Ma este egy beleolvasót hoztam még hozzá S.A. Locryn: Gyufaláng c. kötetéből. Ezúttal egy fürdőszobai jelenetet hoztam el, hogyan boldogulnak egymással, hogy most nem a fronton vannak. Miként viszonyulnak hozzá a mindennapi dolgokhoz, szükségletekhez.
S.A. Locryn:
Gyufaláng
Tartalom:
Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult
őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg
kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?
ENGEDÉLLYEL
A konyhában az étel illatát addigra kezdte elnyomni a koszos ruhák
szaga. Sándor ismét gondolatban vállat vont azon, hogy mennyire nem
zavarja. A fronton évekig mindüknek ilyen szaga volt. Csakhogy annak már
vége, és a világ elvárja tőlük, hogy a régi rendbe illeszkedjenek. A
háború előtt nem engedte volna meg magának, hogy ennyire rossz házigazda
legyen, de a normális világ formalitásai már rég nem érdekelték.
Kizárólag Tamás miatt erőltette meg magát.
– Na jó, amíg te
megküzdesz a teával, addig melegítek vizet, hogy meg tudj fürdeni. Meg
készítek össze neked ruhákat, amiket felvehetsz ezek helyett – mutatott
végig Tamáson.
Ő elvigyorodott ezen, épp megjegyezte volna, hogy
tőle Sándor ugyan el is égetheti a régi ruháit, a benne levő fagyott
lakókkal együtt. De mielőtt meg tudott volna szólalni, ismét
összerántotta egész testét a köhögés. Sándor ezt végszónak tekintette,
és felpattant az asztal mellől. Nem is jött vissza addig, amíg mindennel
el nem készült.
– Gyere, megmutatom a fürdőszobát – intett az egyik
ajtó felé. – Bekészítettem neked a ruhákat. Tettem be törölközőt és
borotvát is. Maradj nyugodtan addig, amíg jól esik.
– Amíg ki nem hűl a víz – válaszolta vigyorogva Tamás.
– Akkor sokáig bent leszel – nevetett fel Sándor is –, a fürdőszoba nagyon jól tartja a meleget.
Azzal
magára hagyta, bement a hálószobába áthúzni az ágyneműt. Miután
végzett, visszatért a konyhába főzni még egy adag teát, és nekiállt
előkészíteni mindent a karácsonyi ebédhez és vacsorához. A húsleves
vidáman gyöngyözött a tűzön, és Sándor már épp a székelykáposztát
készítette elő, mire Tamás előkerült a fürdőszobából. Lógott rajta a
kék-fehér csíkos pizsama. Hitetlenkedve nézett végig magán, lábait a
Sándortól kapott vastag zokniba bújtatta, és a küszöbön állva enyhe
zavarában a lábujjain hintázott.
– Mikor ruhát emlegettél, nem
gondoltam, hogy kórházi pizsamára gondoltál – próbálta elbagatellizálni a
helyzet kellemetlenségét Tamás.
– Nem értem, mi a problémád vele –
törölte meg a kezét egy konyharuhába Sándor, majd felemelte a pultról az
előre odakészített teásbögrét. – Mi mást kellett volna rád adnom? Úgyis
vissza akartalak fektetni az ágyba, még azelőtt, hogy ismét rád tör a
köhögés.
Sándor elhallgatott. Pár pillanatig tartotta a bögrét, és
várta, hogy Tamás elvegye tőle, de a másik nem mozdult meg, csak meredt
rá, mintha kérni akarna valamit, de szégyellné magát miatta. Miután
elunta a várakozást, Sándor letette a bögrét, és visszafordult Tamás
felé. Figyelte azt a nyugtalanságot, sugárzó arcot, az összevont
szemöldököt, a nedvességtől csillogó, bár valamennyire megregulázott,
bozontos szakállat.
– Azt hittem, meg is borotválkozol – szólalt meg újra.
– Meg akartam – sütötte le a szemét Tamás –, de annyira remegett a kezem, hogy nem mertem belekezdeni...
Sándor
sóhajtott egy nagyot. Azonnal megértette a másik zavarát. Fordított
helyzetben ő is éppen így nem tudna mihez kezdeni a helyzettel.
–
Gyere, megcsinálom. – Olyan természetességgel jelentette ki, hogy Tamás
szeme elkerekedett a döbbenettől. Sándor elmosolyodott rajta. – Mi az? A
fronton hányszor megcsináltuk? A sebesülteknek. Még téged is
megborotváltalak, mikor nem tudtál mozogni... – hallgatott el egy
pillanatra. – Miután megégtél...
– Igen, emlékszem – nyelt egy jól hallhatót Tamás –, de nem várhatom el...
– Ugyan miért nem? – Sándor őszintén nem értette. – Gyere.
A
vállánál fogva vezetni kezdte Tamást, aki nem állt ellen neki. Sőt,
mintha enyhült is volna a feszültség a tagjaiban attól az érintéstől. Ez
Sándort is megnyugtatta, képtelen lett volna megmagyarázni a miérteket,
de rosszul érintette volna, ha Tamás nem bízna úgy benne, ahogy régen.
A
fürdőszobába vezette, ahol leültette a kád szélére. Tamás leengedte a
kihűlt vizet, miután végzett, mert a kád teljesen üres volt, csak az
oldalán lehetett látni némi szappan lerakódást, ami valószínűleg úgy
maradhatott ott, hogy nem vette észre.
Sándor fogta az egyik
sarokban tárolt kisebb lavórt, kiborította belőle a kacatokat, amiket
benne tartott. Meleg vizet engedett bele, fogta a szappant, borotvát, és
mindent, amire csak szüksége lehetett, Tamás elé készített. Ezután még
odahúzta a sámlit, amire általában csak a ruháit szokta leszórni. Leült
Tamással szemben egy vállára vetett törölközővel. Mielőtt viszont
nekiállt volna beszappanozni a bozontos szakállt, Tamás pizsamájának a
gombjai felé nyúlt. Ki akarta gombolni a felsőket, hogy kissé hátrébb
lökhesse a másik vállán a pizsama felsőt. Nem akarta összeszappanozni,
vagy semmi más módon összekenni.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Book Dreams Kiadó
S.A. Locryn írói oldala