Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Kazinczi Réka írónővel beszélgettem, akinek a BookSelf Kiadónál jelent meg az első regénye, Amikor álmodom címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Kazinczi Réka vagyok, 1989-ben születtem Salgótarjánban, és azóta is itt élek a férjemmel és a lányommal. Több éve hivatali munkakörben dolgozom. Szabadidőmben szívesen olvasok, kirándulok, valamint jelenleg második könyvemet írom. Az Amikor álmodom az első regényem, amely egy drámai történet az álmaink megvalósításáról, valamint a múlt elengedésének nehézségeiről.
Amikor álmodom című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Igen, két fontos területen is végeztem kutatómunkát, hogy a történet hiteles legyen. Mivel a főszereplőm, Emily könyvtárosként dolgozik, fontosnak tartottam, hogy pontosan lássam a szakma mindennapjait. Így hát elmentem a helyi könyvtárba, és kérdezősködtem az ott dolgozóktól. Meg akartam tudni, mit hogyan csinálnak, milyen feladatai vannak egy könyvtárosnak, hogy Emily karaktere ezen a téren is valósághű legyen.
A kutatómunka másik része az álmokat érintette. Mivel a történetben központi szerepet játszik ez a motívum, rengeteget olvastam az álomfejtésről, a pszichológiáról, és a tudatos álmodásról. Szerettem volna pontosan megérteni, hogyan működik a tudatalattink, és hogyan mosódik össze az ébrenlét a vágyaink világával. Ez a háttérmunka segített abban, hogy Emily belső vívódásait és az álomképeket lélektanilag is hitelesen tudjam átadni.
Maga a fizikai írás másfél évig tartott, de a történet már több mint tíz éve a fejemben élt. Ha egészen őszinte akarok lenni, azért tartott ennyi ideig, mert folyamatosan halogattam az írást. Nem volt elég önbizalmam; egyszerűen nem hittem el, hogy képes vagyok megírni egy regényt.
Mesélnél erről a kiadóról? Nemrégiben láttam én is, de nem sokat tudok a BookSelf Kiadóról. Hogyan tud egy író bejutni ide?
A Bookself Kiadó az Alexandra Kiadócsoporthoz tartozik, és a tehetséges magyar szerzőket támogatja. Van egy e-mail címük, ahová el lehet küldeni a kéziratokat, ezeket átnézik, majd felveszik a kapcsolatot azokkal a szerzőkkel, akikkel el tudják képzelni a közös munkát.
Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?
A kedvenc szerzőm Jodi Picoult, akinek a könyvei mindig nagy hatással vannak rám, de nem tudnék egy konkrétat kiemelni közülük.
Kiknek íródott a történet, miről szól?
Ezt a könyvet leginkább azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik a mély, lélektani történeteket, és szívesen merülnek el a komolyabb emberi sorsok bemutatásában.
A valóság és a vágyaink közötti feszültségről szól, és arról, hogy mi várhat ránk álmaink mélyén.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A regényemben mind a kettő egyaránt jelen van. A valóság adta a történet alapját, amit kiszíneztem a fantáziámmal.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Akkor kezdtem el írni, amikor az Amikor álmodom alapötlete és a főszereplők hangja olyan hangossá vált a fejemben, hogy már nem tudtam elnémítani őket.
Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
A Kazinczi Réka a saját nevem. Gondolkodtam azon, hogy álnevet fogok használni, de végül a kiadóval közösen úgy döntöttünk, hogy a lánykori nevem fog a könyvborítón szerepelni.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, ez a műfaj áll hozzám a legközelebb.
Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére?
Amikor befejetem az első regényemet, kétfajta érzés kavargott bennem. Egyrészt megkönnyebültem, hogy sikerült pontot tennem egy olyan történet végére, ami évekig formálódott bennem. Másrészt viszont furcsa űrt éreztem, amiatt, hogy el kell engednem a karaktereimet.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
A történeteim alapját előre eltervezem, de sok részlet az írás folyamata közben fogalmazódik meg bennem.
Vannak a könyvben kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Nem is egy konkrét jelenetet mondanék, hanem azokat a rövid álomképeket, amelyek minden fejezet előtt felbukkannak. Ezeket a bevezető részeket írtam a legnagyobb örömmel. Van bennük valami megfoghatatlan varázslat, ráadásul Emily ezekben a pillanatokban végre igazán, őszintén boldog.
Volt rá példa, hogy elakadtam a történet írása közben. Amikor egy-egy pontnál nem tudtam, hogyan tovább, olyankor átugrottam egy későbbi jelenetre, amihez éppen volt ötletem. Miután visszatértem a problémás részhez, már pontosan tudtam, mi legyen a folytatás.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Volt egy bizonyos visszatérő álmom, ami nagyon intenzív volt, olyan erős hangulattal és képekkel, amik ébredés után is napokig elkísértek. Amikor elkezdtem komolyabban boncolgatni, hogy miért pont azok az emberek és helyszínek térnek vissza éjszakáról éjszakára, felvetődött bennem a kérdés, hogy „Mi lenne, ha...?”. Onnantól kezdve a szereplők szinte maguktól kezdték el diktálni az eseményeket, és egyértelművé vált, hogy meg kell írnom ezt a könyvet.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A férjem végigkísérte az írás folyamatát, ő olvasta először az Amikor álmodom kéziratát. Rajta kívül a legközelebbi családtagjaim, és olyan ismerősöm olvasta, akiknek számíthatok az őszinte véleményükre.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Amikor kiderült, hogy nemcsak egy fióknak szánt kéziratról van szó, hanem a könyv ténylegesen meg is jelenik, egyszerre voltak döbbentek és végtelenül büszkék. Nagyon különleges érzés látni a szeretteim arcán az elismerést, és tudni, hogy a polcukon ott van egy kötet, amit én írtam.
Mit üzensz az olvasóidnak?
A mindennapokban hajlamosak vagyunk halogatni a döntéseinket, abban a hitben, hogy ráérünk még. Emily történetén keresztül pontosan azt szerettem volna megmutatni, hogy a legszebb, legkényelmesebb külső valóság is börtönné válhat, ha közben elnyomjuk magunkban a vágyainkat. A regény legfontosabb üzenete éppen ez: merjünk az álmaink után menni, tegyük meg a lépést a boldogság felé – addig, amíg nem késő.
