Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Császár Almának hívnak, és egy kis faluban nőttem fel, ahol az unalmas napok elől a könyvekbe menekültem. Rengeteg témában olvastam, ami végül oda vezetett, hogy minden érdekelni kezdett, az irodalomtól elkezdve a kémián keresztül a csillagászatig. Vegyészmérnöki pályát választottam végül, de a sors úgy hozta, hogy tanárként kezdtem el dolgozni, először óraadóként majd teljes állásban, kémiát, fizikát és angolt tanítok jelenleg. Az írás mellett nagy szenvedélyem még a festészet, főként akrillal dolgozom.
Nyuszi című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Különösen sok kutatómunkára nem volt szükségem, viszont maga a regény megalkotása közel három évig tartott. A Nyuszinak hat teljesen különböző változatát írtam meg, mire elégedett lettem a végeredménnyel. Magán az íráson kívül különösen hosszadalmas feladat volt a javítás, a mondatszerkezetek, szósorrendek, és helyesírási hibák sokszoros ellenőrzése.
Menyire nehéz egy horror/krimi zsánert írni?
A műfaj számomra nem volt egyszerű, s bár nagyon sok horror regényt olvastam, nem gondoltam volna korábban, hogy kihívásokkal teli a feszültséget folyamatosan fenntartani háromszáz oldalon keresztül, és nem is olyan egyszerű az olvasó számára is ijesztő helyzeteket megalkotni.
Irodalmi Rádió kiadóról nem hallottam még, tudsz mesélni róla? Hogyan lehet bejutni és milyen kiadóként működnek?
Az Irodalmi Rádió kiadóval verspályázatokon keresztül kerültem kapcsolatba először, ugyanis több megmérettetésükön is indultam. A könyvkiadás náluk jelenleg sikeres pályázaton való szerepléssel működik. Csak ajánlani tudom őket, nagyon részletesen válaszolnak minden felmerülő kérdésre, nagyon lelkiismeretesek, és csodás munkát végeznek.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Az írás során próbálok minél jobban elvonatkoztatni a saját élményeimtől, tapasztalásimtól, és a fantáziára támaszkodni. A Nyuszi eseményei teljes egészében kitalációk, csak úgy, mint a helyszín, New Castle városkája, az azt körülölelő erdő, és a szomszéd település is. A szereplők is kitalált személyek, általam megálmodott személyiséggel és motivációkkal.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már kilenc éves koromban elhatároztam, hogy író szeretnék lenni, és minden álmom az lett, hogy egy napom majd a könyvespolcon lássam viszont az egyik művemet. Először a versek világa ejtett rabul, és a szülőfalum világát vetettem papírra. Később a történetek, regények irányába mozdultam el, és tizenhárom évesen megírtam az első saját „regényem”, ami egy harminc oldalas iromány lett.
Komolyabban az egyetem első éveiben kezdtem el komolyabban foglalkozni azzal, hogy nyomtatásban is megjelenjenek a műveim, ekkoriban aktívan jelentkeztem pályázatokra. Sorban jelentek meg verseim, novelláim antológiákban, ezek a sikerek pedig erőt adtak arra, hogy a Nyuszit is megmutassam a nagyvilágnak.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Igen, mindenképpen. Egy romantikus regénnyel már próbálkoztam, jelenleg pedig fantasy történeten dolgozom.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Először is hihetetlen boldogság és megkönnyebbülés, de sosem tudom elengedni teljesen a történetet és a szereplőit, folyamatosan visszatérek hozzájuk, és gyakran átírok egy-egy jelenetet.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Eleve szokatlan nevem van, amire már többen azt hitték, hogy álnév, hát nem szerettem volna mást.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mindig is szerettem nagyon ezt a műfajt, és rengeteg novellám is született benne. Azonban mindenképpen nyitott vagyok a többi zsánerre is.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Hónapokig el sem akartam hinni, hogy kiválasztották megjelenésre a Nyuszit. Akkor tudatosult bennem, hogy ez tényleg a valóság, mikor már a kezemben tarthattam az első példányok egyikét. Utána persze a hitetlenkedést elváltotta az öröm és a büszkeség.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Talán a helyes válasz a kettő közt van. Vannak nagyon impulzív időszakok, majd nagyon tudatosan ellenőrzöm vissza a megírt részeket.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
A kedvenc jelenetem egyértelműen a regény vége, amikor minden kiderül és értelmet nyer, ott csak szaladtak velem az írással töltött órák, és észre sem vettem, hogy mennyi ideje ülök a laptopom előtt.
A könyv legelejét volt a legnehezebb megírni, hogy kellően figyelemfelkeltő legyen, hogy az olvasót lehetőleg minél jobban magába szippantsa.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az ötletek szinte maguktól jönnek, rengeteg félig kész történet kavarog minden pillanatban bennem, inkább az a legnehezebb, hogy csak egyre koncentráljak. Mindig is nagyon élénk fantáziám volt, így szerencsére ötletem mindig van.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A történeteimet mindig az öcsém olvassa először, ő a leglelkesebb támogatóm és kritikusom. A Nyuszi minden egyes változatát nagy türelemmel átolvasta, és néha tanácsokkal terelgette a történet alakulását. Kíméletlen kritikus, így mindig tudhattam, hogy egy-egy rész valóban jól sikerült-e.
A másik igen lelkes olvasóm pedig a nagymamám, aki minden látogatáskor bíztat, hogy írjak még.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Szerencsére nagyon jól fogadták, hihetetlenül támogatóak voltak a családtagjaim, és lelkesen olvasták a könyvet, annak ellenére, hogy az öcsémen kívül senki sem igazán rajong a horror/krimi zsánerért.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Azt, hogy bátran vegyenek a kezükbe olyan műfajú könyveket is, melyeket amúgy nem feltétlenül olvasnának, mert sosem lehet tudni, hogy mi szólítja meg őket végül.
A Nyusziban is remélem, mindenki megtalálja a neki tetszőt- a borzongást, a telet, a nyulakat, azt, hogy az áldozatszereptől meg lehet szabadulni, és azt, hogy mindenki eltöprenghet azon, hogy szerinte hogyan is alakulhat a szereplők sorsa.
