érte a csapás. Óriási dörrenés hallatszott, egy-két modernebb autó riasztója is bekapcsolt. A hirtelen kékes fényben egy pillanatra megvillantak a meredek lejtőn sorakozó gránit sírkövek, márvány obeliszkek és azok az öreg, szúette fejfák, amelyeken már a neveket is csak bajosan lehetett kiolvasni. A temető bejárata a falu központjából nyílt, két házzal odébb a közkedvelt Szivárvány presszótól. A kocsma kerthelyisé­gét ponyva fedte. Két öreg fröccsözött és cigizett alatta.

– Nem mondod, hogy ott hagytad a gázon, bazmeg!

– Dehogynem. Most mi van? Tudod mennyi idő, amíg a csülök meg az a lóbaszó csótánybab megfől? Három óra minimum! Mér’ kéne ott üddögélnem mellette? – értekezett a hobbiszakács már kicsit kapatosan.

– Hát te tudod…

– Jaj, ne károgj már Józsikám! Faszt érdekli! Gyere, igyunk in­kább még egy szilvát! Én fizetek!

– Oké.

Elnyomták a csikkeket a hamusban és bementek. Az ajtó fölött egy elnyűtt szivárvány neonlámpa ívelt. Hét csík formált egy félkört, amelyek a hét szín kissé megfakult árnyalataiban világítottak: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya. A cit­romsárga és a legalsó, az ibolya folyamatosan, kiszámíthatatlan ritmusban pislákolt.

Bent a tévében egy mulatós műsor ment, épp egy csinos, barna hajú nő énekelt egy közhelyes számot, minden bizonnyal a szerelemről, szakításról vagy valami ilyesmiről. Senkit nem érdekelt, de háttérzajnak oké volt. Az emberek csak ültek és beszélgettek az életről. Orsi, a kocsmáros lány kilépett a pultból, hogy dobjon pár fahasábot a kályhába. A régi, nagy cserépkályha tavaly kiégett, a lángok majdnem a kocsmát is elpusztították. Ennek a drámának a nyomait láthatták a vendégek a plafon kiterjedt koromszigetein. Egy sokkal kisebb, hordozható vaskályha állt a tönkrement régi előtt, amelybe képtelen módon illeszkedett a füstelvezető cső. Ormótlan látványt nyújtott, a célnak mindenesetre megfelelt. November eleje volt, pont fizetésnap után, és már épp elég hideg ahhoz, hogy bedurrantsanak a kályhába. Viszonylag sokan, úgy húszan gyűltek össze a falusiak, ráadásul a kint tomboló felhőszakadás miatt még hazajutni is bonyolultnak tűnt. Nem volt más választásuk, inni kellett.

Jani a pultnál ült és egy ötven év körüli cigány formával, Bovdennel beszélgetett felszínes dolgokról. Valójában Bogdánnak hívták, Bogdán Ferenc, de mivel mindenhova állandóan a Csepel kempingbiciklijével járt, ez a találó becenév ragadt rá. A biliárd­asztalnál huszonévesek lökdösték a golyókat. Páran söröztek, de akadt, aki csak üdítőt ivott. A jobb sarokban, egy hosszúkás asztalnál ült a falu krémje: Karcsi (a hentes), Jóska (gyári munkás Móron), Misi (munkanélküli), Pista és Jácint (mindketten villanyszerelők közös vállalkozással), illetve Bandi (aki pásztorként került fel a Bakonyba). A bal oldalon négy öreg kártyázott a fröccseik felett. Középen egy kancsó, amelyből újra meg újra töltögették a kiürült poharakat. A tévé előtt hárman szotyiztak csendesen.

– Feles jöhet, Fecó? – kérdezte Jani Bovdentől.

– Pe’.

– Két kis Unicumot, lécci – mondta a pultos csajnak. – Meg egy Kőbányait.

Orsi haja hátul tüsire volt nyírva, Judy Jetsonosan. Bal kézfején egy nagyon béna, feltehetőleg már ezerszer megbánt nonfiguratív tetkó éktelenkedett. Töltöttgalamb testalkattal bírt, amely egyébként abszolút jól állt neki, de a kisugárzásában volt valami kimondottan maszkulin. Régóta pletykálták róla, hogy leszbikus és hogy Győrben van a nője, akit sose hoz le Csólyányosra, egyébként teljesen érthető okokból. Csávóval sosem látták. A népek imádtak ilyesmin csámcsogni, főleg egy ilyen ingerszegény környezetben, de mivel Orsi mindenkivel kedves volt és alapvetően jó természetű, nem nagyon baszogatták ezzel. Egy-két nincstelen, részeg fasz néha megpróbálta bekóstolni, de mivel még agya is volt, simán felmosta velük a padlót. Egy szó, mint száz, tisztelték őt.

– Ezerkétszáz lesz – töltötte ki az italokat.

– Ezernégyből, lécci.

Újabb villám csapott be a közelben. Az ajtó, mintha csak ennek következtében, hirtelen kivágódott. Egy magas, enyhén kopaszodó esőkabátos alak lépett be.

– Jó estét kívánok! – köszönt kicsit túl illedelmesen.

Valamit visszamorogtak rá, senki nem ismerte. Egy ideig méregették a gyüttmentet, aztán mindenki visszatért bokros teendői­hez. Három bárszék állt a pultnál, az egyik még szabadon. Az idegen felakasztotta az esőkabátját a fogasra, leült Bovden mellé és kért egy sört. Szépen, egyenletesen duruzsolt a kályha. Barna, re­cés lambéria futott végig a kocsma falán, amelyre évtizedes zsír és retek tapadt. Közvetlenül a söntés mellett egy plakátot szúrtak rá egy rajzszöggel:

Márton-napi bál

– November 11, péntek, 20h –

Helyszín: Bakonycsólyányos, kultúrház

– Fergeteges party! – Tombola! – Libacomb párolt káposztával! (korlátozott mennyiségben) –

Zenél: Seriff Junior és Gömbi.”

Megrendelhető a kereskedelmi hálózatokban: 

Lira

Libri

Bookline

2026. április 2., csütörtök

A Küszöb – Megjelent Szántó Áron első regénye! Könyvbemutató a Tavaszi Margón!

 Szántó Áron

A Küszöb

 

Megjelent!

Líra

 

Figura Könyvkiadó, 2026


Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

Borítóterv és grafika: Szántó Áron

 

A kötetről


A frissen elárvult, érettségi előtt álló Kriszti gyámjával, alkoholista nagybátyjával a Bakony egyik eldugott kis falujában kezd új életet nagyszüleinek régi házában. Szomszédjuk magának való, de kedves, békés öregember, aki a pincéjében egy idegen eredetű tárgyat rejteget. A régi majorsági épületben, a „Kastélyban” egy zavaros ideológiájú new age szekta jelenléte borzolja a kedélyeket, amelynek vezetője nem nézi jó szemmel a frissen érkezetteket. Nagyon úgy tűnik, a helyi boszorkányhistóriák is többnek bizonyulnak egyszerű mendemondánál.


Spotify



Könyvbemutató a Tavaszi Margón


ESEMÉNY



Időpont: április 10. péntek, 19:30-20:15

Helyszín: Margitsziget, Kristály, Hajó Színpad

 

A szerzővel Bánhidi Lilla író, riporter beszélget. 


Könyvbemutató Veszprémben, a Terem bárban


ESEMÉNY


Időpont: április 17., péntek 18 óra

Helyszín: Veszprém, Szabadság tér 1.

 

A szerzővel Varga Richárd költő, zenész beszélget.

 

Szántó Áronról


1989-ben született Veszprémben. Gyermekkora a város legendás lakótelepén, a Haszkovón telt anyagilag szerény, de érzelmileg kiegyensúlyozott és biztonságos, kulturálisan pedig kifejezetten pezsgő környezetben. Iskolái után – amelyekért nem igazán rajongott –, újságíróként dolgozott. Kreatív energiáit elsősorban a zene és képzőművészet terén kamatoztatta. A Küszöb az első regénye.


A szerző portréját Szántó Nikolett Vivien készítette.

 

Részlet a regényből

 

„Félelmetes villám hasított a Hártyás csúcsába, az eső pedig úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna – ahogy mondani szokás. Péntek volt, már besötétedett, este kilenc felé járt az idő. A falu egyetlen temetőjét szokatlan módon a hegy oldalában létesítették, a jó ég tudja, hány évszázaddal ezelőtt. A hegy tetejére épült ravatalozó kápolna villámhárítóját érte a csapás. Óriási dörrenés hallatszott, egy-két modernebb autó riasztója is bekapcsolt. A hirtelen kékes fényben egy pillanatra megvillantak a meredek lejtőn sorakozó gránit sírkövek, márvány obeliszkek és azok az öreg, szúette fejfák, amelyeken már a neveket is csak bajosan lehetett kiolvasni. A temető bejárata a falu központjából nyílt, két házzal odébb a közkedvelt Szivárvány presszótól. A kocsma kerthelyisé­gét ponyva fedte. Két öreg fröccsözött és cigizett alatta.

– Nem mondod, hogy ott hagytad a gázon, bazmeg!

– Dehogynem. Most mi van? Tudod mennyi idő, amíg a csülök meg az a lóbaszó csótánybab megfől? Három óra minimum! Mér’ kéne ott üddögélnem mellette? – értekezett a hobbiszakács már kicsit kapatosan.

– Hát te tudod…

– Jaj, ne károgj már Józsikám! Faszt érdekli! Gyere, igyunk in­kább még egy szilvát! Én fizetek!

– Oké.

Elnyomták a csikkeket a hamusban és bementek. Az ajtó fölött egy elnyűtt szivárvány neonlámpa ívelt. Hét csík formált egy félkört, amelyek a hét szín kissé megfakult árnyalataiban világítottak: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya. A cit­romsárga és a legalsó, az ibolya folyamatosan, kiszámíthatatlan ritmusban pislákolt.

Bent a tévében egy mulatós műsor ment, épp egy csinos, barna hajú nő énekelt egy közhelyes számot, minden bizonnyal a szerelemről, szakításról vagy valami ilyesmiről. Senkit nem érdekelt, de háttérzajnak oké volt. Az emberek csak ültek és beszélgettek az életről. Orsi, a kocsmáros lány kilépett a pultból, hogy dobjon pár fahasábot a kályhába. A régi, nagy cserépkályha tavaly kiégett, a lángok majdnem a kocsmát is elpusztították. Ennek a drámának a nyomait láthatták a vendégek a plafon kiterjedt koromszigetein. Egy sokkal kisebb, hordozható vaskályha állt a tönkrement régi előtt, amelybe képtelen módon illeszkedett a füstelvezető cső. Ormótlan látványt nyújtott, a célnak mindenesetre megfelelt. November eleje volt, pont fizetésnap után, és már épp elég hideg ahhoz, hogy bedurrantsanak a kályhába. Viszonylag sokan, úgy húszan gyűltek össze a falusiak, ráadásul a kint tomboló felhőszakadás miatt még hazajutni is bonyolultnak tűnt. Nem volt más választásuk, inni kellett.

Jani a pultnál ült és egy ötven év körüli cigány formával, Bovdennel beszélgetett felszínes dolgokról. Valójában Bogdánnak hívták, Bogdán Ferenc, de mivel mindenhova állandóan a Csepel kempingbiciklijével járt, ez a találó becenév ragadt rá. A biliárd­asztalnál huszonévesek lökdösték a golyókat. Páran söröztek, de akadt, aki csak üdítőt ivott. A jobb sarokban, egy hosszúkás asztalnál ült a falu krémje: Karcsi (a hentes), Jóska (gyári munkás Móron), Misi (munkanélküli), Pista és Jácint (mindketten villanyszerelők közös vállalkozással), illetve Bandi (aki pásztorként került fel a Bakonyba). A bal oldalon négy öreg kártyázott a fröccseik felett. Középen egy kancsó, amelyből újra meg újra töltögették a kiürült poharakat. A tévé előtt hárman szotyiztak csendesen.

– Feles jöhet, Fecó? – kérdezte Jani Bovdentől.

– Pe’.

– Két kis Unicumot, lécci – mondta a pultos csajnak. – Meg egy Kőbányait.

Orsi haja hátul tüsire volt nyírva, Judy Jetsonosan. Bal kézfején egy nagyon béna, feltehetőleg már ezerszer megbánt nonfiguratív tetkó éktelenkedett. Töltöttgalamb testalkattal bírt, amely egyébként abszolút jól állt neki, de a kisugárzásában volt valami kimondottan maszkulin. Régóta pletykálták róla, hogy leszbikus és hogy Győrben van a nője, akit sose hoz le Csólyányosra, egyébként teljesen érthető okokból. Csávóval sosem látták. A népek imádtak ilyesmin csámcsogni, főleg egy ilyen ingerszegény környezetben, de mivel Orsi mindenkivel kedves volt és alapvetően jó természetű, nem nagyon baszogatták ezzel. Egy-két nincstelen, részeg fasz néha megpróbálta bekóstolni, de mivel még agya is volt, simán felmosta velük a padlót. Egy szó, mint száz, tisztelték őt.

– Ezerkétszáz lesz – töltötte ki az italokat.

– Ezernégyből, lécci.

Újabb villám csapott be a közelben. Az ajtó, mintha csak ennek következtében, hirtelen kivágódott. Egy magas, enyhén kopaszodó esőkabátos alak lépett be.

– Jó estét kívánok! – köszönt kicsit túl illedelmesen.

Valamit visszamorogtak rá, senki nem ismerte. Egy ideig méregették a gyüttmentet, aztán mindenki visszatért bokros teendői­hez. Három bárszék állt a pultnál, az egyik még szabadon. Az idegen felakasztotta az esőkabátját a fogasra, leült Bovden mellé és kért egy sört. Szépen, egyenletesen duruzsolt a kályha. Barna, re­cés lambéria futott végig a kocsma falán, amelyre évtizedes zsír és retek tapadt. Közvetlenül a söntés mellett egy plakátot szúrtak rá egy rajzszöggel:

 

Márton-napi bál

– November 11, péntek, 20h –

Helyszín: Bakonycsólyányos, kultúrház

– Fergeteges party! – Tombola! – Libacomb párolt káposztával! (korlátozott mennyiségben) –

Zenél: Seriff Junior és Gömbi.”

 

Megrendelhető a kereskedelmi hálózatokban:

Líra

Libri

Bookline