Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Két kisfiammal és férjemmel Üllőn élek. Olyan tíz éves korom óta írok, de ez az első megjelent regényem. Sok realista regényt írtam, főleg romantikusokat, de mindig vágytam rá, hogy kipróbáljam magam ebben a történelmi zsánerben.
A Lady Anna Bell című könyved sok
kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? Az alcím mit takar? Két idősíkon játszódik?
Sorozatként indul a könyved?
Igen, meglehetősen sokat kutattam. Kilenc hónap volt csak a kutatás és
nagyjából ugyan ennyi a megírása. Elmentem a könyvtárba, kikölcsönöztem egy
csomó szakkönyvet, majd a netet bújtam. Az elolvasott információknak nagyjából
a felét használtam fel, de fontos volt, hogy otthon érezzem magam ebben a
közegben.
Az alcím a főszereplőm hovatartozását jelképezi. Szolgálólányból
emelkedett fel az úri osztályba és néha úgy érzi nem találja a helyét. Kísérti
a szolgálói múltja, nem tudja levetni berögzült szokásait, miközben helyt kell
állnia az arisztokraták fényűző szokásai között.
Nem sorozat, de egy amolyan O’Lacy világ első története, amelynek szereplői majd megmutatkoznak a következő könyvemben is.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A fantázia ihlette a történetet, de sok részletet a való világból, a 19. századból vettem: női elnyomás, erőszak, társadalmi különbségek, divathullámok, fontosabb helyszínek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy így születtem. Bár korábban nem jelent meg könyvem, a szívemben és lelkemben mindig is íróként tekintettem magamra. Az első konkrét emlékem olyan tíz éves koromból van, de mindig is írtam, ha mást nem, akkor naplót, évtizedeken át… naponta.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Egyszerre öröm és veszteség. Sok munka, sok idő, de olyan szívesen csinálom, hogy ez nem számít. Saját magam miatt el akarok jutni a végére, hogy az egészet egyben láthassam nem csak a fejemben, hanem betűk, szavak és mondatok formájában. Amikor pedig visszatekintek, azt gondolom, na végre! De kis idő múlva jön a veszteségérzet. Mert jó volt, ameddig tartott és még folytatnám. Nehéz kiszakadni egy-egy történetből. Sokáig hordozom őket, a szereplőiket, magamban. Utána persze jön egy újabb mű, amibe ugyan ilyen elánnal vetem bele magam. Csak mindig a kezdet nehéz.
Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?
Imádom Jane Austen történeteit. Ő motivált arra, hogy ilyen zsánert is
megpróbáljak.
És tudni is akartam, hogy képes vagyok-e rá.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, de sok realista írás után jutottam csak el eddig a szintig. Ez
minden szempontból nehéz falat egy kezdő írónak. Az írásmód, a nyelvezet, a
hitelesség…
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Több volt, mint egy álom beteljesülése. A Maslow-piramis csúcsa volt, maga az önmegvalósítás.
Andrea O’Lacy írói neved, gondolkodtál, hogy saját neveden adsz ki könyvet?
Tulajdonképpen ez az igazi nevem. Természetesen gondolkodtam a magyar változaton, fel is vetettem, de hallgattam az Álomgyár Kiadó képzet szakembereire, akik azt javasolták, hogy nem csak a zsánerhez passzolna jobban, ha angolra fordítanánk a nevemet, de a közönségnek is jobban tetszene.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Nincs jó válasz erre a kérdésre. Is-is. Kell tudatosság, kell terv máskülönben nem lesz logikus, dinamikus, elmaradnak a karakterfejlődések, de érzelmek nélkül nem bírok írni. És sokszor csak azok visznek előre, olyan erővel, mint egy gyorsvonat.
A borító nagyon gyönyörű, mesélnél róla?
Hogyan, miként készült el?
Ez volt az egyetlen hosszadalmas megálló a kiadási folyamatban. Elmondtam az ötleteimet, de épp akkor jött ki egy kötetük, amire nagyon hasonlított volna, így új kiindulópont kellett. Az első tervet, amikor megkaptam, rögtön visszautasítottam. Egy nő volt rajta lila virágtenger közepén. Szép volt, de komolyabbat szerettem volna. Hosszas levelezések és beszélgetések után született meg a mostani borító, és elmondhatatlanul örülök neki, hogy nem adtam be a derekamat.
A kötetben van kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?
Egy-egy konfliktus után nehezen jöttek az átvezetések és emlékszem a
végén, amikor helyszínt változtatok és hosszú idő után újra találkoznak a főszereplőim,
sokat gondolkoztam, hogyan is írjam meg. Fontos volt, mert az volt az a fordulópont,
ami után már többször nem válhattak el egymástól.
Kedvenc jelenetem több is van. Például amikor Anna elárulja a titkát és úgy érzi, hogy végre szabad.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az élet hozza a legtöbb ötletet. A családtagjaim, a hétköznapok és főleg az olvasmányélményeim.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A férjem. És van, két előolvasom.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Az apám egész életemben elutasító volt. Annyira megromlott a viszonyunk, hogy már nem is beszélünk egymással. A második fiamat nem is ismeri. Olyan mélyen belém nevelte, hogy ez egy rossz dolog, soha nem leszek író és soha nem fogok megélni belőle, hogy nagyjából egy fél tucat ember tudott róla, hogy én egyáltalán írok. Amikor kiírtam a könyvbemutatót a megjelenés miatt mindenki csodálkozott. Még családtagok is.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
A fentieknél már leírtam, hogy milyen hosszú folyamat egy ilyen történelmi regény megírása. Idénre már nem tudok ígérni semmit. Két kisgyerek mellett jó, ha sikerül évente egy könyvet megírnom és megjelentetnem. De azt szeretném üzenni, hogy meghálálom majd a hűségüket és türelmüket.
