Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Scarlett Wolf - ("Hihetetlenül kíváncsi vagyok már arra, hogy mit fognak hozzá szólni az olvasók, hogy milyen érzésük lesz miután becsukták a könyvet. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Scarlett Wolf írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Te következel I. c. könyve jelent meg, amit a Magánkiadásként jelent meg a könyv. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az anyakönyvezett nevemen kívül szinte bármit. Na azt sem azért tartom „titokban” mert, hogy én ennyire szeretném biztonságban tartani a privát életem, hanem mert a nekem már az írás kezdete óta megszokott volt az „álnév”. Tizennégy éves koromban kezdtem el blogolni, és nagyjából nyolc éven keresztül folyamatosan írtam a kis történeteimet, aztán a húszas éveim elején egy nem túl szerencsés párkapcsolat miatt ezt abbahagytam, majd mikor ismét szingli voltam akkor újra belevetettem magam az írásba. Ebben a szenvedélyben pedig a legnagyobb támogatóm a férjem, aki bár nem mindig érti, hogy mi zajlik le a fejemben, de folyamatosan van hozzám egy-két biztató szava, amik képesek átlendíteni a kétségbeesésen. Egyébként azt szoktam magamra mondani, hogy én író vagyok, feleség és barát, mert ez az a három dolog, ami az évek alatt egyáltalán nem változott, a többi pedig elég képlékeny nálam.

Te következel I. c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első kötet mögött tizennégy év passzív, és egy év aktív kutatómunka áll, plusz egy japán szakon végzett szerkesztő, hogy tuti minden rendben legyen. A kutatómunka az egyik olyan dolog, amit szerintem senkinek sem szabad félvállról vennie, mert akkor bizony a könyv lelke is sérül. Van egy nagyon kedves barátom, aki például csak azért utazta át a fél világot, hogy információkat gyűjtsön a regényéhez. Szerintem ez a folyamat olyan, mint mikor házat építünk, és a kutatómunka az alapja ennek. Lehet neked a legmenőbb konyhabútorod, szaunád, medencéd vagy borospincéd is, ha az alapok nincsenek rendben akkor bizony összedől az egész.

Az írás folyamata nagyjából tizenhárom hónapot vett igénybe az első kötetnél. Sajnos arra nem emlékszem napra pontosan, hogy mikor kezdtem neki, csak az van meg, hogy 2023 decemberében kezdtem neki, azt viszont pontosan tudom, hogy a tényleges írást 2025 január 10-én fejeztem be.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Én azt mondanám, hogy sokkal több benne a valós elem, mint a fantázia. Az egyik főszereplőm Alex teljes mértékben kitalált, viszont nagyon sok olyan élménye van, mint nekem. A másik főszereplőmmel kapcsolatban azonban már kicsit bonyolultabb a helyzet. Harut külsőre egy élő személyről mintáztam, belsőre pedig a legjobb barátnőm személyiségjegyeit örökölte, amiket kicsit árnyaltam. De akár azt is mondhatnám, hogy a helyszínek valósak a könyvben, végigjártam szinte minden helyet, sőt, van olyan fejezet is, amiben még az időjárás is megegyezik az aznapival, mert fontos szerepet kap a cselekmény alakulásában.

Miért pont BL zsáner? Ráadásul Japán?

Azért BL mert mikor először elkezdtem írni ez volt az a zsáner, amiben azt éreztem, hogy tényleg ki tudok teljesedni. Ráadásul BL sztori volt az első, amit E/3-ban kezdtem el írni, és már akkor éreztem, hogy ez az én utam, nekem ezt kell csinálnom. Valamit vissza akartam adni a műfajnak mindabból a sok jóból, amit én kaptam tőle, és úgy éreztem, hogy a regénnyel igazán tiszteleghetnék a zsáner előtt.

Japánt azért választottam helyszínnek, mert mikor elkezdtem az írást akkor ott éltem. Korábban már említettem, hogy egy év aktív kutatómunka áll a könyv mögött. Nos ez a mi egy éves Working Holiday vízumunk volt, mikor végigjártuk az országot, és ami alatt megfogalmazódott bennem, hogy bizony ezt a történetet meg kell ismernie a világnak.

Mi a véleményed azzal kapcsolatban, hogy BL és meleg regényeket fóliázzák?

Magával az elvvel nem értek egyet, hogy bármelyik könyvet le kéne fóliázni. Számomra ez teljesen abszurd és érthetetlen döntés, és mélységesen elkeserít. Bevallom, mikor először olvastam erről a törvényről én rosszul lettem, és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy soha többé nem akarok Magyarország területére lépni. Drasztikus gondolat? Igen. Jogos? Abszolút! A könyveknek lelke van, ezt mindenki tudja, aki olvas, ha pedig ilyen szinten elzárjuk ezt az olvasók elől az egy nagyon rossz folyamat kezdete. Én fiatal vagyok ahhoz, hogy emlékezzek a 3T szabályra (tűrt, tiltott, támogatott), viszont egyre inkább azt érzem, hogy e felé szeretnének menni a dolgok.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Öt éves voltam mikor kitaláltam, hogy én író leszek. Azt sem tudtam, hogy kell csinálni, az „a” betűt sem tudtam leírni, de ott volt bennem az a valami, hogy én ezt meg akarom csinálni. A történetek mindig is szerves részét képezték az életemnek, pont legjobb barátnőm világított rá arra, hogy már óvodás korunkban is kis meséket kreáltam, aztán ahogy egyre inkább megnyílt előttem a világ ezek úgy lettek egyre komolyabbak és komplexebbek. Először viszont 12-13 éves koromban kezdtem papírra vetni ezeket a vadabbnál-vadabb gondolatokat, amik hihetetlenül boldoggá tettek.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Szeretnék a romantika vonalán maradni, mert úgy érzem, hogy ez áll hozzám a legközelebb, viszont nem akarok beskatulyázott BL író lenni. Összesen egyébként harmincnyolc könyvötlet pihen a gépemen, amik azt várják, hogy mikor esem már nekik. Ezek között van fantasy, sci-fi, olyan, amit én speciel akciónak mondanék, de egy közös bennük, mégpedig, hogy a szerelem mindegyikben fontos szerepet kap. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem annyira volt meg nekem ez a befejezés érzése. Ezt a történetet én egy kötetesre terveztem, viszont idő közben rájöttünk arra a mentorommal és a szerkesztőmmel, hogy ez bizony nem fog beleférni egy könyvbe. Kis érdekesség, hogy legjobb tudomásom szerint Magyarországon 500 oldalig vállalnak garanciát arra, hogy egy könyv egyben marad, és mivel ez számomra egy hihetetlenül fontos szempont volt, így amellett döntöttünk, hogy akkor itt szedjük ketté a történetet, hogy kapjon egy szép ívet, viszont az olvasók tudjanak egy kicsit izgulni is amiatt, hogy akkor vajon hogyan lesz tovább. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy mikor kitettem a második kötet végére az utolsó pontot, ott azért ejtettem pár könnycseppet. Nagyon szeretem a szereplőimet, és nem akartam tőlük elbúcsúzni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyértelműen nem. Azért egy kis faluban a kétezres évek legelején még vajmi keveset tudott egy ötéves arról, hogy létezik olyan, hogy BL. Mikor viszont már megtudtam, hogy ilyen van akkor határozottan ebbe az irányba indultam el. A romantikus vonal viszont mindig is ott volt. Azért a Disney mesék és társaik elég jó alapot biztosítottak ahhoz, hogy már olyan kicsiként is vágyjak erre a szép dologra.

Milyen érzés volt, amikor megjelent a könyved?

Állítom, hogy ez a mai napig nem tudatosult bennem teljesen. Nem titok, hogy a telefonomon és a számítógépemen a borító a háttérképem, de maga a tudat, hogy tényleg van egy könyvem még nem feltétlenül kapott el. Néha ugyan ránézek a kötetre és leesik, hogy jé, ez az enyém és létezik, de olyan hűha érzés még nem fogott el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Attól függ. A regénynek van egy vázlata - hála az Írómentor Programnak, akik végigsegítettek engem a kiadáson, és még azon is túl - ami mentén tudok haladni, de egy pillanatig sem zavartatom magamat azon, ha egy részletet mondjuk megváltoztatok, vagy felcserélek két fejezetet, mert úgy gördülékenyebb lesz a történet menete. Ilyenkor általában az történik, hogy írok a szerkesztőmnek, hogy itt és itt változni fognak a dolgok mert úgy jött ki a lépés. Vele egyébként hihetetlenül jó a kapcsolatom, ami miatt azt érzem, hogy végtelenül szerencsés vagyok. Mert egy jó szerkesztő bizony aranyat ér, és hihetetlenül sokat ad hozzá a történethez. Nem mellesleg pedig kihozza az íróból a legtöbbet, és segít, ahol tud, ami szintén megkönnyíti az írás folyamatát.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van pár olyan jelenet, ami nagyon kedves emlékeket idéz fel bennem, nyilván ezek közel is állnak a szívemhez, de van egy, amit kifejezetten szeretek. A moly.hu-ra töltött fel az egyik olvasóm egy idézetet, ami kiragadva a kontextusából… Hát parádésan mutatja, hogy egyébként én milyen is vagyok.

Egyébként volt olyan rész az írás alatt, amikor konkrétan ki akartam vágni a laptopot az ablakon, és egy nap vagy négyszer ültem neki, mert konkrétan szívattak a karaktereim. Nekem ők kvázi élnek a fejemben, emiatt pedig sokszor mennek a saját fejük után, ami különösen igaz volt a könyv vége felé. Hihetetlenül gyorsan haladtam ott a sztorival, de voltak olyan pillanatok, amikor be kellett húznom nekik a kéziféket, hogy ezt vagy azt nem csinálhatják. Visszaolvasva én nem érzem ezt a fajta stresszt a fejezeten, de az írás… Hát ott vért izzadtam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Melyik, hogy. Van, amihez egy zene adja az ötletet, más egy képkockából születik, a harmadik egy hangulatból, de van, amikor csak kísérletezni szeretnék ezzel vagy azzal. De például olyan is van, hogy a legjobb barátnőm elejt egy fél mondatot, aztán egy-két nappal később már vázolom is neki a sztori alapját.

A Te következel-hez egyébként egy anime és életem első enemise to lovers története adta az alapot még annak idején. Namármost… A sztori végső formájához csak annyi köze van bárminek, hogy az egyik karakterem német, a másik pedig japán. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy eléggé átalakult a kezdetekhez képest a dolog.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Legelőször a történetet a mentorom látta, mikor jelentkeztem az Írómentor Programba. Előtte én ezt senkinek sem mutattam meg. Utána anyukám segített egy kicsit a helyesírás átnézésében mikor tanultam az írástechnikát, főleg magyarázott, hogy mit, miért és hogyan, aztán pedig a szerkesztőm. Akinek rajtam, a szerkesztőmön és a mentoromon kívül – bár ő is csak akkor szól, ha kérdezem – bármi beleszólása van a történetbe az a legjobb barátnőm. De ezt sem úgy kell elképzelni, hogy átküldöm neki a fejezeteket, hanem néha felteszek neki egy-egy kérdést. Például volt olyan, hogy azt kérdeztem mennyire hangzik durván az, ha valakinek azt mondják fel is út, le is út? Egyből jött is a válasz, hogy ne legyen már ennyire tapló a karakterem, ezt nem mondhatja! Szóval ilyen kisebb dolgok kapcsán néha megkérdezem őt, de a folyamat nagy részében csak a szerkesztőm és én látjuk a szöveget. Aztán persze ha mi késznek nyilvánítjuk, akkor jön a korrektor, a tördelő, majd a tesztolvasók, akiknek mind-mind van véleménye és meglátása, ami szuper. Mert minél több szem látja a szöveget annál inkább kijönnek az esetleges hibák.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt hiszem a legjobb szó az rá, hogy meglepődtek. Ez a nagyon szűk családom volt, mert a tágabb nem kifejezetten érdeklődött a dolog iránt, egy főt leszámítva. Apukám tesója már az első, megjelent novellámat is olvasta a Feelings antológiában, még tavaly év végén, és mikor megírta, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle, hát én kis híján elsírtam magam, úgy szíven talált a kedvessége.

Egyébként a szűk családból már anyukám és a testvérem is olvasta a könyvet, és mindkettőjüktől azt kaptam vissza, hogy el fogják lopni a laptopomat, mert nem tudnak novemberig várni a folytatásra. Mert bizony, attól függetlenül, hogy már szerkesztjük a második kötetet, én azt ugyan úgy hét lakat alatt őrzöm. Nekik is csak annyi engedményt adtam, hogyha nagyon szeretnék, akkor a tesztolvasókkal együtt megkaphatják, de előbb biztosan nem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenném, hogy szuperek vagytok és szeretlek titeket. Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az úton, és remélem, hogy ti is annyira élvezitek az olvasást, mint amennyire én élveztem az írást!

Idén még mindenképpen érkezik, a Te következel II. része, aminek, mint már korábban írtam, tart a szerkesztése. Kis érdekesség róla, hogy a kéziratot egy az egyben Japánban írtam meg, mikor idén év elején visszalátogattunk oda. Hihetetlenül kíváncsi vagyok már arra, hogy mit fognak hozzá szólni az olvasók, hogy milyen érzésük lesz miután becsukták a könyvet. Annyit elárulhatok róla, hogy volt egy jelenet, ami több mint hét hónapig csak a fejemben létezett, és mikor végre leírhattam, az maga volt a nagybetűs megkönnyebbülés, olyan jólesett.

Scarlett Wolf Írói oldala

Scarlett Wolf webshop

Scarlett Wolf instagram oldala

Scarlett Wolf Tiktok csatorna