2022. április 9., szombat

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Németh Miklós, a Szellembolygó írója - ("Kicsit mindig visszahúzódó voltam ilyen téren. A barátaim és a családom nagyon meglepődtek, mikor megtudták, hogy kiadtam egy könyvet. Ugyanis egészen addig nem mondtam el nagyon sokuknak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írót, Németh Miklóst, hogy meséljen kicsit magáról és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak a Szellembolygó című könyve jelent meg eddig, ami a  Publio Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Németh Miklósnak hívnak. Vas megyében születtem 1997-ben. Ott is végeztem az iskoláimat. Végül egy gépforgácsoló szakmát és egy érettségit szereztem meg.

Szellembolygó című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kutatómunkát nem mondanám, hogy sokat igényelt volna. Az alapötlet teljes mértékben a saját fejemből pattant ki. A világ, amit felépítettem pedig teljesen fiktív, így nem kellett bizonyos kikötésekhez tartanom magamat. Azt, hogy meddig tartott az írás, nem tudom pontosan és helyesen megválaszolni. Többször is volt, hogy sajnos elég hosszú időre félretettem és hozzá sem nyúltam az idő hiánya miatt. Így nagyjából másfél-két évig tartott, mire teljesen elkészült kézirat formájában.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez nagyon változó. Vannak történetek, amik teljesen hétköznapi emberekről szólnak. Ezekben a fantáziának kereteket kell szabni. Azonban én sokkal jobban szeretek olyan történetekkel foglalkozni ahol elengedhetem a képzeletemet. Jobban otthon érzem magam a fantasy világában. Azonban van jó néhány olyan ötletem is, ami teljesen a realitás talaján mozog, mégis imádom, és amint lesz rá lehetőségem, foglalkozni fogok velük.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazából szerintem mióta csak emlékeim vannak, én találtam ki történeteket. Eleinte nem írtam le őket, csupán fejben játszottam a gondolatokkal. Aztán ahogy idősebb lettem, elkezdtem néhány történetemet legépelni. Már általános iskolás koromban is írtam. Ezeket természetesen később visszaolvasva nem tartottam elég színvonalasnak. Ez természetesen nem csoda, hisz még csak gyerekfejjel megírt, nagyon egyszerű történetek voltak. Az első teljesen kész kéziratomat 18-19 évesen fejeztem be. Azonban sajnos az sem volt még elég színvonalas a kiadáshoz.

 

  

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Természetesen igen. Ötleteim rengeteg műfajban vannak. Viszont úgy éreztem, hogy a Szellembolygó volt alapötletnek a legjobb. Ezért szavaztam meg neki a bizalmat, hogy megírjam és kiadásra kerüljön elsőként. Azonban míg írtam, újabb és újabb történetek születtek meg a fejemben. Van több sci-fi, fantasy, thriller, történelmi, van köztük romantikus is. Idővel kiderül, hogy mire lesz kapacitásom vagy éppen melyik lesz az, aminek úgy érzem majd, hogy eljött az ideje, és azzal szeretnék foglalkozni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Abban a pillanatban rendkívül jó. Hisz rengeteg munkaórát helyez bele az ember, hogy elkészüljön. Utána természetesen jönnek a gondolatok, hogy nem kellett volna ezt máshogy írni meg annak másképp történnie. Ha összegezni kellene, akkor viszont mindenképpen jó és különleges érzés.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Kicsit mindig visszahúzódó voltam ilyen téren. A barátaim és a családom nagyon meglepődtek, mikor megtudták, hogy kiadtam egy könyvet. Ugyanis egészen addig nem mondtam el nagyon sokuknak. Nem mondanám, hogy szégyelltem volna, hogy írok. Miért is tettem volna? Egyszerűen csak nehéz egy ilyen dolgot megosztani, és talán még magamról is nehéz elhinni. Azonban miután a végére értem, azt akartam, hogy mindenki tudja, ez az én művem. Így az írói álnév még csak eszembe sem jutott.

 

 

   Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igazából kiskorom óta a kedvenceim a középkori fantasy, kalandtörténetek. Az első, készre írt kéziratom is abban a műfajban mozog. Azonban sajnos az nem sikerült jól. Így egy időre parkolópályára tettem azt a műfajt. Fogok még vele foglalkozni, de úgy érzem. ahhoz, hogy igazán jót tudjak írni a gyerekkori álomműfajomba, ahhoz még sok tapasztalatra lesz szükségem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Alig tudtam elhinni, hogy megtörtént. A pillanat, mikor az első könyvet a kezemben tartottam, felbecsülhetetlen. Elkezdtem lebontani róla a csomagolást és megláttam alatta a borítót, majd a nevemet. Remélem, minél több embernek megadatik hasonló pillanat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Teljes mértékben tudatos. Mindig is szerettem volna a történeteimet megismertetni az emberekkel. Ennek az első állomása mindenképpen az, hogy leírjam őket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak jelenetek, amiket nagyon szerettem írni, de konkrétan azt mondani, hogy kedvenceim, nem tudnám. Voltak természetesen nehezebben megíródott jelenetek. Hisz előfordult, hogy fejben már összeraktam, hogy mit akarok. Ahogy elkezdtem írni, mégsem tetszett. Vagy volt, hogy elkezdeni is alig tudtam, mert nem tudtam pontosan, mit kellene írnom, hogy elég nagy volumenű és nagy hatású legyen a történet szempontjából.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Több módon is megszülethetnek. Van, amikor egy teljesen átlagos pillanatomban csak ülök az autóban vagy éppen a munkahelyemen, vagyok és kipattan a fejemből egy jelenet. Ezt ilyenkor elkezdem boncolgatni magamban, amitől kész is lesz a történet alapkoncepciója. Aztán úgy is megszülethet egy-egy alapötlet, hogy éppen a témában nézek egy filmet és beugrik egy hasonló, de mégis teljesen más sztori.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nos, a történet alakulásába, azt hiszem, hogy senki sem szólhat bele. Az, hogy a történetemet hova akarom elvezetni, az én dolgom, és általában pontosan tudom, mit szeretnék, mire elkezdek írni. Van, hogy megvan a sztori eleje, közepe és vége is, mire nekilátok. Csupán a történet részleteit simítom közben. A szöveg kicsi finomításait, átalakításait pedig a páromtól és néhány közeli barátomtól fogadom el. Ők azok, akik ha szeretnék, olvashatják már készülés közben.

 


 A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Csupán akkor tudták meg, mikor az első példány már a kezemben volt. Édesanyám reakcióját sosem felejtem el. Mutattam neki a könyvemet, és kacagott rajta. "Németh Miklós. Úgy hívják az írót, mint téged." Ez után mosolyogva néztem rá, mire az ő mosolya kicsit lefagyott és megkérdezte, hogy én írtam-e. Természetesen, mikor elmondtam, hogy én írtam, nagyon boldog és büszke lett. A nővéremtől konkrétan egy legyintést kaptam a fejemre, amiért nem mondtam el, hogy könyvet írok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jelenleg egy pályázatra írok kéziratot. Nagy reményeim vannak benne, hogy a pályázaton jól szerepel majd, és megjelenhet nemsokára. A Szellembolygóval lesz/lesznek könyvbemutatók, ahol majd találkozni lehet velem. Még gondolkodom azon is, hogy más történeteimből részleteket osszak meg az oldalamon, az év folyamán, de ez csak gondolati szinten van jelenleg.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Németh Miklós-Szellembolygó oldala 

Libri

Líra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.