A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LittleFox Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LittleFox Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 6., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lovas Lana - ("Nagyjából egy éve kezdtem el írni. Egy barátomat akartam lenyűgözni. Sikerült. Ő biztatott, hogy írjak, hát írtam. Először egyáltalán nem gondoltam komolyan, csak magamat szórakoztattam, eltöltöttem az időt, de azt a visszajelzést kaptam, hogy jó az, amit csinálok, vegyem komolyan. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lovas Lana írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Szerelmes vagyok beléd című könyve jelent meg, amit a LittleFox Kiadó oldalán, valamint a Líra hálózatoknál lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is furcsa nekem az írónő jelző, mert nem érzem magam annak. Nem ebből élek, egyszerűen csak szeretek írni, szóval nem tartom magam írónőnek. Életem második felében találtam rá az írás adta boldogságra, de mindig is éreztem, hogy bennem van, sokat monologizáltam fejben, csak sohasem írtam le. Későn kaptam rá az olvasásra is. Az egész családom nagy irodalom fogyasztó, de én mindig minden ellen lázadtam, ezért nem voltam hajlandó olvasni, csak tinédzser korom végefelé, de akkor olyanokkal kezdtem, mint Vonnegut, Orwell, Hemingway, Márquez, Merle. Anyukám volt a példa, mindig ő mondta mit olvassak. Könyvtáros volt, hatalmas irodalmi tudása volt. Ha ő rá gondolok, mindig egy könyvvel vagy egy ÉS-sel a kezében látom, ahogy olvas. Imádtam a könyvtárban lenni. A nyugalom, a csend és a hatalmas tudás, ami ott van lenyűgözött. Fotóriporter, újságíró akartam lenni, de elsodort az élet a vendéglátás, majd az egészségügy felé, nyughatatlantípus vagyok. Nagyon szeretek tanulni, ezért több szakmám, iskolai végzettségem is van, széleskörű az érdeklődésem. Tanultam a Kodolányi Egyetemen közgazdásznak, valamint kommunikációs szakembernek, de a kedvencem a Szent István Egyetem, ahol HR managementből diplomáztam. Az utóbbi időben pedig több író és szerkesztő tanfolyamot is elvégeztem. Felnőtt fejjel Svájcba sodort az élet, most már régóta itt élek és nagyon szeretem.

A Szerelmes vagyok beléd című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyjából fél év alatt írtam meg. Igen, kellett kutatnom, de nagyon élveztem. Megtudtam végre, mi az a FLOW érzés.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez a történet két házas ember viszonyáról szól, szóval nagyon sokaknak ez a sztori a valóság lehet. Egy olyan történetet szeretnék elmesélni, ahol egy férfi és egy nő nagyon különböznek, de valami földöntúli dolog mégis egymáshoz vonzza őket. Mondhatni, hogy egy ún. karmikus kapcsolatot találnak. Talán mindenkinek van egy ilyen kapcsolat az életében, amit azért kap, hogy tanuljon, fejlődjön. Eszter és Attila kivételes gyorsasággal és mélységgel szeretnek egymásba, olyan módon, ami csak egyszer adatik meg az életben. Lavina szerű kapcsolatukban rátalálnak a másikban a saját magukból hiányzó kirakós darabkára és így válnak teljes egésszé. Ehhez azonban egy érzelmi hullámvasúton kell végigszáguldaniuk, hiszen az életüket már egy társ egy életforma mellett elkötelezték. Nincs könnyű dolguk.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyjából egy éve kezdtem el írni. Egy barátomat akartam lenyűgözni. Sikerült. Ő biztatott, hogy írjak, hát írtam. Először egyáltalán nem gondoltam komolyan, csak magamat szórakoztattam, eltöltöttem az időt, de azt a visszajelzést kaptam, hogy jó az, amit csinálok, vegyem komolyan. Ráfüggtem az írásra, azt éreztem, hogy megtaláltam azt, amiért a világra jöttem, hihetetlen boldogságot adott az írás, ezért képezni kezdtem magam. Nagyon élveztem, szóval nem volt megállás.

Mennyire volt nehéz elkezdeni az írást? Van valami rituáléd?

Én az a típus vagyok, aki felkészül, tervet készít, de valahogy mégis spontán és impulzív. Nem volt nehéz elkezdeni. A rituálém az egyedüllét, a bezártság, a nyugalom megteremtése és hogy minden nap írok, a sztorin kattogok. Fejben mindig a könyvben a karakterekkel vagyok, ha nem írok, akkor is. És nagyon nem bírom, ha zavarnak írás közben. Belekerülök a világba, amiben a karakterek vannak, és nem szeretem, ha kirángatnak onnan. Legtöbbször energetizáló zenét is hallgatok, kávéval tartom magam fókuszáltan. Mikor valami kész, folyamatosan és rengetegszer visszaolvasom, visszahallgatom és javítom, szerkesztem, amit írtam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem. A szerelmes, erotikus, pszichológiát is érintő történetek megírása érdekel.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem jó érzés, mert csak azért engedem el a kéziratot, mert muszáj. Sohasem érzem azt, hogy tökéletes, hogy nincs már benne hiba, ezért nem tudok elégedett lenni vele. Még sokáig tudnám csiszolni, ha lehetne.


Nem gondolkodtál még írói álnéven?

De igen, a Lovas Lana az írói álnevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem voltak elképzeléseim, de szerintem máshoz nincs affinitásom.

Milyen érzés ebben a zsánerben írni? Történetedben sok a szókimondóság?

Őszintén írok, próbálom nem maszatolni a dolgokat. Igen, mondhatni, hogy szókimondóak az írásaim.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Döbbenetes és hihetetlen érzés volt. Mikor megláttam, hogy nyomdában a könyv, elsírtam magam. Mikor először a kezemben fogtam, büszke voltam, de nem éreztem azt, hogy ez az enyém. Azt éreztem, hogy ez egy könyv, egy regény. Teljesen más érzés kézben fogni, mint a laptopon írni, olvasni, látni. Még most is hihetetlen. Főleg az a furcsa, amikor dicsérik és hála az égnek eddig csak dicsérték.


Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Alapjában véve a fejezetek és a karakterek is meg vannak tervezve. Így tanultam, hogy így kell, szóval alaposan megismerem a karaktereket, mielőtt dolgozom velük. Van rengeteg kérdés, amire válaszokat adok a karaktertervezésnél. Mindent tudnom kell róluk. De ha jobb ötletem támad, vagy valami inspirációt kapok, akkor bátran változtatok.

Hogyan születik meg egy történet? Van esetleg, ötlet vagy inspiráció?

Igen, van inspiráció. Emberek, történetek inspirálnak, vagy amit olvastam, hallottam, láttam, átéltem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvencem van. Levelek, párbeszédek, de talán a regényem csúcspontja a hatodik fejezet a kedvencem, mikor Eszter és Attila először találkoznak. Nem volt olyan, amit nehéz lett volna megírni. Most a második részben vannak olyan történések, amiket már most tudom, hogy nagyon nehéz lesz megírni. Hogy miért, az majd olvasáskor fog kiderülni mindenkinek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, a történet alakulásába?

Van egy nagyon szigorú, kemény szerkesztőm, vele rengeteget vitatkozunk. A párom és a barátaim szava sokat számít. De van, aki arra bátorít, hogy legyek nyugodtan önmagam és semmivel ne törődjek, csak élvezzem az írást, ez a lényeg. Van egy irodalom tanár barátnőm, vele a helyesírási dilemmáimat beszélem meg, egy másikkal a sztori folyamatáról beszélgetünk. Az ügyvédemmel pedig, hogy mit szabad közzétenni és mit nem. Ugyan is van, aki jelezte, hogy felismerte magát a regényben, ezért nem mindegy, hogy mit és hogyan írok a történetben, hogy ne legyenek jogi problémáim. A fiú barátaimmal, a párommal és egy pszichológussal a férfi karaktert és az ő motivációit vesézzük ki. Szóval mondhatni, hogy egy egész csapat dolgozik velem a háttérben. Én szeretek így írni, másokból inspirálódom. A kézirat elkészültekor pedig írósulis bétázók olvasták a fejezeteimet és javaslatokat tettek. Ez is rengeteget segített.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Maximálisan támogattak. Mindenben. A párom a legjobban. Büszke rám és ő lelkesebb, mint én. Rengeteget segít nekem, valahogy mindig tudja, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Írom a regény második részét, hiszen Eszter és Attila kapcsolata 16 hetesre volt tervezve, és az első rész 8 hét eseményeit meséli el. Augusztus végére kérte a kiadó a kéziratot, így karácsonyra kint lesz a történetet lezáró újabb 8 hét. Fejben van harmadik rész is, de hogy megírom-e azt még nem tudom. Egy teljesen más történet foglalkoztat már fejben, amit ősszel el is kezdek megírni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni

2023. január 20., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Steven Ricks - ("Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Steven Ricks írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Az írónak a „Hogyan nem lettünk sztárok”című kötete jelent meg, mely a LittleFox Kiadónál jegyezhető elő. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nyíregyházán születtem, és mindig is itt éltem. Gyerekként informatikus szerettem volna lenni, Több szakmát is szereztem, és jelenleg informatikával is foglalkozom. Tizennégy éves koromban kezdtem gitározni, és bár már aktívan nem zenélek, ez azóta is fontos része az életemnek. Az első regényem, a „Hogyan nem lettünk sztárok” is egy zenekar történetét meséli el.

Soha nem terveztem, hogy író leszek, az egész egy váratlan elhatározásból indult. Egyik éjjel megálmodtam egy történetet, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem leírom. Azóta az írás a legkedvesebb hobbim.

Hogyan nem lettünk sztárok? sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első változat megírása öt hónapig tartott, utána még négy hónapig javítgattam a kéziratot, mire késznek éreztem arra, hogy megmutassam egy kiadónak. Kutatómunkát a helyszín igényelt. Miután eldőlt, hogy hol fog játszódni a történet, a lehető legjobban meg szerettem volna ismerni a várost, hogy minél élethűbben tudjam bemutatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes egészében a fantázia szüleménye. Kitalált történet, kitalált szereplőkkel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021 májusában megálmodtam ezt a történetet, és akkor döntöttem úgy, hogy leírom. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha eljutok odáig, hogy meg is jelenjen, de annyira megszerettem az írást, hogy azóta folyamatosan képzem magam, és célommá vált, hogy megosszam a műveim másokkal.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyenlőre nem, de nem zárkózom el a dologtól. Még bármit hozhat a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először egy hatalmas megkönnyebbülés, hogy végre kész van, ezt is megcsináltam! Aztán jön a felismerés, hogy úristen vége van! Hónapokig élsz egy másik világban, aminek minden percét élvezed, és most ki kell lépned belőle. Mint, mikor hazajössz egy fantasztikus vakációról, és másnap újra be kell menned a munkahelyedre. Legszívesebben visszaszöknél, és soha nem jönnél haza, de aztán rájössz, hogy most jön a legjobb rész: meg kell osztanod másokkal, hogy ők is átélhessék.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Szerettem volna egy olyan regényt írni, ami a világ bármely pontján megállja a helyét, ehhez viszont elengedhetetlen egy „nemzetközibb” név. A kiadó is egyet értett ezzel, és az eredeti nevem is szerettem volna kicsit titokban tartani.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem én választottam zsánert, az választott engem. Én csak írtam egy történetet, amit ide kategorizáltak be.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szerintem ez minden író egyik legemlékezetesebb napja, én biztos, hogy sosem felejtem el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A Hogyan nem lettünk sztárok, egyik napról a másikra született meg bennem, és írás közben végig olyan volt, mintha valaki diktálta volna. Sokszor éreztem úgy, mikor elkezdtem egy fejezetet, hogy nem tudom miről szól majd a következő, de mire eljutottam odáig, már tudtam, mintha valaki súgott volna.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Olyan kedvenc, amit kiemelnék nincs. Én imádtam az egészet. Talán az utolsó fejezetet volt a legjobb írni, mert akkor már láttam a végét, és az első perctől tudtam, mi lesz az utolsó mondat, és öt hónapot vártam rá, hogy leírhassam. Elkezdeni volt nehéz, az első fejezetet legalább tízszer átírtam, de ahogy haladtam előre, úgy volt egyre könnyebb.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hogy a következő regényem hogyan fog megszületni, azt még nem tudom. A Hogyan nem lettünk sztárok egy álomból született.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. Ezt egyszer lehetett eljátszani, de ezek után is ő lesz az első aki elolvassa majd a kéziratokat, és csak utána láthatja más. Az ő véleménye a legfontosabb számomra, és az ötleteit mindig fontolóra veszem. A Hogyan nem lettünk sztárokban is sokat segített az utómunkáknál. Az ő bíztatására döntöttem úgy, hogy megmutatom másoknak is. Néhány közeli barátom olvashatta eddig, de mindenki bíztatott, hogy keressek egy kiadót.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindenkit meglepett a hír, nemcsak a családomat, a barátaimat is. Aki még nem olvasta, az most türelmetlenül várja, hogy végre elolvashassa, akik pedig olvasták, mind bíztatnak, hogy ne hagyjam abba az írást.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Idén elkezdtem a második regényem írását, de a Hogyan nem lettünk sztárok kiadásának és népszerűsítésének munkálatai rengeteg időt igényelnek, így most kicsit lassabban haladok a tervezettnél, de jövő nyárig mindenképp szeretném befejezni. Aki pedig szeretne időben értesülni mindenről, az kövesse a facebook oldalam.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2022. október 7., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Szilágyi Heléna - ("Egy olyan világot akartam teremteni, ami mindent magába olvaszt a régiekből, mégis teljesen eltér az eddigi fantasy univerzumoktól. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Szilágyi Heléna írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek tavaly jelent meg a Diabolika c. regénye, és megjelent a Reménysugár c. könyve is, amely a LittleFox Kiadó oldalán előrendelhető. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Budapesten születtem, de éltem már Szegeden és most költözök Székesfehérvárra. Szakmámat tekintve gyermekpszichológus és grafikus vagyok. Imádom az állatokat és a kávét, az írás pedig a lelki egyensúlyom egyik fontos sarokköve.

A Diabolika és Reménysugár c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Diabolika sztoriját inkább a popkulturális élményeim táplálták: a filmek, amiket néztem, a könyvek, amiket olvastam. Egy olyan világot akartam teremteni, ami mindent magába olvaszt a régiekből, mégis teljesen eltér az eddigi fantasy univerzumoktól. Egyetem alatt írtam meg, de ezt követően 2019-ben a Trivium Egyesület regényíró szemináriumán csiszolgattam.

Forrás: Szilágyi Heléna alkotói oldala 

A Reménysugárnak régebbre nyúlik vissza a története. Annyi idős voltam, mint a regény főszereplője, amikor nekiálltam a kéziratnak. Én is éppen egy mélyebb időszakomat éltem. Pár hónap alatt befejeztem az első piszkozatot, majd évekre félretettem. Aztán felvettek pszichológia szakra, ahol új ismereteket szereztem, amivel árnyalhattam a depresszióról és az öngyilkosságról nyújtott benyomást, leírásokat. Miután lediplomáztam, iskolapszichológusként kezdtem el dolgozni, ahol az iskolában végzett munkáról és bullyingról tudtam meg többet. És egészem tavalyig folyamatosan bővíthettem, javítgattam újabb ismereteim, szakmai tapasztalataim fényében.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Újabb történeteim inkább sci-fi és fantasy zsánerűek, de tizen-huszonéves koromban több realista történetet is írtam, amelyek közül az Ahol a part szakad és az Utazás a múltba már meg is jelent pár évvel ezelőtt.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Amíg nem tudtam írni, addig rajzolással szórakoztattam magam, meg újabbnál újabb történetek kitalálásával az óvodai délutáni alvásidő helyett. És amint elsajátítottam az írás készségét, nekiálltam kezdetben állatmeséket, majd ifjúsági történeteket írni. Első befejezett történetem egy kóbor kutyáról szólt, aki megpróbál barátokra találni és kialakítani a saját falkáját.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenfélében kipróbáltam már magam ideig-óráig, de jelenleg a fantasy áll hozzám a legközelebb, a legtávolabb pedig a történelmi regények, mert azokat túl nagy falatnak érzem. Több realista ifjúsági és romantikus, fantasy és sci-fi írásom vár megjelenésre.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sikerélmény és hatalmas öröm, mert szeretem befejezni azokat a dolgokat, amiket elkezdek. Ám borzalmasan nagy hiányérzetet is okoz, nem egyszer el is sírtam magam egy-egy történet végén, amibe túlságosan belevonódtam. Amikor először lépsz be egy történetbe, amikor megteremtesz egy világot és annak a szereplőit, az megismételhetetlen élmény. Az utómunkák során a szerző már másként áll hozzá a művéhez.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Számomra mesterkéltnek tűnt, hogy álnéven jelentessem meg a műveimet. Ez nem azt jelenti, hogy elítélném, vagy nem érteném meg azokat, akik álnév alatt publikálnak. Valahogy úgy érzem, az írás annyira szerves része a lényemnek, hogy nincs értelme titkolni, vagy takargatni, ki áll a történetek mögött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első megjelent regényem az Ahol a part szakad volt. Sokáig próbálkoztam és a mai napig próbálkozok hagyományos kiadóknál a még nem publikált műveimmel, így számomra csak félsiker volt az első megjelenés élménye. A Colorcom Kiadó ugyan nem kért anyagi hozzájárulást a két első kéziratom megjelentetéséhez, de mivel magánkiadó, csak kis példányszámban jelentek meg ezek az írásaim és a marketing, értékesítés rám maradt. Azt mindenesetre nagyon élveztem, hogy borítót én tervezhettem meg, és az a pillanat, amikor az ember készben tarthatja a saját alkotását… feledhetetlen. De azok közül, akik szeretnek olvasni, ki nem imádja a friss könyv illatát? Főleg, ha az a sajátja!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az ihlet, az új ötletek általában váratlanul rohannak meg, az új történetnek is akkor szoktam nekiülni, ha túlbuzog bennem és papírra, monitorra kívánkozik. Viszont egy hosszabb történet cselekményeinek láncolata és a világteremtés tudatos tervezést kíván.

Forrás: Szilágyi Heléna alkotói oldala

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Diabolikában az egyik kedvenc jelenetem, amikor Keján vérfarkasként megküzd Nadinnal, és a végén Édua csitítja le. A másik pedig Asmodeus és Míra zuhanyzós jelenete. A Reménysugárban a házibulin játszódó erkélyes jelenet, illetve az a pillanat volt a favorit számomra, amikor Hajnal asztma-rohamot kap és kirohan az iskolaudvarra.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig más, ez lehet akár a híradó, egy történet, egy mindennapos pillanat, bármi. Nincs recept.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Régen a legjobb barátnőim voltak a tesztolvasóim, akiknek napról-napra vittem a kis vonalas füzetemet és a tanórák közötti szünetekben elolvasták az előző délután írt új részeket. Gimi alatt általában inkább magamnak írtam, csak egyetlen barátnőm volt, akiben annyira megbíztam, hogy odaadtam neki a friss irományaimat. Aktuálisan úgy szokott működni a dolog, hogy felkérek 2-3 író vagy béta ismerősömet, és nekik átküldök pár részt a történetből, és ha tetszik nekik, érdekli őket és tovább is olvasnák, akkor a javaslataikat beleépítve a történetbe javítom, módosítom a kéziratot. Ez néha még az írás folyamata alatt megtörténik, de gyakoribb az, hogy utólag, amikor már pihentettem pár hónapot, vagy évet azt a kéziratot, azután küldöm el a bétaolvasóknak.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Változóan. Van, aki örült és büszke volt, volt, akit hidegen hagyott, vagy szkeptikusan fogadta.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén

Idén több novellám fog megjelenni a C&H projects jóvoltából, már zajlanak a szerkesztési munkálatok. Az egyik történet a Diabolika világában játszódik és halloweenre várható, a másik egy mitológiára épülő romantikus fantasy, ami valamikor november-december táján fog megjelenni. És jövőre is vannak már terveim, megjelenési lehetőségeim, szóval bőszen gyártom az olvasnivalót. 

 Könyveket itt szerezhetitek be:

Szilágyi Heléna alkotói oldala

LittleFox Kiadó