2022. június 14., kedd

Beleolvasó: M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) - ("Léo mosolyt erőltetett magára, tekintete akaratlanul a kávézó üvegajtajára vándorolt, de gyorsan el is kapta onnan. Az ijedt arcú, behúzott vállú szőke srác egyáltalán nem az a tükörkép volt, amit megszokott magától.")

Most egy olyan beleolvasót hozok, mely hamarosan megjelenik heteken belül Művelt Nép kiadó gondozásában M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) c. kötete. Három részletet fogok hozni nektek, hogy megismerhessétek a történetet, én már előrendeltem a könyvet, nagyon várom, hogy elolvashassam. A könyv 2022. június 27-én fog megjelenni, addigra mind a három részlet ki fog kerülni a blogomra.

Ha netán BL rajongó lennél, akkor neked való történet.


M. Z. Chapelle:
Párizstól keletre

(Velünk kezdődött)

Tartalom:

A ​múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

 

ENGEDÉLLYEL

RÉSZLET A KÖNYVBŐL:

A Meklong partjának haltól és fűszerillattól nehéz levegője felkavarodott, a szél Léo Traivut farmerba bújtatott lábának sodort egy eldobott újságot. Rápillantott, és a szeme rögtön megakadt az aznapi dátumon. Hogy is felejthette el? A gyomra egy csapásra összeugrott, a hőség ellenére jéghideg veríték futott végig a hátán. Nyelt egyet, miközben arrább araszolt a papírtól, mintha ezzel az óvatoskodó mozdulattal saját múltjától is biztonságos távolságba kerülhetne.
A folyón átívelő keskeny, fehér hídon összekapaszkodó párok, kisgyerekes kirándulók sereglettek, vadul fényképezgetve az előttük elterülő úszó piacot. Léo is odapillantott, de most nem érezte azt a varázslatot, mint régen. Hosszú ideje annak, hogy itt nevelkedett az anyja ampavai házában; mintha egy másik élet lett volna, amiben nem értékelte igazán a mindennapok színeit. Csak miután elhagyni kényszerült ezt a helyet, akkor fogta fel, mit is jelent a honvágy igazából. Akár a fiók alján megsárgult régi fényképek, úgy váltak egyre színtelenebbé, részletüket vesztették a fejében élő emlékek. Most, hogy újra ezeket az utcákat rótta, megelevenedtek a múlt árnyai, mint azok a háromdimenziós képeskönyvek, amiket kiskorában lapozgatott az ágyban. Ebben a percben Léónak valamennyi érzékét egyszerre támadta meg a thaiföldi nyár vibrálása.
Megállt az egyik kávézó napernyője alatt, ait meglibbentett a szél. Vajon mi vár rá, ha odaér a házukhoz? Az a hely az anyjához kötődött. Talán, hogy ő már nincs köztük, a régi otthona helyén sem talál semmit. Talán egy letarolt, törmelékekkel telített rom vár rá csupán, vagy egy sötét kráter, két lakóház közé ékelődve, mint a pokol tornáca. Az ő poklának tornáca, ahonnan csak a mélységbe vetődhet.
Léo majdnem felkiáltott ijedtében, amikor a színes forgatagban egyszer csak valaki vállon ragadta, egy csapásra kizökkentve zaklatott gondolatai közül.
– Ezt nem hiszem el! Léo! Mikor érkeztél?
Az ismerős hang hallatán némileg megnyugodott. Gyerekkori barátja, Seni Praves állt előtte. Laza mozdulattal feltolta a napszemüvegét, és ölelésre tárta a karját. Léo azonban hátralépett, zavartan köhintett, majd meglóbálta a kezében tartott csomagokat.
– Épp az imént jöttem Bangkokból.
– Micsoda véletlen! Alig változtál valamit – hunyorgott rá vigyorogva Seni. – Na jó, sikerült leköröznöd magasságban, igaza lett anyukádnak!
Léo mosolyt erőltetett magára, tekintete akaratlanul a kávézó üvegajtajára vándorolt, de gyorsan el is kapta onnan. Az ijedt arcú, behúzott vállú szőke srác egyáltalán nem az a tükörkép volt, amit megszokott magától. Senire nézett. Alig ismert rá az egykor félszeg és visszahúzódó barátjára ebben a magabiztosságot sugárzó, karakán kiállású fiatalemberben.

 

A könyvet itt tudjátok előrendelni:

Művelt Nép Kiadó

Libri

Líra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.