2023. január 20., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Steven Ricks - ("Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Steven Ricks írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Az írónak a „Hogyan nem lettünk sztárok”című kötete jelent meg, mely a LittleFox Kiadónál jegyezhető elő. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nyíregyházán születtem, és mindig is itt éltem. Gyerekként informatikus szerettem volna lenni, Több szakmát is szereztem, és jelenleg informatikával is foglalkozom. Tizennégy éves koromban kezdtem gitározni, és bár már aktívan nem zenélek, ez azóta is fontos része az életemnek. Az első regényem, a „Hogyan nem lettünk sztárok” is egy zenekar történetét meséli el.

Soha nem terveztem, hogy író leszek, az egész egy váratlan elhatározásból indult. Egyik éjjel megálmodtam egy történetet, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem leírom. Azóta az írás a legkedvesebb hobbim.

Hogyan nem lettünk sztárok? sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első változat megírása öt hónapig tartott, utána még négy hónapig javítgattam a kéziratot, mire késznek éreztem arra, hogy megmutassam egy kiadónak. Kutatómunkát a helyszín igényelt. Miután eldőlt, hogy hol fog játszódni a történet, a lehető legjobban meg szerettem volna ismerni a várost, hogy minél élethűbben tudjam bemutatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes egészében a fantázia szüleménye. Kitalált történet, kitalált szereplőkkel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021 májusában megálmodtam ezt a történetet, és akkor döntöttem úgy, hogy leírom. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha eljutok odáig, hogy meg is jelenjen, de annyira megszerettem az írást, hogy azóta folyamatosan képzem magam, és célommá vált, hogy megosszam a műveim másokkal.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyenlőre nem, de nem zárkózom el a dologtól. Még bármit hozhat a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először egy hatalmas megkönnyebbülés, hogy végre kész van, ezt is megcsináltam! Aztán jön a felismerés, hogy úristen vége van! Hónapokig élsz egy másik világban, aminek minden percét élvezed, és most ki kell lépned belőle. Mint, mikor hazajössz egy fantasztikus vakációról, és másnap újra be kell menned a munkahelyedre. Legszívesebben visszaszöknél, és soha nem jönnél haza, de aztán rájössz, hogy most jön a legjobb rész: meg kell osztanod másokkal, hogy ők is átélhessék.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Szerettem volna egy olyan regényt írni, ami a világ bármely pontján megállja a helyét, ehhez viszont elengedhetetlen egy „nemzetközibb” név. A kiadó is egyet értett ezzel, és az eredeti nevem is szerettem volna kicsit titokban tartani.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem én választottam zsánert, az választott engem. Én csak írtam egy történetet, amit ide kategorizáltak be.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szerintem ez minden író egyik legemlékezetesebb napja, én biztos, hogy sosem felejtem el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A Hogyan nem lettünk sztárok, egyik napról a másikra született meg bennem, és írás közben végig olyan volt, mintha valaki diktálta volna. Sokszor éreztem úgy, mikor elkezdtem egy fejezetet, hogy nem tudom miről szól majd a következő, de mire eljutottam odáig, már tudtam, mintha valaki súgott volna.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Olyan kedvenc, amit kiemelnék nincs. Én imádtam az egészet. Talán az utolsó fejezetet volt a legjobb írni, mert akkor már láttam a végét, és az első perctől tudtam, mi lesz az utolsó mondat, és öt hónapot vártam rá, hogy leírhassam. Elkezdeni volt nehéz, az első fejezetet legalább tízszer átírtam, de ahogy haladtam előre, úgy volt egyre könnyebb.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hogy a következő regényem hogyan fog megszületni, azt még nem tudom. A Hogyan nem lettünk sztárok egy álomból született.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. Ezt egyszer lehetett eljátszani, de ezek után is ő lesz az első aki elolvassa majd a kéziratokat, és csak utána láthatja más. Az ő véleménye a legfontosabb számomra, és az ötleteit mindig fontolóra veszem. A Hogyan nem lettünk sztárokban is sokat segített az utómunkáknál. Az ő bíztatására döntöttem úgy, hogy megmutatom másoknak is. Néhány közeli barátom olvashatta eddig, de mindenki bíztatott, hogy keressek egy kiadót.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindenkit meglepett a hír, nemcsak a családomat, a barátaimat is. Aki még nem olvasta, az most türelmetlenül várja, hogy végre elolvashassa, akik pedig olvasták, mind bíztatnak, hogy ne hagyjam abba az írást.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Idén elkezdtem a második regényem írását, de a Hogyan nem lettünk sztárok kiadásának és népszerűsítésének munkálatai rengeteg időt igényelnek, így most kicsit lassabban haladok a tervezettnél, de jövő nyárig mindenképp szeretném befejezni. Aki pedig szeretne időben értesülni mindenről, az kövesse a facebook oldalam.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.