2022. április 27., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Leslie Pooter - ("Ez a kérdés olyan, mint egy belecsempészett reklám a második könyvemhez, aminek a Szenvedély a címe. De a viccet félretéve, régóta dédelgetett vágyam volt az, hogy ne csak magamat szórakoztassam a fejemben keringő változatos történeteimmel, hanem ezeket leírva a nagyérdemű olvasóközönség elé is tárjam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írót Leslie Pottert, hogy meséljen kicsit A munkájáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig három könyve jelent meg Az ösztön és a Szenvedély, ami a Játékszer sorozat, és a legfrissebb Az alagút csillagai címmel. Ezeket az Álomgyár Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Játékszer sorozat  és Az alagút csillagai című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Ösztön és a Szenvedély alig igényelt kutatómunkát, ellenben Az alagút csillagai annál inkább. Itt nagyon sokat kellett keresnem fellelhető információkat az interneten, ráadásul még kétszer orvossal is konzultáltam hosszasan a könyvet érintő téma miatt.  Arra pedig, hogy mennyire időigényes a munka, nem tudok pontos választ adni. Ugyanis főfoglalkozás és család mellett írok, illetve még sok ezernyi jó és rossz dolog rabol el az aktuális kéziratom mellől. Ezért is nevezném a könyvenkénti öt hónapos időszakot olyan körülbelüli alkotói folyamatnak. 


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Itt rögtön visszakérdeznék. A valóság szó itt azt jelenti, hogy velem, illetve egy a környezetemben lévő ismerősöm életében történt-e az adott könyv témájához illő mozzanat? Ha igen, akkor a valóság, mint megtörtént eset az eddigi könyveimben szerepet kaptak. Persze egy nagy adag kitalált jelenettel és fantáziával megtoldva. Viszont írtam már, és tervezek is olyan könyvet írni, amiben minden csak a fantázia szüleménye, hogy aztán ismét felkarolhassak egy olyan témát, aminek egy része valóban megtörtént. Ezt aztán alaposan kiszínezve és megtoldva egy kész történetté formázzam.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ez a kérdés olyan, mint egy belecsempészett reklám a második könyvemhez, aminek a Szenvedély a címe. De a viccet félretéve, régóta dédelgetett vágyam volt az, hogy ne csak magamat szórakoztassam a fejemben keringő változatos történeteimmel, hanem ezeket leírva a nagyérdemű olvasóközönség elé is tárjam. Ehhez az kellett, hogy egyszer gyökeres változás köszöntött be az életembe. Nevezhetném afféle magánéleti válságnak is. Mint minden rosszban, van valami jó is, elv itt is érvényesült és az ekkor felszabaduló energiáimat könyvek írásába fektettem bele.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Erre egy határozott igen a válasz. Megpróbálok meglehetősen eltérő történeteket megeleveníteni, eddig is ezt tettem, és a továbbiakban is ezt tervezem.

Ugyanis nem vagyok híve a több évados tévésorozatoknak, amik véleményem szerint egy idő után elvesztik az aktualitásukat. Tudom, hogy vannak írók, akik csak egy műfajban jelentetnek meg könyveket. Vannak megint mások, akik változatos stílusú művekkel lepik meg az olvasókat. Én egyszerűen azért vetek papírra más hangvételű regényeket, mert nagyon sok terület érdekel, amikhez hozzá szeretnék tenni valamit. 
 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő. Mámoros lebegés, hogy aztán gyorsan elhessegessem ezt a gondolatot. Be kell azt vallanom, hogy nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Talán én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Persze, hogy azért írok meg egy kéziratot, mert úgy gondolom, hogy majd az olvasóknak is tetszeni fog, de ha nem? Tehát tele vagyok kérdőjelekkel, amikből egyre kevesebb lesz, ahogy többször is átolvasom a fejezeteket.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Öröm és félelem is egyben. Az örömöt nem kell megmagyaráznom. A félelmemet azonban igen, ami szintén a hatalmába kerített. Olyasvalamit éreztem, mint egy érettségiző az írásbeli dolgozat leadása után. Az általam leírtak megállják majd a helyüket a tanári zsűri előtt? A könyvem megállja a helyét az olvasói bírálatok kereszttűzében? Be kell azt vallanom, hogy a kezdeti örömömet jobban uralta a félelem, ami aztán az olvasói visszajelzések után egybeolvadt egy szóban, a büszkeségben.

 Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tudatos, hisz alaposan megtervezem egy cselekményvázlatban azt, amit majd leírni szeretnék. Persze vannak olyan részek, amik írás közben csak úgy hirtelen beugranak és belekerülnek a történetbe. Ezeken később, amikor újra olvasom a nyers kéziratot, még meg is tudok lepődni, de ritka kivétellel benne maradnak. Nem erre mondják azt, hogy néha, vagy talán sokszor a spontán dolgok a legjobbak? Viszont ezt addig tartom csak igaznak, míg színesítik, és nem helyettesítik azt, amit előtte megterveztél.

 

 A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen. Ez is olyan, mint az élet. Ha visszaemlékezel a napjaidra, van olyan nap, amire mindig szívesen emlékszel, mert egy könnyű, laza nap volt és olyan is, amivel megszenvedtél. Viszont, ha valami nehezen ment, az nem azt jelenti, hogy nem lett jó a vége. Most, hogy elgondolkodtam a válaszon, eszembe jut az, miszerint könnyedén megírok akár tíz oldalt is, de van olyan fél oldal, de akár csak három sor is, amivel több időt eltöltök, mint az említett tíz oldallal. Ugyanis a szavaknak jelentése van, ezért megpróbálom a lehetőségeimhez képest a legjobbat kihozni belőlük. 

 Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Említettem már, hogy sok dolog foglalkoztat, aminek logikus következménye, hogy véleményem is van ezekről. A vélemény pedig kikívánkozik belőlem. Ezeket pedig közölni is szeretném másokkal, úgy hogy erről könyvet írok. Pontosabb megfogalmazásban egy történet úgy születik meg az én esetemben, hogy van egy gondolatindító cselekmény, amit a fejemben pörgetek egy bizonyos időn keresztül. Ha vizuális akarok lenni, jelképezhetném ezt a vattacukor esetével. A vattacukor gépbe belekerül egy bizonyos adag színesített cukor, majd a gépben forogva hőhatás által egyre nagyobb vattacukor kerül egy fapálcikára. Amikor azt érzem, hogy eléggé megszőttem a fejemben a történetet és kialakult a fő irányvonal, akkor erről kitűzdelek egy cselekményvázlatot egy nagy parafatáblán és nekiülök az írásnak.

Az általad kérdezett inspiráció és ihlet lehet sokféle indíttatású. Nélkülözhetetlennek nevezném az alapötletet, afféle katalizátornak, ami beindít bennem egy folyamatot, az alkotást. Olyan megtörtént, vagy elképzelt ötletek inspirálnak és adnak nekem ihletet, amikben látom azt a potenciált, hogy az ezeket, az alapgondolatokat egy könyvben részletesen megírva kiváltom az olvasókban azt, hogy elgondolkozzanak, amikor becsukják a végén a könyvemet. Én azt a fajta változatos könyvírást szeretném képviselni, amivel a műveimen keresztül katalizátorként hatok az olvasótáboromra, és az abban kibontakoztatott alapihletem esetleg inspiráló, lehet a számukra.  

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy személy, akinek a szavára, a szakértő véleményére sokat adok, mert ő a könyvszakmában tevékenykedik már hosszú évek óta. Velem még csak pár éve foglalkozik, értem ezt arra, hogy ellát mindenféle baráti tanáccsal és nagyon sok segítséggel. Aztán ehhez még hozzáadódik a szerkesztő, illetve mindenki más, aki részt vesz velem együtt a szöveg formázásában. Viszont az igazság az, hogy az alapszáltól sohasem akartak eltéríteni. Ehelyett szebbé teszik azt, amit én félkészen átadok nekik. Nagyon hálás vagyok a stáb minden tagjának, akik mögöttem állnak, külön köszönet illeti a borító tervező munkáját, ami óriási jelentőséggel bír.


A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt, hogy megpróbálkozom az írással, eléggé vegyesen. Aki ezt napi szinten látta, így lehetősége volt figyelemmel kísérni azt, hogy egyre több teleírt oldal van a gépemen, ami a végén több százas oldalszámot jelent, persze lelkesebben, mint azok, akik nem a közvetlen környezetemben élnek. De talán nem is lehet ezt földrajzilag így megnevezni, mert ez nem helytálló. A családom mindig is tudta azt, hogy igencsak színes és gazdag fantáziával vagyok ellátva, de nem mindenki hitte el azt, hogy ebből esetleg lesz is valami, amíg meg nem kaptam az első kiadói szerződésemet.  

 Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az őszre tervezem megjelentetni egy eddig teljesen új témájú könyvemet. Nincs benne szerelem, sem erotika, sem féltékenység, sem drámai végkifejlet. Ez egy más könyv, mint az eddigiek. De hála az égnek, minden könyv hátulján ott van egy pársoros figyelemfelkeltő szöveg, ami nagy vonalakban lehetőleg kifejezi a regény arculatát, így segíthet az olvasónak a könyvválasztásban. Én javaslom ezt mindig elolvasni, mint ahogy én is teszem, ha könyvet vásárlok. Nekem is vannak kedvenc íróim, de én sem veszem meg minden könyvüket, ha nem igazán tudok azonosulni a könyv hátulján feltüntetett ismertetővel. Az én történeteimnél kifejezetten ajánlom ezt, mert eléggé szélsőséges témákba is bátran belevágok. De ezt most nem pont erre az őszi könyvre értem, hanem a témaválasztásaim változatossága miatt az eddig már megjelent, vagy majd a jövőben megjelenő könyveimre. 

 


Leslie Potter írói oldala

Az alagút csillagai

Az író további két kötetét is meg lehet vásárolni:

Ösztön

Szenvedély


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.