Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarcsai Szabó Tibor - ("Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarcsai Szabó Tibor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrégiben jelent meg Galaxisok Háborúja sci-fi könyve magánkiadásban.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tavaly múltam 70 éves, két fiú édesapja és két fiúunoka nagypapája (Napókája) vagyok egy kiegyensúlyozott, boldog családban. Nyugdíjasként Péteriben, egy kis pest megyei községben élek. Agráregyetemet végeztem szülővárosomban, Gödöllőn, s aktív koromban különböző vetőmag értékesítő cégeknél dolgoztam, az utolsó 25 évben három kollégámmal közös saját vállalkozásunk ügyvezetőjeként.

Galaxisok Háborúja című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regényt fél év alatt írtam meg, amikor 90 év feletti anyósomat otthonunkban ápoltuk. Ez állandó jelenlétet igényelt, s az otthontartózkodás nagy részét írással töltöttem. Némi kutatómunkára legfeljebb az űrhajók nevével kapcsolatban volt szükség, amelyek különböző mitológiai alakok nevét viselik a könyvben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Írói fantázia minden írásműhöz szükséges, de azokban a zsánerekben, amelyek közel állnak hozzám, a fantázia különösen nagy szerepet játszik. Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is mindig írtam valamit. Történeteket, regényt (amit persze sosem fejeztem be), vagy éppen halandzsaverseket, amikkel az osztálytársaimat kínozni lehetett. De az igazi történetmesélés akkor kezdődött, amikor fiaimnak esténként mesélni kezdtem. Egy idő után – pusztán lustaságból, hogy ne kelljen felolvasni – saját meséket találtam ki, amelyek egy összefüggő mesevilágot alkottak. A meséknek nagy sikerük volt gyermekeim körében, így aztán néhány történetet papírra is vetettem, amelyek később, egy irodalmi pályázat alkalmával újra előkerültek. A pályázatot – ahol a bírálóknak Lázár Ervin is tagja volt – sikerült megnyernem, ez adta meg az indíttatást, hogy megpróbáljak kiadót keresni az írásokhoz.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Mindent szeretek, ami a szigorú valóság kereteit kitágíthatja. Ebbe az abszurd történetek is beletartoznak. Alapvetően meseírónak tartom magam ( annak ellenére, hogy felnőtteknek szóló szatirikus írásokat tartalmazó két könyvem is megjelent ).A most kiadott sci-fi után nemrég elvándoroltam a fantasy világába is. Egy trilógia részeként már készen van egy világépítő, epikus hangvételű regénykézirata ( Az Ötödik Ujj címen ), aminek középpontját háborúval terhelt birodalmak, eltérő népek és kultúrák konfliktusai valamint az ezzel kapcsolatok morális döntések alkotják kalandos formában. A trilógia második része is csaknem kész, már csak a végső simításokat végzem rajta. Kifejezetten élvezem a mesétől eltérő világok lehetőségeiben való kirándulást.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mindig olyan érzésem van, hogy egy kézirat sosincs készen. Mielőtt kiadok egy írást a kezemből nagyon sokszor, akár 20–30 alkalommal is elolvasom, azaz valójában aprólékosan végigrágom magam rajta. Nemcsak technikai hibákat, elütéseket keresek ilyenkor, hanem stilisztikai oldalról is próbálom megközelíteni a szöveget. Kell ez az összetett mondat, vagy jobb lenne két egyszerű? Hogyan lenne jó a szöveg ritmusa? És persze a szöveg szerkesztése is fontos feladat, hogy a tartalom az olvasó figyelmét minél jobban felébressze és fenn is tartsa.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Amikor a Ciceró Kiadó 2000-ben úgy döntött, hogy kiadja a Pamuhihőke és Sámsemék című első mesekönyvemet, a főszerkesztő asszony Szamosiné Mariann felhívta a figyelmem, hogy nem lenne szerencsés a Szabó Tibor nevet használni (ez ugyanis a polgári nevem). Túl egyszerű és nemigen ragad meg a fejekben. Ezért felvettem akkori lakóhelyem, Kistarcsa nevének egy részét, így lettem Tarcsai Szabó Tibor. A Galaxisok Háborúja kiadásakor töprengtem, hogy ne használjak-e álnevet, ahogy azt oly sokan tették már, megkülönböztetve magam a mesék írójától. A Tarcsai Szabó név anagrammájaként a Zaissa Brocat nevet találtam ki, de végül aztán mégiscsak maradtam a megszokott írói nevemnél.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Számomra a mese, a fantasy és a sci-fi egy tőről fakadnak, csak éppen más olvasói életkort céloznak meg. Mindhárom a fantáziára épül, miközben más-más szeletét ragadják meg a világnak. A különböző fantáziavilágok mindig vonzottak olvasóként is. És gyakran szeretem (a mesékben és a szatirikus felnőttekhez szóló) írásaimban is elővenni a humort. Meséimet gyakran hasonlítják Lázár Ervin írásaihoz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt írásaimat látni nyomtatott formában. Ám sokkal nagyobbra értékelem ezt ma, amikor szinte reménytelen kiadóra találni egy kézirathoz. A kiadók a legritkább esetben foglalkoznak új szerzők írásaival, s mivel elég hosszú szünet után kezdtem újra írni,gyakorlatilag kívülállóként jelenek meg újra a kiadók előtt. Ilyen helyzetben nagy eredménynek tartom a tíz megjelent kötetemet (még akkor is, ha ebből kettő magánkiadású).

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Minden esetben valamilyen elképzeléssel és céllal vágok neki az írásnak, de menet közben sokszor ragad magával a pillanatnyi ihlet, ami esetleg más irányba viszi el a történetet. Ez a menet közbeni szabadság sokszor az írás örömének forrásává is válik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szeretem az írásaimat, így sok kedves jelenetem van. Általában azok, amelyek nagyon emberiek, szerethetők, és az emberi gyarlóságot elfogadással kezelik. Ha tudom, miről akarok mesélni, akkor könnyen megy az írás.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A mesék írásával kapcsolatban fogalmaztam meg, hogy mivel én alkottam meg a szereplőket, jól ismerem őket. Ismerem a hibáikat, az erényeiket, emberi gyarlóságaikat, így ha belehelyezem őket egy szituációba, akkor szinte hátra is dőlhetek. Csak le kell írnom, mit mondanak, hogyan cselekszenek: ők maguk "kitalálják" a történetet. A sci-fi és fantasy ebből a szempontból más világ: ott tudatosabban kell megalkotni a szereplőket és a történetet. Inspiráció pedig bármiből jöhet, néha a legváratlanabb pillanatban is, ezt nem lehet előre megtervezni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A meséket mindig a feleségem olvasta először, az ő "ítéletére", véleményére sokat adok: nem egyszer javítottam, írtam át valamit az ő javaslatára. A többi írást leginkább baráti, ismerősi körben osztom meg.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Valahogy természetes volt, nem kerestünk körülötte nagy felhajtást. Legalábbis így emlékszem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Aki idáig eljutott az interjúban, annak valószínűleg nem kell megüzenni azt, hogy olvasson, mert olvasni jó! Például a Galaxisok Háborúja című sci-fi regényt, ami megvásárolható a tarcsaiszabokonyv.hu oldalon!

Tarcsai Szabó Tibor írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lizy Smith - ("Kimondottan nehézséget jelentett a sorozatgyilkos és a társának kihallgatásának megírása. Tanultam pszichológiát, így nem az jelentette a problémát, hogy mit szeretnék megmutatni. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Lizy Smith írónővel beszélgettem, arról, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Nemrég jelent első könyve az írónőnek Profilozó címmel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

52 éves vagyok. Győrben születtem, ott nőttem fel és nagyon sokáig Győrben dolgoztam egy multinacionális vállalatnál. Két egyetemista gyerek édesanyja vagyok. Sokáig nem tudtam, hogy mit is szeretnék csinálni az életben, illetve „túl” sok minden érdekelt, ezért két műszaki és két bölcsész diplomával rendelkezem. Habár nem egy női szakma, mégis a karrierem kezdete óta műszaki területen dolgozom. Büszke vagyok arra, hogy a tanulmányaimnak köszönhetően közbe-közbe kikacsingathatok olyan területekre is, amik távolabb állnak a műszaki világtól.

Profilozó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Akkor kezdtem el foglalkozni a könyv írásával, amikor az életem egy váratlan fordulatot vett. Az írás adta meg számomra azt a nyugalmat, örömöt, ami könnyedén átsegített ezen az időszakon. Maga a kézirat elkészítésének folyamata hónapokat vett igénybe, és természetesen nagyon sok kutatómunkát igényelt. De megérte minden perc, amit ezzel töltöttem.

Menyire nehéz egy krimi zsánert írni?

A fejemben konkrét elképzelés volt arra vonatkozólag, hogy mit és miről szeretnék írni. A történetet ezen ötlet köré építettem fel, és figyeltem arra, hogy az legyen a végeredmény, amit megálmodtam. Személy szerint imádom a krimiket. Bármikor le tudok ülni egy jó krimi zsánerrel megáldott könyv mellé vagy film elé. Ehhez társul, hogy tanár, rendőr szülőpáros gyermekeként nőttem fel, így szinte adott volt a téma. Mennyire nehéz? Ok-okozati összefüggéseknek a történet során mindig megtalálhatóknak kell lenni. Nem lehet túl korán, túl sok információt elárulni. A figyelmet és az izgalmakat végig fent kell tartani. A végére logikus levezetéssel minden nyitott kérdésre választ kell kapnia az olvasónak. Én úgy fogalmaznék, hogy a krimi zsánerben van kihívás és éppen ezért szeretem annyira.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sajnos olyan világban élünk, hogy a legborzalmasabb dolgok sem tűnnek ma már elképzelhetetlennek. De természetesen nagy szerepet játszik benne a fantázia, a kitaláció, ami a valóság határán mozog. Pontosan azért, hogy a történet bárki számára elképzelhető, kézzelfogható és átélhető legyen.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már iskolás koromban is imádtam a fogalmazásokat, az írást és az alkotást. Édesanyám máig őriz jól és kevésbé jól sikerült irományokat, amiken még ma is jókat tudunk nevetni.

Majd jött a „fanfiction” időszakom. Megszámolni sem tudom, hogy hány történetet publikáltam. Akkor kipróbáltam magam különböző zsánerekben. A végén az akció, krimi és thriller történetek lettek a meghatározóak.

Most pedig megjelent az első könyvem. Őszintén szólva ez is egy rövid lélegzetévtelű műnek indult. Aztán egymás után jöttek a fejezetek és a történet még korántsem volt befejezve. Akkor érett meg bennem az ötlet, mi lenne, ha ebből már igazi könyv készülne. Idővel pedig már így álltam hozzá és ennek megfelelően dolgoztam ki a szereplőket, a hátterüket, a helyszíneket és a teljes történetet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, tervben van egy kicsit romantikusabb hangulatú könyv megírása is. Természetesen megmaradva az akciónál és kalandnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és örömteli érzés. Amikor összeáll a történet az elejétől a végéig és egy egészet alkot, mutatja meg, hogy megérte a belefektetett energia.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Eredeti nevemet túl hosszúnak, nehezen kiejthetőnek és megjegyezhetetlennek találom. Legalábbis ezt mutatja a való élet, amikor kollégáknak, ismerősöknek is néha gondot okoz. Mégis, az eredeti nevemből – Liziczay Melinda – jön az írói álnevem a Lizy Smith. Pontosan mit is jelent számomra ez a név.

Lizy a vezetéknevemből származik. Édesapám öröksége, amit az életem egyik legmeghatározóbb személye rövidített le erre a formára. Smith édesanyám vezetéknevének angol megfelelője. Így az a három ember, aki az éltemet alakította, formálta és segítette abban, hogy az legyek, aki ma vagyok, ott szerepel az írói álnevemben 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Látni, hogy a sok-sok hónap munkája, kitartása fizikai testet ölt, felemelő érzéssel és hatalmas büszkeséggel töltött el. Eddig mindig azt éltem meg, hogy más író által megálmodott könyvet vehetek a kezembe, érezhetem a könyv jellegzetes illatát. Ez most megfordult és a sajátomat tarthattam a kezembe és gyönyörködhetem benne.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valahol mindkettő. Tervezett folyamat olyan értelemben, hogy tudtam miről szeretnék írni, a történet főbb elemei tudatosan lettek felépítve. A történet alakulása, a párbeszédek, a helyszínek viszont már impulzív, spontán ötletek sorozata volt. Próbáltam beleképzelni magam a szereplők helyzetébe és ennek megfelelően a saját érzéseimre hagyatkozva írtam meg a jeleneteket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kezdjük a kedvencekkel. A két nyomozó finom, mégis óvó odamondogatása, civódása sok mosolyt csalt az arcomra. Jól lehetett „játszani” a két karakterrel. Ezenkívül imádtam a kapitány feleségének a karakterét. Az ő jeleneteit könnyedén és gyorsan tudtam megírni.

Kimondottan nehézséget jelentett a sorozatgyilkos és a társának kihallgatásának megírása. Tanultam pszichológiát, így nem az jelentette a problémát, hogy mit szeretnék megmutatni. A jellemzésük és motivációjuk egyértelmű volt számomra. A nehézséget az okozta, hogyan tudom ezt úgy átadni, hogy az olvasó számára is egyértelmű legyen. Mindenki ugyanúgy utálja, gyűlölje, borsozzon tőle a háta és talán még a halálát is kívánja, mire a kihallgatás végére ér.

Ezen kívül az emocionális jelenetek okoztak még gondot. Nem a megírásuk, hanem a személyes veszteségeket, fájdalmakat és terrort ismét át kellett élnem. Érzelmileg sokat kivett belőlem és valahol megnyugvást is adott.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Viszonylag sokszor nézek megtörtént gyilkossági esetek felgöngyölítését feltáró műsorokat. Így volt bőven olyan élmény, amihez nyúlhattam és valósághűvé tehettem az általam bemutatott és leírt eseményeket. Minden más fantázia, rengeteg kutatómunka és a tanulmányaim során elsajátított ismeretek használata.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Édesanyám. Ő lett a legnagyobb kritikusom is. Ő látja és olvassa elsőként azt, amit írok. A nyers változat olvasása közben rengeteg javaslat, ötlet jön az ő részéről. A kérdéses, vagy nem teljesen érhető részeket határozottan jelzi. Az észrevételeit bedolgozom, vagy éppen azok alapján teljesen átírok egy-egy jelenetet.

A majdnem kész kéziratot az előolvasóim látják elsőként. Természetesen az ő észrevételük és javaslatuk is bekerül a teljesen kész változatba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A közvetlen hozzátartozóim tudták meg elsőként. Ők meglepődtek, ledöbbentek és volt, aki hitetlenkedve fogadta. Majd, amikor a könyv is megjelent, akkor már a nagyobb családi körnek is elmondtam, és a reakciók hasonlóak voltak. Folyamatosan olyan kérdéseket kaptam, hogy mégis honnét jött és eddig ez hol rejtőzött bennem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Ha kezükbe veszik a könyvemet, akkor ne egy könnyed krimire számítsanak. Az egyik előolvasóm úgy jellemezte, hogy szerinte ez inkább pszicho thriller. Szerintem nem hajlik ennyire ebbe az irányba. Az valóban igaz, hogy több emberi sorsot követhetünk nyomon, ahol életek törnek össze rosszul megválasztott döntések vagy más ember gyarlósága és könyörtelensége miatt.

Amit biztosan ígérhetek, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag történet tárul az olvasó elé. A könyv végére a nyomasztó környezet háttérbe szorul és mindenki megkönnyebbülve, pozitív érzésekkel rakhatja le a kötetet.

Lizy Smiht instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bara V.A. - ("Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bara V. A. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek hamarosan megjelenik Lehullott virágok címmel 2026.februárjában, nyomtatottan.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az alkotás a mindennapi életem része, legyen szóírásról, rajzolásról vagy egyéb kreatív kézműveskedésről. Szeretem az állatokat és a növényeket, a természetet járni, és vonzanak a titokzatos helyek. A négy fal között pedig legszívesebben olvasással és filmnézéssel töltöm a szabadidőmet. Szeretem az idegen nyelveket, bár mostanában aktívan nem tanulok egy nyelvet sem, de szívesen olvasok és írok angolul is.

Lehullott virágok című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem az a típusú regény, ami sok kutatómunkát igényelt volna, tényleg csak pár apróságnak néztem utána a hitelesség kedvéért. Az első, még elég hiányos verziót rekord idő – kb. egy hónap – alatt írtam meg. Utána több mint két évig pihent, majd amikor újra elővettem egy év alatt készült el végleges kézirat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Többnyire a fantázia dominál. A Lehullott virágok egy teljesen realisztikus történet, amit egy olyan világban helyeztem el, ami akár létezhetne is. Nem az volt a fontos, hogy minden pontosan úgy és ott legyen, ahogyan a valóságban, hanem hogy átadja azt a hangulatot, amit szeretnék. De nem mindennel vagyok így: például a könyvben említett focimeccseknél tényleg megnéztem, hogy melyik csapatok játszottak az adott napon.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azt a tábort erősítem, aki már gyerekkorában is koptatta a tollat (inkább ceruzát). Akkoriban még az állatos és a humoros vonal volt a meghatározó. Nem csak maga a történetírás érdekelt már akkor sem, hanem az egész folyamat, ahogyan könyv lesz belőle. Ezért mindig vagy alapból könyv alakú jegyzetfüzetbe írtam, vagy összetűztem a lapokat füzetté, és mindenhez készültek rajzok és borító is. A mai napig olyan érzésem van néha, mintha ezt a gyerekkori játékot játszanám tovább.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A romantikus zsáner az nálam fix, de azon belül szeretek kalandozni időben, térben és korosztályokban. Írtam már mágikus realista, disztópikus világban játszódó sorozatot, jelenleg pedig egy ifjúsági regényen dolgozom. És mivel javíthatatlan nosztalgiázó vagyok, szívesen írnék egyszer egy 90-es években játszódó történetet is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyfelől elégedettséget érzek. Nem vagyok egy kitartó ember, ezért öröm, amikor végre egyszer befejezek valamit. Másfelől pedig azt a „mihez kezdjek most az életemmel” típusú  ürességet, mert mindig nehéz elengedni a szereplőimet. De azért szerencsére hamar túl szoktam lendülni rajta és magával ragad egy új történet.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Aki már olvasta a Lehullott virágokat sejtheti, hogy szeretem a japán kultúrát. Egy dal címe ihlette a nevemet, és egyébként a „bara” rózsát jelent japánul.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, gyerekkoromban kifejezetten idegenkedtem a romantikus témától, és el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ilyen könyveket fogok majd írni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén szólva, régebben nem így képzeltem el. A magánéletem éppen válságos időszakban volt, így nem volt időm örömködni, ne adj isten ünnepelni. Előző este beidőzítettem a posztot, másnap reggel kiment az ebook a weboldalamra, és ennyi. Nem volt benne semmi kézzel fogható, csak akkor kezdett bennem tudatosodni, amikor megérkeztek az első visszajelzések.

 Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az elején, úgy a szöveg 80%-áig impulzív, utána pedig átvált tudatosba. Onnantól már csak összerakom a kirakós darabjait, kihúzok, meg átrágom az egészet ötvenszer

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, hogy vannak! Általában a cuki jelenetek, és a pörgős párbeszédek a kedvenceim. A jeleneteket összekötő töltelékszövegekkel szoktam küzdeni, illetve ha a szereplőm éppen szenved, vagy kínos helyzetbe került, azt nekem is kellemetlen megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek. Manapság egy-egy konkrét téma vagy élethelyzet, ami foglalkoztat, az adja az alapötletet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a bétáim olvassák a kéziratot. Számomra fontos, hogy a történet alakulását illetően csak hozzáértőknek fogadom el a tanácsát, akik minimum sokat olvasnak, de ha még írni is szoktak, az plusz pont.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt mindig is tudták rólam, hogy szoktam írni, de a megjelenésről egészen a közelmúltig senki nem tudott. Afféle meglepetésnek szántam nekik, amikor megosztottam velük, és hát sikerült is, mert eléggé meglepődtek.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Mindig valami újdonságom töröm a fejem, úgyhogy számíthattok tőlem meglepetésekre – olyanokra is, amiket még én magam sem tudok! Ami most biztos, hogy a Lehullott virágok hamarosan megjelenik nyomatott kiadásban, és ha nem szeretnétek lemaradni a pontos dátumról, jegyezzétek elő az Instagram profilomon található linken!

Webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mick Deren - (" Írás közben beleélem magam a jelenetekbe, ott álltam a kihallgatóteremben, láttam mindent. Megviselt, de talán segített is")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mick Deren írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak hamarosan megjelenik az Első Szó Kiadó gondozásában a Lanina – Bűnösök városa című regénye.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok! Üdvözlöm minden kedves olvasótokat. Magamról csak röviden: 48 éves vagyok, Kecskeméten élek egy szép és nagy családban, de a szívem mindig palóc marad. Több mint húsz évig voltam „zugíró”. Azok közé tartoztam, akik a fióknak és rejtett mappáknak írtak verseket, novellákat és regényeket. Most viszont itt van az első regényem, és nagyon izgatott vagyok, hogy elnyeri-e majd az olvasók tetszését.

A Lanina – Bűnösök városa című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a regény a családom történetéből indult ki. Apai nagyapám ’56-os forradalmár volt, akit 1958-ban egy kihallgatás során agyonvertek a rendőrök. Talán ezért is foglalkoztatott mindig ez a korszak. Körülbelül három éve ültem le először, hogy leírjam mindazt, amit a körülményekről megtudtam. Innen indult a történet.

Hogy ebből miként lett regény, az már nem egy előre megtervezett, kidolgozott eseménysor eredménye volt. Egyszerűen jöttek a gondolatok egymás után – főleg a „mi lett volna, ha” kezdetű kérdések. Mi lett volna, ha a két nagyapám ismerték volna egymást? Mi lett volna, ha másként alakulnak az események? Az a rendszer hogyan csinált hősöket egyszerű emberekből? Milyen lehetett mindez egy idegen szemével?

Így jutottunk el odáig, hogy végül már nem ők lettek a főszereplők, hanem egy kemény, mégis törékeny angol újságíró lány, aki csupán a szerelmét akarja megtalálni és megmenteni. Az írás során igyekeztem a fikciót a valósággal vegyíteni, és amennyire lehetett, a kor sajátosságai közé helyezni a történetet.

Ez egy sorozat első kötete lesz. Hány részesre tervezed?

Ez a Lanina-trilógia első kötete, így három részt tervezek. A második kötet már majdnem teljesen elkészült, a harmadik pedig előrehaladott állapotban van. Annyit elárulhatok, hogy a második részben a Tükrök városa lesz a cél, és Le Doc professzor – aki az első részben is komoly szerepet kap – súlyos bajba kerül. A harmadik kötetben pedig Lanina édesapjának utolsó kutatását szeretné befejezni, számos váratlan fordulattal.

Történeteidben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?

A történetet valós események ihlették, de a konkrét cselekmények már fiktívek. Lanina egy teljesen kitalált személy. Arányaiban azt mondanám: 30% valóság, 70% fantázia. Nem érdemes dokumentarista pontosságot keresni benne. A cél a szórakoztatás, ezért néhol a kor sajátosságai a regény igényeihez igazodnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Erre már alig emlékszem. Annyi biztos, hogy iskolás koromban is szerettem írni, bár azok még messze voltak az igazi művektől. Talán a húszas éveim elején írtam az első sorokat füzetbe, ceruzával. Ezek aztán gyorsan a kukában vagy egy fiók mélyén kötöttek ki. Soha nem voltam velük elégedett annyira, hogy akár a publikálás gondolata is felmerüljön. Pár éve viszont sok minden megsemmisült abból, amit addig megtartottam, és akkor éreztem először, hogy hiba volt nem megpróbálni. Így jutottam el idáig.

Más zsánerben is kipróbálnád magad?

Készül egy teljesen más jellegű írásom is. Sokkal komolyabb és mélyebb téma: arról szól, mi történik velünk a halálunk után. Mit jelent az örök élet, mi a reinkarnáció, és mi az, amit én „lélekenergiának” hívok. Ez egy olyan történet lesz, amelyet egy különleges narrátor mesél el: valaki, aki 366 éve született meg először, és már kétszer élte át a halálát. Ő az egyetlen, aki emlékszik rá az elejétől a végéig. Tanulságos, filozofikus, mélyebb mű lesz – de még sok munka áll előttem vele.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Őszintén? Nem tudom. Valahogy sosem éreztem azt, hogy „kész”. Ezt a regényt is még százszor át tudnám írni. Amikor átolvasom, mindig jön egy új ötlet, vagy utólag nem tetszik benne valami. Most az volt az a pont, amikor el kellett küldenem a kiadónak. Kész volt, teljes volt – de bennem ez az érzés sosem zárult le.

Miért pont ezt az írói álnevet választottad?

Sokat gondolkodtam rajta. Szeretem a polgári nevemet, de valahogy nem illett bele ebbe az írói világba. Játszottam különböző változatokkal, míg végül a második keresztnevemből, Mihályból lett a Mick, a Dovicsin különböző formáiból pedig a Deren. Ez a név megtetszett, jól áll a regénynek, és tudok vele azonosulni. Elképzelhető, hogy a 366 című regényemet majd a polgári nevemen jelentetem meg.

Tervezett, tudatos folyamat számodra az írás, vagy inkább impulzív?

Teljesen impulzív. Van, hogy hetekig nem írok egy sort sem, aztán napokon át minden szabad pillanatomban. Ha este, amikor elcsendesedik a ház, elkap egy gondolat vagy egy történet, hajnalig is képes vagyok írni. Nem tudok kötelezően, előre megtervezve alkotni.

Vannak kedvenc jeleneteid? Volt olyan rész, amit nehéz volt megírni?

A nagyapám és a rendőrök története nagyon nehéz volt. Írás közben beleélem magam a jelenetekbe, ott álltam a kihallgatóteremben, láttam mindent. Megviselt, de talán segített is. Édesapám egy életen át hordozta annak terhét, hogy elvesztette az édesapját. Sajnos már ő sincs közöttünk, de biztos vagyok benne, hogy ha olvasná, számára is adna valamiféle feloldozást.

Kik láthatják először a kéziratodat?

Ezt a kéziratot először a kiadó látta, mert egy hosszú rejtőzködés után így dugtam ki a fejem az árnyékból. Később barátoknak is elküldtem. Az első visszajelzés egy egyetemi társam párjától érkezett, ami nagyon jól esett. Emellett egy fantasztikus író ismerősöm, Jakus Éva (Balassagyarmat) és Végi Zsolt is elolvasta, és megerősített abban, hogy jó úton járok. A következő kéziratomat már ők olvassák majd először. Minden kritikát és észrevételt szívesen fogadok, mert ettől csak jobb lesz a munka – és az olvasó is jobban szórakozik.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Talán azt, hogy olvassanak sokat, és élvezzék minden pillanatát. Az olvasás felszabadító érzés. A fantáziánál nincs jobb színész vagy rendező, mi pedig, akik írunk, a szívünket-lelkünket tesszük bele.

Mick Deren írói oldala

Weboldal

Első Szó Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Eva L. Reeves - ("Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Eva L. Reeves írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek Eva L. Reeves-nek nemrég jelent meg Az időn túl című könyve NewLine Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Sziasztok! Mint a legtöbb író, én is munka mellett kezdtem el írni. Tavaly januárban még fodrászként dolgoztam, ám április végén a befejezés mellett döntöttem, hogy több időm legyen a családomra, fizikailag se robbanjak le, és segítsek a férjem munkájában, aki értékesítőként gyakorlatilag 0-24-ben dolgozik. Plusz jusson időm az írásra is. Jelenleg tehát háztartásbeliként élem mindennapjaimat Budapesten. Alapjáraton csendes, inkább introvertált embernek vallom magamat, de sokat fejlődtem kommunikáció terén az elmúlt években, és kis fős közegben már sokkal jobban megy.

Szabad időmben szeretek olvasni, sütit/tortát sütni, utazni, új helyeket felfedezni a családommal. Mostanság több lehetőségünk van színházba járni is.

Az időn túl című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a való világban játszódik, a kitalált része pedig saját kútfő, nem igényelt annyira sok kutatómunkát, mint pl. egy történelmi regény. Viszont az angol helyszíneknek, városoknak, utazási távolságoknak mind utána néztem, hogy hiteles legyen a történet, plusz a második részben vannak olyan történelmi vonatkozások is, amik több kutatómunkával jártak.

Az írás folyamata három hetet ölelt fel az első rész esetén, de az utómunka, javítás, bétázás utáni átnézés 3 hónapot.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Azt mondanám, hogy 20-80 százalék, hiszen a való világban játszódik, amihez egy párhuzamos dimenziót, és egy csipetnyi misztikumot adtam hozzá. A történet viszont maga természetesen a fantázia szülte események körül mozog, azok megfejtése és kiderítése a cél, mindamellett, hogy a főhős családi titkai is elmélyülnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazság szerint középiskolás korom óta írok, akkor még kisregényeket, novellákat, rövidebb műveket alkottam, aztán a fórumos szerepjáték világa felé fordultam, ami már kitöltötte az egyetemi éveimet, és igazából azóta is tart. A fórumos szerepjáték lényegében egy közös írás, ahol rengeteg karaktert alkottam, világleírásokat, fajokat, varázslatokat, sőt sokat meséltem is a játékosoknak. Így aztán lassan huszonöt éve folyamatosan írok, de sosem volt bátorságom komolyabban foglalkozni vele, erre csak 2025. januárjában került sor.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Novellák formájában próbálgattam már a szárnyaimat krimi vonalon is, és anno régen a kisregényeim is Agatha Christie és Lőrinc L. László ihletése nyomán szintén krimik voltak. Ezen kívül több mesét is írtam már, az egyik ilyen mesém 2024. végén különdíjas lett egy pályázaton. Lényegében ez, és aztán a férjem lelkesedése adta meg a kezdőlökést Az időn túl felé. Egyelőre biztos, hogy maradok fantasy vonalon, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Izgalmas és egyben félelmetes is, mert tudom, hogy innentől jön a neheze, a javítás, a másoknak való megmutatás, véleményeztetés stb. Persze van benne egy kis fellélegzés is, hogy sikerült és tényleg összeállt a történet egy kerek egésszé.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Sokat gondolkodtam ezen, amikor belevágtam. A valódi nevem egyszerűen nem illene egy borítóra. Lehetett volna persze magyar álnevem is, de a mai napig hallok olyanokról, akik szándékosan nem olvasnak magyar íróktól. Részben e miatt is lett külföldi álnevem. A keresztnév maradt, de a családnéven sokat gondolkodtam. Szerettem volna, ha hangzatos, de nem gyakori. Egyszerű névgenerátorral dolgoztam, és ami szimpatikus volt arra rákerestem molyon, és ha találtam olyan néven harminc írót, akkor elvetettem. Amikor a Reevest dobta ki a rendszer, egyből megtetszett. Nem találtam tömegesen ilyen néven írókat, plusz Keanu Reeves az egyik kedvenc színészem. A középső L. pedig azért jött, hogy ne legyen túl rövid a név, és mindkét lányomnak ezzel a betűvel kezdődik a neve.

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elég sok krimit és thrillert olvasok, viszont úgy gondoltam, hogy ezeket a zsánereket nehezebb igazán jól megírni. Krimit lényegében kétszer kell megírni, egyszer magát a történetet, egyszer pedig azt, hogyan adagolja az ember úgy, hogy az hatásos legyen és végig izgalmas. Az én regényemben is vannak titkok, fordulatok, kvázi nyomozás is, de mégis úgy gondolom, hogy egy tényleg krimi, thriller nehezebb dió. Lehet, hogy egyszer lesz hozzá bátorságom, ha sokat fejlődtem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen! Amikor elkezdtem abban sem voltam biztos, hogy tényleg képes vagyok végig írni egy történetet. Talán egy kicsit még most sem hiszem el, hogy elindult ez a folyamat, és szeretik, amit csinálok. Sokszor én is úgy vagyok vele, mint ha jól sejtem sok író társam, hogy arra vágyom, hogy sok emberhez eljusson a regény, de ha valaki szól, hogy épp most olvassa, rendesen rettegek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Spontán írónak vallom magamat, tehát nem tervezem meg előre az egész történet vázát, ám írás közben rá kellett jönnöm, hogy mivel folyamatosan pörög a fejemben a sztori, és folyton jönnek a miért és hogyan kérdések, muszáj vagyok jegyzetelni. Lényegében nem csak akkor írtam, amikor ténylegesen gépnél ültem, sőt akkor már ott volt a fejemben, hogy mit is akarok. Viszont az első részt úgy írtam meg, hogy akkor még csak nagyon körvonalakban volt meg bennem, hogy merre tart majd a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen! A kedvenceim általában már jó előre a fejemben vannak, többnyire persze alvás helyett hajnalban támadnak be és pörögnek a fejemben, mint egy film. Ilyenkor kell mindent lejegyzetelnem, párbeszédeket is, mert másnap nem tudnám már ugyanazt visszaidézni. Ennek ellenére mégis voltak olyan jelenetek, amik remeknek tűntek előző nap, aztán amikor meg kellett írnom, mégis küzdelmesebb volt, mint hittem. Ez lehet, hogy csak hangolódás kérdése volt épp akkor, de ki tudja.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem kifejezetten. Általában csak beugrik egy ötlet, egy gondolatfoszlány, de ez bármitől lehet. Egy könyvtől, amit olvasok, egy helyzetszituáció a való életben, vagy egy film. Mindent felírok, és nem is biztos, hogy mindenből végül kerek egész történet lesz, de jó, ha vannak kiinduló lehetőségek. Jelenleg is több ötlet kavarog a fejemben, amikből egyet már elkezdtem megírni, de persze még ennél is ködös, hogy pontosan hová fog majd kifutni.  De legalább már tudom, hogy képes vagyok rá, hogy fel tudok építeni egy sztorit, és papírra vetni a hozzá szükséges rengeteg szót.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a férjemnek szoktam megmutatni, de ő mivel túl jól ismer, a hibákat is kevésbé szúrja ki. Van viszont három bétám, akiket Tiktokon ismertem meg, és ők rengeteget segítenek, mind lelkesedésben, mind inspirációban, mind ötleteikkel. Szerintem jó béták nélkül nem születhet meg egy jó történet, mert több szem többet lát. Hiába alakul az én fejemben úgy a sztori, ahogy, tudnom kell, hogy tényleg érthető, átlátható-e, ahogyan leírom.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel a férjem volt, aki ösztönzött, hogy végre vágjak bele, ha már olyan régóta vágyakozom rá, értelemszerűen ő a leglelkesebb támogatóm is egyben. Sokkal bátrabb, és nagydumásabb, mint én, és ennek ellenére, ha találkozom egy olvasóval pl. könyvátadás miatt, akkor a háttérbe húzódik, úgy kell odahívni, hiszen egyébként ő is ír. A lányaim is nagyon büszkék rám. Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. 

Mit üzensz az olvasóidnak? 

Olvassatok sokat magyar íróktól! Én azóta, hogy írni kezdtem, egyre több magyar írót ismerek meg személyesen is, vagy a könyveik által, és szerintem szuper történetmesélők vannak kis hazánkban. Szerintem az a jó, ha ez egy összetartó kis közösség tud lenni, ahol az írók is támogatják és segítik egymást, karöltve a lelkes olvasókkal.

Eva L. Reeves írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kabai Krisztina - ("Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kabai Krisztina írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek az első regénye Pillangó címmel jelent meg, ami kapható e-könyvként és nyomtatott kiadásban is.

Forrás: Kabai Krisztina írói oldal

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kabai Krisztinának hívnak, de mindenki Tinának, Tinusnak vagy éppen Ginának hív (ennek van egy nagyon vagány előzménytörténete és csak a szűk baráti társaságom bátorkodik így szólítani). A Krisztát és változatait kifejezetten utálom már gyerekkorom óta, mégis nagyon sokan neveznek így, legnagyobb örömömre. Ha három dolgot kellene mondanom magamról, ami úgy közrefog és elmond rólam mindent, azok a következők: írás+olvasás, ifjúsági tanács és néptánc. Ez a három tart életben és visz végig a mindennapjaimon. A sorrend mindig más, attól függően, hogy éppen milyen projektben vagyok benne.

Partiumban, Szilágyságban élek, 2025 őszén költöztem vissza a szülőfalumba, ahol egy újonnan alakult marketingügynökségnél dolgozom, mint kommunikációs. Mindeközben évek óta benne vagyok a megyei magyar ifjúsági tanács vezetőségében és bátorkodom belemászni mindenféle magyar kulturális program szervezésébe.

2021 karácsonyában jelent meg az első regényem, a Pillangó, azóta pedig szorgosan dolgozom egy nagyobb regényen és egy rövidebb történeten is.

Pillagó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2016.07.07-én kezdtem el írni (szóval idén lesz 10 éves az első változata), és nagyjából 2018-ban fejeztem be, azután csak csiszolgattam, kivettem és hozzátettem, végül 2022 januárjában leadtam a végleges változatot a kiadónak.

Mivel az alapkoncepció egy rendőrségi ügy, többször is átolvastam az aktuális jogszabályokat Magyarországra vonatkozóan, hiszen a történet Debrecenben játszódik. Egyeztettem jogászokkal, különböző fórumokon kérdezősködtem a szokásokról, munkamenetekről, de folyamatában is csiszolódott a történet háttérkoncepciója.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes mértékben a valóságon alapul, nincs benne fantasy elem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2012-ben, 12 évesen egy meseíró pályázatra (egy jó jegyért) írtam egy mesét. 2014-ben már fent voltam Wattpadon és szinte sorszalagra gyártottam a fanfiction-öket különböző fiúzenekarokról és énekesekről. Valamikor 17 évesen kezdtem el fantáziálni arról, hogy egyszer majd nagy regényíró leszek. 9 év elteltével ugyanilyen álmaim vannak. Úgy érzem, a Pillangóval megtettem az első nagy lépést a cél felé, de az igazi áttörést a következő regényem fogja hozni.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nagyon érdekel a dark romance, rengeteg ilyet olvastam már, ha írni fogok ilyet, akkor nem feltétlen a tabudöntögetős, véres fajta van tervben, hanem az egyszerűbb, mégis sötétebb, maffiás szerelem, de a lélektani történetek írására szeretnék nagy hangsúlyt fektetni. Imádom - jó mazochistához híven - azokat a regényeket, amelyek egy kicsit szétszednek belül, amik miatt elsírom az összes könnyeimet, amiktől más szemszögből látom a világot. Ezt a hatást akarom én is elérni az olvasóimnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent. De amikor pontot tettem az utolsó fejezet végére, akkor úgy éreztem, végre megérkeztem oda, ahol lennem kell.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Régebben volt, de aztán egyetemen újságírás szakon voltam és alapból megosztottam az újságcikkeket, szösszeneteket, így már az egyetemi éveim elején rájöttem, hogy teljesen felesleges két identitás mögé bújnom. Úgysem írnék soha olyat, ami nem illik hozzám, vagy ami miatt más véleménnyel lesznek rólam az emberek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ez a kényelmes és komfortos, ebben tudok a legjobban ellazulni és jeleneteket kitalálni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Megvan az az érzés, amikor végignézel a munkádon, és azt mondod: “Na, igen! Ez igen! Ezért megérte fáradni!”? Nos, pont ilyen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív, aztán végül tudatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A készülődő történet konkrétan a szívem egy darabja, nagyon sok olyan jelenet van benne, amit a való élet inspirált. A Pillangó kicsit más eset, az a kamaszkorom vágyálmaival van tele.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig változó, de általában tematikához nyúlok és elkezdek abba illő karaktereket kitalálni. Ilyen a készülődő regényem, aminek fókuszában a néptánc áll. Megnéztem a sztereotípiákat, készítettem pár perszónát, és azokat elkezdtem alakítani úgy, hogy tökéletesen át tudjam őket érezni. Innen már nem volt nehéz kitalálni a háttértörténetüket, hogy miért olyanok, amilyenek és aztán a történet adta magát.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig keresek bétaolvasókat - most is, mindig is. Ők szokták átnézni, javasolni, szólni, ha nem elég mély, vagy ha túl van komplikálva egy-egy jelent. A bétaolvasók igazi kincsek egy író életében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Megszokták. Mindig is csodabogár voltam, mindig valahogy másként végeztem a dolgomat, mint ahogy a kortársaim. Az osztályból egyedül jártam néptáncra, ugyanitt én voltam az első, aki úgy döntött, hogy nem a faluban folytatja a középiskolát, hanem inkább ingázik és korán kel, de olyan szakon végez, ami közelebb áll a szívéhez. Egyetemen is a megyéből csak ketten voltunk ezen a szakon, nem volt ismerős a környezetemben. Természetesen büszkék rám, édesanyám maga is nagy könyvmoly, de ez nem egy tipikus foglalkozás a hétköznapi ember számára.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Tudom, hogy egy picit nehéz velem. Az elmúlt 4-5 évben az online kommunikációm nem volt valami sziporkázó, de bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek közéjük és ismét meglesz az a párbeszéd, ami évekkel ezelőtt jól működött. Idén nyáron-ősszel nagyot fog robbani az új regényem, csak legyenek figyelmesek és türelmesek!

 Kabai Krisztina írói oldala

Nyomtatott

E-book

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Poór Edit - ("Maga az írás egy eszköz számomra és a célom, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz, akikért megíródott,ha egyetlen ember szívét is megérinti, már megérte.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Poór Edit írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Írónőnek eddig 11 regénye és 30 antológia kötetek jelentek meg.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Poór Edit író, költő vagyok, és Debrecenben élek. Építész végzetségemmel jó pár évig a szakmában dolgoztam, azonban később sikerült megvalósítani a gyermekkori álmomat. Hosszú éveket töltöttem vegyes vonalas bűnügyi vizsgálóként a rendőrség kötelékében. Egészségi okok miatt jelenleg nyugdíjas vagyok.  Az irodalom mindig közel állt hozzám, sokat olvastam, olvasok ma is.

Maga az írás egy eszköz számomra és a célom, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz, akikért megíródott,ha egyetlen ember szívét is megérinti, már megérte.

Eddig szerzői kiadásban megjelent 13 verseskötetem, a 14. - nek az írása folyamatban van. Két spirituális életfilozófiai könyvem. Továbbá 3 novelláskötetem, a negyedik írása szintén folyamatban van. Tavaly októberben fejeztem be a -KIRÁLYI NEMZEDÉK – című trilógiámat, ezenkívül még korábban megjelent 4 regényem. Kanadában megjelent egy társszerzői verseskötet, illetve regény is, melyet GoranEpiscopus-sal közösen írtunk.

Jelenleg az írásaim helyet kaptak eddig 30 Antológiában, versek és novellák egyaránt. Ebből nyolc könyv Kanadában került kiadásra. Számos költői, irodalmi és művészeti társaságnak tagja vagyok. Folyamatosan publikálok ezeken az internetes portálokon, valamint különböző nyomtatott formában is jelennek meg alkotásaim. Több magazinnak is állandó szerzője vagyok.

Alkotói munkásságom során számtalan oklevelet kaptam elismerésül, melyet ez úton is hálásan köszönök. Ezek közül szeretném kiemelni az – Illír Kolostor – által kiállított – ARANY KOSZORÚ – oklevelet, valamint a – NÍVÓDÍJAT - melyet az irodalmi munkásságomban elért eredményemért ajándékozott részemre. A 2024-es és 2025-ös években pedig – DUGONICS ANDRÁS IRODALMI DÍJ - elismerését is megkaptam Kaland és Spirituális kategóriákban.

A regényeid sok kutatómunkát igényelte? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, néha végzek kutatómunkát, de ez mindig attól függ, hogy mi a téma. Főleg a helyszínek megtekintése a Google-n található képek alapján. Általában, azért nem túl sok időt töltök vele. Tavaly októberben fejeztem be a – KIRÁLYI NEMZEDÉK – c. trilógiámat. Összeségében 21 hónap alatt írtam meg őket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Többnyire az ihlet, amit kapok már korábban valahol – valamikor megtörtént a nagy világban. Az írásaimban, a fentről kapott téma szólal meg a tollam által. Ez lehet egy bizonyságtétel, vagy tanítás a lelki fejlődés érdekében, vagy akár egy érzelmi blokk oldás is. Szeretem bemutatni a különböző emberi kapcsolatokat, néha spirituális látásmóddal fűszerezve.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2011-től kezdtem el írni verseket, különböző témakörökben, majd a későbbiekben novellákkal és regényekkel bővítettem az alkotásaim sorát. A novelláim és regényeim többnyire romantikus, kaland, spirituális zsánerekben íródnak, de akad néhány történelmi jellegű közöttük. Az első alkalommal az történt, hogy egyszerűen megjelent a fejemben egy vers, amit rögtön le kellett írnom. A mai napig csak akkor írok, ha fentről kapom az instrukciót.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Úgy gondolom, hogyaz én lelkivilágomhoz ezek a zsánerek állnak hozzám legközelebb, ilyeneket szeretek olvasni is, és filmekben is hasonlókat nézek.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fenomenális! Szinte elmondhatatlanul jó érzés. Ad egy boldogító megnyugvást, örömöt, hogy sikerült megírnom.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Az első verseimet álnév alatt publikáltam a Facebookon. Bizonytalan voltam a fogadtatás végett. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, ezért úgy döntöttem, hogy vállalom a személyiségemet. Mai napig a lánykori nevemen írok és jelentetem meg az alkotásaimat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mint említettem ezek állnak a legközelebb hozzám.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus! Sokáig nézegettem és fogtam a kezemben, hogy húha…, ez tényleg az én könyvem…? Ez az érzés a mainapig nem változott. Minden könyvem megjelenésekor átérzem ezt az örömöt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyértelműen csak impulzív. Amikor érzem a késztetést, csak akkor ülök le írni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak kedvenceim novellákban és a regényekben is. Olyan nem volt, hogy nehezen írtam volna, inkább az idő hiánya miatt volt csúszás. Előfordult, hogy akár három hétig sem írtam, más elfoglaltságok miatt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hú…! Ez egy nagyon jó kérdés! A történetet soha nem én találom ki, hanem fentről kapom az instrukciókat. Van, aki ihletnek hívja, én tudom, hogy az angyalok közreműködésével jön létre az alkotás. Így természetesen, a téma már hozza magával a formátumot. A versek szinte egyben lejönnek és gyorsan egy noteszba írom, majd átfésülés után kerül ki az olvasókhoz. A novellánál és regénynél már más a helyzet. Ott szintén néhány pillanat alatt megjelenik a fejemben a történet gerince képekben és érzésekben, majd a részletek az írás folyamán kapnak szerepet, hiszen a szereplők írják önmagukat.Ez számomra élő kapcsolat egy varázslatos világgal, olyan mintha egy másik dimenzióban léteznék. Átjönnek azok az érzések, gondolatok, amit kapok írás során. Benne élek a történetben, ezért én is vele sírok, vagy nevetek a szereplőkkel. Az olvasó, ha nyitott szívvel olvassa a műveimet, akkor mindezt ő is átérzi és vele él a történettel, ahogyan én is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A lányom és az egyik barátnőm, akik először olvassák az írásaimat. A barátnőm egyben a szöveggondozó is. A történet alakulásába nem szoktak beleszólni, mivel én is csak akkor tudom a következő fejezetet tartalmát, amikor leülök írni. Sokszor kérdezik, hogy mi lesz ezzel vagy azzal a szereplővel, de tényleg nem tudok rá válaszolni. Írás közben olyan fordulatok jönnek, hogy magam is sokszor meglepődők, de nagyon élvezem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, mindig várják az újabb és újabb történeteket, verseket. A könyvbemutatóimon, illetve az író - olvasó találkozóimon mindig jelen vannak a barátaimmal együtt.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Hálásan köszönöm, hogy olvasnak és követik a munkásságomat. A weboldalamon megtalálják verseimet, novelláimat, valamint minden elkészült könyvem olvasható, illetve egyéb érdekességeket is találnak, ha ellátogatnak hozzám. Szeretettel köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

 Poór Edit oldal