Sokat gondolkodtam milyen könyveket ajánljak nektek, ami rendhagyó, tiltott kötetek és mások szemében nem normális. Arra jutottam, vettem észre, hogy ide haza alig vagy nem igazán láthatóak az LMBTQ könyvek. Vagyis a melegregények, lehet én tévedek. Ha igen, akkor elnézést kérek érte.
S. A. Locryn, Ebisawa Asuya, Julia RedHood három írónő, három olyan regényt írtak, mely nem látható a könyvesboltokba. Legalábbis én egyiket sem láttam.
Három olyan írónő köteteiket ajánlom, mely zsánerük nem ritka, viszont a főszereplők mások. Melegpárok, mely ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint a heteró párok.
S. A. Locryn
Gyufaláng
Tartalom
Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?
Edinburgh kék fényei
Tartalom
Pokolian indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.
Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.
Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.
Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?
Éjfekete
Tartalom
Váratlanul a fák közül egy alakot látott kilépni. Magas volt, határozottan emberi, de sugárzott belőle valami ijesztően állatias. A vér is meghűlt a látványától az ereiben, miközben az a lény felé tartott. Szél támadt körülötte, ahogy elő‐elő villanva a feketeségből egyre közelebb siklott a fiúhoz. Az a valami felé nyúlt, szíve irányába kapott.
Ez a regény nem pusztán egy romantikus YA fantasy, hanem egy olyan történet, amiben léteznek még a mesék csodái. Elliott Baxter gyakran céltáblája iskolatársai zaklatásának. Amikor egy kis éjszakai sétára invitálják a közeli erdőhöz, még senki nem tudja, milyen szörny figyel fel a fiúk mókázására. Fogalmuk sincs, hogy csínyük kis idő múlva fenekestől forgatja fel mindannyiuk életét. Az erdőből már nem ugyanaz az Elliott tér vissza.
Hugó
Tartalom
„Amint a mágus ujjai a csuklója köré záródtak, Hugó maga mellé rántotta, és úgy ölelte meg, mintha egy rég elvesztett ikertestvért szorítana a mellkasára. Nem volt köztük semmi különbség, csak az őket elválasztó ezer év.”
Végel sosem engedte, hogy az érzelmei átvegyék felette az uralmat. Elld királynő Első Mágusaként mindent el kellett követnie, hogy győzedelmeskedjenek az akkor már majdnem kétszáz éve folyó háborúban. Ebben a szigorú szabályok által gúzsba kötött világban egy katonatársa ébreszti fel addig elnyomott érzéseit, amivel próbára teszi hűségét a Birodalomhoz és uralkodóhoz, talán még a világot is képes lenne átformálni maguk körül.
Hugó gyerekkora óta tudja, valami nincs rendben vele. Amikor az a hang megszólal a fejében, megmagyarázhatatlan dolgok történnek körülötte. Doktor Oberstorm megszállottan kutatja a fiú állapotát, saját céljai elérése érdekében semmitől sem riad vissza. Hugó a menekülés mellett dönt, de egyedül esélye sem lenne. Eleinte nem hisz a hangnak, azonban rádöbben, mindent kockára tesz, ha nem bízik benne. Ezzel a döntéssel élete összefonódik Végel sorsával.
Vajon mennyire hasonlíthat egymáshoz két idegen egy évezreddel maguk között?
Ebisawa Asuya
Egymásra ítélve
Tartalom
„…az ember egyedül csak valami szürke a vásznon. Egymásra ítélve azonban, csodálatos dolgokat festhetnek meg."Két fiú, két különböző egyéniség. Az egyikük kifejezetten nyers és balítéletes, míg a másik makacs és határozott. Teljesen különböznek, azonban a két kamasz mégis megtalálja egymásban azt, amire minden velük egykorú vágyik; a szerelmet. Barátság, szeretet, szerelem, érzelmek, sírás, humor, nevetés, ami végigkíséri a fiúkat az úton. Mikor is rájönnek, kiváltképp Endre, hogy egymással, egymásért küzdeni, nem is olyan rossz dolog.
Virág Jácint
Tartalom
„… a legvarázslatosabb történetek sokszor nem a könyvekben találhatóak. Leggyakrabban az élet írja, a maga tökéletlenségével, de mégis maradandót.”
Jani olyan fiú, akivel az élet nem volt túl kegyes. Mióta csak létezik, lemondásból állnak a napjai egy olyan családban, amely a társadalom peremére csúszott.
Az egyetlen mentsvára mindig is az olvasás volt, később az írásba öntötte a gondolatait, érzéseit. Ez vezet el odáig, hogy két nagyszerű embert ismer meg egyszerre. Peti a karjaiba „zuhan” a létráról, miközben levelezőfiókját ellepik a Jácinttól kapott üzenetek.
Két férfi, egy érzés, ahol a legkisebb gondja Janinak a nemükkel akad. Fogalma sincs, mit tegyen, merre lépjen, míg egy tragédia helyére nem illeszti a kirakós darabjait, és teljesíti egy tizennyolc éves fiú elsuttogott kívánságát.
Julia RedHood
Védtelenül
(Védtelenül 1.)
Tartalom
Jacob egy átlagos srác. Szülei válása azonban felforgatja az életét. Édesanyjával marad, akivel megromlott anyagi körülményeik miatt arra kényszerülnek, hogy bérbe adják tetőtéri szobájukat. Leonard és fia, Damien érkeznek a floridai Melbourne-be. Jacob anyja unszolására összebarátkozik Damiennel. Hirtelen egy család lesznek, és a két fiatal is gyorsan közel kerül egymáshoz. Különböző személyiségük azonban gyakori vitákat, csipkelődéseket szül, de bármi történjék a ragaszkodás mindennél erősebb. Jacob igyekszik megvédeni a kissé gőgös, makacs és cinikus Damient, mivel a legkisebb trauma is kárt tehet a testében. Lassan kezdi megismerni saját, addig rejtőzködő énjét, ahogy Damien eltitkolt érzelmeit.
Teljes mértékben felnőtteknek írt regény, a stílusa gördülékeny, fiatalos.
Vágyódás
(Védtelenül 2.)
Tartalom
Súlyos sérülés után a tizenhét éves Damien kómába esik. Jacob nehezen dolgozza fel ezt, nélküle az élete üres, közben bűntudat gyötri. Amikor már minden reménye elveszett Damien magához tér. Azonban Jacobnak meg kell küzdenie egy hatalmas kihívással. A kómából felébredt Damien nem ugyanaz az ember, aki a kapcsolatuk alatt volt.
Az első rész érzelmes folytatása, amiben a két fiú szerelmét nemcsak a kialakult helyzet, hanem a bennük létrejött gátak is próbára teszik.
Rózsák alkonyatkor
Tartalom
Londonban járunk, egy kellemes nyári napon. Daniel felkeresi volt mentorát az egyetemen, aki segíthet neki elérni célját, hogy elismert festő legyen. Közben felfigyel egy magányos fiúra, Lucasra, és az élete gyökeresen megváltozik. Jelenleg is tanul, mialatt beteg édesanyját ápolja, egy bárban dolgozik a megélhetésükért. Itt találkozik Braddel, akivel nemrég még bensőséges kapcsolatot ápolt, de ez a jelenben már megromlott, ám a férfi képtelen belenyugodni. Daniel, amikor már azt hiszi minden rendben, lezárta előző kapcsolatát megszólítja Lucast. Olyan viszony alakul ki köztük, amit addig még nem tapasztalt. Úgy érzi Lucas az első, mindenben, legyen az testi, vagy lelki vonzalom. A művészet, a festés világa ötvöződik egy előítéletes, erőszakos jelennel. Az álmok utáni hajsza és az önmagunkkal való harc káoszában, egy gyöngéd történet az olyan szerelemről, amit a világ korlátok közé zár.
Balázs Júlia – Erdős Virág – Fabacsovics Lili – Kemény Zsófi – Kovács Dominik – Kovács Viktor – Lackó Gábor – Maros András – Nádasdy Ádám – Szűcs Teri – Tasnádi István – Totth Benedek – Vörös István
173 szerep, 121 színész, 61 filmes alkotótárs, 4 év, 36 film, 33 író, 32 különleges helyszín, 5 állandó alkotó, 3 producer, 1 rendező, 3 kötet, 1 inspiráció. Ez a Shakespeare/37.
33 kortárs magyar író – regényírók, drámaírók, költők és dramaturgok – értelmezi újra William Shakespeare műveit egyfelvonásosokban, elsősorban nem a cselekményre, hanem a művek alapgondolatára, egy-egy emberi sorsra, egy kiemelt pillanatra koncentrálva. Ha az utódaink száz év múlva újraolvassák ezeket a drámákat, pontos képet kapnak majd a 2020-as évek Magyarországáról.
A kiemelkedő írói gárdának és a Webszínház alkotói csapatának köszönhetően ízig-vérig huszonegyedik századi feldolgozásokat olvashatunk és nézhetünk, amelyek hordozzák a 2020-as évek Magyarországának esszenciáját, a már négyszáz évvel ezelőtt is felmerülő társadalmi kérdések és problémák szemszögét is érvényesítve.
2024 szeptemberére elkészült a 36 film, s most, 2024 karácsonyán egy kötetben adjuk ki az első évad 12 művét, amit hamarosan két további kötet követ.
„Különösen izgalmas látni, hogyan inspirálja a nagy reneszánsz drámaíró a kortárs magyar dráma- és prózairodalom legjobbjait. Lenyűgöző olvasni, mennyire más és más a szerzők megközelítése a kiválasztott színműhöz.”
– Magács László rendező
„Nagyon érdekes élmény minden egyes epizódban ilyen szorosan és szigorú koreográfiát betartva együttműködni, nem csak a színészekkel, de a stáb minden tagjával, akik adott esetben a kamera mögött bújva rendezik a díszletet, vagy rögzítik a hangot.”
– Meister Natália Nóra operatőr
A Webszínház alkotói csapatáról
Az első websorozatuk (Jelenetekegyháztartásból) sikere láttán úgy döntött, tovább feszegeti a film és színház közötti kapcsolat lehetőségeinek határait.
Így esett a választás William Shakespeare teljes drámaszerzői életművének a feldolgozására. 2021-ben, az idén karácsonykor kiadásra kerülő könyv drámái alapján megszületett aShakespeare 37sorozat első évada, amelyet két másik évad követett.
„Mit is jelent számunkra a Film/Színház? Használjuk a filmtechnika legmodernebb eszközeit, de az átlagosan 20 perces epizódok mindegyikét egyetlen snittben vesszük fel, amitől az előadásmód színházszerűvé válik. A filmes eszközök pedig abban segítenek, hogy olyan közelségbe viszi a nézőket a színészekhez, hogy egészen intim pillanatokat és a legapróbb rezdüléseket is érzékelhetik, így a sorozat egészen egyedi lehetőséget kínál a nézőnek, hogy elmélyedjen egy-egy színészi alakítás legfinomabb részleteiben is.”
– Magács László rendező
A sorozat fontos alkotórésze a zene, a zörej, ami nem csupán kísérőelem, hanem szinte önálló szereplővé válik, nem csak atmoszférát teremt, hanem történetet is mesél.Necz Balázsmunkája.
Az epizódok műfaji értelemben is változatosak; vannak köztük zenés videoklipek, verses elbeszélések, filmes víziók vagy klasszikus színházi etűdök is. Hiszen nincsenek korlátok, a műfajok összemosódnak.
Könyv vagy film? Színház vagy film? Hangzik el gyakran a kérdés, amit nem kell megválaszolnunk. A Webszínház ötvözi a hármat. Nincsenek korlátok, a műfajok összemosódnak.
Nézni vagy olvasni? Először olvasni, majd nézni.
A könyv és az első évad filmjei közötti kapcsolódást a drámák elején található QR kód rejti, amelynek beszkennelésével az olvasóból hirtelen néző lesz, a drámából pedig film/színház-i alkotás.
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Péntek Tünde írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő az Álomgyár Kiadó szerzője, eddig három romantikus regénye látott napvilágot. A könyvei a Csak még egy perc, a Bárhová mennél és a nemrég megjelent Hóesésben találkoztunk.
Kérlek, mesélj magadról, mit
lehet tudni rólad?
Talán azzal kezdeném, hogy tényleg Péntek Tünde vagyok,
a saját nevemen írom a könyveimet. Valamiért ez a kérdés gyakran megtalál, hogy
miért nem választottam egy szerzői álnevet magamnak, de az az igazság, hogy
bennem ez egy pillanatig sem merült fel. Az írás mindig is az életem része
volt, így íróként is szeretnék megmaradni ugyanannak a Péntek Tündének, aki
egyébként is vagyok. És hogy kicsit magamról is meséljek, nagyon introvertált
vagyok, szeretek olvasni, számomra a legjobb feltöltődés az utazás, és hiszek
mindenek felett a sorsszerűségben. Ami azt illeti meglehetősen romantikus alkat
vagyok.
Eddig
három romantikus könyvedjelent meg, sok
kutatómunkát igényelt?
Ami mindhárom
regényemben közös vonás, hogy a főszereplő/főszereplők elutaznak valahová és a
számukra idegen helyszínen történik velük valamilyen sorsfordító esemény –
nyilván egy nagy szerelem. A történeteimben az adott város vagy ország is
fontos szerepet játszik, tulajdonképpen mindig előbb megvan a helyszín, mint a
cselekmény. Csak olyan helyekről írok, ahol én is jártam már, viszont a
regényeim egyfajta útikalauzok is, és alaposan utána olvasok én is a
legfontosabb tudnivalóknak, érdekességeknek, szokásoknak, látnivalóknak. Ez
igényli a kutatómunkát, és még azelőtt megejtem, hogy a történetet összeraknám
hozzá. Az csak ezek után jön, vagyis valahogy közben alakul ki, hogy mi is
illene az adott helyhez. A gyönyörű Prágához például egy nagyívű szerelem,
Írországhoz sok könny és szenvedés árán megszülető boldogság, Izlandhoz pedig
egy különleges párost képzeltem el.
Meddig
tartott az írás folyamata?
A Bárhová mennélen
összesen egy teljes évet dolgoztam, számomra az az a történet, amire a
legbüszkébb vagyok, amibe a legtöbbet beletettem magamból, az érzéseimből és
pontosan olyan lett, amilyen könyveket én is szeretek olvasni. Lehet rajta
nevetni, sírni, drukkolni a szerelmeseknek, kicsit magunkra ismerni, tanulni a
főhősök hibájából és ad valami olyasmit, ami a könyv utolsó oldala után is az
olvasóval marad. Szóval a Bárhová mennélben nagyon sok munkám volt, a Csak még
egy perc és a Hóesésben találkoztunk viszont nagyjából 6-6 hónap alatt
született meg.
Történeteidben mennyire van jelen
fantázia és valóság?
A Bárhová mennélben sokat merítettem önmagamból, az
életem apró mozaikjai felfedezhetők benne, de a regény alapvetően fikció. A
Csak még egy percben a főhősnőt ugyanolyan természettel és világnézettel
ruháztam fel, ami nekem is van, úgyhogy azért abban is megbújok a sorok mögött
valamennyire, habár a történetünk nyilvánvalóan más. A Hóesésben találkoztunk
teljes mértékben fikció, és nagyon szerettem írni, mert nem kellett olyan
mélyen magamba néznem hozzá, csak egyszerűen élveztem, hogy szárnyalni
engedhettem a fantáziámat.
Mikor kezdtél el írni, hogyan
kezdődött ez a szenvedély?
Már
általános iskolás koromban nagyon szerettem fogalmazásokat írni, ez megmaradt
később is, és az egyetemen a kommunikáció szakon belül újságírásra
specializálódtam, ezt a pályát képzeltem el magamnak. Az elképzelés szép volt,
de a valóságban rájöttem, hogy nem könnyű újságíróként elhelyezkedni, és ha
mélyen magamba nézek, nem is vagyok az a tipikus újságíró személyiség, akit ha
kidobnak az ajtón, visszajön az ablakon. Szóval évekig blogot írtam, ahol
mindenféle kulturális témáról jelentek meg bejegyzéseim (filmekről, könyvekről,
színházról, utazási élményekről). Egy idő után elkezdett foglalkoztatni a
gondolat, vajon tudnék-e regényt írni, és végül a COVID alatt jutott arra időm,
hogy kipróbáljam magam, menne-e nekem ilyesmi. Így kezdődött…
A regények mellett idén elkezdtem még novellákat is
írni. Az első novellám címe Álmomban
előbb szerettelek és egy felkavaró álomról szól, amelyből egy felismerés
születik meg, és egy szerelem szökken szárba.Ez a Mágikus szerelem című antológiában olvasható. A második novellám, a
Kürtőskalács csupán pár hete látott
napvilágot az Irodalmi Rádió téli kötetében, és a karácsonyi előtti utolsó
munkanapról mesél, aminek a végén a gőzölgő kürtőskalács felett egy régóta vágyott
csók is elcsattan. Ezzel a történetemmel harmadik helyezést értem el, ez volt
életem első írói elismerése – úgyhogy ebben a műfajban is szeretnék még
alkotni.
Más zsánerben tervezed kipróbálni
magad?
Érdekes, hogy
többen ajánlgatták nekem, hogy írjak krimit. A Hóesésben találkoztunkban is
akad egy krimiszál, amit kifejezetten szeretnek az olvasóim, és mondják is,
hogy szívesen fogadnának tőlem egy teljes egészében ilyen történetet, úgyhogy
esetleg elgondolkodhatnék rajta. Viszont nekem inkább az a nagy vágyam, hogy
írjak egy történelmi időkben játszódó romantikus regényt. Úgy gondolom, az
előbb meglesz, mint a krimi.
Milyen érzés számodra, amikor
befejezed a kéziratod?
Nagyon nehéz. Ürességet érzek, hogy ki kell lépnem
abból a világból, amiben annyi álmatlan éjszakát töltöttem és nem könnyű
elengedni a történetet sem, hogy tényleg itt a vége, nem nyúlok már többet
hozzá. Mindig szomorú vagyok, amikor elküldöm a kéziratot a kiadónak, majd
kicsit megkönnyebbülök, miután az utolsó kérdést is tisztázzuk a
szerkesztőmmel, aztán mire megszületik belőle a fizikai példány és végre a
kezembe foghatom, már tényleg őszintén örülni tudok, hogy megcsináltam, egy
álomból tényleg valóság lett.
Három könyved jelent meg, milyen
érzés? Továbbra is romantikus könyveket írsz?
A Csak még egy perc megjelenésekor hihetetlen volt,
hogy író lettem. A harmadik könyvnél már elhiszem, hogy tényleg az vagyok.
Persze most is ugyanúgy imádom olvasni a visszajelzéseket a regényeimről,
nagyon izgat, kinek mi tetszik bennük vagy éppen mi nem. És hát amikor először
veszem kezembe a frissen megjelent könyvem, az még a harmadik alkalommal is
leírhatatlan érzés. Csak most már az is foglalkoztat, hogyan tovább, mit lehet
még kihozni ebből a dologból, hogyan tartsam meg az olvasóimat és miként
juttassam el a történeteimet még többekhez. Úgy gondolom, a romantika minden
szempontból az én utam, alapvetően szeretnék megmaradni ennél a műfajnál,
legfeljebb csak kicsit kikacsintanék, vagy kísérleteznék valami mással is
egyszer.
Tervezett és tudatos folyamat
számodra az írás vagy impulzív?
Mivel van egy hétköznapi foglalkozásom és az írással
csak a szabadidőmben tudok foglalkozni, amiből egyébként nincs túl sok, így
muszáj rendszert vinnem bele. Azt meg kell terveznem, mikor van időm írni és
van a fejemben egy elképzelés is, hogy mit szeretnék írni, miről fog szólni a
történet, adott nap meddig kellene eljutnom. Viszont hajlamos vagyok arra, hogy
magával ragadjon a flow, és akkor történik meg, hogy hajnalig ébren vagyok és
valami teljesen más születik meg, mint amit eredetileg kigondoltam. De
szerintem ez így teljesen rendben is van.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid?
Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Mindegyik
regényemből van kedvenc jelenetem. A Csak még egy percben arra a fejezetre
vagyok a legbüszkébb, amelyben a férfi főhős, Dominique nagymamája meséli el a
titkát – és nagyon kedvelem azt a részt is utána, amikor ez az alfahím karakter
ennek hatására elsírja magát. Elég katartikus lett szerintem. Úgy gondolom, aki
olvasta a könyvem, pontosan tudja is, miről beszélek, annyira meghatározó volt
benne ez a rész.
A Bárhová
mennél utószavában is említettem, hogy akadt benne több olyan fejezet, amelyet
nehezen tudtam megírni. A történet azzal indul, hogy a főszereplőmnek,
Katie-nek van egy borzasztóan rossz munkahelye, ami felőrli az életét és
kilátástalannak érzi a helyzetét. Én is voltam hozzá hasonló szituációban és
fájó sebeket tépett fel, amikor erről írtam. Viszont, hogy a kedvenc
jelenetemről is szót ejtsek, nagyon szeretem például azt a részt, amikor a
hurrikán estéjén Conor bekopog Katie-hez.
A Hóesésben találkoztunkban már írás közben is nagyon
jól szórakoztam Dr. Erik fejezetein, és akárhányszor olvasom, mindig nagyon
jókat derülök azon a jeleneten, amikor a kórházban először találkozik Lilyvel
és megvizsgálja őt a balesete után.
Hogyan születik meg egy-egy
történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A legnagyobb inspirációt számomra az utazási élményeim
adják. Szoktam az adott helyszínen készült fényképeimet is nézegetni, amikor
írok róla. És mindig az lesz a vége, hogy mire befejezem a történetet, ég
bennem a vágy, hogy újra meglátogassam azt a bizonyos várost vagy országot.
Prágával szerencsém volt, mert nincs túl messze, de Írországba és Izlandra még
nem mentem vissza – de egyszer jó lenne. Egyébként az olvasóim is mondják
mindegyik regényemnél, hogy kedvet kaptak élőben is megnézni a helyszíneket,
úgyhogy őket is inspirálja, ami engem is inspirált.
Kik láthatják először a
kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a
szöveg, történet alakulásába?
Elég határozott vagyok a saját alkotásaimmal
kapcsolatban, úgyhogy beleszólni legfeljebb a szerkesztőm szólhat a történet
alakulásába, mert neki ez is a dolga. De ugye ő is csak akkor, mikor az
elkészült kéziratot már megkapta, az alkotói folyamatban valójában senki nincs
jelen rajtam kívül. Viszont van egy kialakult előolvasói csapatom, akiknél megköröztetem
az írásaimat és meghallgatom, mik a benyomásaik. Nagyon hasznos észrevételeik
szoktak lenni, szoktam ezek alapján javítgatni az írásomat.
A családod miként fogadta a hírt,
hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Természetesen nagyon büszkék rám. Már a legelső
kéziratom is megmutattam nekik, amikor még szó sem volt róla, hogy valaha könyv
lesz belőle – csak afféle hobbi volt. Szóval az nem volt meglepetés, hogy
írogatok, mindig támogattak ebben és nagyon toleránsak a mai napig az írói
elvonulásaimmal. Azt is együtt ünnepeltük meg, mikor kiderült, hogy a Csak még
egy percből tényleg regény lesz. Emlékszem rá, mennyire meghitt pillanat volt,
mikor otthon a konyhában összehívtam a családot és elmondtam nekik, hogy kaptam
egy e-mailt az Álomgyártól…
Mit üzensz az olvasóidnak, mi
várható még tőled az idén?
Azt üzenem nekik,
hogy egy kis türelmet kérek, mert most annyira beütött nálam az év végi hajrá,
hogy nem tudok úgy haladni az írással, ahogy eredetileg terveztem. De jövőre
mindenképpen szeretnék egy új regénnyel jelentkezni, ne aggódjanak. Idén kezdtem el ugye novellákkal is
foglalkozni, úgyhogy jövőre ezen a fronton is tervezek újdonsággal előrukkolni.