Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! - Amanda Black ("Szerintem nagyon is hihető, hogy vannak ezen a bolygón a vámpírok, napjainkban simán létezhetnek köztünk, csak nyilván sose akkor, mikor látni lehetne őket. Hiszen megannyi folklórban szerepelnek!")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomban Amanda Black írónővel beszélgettem, aki egy számomra kedvenc műfajból ír regényt, a vámpírokról. Eddig két regényt lehet olvasni tőle Minden Vámpírok Atyja és Az Örökkévalók Ura címmel. Kíváncsian várom e két könyvre, hisz nekem is kedvencem a vámpírok. Jelenleg e-könyv formában lehet beszerezni.

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Amy vagyok, jelenleg 35 éves, és Budapesten élek, valamint állami szervnél dolgozom, mint kiadványszerkesztő. Ez azért is jelentős, mert így magam tudom a saját könyveim gondozását is végezni.

Az írás 11 éves koromban környékezett meg, akkor már volt egy 112 oldalas regényem, ami sajnos elveszett, mikor az akkori winchesterem meghalt. Még nem voltak akkoriban elérhetőek a felhőszolgáltatások, így kénytelen leszek majd újraírni, ha a történetem odaér. Egy klasszikus „mentsük meg a királylányt” sémára épült, nagyon szerettem egyébként. De, mindenképpen szeretném befejezni, mert emlékszem, egy nagyon izgalmas résznél veszett el.

Miért pont fantasy, illetve vámpírok?

Valamilyen misztikus oknál fogva számomra mindig is a kedvenceim közé tartoztak a megmagyarázhatatlan dolgok, és a vámpírok élen jártak ezzel. Akkoriban még nem ismertem Bram Stoker Drakuláját, meg úgy egyáltalán semmilyen vámpírt sem. De az elveszett 112 oldalas regényem mellett volt egy fantasy trilógiám, ami egy szigeten játszódott, elfekkel, varázslókkal, és akkor a gonosz oldalra raktam a vámpírokat. Ennek a trilógiának mai napig megvan az első befejezett része, de annyira gyermeteg még, hogy egy ráncfelvarrás nagyon jól állna neki, ha elengednének a vérszívóim. Ezt úgy értem, hogy modernizálnám, jobban ráfeküdnék a karakterek kidolgozására, mert már ott sem csak két fővel dolgoztam, hanem 14-gyel. Emlékszem, még térképet is rajzoltam a világról.

Szerintem nagyon is hihető, hogy vannak ezen a bolygón a vámpírok, napjainkban simán létezhetnek köztünk, csak nyilván sose akkor, mikor látni lehetne őket. Hiszen megannyi folklórban szerepelnek!

Igazából Darren Shan, később pedig J. R. Ward vitt ebbe a vonalba, és ha még hozzáveszük Bram Stokert és Edgar Allan Poe-t, akkor lehet tudni mire lehet számítani.

Olvastam az instán, hogy négy új címet lelepleztél le, mesélnél róla? Mikorra várhatóak?

Egymásra épülő kötetekről van szó, így szerintem érdemes ismerni az előzőeket is. Évente két könyvben gondolkodom, így ők 2026-2027-ben esedékesek, attól függően, hogy mennyi időt fog elvenni, ha tényleg hozzálátok majd a Drakuláról szóló regényhez. Az nem titok, hogy elég sokat tudok a történelemben élt III. Vlad Ţepeş-ről, akinek a legendák szerint nincs meg a teste. Mi sem kell egy írónak, tudod... Ahogy írtam a vázlatokat róla, annyi szál, annyi történet indul még tőle, hogy két részre kellett bontanom az övét, így a Karóbahúzó bosszúja (The Impaler’s Vengeance) igazából már a második felvonása lesz. A sorrend tetszőleges egyébként, de azt tudom, hogy róla az első rész jövőre szerepel a terveim között.

Rögtön utána tervezem A megváltott lélek (The Redeemed Soul) kötetet, amiben olasz vidékre utazunk, és ennél több spoilert nem szeretnék róla közölni, mert erről a karakterről egyre többen mondják, hogy kíváncsiak a történetére, és én sem szerettem volna olyan sokáig szenvedni, hagyni.

Bár még címe nincsen, azért se került fel, de a 6. részben lesz valaki, akinek itt a 7. részben fogom kidolgozni a történetét, mert ez eddigi cselekményei összeértek annyira, hogy megéri időt fordítani rá. És lehet hozni majd a vikinges témákat újfent.

A többinek ugyan van már címe, de még pontos helyet nem tudok, hogy hányadikként jönne a sorban. Az Elszabadult bestia (The Unleashed Beast) az egy első kötetben felbukkant karakterről szól, már elég szépen alakul a kézirata, míg a Kiválasztott köteléke (The Chosen One’s Bond) utat nyit egy nagyobb és összetettebb réteg felé, mert nekik konkrétan mindkét félre értelmezhető lesz a cím.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Gyerekeimként szeretem őket, mindegyik fontos számomra, na. Nagyon nehéz választani. Talán a Hóhért tudnám kiemelni, aki mellékszereplőként indult, és nemrég érte el azt a státuszt, hogy egy eredetileg röghöz kötött ötletemet elkezdte felrúgni, hogy az neki nem tetszik. És hajlok afelé, hogy engedjek neki, de akkor nagyon sok minden másképp fog alakulni.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni.

Lehet hülyeségeket írni a vámpírokról, mint például, hogy csillognak. Azt mai napig nem tudom elfogadni, és nem is fogom. Az nekem nem vámpír, az tündér maximum. De a tündérek is kikérik maguknak. Főleg az újabb fajták, akiket személy szerint én nagyon szeretek.

Nyilván némi ismeret kell, hogy vért isznak, nem bírják a napot, de kb. ennyi a közös az összes vámpírban, mert utána világonként eltérő. Ha olvastál már más vámpíros könyveket, akkor ott is észreveszed a hasonlóságokat, de azt nem lehet mondani, hogy unalmasak.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Piszkosul nehéz, főleg mivel én szeretek korhű maradni. Nyilván tudtam, mit akarok írni, miben szeretnék változtatni a megszokott vámpír témájú könyvekben, mert tényleg elég sok van belőlük. De hiszek benne, hogy ezzel egy újat mutattam az óceánban.

Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

Vázlatkönyvem van a komplett világról, három nagy részre osztódik, úgyhogy igen, vannak vázlataim. Könyvenként. És úgy vagyok bele, hogy ami a végleges változatába kerül az InDesignban, az a szentírás, ahhoz már nem nyúlhatok.

Van kedvenc fantasy könyved?

Erre a kérdésre senki sincs felkészülve, mert elég sok. De ha meg kell említeni, akkor nyilván a Gyűrűk ura, a Fekete Tőr Testvériség és a Tüskék és rózsák udvara, de nagyon sok dark romance könyvet olvastam.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Mindenképpen a témaköréhez legközelebb eső zsánerben kell olvasni először.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

Egyszer megpróbáltam egy sima romantikus regényt írni, de csakhamar eluntam magam, és a végén belekerültek a vámpírok. Olyan hétköznapi lett volna, és bőven elég az, ami naponta körülvesz minket, legalább regényben ne legyen olyan, ami megtalálható a lapokon kívül is.

A borítók szuperek, ki álmodta meg? Hogyan jön létre a borítók?

Én, és mesterséges intelligencia. De így legalább a borítón szereplő férfiak megközelítőleg hasonlítanak azokra, akik a fejemben vannak. Mert amúgy mindenkinek megvan a maga faceclaimje, vagyis, hogy ki lehetne a tökéletes színésze, ha nem is színész éppen az illető. Vannak köztük ismert nevek is, meg ismeretlenek is, de tudod, az Instagram nagyszerű oldal ilyen téren. Még mielőtt Areh könyvét elkezdtem volna megírni, pont az előtte levő hetekben fejeztem be a tablót, amin mindenki szerepel. Addig egyszerűen képtelen voltam írni. Sokkal jobban látom így a karaktereket, hogy látok igazi arcot hozzá.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Szabadabb, nincsenek röghöz kötések, és csak a saját törvényeinek felel meg. Pont ezért kezdtem írni, mert itt a saját törvényeim érvényesek.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Olvass, olvass, olvass. Nézelődj, kutakodj, beszélgess, ötletelj, vázlatolj.

Amanda Black instagram oldala

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Mona Matthews - ("Szeretek elkalandozni a miénktől eltérő világokba, kiszakadni a hétköznapokból, vagy egyszerűen csak álmodozni…")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! rovatomat Mona Matthews írónővel készítettem az interjút. Köszönöm, hogy lehetőségen adódott interjút készíteni az írónővel. Mona Matthews-nak egy fantasy regénye jelent meg az Immortalis címmel, NewLine Kiadó gondozásában. Köszönöm az írónőnek a lehetőséget.

 

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Stephanie Meyer Alkonyata nagy hatással volt rám, így körülbelül 2011 tájékán ebben a zsánerben kezdtem el novellákat írni.

Miért pont fantasy?

Elsősorban fantasy, de megjelent már két naplóregényem is.

Szeretek elkalandozni a miénktől eltérő világokba, kiszakadni a hétköznapokból, vagy egyszerűen csak álmodozni…

A könyveknek, amiket olvasok a 90%-a is ebbe a zsánerbe esik. De nyilván más műfajú könyveket is a kezembe veszek. Ha magyar szerzőről van szó, akkor pedig nem válogatok a műfajban. Bármi jöhet.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Ha a fantasyt vesszük, akkor természetesen a főszereplők a kedvenceim, de a naplóregényekben sincs másképp.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni.

Mivel én urban fantasyt írok, ezért nincs szükség különösebb világépítésre, mivel a történet a mi világunkban játszódik. Általában amerikai helyszíneket választok, és alaposan utánanézek az ottani dolgoknak. Sokszor használok létező helyszíneket. Ha utaznak a szereplők, akkor megnézem, hogy autóval vagy repülővel nagyjából meddig tart az út, hogy ne írjak valótlant.

Amúgy mindenképp kell egy jó adag fantázia ehhez a zsánerhez.

Milyen érzés fantasy világot felépiteni? Mennyire nehéz?

Ahogy már említettem, az én történeteim valós helyeken játszódnak, ezért nem olyan nehéz felépíteni, mint egy high vagy portál fantasyt.

Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

A történet kezdetén automatikusan jönnek a szereplők, van egy alap képem róluk, aztán készítek nekik egy karakterlapot, amiben kidolgozom őket.

Van kedvenc fantasy könyved?

Ó, igen! Nagyon sok. Inkább a kedvenc írónőimet nevezném meg: Jennifer L. Armentrout, Julie Kagawa, Cassandra Clare, Sarah J. Maas…

Ha valaki elkezdenefantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Olvass, olvass, olvass… Lehetőleg abban a zsánerben, amit írni akarsz. (Néha filmekből vagy sorozatokból is jöhet az ihlet.)

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Ez egy elképzelt világ, nincs köze a valósághoz, de a szereplők tulajdonságai, érzései élethűek lehetnek.

Jövőben is fantasy zsánerben fogsz alkotni? Ha igen miről szól?

Mindenképpen, de nem kizárólag.

Kettő fantasy kéziratom lapul a fiókban. Egyébként megjegyezném, hogy standalone, azaz egyrészes történeteket írok.

Nemrég kiléptem a komfortzónámból, és egy romantikus műfajú történetbe kezdtem. Bevallom, egy film adott ihletet hozzá.

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm

Mona Matthews írói oldala

Megjelent Gréger Csaba: Epica - ("Az EPICA a különböző zsánerek fúziója, melyet egyaránt a magáénak érezhet az, aki a romantikus történelmi regények kedvelője, ahogy az is, aki a nagyívű fantasy történetekért, vagy éppen a szereplők útkeresését fókuszba helyező Young Adult/New Adult könyvekért rajong.")

Gréger Csaba harmadik kötete is megjelent az Epica (Álmodók 1.) (Halhatatlanok). Mely eddig wattpadon lehetett olvasni, de most nyomtatott formában is beszerezhető lett.

Gréger Csaba

Epica

(Álmodók 1.) (Halhatatlanok)

Tartalom

„Egy ​kém és egy testőr.
Két ellenséges világ.
Egy halálra ítélt szerelem.
És egy lehetetlen küldetés.”

Tia a Birodalmi Kémhálózat fiatal reménysége. Árvaként nőtt fel, az elmúlt huszonhárom év minden percét a kiképzésének és a szolgálatnak szenteli. A lány sziklaszilárdnak hitt világa azonban egyik pillanatról a másikra kifordul magából, amikor megismerkedik egy titokzatos férfival, akibe első látásra beleszeret. A sors fintora, hogy ez a férfi nem más, mint az ellenség egyik katonája, a leigázott nép bujdosó vezérének testőrparancsnoka.
Tia kénytelen meghozni egy lehetetlennek tűnő döntést, aminek hatására még a saját hűsége is megkérdőjeleződik. A szív szavára hallgatva veszélyes küldetésre indul, hogy felkutassa a férfit, aki azóta is uralja az álmait, és akihez olyan erős kötelék fűzi, ami túlmutat a józan gondolkodás – sőt talán még a valóság határain is.
De lehet-e közös jövője két háborúban álló hadsereg katonájának? Mi az erősebb, a hűségeskü a nemzetedhez, vagy a szerelem hívása? És ha már minden összeomlott körülöttünk, meddig vagyunk hajlandóak elmenni a boldogság pislákoló reményét üldözve?

Gréger Csaba könyve egy igazi modern eposz, egy fantasy kalandregénybe öntött, nagyívű szerelmi történet, mely ugyanúgy szól a felnőttekhez és az éppen felnőtté válókhoz is. Egy utazás, ami átrepíti az olvasót ismeretlen világokon, sőt végül még az idő törékeny egyensúlyát is felrúgja. Egy kihagyhatatlan könyvélmény, mert egyszerre dolgoztatja meg az elménket és a szívünket is.
Az EPICA a különböző zsánerek fúziója, melyet egyaránt a magáénak érezhet az, aki a romantikus történelmi regények kedvelője, ahogy az is, aki a nagyívű fantasy történetekért, vagy éppen a szereplők útkeresését fókuszba helyező Young Adult/New Adult könyvekért rajong.

A könyvet itt tudjátok beszerezni

Írj velem egykönyvet – Epica 

Álomgyár Kiadó

Libri

Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak

Heather Fawcett:

Emily Wilde tündérenciklopédiája

„Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza!”

Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak

Megjelenés: április 23.
Fordító: Ballai Mária
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, élgrafikás, 336 oldal

Leírás

Heather Fawcett már lassan tíz éve egyengeti írói pályáját a nemzetközi piacon, eddigi legnagyobb sikerét talán a 2017-es Even The Darkest Stars című könyvével aratta, azonban Emily Wilde-történetei voltak az első, valóban felnőtt olvasókat célzó művei. E trilógia kiadását indítjuk most útjára az első kötettel. Fawcett itt is ragaszkodik korábbi történeteiből ismert visszatérő elemeihez, ám a tündérek és mesebeli lények világát most egy magasabb szintre emelte, amitől a sorozat hamar a modern fantasy kincsestárának részévé vált, különösen amiatt, amilyen eleganciával ötvözi az északi folklór olykor rémítő meseelemeit az általunk ismert világ sajátosságaival.

Az Emily Wilde tündérenciklopédiája tehát egy skandináv ihletésű fantasy, egy magának való egyetemi professzor lenyűgöző kalandja Ljsoland fiktív országába. Emily egyébként köszöni szépen, nagyon jól megvan a saját szűkös komfortzónájában – akárcsak Fawcett maga –, ahhoz viszont, hogy elkészíthesse élete főművét, a tündérek enciklopédiáját, ezúttal igazi mesebeli hősnővé kell válnia. Ebben lesz „segítségére” lesz Wendell Bambleby, a lány tudományos riválisa, akiről talán az is kiderül, hogy nem is olyan kiállhatatlan, mint azt Emily elsőre gondolta róla. Kalandra fel!

Fülszöveg

Jóllehet Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna.

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja.

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is.

Heather Fawcett regénye egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék tengernél különleges hangulatát.

A szerzőről

Heather Fawcett kanadai származású író. A mesterdiplomáját angol irodalomból szerezte, mellette régészetből végzett alapszakon. Leghíresebb regénye az Emily Wilde tündérenciklopédiája, melynek a jogai több mint tíz országban keltek el, és a rajongói tűkön ülve várják a folytatását. Fawcett e mellett gyermekkönyveket is ír, melyekkel ugyancsak szerepelt a jelentősebb nemzetközi sikerlistákon. Jelenleg Vancouver-szigeten él.

A könyvről mondták

„Vibráló és végtelenül elbűvölő könyv… Ugyanúgy félresöpri a valós világot, mint az összes igazán nagyszerű fantasy. Irigylek mindenkit, aki először olvassa.” - Melissa Albert

„Egy borongósan pompás fantasy, ami ragyog a hótól és a varázslattól. Teljesen elbűvölt.” - Sangu Mandanna

„Felejtsük el a dark academiát, nekem ez a téli napsütéses, szarkasztikus és lábjegyzetes academia kell, tele terepmunkával, morcos évődéssel és rosszindulatú tündérekkel. Emily Wilde-ot nem fogom egyhamar elfelejteni. Ez a könyv élénkítő gyógyír a léleknek és a szellemnek egyaránt.” - Freya Marske

„Az Emily Wilde tündérenciklopédiája jobban elbűvölt, mint ahogy arra egy tündérkirály képes lenne. Képzeletbeli világa tökéletesen egyensúlyoz a hétköznapi és a káprázatos között. Bájosan esetlen és intelligens hősnőjét utánozhatatlan hang jellemzi, a léhűtő, de imádni való riválisát pedig hátsó szándék vezérli. Nem is kell ennél több egy hideg, téli estékre való könyvhöz, ami teljességgel elvarázsol.” - Megan Bannen

„Elbűvölő a szó minden értelmében. Az Emily Wilde tündérenciklopédiája havas erdők és elcserélt gyerekek, tündérkirályok és népi hiedelmek, gondos lábjegyzetek, tudományos versengés és kalandok magával ragadó egyvelege. Maga a varázslat.” - H. G. Parry

„Fawcett azzal ragadja meg az olvasók figyelmét, hogy hagyja őket elmerülni a folklórban és a környező világában. Kitűnő olvasmány Sarah J. Maas és Erin Morgenstern rajongóinak.” - Library Journal

 

Részlet a kötetből

„Árnyék most a legkevésbé sincs jó véleménnyel rólam. Hideg szél zörgeti az ajtót, ő pedig a tűz mellett fekszik, nem csóválja a farkát, csak az üstöke bozontja alól bámul fel rám olyan szemrehányón, mégis beletörődötten, ahogy csak a kutyák tudnak. Mintha csak ezt vágná a fejemhez: Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza! Attól tartok, egyet kell értenem vele, bár továbbra is ugyanolyan izgatottan várom, hogy hozzáláthassak a kutatáshoz.

Ennek a naplónak a lapjain kívánom megörökíteni a terepmunka mindennapjait, miközben a tündérek egy titokzatos faját, a „rejtetteket” tanulmányozom. A beszámolóm két célt szolgál: segít feleleveníteni a történteket, amikor eljön az ideje annak, hogy összerendezzem a munkám során készített feljegyzéseket, továbbá támpontot ad azoknak a tudósoknak, akik a nyomdokaimba lépnek, ha a szerzetek fogságába esem. Verba volant, scripta manent. Mint a korábbi naplók esetében, most is abból indulok ki, hogy az olvasó rendelkezik alapvető drüadológiai ismeretekkel, ugyanakkor magyarázatot fogok fűzni néhány olyan dologhoz, amik ismeretlenek lehetnek azoknak, akik még újak ezen a területen.

Korábban nem volt miért felkeresnem Ljoslandot, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem csillapodott a lelkesedésem, amikor ma reggel először szemügyre vehettem. Ljosland ötnapi útra van Londontól, és csak egyetlen teherhajóval lehet eljutni ide, amely heti rendszerességgel szállítja a megannyi portékát és a csekély számú látogatót. Szünet nélkül haladtunk észak felé, a jéghegyeket kerülgetve. Fel s alá járkáltam a fedélzeten, hogy elejét vegyem a tengeribetegségnek. Az elsők között voltam, akik megpillantották a tengerből kiemelkedő hólepte hegyeket és Hrafnsvik piros tetős házait, amelyek úgy kuporogtak a hegyoldalban, mint Piroska a farkas árnyékában.

Óvatosan araszoltunk a móló felé, egyszer hozzá is csapódtunk a szürke hullámok tajtékzása miatt. A csörlős hajóhidat egy öregember eresztette le, akinek égő cigaretta fityegett a fogai között. Elképzelni sem tudtam, hogy sikerült elérnie, hogy ne aludjon ki a tűz a viharos szélben, és még órákkal később is magam előtt láttam a vízpermetben ragyogó parázst.

Tudatosodott bennem, hogy egyedül én szállok le a hajóról. A kapitány a jeges mólóra lökte az utazóládámat, és a tőle megszokott módon úgy mosolygott rám, mintha mulattatnám, mintha egy olyan vicc lennék, amelyet csak félig ért. Úgy tűnt, a többi utas, az a pár ember, aki velem utazott, Ljosland egyetlen városa, Loabær felé tartott, amely a hajó következő állomása volt. Én nem szándékoztam felkeresni Loabært, mert a városokban nem, csak a világ félreeső, elfeledett sarkaiban lehet szerzetek nyomára bukkanni.”

A könyvet itt tudjátok előrendelni

Agave Könyvek

Előolvasás: Boltsek Erik: Párhuzamos létezés - ("Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget.")

Erről a könyvről egyszer már írtam blogomban, de akkor még nem tudtam befejezni. Így most hozom a véleményemet, ezúttal befejezve. Ezúton is köszönöm Boltsek Erik írótól a hatalmas türelmét. Sajnos, nem sajnos eléggé elfoglalt voltam mostanában. Most, hogy sikerült befejeznem a Párhuzamos létezés című könyvét, igyekszem nem spoileresen megosztani az olvasási élményemet. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a Kiadom a könyvemet-nek. 

Boltsek Erik

Párhuzamos létezés

Tartalom

 A Cloquet-völgy tökéletes úticél a nyaralni, vagy éppenséggel a békülni vágyóknak. Az utóbbi reményében utazott el Gary és Natalie eme erdős vidékre, hogy újra egymásra találjanak. Küldetésük azonban hamar megfeneklett, Gary pedig kétségbeesetten igyekezett menteni a menthetőt, köztük saját életét is. Amíg ő pszichiátriai terápiára jár és visszavedlik gyermekké, a balesetüket firtató húga, Agnes és a rendőrség is gyanús összefüggésekre bukkan a háttérben, melyekről úgy hiszik, akár egy nagyobb kirakós apró elemei is lehetnek. Egyre több a gyanús eset, és egyre sűrűbben bukkan fel a rejtélyes Mr. Ollenburger neve, akiről a vezetéknevén kívül a rendőrség mindössze két dolgot tud: hogy kék öltönyt visel, és hogy a felmenőit mind egy szálig lemészárolta néhány vallási fanatikus. A fájdalom és nyomorúság szülte Álomkör keze messzire nyúlik, de vajon elér akár Xilveas-ig is, hogy beteljesítse a sorsát?

Véleményem

5/5

Nos, ahogy legelőször is írtam, iszonyat jó ez a könyv. Gary pont, mint én. Mintha magam láttam volna. Jókat vigyorogtam, ahogy viselkedett, beszélt meg úgy általában, szerencsétlenkedett. Kíváncsi voltam hova lyukadt majd ki az egész, mert úgy éreztem kissé zizi, nem értettem mi lesz vele.

Azt kell, hogy mondjam, sok minden történik ebben a könyvben. Fordulatos, pörgős. Nem hiszem az olvasó rémesen unatkozna közben. Legalábbis én nem unatkoztam, sőt! Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget. Holt biztos, hogy újraolvasós lesz számomra ez a könyv.

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott kiolvasnom. Tudom az előolvasásnak a lényege, hogy megjelenés előtt olvassuk el. Nem is szeretnék kifogásokat keresni, de megérte.

A vége!? Döbbenetes. Alig hiszem el, hogy ez lett a vége, ekkora csavart tett bele. Hát nem erre a végre számítottam. Egyébként nem számítottam arra, hogy függővéges lesz. De hát az író, azért van, hogy arcon csapjon egy adag csavarokkal, pluszban. Nemde?

Akadt ebben a könyvben jó adag krimi, csavarok, kérdések, kesze-kusza történetek, fantasy elemek is, amitől aztán nem unatkozhat az ember.Aki izgalmas könyvet keres, annak ezt nagyon ajánlom. Szerezzétek be! Érdemes elolvasni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Boltsek Erik írói oldala

Libri

Előolvasás: Aria Brighton: Azria Kapuja - ("Ez igen!! Nem kell ide Narnia! Aww, imádom a tündéreket. Ki ne imádná őket? Ugye? Kertemben is elférhetne egy Azria kapuja. ")

Szeretném, megköszöni Aria Brighton írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam az Azria kapuját. Egyúttal pedig elnézést kérek, hogy ennyire megcsúsztam a véleményemmel. Anemjójátneki! Ide vele a következő részt!

Aria Brighton:

Azria kapuja

Tartalom:

Katie ​Roberts és öccse, Tommy szüleik váratlan halála után Angliában kötnek ki. Nem csak Woodlock Hall és az ottani szokások idegenek a számukra, hanem a nagyanyjuk, Lady Bedford is, a kastély úrnője. Miközben próbálnak beilleszkedni és a grófnővel is megbarátkozni, egyre több titok és megválaszolatlan kérdés tűnik fel, ami mind egy bizonyos üzlethez és a családjukhoz fűződik. Katie a kastély eldugott kertjében egy labirintusra bukkan, aminek a végén egy titokzatos kapura lel és egy nem kevésbé titokzatos ifjúval találkozik, aki úgy mutatkozik be, mint a Woodlock Hall-al szomszédos birtokon élő család egyik tagja. Ő és a bátyja sokszor tűnnek fel Lady Bedford kastélyában, ami gyanakvásra készteti Katie-t.
A grófnő által rendezett jótékonysági bál éjszakáján Tommy nyomtalanul eltűnik, Katie pedig maga indul megkeresni őt. A titkos kapu felé veszi az irányt, aminek a túloldalán nem más rejtőzik, mint Azria: egy tündérekkel és más különféle lényekkel teli ismeretlen világ. Ekkor veszi kezdetét egy kalandos utazás, ami során Katie-nek nem csak a saját érzelmeivel, hanem a rá leselkedő veszélyekkel is meg kell küzdenie. Te be mernél lépni Azria kapuján?

Véleményem

5/5

Anyám, mikor elkezdtem olvasni nem számítottam, mire végére tök üresnek érzem majd magam. Nagyon kiszívott belőlem, de jó értelemben. Jó pár zsáner van, amit nagyon ritkán van szerencsém olvasni, azon belül is a tökéleteset megtalálni.

De ez! Wao! Ez igen!! Nem kell ide Narnia! Aww, imádom a tündéreket. Ki ne imádná őket? Ugye? Kertemben is elférhetne egy Azria kapuja. Mikor felkért az írónő, hogy nem-e lenne kedvem, időm elolvasni, naná, hogy igent mondtam. Hiszen a borító már akkor megfogott és csak utána olvastam el a tartalmat.

Mindig is csodáltam azok íróit/írónőit, akik ilyen fantasztikus világot építenek. Bátorságra, lojalitásra, hűségre és igaz barátságokra tanít. Mert nemcsak kikapcsol, bizony tanít is. Egyben szórakoztat is, hisz néha fel-felcsillan egy kis humor, nameg izgalom is bőven akad.  Ez a történet több, mint amit mutat.

Tetszett a stílus, az egész, hogy cseppenként adagolta a feszültséget, a titkok pedig nem az elején derülnek ki. De még így is van, amit nem tudok, nem fedte még fel az írónő a legnagyobb titkot. Nagyon kíváncsi vagyok, mit rejthet a következő történet, miféle lények, titkok és rejtélyek övezik a csapatunkat.

Szívből ajánlom mindent fantasy rajongóknak ezt a könyvet, nem fogtok unatkozni.

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aria Brighton írói oldala

Bookline

DiBook

(HUNGARYBOOKS kód 5% kedvezmény)

Líra

Előolvasás: Elinor Welles: A Thaino-Kígyó szemében - ("Ha szereted a fantasy könyveket, akkor adj esélyt neki. Én biztosan olvasom tovább ezt a nem mindennapi könyvet. Szívből ajánlom nektek!")

Szeretném meg köszöni K.u.K. Kiadónak és Elinor Welles írónőnek, hogy lehetőséget kaptam, hogy elolvashassam A Thaino-Kígyó a szemében című fantasy könyvét.

A könyvet sajnos nem tudtam időben befejezni, mert elég vastag kötetről van szó, és lassan is haladtam vele. Így arra gondoltam két részre szedem a véleményemet. Ezzel is segítve az írónőnek, és ajánlani az olvasóimnak.

Elinor Welles:

A Thaino

Kígyó a szemében

Tartalom:

„A ​MÁGIA ÉS ÉN… Ha tudnád, mennyire gyűlölöm! Megbélyegez, gúzsba köt, mégis megkísért és vonz. Ha tehetné, megölne, de nem bír velem. Nem bírunk egymással, hát megtanultunk élni egymás mellett. Elviseljük, használjuk és kihasználjuk a másikat. Én a mágiát, a mágia engem. A vér átka ez. Néha úgy teszek, mintha olyan lennék, mint mások. Mint Taras vagy az öcséd. Étel, ital, nők, aztán végül kikötök egy asszony mellett, lesz családom… Eljátszom a gondolattal, hogy ennyi az életem. Aztán rá kell ébrednem, hogy ostobaság az egész. Semmim sincs, csak a mágia, amit vagy az uralmam alá hajtok, vagy felfal” – magyarázza savanyúan a mestermágus, Keriak Roún, a thaino, ahogy hűséges sötét elf tanítványa szólítja mélységes tisztelettel és csodálattal. De vajon ekkora hatalom és tehetség birtokában miért a keserűség, és hol marad a diadal? A kérdésre választ talál az olvasó a fordulatos, rendkívüli kalandokat felsorakoztató regény lapjain.

A Radnayak, a Krisztina bárónő és más sikeres nagyregények szerzője, Varga-Körtvélyes Zsuzsanna ezúttal – a műfajhoz illően fantázianevet választva – a szó szoros értelmében varázslatos mítoszt teremtett.

Véleményem:

5/5

Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány fantasy könyvet olvastam. Röstellem, hogy nem tudtam időben befejezni még tavaly. De meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon tetszett. Tudjátok, én szeretem a részletes leírásokat, s ezt meg is kaptam.  Voltak benne jócskán leírások, részletesen. S ezt nagyon szeretem, sosem unalmasak számomra, mert így még jobban el tudom képzelni az adott történetet, jelenetet.

Rövidke véleményt fogok írni, mert nem teljesen olvastam még ki a könyvet, tekintve, hogy hány oldalas, lassan fogok haladni vele. De nekem már így is nagyon kivételes történet, sok kérdésem is van, és remélem történet végére meg is kapom a válaszokat. Kíváncsian várom mi lesz Thaino-val. Miért gyűlölik annyira őt? Miért tartanak tőle?  Bár elég vastag a könyv, de ez ne tartson vissza attól, hogy elolvasd. 

Ha szereted a fantasy könyveket, akkor adj esélyt neki. Én biztosan olvasom tovább ezt a nem mindennapi könyvet. Szívből ajánlom nektek!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

K.u.K. Kiadó

Borítóleleplezés: Új kiadó a láthatáron – avagy bemutatom nektek Kielo Kiadót és az első könyv borítóját.

Köszönöm Kielo Kiadónak a lehetőséget, hogy bemutathatom az első könyvük borítóját. A könyv pedig G. F. Lancer: Fekete kéz címet viseli.

Íme, a borító:

G. F. Lancer:

Fekete kéz

Tartalom:

Ha kedveled a romantikát, a naplementében andalgást, a vadvirágok közt kergetőző tündéket…
Ha egy történetre vágysz, ami lerohan és maga alá temet…
Nos, akkor ez nem a te könyved.
Ellenben, ha nem taszít az olykor karcosabb humor, a pórias modorú zsoldosok és szereted a kissé borongós hangulatú, komótosan kibontakozó dark fantasyt…
Ez esetben Nithras hozott Palladnia földjén vándor.

 

A szerző, G. F. Lancer:

Első kisregénye még a mogul kiadó égisze alatt jelent meg, Expulzió címmel. Ezúttal a sci-fi helyett a fantasy területére tévedt, de továbbra is a rá jellemző humorral átitatott írás került ki a kezei közül. Ő lesz a Kielo első szerzője, és remélhetőleg még sokan fogják követni.

Egy kis kedvcsináló az előjegyzéshez:

"Pöröllyel nem lehet hímezni."

"A gyengeelméjűségre minden korban létezik egy végső magyarázat."

"Elhozzuk a Fény áldását erre a világra! Ha másként nem, hát égni fog!"

"A diktatúra a második legalkalmasabb módszer a kormányzásra. Az első nekromancia."

Kiadót ezeken a linkeken lehet elérni:

Kielo Kiadó facebook oldala

Kielo Kiadó Instagram oldala

Kielo Kiadó weboldala

Előolvasás: Lione Stanislav: Csillagom ("Abszolút a kedvenc ez a könyv. Imádom! Év egyik legjobb könyve számomra.")

Szeretném, megköszöni Lione Stanislav írónőnek, hogy felkért olvassam el Csillagom című könyvét. Azt kell, hogy mondjam az év egyik legjobbja lett. Imádtam olvasni, jelenleg is olvasom. Nem szeretném abba hagyni. A könyvet FairBooks Kiadó oldalán lehet beszerezni.

Lione Stanislav

Csillagom

Tartalom: 

Egy titokzatos térkép

Egy félig megírt könyv

És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

Véleményem

5/5

Ha van rá mód 10-20 csillagot is benyomnék a molyon. Abszolút a kedvenc ez a könyv. Imádom! Év egyik legjobb könyve számomra. Nagyon tetszett a történet, az írásmód, ahogy a spirituális dolgok, ahogyan finoman tette bele. Nem szájba rágósan... Tetszett az is, hogy olyan gördülékenyen ment az olvasás. Igaz van vissza még belőle pár oldal, de ez nem akadályoz meg, hogy megírjam a véleményemet. Egy élmény az olvasás. Nem igazán szeretném befejezni. Annyira oda meg vissza vagyok ettől a történettel, imádom Anna és Salim párost, na meg a testőreit.

"Míg más nők a rosszfiúkat próbálják megszelíditeni, én szentet vadítok. Őrület!"

Maga a történet, ahogy elindult nagyon tetszett, azonnal be is szippantott, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem érdemes összecsapnom az olvasást. Ki kell élvezni minden percét, amit ad nekem ez a könyv. Egyszerre kalandos, humoros és romantikus. Minden van benne, amit egy olvasó kívánhat, lebilincselő történet. Plusz egy jó pont, hogy egyes részeknél vannak egy kettő filmes utalások. Ezeket imádom.

"- Jó reggelt! - szólt derűsen. Válaszul morcosan néztem vissza rá.

- Jó reggelt, te szent! Hova a pokolba követtelek? Ráadásul gondolkodás nélkül."

Az is tetszett még, hogy van a történetben sok érdekes gondolatébresztő mondatok, amikből sok idézetet tudtam varázsolni belőle. Némelyik kissé humorosra sikeredett. Meg kell hagyni, van humora az írónőnek, remélem a következő regényében is megtartja a szokását és persze a stílusát. Érdekes volt számomra, hogy ebben a történetben nem volt számomra utált karakter, sőt, inkább egészen szerethetőek voltak. Noha persze voltak negatív karakterek is, de mégis nem éreztem, hogy nagyon utálnom kellene…

Mondjuk volt egy rész, amitől dobtam egy hátast… A sátras jelenet, ennél többet nem mondok. Tessék megvenni, elolvasni.

Hálás vagyok írónőnek, hogy elolvashattam, és remélem, hogy nem utolsó regénye lesz Csillagom, mert érdemes folytatnia az írást ezen a vonalon. Engem már megnyert. Nagyon is. Szívből merem ajánlani a könyvet.

Amint rendesen befejeztem, írok még róla. Azt hiszem ez az első esett, hogy kétszer fogok írni egy könyvről véleményt. Hát igen, ez a könyv nagyon tetszett. Érdekes világot épített fel, lassan, de biztosan haladt a történet vége felé. Most per pillanat ennyit tudok írni róla, de amint befejeztem, még többet fogok. Addig is, szeretném nektek figyelmetekben ajánlani Lione Stanislav: Csillagom könyvét. Nem fogjátok megbánni és unatkozni sem fogtok. Ezt garantálom nektek.

Lione Stanislav írói oldala

FairBooks Kiadó

Beleolvasó: Aurora Lewis Turnern: Az Istenek játéka - ("Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. ")

Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka c. könyvéből rég hoztam belőle részletet, ezért ma kicsit hosszabbat fogok hozni. Remélem tetszett az előző részek.

Jó olvasást kívánok!

 

Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka

Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

 

ENGEDÉLLYEL

 

Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:

– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”

– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.

– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.

– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.

– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.

– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.

– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”

– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.

– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:

– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...

– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.

– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.

– Ha valami öröm ér, ezeken kívül még mondhatod, hogy „Szuper!”, vagy ha nagy az öröm, akkor; „Kurva jó!”

– Mi az a kurva? – kérdezte Luna közömbösen. Hunter viszont elnevette magát. Közben a fiúk megismételték az előbbi szavakat.

– A kurva az egy olyan nő, aki a férfiaknak adja a testét – próbálta meg a legdiplomatikusabb választ adni Hunter.

– Ez eléggé önzetlen dolog tőle – mosolyodott el Dylan, mire Hunter arcán feltűnő vigyor terült el.

– Igen, az – helyeselt, mivel nem akarta kifejteni, hogy cserébe pénzt kap.

– Akkor én kurva vagyok – vonta le a következtetést Luna, amitől az istenből kitört a nevetés. Megállt, hogy a lány felé forduljon. Hagyta, hogy megmagyarázza. – A Stadionban én is a testemet adtam volna az isteneknek.

– Van abban logika, amit mondasz – nevetett tovább Hunter. – Ezért sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom téged. De nem, te nem vagy kurva.

– Nem ábrándultam ki – vont vállat a lány. – Még lehetek az.

– Igen, még lehetsz – nevetett tovább Hunter, a fejét csóválva. Tekintete elidőzött Luna ártatlan arcán.

– És mit mondunk, ha szomorúak vagyunk? – vette át a szót Bruce.

– Nos – sóhajtott fel a férfi –, ha bosszúsak vagyunk, mondhatjuk, hogy „A fenébe!”, „A francba!”, „A kurva életbe!”, „Faszom!”

– Mi az a faszom? – Hunter nem úszta meg, hogy Dylan megkérdezze tőle.

– Te is a legjobbra tudsz rákérdezni! – morgolódott. – Az a valami, ami csak a férfiaknak van, a nőknek nincs.

– Akkor a nők nem is mondhatják ezt? – kérdezte Luna, majd elgondolkodott, hogy mijük van a férfiaknak, ami nincs a nőknek. Kicsit hevesebben kiáltott fel, amint megérkezett a helyesnek vélt válasz – Tudom, mi az! Már látom is a tiédet! – mutatott Hunterre, aki nem értette, miért mutatott az arcára.

– Ezek szerint faszfej lennék? Kösz, igazán kedves tőled – vágta csípőre a kezét, ahogy kibukott belőle a szarkasztikus válasz. Viszont Luna nem érthette a szarkazmust.

– Nagyon szívesen, de nem. Az a valami, ami a férfi nyakán van, egy kitüremkedés. A nőknek nincs olyanjuk. Hogy is hívják?

– Ádámcsutka? Igen, pontosan az a faszom – mosolyodott el Hunter, hiszen nem akarta tovább boncolni a témát, így kiegyezett ezzel a válasszal.

Az isten rávette a társaság tagjait, hogy ismételjék meg a válogatott káromkodásokat. Hamarosan az erdő visszhangzott a csúnya szavaktól, Hunter pedig jót mulatott ezen.

Este az isten épp azon volt, hogy tüzet rakjon, amikor kénytelen volt kiadni az utasítást, hogy járjanak körbe, s gyűjtsenek bogyókat, gyümölcsöket.

Robin és Maya kettesben indult gyűjtögetni. A férfi átsegítette a fák gyökerei között a nőt. Egyik ilyen esetben közelebb vonta magához, és megérintette arcát.

– Jó érzés? – kérdezte.

– Eléggé – ismerte el Maya, mire ő is végighúzta ujjait a férfi arcán. – És neked?

– Nagyon – mosolygott Robin. – Valamiért szeretném ráhelyezni az ajkaimat a te ajkaidra. Nem értem az okát, csupán érzem...

– Akkor miért nem teszed? – csillogott hívogatóan Maya nagy, barna tekintete. Robin nem bírta megállni; ajkait a nő ajkához érintette, egyetlen hosszú másodpercre otthagyta, majd elhúzódott tőle.

– Milyen volt? – kérdezte, mire Maya helyett a közelből jövő morgás válaszolt. Nem vették észre, és bekerítették őket.

Megannyi nagytestű kutya állt ott, morgott, nyáladzó pofáját csattogtatta. Valaha volt házi kedvencek leszármazottai lehettek, melyek elvadultak, falkába tömörültek, s visszatértek farkasszerű, ősi mivoltukhoz. Robin közelebb húzta magához Mayát, miközben a nő értetlenül kérdezte:

– Mik ezek?

– Fogalmam sincs. De azt hiszem, rosszul érzem magam miattuk.

– Én is – bújt még inkább Robin ölelésébe Maya.

A kutyák megiramodtak, azon voltak, hogy rávessék magukat a védekezésre, képtelen párra. Az egyik elkapta Robin nadrágszárát, tépni, cibálni kezdte. Maya félelmében felsikoltott, ami több reakciót is kiváltott. Egyrészt a közelben lévő Luna odarohant, értetlenül konstatálta, hogy valamennyivel alacsonyabban tőle, egy kis fákkal borított völgyben a pár csapdába esett.

Maya maga elé tartotta táskáját, azzal kísérelte meg féken tartani az őt támadó ebeket. Robin ujjaival próbálta lefeszíteni magáról a lábába maró fogakat.

Luna még sosem volt ehhez hasonló helyzetben. Azt viszont tudta jól, hogy valamit tennie kell. Ledobta a földre táskáját, majd kivett belőle egy félkörívbe hajló szerszámot. Megnyomott rajta egy gombot, amitől az íjjá változott. A lány hamar talált hozzá tartozó, fekete pálcákat, melyek egyetlen gombnyomásra nyílvesszők formáját öltötték. Luna egyik után a másikat illesztette az idegre. Gyorsan a levegőbe kerültek, majd az állatok pofájába, mellkasába fúródtak. A lány nem tévesztett célt, mindegyik kutya holtan esett össze, amelyre ráemelte nyilait.

Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. A kutyák hamar rájöttek, nem éri meg a próbálkozás. Kereket oldottak. Luna leeresztette íját, majd a két, még mindig reszkető társára nézett. Bólintott, aztán lehajolt, hogy eltegye a szerszámot. Amint ezzel megvolt, felegyenesedett, megfordult és Hunter mellkasának ütközött.

– Hol tanultad ezt?

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

Líra