Ma egy hosszabb részletet hozok Philip K.Dick: Vulcanus
kalapácsa c. könyvéből. Ugyanis hamarosan új részletet fogok hozni nektek. A könyvet az Agave Könyvek Kiadónál szerezhető be.
Jó olvasást!
 
Philip K. Dick: 
Vulcanus kalapácsa
Tartalom
 A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen 
szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. A 
béke biztosítása érdekében az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű 
szuperszámítógépre bízzák.
Vannak azonban olyanok, akik nem örülnek annak, hogy kihagyják őket a
 döntéshozásból, másoknak pedig az nem tetszik, hogy a Vulcanus 3 istent
 játszik. Mindeközben a szuperszámítógépnek megvannak a maga tervei is, 
amelyekben egyáltalán nem szerepelnek az emberek. Nem csoda tehát, hogy 
amikor a Vulcanus 3 kezdi elveszíteni az irányítást egy gyorsan erősödő 
vallásos mozgalom miatt, az egész világon kitör a pokol.
Philip K. Dick korai regénye egyrészt a totalitárius rendszert, 
másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja oly módon, amely ma is 
érvényes.
ENGEDÉLLYEL
Nem bízhatok magamban, mert nem vagyok pártatlan – az Egység egész 
szervezetében senki sem az. Ha nem lehetek biztos a saját motivációimban, akkor jobb, ha nem engedek a gyanúmnak. 
Még egyszer felhívta a helyi operátort. 
–  Igen, uram – mondta a nő –, az atlantai hívása… 
– Töröljék – mondta kurtán. – Helyette… – Nagy levegőt vett. – Kérem az Egységközpontot Genfben. 
Miközben
 a kapcsolásra várt – a hívást több asztalon jóvá kellett hagyni a sok 
ezer mérföldes vonalon –, szórakozottan kavargatta a kávéját. Egy 
ember, aki két hónapig kijátszotta a pszichoterápiát a legjobb 
orvosainkkal szemben. Én vajon képes lennék rá? Nagy ügyesség kellett 
hozzá. Jókora kitartás. 
Kattant a vidfon. 
–  Egységközpont. 
–  Itt Barris észak-amerikai igazgató. – Nyugodt hangon mondta: – Rendkívüli kérést szeretnék intézni Vulcanus 3-hoz. 
Kis szünet, majd: 
–
  Van kiemelt fontosságú adata? – A képernyő üres volt; csak a hangot 
hallotta, ami olyan üres, olyan személytelen volt, mintha nem is ember 
lett volna. Biztos egy funkcionárius. Névtelen fogaskerék. 
–  
Olyan nincs, ami ne lenne benne az aktákban – válaszolta vonakodva 
Barris. A funkcionárius talán névtelen volt, de tudta, mit kell 
kérdezni, értett a munkájához. 
–  Akkor a megszokott módon kell beadnia a kérését – mondta a hang. 
Papírsusogás. – A várakozási idő jelenleg három nap. 
–
  Mit csinál Vulcanus 3 mostanában? – kérdezte Barris könnyed, csevegő
 hangon. – Sakknyitásokat dolgoz ki? – Az efféle megjegyzéseket csakis 
tréfálkozva lehetett megtenni; a skalpja múlott rajta. 
–  Sajnálom, Mr. Barris. A várakozási időt még igazgatói szinten sem lehet csökkenteni. 
Barris már le akarta tenni, de aztán felszívta magát, és pattogós, parancsoló hangon mondta: 
–  Akkor hadd beszéljek Jason Dill-lel. 
–
  Dill főigazgató jelenleg tárgyal. – A funkcionárius nem szeppent meg, 
és nem jött zavarba. – Nem lehet zavarni rutinügyekkel. 
Barris 
heves mozdulattal bontotta a vonalat. A képernyő elsötétült. Három nap! A
 szörnyeteggé nőtt szervezet óhatatlan bürokráciája. Megfogták; nagyon 
jól tudták, hogyan kell húzni az időt. 
Tűnődve felvette a 
kávéscsészét, és belekortyolt. A hideg, keserű löttyöt le sem bírta 
nyelni, kiöntötte; a főző azonnal megtöltötte a csészét friss kávéval.
 
Hát nem érdekli Vulcanus 3-at ez a dolog? Talán nem zavarja a 
világra kiterjedő Mozgalom, ami – ahogy Taubmann mondta – be akarja 
törni a fémburkát és kiszórni a reléit, a memóriacsöveit meg a 
vezetékeit a varjaknak? 
De persze nem Vulcanus 3 a hibás, hanem a
 szervezet. Az üres szemű kis titkárnőktől, akik kávészünetet tartanak, a
 menedzsereken át fel az igazgatókig, a karbantartóktól, akik üzemben 
tartják Vulcanus 3-at, a statisztikusokig, akik adatot gyűjtenek. És 
Jason Dill. 
Vajon Dill szándékosan rekeszti ki a többi 
igazgatót? Szándékosan vágja el őket Vulcanus 3-tól? Talán Vulcanus 3 
válaszolt, csak visszatartották az információt. 
Még rá is 
gyanakszom, merengett Barris. A saját felettesemre. Az Egység 
legmagasabb rangú tisztviselőjére. Kezdek összeomlani a nyomástól; ez 
már tényleg őrültség. 
Pihennem kell, gondolta nyugtalanul. Pitt 
halála tett be; valahogy felelősnek érzem magam, hiszen én biztonságban 
vagyok itt, ennél az íróasztalnál, közben pedig a hozzá hasonló buzgó 
fiatalok kimennek a veszélyes terepre. Pedig tudják, hogy ha valami 
rosszul sül el, Taubmann-nak meg nekem, vagyis nekünk, igazgatóknak 
nincs félnivalónk a barna köntösű eszelősöktől. 
Legalábbis egyelőre nincs. 
Elővett
 egy nyomtatványt, és gondosan nekilátott írni. Lassan írt, minden szót 
alaposan meggondolt. A nyomtatványra tíz kérdés fért rá; ő kettőt tett 
fel: 
Van a gyógyítóknak jelentősége? 
Miért nem reagál a létezésükre? 
Aztán
 bedugta a nyomtatványt a továbbítónyílásba, és hallgatta, hogy a 
szkenner végigsuhan felette. Több ezer kilométerre a kérdései besoroltak
 abba a hatalmas áradatba, amely az egész világról érkezett, minden 
ország Egységirodájából. Tizenegy Igazgatóság, elosztva a bolygón. 
Mindegyikben egy igazgató, személyzet és aligazgatóssági irodák. 
Mindegyikben a helyi igazgatónak felesküdött rendőrségi szervezet. 
Három
 nap múlva ő is sorra kerül, és megkapja a válaszokat. A kérdéseit 
majd feldolgozza és megválaszolja a bonyolult szerkezet. Ahogy a T 
osztályban mindenki, ő is minden fontos problémát a hatalmas 
számítógépnek nyújtott be, ami egy földalatti erődben rejtőzött valahol a
 genfi iroda közelében.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:

 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése