Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is, nagyon megtisztelő az érdeklődés!
Teljesen átlagos, két gyerekes családanya vagyok. Dolgozom, gyerekeket nevelek és minden szabadidőmben, néha éjszakánként is, mesevilágokat gyártok.
A folyó túloldalán sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A könyv nem igazán igényelt kutatómunkát, hiszen saját világot alkottam,
így mindent a magam kedve szerint formálhattam.
Nem emlékszem pontosan, de hat hónapnál nem tarthatott tovább a megírása. Sok gondolatom volt hozzá, ezért viszonylag gyorsan haladtam. Őszintén szólva ez a könyv csak egy kis pihenő volt egy másik történet két része között. Gyakorlásnak szántam, hogy lehet a történetet egy köteten belül tartani.
 |
| Forrás: Lana V. Asol írói oldala |
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mind a kettőnek jelen kell lennie, hiszen fantasy zsánerben írok. Viszont valóság sem hiányozhat, hogy az olvasó találjon kapcsolatot. Fontosnak tartom, hogy tudjunk azonosulni a helyzetekkel, a karakterekkel, hogy találjunk benne olyan elemeket, amiket a saját életünkre is vissza tudunk fordítani.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Maga az írás viszonylag régre nyúlik vissza, tinédzser koromban
kezdhettem, de csak önterápia jelleggel. Semmi komoly szándékom nem volt
azokkal az írásokkal. Aztán jó időre félre is tettem, és ha volt is a fejemben
egy történet, azt csak gondolatban finomítgattam bővítettem, nem került papírra
semmi.
Az egyik tanárom jelentetett meg egy könyvet és ennek hatására elkezdtem újra leírni a gondolataimat. Nagyjából három éve lehet már minden napos gyakorlat, és szenvedély.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A romantikus témákat közel érzem magamhoz, és a mesével is megpróbálkoznék, de egyelőre főleg a fantasy jellegű gondolatokat szeretném kiírni magamból.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Szomorú leszek. Sokszor nagyon kötődőm a karaktereimhez és rossz érzés lezárni a történetüket. De egyben jó érzés is, hogy valami kész komplett egész kerül ki a kezeim közül. Habár most megtapasztalhattam, hogy az igazi munka sokszor ezután kezdődik!
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem
gondolkodtál még ezen?
Igen ez teljes mértékig egy írói álnév. Sajnos az eredeti marketing szempontjából nem igazán használható. Sokat gondolkoztam hogyan lehetne megtartani minden részéből egy keveset, hogy azonosulni is tudjak vele. Ezért az eredeti nevem részeiből lett megalkotva a Lana V. Asol álnév.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mivel alapvetően én is ezt szeretem olvasni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Felemelő érzés volt és rettentő hálás is vagyok mindazoknak, akik lehetőséget adtak, és segítettek, hogy eljussak idáig! Ugyan az lesz majd az igazi ’megjelent a könyvem’ érzés, amikor majd nyomtatott formában kézzel fogható lesz. Szerintem minden szerző erre vágyik. Valami maradandót alkotni.
 |
| Forrás: Lana V. Asol írói oldala |
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Most már inkább függőségnek nevezném, így mindenképp tervezett, ugyanakkor viszont elengedhetetlen, hogy érjenek bizonyos benyomások, amikből ihletet lehet meríteni. Ez sokszor nem valami nagy dolog. Nekem elég egy jól eltalált dallam, egy álom vagy egy hétköznapi jelenet az utcán, hogy meglóduljon a fantáziám.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Ebben a könyvben kedvenc jeleneteim voltak, amikor Stella a zsiványokkal bandázott.
Azokat lendületesen lehetett írni, nagyon élveztem!
Nem emlékszem olyan részekre, amikkel különösebben szenvedtem volna. De jellemző, hogy időnként el kell mennem, egy három napos pihenőre, hogy tudjam folytatni, ha elakadok.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Mindig van valami, de nincs kifejezett múzsám. Egy jelenet köré szoktam szőni a meséket.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A legelső a férjem, aztán megy a barátnőkhöz. Igyekszem mindenki véleményét figyelembe venni és beleépíteni azokat, amiket hasznosnak vélek. Örülök az építő kritikának, hiszen nagyon sokat kell még fejlődnöm, de szerencsére segítséget is kapok hozzá.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Elsőkörben meglepődött, mert véletlen derült ki. Szerettem volna a kötetet a kezükbe adni és addig titokban tartani. A megjelenés folyamatába pedig már ők is be voltak vonva. Örülnek és támogatnak!
 |
| Forrás: Lana V. Asol |
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az olvasóimnak azt üzenem, hogy merjenek különbözni, álmodjanak! Mert nem
vagyunk egyformák és előbb-utóbb mindenki rátalál az életében arra az útra,
amit követni kell, és azokra a társakra, akik erősítik, nem pedig akadályozzák.
Előreláthatóan ennek a történetnek a hangoskönyv és a nyomtatott verziója
várható. Az előbbi elkészítésében fantasztikus emberekkel dolgozom együtt,
illetve én nagyjából csendestársként. Felbecsülhetetlen, hogy az első élményem
a könyves világban ennyire pozitív! Egy lassabb felépítésű fantasy trilógia is
készülőben van, de azt hiszem az még várat magára.
