2021. május 25., kedd

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Tokody Klára - ("Sose hagyják abba a meseolvasást. Se gyerekként, se szülőként, se felnőttként. A mesék a mai időszűke korban gyors és remek kikapcsolódást jelentenek, és minőségi időtöltést a család számára. ")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene foglalkozzuk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Tokody Klárát kérdezgettem, akinek Mina és Vidi az óriások nyomában című mesekönyve jelent meg magánkiadásban.Fogadjátok sok szeretettel! 

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tokody Klára a nevem, két gyermek édesanyja vagyok, szörfös feleség, Balaton-rajongó, egy multinacionális cég kommunikációs szakértője, blogger, monda-gyűjtő és meseíró. Tevékenységeimnek ihletője a Balaton, télen-nyáron, amikor csak lehet, a Balatonon vagyunk. Sokan szokták kérdezni, hogy mit lehet ott csinálni szezonon kívül, ezért elhatároztam, hogy megmutatom. Így indult a blogom 2017-ben, és mind a mai napig hetente legalább egy cikkel, fotókkal mutatom be, milyen gazdag a Balaton környéke felfedezésre váró csodákban. Mivel mindig is rajongtam a mesékért, Balaton-rajongásom egy idő után balatoni mondagyűjtésbe torkollott, illetve saját meséket is kezdtem írni, szintén Balaton témában: első meseregényemben, ami a Mina és Vidi az óriások nyomában címet viseli, két fonyódi tündér egy régi balatoni monda nyomába ered, ami óriásokhoz köti a Balaton keletkezését.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Édesanyaként nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy gyerekeknek írok meséket. Hiszen Mina és Vidi története is úgy indult, hogy saját gyerekeimnek meséltem, majd ismerősök biztatására kezdtem ezeket leírni.

Igen, olvasok mind a mai napig meséket, mondákat, mert azt gondolom, hogy felnőttként is van ezeknek a történeteknek üzenetük.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Mesék szempontjából elég szokatlan gyerekkorom volt, hiszen édesanyám nem a klasszikusokat, Grimmet és Andersent mesélte nekem, hanem az Árpád-kori királyok történeteit. A korona és kard mondája, László bölcs döntése, aki nem a daliás, vitéz Álmost, hanem a púpos, ámde bölcs Könyves Kálmánt jelölte utódjául, III. Béla bizánci neveltetése, majd magyar trónra kerülése, a fegyvertelenül az ellenség táborába merészkedő Imre király, aki hitt a Szent Korona erejében, mindezek olyan történetek voltak, amik rajongó kislánylelkemre sokkal nagyobb hatással voltak, mit a Piroska és a farkas. A mai napig majdnem kívülről fújom az Árpád-házi királyok családfáját, és első kedvenc könyvem, amit szerintem százszor is kiolvastam, Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyve. Talán ez vezetett oda, hogy magam is elkezdtem mondákat, legendákat, meséket gyűjteni a Balaton környékéről. 


4.

Milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Mesélnél kicsit bővebben?

Egy gyerekeknek szóló meseregényben szerintem kulcsszerep jut az illusztrátornak. Főleg az ovis korosztálynak, ahol még a szülők mesélnek, nagyon fontos, hogy látványában szép könyvet nézegethessenek. Amikor illusztrátort kerestem, már elég határozott elképzelésem volt a látványvilágról, és végtelenül boldog voltam, amikor az egyik jelentkező próbarajzán pontosan ez a látványvilág köszönt vissza. Ő volt Elek-Varga Viktória. Viki vegyes technikával illusztrálta kézzel a könyvet, a rajz és a festés ötvözésével. Klasszikusnak vagy hagyományosnak is nevezhető a stílus, és szerintem nagyon passzol a tündérekhez, illetve a monda-alapú történethez.

Az együttműködésünk nagyon harmonikus volt. Annak ellenére, hogy személyesen sosem találkoztunk, hiszen a pandémia alatt dolgoztunk együtt a könyvön, szerintem irigylésre méltó összhang alakult ki közöttünk. Vikinek ráadásul nagyon sok kedves ötlete is volt, és remek karaktereket rajzolt.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Nagyon különböző időtávot ölel fel egy balatoni monda feldolgozása és egy meseregény. A mondák esetében általában a kutatómunka az, ami sok időt vesz el, a megírás már gyorsabban megy. Természetesen itt is előfordul, hogy napokig alakítom magamban a történetet, különösen azoknál a történeteknél, amikor például csak egy mondat az alapja az egész mesének. Például van egy törökkoppányi legenda, ami szerint Szent István megátkozta a törökkoppányi békákat, mert nem hallotta tőlük Koppány hadainak közeledését. Ebből egy kerek mesét nyilván nehezebb kerekíteni, mint amikor egy teljes történet ismert, aminek van eleje, vége, éppen csak szavakba kell önteni. Ez utóbbinál sokszor egy-két óra elég a mese megszületéséhez.

Teljesen más viszont a saját mesék írása. Az első meseregényem, a Mina és Vidi az óriások nyomában hónapokig készült, a Mina, Vidi és a vasszörny rejtélye, ami eddig félig készült el, már két éve ugyanott áll. Ennek persze elsősorban az időhiány az oka, hiszen inkább az első könyvre koncentráltam most, miközben a blogomon is folyamatosan dolgozom. 

 


 

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, egyszerre nehéz és egyszerre könnyű. Könnyű olyan szempontból, hogy mesére mindig szükség van, új mesékre is, hiszen a gyerekek világa is folyton változik, ezért a meséknek is változniuk kell. Ugyanakkor óriási a konkurencia, rengeteg mesekönyv jelenik meg folyamatosan a legváltozatosabb témákban és sajnos a legváltozatosabb színvonalon is. Ez pedig rendkívül nehézzé teszi az érvényesülést.

7.

Miért a magánkiadás mellett döntöttél?

Több kiadóhoz is beadtam a meséimet, de mivel egy kivételével még csak választ sem kaptam, végül a magánkiadás mellett döntöttem. Az én könyvem Szerzői kiadású könyvek oldala csapata segített, ők végezték a szerkesztői, korrektori, tördelői munkákat. A magánkiadás nagy szabadságot jelentett számomra, de természetesen nagy feladatot is, hiszen így a finanszírozástól a marketing és értékesítés feladatáig, minden rám hárul. És ez elég sok munkát igényel.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Eddig nagyon pozitív volt a fogadtatás. Volt olyan anyuka, aki elmesélte, hogy míg a tíz éves fia eddig csak a kötelező olvasmányokat volt hajlandó elolvasni, ezt nem tudta letenni, és két nap alatt elolvasta. Volt, aki már többször is kikönyörögte a szülőktől az ismétlést. 

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Egyszerre három könyvön is dolgozok. Egyrészt, ahogy említettem, a most megjelent könyvemnek folytatásán dolgozom, aminek a címe Mina, Vidi és a vasszörny rejtélye. Közben az utolsó simításokat végzem az eggyel kisebb korosztálynak készült mesesorozatomon, ami szintén Mina és Vidi kalandjairól szól. De mivel, ahogy korábban beszéltünk róla, hiszek abban, hogy a felnőtteknek is kell mese, tervezem a balatoni mondagyűjtésem kiadását is.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Sose hagyják abba a meseolvasást. Se gyerekként, se szülőként, se felnőttként. A mesék a mai időszűke korban gyors és remek kikapcsolódást jelentenek, és minőségi időtöltést a család számára. 
 
A mesekönyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.