2025. június 5., csütörtök

Gráczer L. Tamás: Szentháromság – Az ünnepi könyvhétre megjelenik a Budai hóhér sorozat III. kötete!

 Krimi Ma pályázat győztesének legújabb regénye

Gráczer L. Tamás

Szentháromság

Budai hóhér sorozat III.

Az ünnepi könyvhétre megjelenik!


Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2025

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szalay Miklós


A kötetről


Buda, 1467. március. Mátyás király szakadatlan harcban áll, és a kincstár kong az ürességtől. Pénz kell, sok pénz, lehetőleg azonnal. Miközben diétára gyűlnek az országos rendek, Marcus, a budai hóhér megbízást kap Münzer tanácsos egyik barátjától, Budai Lénárttól, hogy találja meg felesége és két gyermeke gyilkosát. Mielőtt végére járhatna a történteknek, egy megcsonkított kisfiú tetemére bukkannak Jakab, a rosszhírű orgazda házában. A testen, mint nyers pergamenen, pengével metszett ábra látható: a Szentháromság pajzsa.

Nyomozása során Marcus ismeretséget köt az éppen Budán raboskodó Drakulával, remélve, hogy segítségére lehet a mind szövevényesebbé váló ügy megoldásában, s cserébe talán tisztázhatja Havaselve félelmetes fejedelmét az árulás vádja alól.

A budai hóhér sorozat harmadik kötetében Marcus és kedvese, Regina a múlt és a jelen hol csábító, hol fenyegető, de nagyon is valós démonaival veszi fel a küzdelmet. Hanns Münzer, György, a Szarkirály, a régi és új hóhérsegédek Marcusszal együtt versenyt futnak az idővel, hogy leküzdjék a Budára leselkedő veszedelmet, amely pusztulással fenyegeti a város zsidóságát. Mindnyájan csupán remélhetik, hogy útjukat a Szentháromság áldása kíséri, és nem a pokolba vezet, a háromarcú Lucifer színe elé…

Három az isten igaza. Három az igazság.

OMNE TRINUM PERFECTUM.

Az a teljes, ami három.


3. Háromkirályok

1467. március 13. péntek
5227. niszán 7.

(…)

– Hogy jöttél rá, hogy ki vagyok, hóhér? – hangzott a kérdés egészen nyugodt hangon.

– Nem volt nehéz.

Egy kis szobácskában üldögéltek négyszemközt. Katharina egy kereveten, mellette félbehagyott hímzése, Marcus az egyik támlátlan, zsámolyszerű széken, amit a nő két udvarhölgye hátrahagyott. Csaknem beleült a hímzésből kiálló tűbe, amikor helyet foglalt, de még időben arrébb tette a veszélyes holmit.

Marcus nem hitte, hogy ilyen könnyen bejut. A kapunál álló férfi tétovázott egy sort, hogy mit tegyen: megpróbálja elzavarni, vagy engedje be, de végül utóbbi mellett döntött. Megvárakoztatta kicsit, amíg felsietett az emeletre, hogy bejelentse a ház asszonyánál. Addig ő kikötötte a lovát, és nézelődéssel csapta agyon az időt. Az udvar hátsó része nyitott volt, és jóformán minden átmenet nélkül folytatódott egy gyümölcsösben. A már kibújt levelek szinte vacogni látszottak a borongós, hideg időben. Ezt leszámítva mozgolódást csak az istálló és a kocsiszín környékén látott, meg az emeleti, nyitott folyosón, ahol a semmiből előbukkanva egy, kettő, három gyermekfej figyelte kíváncsian a korlát deszkarései közül.

Két kislány meg egy fiú – egy ismerősen sötét hajú és szemű fiúcska. Ejnye, csupa ismerős arc bukkan fel ma előtte, ő meg egyiket se tudja hova tenni! A lányok (a nagyobbik tízéves, a másik talán négy-öt lehetett) csicsergő kuncogással mutogattak rá, a hét-nyolc év körüli fiúcska viszont csak bámulta őt nagy, fekete szemeivel. Sokáig nem tehette, mert ajtó nyílt, és egy fiatal nő terelte be őket a függőfolyosóról. Fekete haja alapján ő lehetett az, aki a piacra kísérte úrnőjét és a… hány gyereket is? Ilse kettőt említett. Tévedett volna, vagy rosszul emlékezett? Nem maradt ideje ezen töprengeni, mert a kék szemű férfi megjelent, és felvezette a kis szobába, ahol csak akkor mutatkozott be, amikor kettesben maradtak – bár ez ellen kísérője eléggé ágált, de Katharina gyorsan rendre utasította. Olybá tűnt, az ő szava dönt a házban.

– Valaki felismerte kegyedet. Valaki, aki már nem él.

– Szomorúan hallottam, hogy meghalt – szólalt meg Katharina rövid hallgatás után.

Egyenes háttal ült, ölbe tett kézzel. Szalmaszőke haja két fonatban hullt előre. Nem ijedt meg, mikor meglátta a vörös palástot. Az sem rázta meg, amikor Marcus bemutatkozott. Még csak keresztet sem vetett.

– A gyermekeivel együtt – pontosított Marcus.

– Szörnyű dolog ez – sóhajtott a nő, hogy aztán összevonja a szemöldökét. – Várjunk csak! Tőle nem tudhatod, ki vagyok. Ha el is mondta valakinek, miért pont te lennél az? És miért csupán most kerestél fel miatta?

– Időnként a holtak is beszélnek. Hol a testükkel, hol más módon.

– Nem értelek.

– Elfride asszony apját Dragula vojvoda húzatta karóba Brassóban, sok más társával egyetemben. A mendemondák arról szóltak a vérengzés után, hogy több kereskedőt az asszonyaik mentettek meg, elfogva a vojvoda városban lévő szeretőjét, és kiüzentek, hogy megölik, ha nem engedi szabadon uraikat. Majdnem rajtavesztettek, mert Dragula ezt meghallva a város elpusztításával fenyegetőzött, ám asszonya rimánkodására végül elállt ettől – sőt, a még életben lévő kufárokat is elengedte. Elfride apja nem volt ilyen szerencsés. Lánya aztán férjhez ment Budára, és képzelhető a megrökönyödése, amikor egy nap a városi piacon megpillantotta atyja gyilkosának szeretőjét. Nem volt teljesen biztos a dolgában, ezért idejött – a találkozás pedig, ha nem tévedek, meglehetősen indulatosra sikeredett.

– Anno kikötöztek a pellengérhez, és… és levágták a hajamat – bámult el valahova a messzeségbe Katharina Marcus válla felett. Kezével önkéntelenül végigsimított az egyik hajfonaton. – Megvertek és megaláztak azok az… átkozott némberek! Csak azért – vált haragossá tekintete ahogy a hóhérra nézett –, mert Vladot szerettem.

– Mi történt, amikor Elfride itt járt?

– Kint voltam a kertben a gyerekekkel. Akkor még hó fedett mindent, két vagy három napja költöztünk be. – Katharina felállt, és nyugtalanul járkálni kezdett fel s alá, idegesen tördelve ujjait. Mellei szaporán emelkedtek-süllyedtek ingválla alatt, ahogy zaklatottan kapkodta a levegőt. – Elfride asszony számon kért és vádaskodott. Próbáltam csitítani, de hirtelen nekem rontott, és borzasztó szavakkal illetett. Fellökött. Megtépett. Megrángatta a hajam, a nyakam köré tekerte, mintha meg akarna fojtani vele. És mindezt… mindezt a gyerekek szeme láttára tette. Végig kellett nézniük! – Katharina láthatóan nem tette túl magát a történteken. – Aztán mire a segítség odaért, már hátrált kifelé, és úgy nézett rám, mintha… nem is tudom. Mintha magát az ördögöt látná. Nem győzött bocsánatot kérni, még térdre is hullt, úgy rimánkodott, hogy ne bántsam őt. – Katharina megállt, és szembefordult a hóhérral. – Nem akartam én ilyet tenni! Csak azt kértem tőle, hogy senkinek ne beszéljen rólam. Ne tudódjon ki a kilétem, és az, hogy a városban vagyok. Jobb a névtelenség.

– Állta a szavát – szólalt meg Marcus. – Nem beszélt senkinek. Mégis meghalt – nézett az asszony szemébe.

Eltelt néhány pillanat, mire Katharina megértette, miről beszél látogatója.

– Te… te azt hiszed, hogy én… – ült le hirtelen. Tekintete riadt volt. – …hogy közöm van a halálához?

– A szóbeszéd boszorkányságot és mérgezést emleget. A vádak pedig egy ártatlan emberre irányulnak. Budai Lénártra.

– Semmi közöm annak az asszonynak a halálához! – kiáltott fel Katharina. – Mein Gott![1] Hiszen anya vagyok én is! Gyerekeim vannak!

– Hogy merészeled a húgomat ilyesmivel vádolni? – vágódott ki az ajtó, és rontott be rajta a kék szemű férfi. Kezében tőr villant.

– Otto, ne csináld! – sikoltott fel az asszony.

Hiába. A férfi nem hallgatott rá. Marcus viszont még ültében pajzsként kapta maga elé a másik széket, majd mikor a tőr beleállt, azzal a lendülettel felpattant, és úgy vágta vele állon a támadóját, hogy az elterült a padlón. Nem vesztette eszméletét, annál keményebb fából faragták, száját viszont elöntötte a vér. Karját védekezőn kapta maga elé, ahogy Marcus felszabadult ökle ütésre lendült, de a hóhérban volt annyi önuralom, hogy fékezze magát. Nagy levegőt vett, felegyenesedett és leeresztette a kezét.

– Azt javaslom, Katharina – mondta aztán –, lássa el a fivérét, aztán folytassuk a beszélgetést.


A szerzőről


Gráczer László Tamás (1978) történelemtanári és könyvtáros diplomával rendelkezik. Korábban G. L. Thompson (Kossuth Kiadó) és Gál Dorina (Ventus Libro) álnéven jelentek meg a könyvei.


A szerző portréját Mariia Kashtanova készítette.

A háromfa hölgye című regényével 2021-ben elnyerte a Prae Kiadó krimipályázatának első díját. A kötet 2022-ben, a Budai hóhér sorozat második része, Az Úr szukái 2023-ban jelent meg kiadónknál.

 

A Budai hóhér sorozat első két kötetét újra kiadtuk:





A sorozat mindhárom kötete megvásárolható a kiadó webáruházában:


A Háromfa hölgye


Az Úr szukái


Szentháromság

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése