2021. május 7., péntek

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) -("– Megváltoztál – immár elismerő tekintettel mérte végig a lányt ezzel cseppet sem rejtve el éhes gondolatait, mire így folytatta: – Felnőttél. – Jó tanítóm volt – érezte Auróra, hogy elpirult az arca. Nem sokáig tarthatott a zavara, hiszen Sam köszörülte meg a torkát, és kísérelte meg csitítani a vitázó feleket. – Ne veszekedjetek ezen! Ha bárki jó erre a feladatra, bevállalom én. ")

 Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből újabb részletet hoztam nektek. Remélem a múltkori tetszett, és hagytok nyomott a bejegyzésem alatt..

Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolyó

(Bolygókeringő 2.)


Tartalom:

Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

 

ENGEDÉLLYEL

Részlet


– Igazán nem szükséges – dünnyögte az orra alatt Sam, de a pultos már rég eltűnt, hogy elkészítse az italokat. Hamarosan a whiskyt Lloyd, a whisky-kólát pedig Auróra elé tette. A napernyős italt pedig Laurához helyezte, mire a lány egy feltűnő mozdulattal tolta azt át Samnek, aki láthatóan zavarba jött ettől. Auróra szigorú tekintetet vetett Lloydra, aki ennek ellenére jól mulatott a helyzeten, majd kifizette az italokat. Már-már azon gondolkozott, hogyan szedje ki a pultosból az információt, amiért tulajdonképpen jöttek, amikor a pult mögül nyíló személyzeti ajtó mögül egy jellegzetes férfialak tűnt fel. Sárga öltönyt viselt, fehér inget, az ujjain pedig aranygyűrűk sorakoztak, miközben a nyakában szintén aranyló nyakláncok lógtak. A férfi kopasz fején egy kalap helyezkedett el, kezében sétapálca, apró bajusza kiemelte annak sápadt bőrét és termetes alakját. A férfi azért ment oda, hogy magával vigye az előző este termelt profitot, így a pultossal kezdett beszélgetésbe, miközben Lloyd akaratlanul is elmosolyodott, ugyanis ő maga is tudta, hogy épp jókor érkeztek.
– Szia Jango – köszönt rá mély hangján az öltönyös férfire, aki ezzel leemelte vöröses árnyalatú napszemüvegét a szeméről, így tekintete Lloydra irányult. Egy pillanatig meghűlt a vér az ereiben, majd egy furcsa mosolyt erőltetett az arcára, miközben igyekezett szívélyes lenni.
– Lloyd… barátom! Már ezer éve! Mi szél hozott ide téged?
– A segítséged kellene – kortyolt bele az italába a férfi, miközben Auróra és annak barátai is tágra nyílt szemekkel bámulták a jövevényt, aki előhúzott egy bárszéket a pult másik oldalán, majd letelepedett rá. Egyértelműen látszott, hogy nem tudta önmaga sokáig megtartani hájas testét, ezért szükségesnek tűnt minél hamarabb leülnie valahová.
– Sajnálom, de ez alkalommal nemet kell mondanom. Akármikor is találkozunk, Lloyd, annak sosincs jó vége. Vagy rám lőnek, vagy megfenyegetnek, vagy elvesztem a pénzemet. Úgyhogy tudod, hogy merre van a kijárat. – Ebben a pillanatban a pultos egy köteg pénzt adott át a férfinek, aki elfogadta azt, majd ugyanazzal a lendülettel vette elő vaskos tárcáját, hogy abba helyezze bele a nyereséget.
– Régi cimborák vagyunk már mi ketten – ivott még egy kortyot Lloyd. – Ezért tudnod kell, hogy csupán udvariasságból kértelek meg mintegy esélyt adva neked arra, hogy magadtól állj kötélnek, és ne kelljen szétvernem az egész kaszinót ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
– Te meg az udvariasság! – hahotázott a férfi színpadiasan, mire tekintete Aurórára tévedt, aztán a lányt végigmérve jegyezte meg:
– Hallottam a pletykákat, miszerint mostanság igencsak érdekes társasággal utazgatsz.
– Valójában nekem kellene a segítsége – vette át a szót Auróra azt remélve, hogy a férfi ettől majd kötélnek áll. – Meg kellene találnom valakit, egy olyan személyt, akinek szintén vannak különleges képességei.
– Olvastam a könyvét, érdekes szemszögből mutatja be a magunkfajtát – mosolygott Jango, majd előretartotta vastag kezét, amit a lány nem tudott mire vélni. Mégis lassan kinyújtotta a férfi felé a saját kezét, aki azt egy teátrális mozdulattal megragadva csókolta meg a kézfejét. – Örülök, hogy megismerhetem, Auróra. A rajongója vagyok!
– Akkor segítesz? – kérdezte egyre türelmetlenebbül Lloyd, miközben kimondottan nem tetszett neki, hogy a férfi Auróra kezét csókolgatta.
– Sajnálom, barátom – csóválta a férfi a fejét tettetett bánkódással, majd elengedte a lány kezét. Erre beleszagolt a saját pénztárcájába.
– A fenyegetés nálam nem használ. Egyedüli dolog, amire hallgatok, az a pénz. Időközben ugyanis üzletember lettem.
– Nem vagy te más, mint egy nyomorult kis… – kezdte Lloyd elveszteni a fejét, de Auróra közbevágott, hogy útitársát csillapítva megkérdezze:
– Mennyi az ára?
– Ötezer – felelte szemrebbenés nélkül a férfi, mire egyből észrevette, hogy lehorgadt Auróra mosolya, mivel még álmukban sem rendelkeztek ennyi pénzzel. – Sajnálom – zárta rövidre a vitát Jango. 
 
– Nemcsak üzletember vagyok, hanem showman is. Ma hölgyválasz van, a félrészeg hölgyek, koszorúslányok és menyasszonyok pedig várják már, hogy felkonferáljam nekik azt, amiért jöttek. Talán valaki más majd segít rajtatok. – Ezzel lekászálódott a bárszékről, hogy otthagyja a szótlan társaságot. De még azelőtt váltott néhány szót a pultossal, hogy végleg távozott volna. Auróra a barátai felé fordult, hogy megkérdezze tőlük:
– Mi az a hölgyválasz?
– Az egy idióta szokás – itta ki a poharat Lloyd, hogy aztán a vörös hajú lány kíváncsi tekintetébe ütközzön pillantása. Ezért aztán felsóhajtott, és folytatni kényszerült a megkezdett gondolatsort:
– Azok, akiket odakint láttál, akik éppen lánybúcsún vannak, idejönnek, hogy aztán végignézzék, méregessék azokat a férfiakat, akik fél pucéran végigvonulnak előttük a színpadon. Végül licitálnak rájuk. A férfinak azzal a hölgytársasággal kell töltenie az estét, amelyik a legtöbbet ígéri érte, ezzel azt kell tennie, amit azok csak kívánnak tőle.
– Mégis, mennyi pénzről van szó? – kérdezte Laura, mire Lloyd megvonta a vállát, és egy pillanat töprengés után kijelentette:
– Ez változó. Attól függ, hogy mennyire tetszik a hölgyeknek az illető férfi.
– Ez egy testhezálló feladat lenne számodra – húzta fel Auróra kihívóan a szemöldökét, majd belekortyolt az italába. Lloyd határozottan rázta meg a fejét.
– Az biztos, hogy én ilyesmiben soha nem vennék részt.
– Nekünk pénz kell – vonta meg a vállát Laura, miközben tekintete összefutott barátnője pillantásával –, ez pedig egy elég könnyű pénzkereseti módszernek tűnik.
– Szó sem lehet róla! – ellenkezett Lloyd, miközben rendelt magának még egy whiskyt.
– Miért nem? – kérdezte ismét Auróra mosolyogva, csillogó szemmel. – A könyvem alapján annyit azért tudok rólad, hogy mindig is szeretted a hölgytársaságot. Most pedig alkalmad nyílna ezzel a javunkat szolgálni.
– Nem fogok végigmenni egy kifutón, miközben részeg banyák bámulnak engem, és licitálnak rám – ellenkezett Lloyd. – Ilyen mélyre azért soha nem süllyednék.
– Pedig azt hittem, hogy azért van kockás hasad, hogy azt több hölgynek is megmutasd! – erősködött Auróra kihívó tekintetét a férfire vetve. Lloyd viszont nem bizonytalanodott el:
– Valóban. Csakhogy szeretném én magam eldönteni, hogy kik azok a hölgyek, akik láthatnak engem. Ez egy húspiac, aminek eszem ágában sincs a részévé válni.
– Persze fordítva működhet, igaz? – húzta ki magát Auróra makacsul, miközben teljesen elveszett Lloyd zöld tekintetében. – Az persze nem zavar, hogy magad is tárgyiasítod a nőket, és úgy kezeled őket, mintha csupán üresfejű babák lennének, akiknek más sem számít, minthogy téged ugráljanak körül!
– Én senkit nem kényszerítettem semmire! – jelentette ki egy kisfiús mosollyal az arcán Lloyd, mire Auróra továbbra sem hagyva magát, ismét a férfi tekintetébe döfte barna pillantását, és ezzel megnyerte a csatát.
– Na persze! – Ezzel mindkettőjüknek eszükbe jutott az Antarktiszon megesett kirándulás, ami előtt Lloyd éppen azért csókolta meg Aurórát, hogy elkábítsa őt, és ezzel megmentse az életét. A lány ugyanis inkább feláldozta volna magát, minthogy másokban kárt tegyen. Egy hosszú pillanatig Lloyd tekintete fogságba esett Auróra sokatmondó pillantásától. Ezzel végignézett a vörös hajú lányon, a felszegett fején, a határozott arckifejezésén, a büszke tekintetén, mire az ő arcát is egy rossz fiús mosoly töltötte meg, amikor így szólt hozzá:
– Megváltoztál – immár elismerő tekintettel mérte végig a lányt ezzel cseppet sem rejtve el éhes gondolatait, mire így folytatta:
– Felnőttél.
– Jó tanítóm volt – érezte Auróra, hogy elpirult az arca. Nem sokáig tarthatott a zavara, hiszen Sam köszörülte meg a torkát, és kísérelte meg csitítani a vitázó feleket.
– Ne veszekedjetek ezen! Ha bárki jó erre a feladatra, bevállalom én.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése