Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak

Heather Fawcett:

Emily Wilde tündérenciklopédiája

„Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza!”

Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak

Megjelenés: április 23.
Fordító: Ballai Mária
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, élgrafikás, 336 oldal

Leírás

Heather Fawcett már lassan tíz éve egyengeti írói pályáját a nemzetközi piacon, eddigi legnagyobb sikerét talán a 2017-es Even The Darkest Stars című könyvével aratta, azonban Emily Wilde-történetei voltak az első, valóban felnőtt olvasókat célzó művei. E trilógia kiadását indítjuk most útjára az első kötettel. Fawcett itt is ragaszkodik korábbi történeteiből ismert visszatérő elemeihez, ám a tündérek és mesebeli lények világát most egy magasabb szintre emelte, amitől a sorozat hamar a modern fantasy kincsestárának részévé vált, különösen amiatt, amilyen eleganciával ötvözi az északi folklór olykor rémítő meseelemeit az általunk ismert világ sajátosságaival.

Az Emily Wilde tündérenciklopédiája tehát egy skandináv ihletésű fantasy, egy magának való egyetemi professzor lenyűgöző kalandja Ljsoland fiktív országába. Emily egyébként köszöni szépen, nagyon jól megvan a saját szűkös komfortzónájában – akárcsak Fawcett maga –, ahhoz viszont, hogy elkészíthesse élete főművét, a tündérek enciklopédiáját, ezúttal igazi mesebeli hősnővé kell válnia. Ebben lesz „segítségére” lesz Wendell Bambleby, a lány tudományos riválisa, akiről talán az is kiderül, hogy nem is olyan kiállhatatlan, mint azt Emily elsőre gondolta róla. Kalandra fel!

Fülszöveg

Jóllehet Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna.

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja.

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is.

Heather Fawcett regénye egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék tengernél különleges hangulatát.

A szerzőről

Heather Fawcett kanadai származású író. A mesterdiplomáját angol irodalomból szerezte, mellette régészetből végzett alapszakon. Leghíresebb regénye az Emily Wilde tündérenciklopédiája, melynek a jogai több mint tíz országban keltek el, és a rajongói tűkön ülve várják a folytatását. Fawcett e mellett gyermekkönyveket is ír, melyekkel ugyancsak szerepelt a jelentősebb nemzetközi sikerlistákon. Jelenleg Vancouver-szigeten él.

A könyvről mondták

„Vibráló és végtelenül elbűvölő könyv… Ugyanúgy félresöpri a valós világot, mint az összes igazán nagyszerű fantasy. Irigylek mindenkit, aki először olvassa.” - Melissa Albert

„Egy borongósan pompás fantasy, ami ragyog a hótól és a varázslattól. Teljesen elbűvölt.” - Sangu Mandanna

„Felejtsük el a dark academiát, nekem ez a téli napsütéses, szarkasztikus és lábjegyzetes academia kell, tele terepmunkával, morcos évődéssel és rosszindulatú tündérekkel. Emily Wilde-ot nem fogom egyhamar elfelejteni. Ez a könyv élénkítő gyógyír a léleknek és a szellemnek egyaránt.” - Freya Marske

„Az Emily Wilde tündérenciklopédiája jobban elbűvölt, mint ahogy arra egy tündérkirály képes lenne. Képzeletbeli világa tökéletesen egyensúlyoz a hétköznapi és a káprázatos között. Bájosan esetlen és intelligens hősnőjét utánozhatatlan hang jellemzi, a léhűtő, de imádni való riválisát pedig hátsó szándék vezérli. Nem is kell ennél több egy hideg, téli estékre való könyvhöz, ami teljességgel elvarázsol.” - Megan Bannen

„Elbűvölő a szó minden értelmében. Az Emily Wilde tündérenciklopédiája havas erdők és elcserélt gyerekek, tündérkirályok és népi hiedelmek, gondos lábjegyzetek, tudományos versengés és kalandok magával ragadó egyvelege. Maga a varázslat.” - H. G. Parry

„Fawcett azzal ragadja meg az olvasók figyelmét, hogy hagyja őket elmerülni a folklórban és a környező világában. Kitűnő olvasmány Sarah J. Maas és Erin Morgenstern rajongóinak.” - Library Journal

 

Részlet a kötetből

„Árnyék most a legkevésbé sincs jó véleménnyel rólam. Hideg szél zörgeti az ajtót, ő pedig a tűz mellett fekszik, nem csóválja a farkát, csak az üstöke bozontja alól bámul fel rám olyan szemrehányón, mégis beletörődötten, ahogy csak a kutyák tudnak. Mintha csak ezt vágná a fejemhez: Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza! Attól tartok, egyet kell értenem vele, bár továbbra is ugyanolyan izgatottan várom, hogy hozzáláthassak a kutatáshoz.

Ennek a naplónak a lapjain kívánom megörökíteni a terepmunka mindennapjait, miközben a tündérek egy titokzatos faját, a „rejtetteket” tanulmányozom. A beszámolóm két célt szolgál: segít feleleveníteni a történteket, amikor eljön az ideje annak, hogy összerendezzem a munkám során készített feljegyzéseket, továbbá támpontot ad azoknak a tudósoknak, akik a nyomdokaimba lépnek, ha a szerzetek fogságába esem. Verba volant, scripta manent. Mint a korábbi naplók esetében, most is abból indulok ki, hogy az olvasó rendelkezik alapvető drüadológiai ismeretekkel, ugyanakkor magyarázatot fogok fűzni néhány olyan dologhoz, amik ismeretlenek lehetnek azoknak, akik még újak ezen a területen.

Korábban nem volt miért felkeresnem Ljoslandot, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem csillapodott a lelkesedésem, amikor ma reggel először szemügyre vehettem. Ljosland ötnapi útra van Londontól, és csak egyetlen teherhajóval lehet eljutni ide, amely heti rendszerességgel szállítja a megannyi portékát és a csekély számú látogatót. Szünet nélkül haladtunk észak felé, a jéghegyeket kerülgetve. Fel s alá járkáltam a fedélzeten, hogy elejét vegyem a tengeribetegségnek. Az elsők között voltam, akik megpillantották a tengerből kiemelkedő hólepte hegyeket és Hrafnsvik piros tetős házait, amelyek úgy kuporogtak a hegyoldalban, mint Piroska a farkas árnyékában.

Óvatosan araszoltunk a móló felé, egyszer hozzá is csapódtunk a szürke hullámok tajtékzása miatt. A csörlős hajóhidat egy öregember eresztette le, akinek égő cigaretta fityegett a fogai között. Elképzelni sem tudtam, hogy sikerült elérnie, hogy ne aludjon ki a tűz a viharos szélben, és még órákkal később is magam előtt láttam a vízpermetben ragyogó parázst.

Tudatosodott bennem, hogy egyedül én szállok le a hajóról. A kapitány a jeges mólóra lökte az utazóládámat, és a tőle megszokott módon úgy mosolygott rám, mintha mulattatnám, mintha egy olyan vicc lennék, amelyet csak félig ért. Úgy tűnt, a többi utas, az a pár ember, aki velem utazott, Ljosland egyetlen városa, Loabær felé tartott, amely a hajó következő állomása volt. Én nem szándékoztam felkeresni Loabært, mert a városokban nem, csak a világ félreeső, elfeledett sarkaiban lehet szerzetek nyomára bukkanni.”

A könyvet itt tudjátok előrendelni

Agave Könyvek

Előolvasás: Boltsek Erik: Párhuzamos létezés - ("Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget.")

Erről a könyvről egyszer már írtam blogomban, de akkor még nem tudtam befejezni. Így most hozom a véleményemet, ezúttal befejezve. Ezúton is köszönöm Boltsek Erik írótól a hatalmas türelmét. Sajnos, nem sajnos eléggé elfoglalt voltam mostanában. Most, hogy sikerült befejeznem a Párhuzamos létezés című könyvét, igyekszem nem spoileresen megosztani az olvasási élményemet. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a Kiadom a könyvemet-nek. 

Boltsek Erik

Párhuzamos létezés

Tartalom

 A Cloquet-völgy tökéletes úticél a nyaralni, vagy éppenséggel a békülni vágyóknak. Az utóbbi reményében utazott el Gary és Natalie eme erdős vidékre, hogy újra egymásra találjanak. Küldetésük azonban hamar megfeneklett, Gary pedig kétségbeesetten igyekezett menteni a menthetőt, köztük saját életét is. Amíg ő pszichiátriai terápiára jár és visszavedlik gyermekké, a balesetüket firtató húga, Agnes és a rendőrség is gyanús összefüggésekre bukkan a háttérben, melyekről úgy hiszik, akár egy nagyobb kirakós apró elemei is lehetnek. Egyre több a gyanús eset, és egyre sűrűbben bukkan fel a rejtélyes Mr. Ollenburger neve, akiről a vezetéknevén kívül a rendőrség mindössze két dolgot tud: hogy kék öltönyt visel, és hogy a felmenőit mind egy szálig lemészárolta néhány vallási fanatikus. A fájdalom és nyomorúság szülte Álomkör keze messzire nyúlik, de vajon elér akár Xilveas-ig is, hogy beteljesítse a sorsát?

Véleményem

5/5

Nos, ahogy legelőször is írtam, iszonyat jó ez a könyv. Gary pont, mint én. Mintha magam láttam volna. Jókat vigyorogtam, ahogy viselkedett, beszélt meg úgy általában, szerencsétlenkedett. Kíváncsi voltam hova lyukadt majd ki az egész, mert úgy éreztem kissé zizi, nem értettem mi lesz vele.

Azt kell, hogy mondjam, sok minden történik ebben a könyvben. Fordulatos, pörgős. Nem hiszem az olvasó rémesen unatkozna közben. Legalábbis én nem unatkoztam, sőt! Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget. Holt biztos, hogy újraolvasós lesz számomra ez a könyv.

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott kiolvasnom. Tudom az előolvasásnak a lényege, hogy megjelenés előtt olvassuk el. Nem is szeretnék kifogásokat keresni, de megérte.

A vége!? Döbbenetes. Alig hiszem el, hogy ez lett a vége, ekkora csavart tett bele. Hát nem erre a végre számítottam. Egyébként nem számítottam arra, hogy függővéges lesz. De hát az író, azért van, hogy arcon csapjon egy adag csavarokkal, pluszban. Nemde?

Akadt ebben a könyvben jó adag krimi, csavarok, kérdések, kesze-kusza történetek, fantasy elemek is, amitől aztán nem unatkozhat az ember.Aki izgalmas könyvet keres, annak ezt nagyon ajánlom. Szerezzétek be! Érdemes elolvasni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Boltsek Erik írói oldala

Libri

Előolvasás: Aria Brighton: Azria Kapuja - ("Ez igen!! Nem kell ide Narnia! Aww, imádom a tündéreket. Ki ne imádná őket? Ugye? Kertemben is elférhetne egy Azria kapuja. ")

Szeretném, megköszöni Aria Brighton írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam az Azria kapuját. Egyúttal pedig elnézést kérek, hogy ennyire megcsúsztam a véleményemmel. Anemjójátneki! Ide vele a következő részt!

Aria Brighton:

Azria kapuja

Tartalom:

Katie ​Roberts és öccse, Tommy szüleik váratlan halála után Angliában kötnek ki. Nem csak Woodlock Hall és az ottani szokások idegenek a számukra, hanem a nagyanyjuk, Lady Bedford is, a kastély úrnője. Miközben próbálnak beilleszkedni és a grófnővel is megbarátkozni, egyre több titok és megválaszolatlan kérdés tűnik fel, ami mind egy bizonyos üzlethez és a családjukhoz fűződik. Katie a kastély eldugott kertjében egy labirintusra bukkan, aminek a végén egy titokzatos kapura lel és egy nem kevésbé titokzatos ifjúval találkozik, aki úgy mutatkozik be, mint a Woodlock Hall-al szomszédos birtokon élő család egyik tagja. Ő és a bátyja sokszor tűnnek fel Lady Bedford kastélyában, ami gyanakvásra készteti Katie-t.
A grófnő által rendezett jótékonysági bál éjszakáján Tommy nyomtalanul eltűnik, Katie pedig maga indul megkeresni őt. A titkos kapu felé veszi az irányt, aminek a túloldalán nem más rejtőzik, mint Azria: egy tündérekkel és más különféle lényekkel teli ismeretlen világ. Ekkor veszi kezdetét egy kalandos utazás, ami során Katie-nek nem csak a saját érzelmeivel, hanem a rá leselkedő veszélyekkel is meg kell küzdenie. Te be mernél lépni Azria kapuján?

Véleményem

5/5

Anyám, mikor elkezdtem olvasni nem számítottam, mire végére tök üresnek érzem majd magam. Nagyon kiszívott belőlem, de jó értelemben. Jó pár zsáner van, amit nagyon ritkán van szerencsém olvasni, azon belül is a tökéleteset megtalálni.

De ez! Wao! Ez igen!! Nem kell ide Narnia! Aww, imádom a tündéreket. Ki ne imádná őket? Ugye? Kertemben is elférhetne egy Azria kapuja. Mikor felkért az írónő, hogy nem-e lenne kedvem, időm elolvasni, naná, hogy igent mondtam. Hiszen a borító már akkor megfogott és csak utána olvastam el a tartalmat.

Mindig is csodáltam azok íróit/írónőit, akik ilyen fantasztikus világot építenek. Bátorságra, lojalitásra, hűségre és igaz barátságokra tanít. Mert nemcsak kikapcsol, bizony tanít is. Egyben szórakoztat is, hisz néha fel-felcsillan egy kis humor, nameg izgalom is bőven akad.  Ez a történet több, mint amit mutat.

Tetszett a stílus, az egész, hogy cseppenként adagolta a feszültséget, a titkok pedig nem az elején derülnek ki. De még így is van, amit nem tudok, nem fedte még fel az írónő a legnagyobb titkot. Nagyon kíváncsi vagyok, mit rejthet a következő történet, miféle lények, titkok és rejtélyek övezik a csapatunkat.

Szívből ajánlom mindent fantasy rajongóknak ezt a könyvet, nem fogtok unatkozni.

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aria Brighton írói oldala

Bookline

DiBook

(HUNGARYBOOKS kód 5% kedvezmény)

Líra

Előolvasás: Elinor Welles: A Thaino-Kígyó szemében - ("Ha szereted a fantasy könyveket, akkor adj esélyt neki. Én biztosan olvasom tovább ezt a nem mindennapi könyvet. Szívből ajánlom nektek!")

Szeretném meg köszöni K.u.K. Kiadónak és Elinor Welles írónőnek, hogy lehetőséget kaptam, hogy elolvashassam A Thaino-Kígyó a szemében című fantasy könyvét.

A könyvet sajnos nem tudtam időben befejezni, mert elég vastag kötetről van szó, és lassan is haladtam vele. Így arra gondoltam két részre szedem a véleményemet. Ezzel is segítve az írónőnek, és ajánlani az olvasóimnak.

Elinor Welles:

A Thaino

Kígyó a szemében

Tartalom:

„A ​MÁGIA ÉS ÉN… Ha tudnád, mennyire gyűlölöm! Megbélyegez, gúzsba köt, mégis megkísért és vonz. Ha tehetné, megölne, de nem bír velem. Nem bírunk egymással, hát megtanultunk élni egymás mellett. Elviseljük, használjuk és kihasználjuk a másikat. Én a mágiát, a mágia engem. A vér átka ez. Néha úgy teszek, mintha olyan lennék, mint mások. Mint Taras vagy az öcséd. Étel, ital, nők, aztán végül kikötök egy asszony mellett, lesz családom… Eljátszom a gondolattal, hogy ennyi az életem. Aztán rá kell ébrednem, hogy ostobaság az egész. Semmim sincs, csak a mágia, amit vagy az uralmam alá hajtok, vagy felfal” – magyarázza savanyúan a mestermágus, Keriak Roún, a thaino, ahogy hűséges sötét elf tanítványa szólítja mélységes tisztelettel és csodálattal. De vajon ekkora hatalom és tehetség birtokában miért a keserűség, és hol marad a diadal? A kérdésre választ talál az olvasó a fordulatos, rendkívüli kalandokat felsorakoztató regény lapjain.

A Radnayak, a Krisztina bárónő és más sikeres nagyregények szerzője, Varga-Körtvélyes Zsuzsanna ezúttal – a műfajhoz illően fantázianevet választva – a szó szoros értelmében varázslatos mítoszt teremtett.

Véleményem:

5/5

Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány fantasy könyvet olvastam. Röstellem, hogy nem tudtam időben befejezni még tavaly. De meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon tetszett. Tudjátok, én szeretem a részletes leírásokat, s ezt meg is kaptam.  Voltak benne jócskán leírások, részletesen. S ezt nagyon szeretem, sosem unalmasak számomra, mert így még jobban el tudom képzelni az adott történetet, jelenetet.

Rövidke véleményt fogok írni, mert nem teljesen olvastam még ki a könyvet, tekintve, hogy hány oldalas, lassan fogok haladni vele. De nekem már így is nagyon kivételes történet, sok kérdésem is van, és remélem történet végére meg is kapom a válaszokat. Kíváncsian várom mi lesz Thaino-val. Miért gyűlölik annyira őt? Miért tartanak tőle?  Bár elég vastag a könyv, de ez ne tartson vissza attól, hogy elolvasd. 

Ha szereted a fantasy könyveket, akkor adj esélyt neki. Én biztosan olvasom tovább ezt a nem mindennapi könyvet. Szívből ajánlom nektek!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

K.u.K. Kiadó

Borítóleleplezés: Új kiadó a láthatáron – avagy bemutatom nektek Kielo Kiadót és az első könyv borítóját.

Köszönöm Kielo Kiadónak a lehetőséget, hogy bemutathatom az első könyvük borítóját. A könyv pedig G. F. Lancer: Fekete kéz címet viseli.

Íme, a borító:

G. F. Lancer:

Fekete kéz

Tartalom:

Ha kedveled a romantikát, a naplementében andalgást, a vadvirágok közt kergetőző tündéket…
Ha egy történetre vágysz, ami lerohan és maga alá temet…
Nos, akkor ez nem a te könyved.
Ellenben, ha nem taszít az olykor karcosabb humor, a pórias modorú zsoldosok és szereted a kissé borongós hangulatú, komótosan kibontakozó dark fantasyt…
Ez esetben Nithras hozott Palladnia földjén vándor.

 

A szerző, G. F. Lancer:

Első kisregénye még a mogul kiadó égisze alatt jelent meg, Expulzió címmel. Ezúttal a sci-fi helyett a fantasy területére tévedt, de továbbra is a rá jellemző humorral átitatott írás került ki a kezei közül. Ő lesz a Kielo első szerzője, és remélhetőleg még sokan fogják követni.

Egy kis kedvcsináló az előjegyzéshez:

"Pöröllyel nem lehet hímezni."

"A gyengeelméjűségre minden korban létezik egy végső magyarázat."

"Elhozzuk a Fény áldását erre a világra! Ha másként nem, hát égni fog!"

"A diktatúra a második legalkalmasabb módszer a kormányzásra. Az első nekromancia."

Kiadót ezeken a linkeken lehet elérni:

Kielo Kiadó facebook oldala

Kielo Kiadó Instagram oldala

Kielo Kiadó weboldala

Előolvasás: Lione Stanislav: Csillagom ("Abszolút a kedvenc ez a könyv. Imádom! Év egyik legjobb könyve számomra.")

Szeretném, megköszöni Lione Stanislav írónőnek, hogy felkért olvassam el Csillagom című könyvét. Azt kell, hogy mondjam az év egyik legjobbja lett. Imádtam olvasni, jelenleg is olvasom. Nem szeretném abba hagyni. A könyvet FairBooks Kiadó oldalán lehet beszerezni.

Lione Stanislav

Csillagom

Tartalom: 

Egy titokzatos térkép

Egy félig megírt könyv

És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

Véleményem

5/5

Ha van rá mód 10-20 csillagot is benyomnék a molyon. Abszolút a kedvenc ez a könyv. Imádom! Év egyik legjobb könyve számomra. Nagyon tetszett a történet, az írásmód, ahogy a spirituális dolgok, ahogyan finoman tette bele. Nem szájba rágósan... Tetszett az is, hogy olyan gördülékenyen ment az olvasás. Igaz van vissza még belőle pár oldal, de ez nem akadályoz meg, hogy megírjam a véleményemet. Egy élmény az olvasás. Nem igazán szeretném befejezni. Annyira oda meg vissza vagyok ettől a történettel, imádom Anna és Salim párost, na meg a testőreit.

"Míg más nők a rosszfiúkat próbálják megszelíditeni, én szentet vadítok. Őrület!"

Maga a történet, ahogy elindult nagyon tetszett, azonnal be is szippantott, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem érdemes összecsapnom az olvasást. Ki kell élvezni minden percét, amit ad nekem ez a könyv. Egyszerre kalandos, humoros és romantikus. Minden van benne, amit egy olvasó kívánhat, lebilincselő történet. Plusz egy jó pont, hogy egyes részeknél vannak egy kettő filmes utalások. Ezeket imádom.

"- Jó reggelt! - szólt derűsen. Válaszul morcosan néztem vissza rá.

- Jó reggelt, te szent! Hova a pokolba követtelek? Ráadásul gondolkodás nélkül."

Az is tetszett még, hogy van a történetben sok érdekes gondolatébresztő mondatok, amikből sok idézetet tudtam varázsolni belőle. Némelyik kissé humorosra sikeredett. Meg kell hagyni, van humora az írónőnek, remélem a következő regényében is megtartja a szokását és persze a stílusát. Érdekes volt számomra, hogy ebben a történetben nem volt számomra utált karakter, sőt, inkább egészen szerethetőek voltak. Noha persze voltak negatív karakterek is, de mégis nem éreztem, hogy nagyon utálnom kellene…

Mondjuk volt egy rész, amitől dobtam egy hátast… A sátras jelenet, ennél többet nem mondok. Tessék megvenni, elolvasni.

Hálás vagyok írónőnek, hogy elolvashattam, és remélem, hogy nem utolsó regénye lesz Csillagom, mert érdemes folytatnia az írást ezen a vonalon. Engem már megnyert. Nagyon is. Szívből merem ajánlani a könyvet.

Amint rendesen befejeztem, írok még róla. Azt hiszem ez az első esett, hogy kétszer fogok írni egy könyvről véleményt. Hát igen, ez a könyv nagyon tetszett. Érdekes világot épített fel, lassan, de biztosan haladt a történet vége felé. Most per pillanat ennyit tudok írni róla, de amint befejeztem, még többet fogok. Addig is, szeretném nektek figyelmetekben ajánlani Lione Stanislav: Csillagom könyvét. Nem fogjátok megbánni és unatkozni sem fogtok. Ezt garantálom nektek.

Lione Stanislav írói oldala

FairBooks Kiadó

Beleolvasó: Aurora Lewis Turnern: Az Istenek játéka - ("Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. ")

Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka c. könyvéből rég hoztam belőle részletet, ezért ma kicsit hosszabbat fogok hozni. Remélem tetszett az előző részek.

Jó olvasást kívánok!

 

Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka

Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

 

ENGEDÉLLYEL

 

Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:

– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”

– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.

– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.

– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.

– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.

– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.

– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”

– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.

– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:

– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...

– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.

– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.

– Ha valami öröm ér, ezeken kívül még mondhatod, hogy „Szuper!”, vagy ha nagy az öröm, akkor; „Kurva jó!”

– Mi az a kurva? – kérdezte Luna közömbösen. Hunter viszont elnevette magát. Közben a fiúk megismételték az előbbi szavakat.

– A kurva az egy olyan nő, aki a férfiaknak adja a testét – próbálta meg a legdiplomatikusabb választ adni Hunter.

– Ez eléggé önzetlen dolog tőle – mosolyodott el Dylan, mire Hunter arcán feltűnő vigyor terült el.

– Igen, az – helyeselt, mivel nem akarta kifejteni, hogy cserébe pénzt kap.

– Akkor én kurva vagyok – vonta le a következtetést Luna, amitől az istenből kitört a nevetés. Megállt, hogy a lány felé forduljon. Hagyta, hogy megmagyarázza. – A Stadionban én is a testemet adtam volna az isteneknek.

– Van abban logika, amit mondasz – nevetett tovább Hunter. – Ezért sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom téged. De nem, te nem vagy kurva.

– Nem ábrándultam ki – vont vállat a lány. – Még lehetek az.

– Igen, még lehetsz – nevetett tovább Hunter, a fejét csóválva. Tekintete elidőzött Luna ártatlan arcán.

– És mit mondunk, ha szomorúak vagyunk? – vette át a szót Bruce.

– Nos – sóhajtott fel a férfi –, ha bosszúsak vagyunk, mondhatjuk, hogy „A fenébe!”, „A francba!”, „A kurva életbe!”, „Faszom!”

– Mi az a faszom? – Hunter nem úszta meg, hogy Dylan megkérdezze tőle.

– Te is a legjobbra tudsz rákérdezni! – morgolódott. – Az a valami, ami csak a férfiaknak van, a nőknek nincs.

– Akkor a nők nem is mondhatják ezt? – kérdezte Luna, majd elgondolkodott, hogy mijük van a férfiaknak, ami nincs a nőknek. Kicsit hevesebben kiáltott fel, amint megérkezett a helyesnek vélt válasz – Tudom, mi az! Már látom is a tiédet! – mutatott Hunterre, aki nem értette, miért mutatott az arcára.

– Ezek szerint faszfej lennék? Kösz, igazán kedves tőled – vágta csípőre a kezét, ahogy kibukott belőle a szarkasztikus válasz. Viszont Luna nem érthette a szarkazmust.

– Nagyon szívesen, de nem. Az a valami, ami a férfi nyakán van, egy kitüremkedés. A nőknek nincs olyanjuk. Hogy is hívják?

– Ádámcsutka? Igen, pontosan az a faszom – mosolyodott el Hunter, hiszen nem akarta tovább boncolni a témát, így kiegyezett ezzel a válasszal.

Az isten rávette a társaság tagjait, hogy ismételjék meg a válogatott káromkodásokat. Hamarosan az erdő visszhangzott a csúnya szavaktól, Hunter pedig jót mulatott ezen.

Este az isten épp azon volt, hogy tüzet rakjon, amikor kénytelen volt kiadni az utasítást, hogy járjanak körbe, s gyűjtsenek bogyókat, gyümölcsöket.

Robin és Maya kettesben indult gyűjtögetni. A férfi átsegítette a fák gyökerei között a nőt. Egyik ilyen esetben közelebb vonta magához, és megérintette arcát.

– Jó érzés? – kérdezte.

– Eléggé – ismerte el Maya, mire ő is végighúzta ujjait a férfi arcán. – És neked?

– Nagyon – mosolygott Robin. – Valamiért szeretném ráhelyezni az ajkaimat a te ajkaidra. Nem értem az okát, csupán érzem...

– Akkor miért nem teszed? – csillogott hívogatóan Maya nagy, barna tekintete. Robin nem bírta megállni; ajkait a nő ajkához érintette, egyetlen hosszú másodpercre otthagyta, majd elhúzódott tőle.

– Milyen volt? – kérdezte, mire Maya helyett a közelből jövő morgás válaszolt. Nem vették észre, és bekerítették őket.

Megannyi nagytestű kutya állt ott, morgott, nyáladzó pofáját csattogtatta. Valaha volt házi kedvencek leszármazottai lehettek, melyek elvadultak, falkába tömörültek, s visszatértek farkasszerű, ősi mivoltukhoz. Robin közelebb húzta magához Mayát, miközben a nő értetlenül kérdezte:

– Mik ezek?

– Fogalmam sincs. De azt hiszem, rosszul érzem magam miattuk.

– Én is – bújt még inkább Robin ölelésébe Maya.

A kutyák megiramodtak, azon voltak, hogy rávessék magukat a védekezésre, képtelen párra. Az egyik elkapta Robin nadrágszárát, tépni, cibálni kezdte. Maya félelmében felsikoltott, ami több reakciót is kiváltott. Egyrészt a közelben lévő Luna odarohant, értetlenül konstatálta, hogy valamennyivel alacsonyabban tőle, egy kis fákkal borított völgyben a pár csapdába esett.

Maya maga elé tartotta táskáját, azzal kísérelte meg féken tartani az őt támadó ebeket. Robin ujjaival próbálta lefeszíteni magáról a lábába maró fogakat.

Luna még sosem volt ehhez hasonló helyzetben. Azt viszont tudta jól, hogy valamit tennie kell. Ledobta a földre táskáját, majd kivett belőle egy félkörívbe hajló szerszámot. Megnyomott rajta egy gombot, amitől az íjjá változott. A lány hamar talált hozzá tartozó, fekete pálcákat, melyek egyetlen gombnyomásra nyílvesszők formáját öltötték. Luna egyik után a másikat illesztette az idegre. Gyorsan a levegőbe kerültek, majd az állatok pofájába, mellkasába fúródtak. A lány nem tévesztett célt, mindegyik kutya holtan esett össze, amelyre ráemelte nyilait.

Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. A kutyák hamar rájöttek, nem éri meg a próbálkozás. Kereket oldottak. Luna leeresztette íját, majd a két, még mindig reszkető társára nézett. Bólintott, aztán lehajolt, hogy eltegye a szerszámot. Amint ezzel megvolt, felegyenesedett, megfordult és Hunter mellkasának ütközött.

– Hol tanultad ezt?

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

Líra

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aurora P. Hill - ("Szeretem a csavarokat a történetekben, és kihasználom a fantasy adottságait. A váratlan helyzetek általában abból adódnak, hogy egy teljesen átlagos szituációt megborítok egy nem odaillő történéssel.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Aurora P. Hillt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen (Serbeniai krónikák 1.) könyve jelent meg eddig, amit Aurora P. Hill oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Édesanya vagyok. Van két kicsi gyermekem, akik a napom nagy részében velem vannak, és akiket kétnyelvűen nevelünk a férjemmel. Itt már azt is elmondhatom, hogy Ausztriában élek, de rendszeresen hazalátogatok a családomhoz, a barátokhoz.

Ikrek jegyű vagyok, sok minden érdekel egyszerre: zene, nyelvek, a természet, űrkutatás, a csillagképek, rajzolás, de ebben az időszakban az írás áll az első helyen.

Rengeteget tudok beszélni, és még annál is többet írni.

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen című könyved sok kutatómunkát igényelt? 

Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel az ötlet teljesen saját, nem igazán volt szükség kutatómunkára. Az eddig megírt könyveimben (amik még a fiókban lapulnak) sosem használok nagyon kötött helyszíneket vagy karaktereket, mert jobban szeretem, ha szabadon mozoghatok az általam teremtett világban. Néha utána kell néznem valaminek, de komoly kutatómunka nincs a történet mögött. Azt természetesen megnéztem, hogy léteznek-e az általam kitalált csodálatos lények máshol is, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy még senki nem említett hasonlókat a műveiben.

A történet már majdnem két évtizede létezik, ám a köztes időben elég sok minden közbejött, ami miatt letettem a tollat és félretoltam a kéziratot. 2003-ban keletkezett az ősregény, ha szabad így mondanom, ami 2009-ben harminc fejezetre bővült. Végül 2020 őszén fejeztem be az első kötetet, amit 3 hónapig tartott megírni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Szeretem a csavarokat a történetekben, és kihasználom a fantasy adottságait. A váratlan helyzetek általában abból adódnak, hogy egy teljesen átlagos szituációt megborítok egy nem odaillő történéssel. A Csillagos ösvényen épp egy ilyen körülményre épül: egy hétköznapi lány, Gabriela sodródik csillagokon túli kalandokba.

A valóságból csak ötletet merítek, de senki nem ismerné fel a várost, ahol a történet a kezdetét veszi, vagy mondaná egy karakterre, hogy egy bizonyos személyre emlékeztet. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2002-ben, tizenhat évesen ültem le először azzal a gondolattal, hogy könyvet fogok írni. Akkor természetesen még meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg ki is adom, csupán engedtem a kíváncsiságomnak és a nyomásnak, ami már egy ideje bennem volt. Az egyik akkori televíziós sorozatom vége nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, ezért befejeztem magamnak máshogy. Lényegében fanfictiont írtam.

A vicces az volt az egészben, hogy az első regénnyel nem ért véget a folyamat, mert már írás közben bevillant egy újabb téma, ami kikívánkozott, így amint befejeztem egy könyvet, már kezdtem is a következőt. Percre pontosan ott van a kézirataimban az írás kezdete és vége, így látható, hogy sokszor 1-2 perc eltelte után már írtam is az újabb regényt.

Nyolc kézirat van a fiókomban, amiből az egyik a Csillagos ösvényen alaptörténete. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Inkább azt mondom, ami nem vonz. Horrort, krimit vagy sci-fit nem hiszem, hogy valaha írni fogok. Egyelőre a fantasyban érzem jól magam, de a humorosabb műfajok is szóba jöhetnek a későbbiekben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amíg tinédzserként egymás után születtek a regények, nem igazán volt szívfájdalmam, ha vége lett a történeteknek. A Csillagos ösvényen azonban már két évtizede a fejemben van, a szereplők lényegében hozzám nőttek, és amikor arra gondolok, hogy már a harmadik kötetet írom, elfog a szomorúság és a kétségbeesés. Négy részt tervezek, így lassan tényleg a végére érek majd.

Most értem meg, miért van az, hogy egyes szerzők szinte végtelen sorozatokat írnak: Valószínűleg képtelenek elengedni a történetet vagy a szereplőket, ezért inkább újabb és újabb szituációkba helyezik őket. Talán számomra is követendő példa lenne.

Olyan nincs, hogy befejezett kézirat. Még mielőtt leadtam tördelésre a szöveget, egy kisebb bekezdést fűztem az egyik fejezetbe. Azóta sem olvastam el újra, mert attól félek, hogy találok benne átírnivalót. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokat gondolkoztam rajta, mi legyen. Maradjon a magyar verzió, vagy legyek inkább nemzetközi? Mivel külföldön élek, valahogy adott volt, hogy egy megjegyezhetőbb, kimondhatóbb álnevet választok magamnak. Nem zárkózom el az idegen nyelvű lehetőségektől sem, így egyszerűen lefordítottam angolra a férjezett nevemet. Ki tudja, mi vár rám a jövőben.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. A nyolc kézirat közül van több olyan, ami egyáltalán nem fantasy. Úgy gondolom, egy történet már a születésekor megsúgja, hogy mi akar lenni, és az íróban fel sem merül más lehetőség. A Csillagos ösvényenről például azonnal tudtam, hogy csakis fantasy lehet, mert más műfaj nem bírná el a benne rejtőző potenciált, és nem akartam határt szabni a saját fantáziámnak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elég lassan esett le a tantusz, hogy őszinte legyek. Többnapos csúszásban voltak a könyvek, és már inkább mérgelődtem, hogy pont az utolsó métereken gördül elém az akadály. Így amikor megérkezett a szállítmány a ház elé, kirohantam a zuhogó esőbe, hogy szóljak a sofőrnek, hova álljon. A szomszédhoz sikerült parkolnia egy tízméteres kamionnal, úgyhogy siettem, nehogy ebből gond legyen.

Amikor végre egyedül maradtam a dobozokkal, akkor zúdult rám a felismerés, hogy elsőkönyves szerző lettem. Bevallom, a mai napig emésztem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Elég vegyes. Ha tudom, hogy írni fogok, akkor már előre bennem van, hogy épp melyik jelenet kerül sorra. Napközben, amíg a gyerekekkel vagyok vagy házimunkát végzek, többször lejátszom gondolatban a történéseket, és este több oldalt írok. Vannak olyan helyzetek is, hogy bevillan egy szituáció, egy mondat, amit azonnal le kell írnom, mert bár pillanatnyilag nem illik az éppen írt fejezethez, de később még jó lehet. Van egy ilyen dokumentum a gépemen, ami negyvenöt oldalt tesz ki. Ebből szoktam válogatni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nagyban segít egy jelenet megírásában, hogy épp melyik karakterrel van dolgom.

Aslios az egyik kedvencem. Az ő személyisége nagyon összetett, és mégis könnyen beleilleszkedik a jelenetekbe, amikben szerepel. Ha felbukkan a történetben, általában megnő a motivációm, és egyszerűbben  írok.

Gabriela már kicsit nehezebb, mivel az ő felfogását kell beleszőnöm egy olyan világba, ami nem létezik. Hogy viselkedne? Mit mondana? Kiakadna? Örülne neki? Volt, hogy többször átírtam egy-egy jelenetet, mert nem volt életszerű a hozzáállása az egész szituációhoz. Egy éles szemű bétaolvasóm nagyon kitért erre, és tökéletesen igaza volt.

A jelenetek közül talán a legnehezebbek azok, amiket már most úgy kell megírnom, hogy az olvasó a harmadik kötet fogyasztása közben visszacsatoljon egy korábbi történéshez. Erre majd nagyon kell figyelnem a többi rész íráskor. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy karakter az, ami meghatározza nálam a kiindulópontot. Az egyik regényemben például egy ló adta az ihletet, végül mégsem ő lett a főszereplő. Az állat megmaradt mellékszereplőként, de más irányt vett a történet.

A zenét nagyon szeretem. Sokszor történt már, hogy egy-egy dallam hallgatása közben elevenedett meg előttem a történet egy részlete. Ilyenkor addig hallgatom többször egymás után a dalt, amíg összeáll a fejemben a kép.

A brainstorming is nagyon jó dolog, sokszor alkalmazom, ha elakadok. Többféle módon eljátszom az adott szituációt, és a leginkább nekem tetszőt tartom meg.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Volt, hogy gimis, korszakomban egy barátnő, osztálytárs elolvasott egy-egy regényt, de akkor még nem volt ezzel célom. A családom például egyik kéziratot sem látta. Akkoriban nem voltam kész megmutatni senkinek, hogy mit tudok.

Amikor belevágtam a kiadásba, tudtam, hogy szükség lesz valakire, aki idegen, hideg távolságtartással nézi meg a kéziratot. Így jutottam el nyolc emberhez, akik mind elmondhatták a véleményüket, és onnantól kezdve csak rajtam múlt, hogy mit fogadok meg a tanácsokból, és mit engedek el. És igen, volt, hogy átalakult a jelenetek kimenetele egy-egy vélemény miatt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az egyik alkalommal úgy mentem haza látogatóba, hogy a táskámban volt az első két kötet kinyomtatott változata. Előhúztam őket, elmondtam, mi a tervem, és anyukám csak annyit mondott, hogy „Na, végre!” Apukám és az öcsém sem voltak nagyon meglepve, mintha már várták volna, hogy mikor lépek ebbe az irányba.

A férjem nem beszél magyarul, de amikor rájött, hogy mit csinálok, azonnal támogatott, és teszi is a mai napig.

A megjelenést izgalommal várták, és velem együtt örültek, amikor végre megjöttek a könyvek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mivel az évnek lassan vége, idén már nem sok mindent tervezek. Egyelőre az első kötet népszerűsítése, terjesztése a célom, szeretnék minél több emberhez eljutni. A harmadik kötet kéziratát szeretném még az ünnepekig befejezni, és utána nekilátok a második rész kiadási munkálatainak. Tavaszra tervezem a megjelenést. Ha minden jól megy, 2022-ben két kötetet is megjelentetek. A negyedik már nem fog beleférni.

Az olvasóimnak csak azt üzenem, hogy köszönöm az eddigi támogatásukat és a türelmüket. Továbbra is számítok rájuk!

 Köszönöm az interjút!

Én köszönöm a lehetőséget!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora P. Hill írói oldala

Aurora P. Hill weboldala

Beleolvasó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! G. F. Lancer -("Tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb történeteket lehetne alkotni tudatos tervezéssel, következetes munkával, de nekem sajnos nemigen megy.")

Az Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem G. F. Lancer írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Expulzió című könyve jelent meg, amit Mogul Kiadó gondozásában, amit a shop.konyvmogul.hu webshop oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A legnehezebb kérdésed talán ez, mindig nehezemre esik magamról beszélni, de lássuk. Fekete Gábor vagyok, negyven éves férfiember, gyakorlatilag az összes eddigi munkahelyem összeköthető a fegyveres testületekkel, de erről a részéről az életemnek nem szívesen beszélek, igyekszem lezárni  a dolgot. Jelenleg külföldön igyekszem a boldogulást megtalálni, több kevesebb-sikerrel. Jelen állás szerint inkább kevesebb, remélhetőleg ez hamarosan változni fog. Széles érdeklődési körrel, számos hobbival bírok, természetesen egyik ezek közül az olvasás, kedvenc témaköröm a történelem, azon belül a hadászat, harcászat érdekel leginkább, illetve a fegyverek természetesen. Rajongok az ókorért, leginkább Róma mozgatja a fantáziámat. Emellett persze akad még néhány számomra tetszetős időtöltés, a sport gyermekkorom óta része az életemnek, a videotékás korszak menthetetlenül filmrajongóvá tett, de szívesen ülök be a PC elé is játszani, ha pangás áll be a kognitív rendszeremben. Magyarán, ha kissé le vagyok zsibbadva. Illetve a szerepjáték. Bármikor örömmel ülök asztalhoz kiváló csapatommal, hogy orkokat henteljünk halomra, vagy fussunk egyet az árnyakban. Egy javaslattal élnék irányodban e kérdést illetően. Az írói oldalamra feltettem néhány, „Töredékként” nevesített irományt, ezekből úgy gondolom hasznos információkat nyerhetsz.

Expulzió című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kéziratot kábé három hónapig írtam. Menet közben folyamatosan végeztem kutatómunkát, hiszen mégiscsak sci-fi a műfaj, de maga a történet és a világ nem igényelt extrém mennyiségű tudásanyagot. Kisregény, a sztori is egy szálon fut, és sok technikai adatot, bigyót, rendszert én találtam ki. Leginkább a radioaktivitás kapcsán kellett plusz tudásra szert tennem, ennek a témának kicsivel jobban utánaolvastam.

 

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Jó a kérdés. Maguk a sztorik egyértelműen a fantáziám szüleményei. A sci-fi esetében bizonyos dolgokban igyekszem nem túlságosan elrugaszkodni a valóságtól, például a fegyverkezelés és a harceljárások esetében, próbálok kicsivel következetesebb maradni. Nyilván a saját magam alkotta világ körülményei között. Számomra az érinthetetlen, szemmel gyilkoló, sebezhetetlen félisteni főhősök köré íródott történetek sosem voltak szórakoztatóak. Emiatt aztán sem a sci-fi, sem a fantasy témakörében nem „dolgozom” ilyen karakterekkel. Szeretem nyomorgatni őket rendesen.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Erre a kérdésre megközelítőleg pontos választ tudok adni. Általános iskola, negyedik osztály. Rónaszegi Miklós egyik Kartal kötetét olvastam újra úgy hetvenedjére és a regény egyik jelenetét újraírtam, a saját elgondolásom szerint. Aztán rákaptam a dologra. Képregényeket is rajzoltam egészen sokáig, de ez később a tankönyvek lapjairól rám tekintő híres és fontos személyek napszemüveggel, tolldísszel és cigivel való felékszerezéséig silányult.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Természetesen. A soron következő regényem például fantasy, dark fantasy zsánerben íródott, de a horror sem áll messze tőlem. Egyelőre azonban a sci-fi marad a fő csapásirány, mellette folytatom persze a fantasy vonalat is, de azt csak afféle „firkálásként” írnám le a jelenlegi munkatempót tekintve.

Milyen érzés számodra befejezni egy kéziratot?

Természetesen felemelő. Az igazi eufória azonban inkább akkor jön, amikor végre visszajeleznek, hogy a szerkesztő kézhez kapta a kéziratot és elkezdhetünk dolgozni vele.

Miért pont ez az írói álneved?

A Jason Slashert erősnek éreztek a kiadónál. Nem is értem... Igazából ezen a néven is hetekig kotlottam, nagyon nem vagyok jó ebben. Számomra nehezebb címet találni a kéziratnak, mint megírni azt. Így voltam a név kérdéssel is. Aztán gondoltam a monogramomból származtatok valamit. Így sikerült.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem volt bennem ilyesfajta céltudatosság. Mindig is több zsánerben írtam, illetve írok a mai napig. A sci-fi számomra „kényelmes”, ha mondhatom ezt, mert annyira képlékeny, hogy szinte bármi belefér.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az utóbbi. Egyértelműen látszik az Expulzión is szerintem. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb történeteket lehetne alkotni tudatos tervezéssel, következetes munkával, de nekem sajnos nemigen megy. Sokszor azt sem tudtam mi történik majd tíz mondattal később. Sokaknak ez imponál, de azt kell mondjam, hogy ami negatívnak mondható kritika érte eddig a kisregényt, az ezzel kapcsolatos. Természetesen jogos, igyekszem tudatosabban írni, de ez nem lesz gyors folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igazából nincs kedvencem, én szeretem az egész sztorit. A végén sokat agyaltam, eléggé megosztóra is sikeredett. Nem törekszem a klisés történetvezetésre, ami azt illeti, ez a része tudatos volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Rátartiságnak tűnhet, hogy ezt mondom, de az elsődleges inspirációs körülmény a zavarodott elmém, amiben folyamatosan történet töredékek zajlanak. Született már írásom szerepjáték ülés hatására, például eddig két karakterem előtörténete jelent meg nyomtatásban. Jó, az egyik csak fog, ha a fantasy regényen elkezdünk ügyködni. Szóval a Kalandmesterünket nevezhetem Inspirátornak...

Hatással voltak rám természetesen írók, itt Harrison Fawcett, Nemes István (az összes írói álnevén kiadott alkotásai) és Szergej Lukjanyenko munkásságát említeném meg elsősorban, de magában a történeteim megszületésében semmi másnak nincs szerepe, mint hogy fényt kapok, leülök a gép elé és elkezdem verni a billentyűzetet. Ha órák elteltével még kikerekedett szemekkel dolgozom rajta, abból valószínűleg lesz valami. Ha rövid idő elteltével már az államat vakarom, az jó eséllyel törlésre ítéltetett. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít?

Van egy béta olvasóm, Kis Sárkány, minden „nyers” részlet rajta megy keresztül. Véleményezi a kéziratot, kemény szavakkal illeti olykor megingó munkakedvemet, tehát gyötör, hogy írjak már és sokat segít a háttérmunkálatokban. Eleinte másoknak is elküldtem előolvasásra a cuccot, de mivel sosem kaptam érdemi véleményt (a „Jó volt, jöhet még” nem sokat segített), így mára egy fő maradt meg ebben a belső körben.

Beleszólhat a szöveg, történet alakulásába?

Nem. Illetve annyiban legfeljebb, hogy ha az adott részlet sántít, érthetetlen, vagy logikai buktató került bele, akkor természetesen ezt tudatja velem és én javítom. De én írom a történetet, ehhez ragaszkodom. Már csak ilyen csökönyös vagyok

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hírértékkel inkább a megjelenés bírt, az nem volt titok, hogy újra írok. Közel tíz év kihagyás előzte meg ugyanis a mostani időszakot. Természetesen örömmel, büszkeséggel eltelve fogadták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nos, a Fekete Kéz munkacímmel meghirdetett fantasy kéziratom szerkesztési munkálatait éppen a napokban kezdtük el. Munka az lesz vele bőven, kapkodni egész biztosan nem fogunk vele, az eredmény, ami számít. Nem ígérhetem, hogy idén még a könyvesboltok polcaira kerül, munka az lesz vele bőven, de dolgozni fogunk rajta, az biztos. Közben persze firkálgatok, illetve kacérkodom a Nuuvella nyújtotta lehetőségekkel is, de még nem jutottam dűlőre ebben a kérdésben.

Kövessétek a szerzőt:

G. F. Lancer írói oldala

Instagram

Nuuvella

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

shop.konyvmogul.hu

Bookline

Libri

Líra