2022. augusztus 10., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Cassy Blacksmith - ("Látnom kell magam előtt a helyszínt, a karakterek otthonát, az üzleteket, helyeket, ahová szívesen járnak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Cassy Blacksmith írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Te leszel a következő és Totálkár (A Whiston-fiúk 1) c. könyve jelent meg, mely magánkiadásként jelent meg, az írónő oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Reklámszakemberként dolgozom, 13 éve foglalkozom komolyabban írással. A munkán része sokszor a reklámszövegek, kreatív koncepciók kitalálása, de már sokkal régebb óta jelen van az életemben a történetmesélés. Anyukám a megmondója, hogy már kisiskolásként is füzetbe írogattam a kreálmányaimat. Akkor inkább rövidebb novellákat vagy meséket írtam magamnak, aztán felsőben kísérleteztem versekkel is, de később rájöttem, hogy ezek kevésbé kötnek le. Így maradtam a regényeknél.

Maximalista ember vagyok, így annak ellenére, hogy az írás egyben a munkám, hivatásom is, szeretem magam képezni. Több íróképzést is elvégeztem az elmúlt években, néhány novellám az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán is olvasható. 2017-ben pedig a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg a “Halhatatlanok” antológia, amelyben Lélekkufár című novellám is helyet kapott.

2022 februárjában jelent meg a Te leszel a következő című e-bookom, most júniusban pedig a Totálkár című regényem, ami egy sorozat kezdő kötete. Mindkét könyv kapható a Libri-Bookline, a Dibook, az Eköny Magyarország, az Álomgyár könyvesboltok és a Google Könyvek áruházában is.

Totálkár (A Whiston-fiúk 1) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Totálkár ötlete 2015-ben fogalmazódott meg bennem. Maga az írási folyamat sokáig tartott. Még ha fikciót is írok, de valós helyszíneket választok, szeretek nagyon a részletekbe menni. Látnom kell magam előtt a helyszínt, a karakterek otthonát, az üzleteket, helyeket, ahová szívesen járnak. Lehet, hogy ez tényleg csak egy kattanás nálam, de mindig az jár a fejemben, mi van, ha valaki tényleg megnézi, hogy az adott épület ott van-e, úgy, ahogy én azt leírtam. Ezért bár maga a Totálkár egy elég egyszerű történetnek látszik, a részletekben szeretek elmerülni. Az is nehezítette a dolgot, hogy egy számomra idegen világról – az autóversenyzés, utcai gyorsulások világáról – meséltem. Ezért segítségül is kellett hívnom az egyik barátom, aki történetesen nagy rajongója ennek a témának és autószerelő. A regénnyel 2015 végén pályáztam az Aranymosásra, tehát nagyjából 1 év alatt készült el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Vegyesen. Mostanában kevesebb fantasy-t írok, de Wattpaden volt pár ilyen írásom, illetve sokáig igen vonzottak a disztópiák. Általában olyan könyveket írok, amiket olvasni is szeretek, és mivel nem maradok meg sosem egy zsánernél, szeretek kísérletezni. Persze próbálom annyira valósághűre csiszolni a történeteimet, amennyire lehet. Ez odáig fajul, hogy Google Streetview-val nézem végig az utcákat és helyszíneket. Néha már szinte beteges, mennyi időt tudok ezzel elpazarolni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már kiskoromban, de igazán komolyan 5-6.-os koromban, amikor először olvastam a Harry Potter első két részét. Szerintem J.K. Rowling igazi példakép mindenkinek, nekem is sok erőt ad a mai napig, ha csak arra gondolok, hogy őt mennyiszer utasították el kiadók, mire megjelent Harry története. Akkor még csak egy gyerekkori ábránd volt, hogy egyszer majd én is olyan történeteket írhatok, amiket mások boltban vesznek meg, de hát minek kergessem az álmokat, ha meg is valósíthatom?

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, jelenleg a thriller és krimi foglalkoztat leginkább, most dolgozom egy olyan sorozaton is, ami kicsit a szélhámosok, erőszaktevők, sorozatgyilkosok világába kalauzol.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Eufórikus és ijesztő is egyben. Persze a munka nem áll meg itt, mert onnantól még vagy ezerszer átnézem a kéziratot, átírom a gyenge részeket, és természetesen onnantól mehet a bétáknak, előolvasóknak, akik szintén megköpdösik. Egy szöveg nálam sosincs teljesen kész, szóval ezért is olyan ijesztő, amikor végre elengeded. Mert folyton ott motoszkál a fejemben, hogy talán mégsem olyan jó, mint gondolom. Erre valók a béták és előolvasók, hogy segítsék a munkát. Törekszem arra, hogy minden olvasónak megfeleljek, ezért tart szerintem ilyen sokáig a munka.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez is a Harry Potterre vezethető vissza. Korábban írtam már másik álnéven, de azt nem éreztem magaménak. A Cassy-t, akkor találtam ki, amikor 2001-ben nagyon menők lettek a netes, G-portalos fan oldalak és „varázslóképzők”. Ha valaki kb. 30-35 éves, akkor tudja, miről beszélek. Akkor választottam magamnak még a Cassandra névből rövidült Cassy-t, ami sokáig a nick nevem volt. A vezetéknév pedig a saját nevem angolos változata. Mindenképpen olyat szerettem volna választani, mi eléggé egyedi, és könnyű beazonosítani vele.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nálam nem úgy kezdődik az írás, hogy eldöntöm, milyen zsánerben szeretnék írni. Ha jön az inspiráció, akkor nincs menekvés, a sztori alakítja magát a fejemben. Ha az végül egy urban fantasy lesz vagy egy new adult regény, akkor welcome. Sokszor bajban is vagyok, amikor meg kell határozni a pontos zsánert, mert nem mindig tudom eldönteni. A Totálkár esetében is sokáig azt hittem, hogy ez egy young adult történet, mire az egyik béta rávilágított, hogy ez inkább már new adult. Jó pap holtig tanul.

Szeretem magam próbára tenni, így biztosan fogok még ugrálni a zsánerek között.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Eddig mindegyik magánkiadásban jelent meg. A korábbi álnéven már 5 e-bookom van fönt a neten, de nem igazán hirdetem sehol. Ennek ellenére a mai napig fogynak belőle, pedig az első 2013-ban került ki.

Amikor a mostani írói álnéven megjelent a „Te leszel a következő” című regényem, igazából csak egy kísérlet volt a részemről. Azt a történetet Wattpadre írtam először, nem volt egyéb tervem vele, csakhogy szórakoztassam magamat és az olvasókat.

Aztán a befejezést követve nagyon sokan jeleztek vissza pozitívan, és követelték a folytatást. Meglepődtem, amikor kategóriagyőztes is volt, és sok direkt üzenetet kaptam, hogy szívesen olvasnák, ha e-bookban is megjelenne.

Ekkor elhatároztam, hogy belevágok a magánkiadásba. Nehéz, fárasztó munka, de abszolút megérte.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A kislányom születése előtt sokkal több időm volt írni, szinte teljes hétvégék mentek el úgy, hogy azt sem tudom, mit csináltam, pedig vagy 8-10 órát megállás nélkül gépeltem. Akkor kihasználtam minden szabadidőt, hogy egy új történeten dolgoztam. Nem volt terv vagy koncepció mögötte, csak hogy minél előbb végezzek az aktuális sztorival és kiírjam magamból, amit el akarok mondani. De mivel másik hobbim az olvasás, ezért próbálok egyensúlyt tartani, hogy ez ne menjen a pihenés rovására. Mióta a kislányom megszületett, azóta pedig értelemszerűen ő és az apukája az elsők, háttérbe szorul kicsit az énidő.  

Gyakran kapok máshonnan ihletet (akár egy film nézése közben), vagy sokszor támad egy másik ötletem, ami viszont jobban foglalkoztat egy idő után. Ezért van, hogy áttérek ilyenkor egy másik sztorira.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyikben vannak kedvenc részek. A Totálkár esetében nagyon szerettem írni a Braden és Charlie közötti párbeszédeket, és egy kicsit azt is, amikor Charlie a bátyjával, Quentinnel veszekedett. Van egy öcsém, szóval próbáltam a mi régebbi veszekedéseinkből is meríteni egy kicsit. Mivel a Totálkár nehéz témákat dolgoz fel (köztük a pánikbetegség, önbizalomhiány, gyász és annak feldolgozása), ezért azok a részek nehezebben mentek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az ötletek sokszor csak úgy jönnek maguktól. Szeretek jegyzetelni olvasás vagy filmnézés közben, így mindig gyűjtögetem a szösszeneteket, amit majd felhasználhatok egy következő írásban. De van, hogy álmodom egy érdekes jelenetet, esetleg Pinteresten képeket keresgélek. Ott is van sok moodboardom, amit egyszer jó lenne felhasználni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Több előolvasó és béta kezén is átmegy a szöveg. Szerintem fontos, hogy minél szélesebb korcsoportból találjunk ilyen segítőket, hiszen a könyvet sem csak egy adott embertípus fogja olvasni. Bétázós FB csoportban szoktam keresni magamnak segítséget, de vannak már bevett olvasóim is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel álnéven írok, ezért sokan nem is tudják. Természetesen a közvetlen családtagjaim igen. Remélem, hogy tetszik nekik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nem titok, az idén jelentkeztem több pályázatra is, és mivel kevesebb az időm, ezért néha mini-novellákra futja csak. De ahogy említettem, dolgozom most egy krimisorozaton, aminek a második részét írom éppen. Nem tudom, miként, hogyan alakul a sorsa, de nagyon szeretném nyomtatott formában látni.

A Totálkárral kapcsolatban is sok kedves üzenetet kaptam olvasóktól, így nem lehetetlen, hogy rászánom magam, és azt is nyomtatott formátumban fogjuk megjelentetni. A Whiston-fiúk sorozat következő részeit is szeretném minél előbb befejezni. De mindenről időben értesítem az olvasókat, elég aktív vagyok FB-n és Instagramon, szóval ott tud követni, akinek kedve van.

Elérhetőségeim:

Cassy Blacksmith weboldala

Cassy Blacksmith facebook oldala

Cassy Blacksmith Instagram oldala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése