2021. október 13., szerda

Előolvasás: Diana Hunt: Őrületbe kergetsz - ("Élvezhető, kikapcsolódást nyújtó izgalmas regényt tarthattam a kezemben, s merem remélni, hogy folytatni fogja Diana Hunt az írását. Kell még ilyen pszicho-thriller a könyvespolcokon. Kedvenc zsánerem lesz ezután.")

Szeretném megköszönni Diana Hunt írónőnek, hogy lehetőséget kaptam, hogy elolvashassam novemberben megjelenő könyvét. Ahogy lenni szokott megint fordítva olvasok el egy író könyvét, ugyanis írónőnek ez második kötete, de számomra az első könyve. A borító kellően frászt hozza az emberre, ezúton is szuper munkát végzet a borítókészítő. A kötet címe pedig Őrületbe kergetsz. Nem mondom, engem is őrületbe kergetett…

 

 Diana Hunt:
Őrületbe kergetsz

Tartalom:

„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?

 Véleményem
5/5

Őszintén megmondom, hogy ez az első könyv, amit olvastam Diana Hunt-tól, tekintve, hogy ez a második könyv. Most kissé mérgelődök magamban, hogy tudtam kihagyni az első könyvét. Ezzel aztán végképp meggyőzött, hogy érdemes listára tenni a következő húsz évre a köteteit. Igen, jól olvastátok ennyire tetszett az Őrületbe kergetsz könyv. 

"Conor Foster valóban ebben a ritka mentális betegségben szenved, vagy esetleg az egész csak egy mesteri színjáték műve. "

De! Még sem bánom, hogy nem olvastam el az elsőt. Mert ez lett a kedvencem. Úristen, mennyi minden történt és nem gondoltam, hogy vége ilyen lesz.

Jól megszövögette a szálakat Diana, nem volt üresjárat, nem volt unalmas és mindig történt valami érdekes, amiért lehetett gondolkodni, hogy is van/volt a dolog…

Conor a kedvencem, Lenard hát érdekes fazon. Végig másképpen gondoltam a kettejük kapcsolatát, de legutolsó oldalon dobta be a csavart az írónő. Kaptam is fejemhez. Te jó ég! Viszont van egy hangyányi kérdésem a végére, de ezt nem fogom megírni, mert spoileres a kérdésem. Ha lesz folytatása ott biztosan, kapok választ. Addig is türelmesen várok, és szívből ajánlani fogom másoknak ezt a könyvet.

" Mi csábítóbb, egy gyilkosság után húsz évnyi börtönbüntetést kapni, vagy esetleg egy elmegyógyintézetben várni a gyógyulást egy nem létező betegségből? "

Sajnos nincs viszonyítási alapom az előző kötetéhez, de most kijelentem, hogy el fogom olvasni mindenképp. S ráadásul már most várom a következőt, hogy mivel fog előrukkolni. Ugye lesz folytatása? Nagyon örülnék, mert így olyan nagy kérdőjellel lett vége.

Szépen bontakozott ki a történet és nem arcomba tolta a megoldást, mint ahány könyvben volt eddig. Lassan adagolta a feszültséget, olvastatta magát és sok érdekes dolgokat írt. Úgy veszem észre, hogy sok kutatómunka előzte meg. Tetszett például az, hogy sok dolgot elmagyarázott mi milyen jegyei vannak az egyes betegeknek. Érdekesnek találtam. 

  " Az őrületet szintekre bontották."

Élvezhető, kikapcsolódást nyújtó izgalmas regényt tarthattam a kezemben, s merem remélni, hogy folytatni fogja Diana Hunt az írását. Kell még ilyen pszicho-thriller a könyvespolcokon. Kedvenc zsánerem lesz ezután. Köszönöm, Diana!

 

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

NewLine Kiadó

Book24 

Líra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése