Előrendelhető a Platon Karataev – Balla Gergely PARTÉRT KIÁLTÓ című könyve ("A Tolsztoj-karakterről elnevezett Platon Karataev már 2016-os feltűnésekor erős dalokkal jelentkezett. Az eddigi két nagylemez, a telt házas koncertek, a sikeres hazai és külföldi turnék, valamint a sokmilliós Spotify-hallgatottság igazolta a várakozásokat.")

ELŐRENDELHETŐ A PLATON KARATAEV – BALLA GERGELY PARTÉRT KIÁLTÓ CÍMŰ KÖNYVE

Megjelenés 2022. január végén, a Prae Kiadónál

A Partért kiáltó Balla Gergely szövegeit tartalmazza, melyeket a Platon Karataev zenekar dalaihoz készített: az azonos című, és szintén január végén bemutatásra kerülő új lemezének dalszövegeit.

 

„de te maradj ha idáig eljöttél,
siet, ki gyorsabb az erdőnél”

„Siet, ki gyorsabb az erdőnél” – írja Balla Gergely a Partért kiáltó című dal szövegében, és már itt megállhatnék, ennél az egy sornál. Letáborozni egy sor mellett, sátrat verni, vizet hozni a forrásról, tüzet rakni. Eltölteni egy éjszakát a tűznél, a lassan elmozduló csillagképek alatt. A Platon Karataev világától amúgy sem állna távol egy ilyen erdei éjszaka. Főleg az új lemez, a Partért kiáltó tűnik olyannak, mintha egy ilyen hosszú éjszakát beszélne el. Valaki ül egy erdei tisztáson és nézi a csillagokat. Ilyen egyszerű ez. Végül is minden ilyen egyszerű.

(Győrffy Ákos)

Prae Kiadó 

 

Az illusztrációkat, a szövegképeket és a borítót Dobos Emőke tervezte. A záró szöveget Győrffy Ákos írta. Fülszöveg: Vecsei H. Miklós. A szerkesztő Péczely Dóra, a szövegeket L. Varga Péter gondozta. Könyvmenedzser: Balogh Franciska.

A Tolsztoj-karakterről elnevezett Platon Karataev már 2016-os feltűnésekor erős dalokkal jelentkezett. Az eddigi két nagylemez, a telt házas koncertek, a sikeres hazai és külföldi turnék, valamint a sokmilliós Spotify-hallgatottság igazolta a várakozásokat. Mint 2021. december 30-án a közösségi médiában írták, mozgalmas év áll mögöttük: „A nyáron felléptünk a kedvenc fesztiváljainkon (Fishing, Bánkitó, Campus, Ördögkatlan, Kolorádó, Strand, Művészetek Völgye, BudaörsFeszt, Gyulai Várszínház, stb), és telt házas koncerten mutatkozunk be a MÜPÁ-ban, egymás után kétszer is megtöltöttük az a38 Hajót, és a Kobuciban is rengetegen voltunk. Játszottunk Szegeden, valamint a csodálatos Elefánttal Debrecenben, Pécsett és Kecskeméten, az őszt egy csonka német turnéval zártuk, ami után az év vége kifelé kicsit csendesebbnek tűnhet, de a háttérben rengeteg izgalmas dolog készülődik! Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában velünk tartott ebben az évben, reméljük, találkozunk jövőre is!”

Januárban érkezik a Platon Karataev harmadik nagylemeze, a Partért kiáltó, mely a zenekar első, teljesen magyar nyelvű anyaga lesz. A dalok a létezés magját járják körül, módosult tudatállapotokon, önmagunkkal és elmúlással való szembenézésen keresztül.

Lemezbemutató: 2022. január 28., péntek, 19:00

William Gibson: Sprawl-trilógia A cyberpunk bibliája. Újra megjelenik november 30-án! Mindhárom kötet új fordításban!

Limitált díszdobozos kiadásban is kapható!

Egy kultikus trilógia, mely érthetővé teszi az elmúlt évtized fellángoló cyberpunk hullámát. Egy trilógia, melynek jövőképeiből valóság lett. Egy trilógia, mely éppúgy működik társadalmi kortablóként, mint sci-fiként.

William Gibson 1981-ben megnézte John Carpenter Menekülés New Yorkból című filmjét, elolvasta Philip K. Dick tollából a Blade Runner címmel épp megfilmesítés alatt álló Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című regényt, és végiglapozta Moebius The Long Tomorrow címre keresztelt képregényét, miközben figyelte környezetét, az 1980-as évek elejének technológiai és társadalmi trendjeit, hogy aztán megteremtse egyedülálló, műfajteremtő látomását a Neuromancer képében. A kötet és két folytatása (Count Zero, Mona Lisa Overdrive) elképesztő hatékonysággal érzett rá az elkövetkező 20-30 év változásaira. Nem hiába mondta róla Bruce Sterling, a legendás futurista, hogy „ez az, amiért az SF-et kitalálták.”

A Neuromancer lenyűgöző és baljós jövővíziója Hugo-, Nebula- és Philip K. Dick-díjakat ért; e három kitüntetést egyszerre mindmáig nem sikerült egyetlen más sci-finek sem elnyernie. Gibson később trilógiává bővítette történetét a Count Zero, valamint a Mona Lisa Overdrive című kötetekkel, létrehozva egy olyan univerzumot, mely nélkül a popkultúra és a filmvilág nem gazdagodhatott volna olyan művekkel, mint a Mátrix, ami épp Gibson világának lényegét, a virtuális valóságot vette át – maga a mátrix elnevezés is Gibsontól ered! –, vagy épp a Transmetropolitan képregény. 

William Gibson: Neuromancer

Fordította: Farkas Veronika

Fülszöveg

 

„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője adásszünet idején.”

Ezzel a mondattal kezdődik minden idők egyik legjobb science fiction regénye, aminél pontosabban semmi sem jósolta meg a jövőt. William Gibson 1984-ben megjelent, Hugo-, Nebula és Philip K. Dick-díjakkal kitüntetett műve a cyberpunk műfaj alapköve, hatása mindmáig tetten érhető filmekben, zenékben, videojátékokban és más kortárs művészeti alkotásokban. Ráadásul itt találkozhatunk először a mátrixszal, azzal a globális konszenzuális-hallucinációval, ami a cybertér minden egyes adatbájtját megtestesíti, és ami alapjául szolgált a tizenöt évvel későbbi, azonos című kultikus film világának.

Case volt a legjobb adattolvaj a mátrixban, egészen addig, amíg el nem követte a klasszikus hibát – lopott a megbízióitól, akik büntetésként megmérgezték az idegrendszerét, örökre száműzve őt a cybertérből. Most azonban egy rejtélyes, magát Armitage-nak nevező alak a megváltást ígéri neki: a teljes gyógyulást, ha Case elvállal egy munkát egy felmérhetetlenül erős mesterséges intelligencia ellen, ami Föld körüli pályán kering a baljós Tessier-Ashpool klán szolgálatában. Egy legendás adattolvaj lementett emlékezetével és egy utcai szamuráj védelmében Case útra kel mind a való világban, mind a mátrixban, a többi pedig már, ahogy mondani szokás: science fiction történelem. 

Az olvasó Farkas Veronika új fordításában tartja kezében a könyvet, mely Gibson exkluzív utószava mellett Jack Womack Valami sötét gödör című esszéjét is tartalmazza.

Részlet a kötetből

 

„Otthon.
Az otthon a BAMA volt, a Sprawl, a Boston-Atlanta Metropolitan Axiális.
Programozzunk be egy térképet, amelyik megjeleníti az adatforgalom frekvenciáját: ezer megabájtonként egyetlen pixelt rajzol egy hatalmas képernyőre. Ezen Manhattan és Atlanta fehéren izzana, utána lüktetni kezdene, a forgalom sebessége túlterheléssel fenyegetné a szimulációt. A térkép szupernóvává akarna robbanni. Hűtsük le! Növeljük a felbontást! Egy pixel legyen egymillió megabájt. Másodpercenként százmillió megabájtnál már ki tudnánk venni bizonyos tömböket Manhattan belvárosában, és a százéves ipari parkok gyűrűjét Atlanta régi magja körül...
Case felébredt. Repülőterekről álmodott, Molly sötét bőrruháiról, amelyek előtte haladtak a Narita, a Schipol, az Orly csarnokaiban... Látta önmagát: műanyag laposüvegben dán vodkát vett valami kioszkban, egy órával hajnal előtt.
Valahol odalent, a Sprawl vasbeton gyökerei között egy metrószerelvény tolta maga előtt az állott légoszlopot az alagútban. Maga a szerelvény néma volt, indukciós párnán siklott, de a levegő helyváltoztatása dalra fakasztotta az alagutat, a basszusa szubszonikusba nyúlt. A szoba, ahol Case feküdt, vibrálni kezdett, és a por felemelkedett a kiszáradt parketta réseiből.
Amikor kinyitotta a szemét, Mollyt látta maga előtt meztelenül és éppen hogy csak elérhetetlenül a vadonatúj rózsaszín matrac másik oldalán. Odafent napfény szűrődött be az osztott tetőablak kormos négyszögein. Az egyik félméteres üvegtáblát forgácslap helyettesítette, és egy vastag, szürke kábel bújt át rajta, a vége pár centivel a padló felett fityegett. Case az oldalára fordult, és csak nézte, ahogy a lány lélegzik; a mellét, a csípője vonalát, amely egy vadászgép törzsének funkcionális eleganciájára emlékeztette. A lány teste nyúlánk volt, rendezett, izmai, akár egy táncosé.

Case felült. A szoba nagy volt, és üres, nem volt benne más, csak a széles, rózsaszín matrac, mellette két új egyforma, üresnek látszó nejlonszatyor. Csupasz falak ablakok nélkül, egyetlen, fehérre mázolt, tűzbiztos ajtó. A falakat számtalan réteg fehér elasztikus festék borította. Egy üzemcsarnok. Case jól ismerte ezeket a helyeket, az ilyen épületeket; bérlőik az interzónában mozogtak, ahol a művészet jóformán bűncselekmény, a bűncselekmények pedig már-már mesterművek.

Otthon volt.
A padlóra lendítette a lábát. Az apró parkettalécek egy része hiányzott, némelyek kilazultak. Fájt a feje. Eszébe jutott Amszterdam, egy másik szoba a Centrum óvárosi részében, a százéves épületek. Molly, amint visszatér a csatorna partjáról narancslével és tojással. Armitage valami titkos rajtaütésen vett részt, míg ők ketten átsétáltak a Dam téren, el egy bárhoz, amelyet Molly ismert a Damrak sugárúton. Párizs egy elmosódott álom volt. Vásárlás. A lány elvitte vásárolni.

A lábánál új, gyűrött farmer hevert. Belebújt, és letérdelt a szatyrok mellé. Az első, amit kinyitott, Mollyé volt; szépen összehajtogatott ruhák és drágának tűnő kütyük. A második tele volt, de nem emlékezett, hogy vettek volna ilyen holmikat: könyveket, kazettákat, egy szimstim decket, francia és olasz címkéjű ruhákat. Egy zöld póló alatt felfedezett egy lapos, újrahasznosított japán papírba origamitechnikával becsomagolt tárgyat.

A papír elszakadt, amikor megfogta, és fényes, kilenchegyű csillag esett ki belőle, majd függőlegesen beleállt a parketta egyik résébe.
– Ajándék – mondta Molly. – Észrevettem, hogy mindig megnézed ezeket.
Case megfordult, és látta, hogy törökülésben ül az ágyon, álmosan vakargatva a hasát burgundivörös körmeivel.”

 

William Gibson: Count Zero

Fordította: Farkas Veronika

Fülszöveg 

„COUNT ZERO INTERRUPT –
Megszakítás esetén
A számláló visszaállítása nullára.”

Turner zsoldosként szolgál nagyvállalatokat. Legújabb küldetése egy vezető fejlesztő kimenekítéséről szól, aki a konkurenciához állna át, ráadásul a birtokában van egy biochip, ami alapjaiban változtatná meg a világot. A művelet azonban minden álcázás ellenére sokak érdeklődését felkelti, ráadásul néhányuk már emberi léptékkel felfoghatatlannak tűnik.

Eközben Bobby Newmark, a magát a cybertérben Count Zerónak nevező, kisstílű adattolvaj nincs felkészülve arra, hogy a mátrixra milyen hatással lesz a tervezett kimenekítés. Vérdíjjal a fején, vudu istenekkel a nyomában csak életben szeretne maradni. Aztán találkozik az angyalokkal, és minden a feje tetejére áll.

William Gibson folytatása a Neuromancerhez látványos és egyben profetikus világábrázolásával, különleges stílusával és nagyszerű szereplőivel méltó módon gondolja tovább a kultikus előd témáit, feltevéseit. A Count Zero egyben kiindulópontja is annak, hogy a természetfeletti miért és hogyan keveredhet a cyberpunkkal. Az olvasó Farkas Veronika új fordításában tartja a kezében a könyvet.

Részlet a kötetből

„Az összeomlott szálloda falai az öböl ívének negyedénél álltak. Ott erősebb volt a hullámverés, minden egyes becsapódás detonációnak érződött.
A lány most maga felé húzta, valami újdonsággal a szeme sarkában, új feszességgel. A sirályok szétrebbentek, amikor kéz a kézben megérkeztek a partra, hogy belebámuljanak az üres ajtónyílásokon túli árnyékokba. A homok elszivárgott, lehetővé téve, hogy az épület homlokzata beomoljon, a falak eltűntek, és így a három szint padlói úgy lógtak a levegőben, akár hatalmas zsindelyek a meghajlott, rozsdás, ujjvastagságú acélból lévő inakon. Mindegyiket más színű és más mintázatú járólapok fedték.
Az egyik betonív felett a HOTEL PLAYA DEL M volt kirakva gyerekes kagylónagybetűkből. – Mar – egészítette ki fennhangon Turner, bár már kivette a mikrotüskét.
– Vége – mondta a lány, belépve a boltív alá, az árnyékba.
– Minek van vége? – követte a férfi. A fűzfa kosár a csípőjéhez dörzsölődött. A homok ott hideg volt, száraz, laza a lábujjai között.
– Vége. Annyi. Ennek a helynek. Itt nincs idő, nincs jövő.
Turner csak bámulta, majd a pillantása továbbsiklott a rozsdás ágyrugók gubancára a két omladozó fal csatlakozásánál.
– Húgyszag van – mondta. – Ússzunk.

A tenger elmosta a borzongást, de távolság került közéjük. Turner szobájában ültek a takarón, és ettek, némán. A rom árnyéka kezdett megnyúlni. A szél megmozdította a lány napszítta haját.
– A lovak jutnak rólad eszembe – mondta végül a férfi.
– Hát – válaszolta a lány, mintegy a kimerültség mélyéről –, azok még csak harminc éve haltak ki.
– Nem – felelte Turner. – A hajadról. Az a haj a nyakukon, amikor futottak.
– Sörény – mondta a lány, és könnyek jelentek meg a szemében. – Baszki. – Rázkódni kezdett a válla. Mély levegőt vett. Az üres Carta Blanca-dobozt lehajította a partra.
– Tudod, mit? Hagyjuk. – Ismét átkarolta a férfit. – Gyere inkább, Turner, gyere…
És miközben hanyatt feküdt, Turnert is magával húzva, ő észrevett valamit, egy hajót, amelyet fehér kötőjellé nyomott össze a távolság, ahol a víz találkozott az égbolttal.

Amikor felült, és felhúzta levágott szárú farmerét, meglátta a jachtot. Már sokkal közelebb járt, kecses fehér ívként úszott, alig merülve a vízbe. Mély vízbe. A tengerpart valószínűleg szinte függőlegesen szalad itt alá, a hullámok erejéből ítélve. Valószínűleg azért ér ott véget a szállodák sora, ahol, és azért nem maradt fent a romos épület. A hullámok kinyalták alóla az alapot.
– Add ide a kosarat.
A lány a blúzát gombolgatta. Turner vette neki az egyik szürke kis boltban az Avenidán. Elektromoskék mexikói pamut, rossz gyártmány. Az üzletekben vásárolt ruháik alig bírták egy-két napig.
– Azt mondtam, add ide a kosarat!
A lány odaadta. Turner beletúrt a délutánjuk maradványaiba, és a lime-lébe áztatott, Cayenne-borssal megszórt ananász tasakja alatt találta meg a távcsövét. Kiemelte a kompakt 6 × 30-as katonai eszközt. Lepattintotta a belső fedelet az objektívekről és a kipárnázott lencsékről, majd tanulmányozni kezdte a Hosaka logójának áramvonalas ideogrammáit. Egy sárga gumicsónak megkerülte a tatot, és a part felé indult.
– Turner, én…
– Kelj fel. – A takarót és a lány törölközőjét begyűrte a kosárba. Kivette az utolsó, meleg Carta Blancát, és a távcső mellé tette. Felállt, a lányt is gyorsan talpra rántotta, és a kosarat a kezébe erőltette.
– Lehet, hogy tévedek – mondta neki. – Ha így van, tűnj el innen. Rohanj a második pálmasor felé – mutatott arra. – Ne menj vissza a hotelbe. Szállj fel egy buszra, Manzanillóba vagy Vallartába. Menj haza…
Már a csónakmotor dorombolását is hallotta.
Látta, ahogy elindulnak a könnyek, de a lány egyetlen hangot sem adott, úgy fordult meg és futott el, el a rom mellett, a kosarat szorongatva, megbotolva egy homokbuckában. Vissza sem nézett.
Turner megfordult, és a jacht felé kémlelt. A gumicsónak már ott bukdácsolt a hullámokon. A jachtot Cusimának hívták, és utoljára a Hirosima-öbölben látta. A fedélzetéről pillantotta meg Icukusima vörös sintókapuját.
A távcsőre nem is volt szüksége ahhoz, hogy tudja, a csónak utasa Conroy lesz, a Hosaka nindzsáinak pilótája. Elhelyezkedett törökülésben a hűlő homokban, és kinyitotta az utolsó doboz mexikói sört.


Visszanézett a fehér szállodák sorára, keze mozdulatlanul nyugodott Cusima tíkfa korlátján. A szállodák mögött a kisváros három hologramja világított: a Banamex, az Aeronaves és a katedrális hatméteres Szűz Máriája.
Conroy állt mellette.
– Sürgős hakni – mondta. – Tudja, hogy megy ez. – A hangja szenvtelen és kifejezéstelen volt, mintha egy olcsó hangchipről mintázta volna. Az arca széles volt, és fehér, hullafehér. Szeme sötét karikás, szemhéja ernyedt a hidrogénszőke csutak alatt, amit hátrafésült széles homlokából. Fekete, galléros inget és fekete vászonnadrágot viselt.
– Be – mondta, és megfordult. Turner követte, majd lebukott, hogy beférjen a kabinajtón. Fehér képernyők, halvány, hibátlan fenyő: Tokió spártai nagyvállalati stílusa.
Conroy leereszkedett egy alacsony, palaszürke műbőrből készült szögletes párnára. Turner csak állt, két keze erőtlenül lógott az oldala mellett. Conroy elvett egy recézett szárú ezüstszipkát a közöttük lévő alacsony, lakkozott asztalról.
– Egy kis kolinerősítőt?
– Nem.
Conroy az orrlyukába nyomta a szipkát, és beleszívott.
– Kér egy kis szusit? – Azzal az eszközt visszatette az asztalra. – Fogtunk pár vörös csattogóhalat úgy egy órája.
Turner maradt, ahol volt, és csak nézte Conroyt.
– Christopher Mitchell – folytatta Conroy. – Maas Biolabs. A hibridómásaik vezetője. Átigazolna a Hosakához.
– Életemben nem hallottam róla.
– Kamu. Mit szólna egy italhoz?
Turner megrázta a fejét.
– A szilícium már a múlté, Turner. Mitchell az az ember, aki működésre bírta a biochipeket, és a Maas ott ül a legfőbb szabadalmakon. Ezt maga is tudja. Ő a monoklonálisok embere. És ki akar szállni. Magának és nekem, Turner, ki kell őt emelnünk.
– Szerintem én már nyugger vagyok, Conroy. Nagyon jól éreztem magam ott, ahol voltam.
– Ezt mondta a tokiói pszichocsapat is. Úgy értem, ez nem az első szökése, igaz? A nő tereppszichológus, a Hosaka alkalmazottja. Turner combjában ugrálni kezdett egy izom.
– Azt mondják, készen áll, Turner. Kicsit aggódtak Új-Delhi után, ezért le akarták csekkolni. És mellékesen egy kis terápiát is hozzácsaptak. Hiszen az sosem árt, ugye?”

 

William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Fordította: Farkas Veronika

Fülszöveg

 

„A szellem az apja búcsúajándéka volt, amit egy feketébe öltözött titkár adott át a Narita egyik utasvárójában.”

Mona egy fiatal lány sötét múlttal és kilátástalan jövővel. Nem is meglepő – legfeljebb váratlan –, hogy a stricije egyszer csak eladja egy plasztikai sebésznek, aki egyik napról a másikra átszabja őt valaki teljesen mássá.

Angie Mitchell egy híres hollywoodi Sense/Net sztár különleges képességgel. Bár sokan szeretnék édes tudatlanságban tartani, Angie hamarosan mégis rájön, hogy kicsoda valójában, és miért nincs szüksége deckre, hogy rácsatlakozzon a cybertérre.

Eközben egy rejtélyes entitás emberrablást szervez a mátrixban, és a terve megvalósításához szüksége van Monára, Angie-re és az egész emberiségre. Az ármány mögött pedig lesben áll a Jakuza, a japán alvilág rettegett szervezete, akinek vezetői könyörtelenül manipulálnak bárkit és bármit céljuk eléréséhez.

A Sprawl-trilógia befejező kötete egyszerre érzéki és kíméletlen hangulatú, kábulatba ejtő és kijózanító utazás William Gibson felejthetetlen világába. Az olvasó Farkas Veronika új fordításában tartja a kezében a könyvet 

 

 Részlet a kötetből

 

„Rafkós egy rongyos, szürke habszivacson töltötte az éjszakát, a Gyár földszintjén álló egyik munkapad alatt, szabad monomerektől bűzlő, csörgő-zörgő buborékfóliába burkolózva. Afrosrácról és az ő autójáról álmodott, az álmaiban ez a kettő összeolvadt, és Srác fogai apró krómkoponyák voltak.
A csípős szélre ébredt, ami beköpködte a tél első havát a Gyár üres ablakain.
Csak feküdt ott, és a Bíró láncfűrészének a problémáján gondolkozott, azon, hogy a csuklója hajlamos kibicsaklani, ha forgácslapnál vastagabb anyagot próbál elfűrészelni. A kéz eredeti terveiben ízelt ujjak szerepeltek, amelyek mindegyike egy-egy apró villanyfűrészben végződött, de ezt a koncepciót több okból is elvetették. Az elektromosság valahogy nem tűnt kielégítőnek, mivel nem volt kellőképpen fizikai. A levegő lett volna a megoldás, sűrített levegővel töltött nagy tartályok, vagy a robbanómotor, ha az ember talál hozzá megfelelő alkatrészt. És Kutyamagányban – kellő utánajárással – szinte bármihez lehet alkatrészt találni. Amennyiben pedig mégsem, Jersey rozsdaövezetének féltucatnyi másik kisvárosában többhektárnyi döglött, szétszedhető gép állt rendelkezésre.
Kimászott a pad alól, palástként húzva maga után a miniatűr műanyag párnákból álló takarót. Eszébe jutott a hordágyon fekvő férfi, odafent a szobájában, és Cherry, aki az ő ágyában aludt. Ő nem fogja elfeküdni a nyakát. Kinyújtózott, és elfintorodott.
Gentrynek lassan vissza kell érnie. Ezt meg kell majd magyaráznia Gentrynek, aki egyáltalán nem bírja az embereket.
Kismadár kávét főzött abban a helyiségben, ami a Gyár konyhájaként szolgált. A padlója felkunkorodó műanyag lemezekből állt, az egyik fala mentén fénytelen acélmosogatók sorakoztak. Az ablakait áttetsző ponyva takarta, be- és kiszippantotta a szél, és beszűrődött rajta az opálos derengés, amitől a helyiség még a szokottnál is hidegebbnek tűnt.
– Hogy állunk vízzel? – kérdezte Rafkós belépve. Kismadár egyik feladata az volt, hogy minden reggel ellenőrizze a tartályokat a tetőn, és kihalássza belőlük a faleveleket, amiket a szél odafújt, esetleg néha egyegy döglött varjút. Utána ellenőrizte a szűrők szigetelését, és időnként feltöltötte a tisztavíz-tartályt ötven literrel, ha úgy látta, hogy kifogyóban van. Majdnem egy egész napba telt, hogy ennyi átszűrődjön a rendszeren a gyűjtőtartályba. Gentry részben azért tűrte meg Kismadarat, mert a fiú kötelességtudóan végezte ezt a feladatot, de valószínűleg a szégyenlőssége is segített. Kismadár gyakorlatilag láthatatlan tudott maradni Gentry számára.
– Rengeteg van – válaszolta most.
– Lehet itt zuhanyozni? – kérdezte Cherry egy régi műanyag ládán üldögélve. Karikás szeme kialvatlanságról árulkodott, de a sebét elfedte alapozóval.
– Nem – válaszolta Rafkós. – Így télen nem.
– Gondoltam – nyugtázta Cherry komoran, begubózva bőrdzsekigyűjteményébe.
Rafkós kitöltötte magának a kávé maradékát, és a lány előtt állva felhörpölte.
– Valami problémád van? – kérdezte Cherry.
– Igen. Te és az a fószer odafent. Hogyhogy lejöttél? Szabit vettél ki, vagy mi?
A lány előhúzott egy fekete csipogót a külső dzsekije zsebéből.
– Ha bármi változik, ez megszólal.
– Jól aludtál?
– Persze. Elég jól.
– Én nem. Mióta dolgozol Afrosrácnak, Cherry?
– Nagyjából egy hete.
– Tényleg medikus vagy?
A lány vállat vont a kabátok mélyén.
– Annyira igen, hogy el bírjam látni a Countot.
– A Countot?
– Aha, a Countot. Srác egyszer így nevezte.
Kismadár megborzongott. Még nem vetette be a fodrászkellékeit, úgyhogy a haja szerteszét állt.
– Na és ha vámpír? – kérdezte.
Cherry rámeredt.
– Ugye csak hülyülsz?
Kismadár tágra nyílt szemmel, komolyan megrázta a fejét.
Cherry Rafkósra nézett.
– A haverod megzakkant?
– Nincsenek vámpírok – mondta Rafkós Kismadárnak. – Nem léteznek, hallod? Csak a stimekben. Az a csóka nem vámpír, jó?
Kismadár lassan, bár nulla meggyőződéssel bólintott, miközben a szél kifeszítette a műanyag ponyvákat az opálos fényben.”

 

William Gibson

A dél-karolinai Conwayben született 1948. március 17-én. Az édesapját hatévesen vesztette el, édesanyját pedig tizenkét évvel később. Ezek a veszteségek jelentősen meghatározták a későbbi életét: édesanyja halálát követően kiiratkozott az iskolából és Kaliforniába, majd később Európába utazott, és az ellenkultúra híve lett. 1967-ben Kanadában telepedett le azzal a szándékkal, hogy elkerülje a besorozást, és kipróbálja a létező összes tudatmódosító szert. Itt ismerkedett meg Deborah Jean Thompsonnal, aki elkísérte a későbbi európai útjaira (például sok időt töltöttek Görögország szigetvilágában és Isztambulban), majd 1972-ben összeházasodtak, és azóta is együtt élnek.

Gibson egészen fiatal kora óta író szeretett volna lenni, William S. Burroughs különösen nagy hatással volt rá. Korai rövid történeteit az Izzó króm című novelláskötet őrzi. A komolyabb írásra John Shirley bátorította, akivel az 1980-as évek legelején ismerkedett meg egy vancouveri sci-fi-összejövetelen, és mindmáig jóbarátok. Ő mutatta be később Bruce Sterlingnek és Lewis Shinernek; ma négyüket tartják a cyberpunk irányzat első íróinak Gibsonnal az élen, aki az évtizedet a Sprawl-trilógiával (1984: Neuromancer, 1986: Count Zero, 1988: Mona Lisa Overdrive) tette műfajtörténeti szempontból megkerülhetetlenné. A Neuromancer volt az első regény, amely a Hugo-, a Nebula- és a Philip K. Dick-díjat egyaránt megkapta.

Gibson azóta még két trilógiát írt, melyek a szakírók és rajongók szerint pontos előrejelzések voltak a közeljövőt illetően: míg az 1990-es években megjelent Híd-trilógia (1993: Virtuálfény, 1996: Idoru, 1999: A holnap tegnapja) hackerek, multinacionális cégek és mesterséges intelligenciák helyett a tömegmédiára és a celebkultuszra fókuszál, addig a Blue Ant-trilógia (2002: Trendvadász, 2007: Árnyvilág, 2010: Nyomtalanul) a 9/11 utáni politikai hangulatról, osztályok közötti határvonalakról, öntudatról, márkaépítésről és globalizációról szól. Ekkorra Gibsonnak már az írói stílusa is megváltozott: a tudományos-fantasztikus stíluselemek helyett a realista esztétika jellemző rá. Ezért sok cyberpunk gyökerű rajongója fejezi ki nemtetszését mindmáig, de Gibson mégis ennek köszönhetően nőtt ki a sci-fi zsáneréből és vált világhírű kortárs íróvá.

Gibson legutóbbi regénye 2020-ban jelent meg Mozgástér címmel, míg a Sprawl-trilógia kötetei új magyar fordítást kaptak 2021-ben.

A kötet máris előrendelhető, november 30-ától megvásárolható extra kedvezményekkel!

Sprawl trilógia
William Gibson:Neuromancer
 William Gibson: Count Zero
William Gibson:Mona Lisa Overdrive
 

Előjegyezhető Köbli Norbert Örök tél és Fél világ kötet az Agave Könyvek Kiadónál - ("Köbli Norbert iskolateremtő, sokszorosan kitüntetett forgatókönyvei most először jelennek meg nyomtatásban, ráadásul teljes terjedelemben, csonkítatlanul, sok kimaradt jelenettel.")

„Embermeséi úgy szembesítenek önmagunkkal, a múlt feldolgozatlan fejezeteivel, hogy közben nem felejtenek el szórakoztatni sem.”

– Nők Lapja

 

Köbli Norbert iskolateremtő, sokszorosan kitüntetett forgatókönyvei most először jelennek meg nyomtatásban, ráadásul teljes terjedelemben, csonkítatlanul, sok kimaradt jelenettel. Nemcsak a forgatókönyvírás iránt érdeklődő szakembereknek és a filmrajongóknak, hanem a mélyen emberi, izgalmas és fordulatos történetek kedvelőinek is jó szívvel ajánljuk ezt a kötetet.

 

Köbli Norbert: Örök tél és más forgatókönyvek
November 4-étől a könyvesboltokban!


A pusztító háború után egy asszonyt elrabolnak kislánya mellől, és egy fagyos szénbányába hurcolnak kényszermunkára.

• • •

Egy szélhámos új családra lel az erdő mélyén, mígnem hazatér a férj.

• • •

Két forradalmár betör a svájci magyar követségre, de törököt fognak a túszul ejtett követtel.

• • •

Egy író hazatér Budapestre, hogy egy eszme nevében segítsen leigázni szülőföldjét. 

 

 

Blörbök 

„Ennél okosabban aligha lehetne mesélni a málenkij robotról.”
Örök tél, HVG

„Folyamatosan fenntartja a feszültséget, okos és jól kimért.”
Apró mesék, Magyar Nemzet

„Nocsak, már van jó magyar thriller is!”
A berni követ, Origo

„Tűpontos üzenetével elgondolkodtat, fojtogató légköre még az utcára kilépve is velünk marad.”
Árulók, IGN.com



Köbli Norbert: Félvilág és más forgatókönyvek
Megjelenik november 4-én!

A nagy háború hajnalán külföldre szökne szerelmével a nagyvilági dáma, mit sem sejtve róla, hogy valaki a közvetlen közelében a halálát kívánja.

• • •

Egy sztálinista lakatos és egy forradalmár zongorista örök barátságot köt a belügyminisztérium pincéjében.

• • •

Katonai felderítők róják az olasz erdőket puskák és galambok után kutatva.

• • •

Három barát arra az esztelenségre készül, hogy eltérít egy belföldi repülőgépet.

 

Blörbök

„Jó dramaturgia, az utolsó szóig átgondolt forgatókönyv.”
Félvilág, Filmvilág

„A nagyon gazdagok és nagyon szegények közt feszülő társadalmi ellentétet, a törtető mágnások hátán felkapaszkodott prostituáltak és a végsőkig kihasznált, álmodozó cselédek világát Köbli Norbert forgatókönyvíró legalább olyan jó érzékkel ragadta meg, mint Kosztolányi az Édes Annában.”
Félvilág, Index

„Úgy szórakoztat, hogy közben túl is mutat a szereplők életén és az adott időszakról egy átfogóbb kép sejlik fel.”
Trezor, film.hu

„Ötven éve nem volt ilyen ütős háborús filmünk.”
Szürke senkik, Origo

„Izgalmas, lenyűgöző és megható.”
Szabadság különjárat, Index

 

Köbli Norbert

Köbli Norbert Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró, érdemes művész. Négyévesen látta a Vukot; azóta több tízezer filmet végignézett. Mikor rájött, hogy a filmeket nem a színészek rögtönzik, hanem írók írják, rálelt életre szóló hivatására, a forgatókönyvírásra. Az olyan filmjeit, mint A vizsga, a Félvilág vagy az Örök tél a kritika és a szakma egyaránt lelkesen fogadta – idehaza és külföldön.

Budán él családjával.  

„Dombóváron született 1977-ben. Korábban filmforgalmazással és filmkritikaírással foglalkozott, írásai a Vox Mozimagazin, a Filmcsillag, a DVD Magazin hasábjain jelentek meg. Csaknem húsz filmben és egyebek mellett három, most is futó sorozatban működött eddig közre forgatókönyvíróként. Könnyedebb játékfilmekben mutatkozott be – mint a 2007-es S.O.S. szerelem! vagy a 2008-as 9 és ½ randi –, igazán ismertté történelmi tematikájú filmjei tették, amelyek zömmel a kommunista rendszer könyörtelen logikáját és annak a benne élő emberekre gyakorolt hatását dolgozta fel. Ilyen volt A vizsga (2011), a Szabadság – Különjárat (2013), A berni követ (2014), az Árulók (2017), az Örök tél (2018) és a Trezor (2018), s érintőlegesen az Apró mesékben (2019) is felbukkan ez a vonulat. Emellett ott a Mágnás Elza történetét elbeszélő Félvilág (2015) és az első világháború olasz frontjának poklát bemutató Szürke senkik (2016). Alkotásait számos díjjal jutalmazták, A vizsga többek között a chicagói filmfesztivál Arany Hugó-díját kapta meg, A berni követ Arany Zenit díjat kapott Montréalban, és elnyerte az alaszkai filmfesztivál fődíját is, az Örök tél főszereplője, Gera Marina munkáját pedig Nemzetközi Emmy-díjjal jutalmazták. Köbli a Félvilágért vehette át a Magyar Filmdíj legjobb forgatókönyvírónak járó elismerését, s ugyanebben az évben Balázs Béla-díjat is kapott, 2020-ban érdemes művészi kitüntetéssel jutalmazták. A szakma szervezési részében is aktív, ő alapította meg a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületét, később részt vett a Magyar média mecenatúra munkájában is.”

(„Magyar szuperhősöket a moziba!” – Köbli Norbert a Mandinernek!; Veczán Zoltán interjúja a Mandiner hetilapban. 2021. február 18.)

A két kötet előrendelhető, november 4-étől megvásárolható extra kedvezményekkel!

Köbli Norbert: Örök tél

Köbli Norbert: Félvilág 

Előolvasás: Veda Sylver: Dermedt szívek - ("Ha egy igazi gyönyörű, karácsonyi szerelmi romantikus történet akarsz olvasni, szívből ajánlom ezt a könyvet, de ajánlom 100-as zsepit is mellé. Igazán könnyfakasztó sztori! ")

Szeretném megköszönni Veda Sylver írónőnek, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam decemberben megjelenő Dermedt szívek című könyvét. A könyvet NewLine Kiadó gondozásában fog megjelenni.  Írónőtől már olvastam három könyvét, de számomra ez lett a kedvencem. Imádtam olvasni, sajnáltam, hogy vége lett.

 Veda Sylver:
Dermedt szívek

Tartalom:

Egy véletlen, de sorsszerű találkozással kezdődött…
Egy történet az összetartozásról, családról, szenvedélyről és egy különleges szerelemről, ami a hófödte hegyekben született.
Nina Keller, az ambiciózus jogászlány épp csak megkapja élete gyakornoki állást, amikor egy váratlan hívás miatt vissza kell térnie gyermekkora helyszínére, ahol immár tizenöt éve nem járt. Ráadásul nem sokkal karácsony előtt. Azonban hiába festői szépségű és meghitt az alpesi vidék, benne csak rossz emlékeket idéz. A háta közepére sem kívánja az egészet, és azt a három gyermeket – a féltestvéreit is –, akikre három hétig vigyáznia kell.
Ha pedig az új kihívások és a fájdalmas emlékek nem volnának elegendők, a szerelem is betoppan az életébe. De vajon mi történik, ha két megtört szív találkozik? Nina és Alexander között az első perctől érezhető a kölcsönös vonzalom, azonban úgy tűnik, hogy a boldog beteljesedéshez rögös út vezet. Ha egyáltalán vezet…

 Véleményem:
5/5

Veda Sylver írónő nem hiába kedvencem. Egyszerűen imádom a történeteit. Mindig tudd újat mutatni, egyszerű szerelmi történetből is tudd egy érzelmeset írni, amitől az ember könnybe lábad a szeme. Amikor megkaptam, azt hittem 2-3 nap kell, hogy kiolvassam. Frászt! Pár óra alatt kivégeztem. Könnyed romantikus történet volt számomra, bár néhol voltak klisés részek,de engem ezek cseppet sem zavartak. Sőt, jól esett az én kis lelkemnek ez a történet.

Annyira magába szippantott a sztori, szerettem Alexandert és Ninát olvasni, és még olvastam volna még tovább. Ezzel a kötettel lett számomra a legjobb. Bár van három megjelent kötete, de nekem ez lett az etalon! Nagyon élveztem. Imádtam, vicces, humoros… Nem lehet megunni. Ninát csak szeretni lehet, annyira belevaló csaj. Na,de Alexander! Igazi férfi. Az ő szíve pedig tele van ezernyi kérdésekkel Ninával kapcsolatban, olyan jó lett volna ott lenni mellette s azt mondani, hogy „Menj! Szeressd”..

Egyszerre volt szórakoztató, romantikus és meseszerű történet. Egy olyan történet, mely két emberről szól, akinek mindkettőjüknek fájdalmas múltjuk és jelenük van. Vajon a szerelem gyógyír lehet a lelküknek? Vajon az idő és hely tökéletes lehet számukra? Az élet milyen akadályokat gördíthet Alexander és Nina elé? Nina fel tudd nőni a körülmények adta leehtőségekre? S vajon megbocsát valaha apja tetteiért? Alexander mit kezd az új érzéssel a szívében, mely oly rég nem érzett már. Sok-sok kérdés zakatolt a fejemben az olvasás és csak a legvégén kaphattam meg a választ. Vagy mégsem.

Imádom az ilyen karácsonyi romantikus történeteket, olyan gyönyörű és szép. Magam elé tudtam képzelni, ahogy Nina és Alexander kapcsolata miként fejlődik, Nina hogyan neveli a testvéreit. Lisa, hogyan békül ki végülis Ninával. Veda Sylver tehetséges, azt kell, hogy mondjam bármilyen történetet is ír. Látszik, hogy szeretettel, bizakodva ír nekünk olvasóknak, hogy ki tudjunk kapcsolódni, engem nagyon ki tudd kapcsolni az írásai. Nem hiába mondom, hogy egyik kedvencem, és szeretem olvasni a könyveit.

Az egyik kedvencem jelenetem, amikor a házat feldíszítik. Csodálatosan le tudta írni, hogy magam elé tudtam képzelni a mesés házat, díszekkel.

Ha egy igazi gyönyörű, karácsonyi szerelmi romantikus történet akarsz olvasni, szívből ajánlom ezt a könyvet, de ajánlom 100-as zsepit is mellé. Igazán könnyfakasztó sztori! 

 

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

NewLine Kiadó

Folytatódik A csütörtöki nyomozóklub! Osman új eladási rekordjaival ismét felrobbantotta a könyvpiacot. - ("Második regénye Angliában 114.202 példányban fogyott az első héten, a nemzeti könyvlista élén száguld.")

 Folytatódik A csütörtöki nyomozóklub!

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
(The Man Who Died Twice)

„Visszatért, és jobb, mint valaha."
– Jeffery Deaver

Osman új eladási rekordjaival ismét felrobbantotta a könyvpiacot.
Második regénye Angliában 114.202 példányban fogyott az első héten, a nemzeti könyvlista élén száguld.
Az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Megjelenik november 16-án!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

 

Fülszöveg

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.
Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében.
A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.
Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás!
Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot, hogy eltegyen négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?

Blörbök

 

"Richardnak vele született képessége van arra, hogy ösztönös humorérzéke a szereplőkben és a párbeszédekben is megmutatkozzon."
Kate Atkinson

"Osman újabb, humorral és érzelmekkel teli remekművet írt. Imádtam."
Harlan Coben

"Osman a bűnügyi regények új nagy reménye."
Daily Mail

"Egyszerűen imádtam a regényt. Osman másodszor is megcsinálta, ráadásul jobban, mint elsőre."
Philippa Perry

 

Richard Osman magyarul megjelent interjúiból

 

"Az öregek azért elég nagy csínytevők tudnak lenni” – Interjú Richard Osmannal,
A csütörtöki nyomozóklub írójával
– Fiala Borcsa / WMN.hu

„Nagyon jól megírható figurák az idős emberek, hiszen nagyon sok minden van mögöttük. Már annyit hazudtak nekik, annyiszor estek szerelembe, vagy épp veszítették el a szerelmüket, gyászoltak sokat, gyerekeket neveltek fel, rúgták ki őket a munkahelyükről, találtak új karrierlehetőségeket, tehát túl vannak már rengeteg dolgon, és akkor egyszer csak ott találják magukat egy olyan helyzetben, hogy már nincs rájuk szükség, nem kíváncsi senki a véleményükre, és a munkaerőpiac sem tart rájuk igényt. Mit lehet így kezdeni? Birtokában vannak ennek a temérdek sok tapasztalatnak, úgyhogy csak egy kalandra van szükségük, amiben hasznát tudják venni a bölcsességüknek.”

Gyilkosságokat felderítő nyugdíjasok ostromolják Harry Potter rekordjait
– Jankovics Márton, 24.hu

„A bűnügyi irodalomban az a jó, hogy szinte bármire teret ad. Az elején történik egy bűntény, a végén pedig születik egy megoldás. Az olvasó otthonosan mozog ebben a keretben, így közben arról írhatok, amiről csak akarok. Amíg az író nem hanyagolja el a bűnügyi szálat, beleszőhet bármilyen témát, ami érdekli. Számomra pedig a családtörténetek a legérdekesebbek, és persze az apa-fiú kapcsolatok. Így ez nagy hangsúlyt kap a könyvben, de ugyanígy az osztályszármazás kérdése is. A főszereplők közül kettő munkásosztálybeli, a másik kettő pedig inkább az elitből jön. De menet közben mesélhetek a modern Nagy-Britanniáról, a kulturális sokszínűségről, és bármi egyébről, mert az olvasó végig tudja, merre tartunk: a rejtély megoldása felé.”

„A harmadik regényem kulcsfigurája magyar lesz!” – Beszélgetés Richard Osmannel
– Hegedűs Claudia, Élet és Irodalom

„A csütörtöki nyomozóklub humora a szereplők látásmódjából és világszemléletéből táplálkozik. Éppen emiatt döbbenetes számomra a regény világsikere, mert ez egy ízig-vérig angol könyv, kifejezetten brit kulturális hivatkozásokkal. Ugyanakkor azt is gondolom, teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségű olvasó veszi a kezébe ezt a könyvet, mert nagymértékben tud kötődni a szereplőkhöz. A figurák, alapvetően az életkoruk miatt, gyakorlatilag bármit megúszhatnak, és ezekből a helyzetekből számos helyzetkomikum adódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez térdcsapkodós, sírva röhögős könyv lenne, sokkal inkább szolidan derűs történet.”

Világhírű lett az író, aki azt gondolta, hogy egy bűntényhez a nyugdíjas otthon eszményi terep

–        Ruff Orsolya, Könyves Magazin

„Aggódtam, hogy a könyvem túlságosan brit lesz, és hogy a külföldi olvasók majd nem fogadják jól, de azt hiszem, épp az ellenkezője történt, az emberek nagyon szerették a britségét, és ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Agatha Christie roppant népszerű szerte a világon. Vannak országok, ahol az emberek jó kombinációnak tekintik a gyilkossági rejtélyt meg Nagy-Britanniát. Szóval, én azt gondolom, hogy ha az emberek bármi olyat találnak A csütörtöki nyomozóklubban, amit megtalálnak Agatha Christie-ben, attól én boldog leszek. Ha van valami a regényemben, ami hasonlít Agatha Christie-hez, akkor pont az lehet, amiről már az elején is beszéltünk. Hogy ott voltam azon a nagyon csendes, nagyon brit helyen és arra gondoltam, hogy ideális lenne egy gyilkossághoz. Angliában igazán senki nem mondja ki, amit gondol, és senki nem hagyja kiáradni az érzelmeit, így mindig van némi visszafojtott feszültség, és sosem lehet tudni, ki tenne el láb alól…”

Részlet az új kötetből

Kokaint árulni egyáltalán nem olyan fényűző, mint amilyennek az emberek képzelik, és Connie Johnsonnak az jár a fejében, milyen jó, hogy végre lehetősége nyílik kicsípni magát.
Nem mindennap történik meg, hogy Bogdan Jankowski tizenötezer font értékben akar első osztályú kolumbiai árut venni, szóval Connie majd’ kibújik a bőréből, olyan izgatott. A szomszéd raktárban hamis parfümöt árulnak, és párat közülük magára is fújkált valamivel korábban, de rögtön le is mosta, annyira émelyítő volt az illat. A szempilláját is újra ki kellett spiráloznia, mivel a könnyei elkenték a sminkjét. Connie azt reméli, nagyjából azért sikerült lemosnia magáról azt a szagot.
Minek kell Bogdannak hirtelen kokain? Egyáltalán nem olyan típus. Lehet, hogy rászokott, és ki kell elégítenie a függőségét? Connie reméli, hogy így van, mert akkor biztosan gyakrabban láthatná.
Mi az, ami ennyire ellenállhatatlanná tette Bogdant? Az, hogy egyszerre áradt belőle az extrém veszély és az abszolút biztonság? Vagy csak a külseje?
Valaki bekopogtat a raktár fémajtaján. Connie megigazítja a frizuráját, a rágóját egy régi irattárolóba köpi, és rágyújt egy mentolos cigarettára. Hajrá!
Kinyitja az ajtót, mire beáramlik a napfény Connie sötét világába, és ott áll előtte Bogdan. A feje kopaszra borotválva, mindkét karján tetoválások kígyóznak, és a mélykék szempár most teljesen közönyösen bámul rá. Full extrás felszereltség. Bogdan becsukja az ajtót, és csak ketten vannak a raktárban. Hogy viselkedjen vele? Kedvesen és távolságtartóan? Korábban már próbált flörtölni Bogdannal, de semmire se jutott vele. Bár azt gyanítja, hogy csak kéreti magát. Mit művel? Levetkőzteti a szemével? Connie szerint igen. Biztos, hogy Bogdan valamit csinál a szemével. Connie a sporttáskára pillant, és bólint.
‒ A pénz?
Bogdan is bólint.
‒ Igen.
Connie szív egy slukkot a cigarettájából, kiélvezve az üde mentás ízt.
‒ Tíz rongy?
‒ Igen.
‒ Meg kéne számolnom?
‒ Nem. ‒ Bogdan lerakja a táskát Connie széles íróasztalára.
Amikor Connie régi középiskolája bezárt, és elárverezték a bútorokat, Connie licitált a régi igazgatónője íróasztalára, ami az övé lett. Hányszor állt ennek az íróasztalnak a túloldalán, hallgatva, hogy hol ezért, hol azért korholják. Egy ideig azzal szórakoztatta magát, hogy ezen az íróasztalon mérte ki a kokaint, és szexelt. Vajon mit szólt volna hozzá Mrs. Gilbert? De amióta az üzlet kibővült, Connie leginkább csak adminisztrációra használja. El kell ismernie, hogy remek íróasztal.
‒ Akkor kéred a kokódat?
‒ Igen ‒ válaszolja Bogdan, majd hozzáteszi: ‒ Köszönöm.
Connie úgy érzi, jól alakul a dolog. Mintha szikrázna közöttük a levegő. Édes istenem, csak rá kell nézni Bogdanra.
‒ Hátul van, Bogdan. Egy perc, és hozom. Addig is helyezd magad kényelembe, vannak újságok. Főleg a Harcművész kiadásai.
Connie kinyit egy lelakatolt ajtót, és egy kisebb raktárszobába lép. Nincs bent tükör, ezért egy régi CD-lemez tükröződésében vet magára egy pillantást. És milyen jól teszi, mert így észreveszi, hogy egy kis rúzs van a fogán. Vajon Bogdan is észrevette? A széf elé térdel, egyik kezével beüti a kombinációt, a másikkal pedig a fogát dörzsöli. Mi van, ha Bogdan észrevette a rúzsfoltot, és most azt is észre fogja venni, hogy letörölte? Kivesz a széfből egy kiló kokaint, ami egy TÖRÉKENY pecséttel ellátott barna papírba van csomagolva. Ha Bogdan észreveszi, akkor tudni fogja, hogy Connie megnézte magát a tükörben. Nem fogja szánalmasnak találni? Connie bezárja a széfet, és visszaindul a másik helyiségbe. Mindegy, most már késő. Ha Bogdan észreveszi, akkor így járt. Legalább igyekszik jó benyomást tenni rá.
Visszalakatolja a raktár ajtaját, és az igazgatónő íróasztalára teszi a csomagot, a pénz mellé. Bogdan Connie-ra bámul. Vajon a fogát nézi?
‒ Le akarod ellenőrizni? ‒ kérdezi Connie.
Bogdan azt feleli, hogy nem. Kiveszi a pénzt a sporttáskából, és beteszi a helyére a csomagot.
‒ Rendszeresen számíthatok majd rád? ‒ folytatja Connie. ‒ Csak mert a törzsvendégeknek különleges bánásmód jár.
‒ Nem, egyszeri alkalom volt ‒ válaszolja neki Bogdan.
Connie arra gondol, hogy a „különleges bánásmód”-dal túl messzire ment. Túl merész. Mekkora hülye! Mindegy, ez van.
‒ Nos, te tudod, hogy mit akarsz.
‒ Így van ‒ bólint Bogdan.
‒ Várj, kinyitom neked az ajtót. ‒ Connie odalép, és kinyitja Bogdannak. Megint beárad a napfény. Bogdan kisétál, kissé lehajtja a fejét, nehogy beüsse az ajtófélfába.
‒ Köszönöm, Connie.
Connie még egyszer megrántja a vállát ‒ tökéletes ‒, és becsukja az ajtót. Nekidől, és hatalmasat sóhajt.
Jézusom, ez kemény volt. Mára le is húzhatja a rolót.


Bogdannak nem kell messzire mennie. A mólónál találkozik Ronnal. Egész jól ment a dolog Connie-val, úgy tűnik, nem vette a szívére a múltkorit. Bogdan sajnálta, amiért rúzsos volt a foga. Szólni is akart róla neki, mert úgy nézett ki, mint aki randira készül. De nyilvánvalóan ő is észrevette, mert már nem volt a fogán, amikor visszajött a kokainnal. Szerencse, hogy nem kellett szóba hoznia, mert a jelek szerint Connie nem volt annyira jó hangulatban.
Bogdan örül, hogy elszabadult onnan, már csak azért is, mert borzasztó szag terjengett a raktárban.
Bogdan kiszúrja Ront, és odasétál hozzá. Ron vízvezeték-szerelőnek van öltözve.
‒ Minden rendben, Bogdan? ‒ köszön oda neki Ron.
‒ Hello, Ron!
‒ Ez volna az? ‒ Ron a táskára mutat.
‒ Aha.
‒ Ügyes fiú vagy. Gondolom, meglepett, hogy vízvezeték-szerelőnek öltöztem.
Bogdan megrázza a fejét.
‒ Nem igazán. Én már semmin sem lepődök meg maguknál. Jobban meglepődök, ha nem öltözik vízszerelőnek.
Ron bólint. Bogdannak igaza van.
‒ Hogy van Ibrahim? Mikor mehet haza? ‒ kérdezi Bogdan.
‒ Jól van. Hallottad, ugye, hogy egy kissé helybenhagyták? Ronda egy ügy.
‒ Segítsek elintézni srácot, aki tette?
Ron elveszi tőle a táskát.
‒ Már segítettél, fiam.
‒ Gondoltam ‒ mondja erre Bogdan. ‒ Helyes, örülök. Csak szóljanak, és csinálom, amit kell.
‒ Jó gyerek vagy. ‒ Ron orra elfacsarodik. ‒ Jézusom, Bogdan, mi ez a szag?

Richard Osman

Brit televíziós producer és műsorvezető.

 

A csütörtöki nyomozóklub az első regénye, mellyel sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A regény több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása volt Angliában, hosszan vezette a sikerlistákat, majd szerte a világon óriási szakmai és közönségsikert aratott.

 

2021-ben Richard Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján. Jelenleg ez a regény áll a mass market paperback sikerlistájának élén.

 

Osman A férfi, aki kétszer halt meg című második regényével máris a nemzeti sikerlisták élén száguld, a megjelenést követő héten eladott példányszámmal kereskedelmi rekordot döntött. Az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Steven Spielberg produkciós cége vásárolta meg a sorozat megfilmesítésének jogait.

 

 

A kötet máris előrendelhető, november 9-étől megvásárolható extra kedvezményekkel! 

Agave Könyvek Kiadó

 

A csütörtöki nyomozóklub továbbra is kedvezménnyel kapható:

Agave Könyvek Kiadó