Folytatom Laura Brooke Robson: A hazavágyók átka című könyvből a beleolvasót. Újabb kis részletet hoztam el nektek.
Laura Brooke Robson
A hazavágyók átka
Fülszöveg
Amikor Stenlandban elérkezik a skeldszezon ideje, három nő arra ébred, hogy három, hollókarmokra emlékeztető fekete csík jelent meg a homlokán, azaz skeld lett. A szezon bármikor elkezdődhet, s három hónapig tart. Ez idő alatt kővé válnak azok, akikre a skeldek ránéznek.
Tess anyja is skeld lett, így ölte meg a lánya gyerekkori szerelme, Soren szüleit. Tess elmenekül a szeles szigetről, s maga mögött hagyja családját és barátait. Elviselhetetlen számára a gondolat, hogy egy napon ő is gyilkossá válhat, s talán épp azzal az emberrel végez, akit szeret. Soren otthona a sziget, és nem törődik azzal, hogy a skeldek miatt bármikor kővé válhat. Tess és Soren képtelenek egymás nélkül élni. Tess megpróbál hazatérni Soren kedvéért, Soren pedig elhagyja a szigetet, hogy a lánnyal lehessen. Vajon mennyit ér a szerelem? Érdemes kockára tenni érte egy másik ember életét?
Lenyűgöző romantikus történet a döntésekről, a felelősségről és a megbánásról.
Az otthonkeresésről, kötődéseinkről és a szerelemről. Elvágyódásról és hazatérésről, csalódásról és újrakezdésről, életről és halálról.
ENGEDÉLLYEL
Kitty belém karolt, amikor elindultunk. A szigeten hidegebb volt szeptemberben, mint januárban Kaliforniában. Végigkanyarogtunk a kőkerítésekkel szegélyezett utakon, és eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem ezt a sós, édeskés és földillatú levegőt. Amikor odaértünk a temető mellett álló, piros házhoz, észrevettem, hogy Linnea fehér virágokat ültetett a tornácon lévő virágládákba, és felakasztott egy hintaágyat is, a csipkefüggönyök meg a gyerekszobájára emlékeztettek. Magammal vittem Kaliforniába egy polaroid fényképet, amelyen Linnea látszott, miközben kimászik a szobája ablakán azokon a függönyökön keresztül, és Kitty odaírta az aljára filctollal, hogy „A tündérkirálynő előbújik a virágok közül”.
Egy darabig mozdulatlanul meredtünk a bejárati ajtóra, majd végül én törtem meg a csöndet:
– Hogy van Georgia?
– Megint szakítottunk – felelte Kitty, és hanyagul vállat vont. – Hogy van Noah?
– Jól van.
– Nem akart veled jönni?
– Nem kérdeztem meg tőle, mert szerintem nincs itt semmi keresnivalója.
Linnea dalra fakadt odabent a jellegzetes, csilingelő hangján, és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha megint tizennyolc évesek lennénk. Nekem klórszagú volt a hajam, Kitty egy drága kézitáskában cipelte a tankönyveit, Linnea pedig egy üveg bodzapálinkát szorongatott a kezében, amit azért hozott magával, hogy megigyuk a tengerparton.
– Milyen volt? – kérdeztem.
– Itt lenni? Nem túl kellemes. Ha lenne választásom, szívesebben innék patkánymérget.
– De már nem vagy szerelmes Linnea-ba.
– Bárcsak mind a hárman kitörölhetnénk az emlékezetünkből, milyen volt először szerelmesnek lenni!
– Nekem nem szokott eszembe jutni Soren.
– Hát persze! – mondta Kitty, és kinyitotta az ajtót. Amikor beléptünk, megpillantottam Linnea-t, aki éppen a tükör előtt sminkelte magát. De nem, nem Linnea volt az, hanem Saffi, a húga. A nyaka hosszú volt, és elegáns, az arca kerek, és a szőke haja két copfba fonva. Amikor meghallott minket, felénk fordult, és ránk mosolygott, kivillantva a rést a két metszőfoga között. Úgy nézett ki, mint azok a babák, amiket az ajándékboltokban árultak a városban. A tökéletes stenlandi nő. Saffi letette a szemfestéket, és egyszerre ölelt meg minket, habár az volt az érzésem, hogy csak Kittyt ölelte meg – akivel már bizonyára találkozott –, mert engem túl kellemetlen lett volna megölelni. Jázminillata volt, mint a nővérének.
– Remekül nézel ki, Tess – mondta nagylelkűen. – Klassz a hajad.
De egyrészt Hedda már megmondta, hogy úgy nézek ki, mint egy megelevenedett hulla, másrészt borzalmasan festett a hajam, mert szét-
töredezett a vége a klór miatt.
– Te is remekül nézel ki, Saffi.
– Ha már itt tartunk, nagyon tetszik a csizmád, Tess – mondta Kitty.
– Én is akarok ilyet. Erre költöd azt a rengeteg pénzt, amit mérnökként keresel?
Kitty azt akarta elérni, hogy Saffi kellemetlenül érezze magát, mert biztos volt abban, hogy ettől én jobban érzem majd magam. Jellemző volt rá ez a módszer, de most azt kívántam, hogy bárcsak leszokott volna róla.
– Noah-tól kaptam – feleltem halkan.
– Ó, ezek szerint erre költi azt a rengeteg pénzt, amit programozóként keres?
Hirtelen kínos csönd lett.
– Nagyon boldoggá tettétek Linnie-t azzal, hogy elfogadtátok a meg-
hívást – szólalt meg végül Saffi. – Kint van a kertben.
Miközben keresztülvágtunk a házon, Kitty belefúrta az ujját a gerincembe, és némán tátogott valamit, amit nem értettem. Miután megráztam a fejem, grimaszolt egyet, és küldött egy SMS-t:
Kitty: Csak segíteni akarok!!!
Én: Kérlek, ne legyél ennyire segítőkész!
Linnea bő ruhát viselt, és néhány cserepes növény fölé hajolt. Amikor meglátott, nem ugrott a nyakamba. Évekkel ezelőtt találkoztunk utoljára, és úgy méregetett, mintha egy veszélyes, ismeretlen változó lennék. Azonnal megbántam, hogy ezt a drága gumicsizmát vettem fel. Letettem a sporttáskát, a pitét és a kenyeret, és amikor Linnea szólásra nyitotta a száját, attól féltem, valami közhelyeset fog mondani, például azt, hogy Milyen utad volt? vagy Nagyon örülök, hogy látlak. De ehelyett így szólt:
– Tegnap azt álmodtam, hogy egy Pembroke Welsh corgi lett belőled, amit nagyon furcsának találtam, mert mindig is meg voltam győződve arról, hogy belőled angol agár lesz. És hirtelen minden ugyanolyan volt, mint régen. Megöleltük egymást. Linnea, Kitty és Tess. Hála az égnek!
– Boldog szülinapot, Tessie! – mondta Linnea.
Kitty dühösen felvisított.
– Ma van a szülinapod? Azt hittem, egy nappal előtte érkezel.
– Igen, de egy napot késett – jegyezte meg Linnea.
– A francba! Akkor most rendelnem kell egy átkozott tortát.
– Arra semmi szükség – vágtam közbe gyorsan.
– Ne beszélj ostobaságokat! – felelte Kitty és Linnea egyszerre. Utána egymásra néztek, és zavartan lesütötték a szemüket. Linnea és a három koszorúslánya készülődni kezdett. Linnea szülei fel-alá járkáltak a házban, és Kitty anyja is befutott egy hatalmas asztali dísszel, de nem tette le, amikor adott egy csókot az arcomra. SMS-ben megkérdeztem az apámtól, van-e kedve csatlakozni hozzánk, de azt írta, hogy nem akar zavarni, és majd a próbavacsorán találkozunk. Szívesen megírtam volna neki azt is, hogy nagyon szeretnék találkozni vele. Mindketten attól féltünk, hogy a távollétemben idegenek lettünk egymás számára. Hirtelen azon kaptam magam, hogy Linnea ágyán ülök, miközben Kitty elkészíti Saffi frizuráját, és korog a gyomrom. Linnea egyetlen szó nélkül odadobott nekem egy zacskó csokis kekszet. Ezt a márkát nem lehetett kapni Amerikában. Miközben a zacskó átrepült a szobán, egy pillanatra megállt az idő. Legalább százszor átéltem ezt a pillanatot. Kitty, aki nagyon ügyetlen volt, mindig megpróbálta elkapni a kekszet, és természetesen elejtette a zacskót. Utána azt állította, hogy azért csinálta, mert a keksz nagyon rosszat tesz a fogaknak, de én felkaptam zacskót, és felemeltem, hogy ne érje el.
Íme a *Véletlen lettem hős*.
Egy borító sosem csak egy kép. 
Ez a könyv nem a fegyverekről szól.
Szerinted létezik valódi hősiesség?
.jpg)
