A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Steven Ricks. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Steven Ricks. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. január 20., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Steven Ricks - ("Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Steven Ricks írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Az írónak a „Hogyan nem lettünk sztárok”című kötete jelent meg, mely a LittleFox Kiadónál jegyezhető elő. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nyíregyházán születtem, és mindig is itt éltem. Gyerekként informatikus szerettem volna lenni, Több szakmát is szereztem, és jelenleg informatikával is foglalkozom. Tizennégy éves koromban kezdtem gitározni, és bár már aktívan nem zenélek, ez azóta is fontos része az életemnek. Az első regényem, a „Hogyan nem lettünk sztárok” is egy zenekar történetét meséli el.

Soha nem terveztem, hogy író leszek, az egész egy váratlan elhatározásból indult. Egyik éjjel megálmodtam egy történetet, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem leírom. Azóta az írás a legkedvesebb hobbim.

Hogyan nem lettünk sztárok? sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első változat megírása öt hónapig tartott, utána még négy hónapig javítgattam a kéziratot, mire késznek éreztem arra, hogy megmutassam egy kiadónak. Kutatómunkát a helyszín igényelt. Miután eldőlt, hogy hol fog játszódni a történet, a lehető legjobban meg szerettem volna ismerni a várost, hogy minél élethűbben tudjam bemutatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes egészében a fantázia szüleménye. Kitalált történet, kitalált szereplőkkel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021 májusában megálmodtam ezt a történetet, és akkor döntöttem úgy, hogy leírom. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha eljutok odáig, hogy meg is jelenjen, de annyira megszerettem az írást, hogy azóta folyamatosan képzem magam, és célommá vált, hogy megosszam a műveim másokkal.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyenlőre nem, de nem zárkózom el a dologtól. Még bármit hozhat a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először egy hatalmas megkönnyebbülés, hogy végre kész van, ezt is megcsináltam! Aztán jön a felismerés, hogy úristen vége van! Hónapokig élsz egy másik világban, aminek minden percét élvezed, és most ki kell lépned belőle. Mint, mikor hazajössz egy fantasztikus vakációról, és másnap újra be kell menned a munkahelyedre. Legszívesebben visszaszöknél, és soha nem jönnél haza, de aztán rájössz, hogy most jön a legjobb rész: meg kell osztanod másokkal, hogy ők is átélhessék.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Szerettem volna egy olyan regényt írni, ami a világ bármely pontján megállja a helyét, ehhez viszont elengedhetetlen egy „nemzetközibb” név. A kiadó is egyet értett ezzel, és az eredeti nevem is szerettem volna kicsit titokban tartani.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem én választottam zsánert, az választott engem. Én csak írtam egy történetet, amit ide kategorizáltak be.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szerintem ez minden író egyik legemlékezetesebb napja, én biztos, hogy sosem felejtem el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A Hogyan nem lettünk sztárok, egyik napról a másikra született meg bennem, és írás közben végig olyan volt, mintha valaki diktálta volna. Sokszor éreztem úgy, mikor elkezdtem egy fejezetet, hogy nem tudom miről szól majd a következő, de mire eljutottam odáig, már tudtam, mintha valaki súgott volna.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Olyan kedvenc, amit kiemelnék nincs. Én imádtam az egészet. Talán az utolsó fejezetet volt a legjobb írni, mert akkor már láttam a végét, és az első perctől tudtam, mi lesz az utolsó mondat, és öt hónapot vártam rá, hogy leírhassam. Elkezdeni volt nehéz, az első fejezetet legalább tízszer átírtam, de ahogy haladtam előre, úgy volt egyre könnyebb.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hogy a következő regényem hogyan fog megszületni, azt még nem tudom. A Hogyan nem lettünk sztárok egy álomból született.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. Ezt egyszer lehetett eljátszani, de ezek után is ő lesz az első aki elolvassa majd a kéziratokat, és csak utána láthatja más. Az ő véleménye a legfontosabb számomra, és az ötleteit mindig fontolóra veszem. A Hogyan nem lettünk sztárokban is sokat segített az utómunkáknál. Az ő bíztatására döntöttem úgy, hogy megmutatom másoknak is. Néhány közeli barátom olvashatta eddig, de mindenki bíztatott, hogy keressek egy kiadót.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindenkit meglepett a hír, nemcsak a családomat, a barátaimat is. Aki még nem olvasta, az most türelmetlenül várja, hogy végre elolvashassa, akik pedig olvasták, mind bíztatnak, hogy ne hagyjam abba az írást.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Idén elkezdtem a második regényem írását, de a Hogyan nem lettünk sztárok kiadásának és népszerűsítésének munkálatai rengeteg időt igényelnek, így most kicsit lassabban haladok a tervezettnél, de jövő nyárig mindenképp szeretném befejezni. Aki pedig szeretne időben értesülni mindenről, az kövesse a facebook oldalam.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2022. november 14., hétfő

Előolvasás: Steven Ricks: Hogyan nem lettünk sztárok - ("Bírom az ilyen történeteket. Olyan, igazi, valós életszerű történet.")

Szeretném megköszönni Steven Ricks írónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Hogyan nem lettünk sztárok c. könyvét, Little Fox Kiadó gondozásában jelenik meg. El kell ismernem, hogy először olvasok férfi írótól romantikus könyvet. Eddig mindig női romantikus írónők voltak, akiktől olvastam ebben a zsánerben. Az tuti, kedvenc íróm lett, Steve. Köszönöm az élményt!



Steven Ricks:
Hogyan nem lettünk sztárok

Tartalom:

Zack és Lisa életében egy közös van. Mindketten gyerekként elhatározták, hogy egyszer híres zenészek lesznek. Tehetségük ellenére egyikük élete sem úgy alakul, ahogy szeretnék, viszont váratlan találkozásuk új reményt ad nekik.
A zene közelebb hozza őket egymáshoz, mint gondolnák. Mire új barátaikkal zenekart alapítanak, már rajtuk kívül mindenki látja, hogy kapcsolatuk rég több, mint barátság. A siker elérése érdekében viszont hoznak egy szabályt, tilos a szerelmi viszony csapaton belül! De vajon barátaik is egyet értenek velük?
Fontosabb-e a hírnév a szerelemnél? Működhet-e egy zenekar barátság nélkül, és működhet-e egy barátság bizalom nélkül? De a legfőbb kérdés, működhet-e a kapcsolatuk szerelem nélkül? Mikor az élet váratlan akadályokat gördít eléjük, melyik utat választják majd, és a múltjuk mennyire nehezítheti meg életüket?

 

Véleményem:
5/5

Abszolút kedvenc lett. Anyám, annyira jól szórakoztam. Lisa és Zack sok mindenen mentek keresztül és sokszor úgy éreztem annyira megruháztam volna őket. Makacsok, önfejűek voltak. Katherine-t nem igazán bírtam, mármint azt az oldalát, hogy annyira titkolózott, viszont a barátnős oldalt azt szerettem. Végre nem egy erőszakos, tehénkedő barátnőt olvastam, hanem igazi, rendes barátnőt. Sosem szerettem az ilyen karaktereket. Szerintem az életben sem bírnám elviselni...

Maga a történet, ahogy kezdődött, és ahogy vége lett.. valami elképesztő fordulat volt. Az utolsó 90 oldalt szinte alig 1-2óra alatt olvastam ki. Nagyon vártam, tudni akartam mi lesz. Még egy két helyen el is pityeregtem. Annyira megható részek voltak.

Kate-en kivül volt egy nem kedvelt karakter. De azt nagyon nem csíptem, Lisa anyukája Grace-t. Owen a legszuperebb apuka. 

Srácokról meg, hát naa... Inkább olvassátok el, nagyon megéri. Egyik bolondabb, mint a másik. Nem győztem csapkodni a homlokomat. Komolyan, nem normálisak. Bírom az ilyen történeteket. Olyan, igazi, valós életszerű történet.

Steven nagyszerű romantikus könyvet írt. El sem hinné az ember, hogy első könyvesíró. Még meg is kérdeztem magamtól, hogy tényleg ez az első könyve? Remélem, nem hagyja abba az írást. Mondjuk, én tovább tudnám szövögetni a történetet. Tökjó lenne a többi banda is kaphatna egy egy történetet. Jo,Kyle, Josh és Kate, sőt, Leoról, Charles-ról is. Ki tudja? Álmodozni csak lehet... Én el tudnék képzelni egy sorozatot ebből a történetből. Látok benne potenciált.

Nem hiába mondják, hogy a zene összeköti az embereket, bárhol is legyen a világon. A zene mindenre gyógyírt jelent. A fájdalomra, magányra és a szerelemre is. Mindig is szerettem az olyan filmeket, sorozatokat, és könyvekben, ahol a zene fontos szerepet tölt be. Steven Ricks ezt kellőképpen megoldotta, hisz a történet szólhat a zenéről, a szerelemről, fájdalomról, barátságokról és sok minden másról is, de a zene mindig ott van, minden egyes oldalon.

Ha szereted az olyan romantikus könyveket, ahol a zene is központi része a történetnek, akkor ez neked való. Szívből ajánlom, számomra a kedvenc olvasásom idén.

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

Little Fox Kiadó

Steven Ricks írói oldala