Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Török Roland - ("Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Török Roland írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak egy fantasy könyve jelent meg nemrég In Focus: Rix című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Üdvözlök mindenkit,
Török Roland vagyok, és rengeteg mindennel foglalkozom. Újságírás, játékfejlesztés, grafika, illusztráció, filmkészítés, tartalomkészítés és még sorolhatnám. A kreatív dolgok nagy általánosságban közel állnak hozzám, így nem is szeretem beskatulyázni magam.

Mindezek mellett jelenleg japán szakos egyetemi hallgató vagyok, az idei nyári szünetemet pedig a könyvkészítésnek szenteltem.

Az In Focus: Rix címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Rix az In Focus történeteim második könyves változata. Az első könyv, a Gáisz rengeteg kutatómunkát igényelt, rengeteg leírást és ismeretterjesztő anyagot fűztem bele az akkori történetbe, hogy hihető, érdekes világot alkothassak. Ezzel szemben a Rix egy eltérő párhuzamos világban játszódik, ahol, bár az univerzum szabályai hasonlóak, nincs annyi leírás és a könnyed hangulata miatt nincs is rá szükség.

Ezek mellett azonban igyekeztem következetes maradni, hogy a két In Focus történet ne üsse egymást.

Miről és kinek szól ez a kötet?

Ez egy felnőtteknek szóló fantasy paródia, „szitcom” elemekkel.

Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.

A fantasy körítés ellenére több „sci-fi” elem is található az írásban, ami az aktuális időutazás és párhuzamos világ elméletekre épít. Az alapok azonban filozófiai, vallásfilozófiai, társadalmi és egyéb gondolatébresztő elemek, amiket sokszor polgárpukkasztó köntösbe csomagoltam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Maga a könyv egy klasszikus fantázia világban játszódik, mely világnak az alapjait a mitológiai istenek adják. A Föld és a Rixben bemutatott Ichoriel nevű világ részben kapcsolatban áll egymással.

Az In Focus világ szabályai például nem kérdőjelezik meg a tudományt és a világ elemi felépítését, viszont igyekszik a meglévő világba beépíteni az isteneket. Például Hermész egy olyan isten, aki a háttérből irányítja a dolgokat, mégsem szegi meg a természet törvényeit.

Gáiszban és Rixben bemutatott bolygó viszont annyiban tér el a Földtől, hogy az ottani istenek nem olyan passzív szemlélők, mint az olimposziak így sokszor nyíltan játszadoznak a halandókkal.

A Gáisz esetében ez egy hatalmi háború, a Rix esetében viszont egy félistenné vált mágus képében jelenik meg.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Világéletemben rossz voltam nyelvtanból, középiskola előtt a magyar nyelv és irodalom tantárgyaimmal a bukás szélén egyensúlyoztam. Szerintem van valamilyenfajta nem diagnosztizált diszlexiám (felnőtt korban már nem nagyon lehet ezt megállapítani), illetve a később diagnosztizált autizmusom  is rá tehetett erre.

Nagyjából a gimi után kezdtem el megtanulni írni, először rajongói hírportálok cikkeinek írásával, majd blogolással. Ez az évek alatt újságírássá nőtte ki magát, ám még ebben az időben írtam meg az első fantasy regényem, ami azóta is a fiókom mélyére van elásva. Ezután jött pár narratív írás, egy-két novella, vagy visual novel játék története.

A Gáisz viszont a szomszédunkban kirobbanó háború miatt születhetett meg. Sajnos a hír eléggé mélyre vitte az általános hangulatomat, így a Gáisz segített abban, hogy ki tudjak mászni a gödörből. Talán emiatt is lett rendkívül sötét, kegyetlen könyv, bár még így is eltörpül a való világ borzalmaitól.

Ezzel szemben a Rix esetében a szórakozás vitt előre. A Gáisszal sikerült pár lelkes olvasót szereznem, akik a barátaim is lettek. Először velük osztottam meg a novellás írásoknak induló Rixet, de annyi pozitív visszajelzést adtak a történettel és a karakterekkel kapcsolatban, hogy még jobban belemélyedtem az írásba. A novella először kisregénnyé nőtt, majd végül teljes értékű regénnyé vált.

Végül ők lettek a szerkesztőim is, így végtelen hálával tartozom nekik és a türelmüknek.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A fiókomnak több sci-fi novellát is írtam már, illetve sci-fi témájú rövid animációs filmet is rendeztem, ez az Anubis: ERROR. Ez utóbbit egyszer szeretném kibővíteni egy teljes értékű sci-fi világgá, akár regény formájában.

Szerintem azonban a humor a legnehezebb műfaj, nehéz újat mutatni benne, ráadásul eléggé rétegei is a társadalmat. Sose gondoltam volna, hogy akár csak megpróbálok majd vicces sztorit írni, de a Rix esetében szerintem jól sikerült elkapnom a fonalat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először féltem, hogy nem tudom rendesen befejezni, de végül meglett az ihlet, és szépen haladtam.

Valahol természetesen hiányérzete van az embernek, hogy elengedi a karaktereit, de másrészről meg örültem neki, hogy megint elértem valamit az életben, amit be is fejeztem.

Viszont ez csak a kezdet volt.

Maga a kézirat egy hónap alatt megszületett, aztán még két hónap arra ment el, hogy könyv formájában megjelenhessen. A szerkesztőim segítettek abban, hogy kigyomláljuk a hibákat a szövegben, de nekem emellett rengeteg új feladatom is lett.

A szöveg többszöri átnézése után jöhetett a tördelés. Nem a kedvenc elfoglaltságom, de a Gáisszal létrehozott sablonom szerencsére tudtam újrahasznosítani. Ezután jöhettek az illusztrációk és a borítók. Ezeket mind meg kellett rajzolom, ráadásul nem is mindent sikerült elsőre jól illusztrálnom, emiatt egy-egy kép akár több napig is készült.

Aztán jöhetett a nyomdakeresés. Árajánlatokat bekérni, ki mennyiért és milyen minőségben dolgozik.

Emellett viszont én szeretek adni egyéb dolgokat a könyveimhez. Ezúttal elhatároztam, hogy akril kulcstartót, áttetsző és holografikus képeket is adok a vásárlóknak. Ezeket is meg kellett tervezni, gyártót találni hozzájuk és hasonlók.

Aztán ott van a mumus feladat, a marketing. Enélkül nem lehet könyvet eladni. Egyszerűen, ha nincs marketing vagy valamilyen önpromóciós képessége az embernek, akkor senki nem fog tudni a történeted létezéséről. Nagy a zaj a világban, én pedig nem vagyok jó a figyelemfelhívásban. Próbálok időt szánni rá, de sikertelen vagyok ebben, így szerintem ezen fog elcsúszni a folyamat. Nagyon rossz vagyok önpromócióból, sajnos ez a vesztem az élet több területén is. Itt meg is szeretném köszönni a lehetőséget, hogy megjelenhetek nálad.

A kézirat befejezése tehát jó érzés volt, de az én esetemben nem volt pihenésre lehetőség.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A saját nevemet használom, bár valószínűleg azért, mert nincs marketingérzékem. Ha valami idegen nyelvű valaki lennék, lehet, érdekesebb lennék az olvasóknak is.

Másrészről, szerintem nem gond, ha vállalom a nevem, mivel ez az én munkám gyümölcse.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A Star Wars  az örök kedvenc, én azt a fantasy-ba sorolom, nem a sci-fibe. A Dragon Age: Origins című videojáték óta szeretem a „klasszikus” értelemben vett fantasy világokat, emiatt a cím miatt kezdtem el a fiókba került könyvemet írni. A sci-fi vonalon a Csillagkapu volt meghatározó az életemben, 2010 óta viszont rengeteg animét nézek, felsorolni se tudnám, hogy hány kedvencet találtam az évek alatt.

Ezek mind-mind befolyásolták azt, hogy milyen zsánerben szeretnék írni, így a fantasy/sci-fi tengelyen szívesen mozgolódok, szeretek ugyanis saját világokban történeteket kitalálni és valamennyire elrugaszkodni a valóságtól.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az az érdekes, hogy én inkább a dolgok előtt tudom elképzelni a dolgokat, hogy vajon mennyire fogok örülni majd. Ez szerintem az egyik autista vonásom, hogy elképzelem, mennyire meghatódom majd az adott szituációban, elérzékenyülök meg minden. Viszont amikor megtörténik a nagyon jó dolog az életemben, pl. a kezembe kerül a könyv, akkor én magam sem értem, hogy mit érzek vagy hogyan kéne reagálnom. Általában ilyenkor jön a közelemben lévő személytől a kérdés felém, hogy nem örülsz? Én meg válaszolom, hogy de igen, csak nem látszik. Meg én se nagyon értem, de tudom, hogy most öröm van. Valahogy az aktuális esemény közben sokkal racionálisabb vagyok, mint ami előtt elképzelem a dolgokat.

Előzetesen viszont nagyon boldog vagyok, meg is hatódom, csak a pillanat hevében ott és akkor nem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Részben tudatos. Elkezdeni írni, a legelején impulzív, utána viszont azért tudatos. Ha nem vinném bele a tudatosságot, akkor sajnos, ahogy sok más projektem is, ez is félbemaradna. Ilyenkor egyfajta napi rutinná kell tennem az írást, hogy bizonyos feladatok után ezt csinálom.

Ennek az a hátránya, hogy nagyon rosszul viselem, ha valamiért mégsem tudom azt csinálni, mint amit elterveztem az adott napra. Szerencsére az egyetemi nyári szünet sokat segített abban, hogy ne terelődjön el a figyelmem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak szerencsére igen. Van pár humoros jelenet, amire büszke vagyok. Soknak az alapja valamilyen trash reality műsor, mint a Mónika Show, vagy más legendás magyar mémek.

A fordulatokra is büszke vagyok, hogy egy-egy jelenetet sikerült valami olyan agygörccsel lezárnom, amire én se számítottam volna.

Mindezeket pedig megfűszereztem a magyar nyelv szépségeivel. Olyan harminc éves koromig nem káromkodtam, de az utóbbi években tudatosan, egyre többször. Szerintem a magyar nyelvnek az egyik szépsége az, hogy ilyen változatosan lehet benne csúnyán beszélni, nem hiszem, hogy van még egy nyelv, amiben lehetséges azt a bizonyos B betűs szót az összes igekötővel összekötni, ami létezik, mégis mindegyik változat mást jelent.

Úgy hallottam, hogy a magyar könyvolvasók nem szeretnek csúnya szavakat látni egy-egy irományban, viszont én a magyar valóságnak megfelelő mennyiségű káromkodást simán belevittem a könyvbe.

Nehéz rész viszont talán nem volt, inkább a sztoriív kitalálása volt nehezebb feladat, és az, hogy ne váljon a humor unalmassá, mégis mém szintjén újra és újra előkerülhessen egy-egy momentum.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Jelen esetben Kon Satoshi Paprikája volt az, ami miatt már nem bírtam magammal és nekiugrottam az írásnak, de már előtte nagyon bennem volt, hogy kell valami új sztori.

Viszont nem sikerült volna a történetet megírnom Rix, a főszereplő nélkül. Valahogy sikerült rátalálnom a karakterre, és rezonálnom vele. A célja, hogy végre elérje a halandóságot egy olyan filozófiai téma, ami önmagában szerintem érdekes, így az inspirációt maga Rix és

a történet elején hozzácsatlakozó Karonisz adta nekem. Ez a két főhős olyan szinten megnyert magának, hogy öröm volt őket követni az úton, így ők maguk inspiráltak.

A fantázia világon túl viszont a szerkesztőim lelkesedése volt az, ami előre vitt. Nélkülük nehezen fejeztem volna be. De olyan jó történeteket írtak arról, hogy a vonaton vagy a munkahelyen hülyének nézték őket azért, mert sírva kacagtak, hogy muszáj volt befejeznem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőim. A Gáisz óta követik a munkásságom és ők maguk mondták azt, hogy ha bármikor írok valamit megint, azonnal szóljak nekik, hogy segíthessenek benne. Viszont több ismerősömnek is elküldtem a könyvet.

A csúnya beszéd miatt nem mindenki egyformán lelkes miatta, mások még nem jutottak el addig, hogy olvassák.

Ez a hozzáállásom szöges ellentétben áll azzal, mint amit a Gáisz esetében csináltam. Azt a könyvet senkinek nem mutattam meg, rajtam kívül csak a nyomdászok látták a megjelenése előtt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám a Gáisz esetében onnan tudta meg, hogy írok, hogy szóltam neki, le kéne jönnie segíteni egy kicsit pakolni, mert jött egy teherautó. Ott szembesült vele, hogy a két kötetes, 648 oldalas könyvet írtam, és még csak nem is tudott róla. Szóval ugyanígy, más családtagom és rokonom se értesült a dologról, egészen addig, amíg publikusan be nem jelentettem a dolgot.

A Rix esetében már nem titkolóztam, sőt, igyekszem a korai fázisa óta terjeszteni is a hírét, hogy hamarosan megjelenik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled?

Megmondom őszintén, a Gáisz után azt hittem, többet nem is fogok könyvet írni.

A Rix esetében is hasonló a helyzet. Egy megnyugtató lezárás, amit ígérhetek, így bátran bele lehet kezdeni a történet olvasásába, ami remélem, hogy szórakoztató kikapcsolódást fog nyújtani.

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyvem, akkor személyesen vedd fel velem a kapcsolatot a In Focus Universe  oldalon, vagy keress engem az őszi Mondoconon, ahol debütálni fog a könyv  

A vaníliás pufi legyen veletek!

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Steven G. Vantis - ("A tényleges írást egy hosszadalmas tervezési folyamat előzte meg, melynek során azt hiszem túlzásba vittem a tökéletességre való törekvést. A körvonalazott mű megalkotása olyan kihívássá vált, amelyhez nem éreztem méltónak magamat.")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! rovatom keretében Steven G.Vantis íróval beszélgettem, akinek alig egy hete jelent meg első fantasy regénye az Álomgyár Kiadó gondozásában, a Lúmen – A Fehér Erdő Gyermeke.

Kérlek, mesélj kicsit magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Köszönöm a meghívást és a lehetőséget erre a beszélgetésre. Mikor is kezdődött az írás? Nem tudnám pontosan megmondani. Mióta az eszemet tudom, élek-halok a történetekért. Különösen azokért, amelyek annyira fantáziadúsak, hogy egy teljesen új világba röpítenek. Gyerekkoromban képes voltam naphosszat álmodozni. Különféle történeteket találtam ki és játszottam le a fejemben, puszta szórakozásból.

Iskolásként az irodalom volt a kedvenc tantárgyam, és bár a tananyagot száraznak éreztem, valahányszor fogalmazást kellett írni – akár felmérőben, akár házi feladatként – én izgatott lelkesedéssel láttam neki a munkának. Nem a jegy motivált; egyszerűen csak alkotni akartam. Azt hiszem, így kezdődött.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Nanook, a Holdvándor. Érdekes módon ő eredetileg nem is volt része a történetnek – legalábbis amikor először megálmodtam a művet. Őt a szükség szülte, amikor rájöttem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet.

          A tényleges írást egy hosszadalmas tervezési folyamat előzte meg, melynek során azt hiszem túlzásba vittem a tökéletességre való törekvést. A körvonalazott mű megalkotása olyan kihívássá vált, amelyhez nem éreztem méltónak magamat.

Ekkor jött az ötlet, hogy teremtsek egy krónikást, aki ott él az általam megálmodott világban, és személyes tapasztalásként éli meg a cselekményt. A karakterét úgy építettem fel, hogy nagyszerű mesélő legyen, és életcélként kitűztem neki a világ történetének megírását. Ezután már az ő felelőssége volt az alkotás, én csupán közvetítettem. Egyszerű mentális trükk volt ez saját magammal szemben, de érezhetően enyhítette a vállaimra nehezedő kihívás súlyát – szóval bevált!

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan ismerni a zsánert, ha valaki bele akar fogni? Térképek, ilyesmik mennyire fontosak egy könyvben? Szükségesek, vagy mellőzhetők?

Én a tervezés híve vagyok. Szeretem ismerni a világ történelmét, földrajzát, a benne élő fajokat, valamint a háttérben munkálkodó erőket, sőt, azok eredetét is. Az ilyesmik adják a történet kontextusát. Jó ötletnek tartom ezt mind-mind megtervezni, de csak a háttérben. A regény lapjain nem kell az olvasó szájába rágni a világ teljes enciklopédiáját, viszont ha a mesélő behatóan ismeri mindazt, amiről mesél, az érzékelhető lesz a sorok között.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Gyógyíthatatlan álmodozóként ez számomra nagyszerű szórakozás. Előttem feszül egy üres vászon, és a képzeletem ecsetével azt festhetek rá, amit csak szeretnék. Földrészeket mozgatok, égig érő hegyeket emelek és egész civilizációk sorsáról döntök. Mi több, az akaratom előtt még a fizika törvényei is meghajolnak.

Csodálatos élmény, de van két fő nehézsége is. Az egyik a komplexitás: minél részletesebb a tervezés, annál nehezebb betartani minden szabályt és figyelembe venni minden tényezőt. Ellentmondások születnek, amiket kezelni kell.

A másik nehézség a kegyetlenség szükségessége. Ösztönösen olyan világot szeretnék teremteni, ahol béke honol és mindenki boldog. De ha ezt az utat választom, akkor mi teszi izgalmassá a regényt? Sajnos rá kellett jönnöm, hogy minél kegyetlenebbül bánok a karakterekkel, annál izgalmasabb a történet. Ez azért nehéz– legalábbis számomra –, mert a karakterek a barátaim. És ez nem csak a „jó” oldalon álló szereplőkre igaz.

A szereplőket hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzájuk?

Első lépésként körvonalazom a történetet és a főbb szereplőket – ezeknek aztán teljes élettörténetet kreálok a születésüktől egészen a regény cselekményének kezdetéig. A személyiségüket úgy formálom, hogy passzoljon a történetben betöltött szerepükhöz, de teret hagyok nekik arra is, hogy a cselekmény során saját döntéseket hozzanak.

A mellékszereplőket a tervezés második vagy harmadik lépéseként alkotom meg, amikor már a részleteket finomítom, vagy már éppen írom a piszkozatot, és szükség van egy karakterre, aki egy jelenet erejéig belép a történetbe.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Tolkien által alkotott világ nagy csodálója vagyok. Ebbe beletartozik A Gyűrűk Ura mellett A Hobbit, A Szilmarilok és még néhány mű. Különösen lenyűgöz, hogy a történet kezdete visszanyúlik egészen a világ teremtéséig. Kissé talán túlságosan is hasonlít a Teremtés könyvére a Bibliából, de lenyűgöz a tény, hogy Tolkien időt és fáradtságot nem sajnálva, kreatív és logikus lépésekkel képes volt a semmiből felépíteni egy ilyen csodálatosan részletes világot.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Tervezéssel. Hirtelen fejest ugorva szétesik a történet, ha a kontextus nincs részletesen felépítve. Ez talán minden műfajnál igaz, de a fantasy esetében különösen. Én több mint egy évet szántam kizárólag tervezésre, mielőtt egyetlen sort is írtam volna a regényből. Túlzás volt? Valószínűleg igen, de ez jól szemlélteti, mennyire fontosnak találom a tervezést.

Gondoltál arra, hogy a fantasy zsáner mellett, mást is kipróbálj?

Néha improvizálok egy-két esti mesét a gyerekeimnek. Eljátszottam már a gondolattal, hogy esetleg leírjam és kiadjam némelyiket, de ez még csak ötlet szintjén van.

Ami a regényeket illeti, nem hiszem, hogy valaha is megválok a fantasy-től. Bármilyen műfaj felé hajlanék is az idők során – akár romantikus, krimi vagy horror – meg lehet írni őket fantasy környezetben is, és ez izgalmasabbá teszi számomra a projektet.

A borító szuper, ki álmodta meg? Hogyan jött létre a borító?

Az eredeti borítóötletem véres és groteszk volt. A kiadó szerint kiadhatatlan, ezért elvetettük. Lilla, a borítótervező, türelmes volt és professzionális. Újabb és újabb koncepciókat alkotott közös ötleteléseink alapján, mígnem végül eljutottunk ehhez a cím centrikus, fa motívumos változathoz – és ez még az eredeti ötletemnél is jobban tetszik.

Fontos megjegyeznem, hogy Lilla formálta térképpé azt az irka-firkás ákombákomot is, amit a tervezés részeként készítettem a világról.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben különbözik a többi zsánertől?

Míg más műfajok a valóságot torzítják, a fantasy inkább új valóságot teremt.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Szerintem térjünk vissza erre a kérdésre, miután kiderül, hogyan fogadja az olvasóközönség A Fehér Erdő Gyermekét. Ha a visszajelzések negatívak, akkor részletes tanácsot tudok majd adni arról, hogy mit NE csináljon az illető. Persze remélem, inkább arról beszélhetek majd, hogy mi az, ami bevált.

Köszönöm a lehetőséget erre az interjúra, és további sok sikert és követőt kívánok neked!

Én köszönöm az interjút!

Álomgyár Kiadó

Libri

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! - Amanda Black ("Szerintem nagyon is hihető, hogy vannak ezen a bolygón a vámpírok, napjainkban simán létezhetnek köztünk, csak nyilván sose akkor, mikor látni lehetne őket. Hiszen megannyi folklórban szerepelnek!")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomban Amanda Black írónővel beszélgettem, aki egy számomra kedvenc műfajból ír regényt, a vámpírokról. Eddig két regényt lehet olvasni tőle Minden Vámpírok Atyja és Az Örökkévalók Ura címmel. Kíváncsian várom e két könyvre, hisz nekem is kedvencem a vámpírok. Jelenleg e-könyv formában lehet beszerezni.

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Amy vagyok, jelenleg 35 éves, és Budapesten élek, valamint állami szervnél dolgozom, mint kiadványszerkesztő. Ez azért is jelentős, mert így magam tudom a saját könyveim gondozását is végezni.

Az írás 11 éves koromban környékezett meg, akkor már volt egy 112 oldalas regényem, ami sajnos elveszett, mikor az akkori winchesterem meghalt. Még nem voltak akkoriban elérhetőek a felhőszolgáltatások, így kénytelen leszek majd újraírni, ha a történetem odaér. Egy klasszikus „mentsük meg a királylányt” sémára épült, nagyon szerettem egyébként. De, mindenképpen szeretném befejezni, mert emlékszem, egy nagyon izgalmas résznél veszett el.

Miért pont fantasy, illetve vámpírok?

Valamilyen misztikus oknál fogva számomra mindig is a kedvenceim közé tartoztak a megmagyarázhatatlan dolgok, és a vámpírok élen jártak ezzel. Akkoriban még nem ismertem Bram Stoker Drakuláját, meg úgy egyáltalán semmilyen vámpírt sem. De az elveszett 112 oldalas regényem mellett volt egy fantasy trilógiám, ami egy szigeten játszódott, elfekkel, varázslókkal, és akkor a gonosz oldalra raktam a vámpírokat. Ennek a trilógiának mai napig megvan az első befejezett része, de annyira gyermeteg még, hogy egy ráncfelvarrás nagyon jól állna neki, ha elengednének a vérszívóim. Ezt úgy értem, hogy modernizálnám, jobban ráfeküdnék a karakterek kidolgozására, mert már ott sem csak két fővel dolgoztam, hanem 14-gyel. Emlékszem, még térképet is rajzoltam a világról.

Szerintem nagyon is hihető, hogy vannak ezen a bolygón a vámpírok, napjainkban simán létezhetnek köztünk, csak nyilván sose akkor, mikor látni lehetne őket. Hiszen megannyi folklórban szerepelnek!

Igazából Darren Shan, később pedig J. R. Ward vitt ebbe a vonalba, és ha még hozzáveszük Bram Stokert és Edgar Allan Poe-t, akkor lehet tudni mire lehet számítani.

Olvastam az instán, hogy négy új címet lelepleztél le, mesélnél róla? Mikorra várhatóak?

Egymásra épülő kötetekről van szó, így szerintem érdemes ismerni az előzőeket is. Évente két könyvben gondolkodom, így ők 2026-2027-ben esedékesek, attól függően, hogy mennyi időt fog elvenni, ha tényleg hozzálátok majd a Drakuláról szóló regényhez. Az nem titok, hogy elég sokat tudok a történelemben élt III. Vlad Ţepeş-ről, akinek a legendák szerint nincs meg a teste. Mi sem kell egy írónak, tudod... Ahogy írtam a vázlatokat róla, annyi szál, annyi történet indul még tőle, hogy két részre kellett bontanom az övét, így a Karóbahúzó bosszúja (The Impaler’s Vengeance) igazából már a második felvonása lesz. A sorrend tetszőleges egyébként, de azt tudom, hogy róla az első rész jövőre szerepel a terveim között.

Rögtön utána tervezem A megváltott lélek (The Redeemed Soul) kötetet, amiben olasz vidékre utazunk, és ennél több spoilert nem szeretnék róla közölni, mert erről a karakterről egyre többen mondják, hogy kíváncsiak a történetére, és én sem szerettem volna olyan sokáig szenvedni, hagyni.

Bár még címe nincsen, azért se került fel, de a 6. részben lesz valaki, akinek itt a 7. részben fogom kidolgozni a történetét, mert ez eddigi cselekményei összeértek annyira, hogy megéri időt fordítani rá. És lehet hozni majd a vikinges témákat újfent.

A többinek ugyan van már címe, de még pontos helyet nem tudok, hogy hányadikként jönne a sorban. Az Elszabadult bestia (The Unleashed Beast) az egy első kötetben felbukkant karakterről szól, már elég szépen alakul a kézirata, míg a Kiválasztott köteléke (The Chosen One’s Bond) utat nyit egy nagyobb és összetettebb réteg felé, mert nekik konkrétan mindkét félre értelmezhető lesz a cím.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Gyerekeimként szeretem őket, mindegyik fontos számomra, na. Nagyon nehéz választani. Talán a Hóhért tudnám kiemelni, aki mellékszereplőként indult, és nemrég érte el azt a státuszt, hogy egy eredetileg röghöz kötött ötletemet elkezdte felrúgni, hogy az neki nem tetszik. És hajlok afelé, hogy engedjek neki, de akkor nagyon sok minden másképp fog alakulni.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni.

Lehet hülyeségeket írni a vámpírokról, mint például, hogy csillognak. Azt mai napig nem tudom elfogadni, és nem is fogom. Az nekem nem vámpír, az tündér maximum. De a tündérek is kikérik maguknak. Főleg az újabb fajták, akiket személy szerint én nagyon szeretek.

Nyilván némi ismeret kell, hogy vért isznak, nem bírják a napot, de kb. ennyi a közös az összes vámpírban, mert utána világonként eltérő. Ha olvastál már más vámpíros könyveket, akkor ott is észreveszed a hasonlóságokat, de azt nem lehet mondani, hogy unalmasak.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Piszkosul nehéz, főleg mivel én szeretek korhű maradni. Nyilván tudtam, mit akarok írni, miben szeretnék változtatni a megszokott vámpír témájú könyvekben, mert tényleg elég sok van belőlük. De hiszek benne, hogy ezzel egy újat mutattam az óceánban.

Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

Vázlatkönyvem van a komplett világról, három nagy részre osztódik, úgyhogy igen, vannak vázlataim. Könyvenként. És úgy vagyok bele, hogy ami a végleges változatába kerül az InDesignban, az a szentírás, ahhoz már nem nyúlhatok.

Van kedvenc fantasy könyved?

Erre a kérdésre senki sincs felkészülve, mert elég sok. De ha meg kell említeni, akkor nyilván a Gyűrűk ura, a Fekete Tőr Testvériség és a Tüskék és rózsák udvara, de nagyon sok dark romance könyvet olvastam.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Mindenképpen a témaköréhez legközelebb eső zsánerben kell olvasni először.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

Egyszer megpróbáltam egy sima romantikus regényt írni, de csakhamar eluntam magam, és a végén belekerültek a vámpírok. Olyan hétköznapi lett volna, és bőven elég az, ami naponta körülvesz minket, legalább regényben ne legyen olyan, ami megtalálható a lapokon kívül is.

A borítók szuperek, ki álmodta meg? Hogyan jön létre a borítók?

Én, és mesterséges intelligencia. De így legalább a borítón szereplő férfiak megközelítőleg hasonlítanak azokra, akik a fejemben vannak. Mert amúgy mindenkinek megvan a maga faceclaimje, vagyis, hogy ki lehetne a tökéletes színésze, ha nem is színész éppen az illető. Vannak köztük ismert nevek is, meg ismeretlenek is, de tudod, az Instagram nagyszerű oldal ilyen téren. Még mielőtt Areh könyvét elkezdtem volna megírni, pont az előtte levő hetekben fejeztem be a tablót, amin mindenki szerepel. Addig egyszerűen képtelen voltam írni. Sokkal jobban látom így a karaktereket, hogy látok igazi arcot hozzá.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Szabadabb, nincsenek röghöz kötések, és csak a saját törvényeinek felel meg. Pont ezért kezdtem írni, mert itt a saját törvényeim érvényesek.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Olvass, olvass, olvass. Nézelődj, kutakodj, beszélgess, ötletelj, vázlatolj.

Amanda Black instagram oldala

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Mona Matthews - ("Szeretek elkalandozni a miénktől eltérő világokba, kiszakadni a hétköznapokból, vagy egyszerűen csak álmodozni…")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! rovatomat Mona Matthews írónővel készítettem az interjút. Köszönöm, hogy lehetőségen adódott interjút készíteni az írónővel. Mona Matthews-nak egy fantasy regénye jelent meg az Immortalis címmel, NewLine Kiadó gondozásában. Köszönöm az írónőnek a lehetőséget.

 

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Stephanie Meyer Alkonyata nagy hatással volt rám, így körülbelül 2011 tájékán ebben a zsánerben kezdtem el novellákat írni.

Miért pont fantasy?

Elsősorban fantasy, de megjelent már két naplóregényem is.

Szeretek elkalandozni a miénktől eltérő világokba, kiszakadni a hétköznapokból, vagy egyszerűen csak álmodozni…

A könyveknek, amiket olvasok a 90%-a is ebbe a zsánerbe esik. De nyilván más műfajú könyveket is a kezembe veszek. Ha magyar szerzőről van szó, akkor pedig nem válogatok a műfajban. Bármi jöhet.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Ha a fantasyt vesszük, akkor természetesen a főszereplők a kedvenceim, de a naplóregényekben sincs másképp.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni.

Mivel én urban fantasyt írok, ezért nincs szükség különösebb világépítésre, mivel a történet a mi világunkban játszódik. Általában amerikai helyszíneket választok, és alaposan utánanézek az ottani dolgoknak. Sokszor használok létező helyszíneket. Ha utaznak a szereplők, akkor megnézem, hogy autóval vagy repülővel nagyjából meddig tart az út, hogy ne írjak valótlant.

Amúgy mindenképp kell egy jó adag fantázia ehhez a zsánerhez.

Milyen érzés fantasy világot felépiteni? Mennyire nehéz?

Ahogy már említettem, az én történeteim valós helyeken játszódnak, ezért nem olyan nehéz felépíteni, mint egy high vagy portál fantasyt.

Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

A történet kezdetén automatikusan jönnek a szereplők, van egy alap képem róluk, aztán készítek nekik egy karakterlapot, amiben kidolgozom őket.

Van kedvenc fantasy könyved?

Ó, igen! Nagyon sok. Inkább a kedvenc írónőimet nevezném meg: Jennifer L. Armentrout, Julie Kagawa, Cassandra Clare, Sarah J. Maas…

Ha valaki elkezdenefantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Olvass, olvass, olvass… Lehetőleg abban a zsánerben, amit írni akarsz. (Néha filmekből vagy sorozatokból is jöhet az ihlet.)

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Ez egy elképzelt világ, nincs köze a valósághoz, de a szereplők tulajdonságai, érzései élethűek lehetnek.

Jövőben is fantasy zsánerben fogsz alkotni? Ha igen miről szól?

Mindenképpen, de nem kizárólag.

Kettő fantasy kéziratom lapul a fiókban. Egyébként megjegyezném, hogy standalone, azaz egyrészes történeteket írok.

Nemrég kiléptem a komfortzónámból, és egy romantikus műfajú történetbe kezdtem. Bevallom, egy film adott ihletet hozzá.

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm

Mona Matthews írói oldala

Megjelent Gréger Csaba: Epica - ("Az EPICA a különböző zsánerek fúziója, melyet egyaránt a magáénak érezhet az, aki a romantikus történelmi regények kedvelője, ahogy az is, aki a nagyívű fantasy történetekért, vagy éppen a szereplők útkeresését fókuszba helyező Young Adult/New Adult könyvekért rajong.")

Gréger Csaba harmadik kötete is megjelent az Epica (Álmodók 1.) (Halhatatlanok). Mely eddig wattpadon lehetett olvasni, de most nyomtatott formában is beszerezhető lett.

Gréger Csaba

Epica

(Álmodók 1.) (Halhatatlanok)

Tartalom

„Egy ​kém és egy testőr.
Két ellenséges világ.
Egy halálra ítélt szerelem.
És egy lehetetlen küldetés.”

Tia a Birodalmi Kémhálózat fiatal reménysége. Árvaként nőtt fel, az elmúlt huszonhárom év minden percét a kiképzésének és a szolgálatnak szenteli. A lány sziklaszilárdnak hitt világa azonban egyik pillanatról a másikra kifordul magából, amikor megismerkedik egy titokzatos férfival, akibe első látásra beleszeret. A sors fintora, hogy ez a férfi nem más, mint az ellenség egyik katonája, a leigázott nép bujdosó vezérének testőrparancsnoka.
Tia kénytelen meghozni egy lehetetlennek tűnő döntést, aminek hatására még a saját hűsége is megkérdőjeleződik. A szív szavára hallgatva veszélyes küldetésre indul, hogy felkutassa a férfit, aki azóta is uralja az álmait, és akihez olyan erős kötelék fűzi, ami túlmutat a józan gondolkodás – sőt talán még a valóság határain is.
De lehet-e közös jövője két háborúban álló hadsereg katonájának? Mi az erősebb, a hűségeskü a nemzetedhez, vagy a szerelem hívása? És ha már minden összeomlott körülöttünk, meddig vagyunk hajlandóak elmenni a boldogság pislákoló reményét üldözve?

Gréger Csaba könyve egy igazi modern eposz, egy fantasy kalandregénybe öntött, nagyívű szerelmi történet, mely ugyanúgy szól a felnőttekhez és az éppen felnőtté válókhoz is. Egy utazás, ami átrepíti az olvasót ismeretlen világokon, sőt végül még az idő törékeny egyensúlyát is felrúgja. Egy kihagyhatatlan könyvélmény, mert egyszerre dolgoztatja meg az elménket és a szívünket is.
Az EPICA a különböző zsánerek fúziója, melyet egyaránt a magáénak érezhet az, aki a romantikus történelmi regények kedvelője, ahogy az is, aki a nagyívű fantasy történetekért, vagy éppen a szereplők útkeresését fókuszba helyező Young Adult/New Adult könyvekért rajong.

A könyvet itt tudjátok beszerezni

Írj velem egykönyvet – Epica 

Álomgyár Kiadó

Libri

Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak

Heather Fawcett:

Emily Wilde tündérenciklopédiája

„Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza!”

Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak

Megjelenés: április 23.
Fordító: Ballai Mária
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, élgrafikás, 336 oldal

Leírás

Heather Fawcett már lassan tíz éve egyengeti írói pályáját a nemzetközi piacon, eddigi legnagyobb sikerét talán a 2017-es Even The Darkest Stars című könyvével aratta, azonban Emily Wilde-történetei voltak az első, valóban felnőtt olvasókat célzó művei. E trilógia kiadását indítjuk most útjára az első kötettel. Fawcett itt is ragaszkodik korábbi történeteiből ismert visszatérő elemeihez, ám a tündérek és mesebeli lények világát most egy magasabb szintre emelte, amitől a sorozat hamar a modern fantasy kincsestárának részévé vált, különösen amiatt, amilyen eleganciával ötvözi az északi folklór olykor rémítő meseelemeit az általunk ismert világ sajátosságaival.

Az Emily Wilde tündérenciklopédiája tehát egy skandináv ihletésű fantasy, egy magának való egyetemi professzor lenyűgöző kalandja Ljsoland fiktív országába. Emily egyébként köszöni szépen, nagyon jól megvan a saját szűkös komfortzónájában – akárcsak Fawcett maga –, ahhoz viszont, hogy elkészíthesse élete főművét, a tündérek enciklopédiáját, ezúttal igazi mesebeli hősnővé kell válnia. Ebben lesz „segítségére” lesz Wendell Bambleby, a lány tudományos riválisa, akiről talán az is kiderül, hogy nem is olyan kiállhatatlan, mint azt Emily elsőre gondolta róla. Kalandra fel!

Fülszöveg

Jóllehet Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna.

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja.

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is.

Heather Fawcett regénye egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék tengernél különleges hangulatát.

A szerzőről

Heather Fawcett kanadai származású író. A mesterdiplomáját angol irodalomból szerezte, mellette régészetből végzett alapszakon. Leghíresebb regénye az Emily Wilde tündérenciklopédiája, melynek a jogai több mint tíz országban keltek el, és a rajongói tűkön ülve várják a folytatását. Fawcett e mellett gyermekkönyveket is ír, melyekkel ugyancsak szerepelt a jelentősebb nemzetközi sikerlistákon. Jelenleg Vancouver-szigeten él.

A könyvről mondták

„Vibráló és végtelenül elbűvölő könyv… Ugyanúgy félresöpri a valós világot, mint az összes igazán nagyszerű fantasy. Irigylek mindenkit, aki először olvassa.” - Melissa Albert

„Egy borongósan pompás fantasy, ami ragyog a hótól és a varázslattól. Teljesen elbűvölt.” - Sangu Mandanna

„Felejtsük el a dark academiát, nekem ez a téli napsütéses, szarkasztikus és lábjegyzetes academia kell, tele terepmunkával, morcos évődéssel és rosszindulatú tündérekkel. Emily Wilde-ot nem fogom egyhamar elfelejteni. Ez a könyv élénkítő gyógyír a léleknek és a szellemnek egyaránt.” - Freya Marske

„Az Emily Wilde tündérenciklopédiája jobban elbűvölt, mint ahogy arra egy tündérkirály képes lenne. Képzeletbeli világa tökéletesen egyensúlyoz a hétköznapi és a káprázatos között. Bájosan esetlen és intelligens hősnőjét utánozhatatlan hang jellemzi, a léhűtő, de imádni való riválisát pedig hátsó szándék vezérli. Nem is kell ennél több egy hideg, téli estékre való könyvhöz, ami teljességgel elvarázsol.” - Megan Bannen

„Elbűvölő a szó minden értelmében. Az Emily Wilde tündérenciklopédiája havas erdők és elcserélt gyerekek, tündérkirályok és népi hiedelmek, gondos lábjegyzetek, tudományos versengés és kalandok magával ragadó egyvelege. Maga a varázslat.” - H. G. Parry

„Fawcett azzal ragadja meg az olvasók figyelmét, hogy hagyja őket elmerülni a folklórban és a környező világában. Kitűnő olvasmány Sarah J. Maas és Erin Morgenstern rajongóinak.” - Library Journal

 

Részlet a kötetből

„Árnyék most a legkevésbé sincs jó véleménnyel rólam. Hideg szél zörgeti az ajtót, ő pedig a tűz mellett fekszik, nem csóválja a farkát, csak az üstöke bozontja alól bámul fel rám olyan szemrehányón, mégis beletörődötten, ahogy csak a kutyák tudnak. Mintha csak ezt vágná a fejemhez: Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza! Attól tartok, egyet kell értenem vele, bár továbbra is ugyanolyan izgatottan várom, hogy hozzáláthassak a kutatáshoz.

Ennek a naplónak a lapjain kívánom megörökíteni a terepmunka mindennapjait, miközben a tündérek egy titokzatos faját, a „rejtetteket” tanulmányozom. A beszámolóm két célt szolgál: segít feleleveníteni a történteket, amikor eljön az ideje annak, hogy összerendezzem a munkám során készített feljegyzéseket, továbbá támpontot ad azoknak a tudósoknak, akik a nyomdokaimba lépnek, ha a szerzetek fogságába esem. Verba volant, scripta manent. Mint a korábbi naplók esetében, most is abból indulok ki, hogy az olvasó rendelkezik alapvető drüadológiai ismeretekkel, ugyanakkor magyarázatot fogok fűzni néhány olyan dologhoz, amik ismeretlenek lehetnek azoknak, akik még újak ezen a területen.

Korábban nem volt miért felkeresnem Ljoslandot, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem csillapodott a lelkesedésem, amikor ma reggel először szemügyre vehettem. Ljosland ötnapi útra van Londontól, és csak egyetlen teherhajóval lehet eljutni ide, amely heti rendszerességgel szállítja a megannyi portékát és a csekély számú látogatót. Szünet nélkül haladtunk észak felé, a jéghegyeket kerülgetve. Fel s alá járkáltam a fedélzeten, hogy elejét vegyem a tengeribetegségnek. Az elsők között voltam, akik megpillantották a tengerből kiemelkedő hólepte hegyeket és Hrafnsvik piros tetős házait, amelyek úgy kuporogtak a hegyoldalban, mint Piroska a farkas árnyékában.

Óvatosan araszoltunk a móló felé, egyszer hozzá is csapódtunk a szürke hullámok tajtékzása miatt. A csörlős hajóhidat egy öregember eresztette le, akinek égő cigaretta fityegett a fogai között. Elképzelni sem tudtam, hogy sikerült elérnie, hogy ne aludjon ki a tűz a viharos szélben, és még órákkal később is magam előtt láttam a vízpermetben ragyogó parázst.

Tudatosodott bennem, hogy egyedül én szállok le a hajóról. A kapitány a jeges mólóra lökte az utazóládámat, és a tőle megszokott módon úgy mosolygott rám, mintha mulattatnám, mintha egy olyan vicc lennék, amelyet csak félig ért. Úgy tűnt, a többi utas, az a pár ember, aki velem utazott, Ljosland egyetlen városa, Loabær felé tartott, amely a hajó következő állomása volt. Én nem szándékoztam felkeresni Loabært, mert a városokban nem, csak a világ félreeső, elfeledett sarkaiban lehet szerzetek nyomára bukkanni.”

A könyvet itt tudjátok előrendelni

Agave Könyvek

Előolvasás: Boltsek Erik: Párhuzamos létezés - ("Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget.")

Erről a könyvről egyszer már írtam blogomban, de akkor még nem tudtam befejezni. Így most hozom a véleményemet, ezúttal befejezve. Ezúton is köszönöm Boltsek Erik írótól a hatalmas türelmét. Sajnos, nem sajnos eléggé elfoglalt voltam mostanában. Most, hogy sikerült befejeznem a Párhuzamos létezés című könyvét, igyekszem nem spoileresen megosztani az olvasási élményemet. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a Kiadom a könyvemet-nek. 

Boltsek Erik

Párhuzamos létezés

Tartalom

 A Cloquet-völgy tökéletes úticél a nyaralni, vagy éppenséggel a békülni vágyóknak. Az utóbbi reményében utazott el Gary és Natalie eme erdős vidékre, hogy újra egymásra találjanak. Küldetésük azonban hamar megfeneklett, Gary pedig kétségbeesetten igyekezett menteni a menthetőt, köztük saját életét is. Amíg ő pszichiátriai terápiára jár és visszavedlik gyermekké, a balesetüket firtató húga, Agnes és a rendőrség is gyanús összefüggésekre bukkan a háttérben, melyekről úgy hiszik, akár egy nagyobb kirakós apró elemei is lehetnek. Egyre több a gyanús eset, és egyre sűrűbben bukkan fel a rejtélyes Mr. Ollenburger neve, akiről a vezetéknevén kívül a rendőrség mindössze két dolgot tud: hogy kék öltönyt visel, és hogy a felmenőit mind egy szálig lemészárolta néhány vallási fanatikus. A fájdalom és nyomorúság szülte Álomkör keze messzire nyúlik, de vajon elér akár Xilveas-ig is, hogy beteljesítse a sorsát?

Véleményem

5/5

Nos, ahogy legelőször is írtam, iszonyat jó ez a könyv. Gary pont, mint én. Mintha magam láttam volna. Jókat vigyorogtam, ahogy viselkedett, beszélt meg úgy általában, szerencsétlenkedett. Kíváncsi voltam hova lyukadt majd ki az egész, mert úgy éreztem kissé zizi, nem értettem mi lesz vele.

Azt kell, hogy mondjam, sok minden történik ebben a könyvben. Fordulatos, pörgős. Nem hiszem az olvasó rémesen unatkozna közben. Legalábbis én nem unatkoztam, sőt! Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget. Holt biztos, hogy újraolvasós lesz számomra ez a könyv.

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott kiolvasnom. Tudom az előolvasásnak a lényege, hogy megjelenés előtt olvassuk el. Nem is szeretnék kifogásokat keresni, de megérte.

A vége!? Döbbenetes. Alig hiszem el, hogy ez lett a vége, ekkora csavart tett bele. Hát nem erre a végre számítottam. Egyébként nem számítottam arra, hogy függővéges lesz. De hát az író, azért van, hogy arcon csapjon egy adag csavarokkal, pluszban. Nemde?

Akadt ebben a könyvben jó adag krimi, csavarok, kérdések, kesze-kusza történetek, fantasy elemek is, amitől aztán nem unatkozhat az ember.Aki izgalmas könyvet keres, annak ezt nagyon ajánlom. Szerezzétek be! Érdemes elolvasni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Boltsek Erik írói oldala

Libri

Előolvasás: Aria Brighton: Azria Kapuja - ("Ez igen!! Nem kell ide Narnia! Aww, imádom a tündéreket. Ki ne imádná őket? Ugye? Kertemben is elférhetne egy Azria kapuja. ")

Szeretném, megköszöni Aria Brighton írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam az Azria kapuját. Egyúttal pedig elnézést kérek, hogy ennyire megcsúsztam a véleményemmel. Anemjójátneki! Ide vele a következő részt!

Aria Brighton:

Azria kapuja

Tartalom:

Katie ​Roberts és öccse, Tommy szüleik váratlan halála után Angliában kötnek ki. Nem csak Woodlock Hall és az ottani szokások idegenek a számukra, hanem a nagyanyjuk, Lady Bedford is, a kastély úrnője. Miközben próbálnak beilleszkedni és a grófnővel is megbarátkozni, egyre több titok és megválaszolatlan kérdés tűnik fel, ami mind egy bizonyos üzlethez és a családjukhoz fűződik. Katie a kastély eldugott kertjében egy labirintusra bukkan, aminek a végén egy titokzatos kapura lel és egy nem kevésbé titokzatos ifjúval találkozik, aki úgy mutatkozik be, mint a Woodlock Hall-al szomszédos birtokon élő család egyik tagja. Ő és a bátyja sokszor tűnnek fel Lady Bedford kastélyában, ami gyanakvásra készteti Katie-t.
A grófnő által rendezett jótékonysági bál éjszakáján Tommy nyomtalanul eltűnik, Katie pedig maga indul megkeresni őt. A titkos kapu felé veszi az irányt, aminek a túloldalán nem más rejtőzik, mint Azria: egy tündérekkel és más különféle lényekkel teli ismeretlen világ. Ekkor veszi kezdetét egy kalandos utazás, ami során Katie-nek nem csak a saját érzelmeivel, hanem a rá leselkedő veszélyekkel is meg kell küzdenie. Te be mernél lépni Azria kapuján?

Véleményem

5/5

Anyám, mikor elkezdtem olvasni nem számítottam, mire végére tök üresnek érzem majd magam. Nagyon kiszívott belőlem, de jó értelemben. Jó pár zsáner van, amit nagyon ritkán van szerencsém olvasni, azon belül is a tökéleteset megtalálni.

De ez! Wao! Ez igen!! Nem kell ide Narnia! Aww, imádom a tündéreket. Ki ne imádná őket? Ugye? Kertemben is elférhetne egy Azria kapuja. Mikor felkért az írónő, hogy nem-e lenne kedvem, időm elolvasni, naná, hogy igent mondtam. Hiszen a borító már akkor megfogott és csak utána olvastam el a tartalmat.

Mindig is csodáltam azok íróit/írónőit, akik ilyen fantasztikus világot építenek. Bátorságra, lojalitásra, hűségre és igaz barátságokra tanít. Mert nemcsak kikapcsol, bizony tanít is. Egyben szórakoztat is, hisz néha fel-felcsillan egy kis humor, nameg izgalom is bőven akad.  Ez a történet több, mint amit mutat.

Tetszett a stílus, az egész, hogy cseppenként adagolta a feszültséget, a titkok pedig nem az elején derülnek ki. De még így is van, amit nem tudok, nem fedte még fel az írónő a legnagyobb titkot. Nagyon kíváncsi vagyok, mit rejthet a következő történet, miféle lények, titkok és rejtélyek övezik a csapatunkat.

Szívből ajánlom mindent fantasy rajongóknak ezt a könyvet, nem fogtok unatkozni.

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aria Brighton írói oldala

Bookline

DiBook

(HUNGARYBOOKS kód 5% kedvezmény)

Líra