Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! M.Z. Chapelle - ("Ami biztos, hogy az LMBTQ+ vonal továbbra is része lesz a munkámnak, még sok-sok BL regénnyel szeretném meglepni az olvasókat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem M.Z. Chapelle írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Párizstól keletre (Velünk kezdődött) illetve a Bangok felett a csillagok c. kötete is megjelent az Ulpius kiadó gondozásában, melyek minden nagyobb könyvesboltban kaphatók. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

M. Z. Chapelle írói néven alkotok, tősgyökeres budapesti vagyok, de a történeteim általában távoli, egzotikus helyszíneken játszódnak. Az eddigi két megjelent regénye Thaiföld, most pedig egy Japán helyszínű történeten dolgozok.

Szociális munkát és interkulturális pszichológiát tanultam az egyetemen, ezért a kulturális különbségek, a társadalmi sokszínűség és az érzékenyítés olyan témák, amiket igyekszem megjeleníteni valamilyen módon a történeteimben.

A Párizstól keletre (Velünk kezdődött) sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Volt már némi alapismeretem Thaiföldről, de amikor eldöntöttem, hogy Amphawában játszódjon a regény, akkor természetesen jobban el kellett mélyednem a kutatásban: a Google Mapset bújtam, hogy virtuális sétákat tegyek az utcákon, Thaiföldön honos fákról, növényekről olvastam, helyi szokásokról, szóval próbáltam minél hitelesebb képet festeni, annak ellenére, hogy sajnos még sosem jártam ott.

Forrás: M.Z.Chapelle írói oldala

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A realista történeteim is mind kitaláltak. Előfordul, hogy merítek a valóságból, vagy egy-egy helyszínt, szituációt “kölcsönzök”, de alapvetően mindig fikciót írok.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kamaszkorom óta része az írás az életemnek, ám az utóbbi pár évben kiemelt fontosságú lett, már nem tudom elképzelni, hogy ne üljek le a gépem elé minden nap. Kezdetben inkább terápiás céllal íródtak a történeteim, idővel azonban valóban szenvedéllyé vált, és egyre több mindent tudtam kifejezni vele. Most már sokkal inkább célom a szórakoztatás, hogy valami értékeset tudjak mutatni az olvasóknak, akik kikapcsoljanak a regényeim mellett.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A novellákat azért szeretem, mert ott bátrabban merek kísérletezni: szívesen írok fantasyt, misztikusat, thrillert és horrort is, ezt a jövőben is szeretném megtartani, és minél több zsánerben kipróbálni magamat. A regényeimben egyelőre maradok a romantikánál és a romantikus-kriminél, de van a tarsolyomban fantasy ötlet is, csak még nem jutottam oda, hogy megírjam. Ami biztos, hogy az LMBTQ+ vonal továbbra is része lesz a munkámnak, még sok-sok BL regénnyel szeretném meglepni az olvasókat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Varázslatos és egyben ijesztő. Mert amikor kiadom a kezem közül, már nemcsak az én kis kéziratom lesz, amin dolgozhatok, amit elővehetek és átolvashatom bizonyos részeit, hanem az már egy félig kész könyv, ami megy a szerkesztő elé, majd később tovább a korrektorhoz, tördelőhöz. Ilyenkor elengedem a kezét a regénynek, mert habár még sok munka van vele, hogy valóban késznek lehessen nevezni, de itt már egy közös munka folyik, közösen alkotunk valamit, nekem is más szemmel kell néznem a történetre. Valamilyenszinten ilyenkor eltávolodom a történettől, igyekszem kritikusak szemlélni, megtalálni benne a hibákat és javítani azokat.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Franciás hangzású nevet szerettem volna, mert imádom a francia nyelvet. Az M. Z. pedig rövidítés: a Ziva Miriam nevekből jön, ami a héber nevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, sokáig élt bennem az elgondolás, hogy tőlem nagyon messze áll a romantika, erotikus jeleneteket pedig kifejezetten féltem írni. Aztán rájöttem, hogy ha két férfi szerelméről írok, akkor elmúlik a feszélyezettség érzése, és most már nem is tudnám elképzelni, hogy ne írjak ilyesmiről. Sokat segített nekem a fanfiction írás, hogy ki merjek mozdulni a komfortzónámból.

Forrás: M.Z.Chapelle írói oldala

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Miért, tényleg megjelent? Néha még mindig nehéz elhinni, főleg, hogy egy olyan kiadó, mint a Művelt Nép karolta fel, és adta ki kiadói gondozásban. Hihetetlenül büszke voltam a kitartásomra, a sok beletett munkára, és csak még jobban belelkesedtem a további regényeim kapcsán. Olyan érzés volt, mintha a sok bizonytalanság után kapok egy egyértelmű választ, hogy jól csinálom, és habár tudom, nem lehet elszállni csak azért, mert megjelent egy regényünk, de mindenképp felemelő érzés és egy mérföldkő az életemben.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sokáig színtisztán impulzív volt, amivel aztán egy idő után falnak ütköztem, és rájöttem, muszáj bele tudatosságot is csempészni, meg sok-sok tanulást, mert különben az ember nem fog fejlődni, és csak egy helyben toporog. Ha nem is tervezek meg mindent, de azért igyekszem a fejezeteket és a főbb dramaturgiai pontokat előre kitalálni, amiket aztán szépen összekapcsolok. Intuíciók nélkül nem működik számomra az írás, tanulhatnék akármennyi írástechnikát, ha hiányozna belőle a lélek, így bizonyos “szokásaim” megmaradtak: nem bírok lineárisan írni, inkább, mint egy mozaikot, úgy rakom össze a történetet, és nekem eddig ez tökéletesen bevált.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak olyan humoros vagy éppen drámai párbeszédek, amiket nagyon szerettem írni, és sokadik olvasásra is szeretem fellapozni a könyvet miattuk. Például nagyon szerettem Léo és Than, a két főszereplő kapcsolatát előremozdító  jeleneteket, amikor kicsit mindig közelebb kerülnek egymáshoz. Jó volt építeni a köztük alakuló viszonyt.

Lelkileg egyértelműen azokat a jeleneteket volt a legnehezebb megírnom, amik Léo gyerekkori bántalmazásáról szóltak, ezekkel sokat foglalkoztam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van, amelyik könnyen rám talál, más esetében pedig sok órányi agyalás és tervezgetés áll a háttérben. A Párizstól keletre megírásának kezdetekor annyit tudtam, hogy egy BL történet lesz, Thaiföldön játszódik majd , és akartam bele egy gyerekkori traumát. Ezenkívül nem sok minden volt meg, ahogy írtam, úgy alakultak ki a további részletek. Pl: hogy az egyik szereplő legyen rendőr, meg hogy a főszereplő az anyukája temetése miatt érkezzen haza.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kiadón és a szerkesztőmön kívül van néhány olyan személy, akik rendszeresen segítenek nekem bétázással, az ő segítségük pótolhatatlan. Nagyon adok a szavukra, szóval ha változtatást javasolnak valamilyen okból kifolyólag, akkor mindig átgondolom, és igyekszem javítani a szövegen és a történeten a megjegyzéseik alapján. Rajtuk kívül nem szoktam senkinek sem megmutatni, még a családomnak sem. A szüleim is akkor olvashatták csak a Párizstól keletre regényt, mikor már könyv formában kijött, előbb nem volt bátorságom megmutatni - így azonban elkerülhetetlenné vált. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerencsés vagyok, mert mindenben támogatnak és még akkor is hisznek bennem, amikor én kicsit megingok. Már az első novelláimra is nagyon büszkék voltak, a regényemnél meg pláne! Velem együtt járták végig a boltokat és csodálták meg a könyvet a Libri, Líra polcain.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A tavalyi év végén két novellám jelent meg a C&H Projects szárnyai alatt (Lámpások éjszakája, Jégvirágok)., szilveszterkor pedig Kollár Betti és Sam Wilberry írókkal készítettünk egy ingyenes meglepetés ebookot az írásainkkal (Szilveszteri mesék). Idén a Museliere Alkotói csoport következő antológiájában egy urbanfantasy novellám várható, februárban pedig érkezik egy Valentin-naphoz kapcsolódó horror sztorim.

Valamint készül a harmadik regényem, és ha minden jól megy, az év második felében ez a történet is könyv formájában kerülhet a könyvespolcokra! Japán helyszínű, romantikus BL történet lesz, és már alig várom, hogy megmutathassam a borítóját, vagy eláruljam a címét az írói oldalamon!

M.Z.Chapelle írói oldala

Instagram

Moly

Libri

TikTok

Wattpad

Beleolvasó: M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) - ("– Mi lenne, ha vennénk pár sört, és kiülnénk… – Szó sem lehet róla! – vágott közbe Seni. – Most jöttél haza, nem koptathatsz le csak így! – Dehogy, nem akarlak… – Helyes, ez a beszéd! Na, már tudom is, hova akarlak meghívni… de előbb menjünk haza lepakolni. ")

El is hoztam nektek a harmadik beleolvasót, M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) c. könyvéből. Az írónőnek hamarosan megjelenik Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában a meleg regény. A könyv június,27-én fog megjelenni.

Én már nagyon várom a könyvet.

Jó olvasást!

 M. Z. Chapelle:
Párizstól keletre
(Velünk kezdődött)

Tartalom:

A ​múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

 

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET A KÖNYVBŐL

– Megértem. Azért remélem, nem haragszol, hogy ezt mondom, de örülök, hogy itt vagy! Még akkor is, ha egy ilyen szomorú esemény miatt…
– Tudom, Seni – felelte Léo, majd megtörölte felhevült arcát. Szőkésbarna tincsei a homlokára tapadtak. Hihetetlen, hogy elszokott ettől a klímától. – Dögmeleg van! Pakoljunk le a házban, ott biztos hűvösebb lesz, és…
– Ugye nem akarsz bezárkózni és órák hosszat az üres falat bámulva töprengeni azon, mit kellett volna másképp csinálnod?
Léo megrökönyödve rázta a fejét.
– Nem, persze hogy nem… de miért üresek a falak?
Seni legyintett. Léo nem akarta annyiban hagyni a dolgot, de közben elvonta a figyelmét néhány, az utcán átvágtázó gyerek, akiket kerülgetnie kellett.
– A lényeg, hogy ne zárkózz be – folytatta hátra sandítva Seni –, az nem tenne jót. Ráérsz később pakolni, most inkább ereszd ki a gőzt!
Léo elhúzta a száját. Pontosan úgy képzelte el az itt töltött napokat, hogy magára zárja az ajtót, és a dobozolások közti pihenőidőben limonádét szürcsölget egymagában a teraszon.
– Mi lenne, ha vennénk pár sört, és kiülnénk…
– Szó sem lehet róla! – vágott közbe Seni. – Most jöttél haza, nem koptathatsz le csak így!
– Dehogy, nem akarlak…
– Helyes, ez a beszéd! Na, már tudom is, hova akarlak meghívni… de előbb menjünk haza lepakolni.
Hazatérés. Léo fülében visszhangként dübörgött tovább a maga elé mormolt szó, miközben a házhoz vezető poros utakon lépkedtek.
Minden rossz emlék ellenére, ami felsejlett benne a városba érkezésekor, ha az anyjára és a közös életükre gondolt, melegség öntötte el a szívét. Habár tízéves korától az apjánál nevelkedett Párizsban, azóta is honvágya támadt, valahányszor currys ételt szolgáltak fel a vacsorához, vagy olyan zenét játszott a rádió, amit itt hallgatott a barátaival. Senivel és a bandájukkal. Vajon emlékeznek rá a többiek? Léo minden gyerekkel jóban volt, követték őt, bárhova ment. Mind, egyet kivéve.
Than Sangvit két évvel volt idősebb náluk, és életcéljának tekintette, hogy őrmesterként utasítgassa Léót. Utólag Léo biztosra vette, a fiú csak a rendőr apjának akarta demonstrálni fegyelmezettségét, de őt halálra idegesítette az unalmasabbnál unalmasabb hegyi beszédeivel.
Nem úgy, mint Seni! Talán néhány kör ital után ugyanott folytathatják a hülyéskedést, ahol abbahagyták. A gondolatra elmosolyodott. Alig várta, hogy a többiekkel is találkozzanak! Kivéve Thant. Na, őt igyekszik majd elkerülni, már, ha itt lakik még Ampavában.

M. Z. Chapelle Szerzői oldala

Művelt Nép KönyvKiadó

Beleolvasó:M. Z Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) - ("– Esküszöm, Léo, a sors akarta, hogy összefussunk! Hihetetlen, pont ma gondoltam rá, hogy felhívlak… sejtettem, hogy a temetés után hazajössz. Aztán beugrott, hogy még a számodat sem tudom. ")

M. Z Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) c. könyvéből második részletet hoztam el nektek. A könyv június 27-én fog megjelenni a Művelt Nép kiadó gondozásában.
Íme a kis részlet a könyvből. Jó olvasását. 

 

M. Z Chapelle:
Párizstól keletre
(Velünk kezdődött)

Tartalom:

A ​múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

 

ENGEDÉLLYEL

RÉSZLET A KÖNYVBŐL:

Habár annak idején is meglepte egyszer, amikor ismeretségük elején megvédte őt néhány idősebb fiútól, most mégis egészen másképp festett.
Egy csapat turista masírozott el mellettük, és telefonjaikkal fényképezve forgolódtak a folyót átszelő vékony aljú csónakok felé. Egyikük majdnem lesodorta Léo válláról a táskát.
– Van kedved később összefutni? – fordult Senihez sürgetőn. – Most muszáj ezeket lepakolnom a házban.
– Ha már így alakult, elkísérlek – ajánlkozott a fiú, miközben arrább terelte Léót. – Úgysincs mára semmi dolgom. Még mindig hihetetlen, hogy itt vagy, úgy örülök!
Léo bólintott, majd előhalászta kulacsát a hátizsákjából, és nagyot kortyolt az időközben megmelegedett vízből. Seni kikapta az egyik táskát a kezéből, és vigyorogva intett, hogy kövesse. Ahogy elhaladtak néhány gyümölcsösbódé előtt, Léo fejcsóválva vette tudomásul, hogy itt tényleg semmi sem változott. Az ismerősnek tűnő árusok előtt ugyanúgy illatozott a szúrós kinézetű durian, a fehér húsú farang, vagy a nassolni való, fügére emlékeztető longkong. A folyón fel-le haladó hajók rendezetlen sora törékeny összhangot alkotott a napfényes utcákat rovó embertömegekkel. Mintha mindnyájan ugyanazt a ritmust követnék. Léo nehezen bírta elképzelni, hogy egykor ő is része volt a szimfóniának, most kívülállóként szemlélte az egészet.
Örült neki, hogy akadt idegenvezetője, így legalább nem kellett a GPS-szel bajlódnia, kedvére nézelődhetett. A nosztalgikus illatok ellenére hamar rájött, hogy gyerekként valahogy egészen máshogy festettek az utcák. Tíz év elégnek bizonyult ahhoz, hogy térkép nélkül simán eltévedne még ő is. Miközben elszlalomoztak a part mentén egymást túlkiabáló árusok közt, Seniből kitört a szóáradat:
– Esküszöm, Léo, a sors akarta, hogy összefussunk! Hihetetlen, pont ma gondoltam rá, hogy felhívlak… sejtettem, hogy a temetés után hazajössz. Aztán beugrott, hogy még a számodat sem tudom. Haha! A Facebook-profilod meg olyan sivár, akár a Daw Bar itallapja. Próbálkoztam, de semmit sem tudtam kideríteni rólad az internetről.
Az utolsó szavakat követve kérdőn pillantott a másikra. Léo elmosolyodott, számított arra, hogy kérdések garmadája zúdul majd rá, ha visszatér. Szerencsére a szűk körben megtartott temetés utáni napok nyugodtan teltek, de sejthette volna: a régi otthonuk környékén hamar elterjed majd a hír, hogy hazajött. Vajon mit mondanak majd a szomszédok, amikor meglátják? Biztosan még mindig emlékeznek, miért is ment el. Az ampavai öregasszonyok emlékezete, akár az elefántoké, legalábbis az anyja mindig így mondta.
– Nem igazán használom a Facebookot – válaszolt Seni kérdésére.

A könyvet itt tudjátok előrendelni:

Művelt Nép Kiadó

Libri

Líra

Beleolvasó: M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) - ("Léo mosolyt erőltetett magára, tekintete akaratlanul a kávézó üvegajtajára vándorolt, de gyorsan el is kapta onnan. Az ijedt arcú, behúzott vállú szőke srác egyáltalán nem az a tükörkép volt, amit megszokott magától.")

Most egy olyan beleolvasót hozok, mely hamarosan megjelenik heteken belül Művelt Nép kiadó gondozásában M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) c. kötete. Három részletet fogok hozni nektek, hogy megismerhessétek a történetet, én már előrendeltem a könyvet, nagyon várom, hogy elolvashassam. A könyv 2022. június 27-én fog megjelenni, addigra mind a három részlet ki fog kerülni a blogomra.

Ha netán BL rajongó lennél, akkor neked való történet.

M. Z. Chapelle:
Párizstól keletre
(Velünk kezdődött)

Tartalom:

A ​múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

 

ENGEDÉLLYEL

RÉSZLET A KÖNYVBŐL:

A Meklong partjának haltól és fűszerillattól nehéz levegője felkavarodott, a szél Léo Traivut farmerba bújtatott lábának sodort egy eldobott újságot. Rápillantott, és a szeme rögtön megakadt az aznapi dátumon. Hogy is felejthette el? A gyomra egy csapásra összeugrott, a hőség ellenére jéghideg veríték futott végig a hátán. Nyelt egyet, miközben arrább araszolt a papírtól, mintha ezzel az óvatoskodó mozdulattal saját múltjától is biztonságos távolságba kerülhetne.
A folyón átívelő keskeny, fehér hídon összekapaszkodó párok, kisgyerekes kirándulók sereglettek, vadul fényképezgetve az előttük elterülő úszó piacot. Léo is odapillantott, de most nem érezte azt a varázslatot, mint régen. Hosszú ideje annak, hogy itt nevelkedett az anyja ampavai házában; mintha egy másik élet lett volna, amiben nem értékelte igazán a mindennapok színeit. Csak miután elhagyni kényszerült ezt a helyet, akkor fogta fel, mit is jelent a honvágy igazából. Akár a fiók alján megsárgult régi fényképek, úgy váltak egyre színtelenebbé, részletüket vesztették a fejében élő emlékek. Most, hogy újra ezeket az utcákat rótta, megelevenedtek a múlt árnyai, mint azok a háromdimenziós képeskönyvek, amiket kiskorában lapozgatott az ágyban. Ebben a percben Léónak valamennyi érzékét egyszerre támadta meg a thaiföldi nyár vibrálása.
Megállt az egyik kávézó napernyője alatt, ait meglibbentett a szél. Vajon mi vár rá, ha odaér a házukhoz? Az a hely az anyjához kötődött. Talán, hogy ő már nincs köztük, a régi otthona helyén sem talál semmit. Talán egy letarolt, törmelékekkel telített rom vár rá csupán, vagy egy sötét kráter, két lakóház közé ékelődve, mint a pokol tornáca. Az ő poklának tornáca, ahonnan csak a mélységbe vetődhet.
Léo majdnem felkiáltott ijedtében, amikor a színes forgatagban egyszer csak valaki vállon ragadta, egy csapásra kizökkentve zaklatott gondolatai közül.
– Ezt nem hiszem el! Léo! Mikor érkeztél?
Az ismerős hang hallatán némileg megnyugodott. Gyerekkori barátja, Seni Praves állt előtte. Laza mozdulattal feltolta a napszemüvegét, és ölelésre tárta a karját. Léo azonban hátralépett, zavartan köhintett, majd meglóbálta a kezében tartott csomagokat.
– Épp az imént jöttem Bangkokból.
– Micsoda véletlen! Alig változtál valamit – hunyorgott rá vigyorogva Seni. – Na jó, sikerült leköröznöd magasságban, igaza lett anyukádnak!
Léo mosolyt erőltetett magára, tekintete akaratlanul a kávézó üvegajtajára vándorolt, de gyorsan el is kapta onnan. Az ijedt arcú, behúzott vállú szőke srác egyáltalán nem az a tükörkép volt, amit megszokott magától. Senire nézett. Alig ismert rá az egykor félszeg és visszahúzódó barátjára ebben a magabiztosságot sugárzó, karakán kiállású fiatalemberben.

 

A könyvet itt tudjátok előrendelni:

Művelt Nép Kiadó

Libri

Líra