Ha hétfő, akkor Chris Land következik még hozzá a Lélekvesztő I. részéből újabb részlete. Hogy tetszett a múltkori? Érdekes kezdés volt, ugye? Akkor folytassuk tovább újabb két résszel.
A könyvet továbbra is NewLine Kiadónál lehet beszerezni,de ha dedikáltan szeretnéd, felkeresheted az írónőt a facebookon is.
Jó olvasást!
Chris Land:
Lélekvesztő I.
Tartalom:
Christina Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is.
Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell
derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a
helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.
ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET
- Aha, olyan Indiana Jones-féle - szögeztem le.
- Nem egészen, mert én nem szaladgálok ostorral és pisztollyal a kezemben, sőt a bőrkabátom is ott lóg a szekrényben. A klönbség köztünk az, hogy én alkalmazottakat küldök a helyszínre, és ők kutatják fel a régiségeket. Jelenleg azonban szükségem lenne egy megbízható hölgyre, aki nem ijed meg a saját árnyékától, bár Nancy mintha említette volna, hogy lehetne egy kicsit talpraesettebb is, noha az első benyomásom alapján szerintem épp a megfelelő személy erre a munkára - szemezett velem.
- Mi lesz a feladatom? - bazsalyogtam félszegen.
- Elutazik Egyiptomba, Kairóba, és figyeli a piacot, azaz a Khan el-Khalili bazárt.
A szék elejére ülve visszakérdeztem: - Mit csinálok?
- Megkeresi a helyi összekötőt, és vele együtt figyelik a piacot. Mivel őt elég jól ismerik, ezért arra gondoltunk, hogy egy európai hölgy jelenléte több szerencsével kecsegtethet minket. Ott elsősorban a szakismeretére támaszkodva jó érzékkel felvásárol egy-két ókori darabot, hogy ne legyen gyanús, közben arról érdeklődik, ami nekem fontos. Állandóan ön mellett lesz az összekötő, azaz a közelében, így problémák nemigen merülhetnek fel. Mindenben kérje ki a tanácsát, s amit ő mond, az legyen a Szentírás.
- Rendben, és miket kell vásárolgatnom, mert ugyebár konkrét elképzelése van róla.
- Ismeri Hatsepszutot, ugye? - pillantott rám.
- Hogyne - helyeseltem -, most találkoztam vele a lépcsőházban.
- Jó a humora, Hatsepszut Maatkaré Krisztus előtt a második évezredben uralkodott, úgy húsz évig. Ennek érdekében a testvérét és férjét távolította el a tróntól, majd felvirágoztatta az országát. Ellenségeivel békét kötött és megszilárdította a belső rendet. Mindebben segítségére állt a papság egy része és egy eszes fiatalember, aki politikájával a fáraónő neve alatt irányította az országot, de alacsony származása és túlzott hatalomvágya miatt Szenmut elveszett ember volt. A papok kikezdték őt, és Hatsepszut letaszította maga mellől a trónról. Gyermekük is alig élt pár évet, részben ezért ment tönkre a kapcsolatuk. A fáraónőt Thutmózisz gyilkoltatta meg, aki testvére és egyben férje volt, majd átvette a hatalmat, ám ez hosszadalmas történet, így inkább térjünk a lényegre - komorodott el Dykens. - A fáraónő rengeteg kincset halmozott föl egykor, Szenmutnak köszönhetően. Személy szerint engem egy színarany álarc érdekelne, ami különféle ékkövekkel van kirakva, és ugyancsak feltűnt a feketepiacon, aztán a föld nyelte el, bár érzem, hogy még Kairóban van. Ezt Szenmut annak tiszteletére készíttette, hogy Hatsepszut az ínséges időben, amikor a Nílus alacsony szintű áradása miatt a nép már három éve éhezett, meztelenül, aranyporral beszórt testtel ellejtette táncát az istenek előtt. Az istenek erre megenyhültek, és a Nílus bő folyama napokon belül megáradt.
- Szép történet.
- Az álarccal viszont van egy kis gond, illetve valamiféle rejtély lebeg körülötte. Ha már Egyiptomban van, azt is megfejtheti, bár összesen két dologra lenne igazán szükségem.
- Ha itt ülök még öt percig, akkor lassan már az egész piramist kéri.
- És Nancy még azt állította, hogy nincs önbizalma - dünnyögte.
Nancy nevének hallatára megállt bennem az ütő. Mi van, ha betoppan, rájön, hogy én nem én vagyok, és lőttek a jó melegben való kairói lófrálásnak? Gyorsan összeszedve magam leendő főnökömre villantottam legbájosabb mosolyom, amivel minden férfit leveszek a lábáról, ha ki akarok csikarni belőlük számomra fontos információt. - Árulja el, mit keres még, s ígérem, elhozom magának jó pénzért azt is, amiről nem tud, ha megmondja, hogy mikor indul a menetrendszerinti tevém.
Dykens megbotránkozott a stílusomon. Amint túltette magát rajta, megszólalt a csengő, így szabadkozott egy keveset, s mielőtt kigaloppozott volna ajtót nyitni, kaptam tőle egy könyvet, amiben a bejelölt részeket kellett nézegetnem. Mit tehettem mást, mint lapozgattam. Kis idő múlva szöszmötölésre lettem figyelmes, s amikor fölnéztem, egy pap állt mellettem. Fekete csuhája előtt összefonta az ujjait, melyek közül rózsafüzér bontakozott ki a tiszteletet parancsoló kereszttel, s apró, bőrkötésű Bibliával együtt. A férfi igen magas lehetett, mert majd’ a nyakam törtem, amint a tekintetem följebb emeltem. Felálltam, letettem a könyvet, s egy harminc év körüli vézna fapofával találtam szemközt magam, aki még csak rám se nézett, úgy közölte: - Dicsértessék a Jézus Krisztus.
- Jó… mi? Mindörökké, ámen - nyögtem.
- Credo - hajolt meg méltóságteljesen.
Ekkor a másik szobában hangzott fel a telefon, így Dykens berontott és meg se állt, ezalatt mentegetőzve átrohant az irodán: - Bocsássanak meg, amíg intézkedem, ismerjék meg egymást, mert ha a hölgy aláírja a szerződést, önök társak lesznek.
Rajtam volt a megdöbbenés sora. De hát mi a rossebet kezdek én egy pappal Egyiptomban, és fordítva, töprengtem, erre a csuhás megismételte önmagát: - Credo, ez a nevem.
Egyből rájöttem, hogy bármi más lehet a neve, csak ez nem, ugyanis a credo annyit jelent: hiszek, és a római katolikusoknál az apostoli hitvallás első szava, melyről azt elnevezték; de azért kezet nyújtottam neki. - Atyám, örülök, hogy megismerhettem, Christina Webster.
Időközben leültünk. Dykens is visszatért, hogy kifújja magát: - Nos, mielőtt aláírná ezt a papírt, még meg kell említenem pár dolgot. Miután az óegyiptomi királysírokat a rablókon kívül sírőrök, papok, és a lakosság némely mindenre elszánt tagja is fosztogatta, sok kincs került napvilágra. Az emberek a megszerzett értékekből általában orgazdaság révén próbáltak meggazdagodni, így megjelentek a műkincskereskedők is, akik egy-egy értékes darabot kijuttatva az országból még több pénzhez jutottak, ennek érdekében jellegtelen darabokat is meghamisítottak, majd eladták eredeti műtárgyként. Amit nem tudtak kijuttatni az országból, az még ma is ott kering a feketepiacon. - Itt Dykens megállt, majd folytatta: - Mostanában azonban olyan darabok kerülnek elő, amiket még nem látott senki, s ugyancsak az Újbirodalomból származnak, ilyen például Hatsepszut maszkja, aminek utána kell nézni, meg egy ókori tekercs se érdektelen a számomra, amely hasonló módon kering a feketepiacon, erről bővebben az összekötője fog beszámolni. Most magára hagyom, gondolja át, hogy elvállalja-e a feladatot vagy sem, mert perceken belül indulniuk kell.
Amint Dykens felállt, észrevettem, hogy a papom eltűnt, erre teketóriázás nélkül felemelkedtem a székről. - Pillanat, lehet, hogy nem így kéne döntenem, én mégis…
- Örülök, és ha elintéztük a formaságokat, készülhet, mert szorít az idő. Minden további fontos és nélkülözhetetlen információt a partnerei fognak közölni önnel - sürgetett, közben Credo megjelent teljes menetfelszereléssel a hátán. Végül is nem volt abban semmi rendkívüli, hogy egy pap hátizsákkal a vállán utazik, kezében imakönyv, és az elmaradhatatlan olvasó. Tekintetem a főnökre siklott, aki az orrom elé tette a szerződést, mire alákanyarítottam a nevem. Mihelyt tudatosult benne a változás, felhörrent: - Elnézést…
- Nem fogja elhinni, de a Montgomery név valahogy nem az esetem, ezért az előtte álló W-t használom, mert a Webstert jobban kedvelem, bár állandóan elírják a nevem - füllentettem.
Dykens felrántotta a szemöldökét, amit bájos mosolyom helyezett vissza fekete pillái fölé. Hirtelen meg se tudott szólalni, csak bólintott, így az atya sem sokáig tétlenkedett: karon ragadott, és ellenkezést nem tűrve elindított a célunkhoz.
- Nem egészen, mert én nem szaladgálok ostorral és pisztollyal a kezemben, sőt a bőrkabátom is ott lóg a szekrényben. A klönbség köztünk az, hogy én alkalmazottakat küldök a helyszínre, és ők kutatják fel a régiségeket. Jelenleg azonban szükségem lenne egy megbízható hölgyre, aki nem ijed meg a saját árnyékától, bár Nancy mintha említette volna, hogy lehetne egy kicsit talpraesettebb is, noha az első benyomásom alapján szerintem épp a megfelelő személy erre a munkára - szemezett velem.
- Mi lesz a feladatom? - bazsalyogtam félszegen.
- Elutazik Egyiptomba, Kairóba, és figyeli a piacot, azaz a Khan el-Khalili bazárt.
A szék elejére ülve visszakérdeztem: - Mit csinálok?
- Megkeresi a helyi összekötőt, és vele együtt figyelik a piacot. Mivel őt elég jól ismerik, ezért arra gondoltunk, hogy egy európai hölgy jelenléte több szerencsével kecsegtethet minket. Ott elsősorban a szakismeretére támaszkodva jó érzékkel felvásárol egy-két ókori darabot, hogy ne legyen gyanús, közben arról érdeklődik, ami nekem fontos. Állandóan ön mellett lesz az összekötő, azaz a közelében, így problémák nemigen merülhetnek fel. Mindenben kérje ki a tanácsát, s amit ő mond, az legyen a Szentírás.
- Rendben, és miket kell vásárolgatnom, mert ugyebár konkrét elképzelése van róla.
- Ismeri Hatsepszutot, ugye? - pillantott rám.
- Hogyne - helyeseltem -, most találkoztam vele a lépcsőházban.
- Jó a humora, Hatsepszut Maatkaré Krisztus előtt a második évezredben uralkodott, úgy húsz évig. Ennek érdekében a testvérét és férjét távolította el a tróntól, majd felvirágoztatta az országát. Ellenségeivel békét kötött és megszilárdította a belső rendet. Mindebben segítségére állt a papság egy része és egy eszes fiatalember, aki politikájával a fáraónő neve alatt irányította az országot, de alacsony származása és túlzott hatalomvágya miatt Szenmut elveszett ember volt. A papok kikezdték őt, és Hatsepszut letaszította maga mellől a trónról. Gyermekük is alig élt pár évet, részben ezért ment tönkre a kapcsolatuk. A fáraónőt Thutmózisz gyilkoltatta meg, aki testvére és egyben férje volt, majd átvette a hatalmat, ám ez hosszadalmas történet, így inkább térjünk a lényegre - komorodott el Dykens. - A fáraónő rengeteg kincset halmozott föl egykor, Szenmutnak köszönhetően. Személy szerint engem egy színarany álarc érdekelne, ami különféle ékkövekkel van kirakva, és ugyancsak feltűnt a feketepiacon, aztán a föld nyelte el, bár érzem, hogy még Kairóban van. Ezt Szenmut annak tiszteletére készíttette, hogy Hatsepszut az ínséges időben, amikor a Nílus alacsony szintű áradása miatt a nép már három éve éhezett, meztelenül, aranyporral beszórt testtel ellejtette táncát az istenek előtt. Az istenek erre megenyhültek, és a Nílus bő folyama napokon belül megáradt.
- Szép történet.
- Az álarccal viszont van egy kis gond, illetve valamiféle rejtély lebeg körülötte. Ha már Egyiptomban van, azt is megfejtheti, bár összesen két dologra lenne igazán szükségem.
- Ha itt ülök még öt percig, akkor lassan már az egész piramist kéri.
- És Nancy még azt állította, hogy nincs önbizalma - dünnyögte.
Nancy nevének hallatára megállt bennem az ütő. Mi van, ha betoppan, rájön, hogy én nem én vagyok, és lőttek a jó melegben való kairói lófrálásnak? Gyorsan összeszedve magam leendő főnökömre villantottam legbájosabb mosolyom, amivel minden férfit leveszek a lábáról, ha ki akarok csikarni belőlük számomra fontos információt. - Árulja el, mit keres még, s ígérem, elhozom magának jó pénzért azt is, amiről nem tud, ha megmondja, hogy mikor indul a menetrendszerinti tevém.
Dykens megbotránkozott a stílusomon. Amint túltette magát rajta, megszólalt a csengő, így szabadkozott egy keveset, s mielőtt kigaloppozott volna ajtót nyitni, kaptam tőle egy könyvet, amiben a bejelölt részeket kellett nézegetnem. Mit tehettem mást, mint lapozgattam. Kis idő múlva szöszmötölésre lettem figyelmes, s amikor fölnéztem, egy pap állt mellettem. Fekete csuhája előtt összefonta az ujjait, melyek közül rózsafüzér bontakozott ki a tiszteletet parancsoló kereszttel, s apró, bőrkötésű Bibliával együtt. A férfi igen magas lehetett, mert majd’ a nyakam törtem, amint a tekintetem följebb emeltem. Felálltam, letettem a könyvet, s egy harminc év körüli vézna fapofával találtam szemközt magam, aki még csak rám se nézett, úgy közölte: - Dicsértessék a Jézus Krisztus.
- Jó… mi? Mindörökké, ámen - nyögtem.
- Credo - hajolt meg méltóságteljesen.
Ekkor a másik szobában hangzott fel a telefon, így Dykens berontott és meg se állt, ezalatt mentegetőzve átrohant az irodán: - Bocsássanak meg, amíg intézkedem, ismerjék meg egymást, mert ha a hölgy aláírja a szerződést, önök társak lesznek.
Rajtam volt a megdöbbenés sora. De hát mi a rossebet kezdek én egy pappal Egyiptomban, és fordítva, töprengtem, erre a csuhás megismételte önmagát: - Credo, ez a nevem.
Egyből rájöttem, hogy bármi más lehet a neve, csak ez nem, ugyanis a credo annyit jelent: hiszek, és a római katolikusoknál az apostoli hitvallás első szava, melyről azt elnevezték; de azért kezet nyújtottam neki. - Atyám, örülök, hogy megismerhettem, Christina Webster.
Időközben leültünk. Dykens is visszatért, hogy kifújja magát: - Nos, mielőtt aláírná ezt a papírt, még meg kell említenem pár dolgot. Miután az óegyiptomi királysírokat a rablókon kívül sírőrök, papok, és a lakosság némely mindenre elszánt tagja is fosztogatta, sok kincs került napvilágra. Az emberek a megszerzett értékekből általában orgazdaság révén próbáltak meggazdagodni, így megjelentek a műkincskereskedők is, akik egy-egy értékes darabot kijuttatva az országból még több pénzhez jutottak, ennek érdekében jellegtelen darabokat is meghamisítottak, majd eladták eredeti műtárgyként. Amit nem tudtak kijuttatni az országból, az még ma is ott kering a feketepiacon. - Itt Dykens megállt, majd folytatta: - Mostanában azonban olyan darabok kerülnek elő, amiket még nem látott senki, s ugyancsak az Újbirodalomból származnak, ilyen például Hatsepszut maszkja, aminek utána kell nézni, meg egy ókori tekercs se érdektelen a számomra, amely hasonló módon kering a feketepiacon, erről bővebben az összekötője fog beszámolni. Most magára hagyom, gondolja át, hogy elvállalja-e a feladatot vagy sem, mert perceken belül indulniuk kell.
Amint Dykens felállt, észrevettem, hogy a papom eltűnt, erre teketóriázás nélkül felemelkedtem a székről. - Pillanat, lehet, hogy nem így kéne döntenem, én mégis…
- Örülök, és ha elintéztük a formaságokat, készülhet, mert szorít az idő. Minden további fontos és nélkülözhetetlen információt a partnerei fognak közölni önnel - sürgetett, közben Credo megjelent teljes menetfelszereléssel a hátán. Végül is nem volt abban semmi rendkívüli, hogy egy pap hátizsákkal a vállán utazik, kezében imakönyv, és az elmaradhatatlan olvasó. Tekintetem a főnökre siklott, aki az orrom elé tette a szerződést, mire alákanyarítottam a nevem. Mihelyt tudatosult benne a változás, felhörrent: - Elnézést…
- Nem fogja elhinni, de a Montgomery név valahogy nem az esetem, ezért az előtte álló W-t használom, mert a Webstert jobban kedvelem, bár állandóan elírják a nevem - füllentettem.
Dykens felrántotta a szemöldökét, amit bájos mosolyom helyezett vissza fekete pillái fölé. Hirtelen meg se tudott szólalni, csak bólintott, így az atya sem sokáig tétlenkedett: karon ragadott, és ellenkezést nem tűrve elindított a célunkhoz.
*
Már a repülőn ültünk, amikor Credo beszédesebb lett: - Kairóban találkozunk az összekötővel, aki remélhetőleg további adatokat szolgáltat a keresett tárgyakról, én veszem fel vele a kapcsolatot, maga a fenekén marad.
- Van neve ennek a jóembernek? - firtattam a hétköznapi öltözékét szemlélve.
- Van, de ne szakítson félbe. Egy korábbi alkalmazott helyét vesszük át, aki eltűnt, a többit meg, ha már ott vagyunk, kiderítjük.
Folyt.köv.:
A könyvet itt lehet beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése