Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
36 éves vagyok, és kis túlzással egész életemben írtam: az első verseim 10 éves korom körül születtek. Vidéken élünk a férjemmel. Egész életemet áthatotta a művészetek iránti rajongás: írok, olvasok, szeretem a zenét, a képzőművészetet is. Az írás és a főállásom mellett kerámia tárgyak készítésével is foglalkozom, szeretem a színházat, a koncerteket. Eredeti végzettségemet tekintve egyébként könyvtáros lennék, de sosem helyezkedtem el a szakmában.
Benned kezdődik című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az
írás folyamata?
Nem igényelt sok kutatómunkát, bár a regény egy része olyan helyeken játszódik, ahová amúgy nem tudok bejutni, de nagyon sok vlogot és werkfilmet nézek a kedvenc zenekaraimról, így volt elképzelésem, hogyan épülhet fel egy album, vagy egy nagyobb koncert (és ha nagyot tévedtem volna, nyugodtan megkereshet bárki, szívesen benézek a kulisszák mögé…) Az írás folyamata nagyjából 3-4 hónap volt, viszonylag gyorsan összeállt a történet a fejemben, és szinte naponta le is tudtam ülni dolgozni rajta.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Nyilván maga a történet az teljesen kitalált és az én agyam szüleménye, de nincsenek benne fantasy elemek, itt játszódik a mi világunkban, a mi korunkban.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már nagyon kora gyermekkoromból is vannak olyan emlékeim, hogy történetet mesélek magamnak. Később a líra felé fordultam, és csak verseket írtam, mert nekem mindig az volt a fontos, hogy az érzelmeimet, az aktuális fájdalmaimat és megélésimet ki tudjam fejezni, és erre a versek írása remek csatorna. Ahogy majd a Benned kezdődik-ben is fogjátok látni, az érzések nagy szerepet kapnak, ebben a prózai írásaim sem változtak. De amikor ezt a történetet kitaláltam, jött az elhatározás és a kitartás is, hogy leüljek és megírjam – nagyon nagy munka volt.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Egyelőre semmiképpen.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Leírhatatlan érzés volt, hogy tényleg be tudtam fejezni. Nyilván ezerszer nagyobb erőfeszítést igényel, mint egy vers megírása, ennélfogva sokkal nagyobb eufóriával járt az is, amikor elértem a végére. De egyébként nagyon élveztem az írást egész végig.
A saját nevemen írok, fel sem merült bennem, hogy álnevet válasszak. Tudom, hogy sokan nem szeretnek magyar írótól olvasni, és hogy többen emiatt (is) választanak álnevet, de én mindenképpen szerettem volna a saját nevemet megtartani, így érzem magam önazonosnak.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Azt hiszem, igen. Olvasni is szeretem a romantikus könyveket, bár egyénként sok zsánerben olvasok, de megírni nem tudnék egy krimit például.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nemsokára elmondom (majd csak árpilis 15-én fog megjelenni). De maga az a tény, hogy egy kiadó látott benne fantáziát, elképesztő volt, illetve a folyamatok is nagyon érdekesek voltak. Nagyon élveztem az egész utat, és várom, hogy végre a kezembe foghassam a könyvet.
Tervezett és tudatos
folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Maga a történet impulzív, csak bevillan a semmiből, de az írás nagyon tudatos munka nekem. Eltervezem, hogy adott idő alatt körülbelül meddig szeretnék eljutni, illetve folyamatosan visszaolvasom és javítom magam. A Benned kezdődik-et szerintem száznál is többször olvastam az elejétől a végéig. Most egy újabb regényen dolgozom, nagyjából ugyanezt a munkamódszert követem, de sokkal tudatosabb vagyok, és a szerkesztői folyamat a Benned kezdődik-nél rengeteget segített abban, hogyan fejlődjek, mire figyeljek jobban.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Van kedvencem, persze, és olyan is van, amit nehezebb volt megírni, de szerintem ez mindenkinél így lehet. Nekem, ami talán fájdalmasabb, az az, amikor a szereplőim küszködnek valamivel. Ilyenkor azért nekem is bele kell élni magam ahhoz, hogy hitelesen meg tudjam jeleníteni, és sokszor nem könnyű.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Nem tudnék ilyet mondani. Nekem állandóan jár az agyam, és egyszer csak bevillan egy gondolat, amiből aztán a történet lesz. Valami olyasmi, hogy „mi lenne, ha ez vagy az történne”. Sok mindennel eljászom gondolatban, és nagy álmodozó voltam mindig, szerintem innen indul ki minden.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Van egy nagyon kedves barátnőm, aki igazi könyvmoly, és nagyon adok a véleményére, ő olvashatta először.Az ő szava sokat számított, nagyon jó észrevételei is voltak. Rajta kívül csak a kiadó munkatársai olvasták, nekem a béták / előolvasók teljesen kimaradtak a folyamatból, mert ahogy kész lettem, szinte azonnal befogadta a kiadó a kéziratot, nem is volt időm előolvasókat keresni. Természetesen a szerkesztőkkel együtt alakítottunk a szövegen.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Az, hogy írok, egyedül nekik nem volt újdonság, bár a regényen még ők is meglepődtek. Egyébként én nagyon szerencsés vagyok, hihetetlenül támogató és szerető családom van, végig izgulták velem az egész folyamatot (bár még ők sem olvasták a könyvet egyébként). A férjem talán még nálam is jobban várja, hogy végre a kezébe vehesse a könyvet.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Azt, hogy elmondhatatlanul hálás vagyok minden egyes
személynek, aki elolvassa a könyvem. Remélem, szeretni fogjátok, és találtok
benne valamit, ami megszólít titeket.
Kép forrás: Czap Zsuzsanna írói oldala
