Allen Levi:
Theo ajándékai
„…ahhoz, hogy valami jó legyen, igazán jó, szeretetnek kell lennie benne.”
70 évesen írta meg első regényét, 3,5 millió példányban kelt el – Tom Hanks készít filmet belőle
%20(20).jpg)
Megjelenés: szeptember 29. - Könyvfesztivál
Fordító: Szabó Olimpia
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 448 oldal
Miről szól a könyv?
Egy titokzatos idős férfi érkezik a georgiai Golden kisvárosába, ahol egy kávézó falán felfigyel kilencvenkét helyi lakos portréjára. Theo vásárolni kezdi a képeket, hogy egyenként visszaadja őket azoknak, akiket ábrázolnak – cserébe mindössze annyit kér, hogy meghallgathassa a történetüket. Ezekből a találkozásokból lassan egy egész közösség élete rajzolódik ki, miközben egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban is, ki valójában Theo, és miért érkezett Goldenbe.
Miért aktuális most?
Egy politikailag és társadalmilag egyre megosztottabb világban a Theo ajándékai szokatlanul egyszerű gondolatot állít a középpontba: mi történik, ha ítélkezés helyett valóban figyelni kezdünk egymásra? Levi szándékosan különböző korú, társadalmi helyzetű és hátterű embereket hoz össze, és azt vizsgálja, képesek-e az apró, hétköznapi gesztusok átlépni a közöttük húzódó határokat. Maga a szerző szerint is a jelenlegi, indulatos közbeszédre keresett emberibb választ a regénnyel.
Leírás
A Theo ajándékai mögött az elmúlt évek amerikai könyvpiacának egyik legvalószínűtlenebb sikertörténete áll. Allen Levi ügyvédként, bíróként és énekes-dalszerzőként is dolgozott, mielőtt közel hetvenévesen megírta a regényt – ráadásul eredetileg esze ágában sem volt kiadni. Három és fél évig dolgozott rajta, kézzel írva egy erdei kunyhóban, internet és telefon nélkül. Barátai beszélték rá a megjelentetésre, így 2023-ban magánkiadásban látott napvilágot, és Levi már ezer eladott példánnyal is elégedett lett volna.
Ehhez képest a könyv szájhagyomány útján kezdett terjedni, komoly reklámkampány és jelentős közösségimédia-jelenlét nélkül. Felfigyelt rá a William Morris Endeavor, majd a Simon & Schusterhez tartozó Atria Books szerezte meg a jogokat, és a korábbi magánkiadásból országos bestseller lett. 2026 augusztusára átlépte a 3,5 millió eladott példányt, és 36. hete szerepel a Publishers Weekly, 38. hete szerepel a New York Times bestsellerlistáján, jelenleg ismét az 1. helyen.
Még a regény alapötlete is valós élményből született: Levi egy georgiai kávézóban valóban meglátta a falra kitett portrékat, és azon kezdett gondolkodni, milyen lenne megvásárolni és eljuttatni őket az ábrázolt emberekhez. Négy képet még aznap hazavitt – ebből az apró gesztusból nőtt ki az a regény, amely később több mint harminc nyelven talált kiadóra.
Fülszöveg
Egy napfényes tavaszi reggelen különös alak érkezik Goldenbe, egy apró georgiai kisvárosba. Theónak hívják.
Kedves, mosolygós, de furcsa öregúr, aki álmélkodva sétál az utcákon, rácsodálkozik az épületekre, és bocsánatot kér a madaraktól, amiért nem hozott magával eleséget. Hogy mit keres épp Goldenben, az maga a rejtély. Theo ráadásul nem igazán beszél magáról, de annál több kérdést tesz fel azoknak, akiket a sors az útjába sodor.
Miközben új otthonával ismerkedik, betér egy kávézóba, ahol kilencvenkét ceruzaportré függ a falakon. A rajzok Golden lakóit ábrázolják. Theót annyira lenyűgözik a képek, hogy elhatározza: megvásárolja őket, egyenként felkutatja a rajtuk szereplő embereket, és ajándékba adja nekik saját arcképüket. Cserébe csupán annyit kér, hogy az illetők meséljenek magukról. Így minden találkozáskor feltárul egy-egy emberi sors, titkokra derül fény, régi sebek gyógyulnak be, és végül megváltozik a város élete.
A Theo ajándékai az adás és elfogadás, a látás és láttatás felejthetetlen története, gyönyörű és megható regény az alkotói nagylelkűség erejéről, a kapcsolatok fontosságáról és a csendes csodákról, amelyek akkor történnek, ha a jóság és a szeretet vezérel bennünket. Allen Levi regénye eredetileg magánkiadásban jelent meg, majd napjaink egyik legnagyobb könyvszenzációja lett: egy év alatt több mint 3 millió példányt adtak el belőle, és mostanra negyvennél is több országba elkeltek a kiadási jogok.
A szerzőről
Allen Levi ügyvéd, bíró, énekes-dalszerző és író. Georgia állam középső részén, egy kisváros közelében él, ahol családi birtokukat gondozza. A Theo ajándékai az első regénye.
A könyvről mondták
„Csendes és nagylelkű történet, amely emlékeztet arra, kik lehetünk a legjobb pillanatainkban.” – Oprah Winfrey
Részlet a kötetből
„Goldenben töltött első teljes napján Theo korán ébredt. Elhúzta hotelszobája ablakán a függönyt, és kinézett a hajnali Délre. Előző délután érkezett meg New Yorkból, ahol a tél, ilyenkor merőben szokatlanul, még teljes dühével tombolt. Először Atlantába utazott (magánrepülőn), onnan sofőr vitte (óriáslimuzinon) a még délebbre fekvő Goldenbe, ahol már a zöld, a sárga, a levendula és a rózsaszín megszámlálhatatlan árnyalatában pompázott a meleg tavasz.
Éjszaka jól aludt, pihentetően. Reggel megállt az ablak előtt, és mélyeket lélegezve szívta be a reggel frissességét. A hideg üvegen keresztül gyönyörködve szemlélte a tavasz első hírnökeit.
Nyugat felé fordult, tekintete az Oxbow folyó szélesen kanyargó szalagját kereste. A víz felett ködpaplan lebegett.
A második emelet magasságából, a napkelte előtti derengésben felismerte azokat a jellegzetességeket, amelyeknek elutazása előtt gondosan utánaolvasott: a macskaköves utcákat, a vasgyárat, a régi pamutraktárakat, a polgárháború előtti időkben ültetett tölgyfákat.
Egy magafajta kíváncsi természetű ember azonban nem érte be a második emeletről kínálkozó látvánnyal. Kényelmes ruhába bújt, végigmérte magát a tükörben, megigazította gallérját és sálját, majd lekapcsolta a villanyt. A kilincsre kiakasztotta a „Ne zavarjanak!” táblát, és a lépcsőn lement a szálloda előcsarnokába. Megemelte sapkáját a portásnak, azzal kilépett a hűvös reggelbe, hogy még azelőtt bejárhassa a környéket, mielőtt még a gyalogosok és az autók ellepik az utcákat.
A Broadwayn egy kávézó és egy kisvendéglő kivételével még minden üzletet zárva talált. Rajta kívül szinte nem volt járókelő az utcán.
Nem konkrét úti céllal indult útnak. Amikor valami felkeltette az érdeklődését – és őt szinte minden érdekelte –, megállt, és addig időzött ott, amíg kíváncsisága el nem nyugodott.
Érdekelte például a saroképület homlokzatának mutatós kovácsoltvas díszítése. Ki készítette? Mikor? Hogyan?
Érdekelte az is, milyen anyagból készültek az egyetem felvételi irodájának otthont adó régi, de gondosan karbantartott épület téglái.
Érdekelte az emléktábla, amely a Broadway két forgalmi irányát közepén elválasztó sétány, a Promenade történetét mesélte el. (Bárhol járt, bárhová utazott, mindig elolvasta a történelmi vonatkozású emléktáblákat. Öt nyelven beszélt vagy olvasott elég jól.)
Érdekelte egy modern szobor az egyetem ápolóképző karának bejáratánál.
Különös figyelmet szentelt egy apró madárnak is, amely egy padon pihenve várta a morzsákat.
Theo megállt, két kezét a háta mögött összefogva kissé előrehajolt.
– Sajnálom, kedves barátom, de ma reggel nincs mit adnom – suttogta neki. – Talán holnap? És ne panaszkodj. Légy hálás, hogy nem New Yorkban vagy.
Felkapott egy üres sörösüveget, és bedobta egy közeli szemetesbe.
Egyszer elővette zsebéből a kis nagyítóját, egy lupét, hogy közelebbről szemügyre vehessen egy lilás azáleavirágot.
És így tovább.
Ezek miatt a folytonos meg-megtorpanások és nézelődések miatt Theo szinte csigatempóban haladt. Még csak a második saroknál tartott, amikor már megélénkült a reggeli forgalom, a járdán egyetemisták és tisztviselők siettek, és a Promenade két oldalán lévő, korábban üres parkolóhelyek szinte mind megteltek.
De sebaj.
Sem aznap, sem a belátható jövőben nem szorította határidő, nem várta tárgyalás. Semmilyen kötelezettségre nem kellett tekintettel lennie. Kedvére élvezhette a gondtalan szabadságot és a teljes névtelenséget.
Egy lelket sem ismert a városban.
Nos… talán egyet.
Még nem tudta, meddig marad – hetekig, hónapokig, még tovább? –, de máris tetszett neki új, ideiglenes otthonának hangulata.
Első benyomása alapján roppant kellemesnek találta a helyet, és a nevét is találónak.
Golden. Arany.”
